Úgy tűnik, Isten országában kutyából lesz a szalonna. A Biblia lapjain sorra olyan embereket használt Isten, akik rovott múlttal rendelkeztek. Mózes és Pál gyilkoltak, Noé és Lót leitták magukat, József - nem mintha bármi rosszat elkövetett volna, de - hosszú éveket húzott le a sitten, Péter letagadta Jézust, Gedeon úgy viselkedett, mint egy gyáva nyúl, és sorolhatnánk még Isten „újrahasznosított” hőseit. De valami történt velük: az Úr keresztezte az útjukat, és akiket leírt a világ, azok lettek Isten választottai. És ő ma a te ajtódon kopogtat... REINHARD BONNKE
Az erő nem a szentség által jön az életünkbe. Vajon azért kellene Jézushoz hasonlóvá válnunk, hogy úgy tudjunk prédikálni, mint Spurgeon? Ez az igazság feje tetejére állítása lenne. Nem kellene szentnek lenni akkor is, ha soha egyetlen prédikációt el nem mondunk? A szentség magáért a szentségért van. A Jézushoz hasonlóvá válásnak megvan a maga jutalma! „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” - Istent, és nem az ébredést. Ne értsetek félre: szívemből hiszek a megszentelődésben és a szentségben, de ha a szent élet erőt tudna produkálni, akkor azt mondhatnánk: „Nézzétek, mi mindent elértem a szent életemmel!” Nem hiszem, hogy ez biblikus lenne. De nézzétek, mit mond Péter az ApCsel 3,12-ben: „Mit néztek ránk, mintha tulajdon erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” Csak hetekkel korábban Péter háromszor megtagadta az Urat. Akkor hát, mitől történt meg a csoda? „Az ő nevébe vetett hit által” (16. vers) szabadul fel az erő! A hit az erő-kapcsoló. Összefoglalva: a szentség a szentségért - a hit pedig az erőért van. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
