2011. szeptember 30., péntek

Scofield: Bírák könyve 2. fejezet

(2,1) Ezt a különleges angyalt, amely az Írásokban meg van különböztetve minden más angyaltól, gyakran említi az ÓSZ. (Vö. 1Móz 16,9; 22,11; 48,16; 2Móz 3,2; 14,19; 4Móz 22,22; Bír 2,4; 6,11; 13,3; 2Kir 19,35; Ézs 63,9; Zak 1,12; 12,8).
(1) Nevei: „az Úr (Jahve) angyala" (1Móz 16,7), „Isten angyala" (1Móz 21,17), (Isten) „arcának angyala" (Ézs 63,9), és valószínűleg ő „a szövetség követe (angyala)" (Mal 3,1)
Világosan azonosítani lehet magával az Úrral, ahogyan kijelenti önmagát az emberek előtt. Az 1Móz 31,11-13-ban az angyal ezt mondja Jákóbnak: „Én vagyok Bétel Istene". A 2Móz 3,2-6-ban ugyanez az angyal így szól Mózeshez: „Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene."
Ez az angyal isteni tulajdonságokkal és előjogokkal rendelkezik. Hágárnak ezt mondta: „Fölöttébb megsokasítom a te magodat" (1Móz 16,10), és Hágár így szólítja meg Őt: „Te vagy a látás Istene" (13. v.). Jákób ezt mondja róla: „az angyal, aki megszabadított minden gonosztól" (1Móz 48,16). Szent volt az a hely, ahol ez az angyal megjelent, és imádni kellett Őt (2Móz 3,5-6), holott szigorúan tilos volt közönséges angyalok imádása (Jel 22,8-9). Az Úr angyala Izráel őrizője volt, hallgatni kellett szavára, mert Isten neve volt benne (2Móz 23,20-23).
Az ÚSZ-i kijelentés fényében az ÓSZ-nek ez az angyala bizonyára nyugodtan azonosítható Isten Fiával, mielőtt Ő testté lett. A Bír 13,18 szerint ennek az angyalnak neve „csodálatos" (titokzatos); és az Ézs 9,6 szerint Izráel megígért Messiását illeti ez a név. Malakiás megerősíti, hogy az Úr, aki „mindjárt eljön az Ő templomába", a „szövetség követe", azaz angyala lesz (Mal 3,1). Hogy ez az angyal azonosítható a mi Urunkkal, ez összhangban áll különleges tevékenységével az Istenséghez való viszonyulásában, mivel Ő az örök Ige, aki által a láthatatlan Isten szól és kijelenti önmagát (Jn 1,1.18).
Jellemző, hogy az ÚSZ-ben nem történik további említés az Úr angyaláról. A görög határozott névelőt csak abban az esetben használ, ha a szövegben megelőzőleg az Úrnak valamilyen közönséges angyaláról van szó. Lásd a Mt 1,20-at, ahol a görögben az Úrnak „egy" angyaláról olvasunk, az 1,24-ben viszont határozott névelő van, mely visszautal a 20. vers angyalára.

(2,13) Astarót, Astóret többesszáma (1Kir 11,5), Astóret képei voltak. Astóret azonos Astartével, a föníciaiak termékenység-istennőjével, amelyet Izráel szellemi hanyatlása idején tisztelt (Bír 10,6; 1Sám 7,3-4; 12,10; 31,10; I 1Kir 11,5.33; 2Kir 13,13).

(2,18) A bírák Izráel törzseiből származó emberek voltak, akikre Isten ráhelyezte Izráel hitehagyásának és elnyomásának terhét. Olyan emberek voltak, akiket Isten elhívott, hogy képviseljék Őt mint isteni Királyt a nemzet előtt. Ezek jó hazafiak és egyben a vallási megújulás emberei voltak, mert a nemzet biztonsága és jóléte elválaszthatatlanul össze volt kapcsolva az Úr iránti hűséggel és engedelmességgel.

2011. szeptember 29., csütörtök



Spurgeon: A két élet 2.

Kedves olvasó, vajon érted-e, mit jelent Isten gyermekének szabadsága? Vagy még mindig a törvény szolgaságában élsz, félsz a büntetéstől, félsz, hogy visszaküldenek a pusztába? Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor nem kaptad meg az ígéretet, különben tudnád, hogy ilyen nem lehetséges. Az örökség Izsáké, az ígéret gyermekéé, és ő örökké abban lakik, nem félve a kiűzetéstől.
Azok, akik úgy születtek mint Izmael, vagyis test szerint, és akiknek vallása saját erejükön alapszik, földi dolgokkal foglalkoznak, ahogy Izmael tette. Csak azok foglalkoznak mennyei dolgokkal, akik felülről születtek az ígéret által, hit szerint, mint Izsák. Figyeld meg, mennyire földi dolgokkal foglalkozik a természete szerint vallásos ember. Rendszeresen jár templomba, de mialatt ott van, az üzletre, a házára vagy a farmjára gondol. Vajon hasznára válik-e az istentisztelet? Dehogy!

Az igehirdetést vajon szelídséggel fogadja, az Igét, amely képes üdvözíteni a lelkét? Dehogy! Inkább kritizálja, mintha valami politikai szónoklat lenne. Pénzt áldoz Isten ügyéért, ahogy mások. Persze, hogy megteszi, hiszen úgy érzi, hogy meg kell nyugtatnia lelkiismeretét, és vigyáznia kell jó hírére. De vajon törődik-e Isten dicsőségével? A világért sem. Ha törődne vele, többet adna a pénznél. Szívének imája előrevinné Isten országának ügyét. Vajon sóhajtozik és sír-e korának bűnei miatt? Látod-e egyedül Istennel, amint kiönti szívét bánatában Őelőtte, mert saját családjában is vannak olyanok, akik még nem tértek meg Istenhez? Láttad-e valaha szent örömmel örvendezni, amikor bűnösök tértek meg – ujjongani, mert közeleg Krisztus országa? Ó, nem, ő soha nem tenne ilyet. Isten minden szolgálata külsőség számára; sohasem hatolt be a hitbeli dolgok belső lényegébe, és nem is képes erre. A világi elme, még ha vallásos is, ellenséges Istennel szemben, és nem békélt meg vele, de nem is képes rá. Az emberben ki kell fejlődnie az isteni gondolkodásnak, új teremtménnyé kell válnia Jézus Krisztusban, hogy képes legyen értékelni, megérteni és élvezni a hitbeli dolgokat.

Visszatérve oda, ahol kezdtük: ’Újonnan kell születnetek.’ A Szellem által kell újjászületnünk; természetfeletti életet kell nyernünk azáltal, hogy életre kelünk a bűnben való halálból. Nem teremhetjük meg a Szellem gyümölcsét, amíg nem él bennünk a Szent Szellem. Izmael Izmael marad, Izsák pedig Izsák. Amilyen az ember, olyan az életmódja. Lehet valaki tisztán látó, értelmes, és rendelkezhet nagy emberi erővel, de hiába tesz meg minden tőle telhetőt, mint Izmael, mert csak az ígéret gyermeke kel életre, és jár hitben, mint Izsák.

’Kemény vonalak!’ – mondhatja valaki. Néha nagy áldás, ha meg vannak húzva ezek a kemény vonalak, méghozzá nagyon egyenesen. Ez örökre jó útra téríthet minket. Egy ízben ezt mondta valaki egy barátomnak: ’Egyszer elmentem, hogy meghallgassam Mr. Spurgeont, és amikor beléptem a templomba, úgy gondoltam, hogy nálam vallásosabb ember még nem élt Newingtonban, és nálam jobb tagja még nem volt a gyülekezetnek. De mindez a visszájára fordult, amikor meghallgattam az aznapi igehirdetést. Úgy jöttem ki a templomból, mint egy olyan madár, amelyiknek kitépték az összes tollát. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legnyomorultabb bűnös, akit a föld a hátán hordoz, és azt mondtam, hogy többé nem hallgatom meg azt az embert, mert teljesen tönkretett.’ ’Igen – mondta –, de ez volt a legjobb dolog, ami megtörténhetett velem. Arra késztetett, hogy tekintetemet magamról Istenre és mindenható kegyelmére fordítsam, és megértsem, hogy újra át kell mennem Teremtőm kezén, különben soha nem láthatom meg az arcát, örvendezve annak.’ Remélem, hogy az olvasó tudja ezt az igazságot, mert ez a színtiszta valóság. Ahogy Isten először megteremtette Ádámot, úgy kell minket is újrateremtenie, különben soha nem viselhetjük a képét, és nem láthatjuk meg a dicsőségét. Az isteni ígéret hatása alá kell kerülnünk, és az ígéretből kell élnünk, különben életünket nem vezetik helyes elvek, és nem irányítják helyes célok felé.

Scofield: Bírák könyve 1. fejezet

(1,1) A Bírák eseményei nagyrészt a Kr. e. 1400 és 1100 közti időre esnek. A Bibliában csak kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy ennek a könyvnek pontos időrendjét megállapíthassuk, ezért a legtöbb időmeghatározásnál kerek számokat használtunk. Némely bírák kortársak voltak, és az ország különböző részein szolgáltak.

(1,6) „Szemet szemért... kezet kézért, lábat lábért" (2Móz 21,24). Ahogy Adonibézek a hetven királlyal bánt (7. v.), úgy fizetett neki az isteni törvény (3Móz 24,19; vö. Mt 5,38-45).

2011. szeptember 28., szerda

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Mit jelent szívvel hinni? 1.

Róma 10,10

Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

Figyeljük meg ezeket a szavakat: „szívvel hiszünk”. Jézus azt mondja a Márk 11,23-ban: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegy­nek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki amit mondott.” Szeretném, ha megjegyeznétek ezt a kifejezést, mert mind a két igeversben a szívvel való hit­ről van szó: „szívvel hiszünk.”

Neked ez talán nem jelentett ilyen nagy problémát, de én évekig nagyon ko­molyan kerestem a kielégítő magyarázatát annak, hogy mit jelent szívvel hinni. Világos, hogy a „szív” szót az Ige itt nem arra a szervünkre használja, amely a vért pumpálja a testbe és életben tart bennünket, mert ez azt jelentené, hogy Is­tent a testünkkel hisszük. A „szív” szó tehát nem az emberi test egyik szervére vonatkozik. A testi szíveddel nem hihetsz jobban, mint a kezeddel vagy az uj-jaddal. De a „szív” kifejezést másra is használjuk. Ha egy fa szívéről beszé­lünk, mit értük rajta? A közepét, a legbelsejét. Egy téma szívéről is beszélhe­tünk. Mire gondolunk ilyenkor? A téma legfontosabb részére, a centrumára, amely körül az egész elrendeződik. Amikor Isten az emberi szívről beszél, ak­kor az ember legfontosabb részéről beszél, az emberi élet centrumáról, amely a szellem.

Pál így ír az 1 Thesszalonika 5,23-ban: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti teljes valótok [szellemetek], mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisz­tus eljövetelére.” Azt mondja: „a ti teljes szellemetek... őriztessék meg”. A sort tehát az ember szívével kezdi. Fel kell ismernünk tehát, hogy amikor Isten az emberi szívről beszél, akkor az emberi szellemre gondol, és meg fogjátok látni, hogy ez a két kifejezés átfedi egymást az egész Bibliában. Most már tudjuk, hogy az ember szellem, mert a létezőknek ugyanabba az „osztályába” sorolha­tó, mint Isten, mert Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára terem­tette. Jézus azt mondta: „Isten Szellem.” Tehát nem a fizikai lényed hasonlít Is­tenhez, mert a Biblia azt is közli, hogy Isten nem ember. Ne felejtsd el, hogy van egy belső és egy külső emberünk.

Jézus, amikor Nikodémushoz szólt a János 3-ban, ezt mondta: „Szükség nék­tek újonnan születnetek.” Nikodémus természetes szinten élő ember volt, és csak természetes módon tudott gondolkodni, ezért megkérdezte: „Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyja méhébe másodszor, és születhetik-e? Jézus erre azt válaszolta: „Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az.” Az újjászületés az emberi szellem újjászüle­tése. Figyeljétek meg újra, mit mond Pál a Róma 1,9-ben: „Mert bizonyságom nékem az Isten , kinek szellemem szerint szolgálok.” Samariában a kútnál Jé­zus így szólt az asszonyhoz (János 4,24): „Az Isten Szellem: és akik Őt imád­ják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” Szellemben - ez az emberi szellemre vonatkozik, nem a Szent Szellemre. Nem tudsz kapcsolatba lépni Istennel a tested útján és nem léphetsz kapcsolatba vele az elméden át sem. Csak a szellemeden át tudsz kapcsolatba lépni Istennel.

John Bunyan: A zarándok útja 13.

Azután láttam álmomban, hogy Értelmező Keresztyénnek megfogta kezét, s oly terembe vezeté, hol egy fal mellett tűz égett, s ugyanemellett valaki állott, ki sok vizet öntözött folytonosan arra, hogy eloltsa; mindamellett a tűz mind magasabban s izzóbban lobogott.

Most kérdezte Keresztyén, hogy mit jelent ez.

Értelmező így válaszolt: e tűz azon kegyelmi tényt jelenti, mely a szívben munkálkodik. Aki vizet önt arra, hogy csillapítsa s eloltsa, az ördög. Azonban annak is tudd meg okát, hogy mindemellett is miért lobog mind magasabban s erősebben e tűz. Most tehát a fal másik oldalához vezette őt, hol egy ember állott, olajjal telt edénnyel kezében, melyből folytonosan (habár titokban) öntött a tűzre.

Hát ez mit jelent? mondá Keresztyén.

Értelmező felelé: ez Krisztus, ki a kegyelem olajával folytonosan fenntartja a szívben már megkezdett működést, s népének lelkei ezen szer által bizonyítják be folytonosan, dacára annak, mit az ördög tehet, hogy kegyelmet nyertek; abból pedig, hogy a fal mögött látod állani, azt tanulhatod, hogy a megkísértettnek nehéz megtudnia, hogy miként tartatik fenn lelkében a kegyelem munkája. (2Kor 12,9)

Láttam most, miként fogta Értelmező újból kézen, s mint vezeté egy kellemes helyre, hol egy nagy, elragadó kinézésű palota volt építve, melynek látásában Keresztyén igen gyönyörködött, különösen midőn tetején egész aranyba öltöztetett embereket látott járkálni.

Hogyan mehetünk mi oda? így szólt Keresztyén.

Értelmező odanyújtotta neki kezét, s a palota kapuja felé vezette. A kapu előtt nagy tömeg ember állott, mintha be kívánkoztak volna menni, de nem mertek. Nem messze a kaputól, asztal mellett egy ember ült, kezében könyvet s írószert tartva, hogy azok neveit, kik bemenendők voltak, feljegyezze. Látta most, hogy a kapuba vezető úton sok fegyveres ember állott, hogy azt megvédjék, s elhatározva, hogy azokat, kik bemenni akarnak, mindennemű bántalmakkal és sértésekkel illessék; Keresztyén ezen elbámult. Végül midőn a fegyveresek előtti félelemből mindenik visszarettent, Keresztyén egy merész, bátor kinézésű embert látott ahhoz, aki jegyezgette a neveket, e szavakkal közeledni: írd be nevemet, Uram! Ez megtörténvén, látta, miként húzta ki az ember kardját, s sisakkal fején a fegyveresekre rohant, kik halált hozó erővel törtek reá. De nem veszté el bátorságát, hanem dühösen vagdalt s szúrásokat osztott maga körül. Miután nehány sebet kapott s ő is mért néhány csapást azokra, kik ellenezték neki a bemenetelt (ApCsel 14,22), mindnyájukon keresztülvágta magát, s előrenyomult a palotába. Erre a tetőn járók édesded hangon mondák neki:

Jöjj be! jöjj be!
Dicskoszorá vár rád, jöjj be!

Belépett, s épp oly ruhát adtak reá, minőt a bennt levők hordtak. Keresztyén mosolygott s mondá: valóban azt hiszem, ennek jelentését értem.

Scofield: Bírák könyve

Ez a könyv onnan nyerte a nevét, hogy annak a tizenkét férfinek és egy nőnek a cselekedeteit írta le, akiket bíráknak neveztek, és akiket Isten támasztott, hogy a Józsué halála utáni hanyatlás és egyenetlenség idején megszabadítsák Izráelt. Egyikük sem volt olyan alkalmas vezető azonban, mint Józsué. Az Izráel történetében oly gyakran előforduló négyszeres körforgás (lázadás, büntetés, bűnbánat és helyreállítás) sokszor megismétlődik ebben a könyvben. A Józsué könyve a győzelem könyve, a Bírák könyve a vereségé. Józsué, a vezető, meghalt, de Isten megmaradt. Ezért nem volt szükségszerű a vereség.
A bírákat különböző törzsekből választották. Nem mindegyikük szolgáltatott igazságot Izráel egész területén. Egyesek csak helyi hatáskörrel rendelkeztek. Több esetben egyes bírák működésének ideje valószínűleg átnyúlt a másikéba. Lásd 2,18 jegyzetét is.

A könyvet hat nagyobb részre lehet fölosztani:
I. Visszapillantás a múltba és a bírák működésének kezdete, 1,1-3,4.
II. Öt bíró, 3,5-5,31.
III. Gedeon, 6-9.
IV. Hat bíró, 10-12.
V. Sámson, 13-16.
VI. Zűrzavaros állapot Izráelben, 17-21.

2011. szeptember 27., kedd

Chapman, Gary – Palmer, Catherine: Parázsló ősz



Megjelent a nagy sikerű sorozat 3. része!
Az előző részekben (Tavaszi történet, Nyári szellő), megismerhettük Kim és Derek házasságát és családját... A következő részben megint egy új családdal ismerkedünk meg, és együtt izgulhatjuk végig történetüket:
Esther Moore hátramenet helyett egyesbe kapcsolta öreg Lincolnját, és a kocsibeállóból egyenesen a hátsó kertbe repült. Ő maga szórakozottságának tulajdonítja a bakit, ám férje, Charlie egyre jobban aggódik érte. Nem érti, milyen változások mennek végbe feleségében, aki közel ötven éve hűséges társa. Vajon tartogat még az élet számukra valamit, egy utolsó fellángolást?
(Harmat) ára: 2.900-ft

Spurgeon: A két élet 1.

Nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják
utódodnak nevezni.” Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert az ígéret szava ez: „Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának.”’ (Róm 9,7-9)

Izmael és Izsák különböztek eredetüket illetően, ezért különbség volt a természetükben is, ami megmutatkozott az életükben; és főként az ígérethez való viszonyukban nyilvánult meg.
Amilyen a születés, olyan lesz az élet, amely belőle származik. Aki csak annyi, amennyit magából képes kihozni, annak annyija lesz, amennyit a természet ad neki; de akit a Szent Szellem újjáteremt, azt jelek követik. ’Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék”’ (1Kor 1,31). Az újjászületett emberben az lesz, amit az új élettől kap; a saját természete szerint élő emberben semmi ilyesmi nem lesz.

Izmael mutatta Ábrahám természetének bizonyos jellemzőit, amikhez társultak rabszolga- anyjának vonásai. Fejedelmi ember volt, akárcsak apja, és örökölte az ősatya nemes viselkedését; de Izsákban megvolt apja hite, és utódja szent volt, belső életét illetően. Izsák, mint az ígéret örököse, apjával maradt, míg Izmael saját tábort vert a pusztaságban. Izsák szövetséget keresett a régi mezopotámiai törzzsel, de Izmael anyja Egyiptomból hozott fiának feleséget, ami természetes, hiszen maga is Egyiptomból jött. Hasonló a hasonlóval barátkozik. Izsák elmélkedett a mezőn napszálltakor, mert ő Istennel beszélgetett a szent dolgokról; de Izmael minden jövevénnyel vitába keveredett, mert ő földi dolgokkal foglalkozott. Az elmélkedés nem a vad embernek való, aki mindenkinek ellensége. Izsák Istennek áldozta magát, de Izmaelnél semmi ilyet nem látunk. Az önfeláldozást nem Izmaelnek találták ki; ő inkább gyilkos, nem bárány, aki hagyja, hogy feláldozzák Istennek. Tehát azt fogod tapasztalni, hogy ha vallásosan képzett és tanult vagy, és – ahogy mondani szokták – ’istenfélővé’ válsz, de nem újulsz meg a szívedben, és nem látogat meg a Szent Szellem, akkor nem éled Isten gyermekének titkos életét. A keresztyén ember sok külső jegyét magadon viselheted, képes lehetsz énekelni, imádkozni, az Írásból idézni és képzeletbeli élményeidről mesélni, de újjá kell születned ahhoz, hogy valóságosan megismerd a szentek közösségét, az élő Istennel való titkos és bensőséges kapcsolatot, és felajánld neki önmagad Istennek tetsző szolgálatként. Az ígéret gyermeke Isten embereivel lakik, és kiváltságnak tekinti, hogy közöttük lehet. Az ígéret gyermeke tudja, hogy akkor van a legjobb társaságban, amikor egyetlen ember sem látja és ő sem lát embert, de közelebb kerül a Nagy Láthatatlanhoz, aki elbeszélget vele. Az ígéret gyermeke, egyedül ő képes felmenni a Mórija tetejére, ott az oltárra kötöztetni, és feláldoztatni Istennek. Az utóbbi alatt azt értem, hogy csak az áldozza magát teljesen Istennek, és szereti jobban az Urat, mint az életet, aki a Szent Szellem által született. Természeted és életmódod olyan lesz, mint az indulásod, ezért szeretettel kérlek, vigyázz, hogy helyesen indulj el, hogy igazi örökösnek bizonyulj, amikor azt vallod, hogy a Király gyermeke vagy.

Izmaelnek, a rabszolganő fiának, aki test szerint született, mindig viselnie kell a szolgaság szennyfoltját. Egy rabszolga gyermeke nem született szabadnak. Izmael nem lehet az, ami Izsák – a szabad asszony gyermeke. Nem állítom, hogy Izmael vágyott volna arra, hogy olyan legyen, mint Izsák; nem állítom, hogy vesztesnek érezte volna magát, mert különbözött Izsáktól; pedig valójában az volt. Aki azon fáradozik, hogy a maga erejéből üdvözüljön a cselekedetei, az érzései és önmegtagadása által, az lehet, hogy nincs tudatában rabszolga voltának; talán még dicsekszik is, hogy szabadnak született, és sohasem volt senki rabszolgája; mégis egész életét szolgaságban tölti. Sohasem tudja meg, mit jelent a szabadság, mit jelent az elégedettség, mit jelent az Istenben való gyönyörködés. Csodálkozik, amikor az emberek ’a hit teljes bizonyosságáról’ beszélnek. Úgy ítéli meg, hogy talán elbizakodottak. Alig van ideje levegőt venni az ostorcsapások között. Eddig is sokat tett már, de még sokkal többet kell tennie; sokat szenvedett, de még sokkal többet kell szenvednie. Sohasem tapasztalta meg ’a nyugalmat, ami Isten népére vár’, mert a rabszolganőtől született, és lelke örökre rabságban marad. Aki viszont szabad asszonytól született, és megérti, hogy csak Isten kegyelme által üdvözülhet, és hogy Isten nem vonja vissza kegyelmét, ha már egyszer megadta – mert ’Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok’ –, az ilyen ember elfogadja Krisztus befejezett művét. Tudja, hogy elfogadtatott a szeretett Fiúban, ezért megnyugszik az Úrban, és szerfelett örvendezik. Élete és lelke tele van örömmel és békével, mert szabadnak született, és valóban szabad is.

Scofield: Józsué könyve 18-23. fejezet

(18,1) Siló Efraim törzsének kiosztott területen feküdt. Bételtől északra kb. tizenöt kilométerre egy dombon épült (vö. Bír 21,19), kiemelkedő és némileg központi helyen. A szent sátort egy időre itt helyezték el (Józs 18,1; 19,51; Bír 18,31). Ebben az időben a szent sátornak ajtófélfái és ajtói voltak, és „templom"-nak nevezték (1Sám 1,9; 3,3). Bár ebben az időben nem olvasunk Siló pusztulásáról (1Sám 4), de megrendítő lehetett, amikor ez megtörtént Izráel fiainak gonoszsága miatt (Zsolt 78,60; Jer 7,12.14; 26,6).

(22,10) Az a tény, hogy csak egy oltárnál áldozott az egész nép már ezekben a kezdeti időkben is, határozott bizonyíték egyes kritikusok ama téves állításával szemben, hogy istentisztelet először a Jósiás-féle reformáció idején összpontosult Jeruzsálemben (2Kir 22,8-20).

(23,2) Józsué utolsó tanácsait hasonlítsuk össze azzal, amit Mózes az 5. könyvében, különösen a 31-33. fejezetekben mondott. Mint Mózes, úgy Józsué is emlékeztette Izráelt Isten múltbeli áldásaira, az állandó engedelmesség fontosságára, és serkentette az egész föld meghódítására. Óva intett a pogány istenek tiszteletéből fakadó veszélyekre, és attól, hogy világi szövetséget kössenek a pogány nemzetekkel. Izráel minden eltávolodását Istentől azonnali ítélet fogja követni. Józsué utolsó beszéde azzal a megindító felhívással zárul, hogy válasszák az Urat, csak neki szolgáljanak, és azzal a figyelmeztetéssel éri el tetőfokát, hogy vessék el az idegen isteneket, amelyek köztük vannak (Józs 24,23). Megrázó bizonyítéka ez a felszólítás annak, hogy Izráelben elkezdődött már az elszakadás. Józsué kérésére Izráel kész volt igennel válaszolni, de Józsué és a hűséges vének halála után ezt az ígéretet tragikus módon elfelejtették.