Tom Marshall - A megértés fogalmának megértése 9.

Önmagunk leleplezése: a nyitott ajtó

A másik ember megismerése és megértése az ismertetett fogalmak sze­rint valami egészen más dologtól függ, és ez távolról sem kom­mu­ni­ká­ciós jártasságot és technikát jelent. Attól függ, hogy a másik em­ber hajlandó-e leleplezni magát. Akkor ismerhetjük meg egymást, ha le­­lep­­lezzük magunkat egymás előtt. Ezt tökéletesen megérthetjük az Is­ten­ről szóló ki­je­len­té­sek alapján. Istennel kapcsolatos ismereteink tel­jes mértékben a kijelentéstől függenek, vagyis attól, hogy Isten mit akar felfedni saját magáról. “Kikutathatja-e az ember Istent?” teszi fel a kérdést Jób. A válasz az, hogy nem. Ki vagyunk szolgáltatva an­nak, hogy Isten haj­lan­dó-e leleplezni magát előttünk. A ki­nyi­lat­koz­ta­tás azt jelenti, hogy Isten felfedi saját ma­gát. Azok, akik a ki­je­len­tés­től füg­get­len Isten-ismeretet szeretnének, egyszerűen nem értik a sze­mé­­lyi­ség lényegét. Még embertársadat sem ismerheted meg a logika út­­ján, teljesen ki vagy szol­gáltatva annak, hogy hajlandó-e és képes-e meg­mu­tatni, ki is ő.

Önmagunk leleplezése azonban súlyosan sebezhetővé tesz ben­nün­ket. Nagyon nagy a ve­szé­lye annak, hogy fájdalmas tapasztalatokra te­szünk szert, ha leleplezzük magunkat, aztán el­u­ta­sí­ta­nak, meg­kri­ti­zál­nak vagy kigúnyolnak minket. Legtöbben ezt már nagyon fiatalon meg­­­­ért­­jük, és nagyon sokan vannak, akik már gyermekkorukban úgy dön­­te­nek, hogy soha az életben nem vállalják még egyszer ezt a koc­ká­za­tot. Inkább álarcokat vesznek fel, amelyekről azt re­mélik, hogy el­fo­gad­ható lesz környezetük számára. Ha nem, az sem számít túl so­kat, el­végre úgy­sem azonosulnak azzal a képpel, amit kifelé mutatnak. Egy­­szerűen sutba dobják azt a kí­sér­letet, amelyikkel kudarcot val­lot­tak, és megpróbálkoznak valami mással.

Ezzel az egésszel az a probléma, hogy annyira meg lehet szokni egy álarcot, hogy még ma­gun­kat is megtéveszthetjük vele. Azo­no­su­lunk az­zal a fantomképpel, és már létezni se tud­nánk nélküle. Em­ber­tár­sa­ink azonban, legalábbis azok, akik valódi kapcsolatokra vá­gya­koz­­nak, érezni fogják rajta, hogy hamisítvány. Még ha el is fogadják azt a fan­tom­képet, va­la­mi­lyen módon akkor is tudatában lesznek an­nak, hogy nem sikerült az “igazi” személyiséget meg­ragadniuk.