2015. december 30., szerda

IGAZ KARÁCSONYI TÖRTÉNET

Adni jobb, mint kapni - ez különösen igaz és megindító akkor, amikor valaki nem a fölöslegéből adakozik. Egy idős néni pontosan ezt tette a karácsony előtti napokban: év közben összekuporgatott teljes bevételét egy rászoruló családnak adományozta a HISZ-en keresztül.

E. néni - akinek a nevét saját kérésére nem tesszük közzé - hosszú évek óta egy idősek otthonának lakója. Kora ellenére igyekszik aktív életet élni: ügyet intéz, postára megy, besegít, ahol tud. Munkáját nem a pénzért végzi, hanem azért, mert szeret segíteni. Évközi segítségéért cserébe az otthontól évente egyszer egy igazából jelképes összeget, 55 ezer forintot kap: ez nem is igazából munkabér, inkább csak egy kedves figyelmesség.

A néni azonban még ezt a pénzt sem magára költi, hanem minden évben felajánlja jótékony célokra. Azt mondja: olyan embereken akar segíteni, akiknek nála nagyobb szükségük van erre a pénzre. A hölgy idén először hallott a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatáról, és a szolgálat segítségét kérte az adomány eljuttatásában.

„Egy rövid gondolkodás után már tudtam, kinek kell adni a jólelkű felajánlást. Hosszú évek óta támogatunk egy nyugdíjas nagymamát, aki egyedül neveli unokáját. A kisfiú még csecsemő korban került hozzá, lánya kicsapongó életvitele miatt. Kevés nyugdíjából nem csak saját magát tartja el, de a kisfiút is igyekszik megfelelően ellátni és kiválóan felnevelni” - mesélt az adomány sorsáról Kovács Sándor.

A HISZ vezetője hozzátette: most karácsonykor a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának komolyabb élelmiszercsomagja mellett a jószívű idős hölgy készpénz adománya is hatalmas segítséget jelentett a nagymamának és unokájának.

„Miközben átadtam az ajándékot a Bibliából eszembe jutott az özvegyasszony két filléres története. Itt is-ott is egy nehéz sorú ember adományáról van szó és biztos vagyok benne a ma élő idős nyugdíjasunk történetében is ott volt az Úr és folyamatosan figyelte az eseményeket” - mondta Kovács Sándor.

http://www.hisz.hu/igaz-karacsonyi-torenet-2015-12-30

Szilveszteri istentisztelet közvetítés!

December 31-én 20 órától végig közvetíti a Hit Rádió a szilveszteri-újévi istentiszteletet élőben a Hitparkból!

http://www.hitradio.hu/

Smith Wigglesworth - Jézus nevének ereje 1.

Jézus neve által minden lehetséges. Isten magasra emelte és olyan nevet adott Neki, mely nagyobb minden névnél. Jézus nevében erő van, mely mindent legyőz a világon. Az ég alatt nem adatott más név az embereknek, melyben elérhetnék az üdvösséget.

Szeretném elmondani, mi van ennek a névnek az erejében, értékében és dicsőségében. Hatan mentek be egy házba, hogy egy betegért imádkozzanak. A beteg egy falusi pap volt. Teljesen tehetetlenül feküdt az ágyban. Egy kis újságban olvasott róla, hogy vannak, akik a betegekért imádkoznak és üzent ezeknek az embereknek, abban a reményben, hogy hitből való imádságot mondanak érte. Meg is kenték Jakab 5:14 szerint olajjal. De mivel nem gyógyult meg azonnal, sírni kezdett. A hat férfi elment és nem kevésbé voltak levertek afelett, hogy nem tudtak segíteni a betegen.

Mikor kint voltak, az egyik azt mondta: „Valamit meg kellett volna tennünk. Jöjjetek vissza velem, és megpróbáljuk.” Visszamentek és megálltak az ágyánál. Az első azt mondta: „Suttogjuk Jézus nevét”. Előbb látszólag semmi sem történt, mikor a drága nevet halkan kimondták. De mikor állandóan azt suttogták: „Jézus, Jézus” – elkezdett az erő megnyilvánulni. Mikor látták, hogy Isten munkálkodni kezd, erősebb lett a hitük, öröm töltötte el őket, és mindig hangosabban mondták Jézus nevét. Ez alatt a beteg felkelt az ágyából, és egymaga felöltözött. 

A titok nyitja abban állt, hogy a hat ember a betegről Jézusra emelte a tekintetét. Így részesek lehettek az erőben, mely Jézus nevében van. Ó, ha az emberek valóban felmérhetnék azt az erőt, mely Jézus nevében van, ki tudja, mi minden történhetne! Tudom, hogy az Ő neve által és az Ő nevének ereje által van menetelünk Istenhez. Jézus látása dicsőséggel tölt be minket. Ezt a nevet az egész világon dicsőítik az emberek. És hogy nekem mit jelent, azt ki sem tudom mondani.

Forrás: Evangéliumi Kiadó

Példabeszédek 7.

1. Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál. 
2. Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét. 
3. Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára. 
4. Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet; 
5. hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6. Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki. 
7. Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút: 
8. elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel, 
9. szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban. 
10. S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű; 
11. zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai: 
12. egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik. 
13. Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki: 
14. Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat; 
15. azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak. 
16. Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel; 
17. behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal. 
18. Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben. 
19. Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire; 
20. a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni. 
21. Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja. 
22. Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan; 
23. mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül. 
24. Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira: 
25. ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26. mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai. 
27. Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 28., hétfő

Ruff Tibor - Jézus és a Tóra - A házasságtörő asszony szabadon bocsátásának és általában a bűnbocsánatnak a kérdése

Sérti-e az írott Tórát az a tény, hogy Jézus büntetés nélkül elengedte a házasságtörésen kapott asszonyt, tekintettel arra, hogy a Törvény halálbüntetést ír elő ilyen esetben?

"Az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, odaállították középre, és ezt mondták Jézusnak:
– Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. A Törvényben Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Nos, te mit mondasz erről?
Ezt pedig azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy majd legyen mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolt, és ujjával a földre írt. De amint tovább kérdezgették, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Amelyikőtök nem bűnös, az dobja rá az első követ!
Majd ismét lehajolt, és tovább írt a földre. Akik pedig hallották ezt, egyenként kimentek, mivel lelkiismeretük vádolta őket, a vénektől kezdve az utolsókig, végül egyedül ő maradt ott, meg a nő középen. Jézus, amikor felegyenesedett, senkit sem látott, csak az asszonyt.
– Asszony, hol vannak a vádlóid? – kérdezte tőle. – Senki sem ítélt el?
– Senki, uram – válaszolta az.
Erre Jézus így szólt hozzá:
– Én sem ítéllek el. Menj, de mostantól fogva többé ne élj bűnben!" (Jn 8:3-11.)

Valójában itt sem keletkezett igazi törvényi probléma, ugyanis a Tóra értelmében a szemtanúknak kellett volna a kövezést elkezdeniük, hogy ezzel vállalják a felelősségüket tanúságtételükért. Miután a szemtanúk és a bét-dín tagjai egyaránt távoztak, Jézusnak nemhogy kötelessége nem volt ítélkezni, de meg sem tehette volna ezt. Így tehát itt nincsen valódi probléma.

Ezen a ponton azonban érdemes foglalkozni a többi olyan esettel is, amelyekben Jézus explicit módon bűnbocsánatot adott, mint például az alábbi történetben:

"Erre annyian összegyűltek, hogy még az ajtó elé sem lehetett eljutni, miközben prédikált nekik.
Ekkor egy bénát hoztak hozzá, akit négyen hordoztak; de mivel a tömeg miatt nem tudták odavinni hozzá, kibontották fölötte a ház tetejét, és nyílást vágva leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt.
Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Gyermekem, meg vannak bocsátva a bűneid!
Ott ültek néhányan az írástudók közül is, akik így mérlegelték a dolgot szívükben:
– Hogyan beszélhet ez így?! Káromlást szól! Kinek van hatalma bűnöket elengedni az egyetlen Istenen kívül?!
De Jézus rögtön felismerte a szellemével, hogy azok mit fontolgatnak magukban, és így szólt hozzájuk:
– Mit okoskodtok ezen a szívetekben? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: „Meg vannak bocsátva a bűneid”, vagy azt: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és járkálj”? Ezért, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön – ekkor a bénához fordult –, azt mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!
Az pedig fölkelt, tüstént fogta a hordágyát, és mindannyiuk szeme láttára kiment; úgyhogy valamennyien eksztázisban dicsőítették Istent, így szólva:
– Ilyet még sosem láttunk!" ( Mk 2:2-12)

Ez a történet már valódi kérdést hordoz, ugyanis a bűnöket megbocsátani valóban csak Istennek van joga, s ez a Szentélyben bemutatott áldozat elvégzéséhez is kötődött. Sem a Tanach, sem a rabbinikus irodalom – legalábbis világos formában – sehol sem említi, hogy a Messiásnak mint embernek jogában állna a bűnöket megbocsátani, különösen a Szentélyben bemutatott áldozat nélkül.

Elvileg elképzelhető lenne az az értelmezés, hogy Jézus nem adta a bűnbocsánatot, hanem csak prófétaként bejelentette annak Isten részéről meghozott döntését, mivel sehol sem használ egyes szám első személyű igealakot („megbocsátom”), hanem mindig passzív alakkal fejezi ki („megbocsáttatott”). Ez a koncepció azonban azért nem áll meg, mert világosan kimondja: „az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön”, és éppen ezt az állítását bizonyítja a gyógyítás véghezvitelével.

Ha fenntartjuk, hogy a Tanach szerint csak Istennek van joga a bűnöket megbocsátani, és azt is, hogy Jézus – a Mt 5:17-20-ban tett szándéknyilatkozata, valamint az Újszövetség egybehangzó tanítása értelmében – a Tórát és a Tanachot sohasem szegte meg, akkor ennek a történetnek csak egyetlen értelmezési iránya marad: Jézus isteni mivoltát állítja implicit módon.

A Messiás tevékenységével kapcsolatosan találunk-e a fentiekkel valamilyen párhuzamot a rabbinikus iratokban? Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az „újszövetségi-történeti” Jézus ezeket a kijelentéseit abban a tudatban tette, hogy az általa elengedett bűnökért maga vállalja majd az igazságos büntetést. Tehát nem „ingyen” bocsátotta meg a bűnöket, hanem maga vállalta az elégtétel adását értük, egészen a halálig. A keresztény megváltás-teológiába itt nincs helyünk részletesen elmélyedni, elég annyit megjegyezni, hogy az evangéliumokon és az egész Újszövetségen egységesen végigvonul az a koncepció, amely szerint Jézus „sokak”, a „világ” bűneit és ezek büntetéseit vette magára, és ezért halt kínhalált a kereszten.

Általában elterjedt az a nézet, hogy míg a keresztények az Örökkévaló „szenvedő szolgájának” – aki mások bűneiért szenved váltságul – Jesája 53. fejezetében ábrázolt képét Jézusra vonatkoztatják mint Messiásra, addig a zsidó írásmagyarázat ugyanezt Izraelre értelmezi. Ez az állítás nem teljesen igaz. A Talmud maga is tartalmaz olyan véleményt, amely szerint ez a szöveg a Messiásra vonatkozik: „Mi az ő [a Messiás] neve? (…) A rabbik ezt mondták: »leprás rabbi« a neve, amint meg van írva: »Bizony, magára vette bajainkat, és hordozta szerencsétlenségeinket, mi pedig úgy tekintettük, mint egy leprást, Istentől megvertet és lesújtottat.«”
A Jesája 53:4-et a Targum is a helyettesítő, bűnbocsánatot szerző szenvedésre értelmezve fordítja, elég erősen eltérve a héber szövegtől. Arra sincs itt helyünk, hogy belebocsátkozzunk a szenvedő és meghaló, valamint a dicsőségesen uralkodó Messiás koncepcióinak részletes tárgyalásába. A Tanach messianisztikusan értelmezhető próféciáinak e kettős, látszólag ellentmondásos jellegét a zsidó írásmagyarázat úgy oldotta meg, hogy a Messiás személyét „megkettőzte” (a szenvedő és meghaló Messiás ben Jószéf/Efrájim, illetve a győztes és uralkodó Messiás ben Dávid alakjában), az Újszövetség pedig úgy, hogy egyazon személy két, időben különböző megjelenésében látja megvalósulni a szenvedő és meghaló, valamint a dicsőségesen uralkodó Messiásra vonatkozó próféciákat. Számunkra most ebből az a lényeges, hogy a bűnökért adott, helyettesítő szenvedés és halál nem idegen a rabbinikus gondolkodásmódtól sem. A bJ’vámót 70a és a bKíddúsín 31b szerint az ember helyesen teszi bizonyos esetekben, ha önmagát engesztelésül (káppárá) ajánlja fel mások (közeli rokonai) helyett.

Rabbi Eleázár szerint pedig a Dávid népszámlálásának büntetésére Jeruzsálem ellen küldött pusztító angyalhoz így szólt Isten: „»Most már elég [rav].« (…) Vegyél el egy nagyot [rav] közülük, akinek a halála sok bűnüket kiengeszteli. Akkor meghalt Avisáj ben C’rújá, aki egyedül felért a Szanhedrin nagyobbik felével.”

Egy másik eset: „A difti Rabbi Jirmeja mondta Rabinának: Nem a [vörös] tehén [szalagjá]ról vitatkoznak, hanem az elküldendő kecskebakéról. És aznap meghalt Ravia ben Kiszi, és e különös egybeesés jeleként kimondták: [Az igaz] Ravia ben Kiszi [halála] engesztelést szerzett éppúgy, mint az elküldött kecskebak.”

Itt határozottan ki van mondva, hogy az igaz halála a jóm kippuri áldozattal azonos értékű, hatékonyságú engesztelést képes szerezni; ennek alapján a jézusi megváltás-koncepciót nem lehet teljesen idegennek mondani a rabbinikus hagyománytól.

Ismét máshol ezt olvassuk: „Rabbi Ammi mondta: Miért van a Mirjám haláláról szóló beszámoló a vörös tehén[ről szóló törvények] mellett? Hogy megtudd: ahogyan a vörös tehén engesztelést szerez, ugyanúgy az igaz halála is engesztelést szerez. Rabbi Eleázár mondta: Miért van az Áron haláláról szóló beszámoló a papi ruhákkal kapcsolatba hozva? Hogy megtudd: ahogyan a papi ruhák engesztelést szereztek, ugyanúgy az igaz halála is engesztelést szerez.”

Úgy gondolom ennyi elegendő annak bemutatásához, hogy a zsidó írásmagyarázattól nem idegen az igaz ember mások bűneiért való helyettesítő szenvedése vagy halála, és hogy ez a lehetőség a Messiás vonatkozásában is felmerül. Eléggé egyértelműnek látszik, hogy Jézus ezen a nyomvonalon haladva vállalta fel a bűnbocsánat bejelentését elesett honfitársai irányában.

A betegség meggyógyítását ugyanis – ha nem is mindig - meg kellett előznie a bűnbocsánatnak, mivel „nincs halál bűn nélkül, és nincs szenvedés romlottság nélkül” (Ez 18:20 és Zsolt 89:33 alapján) ; valamint: „Egy beteg nem gyógyul meg addig, amíg minden bűne nem bocsáttatik meg, ahogy meg van írva: »Aki megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt 103:3)«

(…) A betegnek elkészített csoda nagyobb, mint Chananjá, Misáél és Azarjá csodája, mert Chananjának, Misáélnek és Azarjának olyan tűzzel volt dolguk, amit ember gyújtott, amit mindenki eltud oltani; de a beteg embernek az egekből származó tűzzel van dolga, és azt ki tudja eloltani?”

Hogy a Jézus által véghezvitt gyógyulások, illetve az azok feltételét képező bűnbocsánat-adás mögött a helyettesítő szenvedés vállalása áll, azt explicit módon megfogalmazza az evangélium:

"Mikor beesteledett, sok démonizáltat vittek oda hozzá; ő pedig a szavával kiűzte a szellemeket, és a betegeket mind meggyógyította, hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesája próféta által: „Elvette
erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket.” (Mt 8:16-17)

Azzal a sajátos helyzettel szembesülünk tehát itt, hogy a szóbeli Tan alapján, ezek között a keretek között könnyebben értelmezhetőek Jézus bűnbocsánattal kapcsolatos megnyilatkozásai; míg kizárólag az Írás szempontjából nézve viszont teljes mértékben csak akkor oldódik fel a feszültség, ha Jézus isteni identitástudatát is feltételezzük a jelenség mögött.

Részlet "Az Újszövetség és a Tóra" műből.

Igegyűjtemény a gyógyulással kapcsolatosan 19.

34 Péter pedig megnyitotta a száját, és ezt mondta:
– Igazság szerint most értem meg, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben elfogadja azt, aki féli Őt, és igazságosságot cselekszik. Elküldte az Igét Izrael fiainak, békességet hirdetve Jézus Krisztus által, aki Ura mindennek. Ismeritek azt a dolgot, ami Júdea-szerte történt, kezdve Galileától, az alámerítkezést követően, amelyet János hirdetett: hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szent Szellemmel és erővel, aki jótevőként járt, és meggyógyította mindazokat, akiket a Rágalmazó a hatalmában tartott, mert az Isten volt vele.
Ap.Csel. 10:34-38. (SZPA)

8 Lüsztrában lakott egy béna lábú ember, aki anyja méhétől fogva nyomorék volt, és még sohasem járt. Ez hallgatta Pál beszédét, aki tekintetét rászegezve és látva, hogy van hite a szabadulásra, hangosan így szólt hozzá:
– Állj a lábadra egyenesen! Mire az felugrott és járkált.
Ap.Csel. 14:8-10. (SZPA)

11 Csodákat, mégpedig nem mindennaposakat tett az Isten Pál keze által, 12 úgyhogy bőréről a kendőket, illetve az öveket is elvitték a betegekre, és a betegségek elhagyták azokat, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük.
Ap.Csel. 19:11-12. (SZPA)

8 Publiusz apja éppen heveny láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál meglátogatta, kézrátétellel imádkozott érte, és meggyógyította. 9 Miután ez az eset történt, más beteg szigetlakók is felkeresték őt, és gyógyulást nyertek.
Ap.Csel. 28:8-9. (SZPA)

10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van,] jóllehet a test holt a bûn miatt, a szellem ellenben élet az igazságért. 11 De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ ti bennetek lakozó Szelleme által.
Róma 8:10-11.

25 De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; 26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrõdött a miatt, hogy meghallottátok, hogy õ beteg volt. 27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak õ rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jõjjön szomorúságomra.
Fil. 2:25-27.




Példabeszédek 6:20-35.

20. Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását; 
21. kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra. 
22. Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled. 
23. Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései. 
24. Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől. 
25. Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival. 
26. Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza. 
27. Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek, 
28. avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek? 
29. Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl. 
30. Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik; 
31. ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja. 
32. Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt. 
33. Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el. 
34. Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján, 
35. nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 23., szerda

Békés Karácsonyt!

Minden kedves Olvasónknak békés, Isten jelenlétében és kegyelmében gazdag ünnepeket kívánunk!

Most egy kis szünet következik a tanítássorozatokban (január 4-ig előreláthatóan), de mást lehet, hogy megosztunk majd. Örömteli pihenést kívánunk mindenkinek!  

Ruff Tibor - Jézus történeti alakjáról

Jóllehet Jézus Krisztus születésének a karácsonyhoz vajmi kevés köze van, ebben az időszakban talán futólag még azoknak is eszébe jut Ő, akik az év más időszakaiban nevét csak jelentés nélküli indulatszóként emlegetik, amikor valami meglepőt észlelnek: „Jézusom!” Bárcsak igaz lenne szájukban ez a szóalak! Írásunkban az emberiség Megmentőjének történeti, természetes, emberi alakjáról, eredeti környezetéről adunk közre néhány kevéssé ismert tényt.

A karácsony közeledtével ismét bejárta az internetet egy arckép, „Ilyen lehetett Jézus” címmel, melyet régészek, történészek, antropológusok rekonstruáltak koponyamaradványok alapján egy kétezer évvel ezelőtti, galileai zsidó férfiről. Hogy a rekonstrukció valóban hasonlít-e valamennyire is Jézusra, azt nem tudhatjuk, de az kétségtelen, hogy a közkeletű Jézus-ábrázolások, ikonok, képek, szobrok vagy épp filmek általában nem egy sémita-júdeai arcvonásokkal rendelkező Jézust jelenítenek meg, hanem inkább egy germán-latin európai arcot – míg Bruegheltől a Jézus-filmekig az is általánosan jellemző, hogy Júdás és a rosszindulatú főpapok viszont határozottan zsidós jegyeket mutatnak, jelezve ezzel az egész nyugati kultúrán végighúzódó keresztény antiszemitizmus mindmáig kitörölhetetlennek bizonyuló reflexeit. Így mindenképpen üdvözlendő, hogy az antropológusok által egy lehetséges Jézus-portréként publikált kép nem a fehér bőrű, kék szemű, szőkés, árja Jézus-képet erősíti tovább. Érdekes lenne ugyanakkor a kutatást továbbvinni abban az irányban is, hogy az egyes zsidó törzsek közötti különbségeket is figyelembe vegyék, ugyanis a tizenkét törzs további eltérő külső jegye-ket mutat. Manasse és Efraim például egyiptomi származású anyjuk (József felesége) miatt külsőleg is elütöttek a többiektől, míg Dávidról, Jézus őséről maga a Biblia jegyzi föl, hogy alacsony volt és vörös hajú. Eszerint akár Woody Allent vagy a „Kis Kabost” is fel lehetett volna kérni egy Dávid- vagy Jézus-film főszerepére – de akárhogy is, mindenképpen érdemes lenne végre egy olyan Jézus-filmet csinálni, ahol a főszereplő nézne ki a legzsidósabban.

A Jézus korabeli ácsmesterek­nek az építkezés minden fázisához érteniük kellett.De hogy ne csak a külsővel foglalkozzunk, érdemes tudatosítanunk azt is, hogy a Jézus névre Megváltónk akkoriban talán nem is hallgatott volna. Valódi neve héberül Jésuá (a Jehósuá rövidebb alakja, melynek jelentése: Jahve megment), de anyanyelvén, azaz arámiul, annak is galileai tájszólásában ezt egyszerűen csak Jésu-nak ejtették, mert a szóvégi á akkoriban már lekopott. Ő maga is galileai tájszólásban beszélte az arámi nyelvet, amit például onnan tudunk, hogy a héber Eleázár nevet Lázárnak ejtette híres példázatában (a rabbinikus irodalomban egy Eliézer nevűt egyenesen Lézernek hívnak arámiul), mivel itt pedig a szókezdő magánhangzó tűnt el. Jézus, azaz Jésu más fennmaradt eredeti mondataiból (effátá, táljetá kúm(í), Éloí, Éloí lemá sabaktání) is tudjuk, hogy arámiul beszélt, mint akkoriban minden zsidó.
Az arámi nyelv galileai tájszólását a művelt júdeai körökben eléggé lenézték, a rabbinikus irodalom is beszámol ilyen gúnyolódásokról, amelyek arra mutatnak, hogy a legalább négy-hatféle torokhangot (k, kh, ch, h, q, r) a galileaiak nem nagyon különböztették meg a kiejtésben (ahogy az európaiak beszélnének mondjuk arabul), s így erős akcentusuk miatt Júdeában néha nem is értették, mit mondanak. Péter is emiatt „bukott le” a főpap házában Jézus letartóztatása után.

Ugyanakkor biztosan tudható, hogy a Názáreti Jézus (Jésu há-Nócrí) jól tudott héberül is. A zsinagógákban ugyanis csak olyan férfiaknak engedték meg a nyilvános felolvasást, akik helyesen és értelmezve fel tudták olvasni a – magánhangzók jelölése nélküli! – héber szöveget, valamint helyesen le is tudták azt fordítani arámira. Az ilyen személyeket arámiul kárjánának nevezték (felolvasásra alkalmas), ez nem jelentett magasabb szintű „teológusi” képesítést, de jól kellett hozzá ismerni az akkoriban a hétköznapokban már senki által sem beszélt, csak az imában használt, „szent” héber nyelvet. Márpedig Jésunak rendszeresen megengedték Názáretben, hogy felolvasson, fordítson – a zsinagógákban néhány versenként mindent arámira is lefordítottak –, majd arámi nyelven prédikáljon is.

A rabbinikus irodalom emlékezete kissé bizonytalan abban, hogy a fiúgyermekek kötelező oktatását már Simon ben Setach vagy csak Jóchánán ben Zákkáj szanhedrin-elnöksége idején vezették-e be – előbbi esetben, mely talán valószínűsíthetőbb, már maga Jézus is részesült ilyen „általános iskolai” oktatásban. A rendelkezés szerint minden zsidó fiúgyermeknek ötéves korától tízéves koráig mindennap iskolába kellett járnia (általában a helyi zsinagóga épülete szolgált erre), ahol először írni és olvasni tanították őket, majd pedig gyakorlatilag bemagoltatták velük az Ószövetség jelentős részét. (A lányokat otthon a család nő-tagjai tanították a Tóra szerinti háztartásvezetésre és női életre, bár sokan közülük is megtanultak írni-olvasni.) Mivel abban a korban egy teljes Ószövetség csak egy szekrényben fért el, és csillagászati összegbe került, magánemberek nem rendelkeztek saját Bibliával, legfeljebb egy-két dúsgazdag, ezért minél nagyobb anyag memorizálására törekedtek.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.


A Star Wars-filmek ideológiai háttere

Az alábbiakban a sci-fi-sorozat ideológiai hátte­rével foglalkozunk a zsidó-keresztény, bibliai világnézet perspektívájából.

Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy Lucas alapvetően bibliai koncepciókra alapozta a Csillagok háborúja világképét. Hát nem a jó és a rossz kozmikus harcáról van itt is szó, akárcsak a Szentírásban? A jó oldalon a demokráciát képviselő lázadók küzdenek a Galaktikus Birodalom diktatórikus, sötét uraival szemben. Egy szűztől született, „kiválasztott” messiásfigura az, aki egyensúlyt hoz a világegyetembe. Anakin Skywalker megkísértése és átállítása a „sötét oldalra” szintén számos bibliai elemet tartalmaz – a fiatal harcos nem tudja betartani a szexuális önmegtartóztatásra irányuló fogadalmát, képtelen uralkodni bosszúvágyán, Luciferhez hasonlóan isteni szerepre vágyik, amikor a halál legyő­zését tűzi ki céljául. Bukását a félelmei, mérhetetlen becsvágya és önteltsége okozzák. És itt vannak a fénykardokkal harcoló angyalfigurák, a Jedik, a jellemesség, az önfeláldozás megtestesítői, akik a béke őrei az univerzumban.

Panteizmus, monizmus, taoizmus

A Star Wars azonban nem bibliai, hanem panteista világnézeti alapokon áll. A keleti ideológiák és vallások a hatvanas években kezdtek népszerűvé válni a nyugati világban. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alternatívájaként megjelenő hindu, buddhista és New Age-es ideológiákat számos akkori celeb (The Beatles, Shirley McClain stb.) is magáévá tette és népszerűsítette.

Jeffrey Jacob Abrams, az Ébredő erő rendezője, és George Lucas, a Star Wars univerzum atyja. A panteizmus kifejezés a görög „pan” (minden) és „theosz” (isten) szavakból származik. E nézetrendszer szerint isten egy személytelen erő, egy kozmikus energia, amely átjárja a világmindenséget. Ez az energia a „csí erő”, a „brahma”, amely megfelel a Star Warsban szereplő „erő” fogalmának.
Míg a Biblia szerint Isten az univerzumtól függetlenül létezik, a panteizmus szerint Isten az univerzumon belül van, sőt Isten maga az univerzum. A panteizmus egyik alapvető eleme a monizmus, amely szerint minden ugyanazon egy tőből fakad, egylényegű. Világosság és sötétség, jó és rossz, élet és halál, mind Istenből áradnak. Ez szöges ellentétben áll a Biblia állításával, miszerint „az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség”. (1János 1:5)

A panteizmus szerint az ember és Isten is egylényegűek, az emberek „rejtett istenek és istennők, amelyek még embrió formában vannak bennünk és materializálódni szeretnének” (Deepack Chopra, New Age-guru). Az „istennel”, az „erővel” kapcsolatos tudásra az ember a „megvilágosodáson” keresztül juthat el, amelyhez olyan tudatmódosító gyakorlatok vezethetnek, mint a meditáció vagy a jóga. Az ilyen gyakorlatok során az ember kilép az érzékszervek és a racionális gondolkozás korlátai közül, és egyfajta „hatodik érzékelésre” jut el – a végcél pedig az egyetemesbe, az Istenbe való beolvadás. A Bibliában az ember Isten teremtménye, egy bukott lény, akit a bűn megfertőzött és ezáltal áthidalhatatlan távolságra került a szent Istentől. Az Istennel való kapcsolatra nem belső megvilágosodáson, hanem felülről, a Mindenhatótól származó kijelentés folytán lehet eljutni. A végső cél pedig nem egy misztikus beolvadás, hanem az önálló identitással is rendelkező lények örökkévaló, boldog élete.

Okkult gyakorlatok a Star Warsban

Fehér mágia – a mágiának az a formája, amikor pozitív célokra használják (például betegek gyógyítása).
Szellemidézés, halottlátás – az elhunyt személyekkel való kommunikáció, halottak látása.
Levitáció – tárgyak vagy személyek lebegtetése természetfeletti erő segítségével.
Jövendőmondás – a jövő előrejelzése álmokon, látomásokon keresztül.
Extraszenzualitás – az öt érzékszerven kívüli „hatodik érzék” műkö­dése, amely nem látható tárgyak vagy személyek érzékelésére (például másik szobában), illetve veszélyek előre érzékelésére vonatkozik.
Varázslás, agykontroll – más emberek befolyásolása okkult erő által.
Meditáció – tudatmódosított állapot elérését célzó gyakorlatok.
A Star Warsban szereplő „erőelméletet” először Obi-Wan Kenobi önti szavakba: „Az Erő a Jedi-lovag hatalmának forrása. Ez egy minden élőlény által táplált energiamező, amely körülvesz és átitat mindannyiunkat. Átjárja a galaxist.” Ez a gondolatmenet a panteista alapokon nyugvó taoizmushoz áll a legközelebb, ahol az Erő megfelelője a mindent átjáró „csí erő”, amelyet az ember tudatmódosító gyakorlatokkal uralma alá tud hajtani, és ezáltal természetfeletti képességekre tehet szert. Némelyek szerint a Csillagok háborújában szereplő Erő megfelel a Bibliában szereplő Szentléleknek. A Szentlélek azonban, a Biblia tanítása szerint – az Erővel ellentétben – személy, a látható világon kívüli létező, nem irányítható, és nincs sötét és világos oldala, hanem csak világos.

A Lucas által megálmodott mesevilágban tehát az Erő egy személytelen valóság. Az Erőt ugyanakkor nagyon apró élőlények, a „midikloriánok” képesek közvetíteni. Ezek a nanolények tudatják az Erő akaratát is. A Jedik és a velük szembenálló Sithek képesek meghallani a midikloriánok hangját. A midikloriánok száma határozza meg azt, hogy valakiben milyen nagy az Erő – ez pedig a személy vérének a vizsgálatával pontosan mérhető. A Star Wars messiásfigurájában volt a legnagyobb a midikloriánok száma, sőt, őt ezek az apró élőlények nemzették. A sötét oldalon pedig egy Darth Plagueis nevű Sith-lovag megtanulta befolyásolni a midikloriánokat, így képessé vált életet teremteni és a halált legyőzni.

A bibliai világnézet alapján is létezhetnek az emberekben idegen életformák, ezeket a Biblia démonoknak nevezi. Az ilyen életformák valóban a vérben (is) megtelepedhetnek, a Biblia szerint ugyanis a vér és a lelkünk egylényegű. Ezek az intelligens lények azonban negatív hatással vannak a gazdatestre. A vezető­jük Isten ősellensége, Lucifer. A céljuk az emberek leigázása, megrablása, megölése. Amennyiben az ember a befolyásuk alá kerül életének valamelyik területén, elkezdi elveszíteni a szabadságát, és távolodni kezd Isten jelenlététől. A Szentírás szerint az ember kizárólag egyetlen módon képes legyőzni a halált – a názáreti Jézus engesztelő áldozatába helyezett élő hit által.

Jin-jang elmélet


Rajongók Star Wars-jelmezekben. Mítosz-egyveleg modern köntösben. Szintén a taoizmus eleme az úgynevezett jin-jang dualizmus, amelynek jele a feketébe hajló fehér és fehérbe hajló fekete kör. Eszerint a világegyetemben két, egymással szemben álló erő áll kölcsönhatásban egymással, a pozitív és a negatív energia, a világosság és sötétség, az élet és a halál. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni mindkettővel – a sötétséget, a halált, a gonoszt soha sem lehet teljesen legyőzni, csak egyensúlyba hozni a világossággal, az élettel, a jóval, ha az előbbi túlzottan érvényesülne. „A halál az élet természetes része” – mondja például e világnézetet visszhangozva a film egyik pozitív karaktere, Yoda mester. Amikor a két erő egyenlő mértékben érvényesül, akkor van harmónia a világegyetemben.
Ez szintén élesen különbözik a bibliai világnézettől, amely szerint nem mindig volt meg a kettősség a világban – csak a Sátán bukását követően. A Szentírásban a világosság, a jó élesen elválik, és végtelenül hatalmasabb a sötétségnél, a gonosznál, és végül teljes mértékben felül is fog kerekedni rajta.

A Csillagok háborújában szereplő Jedi-lovagok békefenntartó harcosok, akik „uralják az Erőt”, és így szuperképességekkel rendelkeznek. Egy, a Discovery Channel által készített dokumentumfilmben George Lucas elárulta, hogy a kínai saolin szerzetesekről mintázta a Jedi-harcosokat. A saolin szerzetesek voltak a távol-keleti harcművészetek megalkotói és legendás mesterei. Emellett állítólag képesek voltak uralmuk alá hajtani a „csí erőt”, és emberfeletti erővel tudtak harcolni.

A mestereik állítólag fizikai kontaktus nélkül is képesek voltak a földre küldeni az ellenfeleiket. A Csillagok háborúja Jedi-figurái hasonló szerzetesi öltözéket viselnek, egy templomban van a főhadiszállásuk és az Erő urai. A Jedik szintén meditációval, az értelmük kiürítésével és az úgynevezett hatodik érzékelés felszabadításával operálnak. És hasonló képességekkel is rendelkeznek, mint amivel állítólag a saolin harcosok is egykoron.

Halál és vezető szellemek

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.


2015. december 22., kedd

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 28.

Kegyelem és a rossz hozzáállás

Több olyan dolog is van, ami távol tart minket Isten kegyelmétől. Mint már láthattuk az egyik ilyen tényező a tudatlanság, amikor nem tudunk eleget ahhoz, hogy hívjuk az Urat, kérjük Őt arra, hogy alkalmas időben árassza ránk kegyelmét. A másik tényező a rossz hozzáállás.

A panaszkodás és kegyelem nem férnek meg egymás mellett.

Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy reggeltől estig panaszkodunk, problémázunk valami miatt, ugyanakkor Isten erejét akarjuk aktiválni az életünkben, hogy megoldódjanak a problémáink.

Sokszor azért nem tudunk Isten kegyelmébe belépni, mert nem megfelelő a hozzáállásunk. Nem várhatjuk el Istentől, hogy beavatkozzon egy élethelyzetbe az érdekünkben, ha örökösen morgunk, kicsinyeskedünk, szőrszálhasogatók, féltékenyek és irigyek vagyunk. Honnan tudom? Onnan, hogy valamikor én is ilyen voltam. Kemény leckét kaptam, amiből megtanultam, hogyan is működnek a dolgok.

Akkor sem vehetjük át Isten kegyelmét, ha folyton együttérzést várunk másoktól, vagy magunkat sajnálgatjuk. Isten begyógyítja a sebeinket, ha nem másokat kérünk fel erre.

Sokszor be akarjuk Isten erejét vonzani az életünkbe, hogy megoldja a problémákat, és közben a barátainktól azt várjuk, hogy sajnáljanak minket.

Ha például anyagi problémáink vannak, menjünk be az imakamránkba, és kiáltsunk az Úrhoz: „Ó, Atyám, kérlek, segíts rajtam. Pénzügyi dolgok gyötörnek, nagy szükségem van a segítségedre. Bízom benne, hogy segítesz, Uram, mert Nélküled nincs reményem. Te vagy az egyetlen, aki megmenthet”.

Aztán, amint letelt az imaidő, együtt ebédelünk a kollégákkal, és arra panaszkodunk, milyen alulfizetettek, túlterheltek vagyunk, nem becsülnek meg bennünket, a főnökünk nem értékeli a munkánkat. Azt akarjuk, hogy Isten segítsen, de ugyanakkor azt is elvárjuk, hogy mások sajnáljanak. Nem az a baj, hogy megosztjuk a terheket valakivel, ha megfelelően tesszük, helyes motívumok alapján. De ne az legyen a cél, hogy szánalmat keltsünk másokban.

Isten soha nem vezet minket olyan helyre, ahol nem tud megtartani. Az Ő kegyelme mindig elegendő számunkra – az élet minden területén, bármely területén. Semmi értelme, hogy siránkozzunk, panaszkodjunk, aggodalmaskodjunk, félrevezessünk másokat, állandóan megoldásokat találjunk ki, zűrzavart keltsünk magunk körül, aztán frusztráltnak és elveszettnek érezzük magunkat. Ha ezt tesszük, ez annak a jele, hogy nem hiszünk Isten határtalan kegyelmében.

Ha részesedni akarunk Isten kegyelmében, meg kell tanulnunk, hogy teljesen Tőle függjünk, ne mások együttérzésére és az önsajnálatra építsünk.

Fordította: Berényi Irén

Philip Yancey és Tim Stafford - Gyújtó hatású szavak

Máté 5,3 „Boldogok a szellemben koldusok, mert övék a mennyek királysága.

Amikor Jézus hallgatói meghallják a „királyság” szót, ezt az érzelmekkel telített kifejezést, képzeletükben eleven képek villannak fel: fényes zászlók, csillogó hadseregek, Salamon korának arany és elefántcsont díszei, és Izrael népének helyreállított dicsősége. Jézus gyakran használja ezt a kifejezést, sőt első nyilvános beszédét is ezekkel a szavakkal vezeti be: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek királysága” (4,17).

Jézus szavai nyomán a változás szele söpör végig Izrael népén. Gerillaharcosok vegyülnek el a tömegben, és csak a jelre várnak. Ez a zelótáknak nevezett felfegyverzett és jól szervezett csoport ég a vágytól, hogy felvegye a harcot az elnyomó rómaiakkal szemben. A felkelésre szólító jeladás azonban sohasem érkezik meg. Legnagyobb csalódásukra, fokozatosan világossá válik, hogy

Jézus nem politikai vagy katonai értelemben beszél az eljövendő országról.

A Jézus kijelentései által kiváltott várakozás zűrzavarba, majd végül dühös elutasításba torkollik. A csodáit követő kezdeti lelkesedés csalódottságba fordul, amikor egyértelművé válik, hogy mégsem állítja helyre a régóta várt királyságot. Mint kiderül, a királyság szó egészen mást jelent Jézus számára, mint amit a tömeg ért rajta

Kétféle történelem

Jézus rámutat, hogy kétféle történelem zajlik párhuzamosan. A látható világ, amelyben a családok, népek, városok és nemzetek élete zajlik, az „evilági királysághoz” tartozik. Jézus azonban arra szólítja hallgatóságát, hogy a láthatatlan királyságnak, a „mennyek országának” szánják oda az életüket, amely fontosabb és értékesebb, mint bármi más a látható világban. A legértékesebb igazgyöngyhöz hasonlítja ezt az országot, amelyért érdemes minden egyebet odaadni.

Ahogy a hegyi beszédből kiderül, a mennyek országában a siker éppen ellenkező értékrenden alapul, mint az emberi világban. „Boldogok a szellemben koldusok” – mondja Jézus, és boldogoknak mondja mindazokat, akik gyászolnak, akik szelídek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, vagy akiket üldöznek „mert övék a mennyek királysága”. Az e világban elnyert státusz nem garantálja ugyanazt a státuszt a mennyek országában.

Példabeszédek 6:12-19.

12. Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár, 
13. hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival; 
14. ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít. 
15. Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás. 
16. Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata: 
17. Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek; 
18. szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra; 
19. hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 21., hétfő

Oral Roberts - A Szellemben való imádkozás erejének kiaknázása 18.

Az Úr utolsó földi éjszakáján a tanítványokat hirtelen megkötözte a félelem, amikor Jézus bejelentette nekik, hogy fizikai jelenléte elhagyja őket. Előrelátva félelmüket, ezt mondta: "Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek."(János 14.12.)

Hogyan lehetett ez? A tanítványok csak találgathatták, ahogy beleremegtek még a gondolatába is, hogy a Mester elhagyja őket. Jézus megadta nekik a kulcsot, amikor azt mondta: “És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” (János 14.16.) Azt mondta nekik: Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” MÁS SZÓVAL JÉZUS AZT MONDTA “NEM LESZ FÉLBESZAKÍTVA ISTEN CSODÁLATOS MUNKÁJA EZEN A FÖLDÖN!” Jézus szavai megrázták őket, de nem fogták fel a realitását, annak, amit mondott. Nem tudták azt elképzelni sem, hogy az Akit láttak a szemeikkel és megérintettek a kezeikkel, az fel fog emelkedni a Mennybe és többé nem lehetnek vele testben. Jaj, nekem! Egész életüket köré építették! Amikor az a galileai férfi odalépett hozzájuk és felszólította őket: “Kövessetek Engem!” ebben a két kis szóban megérezték az idő és az örökkévalóság mércéjét és érzékelték Isten erejét, amint odahúzta őket Magához. “ Kövessetek Engem!” Mondta Jézus és azok az erős emberek otthagyták a szakmájukat, feladtak mindent és egy teljesen idegen embert követtek, egy olyan embert, akit sohasem láttak azelőtt! De most az mondta nekik: “ El kell mennem!” 

El tudod képzelni milyen gondolatok futottak át az agyukon, a félelmeket, amik szétszakították a szívüket? Mi van akkor, ha Jézus testben három évet eltölt a házadban és hirtelen figyelmeztetés nélkül azt mondja neked, “El kell mennem örökre?“ Hogyan éreznéd magad? Elhagyatottnak és szánalmasnak? Nos, pont így éreztek a tanítványok is! Nincsenek olyan helyzetek, amikor annyira felkavartnak érezzük magunkat mindannyian, hogy ha csak látnánk Krisztus testben, beszélhetnénk Vele szemtől szembe, hallanánk egy szót a Mester ajkáról, akkor tudnánk hogyan oldjuk meg azokat a problémákat, amik legyőzhetetlennek tűnnek? Úgy érezzük szükségünk van Jézus fizikai jelenlétére az oldalunkon!

Fordította: Nagy Andrea

Igegyűjtemény a gyógyulással kapcsolatosan 18.

Péter és János pedig felment a Templomba, ima idejére, délután háromra. 2 Éppen egy anyja méhétől fogva béna férfit cipeltek oda, akit mindennap le szoktak tenni a Templom úgynevezett Ékes kapujában, hogy az oda belépőktől kolduljon. 3 Mikor ez meglátta Pétert és Jánost, amint éppen be akartak lépni a Templomba, alamizsnát kért tőlük. 4 Péter Jánossal együtt rászegezte tekintetét, és azt mondta neki:
– Nézz ránk!
5 Az pedig rájuk figyelt, arra számítva, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter azonban így szólt:
– Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járkálj!
7 És megragadva jobb kezét, felemelte, mire annak lábfeje és bokája azonnal megerősödött; 8 felugrott, megállt és körbejárkált, majd bement velük a Templomba, járkálva, ugrándozva és Istent dicsőítve. 9 És látta az egész nép, ahogy járkál, és Istent dicsőíti, 10 és felismerték, hogy ő az, aki ott szokott koldulni a Templom Ékes kapujában, és teljesen magukon kívül voltak a megdöbbenéstől a történtek miatt. 11 Az pedig Péterhez és Jánoshoz szegődött, úgyhogy az egész nép döbbenten köréjük sereglett a Salamon oszlopcsarnokában. 12 Ennek láttán Péter így szólt a néphez:
– Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen, vagy mit bámultok ránk, mintha saját erőnkkel vagy istenfélelmünkkel értük volna el, hogy ez járjon? 13 „Az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, atyáink Istene” megdicsőítette gyermekét, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus színe előtt, noha ő úgy ítélt, hogy felmenti; 14 de ti a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért, 15 az Élet Fejedelmét pedig megöltétek – akit az Isten feltámasztott a halottak közül, aminek mi tanúi vagyunk. 16 Ezt az embert pedig, akit láttok és ismertek, az ő nevébe vetett hit miatt erősítette meg az ő neve, és a hit, amely őáltala van, tette őt teljesen egészségessé mindnyájatok szeme láttára.
Ap.Csel. 3:1-16.

14 Azok pedig, akik hittek az Úrban, férfiak és nők sokasága, még nagyobb számban csatlakoztak hozzájuk, 15 úgyhogy még az utcákra is kivitték a magatehetetlen betegeket, és hordágyakra és pricscsekre fektették őket, hogy az elhaladó Péternek legalább az árnyéka vetődjék valamelyikükre. 16 A tömeg pedig összecsődült a környező városokból Jeruzsálembe, betegeket és tisztátalan szellemektől gyötörteket magukkal hozva – akik mind gyógyulást nyertek.
Ap.Csel. 5:14-16.

6 A tömegek pedig egy szívvel, egy lélekkel figyeltek a Fülöp által mondottakra, hallva és látva a jeleket, amelyeket tett. 7 Mert sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és nyomorék pedig meggyógyult – 8 lett nagy öröm abban a városban!
Ap.Csel. 8:6-8.

33 Talált ott egy Énéász nevű embert, aki bénulása miatt nyolc éve ágyhoz volt szögezve. 34 Péter így szólt hozzá:
– Énéász, gyógyítson meg téged Jézus Krisztus! Kelj föl, és vesd be az ágyadat!
Mire az tüstént felkelt. 35 És látta őt Lüdda és Sáron minden lakója, akik megtértek az Úrhoz.
Ap.Csel. 9:33-35.

Szent Pál Akadémia fordításai

Daniel Kolenda: Élj, mielőtt meghalsz! - Élezd a fejszédet!

Van egy történet egy fiatalemberről, akit favágóként vettek fel egy fakitermeléssel foglalkozó cégnél. Amikor a művezető első nap látta, hogyan dolgozik, nagyon elégedett volt a gyorsaságával és a munkavégzésével. Azonban ahogy teltek a hét napjai, egyre kevésbé volt elégedett a teljesítményével. Néhány hét elteltével a fiatalember már csak töredékét volt képes kivágni annak a famennyiségnek, amennyit az első napokban teljesített.

Végül a művezető odament hozzá és azt mondta: „Fiú, olyan jól kezdtél, de aztán nagyon visszaestél. Ha nem tudod a teljesítményedet fokozni, el kell, hogy bocsássunk.” „Nem értem”, válaszolta a fiatalember, „ugyanolyan keményen dolgozom, sőt még keményebben, mint az első napokban. Fogalmam sincs, hogyan csökkenhetett a teljesítményem.”

„Milyen gyakran élezed a fejszédet?” - tette fel a kérdést a művezető. „Egyszer sem”, felelte a fiú, „mert túl elfoglalt vagyok”.

Tudod, barátom, élesnek maradni nem történik automatikusan. Ahhoz, hogy „éles maradj”, tudatosan kell tenned érte. Milyen gyakran töltesz időt a félrevonulással, az igatanulmányozással, az imádkozással, hogy élesen tartsd magadat? Ha azt válaszolod, hogy túlságosan elfoglalt vagy az ilyen dolgokhoz, akkor a fejszéd élezésének elmaradásával hosszú távon nagy árat fizetsz. Ha viszont időt töltesz azzal, hogy élezd magadat, akkor egyre rövidebb idő alatt és egyre kevesebb energiabefektetéssel egyre hatékonyabb és gyümölcstermőbb leszel. Szóval az élezés egy igen jól megtérülő befektetés.

Daniel Kolenda vagyok, és arra bátorítlak, hogy ÉLJ, mielőtt meghalsz!

Példabeszédek 6:1-11.

1. Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél, 
2. tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által: 
3. tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat; 
4. ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak; 
5. menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből. 
6. Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj: 
7. ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója, 
8. elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét. 
9. Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból? 
10. Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj: 
11. majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 18., péntek

Példabeszédek 5:15-23.

15. Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból. 
16. Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok? 
17. Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt. 
18. Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével. 
19. Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig; 
20. hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét? 
21. Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli. 
22. Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik. 
23. Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 17., csütörtök

Philip Yancey és Tim Stafford - Jézus és a betegség

Márk 5,34 „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.

Jézus gyógyításai megdöntik az általánosan elfogadott vélekedést azzal kapcsolatban, hogy miként tekint Isten a betegekre. Jézus korában a farizeusok szigorúan azt tanították, hogy minden szenvedés a bűn következménye. Más szóval, ha valaki beteg, akkor bizonyára rászolgált. A szellemileg zavart vagy démonoktól megszállott emberekre azonnal rásütötték a bélyeget, hogy Isten megátkozta őket. Isten büntető kezét látták a természeti katasztrófákban, a születési rendellenességekben, valamint az olyan tartós betegségekben, mint a vakság vagy a bénulás. Az Ószövetség törvényei alapján tisztátalannak nyilvánítottak mindenkit, aki leprában vagy más hasonló betegségben szenvedett, és kizárták őket az istentiszteleti életből. Jézus határozottan fellép az efféle tanításokkal szemben. Ebben a fejezetben meggyógyít egy démonoktól megszállott embert, megérint és meggyógyít egy „tisztátalan” asszonyt, valamint feltámaszt egy halott gyermeket (jóllehet a holttest puszta érintése is „tisztátalannak” minősült).

Szemben az árral

Jézus számos alkalommal cáfolja a bűnről és a szenvedésről szóló hagyományos tanítást. Tagadja, hogy a vakon született ember a saját vagy a szülei vétke miatt lett vak, és elutasítja az általános felfogást, mely szerint a tragédiák elszenvedői megérdemelik a sorsukat (lásd Lukács 13 és János 9).

Jézus ahogy a bűnösökkel és a szükségben szenvedőkkel bánik, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együtt érzéssel fordul feléjük. Gyógyításai egyben „jelek”, amelyek arra utalnak, hogy az eljövendő világban minden betegség, sőt maga a halál is megsemmisül.

Daniel Kolenda: Élj, mielőtt meghalsz! - Cselekedet és jó szándék

Egy ismert evangélista (D. L. Moody) részt vett egy konferencián Indianapolisban, amelynek a témája a tömegevangélizáció volt. A lélekmentésről elhangzott felkavaró üzenetektől felbuzdulva az egyik szünetben kiment a dicséretvezetőjével az utcasarokra. A dicséretvezető felállt egy ládára, és elkezdett énekelni. Amikor már néhányan összegyűltek, az evangélista prédikálni kezdett. Hamarosan olyan nagy tömeg gyűlt köréjük, hogy az evangélista jobbnak látta bekísérni őket a konferenciaterembe. A terem megtelt szellemileg éhező emberekkel, ő pedig folytatta a szenvedélyes prédikálást.

A szünet vége felé a delegáltak visszatértek a terembe, és kezdtek egymás között morogni és panaszkodni. Mit gondol ez az evangélista magáról, hogy így átveszi a kezdeményezést a konferencián? Ez odáig fajult, hogy a delegáltak képviseletében néhányan odamentek hozzá a prédikációja közepén, és valamit súgtak a fülébe. Az evangélista ekkor abbahagyta a prédikálást, és a tömeg felé fordulva így szólt: „Most abba kell hagynunk, mivel az atyafiak szeretnék elfoglalni a helyüket és megvitatni a „Hogyan érjük el a tömegeket?” című témájukat.”

Úgy tűnik, az életben mindig nagy különbség van a valóságos cselekedet és a jó szándék között. Minden „gyerünk-és-csináljuk” típusú emberre ezer hivatásos konferencia delegált jut, akik megelégednek azzal, hogy vég nélkül beszélgetnek a szükségről anélkül, hogy valaha bármit is tennének érte. Azok viszont, akik mindenre készek azért, hogy lássák Isten akaratát beteljesülni az életükben, a cselekvés, kezdeményezés és a sürgetés emberei.

Van valami álmod? Akkor ne csak beszélj róla, hanem tegyél valamit érte! A hit cselekedetek nélkül halott.

Daniel Kolenda vagyok, és arra bátorítlak, hogy ÉLJ, mielőtt meghalsz!

Példabeszédek 5:7-14.

7. Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól! 
8. Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához. 
9. Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek; 
10. nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában. 
11. Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod, 
12. és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem, 
13. és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet! 
14. Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette! 

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 16., szerda

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 27.

Isten nem fecsérli el kegyelmét

Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez [nekünk, bűnösöknek meg nem érdemelt kegyelmet adó Isten trónjához], hogy irgalmasságot nyerjünk [hibáink miatt] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [megfelelő, jó időben érkező segítséget, ami éppen akkor jön, amikor szükségünk van rá].
Zsidó 4:16

Egy dolgot félreértünk Isten kegyelmével kapcsolatosan. Bár hegyekben áll Nála a kegyelem, nem pocsékolja el.

Isten nem fogja ránk árasztani kegyelmét egy héttel korábban, hogy dagonyázhassunk benne. Tudod, miért? Mert a kegyelem erő, és Isten óvatosan bánik isteni, csodatevő erejével.

Semmi értelme, hogy Isten olyan dolgokat adjon nekünk ma, amire holnapután lesz szükségünk, csak azért, hogy kényelmesen érezzük magunkat és azt mondjuk „Nincs semmi baj”. Megkapjuk Isten kegyelmét, Isten erejét, éppen akkor, amikor szükségünk van rá, és nem előbb. Ezért van szükségünk a hitre, ezért kell folyamatosan keresnünk Istent. Ez őriz meg minket attól, hogy annyira biztonságban érezzük magunkat természetes létünkben, hogy úgy érezzük, már nincs szükségünk Istenre. Épp ellenkezőleg, tisztában vagyunk azzal, hogy nyitva kell tartanunk a hit csatornáját azért, hogy a megfelelő időben megkaphassuk Isten kegyelmét.

A legjobb dolog, ami történhet velünk az, hogy elegendő tapasztalatot szerzünk keresztény életünk során, valamint eléggé megismerjük magunkat ahhoz, hogy ne saját erőnkben és képességeinkben bízzunk. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, idő kell.

Egy másik érdekes dolog a kegyelemmel kapcsolatosan az, hogy szükség szerint Isten megnöveli vagy lecsökkenti a mértékét.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor nagy kihívással kell szembenézned, amelyek túlmutatnak a napi rutinszerű dolgokon, szokatlanul nagy stresszt és nyomást okozva. Ilyenkor sokszor azt vesszük észre, hogy szokatlan erőt kapunk arra, hogy megálljuk helyünket ebben az embert próbáló szituációban. Máskor olyan súlyos helyzetek adódnak az életünkben, amelyek megbotránkoztatnának bennünket, de mégsem nem veszünk igazán komolyan őket, Isten kegyelmének köszönhetően. Ez azért van így, mert Isten képes kegyelmének mértékét megnövelni vagy lecsökkenteni az adott helyzettől függően.

Lehet, hogy most olyan helyzetben vagy, hogy szükséged van Isten határtalan kegyelmére. Ha így van, kérd az Urat, és Ő megadja neked azt a kegyelmet, amire szükséged van a végső győzelemhez. Bár Isten nem pocsékolja el kegyelmét, mindig kész arra, hogy ránk árassza kegyelmét és erejét, amikor a nehéz időkben szükségünk van rá.

Fordította: Berényi Irén

Alfred Kuen - Bibliatanulmányozás gyakorlatban (részlet) 4.

Alkalmazás

Mit jelent ez az igeszakasz számomra, számunkra, mai emberek számá­ra? Ha nem látunk neki annak, hogy a szövegben fölfedezéseket tegyünk, akkor az a veszély fenyeget, hogy többé-kevésbé misztikus álmodozásokba merülünk. A megértés lépése nélkül fennáll az a másik veszély, hogy a jelenre való alkalmazás elveszíti kapcsolatát a Bib­liával, és csak úgy lóg a levegőben. Pedig alkalmazás nélkül tanulmá­nyunk gyümölcstelen marad, mert csak ismereteket halmozunk fel, amelyek egykor majd vádolni fognak bennünket (Lk 12,47).

Ezért föl kell tennem magamnak egy egész sor személyes kérdést: Mit tanít ez az igeszakasz nekem Istenről, Jézus Krisztusról és a Szent Szellemről? Mit tanít önmagamról és környezetemről? Miben kell megváltoznom? Hogyan alkalmazhatom a magam életére azt az alap­elvet, amely ebben az igeszakaszban kiábrázolódik? Miben kell tehát mások iránti magatar­tásomon változtatnom?

Vegyük most a fenti példát: Pál apostol volt, azaz küldött. Nem küld-e engem is Isten, hogy másokon segítsek, és felszabadító üzenetet tolmácsoljak nekik? „Uram mutasd meg, hogy ma kihez küldesz engem!” Pál tudta, hogy ő Isten akarata által rendelt apostol. Én is olyan bizonyosan tudom, mint Pál,  hogy azon a helyen vagyok, ahol Isten engem látni akar? Vajon az én „elhívatásom” is Isten akaratában nyugszik, vagy pedig a saját elképzeléseimben és gondolataimban?
Elmondhatom-e Pállal: „És Szósztenész, a testvér”? Vannak-e munka­társaim az Úrért végzett munkában, vagy magányos vagyok? Milyen helyet engedek át azoknak, akik együtt munkálkodnak velem? Nem kellene-e valamelyik testvért bevonni a munkámba?

Végiggondolhatjuk mindazt, amit a Bibliaolvasó Szövetség ajánl: „Fon­toljuk meg mindazt, amit Istenről, Jézus Krisztusról vagy a Szent Szellemről tanulhatunk. Keressük meg, mi az, ami fontos lett a szá­munkra, és írjuk be jegyzetfüzetünkbe: egy bibliai verset, ígéretet, jó vagy rossz példát, parancsot, intést vagy bármi mást, amit el kell intéznünk, vagy rendbe kell hoznunk.”

Ha hozzászoktunk, hogy ezzel a módszerrel tanulmányozzuk a Bibliát, akkor már nem lesz nehéz ezeket az alapelveket alkalmaznunk a személyes bibliaolvasásnál, házi bibliakörben vagy egy igehirdetésre való felkészülésben. Torreyt egy napon megkérte egyik barátja, foglal­ja össze egyetlen szóban, hogyan tanulmányozza a Bibliát. Torrey így felelt: „Gondolkozva!” Az imádság után a gondolkodó erőfeszítés a termékeny bibliatanulmányozás szükséges és elegendő előfeltétele. Az induktív módszer érdeme, hogy ezt az erőbevetést tervszerűen lehet rendezni, s úgy irányítani, hogy ez még gyümölcsözőbb legyen.

Példabeszédek 5:1-6.

1. Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet, 
2. hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid. 
3. Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál; 
4. de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. 
5. Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; 
6. az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 15., kedd

Pajor Tamás - Fénykor

David Yonggi Cho - Dániel könyve 6.

Dániel bátor hite (2,14-16)

14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testõrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket. 15 Szóla és monda Arióknak, a király fõemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek. 16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki idõt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.

Dániel és három társa, Sidrák, Misák és Abednegó sorsa egyetlen fonálon függött. Figyeljük meg azonban, milyen bátor az, aki az Úrban bizik. Az emberek magukon kívül voltak a félelemtől, mert a király megparancsolta, hogy Babilon minden varázslója és mágusa kivégeztes­sék. Dániel viszont, aki az örökkévaló Istenben bízott, nem rettent meg. Ehelyett szép nyugodtan egy kis időt kért a királytól, hogy keresse az Urat a magyarázat dolgá­ban. 

Dániel reakciója arra tanít bennünket, hogy nehéz helyzetekben is minden pánik nélkül bízhatunk Istenben. Mikor a dolgok szép rendben zajlanak, talán fel sem tűnik a különbség keresztény és keresztény között, a megpróbáltatás során azonban lényeges ­különbség fog meglátszani. Akik nem bíznak Jézus Krisztus­ban, könnyen válnak frusztrálná, és panaszkodni kezde­nek. Nagyon rosszul kezdik érezni magukat, és megpró­bálják valahogy megúszni a dolgot, ahogy ezek a pogány mágusok tették. Másrészt viszont, egy keresztény győzni tud minden válság és nehézség fölött, bátor hittel támasz­kodva Istenre, ahogy Dániel is tette.

Isten kijelentése (2,17-19)

17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az õ társainak: 18 Hogy kérjenek az egek Istenétõl irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az õ társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.
19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.
A király hirtelen, kegyetlen döntésére válaszként Dániel összegyűjtötte három barátját, és imaösszejövetelt tartottak. Amit itt észre kell vennünk az az, hogy két ember imája hasznosabb, mint egy emberé, és kettőnél több személy imája még hasznosabb. Dániel ismerte a közös ima erejét. A király döntésének hatására talán inkább sze­retett volna elvonulni egy hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Ehelyett azonban összehívta barátait és együtt imádkoztak.

Ez az elv, amelyet én az "imatársak törvényének" hívok, ma is igaz, különösen családok számára. Egy há­zaspár közös imája sokkal erősebb, mint ha csak egyikük imádkozik, és az egész család együttes imája még jobb - különösen, ha az Úrtól való kijelentésért imádkozunk. Ha olyan személyek, akik égnek a hittől, e törvény értelmé­ben együtt imádkoznak, Isten sokkal gyorsabban fogja megválaszolni azt az imát.

Miután a négy barát imádkozott Istenhez, Isten éj­szaka kijelentette Nabukodonozor álmát Dánielnek egy látomásban. Szerintem ez azt jelenti, hogy Dániel ugyan­azt az álmot látta, mint Nabukodonozor. Ennek megfelelő­en ismerte Nabukodonozor álmának minden részletét.

Mikor Dániel másnap reggel felébredt, dicsérni kezd­te Istent:

20 Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erõ. 21 És õ változtatja meg az idõket és az idõknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. 22 Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! 23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erõt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tõled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!

(2, 20-23)

Követendő példa, ahogy Dániel reagált az Isten kije­lentésére: igaz hálával teli szívből szólt.

Igegyűjtemény a gyógyulással kapcsolatosan 17.

49. Mikor pedig látták a körülötte levők, hogy mi készül, megkérdezték: - Uram, vágjuk őket karddal? 50. Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51. Jézus azonban azt felelte nekik: - Hagyjátok, elég ebből! Majd megérintette és meggyógyította a szolga fülét.
Lukács 22:49-41. (SZPA)

46. Újra ellátogatott hát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És volt a királynak valami embere, akinek a fia Kafarnaumban beteg volt. 47. Ez meghallva, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön le oda, és gyógyítsa meg a fiát, mert haldoklik. 
48. Jézus ezt mondta neki: - Ha nem láttok jeleket és csodákat, semmiképpen sem kezdtek el hinni! -
49. Uram, gyere le, mielőtt meghal a gyermekem! - felelt a király embere. Jézus így szólt: -
50. Menj, él a fiad! Az illető hinni kezdett abban, amit Jézus mondott neki, és elment.
51. Mikor már leért, szolgái kijöttek elébe, elújságolva, hogy gyermeke él. 52. Megkérdezte tőlük, hogy hány órakor lett jobban. - Tegnap hét órakor ment le a láza - felelték. 53. Így hát megtudta ez az apa, hogy abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: "Él a fiad!" - és hinni kezdett ő is, és egész háznépe is. Ezt a második jelet cselekedte Jézus, mikor elment Júdeából Galileába.
János 4:46-53. (SZPA)

1. Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 2. Jeruzsálemben pedig a Juhkapunál van egy víztároló medence - héberül Beteszdának nevezik -, amelynek öt oszlopcsarnoka van. 3. Ezekben tömegével fekszenek a betegek, vakok, bénák, megmerevedettek, paralízisben szenvedők, akik a víz megmozdulását várják, 4. mert az Úr angyala időnként leszáll a medencére, és felkavarja a vizet, s aki a víz felkavarodása után először lép bele, meggyógyul, bármilyen betegség gyötörte is. 5. És volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember.
6. Mikor Jézus meglátta, ahogy ott feküdt, s megtudta, hogy már hosszú ideje van ebben az állapotban, megszólította: - Akarsz egészséges lenni? - 7. Uram - válaszolta neki a beteg -, nincs emberem arra, hogy amikor felkavarodik a víz, bevigyen a medencébe, és mire én odaérek, már belelépett más előttem. 8. Jézus így szólt: - Kelj fel, emeld föl a hordágyadat, és járkálj!
9. Erre ez az ember azonnal fölépült, fölvette a hordágyát, és fel-alá járkált. Csakhogy aznap szombat volt.
10. Ezért a júdeaiak szóltak a meggyógyítottnak: - Szombat van, nem szabad fölemelned a hordágyadat! -
11. Aki meggyógyított - felelte nekik -, az mondta, hogy emeljem föl a hordágyamat, és járkáljak. -
12. Ki az az ember - kérdezték tőle -, aki ezt mondta neked, hogy emeld föl a hordágyadat, és járkálj?!
13. De a meggyógyult nem tudta, hogy ki volt, Jézus ugyanis elment onnan, mivel tömeg volt azon a helyen. 14. Ezek után Jézus összetalálkozott vele a Templomban, és azt mondta neki: - Látod, felépültél, többé ne élj bűnben, nehogy valami még rosszabb történjen veled!
15. Ez az ember meg elment, és elmondta a júdeaiaknak, hogy Jézus gyógyította meg.
16. Ezért aztán a júdeaiak üldözni kezdték Jézust, hogy ezt tette szombaton. 17. Ő pedig így felelt nekik: - Atyám mind ez ideig dolgozik, ezért én is dolgozom!
János 5:1-17. (SZPA)

1. S amint távozott, meglátott egy születésétől fogva vak embert.
2. Tanítványai megkérdezték tőle: - Rabbi, ki követett el bűnt: ő vagy a szülei, hogy vakon született? - 3. Sem ő, sem a szülei nem követtek el bűnt - felelte Jézus -, hanem azért lett ilyen, hogy Isten tettei láthatóvá váljanak benne. 4. Addig kell végeznem annak munkáját, aki küldött, amíg nappal van - jön már az éjszaka, amikor senki sem tud dolgozni. 5. Amikor a világban vagyok, fény vagyok a világ számára.
6. Miután ezeket mondta, a földre köpött, a köpéséből sarat csinált, és rákente a sarat annak a szemére. - 7. Menj el - mondta neki -, mosd le a Siloám medencéjében! - ami lefordítva azt jelenti: Küldött. Az el is ment, megmosakodott, és úgy jött vissza, hogy látott.
János 9:1-7. (SZPA)

Példabeszédek 4:20-27.

20. Fiam, szavaimra figyelj, mondásaimra hajtsad füledet; 
21. ne mozduljanak el szemeid elől, őrizd azokat szíved belsejében: 
22. mert élet azok megtalálóik számára s egész testüknek gyógyulás.
23. Minden őrzendőnél jobban óvjad szívedet, mert abból erednek az élet forrásai. 
24. Vesd le magadról a szájnak görbeségét, s az ajkak ferdeségét távolítsd el magadtól. 
25. Szemeid előre tekintsenek és szempilláid egyenesen nézzenek magad elé. 
26. Mérlegeld lábad nyomdokát s mind az útjaid megszilárdulnak. 
27. Ne hajolj jobbra és balra, távoztasd lábadat a rossztól.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 14., hétfő

Oral Roberts - A Szellemben való imádkozás erejének kiaknázása 17.

Kijelentették, hogy az apostolok megkapták a Szent Szellem eredeti kiáramlását Pünkösd napján és a korai Keresztények a Szellem kiáramlását a szamáriai, az efézusi, a cezáriai ébredéskor kapták meg, illetve a Kornéliusz házában való kiáramláskor és Pál a nagy Szent Szellemben való bemerítkezésekor kapta meg, miután az Úr megérintette őt a damaszkuszi úton. Azt is hirdették, - ahogy Péter azt Pünkösd napján tette - , BÁRKI, AKI AKARJA megkaphatja a Szent Szellem erejét vibráló, élő energiaként az életében! ( Lásd. Apcsel 2.39) Más szóval hitték és tanították, hogy minden egyes férfinak, nőnek, fiúnak és lánynak lehet közvetlen csővezetéke a Mindenhatóhoz! Megnyitották a természetfeletti világot az átlagemberek számára. És sokan közülük, olyanok voltak, mint a szüleim….készek arra, hogy megosszák a sorsukat egy csoport hívővel, akiket nem ijedtek meg a világ támadásaitól, akik felemelték Istent és VISSZAUTASÍTOTTÁK, HOGY MEGTAGADJÁK A SZENT SZELLEM EREJÉT!

És mielőtt végig olvasod ezt a könyvet, biztos vagyok benne, hogy te is kívánni fogod ugyanezt az erőt az életedben, ha nem tapasztaltad még meg sohasem és nagyobb mértékben fogod akarni, ha már megvan az neked. 

A Szent Szellem: Jézus végtelen jelenléte a földön 

Jézus Krisztus azért jött le a földre, mert valami nagyon rosszul ment a világban. Ez a szellem és morális sötétség világa, a szenvedés világa és a brutalitás és bűnözés világa volt. Amikor eljött a világba, a halandó emberek közé, kihívást intézett a sátáni betolakodókra és kiűzte őket. A Biblia kijelenti „Azért jelenet meg az Istennek Fia, hogy AZ ÖRDÖG MUNKÁIT LERONTSA! (1. János 3.8) Isten Fia lejött a földre a kereszten kifolyt vérébe áztatott hite kardjával és az volt a küldetése az Ő Atyjától, hogy kihozza az emberiséget az ördög kegyetlen markából! Az a világ, amibe Jézus eljött tele volt sátáni betolakodók tömegeivel és gonosz erők egyesültek Isten ellen és az emberi lények ellen, akiket Isten teremtett. A emberiség éles, kínzó szükségeire, Isten által elküldve Jézus válaszként jött el, hogy kiűzze a gonosz erőket és SZABADDÁ TEGYE AZ EMBEREKET! Igen, ez egy nagyszerű időszak volt, amikor Jézus Júdea poros útjait és Jeruzsálem macskaköves utcáit rótta, kinyújtva a kezét, hogy betegeket gyógyítson meg és megszabadítsa a foglyokat a halálos megkötözöttségeikből. Ő egy magányos figura volt, kiterjedt időben és örökkévalóságban, emberek között sétálva hatalmas Megváltóként, győztes Mesterként, Isten Fiaként és Ember Fiaként. Erős embereket hívott el az oldalára, hogy a Tanítványai legyenek, kiküldve őket erre a bűn sújtotta földre, hogy meggyógyítsák a betegeket, feltámasszák a halottakat és kiűzzék a démonokat. És a Biblia azt mondja nagy örömmel tértek vissza, azt állítva „Uram még a démonok is engednek nekünk a te neved által!” (Lukács 10.17) Megtehették ezeket a hatalmas cselekedeteket, mert azt mondta nekik, hogy tegyék meg, és mert a SAJÁT SZEMÜKKEL LÁTTÁK, AHOGY Ő MEGTESZI ISTEN CSODÁLATOS DOLGAIT!

Fordította: Nagy Andrea

Daniel Kolenda - Élj, mielőtt meghalsz! - A felfelé vivő út lefelé megy

Amikor első alkalommal látogattam el a párizsi Eiffel-toronyhoz, észrevettem, hogy három különböző sorba beállva lehet feljutni a toronyba. Az első sor az első szintre ment, a második körülbelül a torony feléig, a harmadik pedig egészen a torony tetejére. Ha már ilyen hosszú utat megtettem Párizsig, nevetségesen hangzott volna, ha csak az első vagy a második szintig megyek fel, úgyhogy elhatároztam, hogy felmegyek a tetejére. Miközben a sorban álltam, láthattam, amint az első és második szintre tartó sorok azonnal elkezdenek kígyózni felfelé a lépcsőkön, az én sorom viszont - valamilyen érthetetlen ok miatt - lefelé indul el. Aztán persze kiderült, hogy amíg az első két sorban állók gyalog mennek fel a lépcsőkön, addig mi a mélyebben levő lifthez mentünk, ami aztán felvitt minket egészen a tetőn lévő kilátóig.

Isten életedre vonatkozó akarata mindig az alázat ösvényén vezet téged. Néhányan olyannyira szomjazzák a sikert, hogy azonnal nekivágnak, és minden erejüket összeszedve fokról fokra másznak felfelé, lázas igyekezettel próbálva bizonyítani rátermettségüket. De tudnunk kell, hogy Istennek van egy liftje, amely várja, hogy beszálljanak mindazok, akik az első vagy második szintnél magasabbra akarnak eljutni. És az egyetlen út, amelyen Isten liftjéhez juthatunk, lefelé vezet, az alázat és az engedelmesség alacsonyan fekvő helyeire. Ez az az ösvény, amelyről Jézus beszélt a Lukács 14:11-ben: „Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik.” Ez az az ösvény is, amelyen maga Jézus is járt, és ez a létezés legmagasabb helyére visz fel. A felfelé vivő út lefelé megy.

Daniel Kolenda vagyok, és arra bátorítlak, hogy ÉLJ, mielőtt meghalsz!

Joyce Meyer - Keresd korán Istent

Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Márk 1:35

Mikor Jézus azt mondta, hogy maradjunk meg Őbenne és az Ő Igéjében, akkor Ő a görög „meno” szót használta, amit a Strong-féle konkordancia (a King James Biblia angol fordításához készített szómutató – a ford. megjegyzése) a „tartózkodik, kitart, jelen van, megmarad, megáll, vár” szavakkal fordít. Időt kell töltenünk Istennel - folyamatosan. Ha így teszünk, bejutunk a napunkra vonatkozó tervének áramlatába.

Isten nem azt mondta, hogy csak kérjed, hogy a dolgok jól menjenek az életünkben, hanem azt mondta, hogy keressük Őt minden napra való friss Igéért. Ha a nap korai szakaszában keressük Őt, meg lesz „az idejében mondott szó” amit másokkal meg tudunk osztani. Sikeresek tudunk lenni abban, amire Isten elhívott, ha hallgatunk az Ő tanítására. Ő azt mondta „Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.” Példab.8:17.


Fordította: Diana En Arnoud Jan és Antal Orsolya

Példabeszédek 4:10-19.

10. Halljad fiam s fogadd el mondásaimat, hogy megsokasodjanak a te életed évei.
11. Bölcsesség útjára tanítottalak, járattalak az egyenesség nyomdokaiban. 
12. Jártadban nem szorul meg lépésed, s ha futsz, nem botlasz meg. 
13. Ragaszkodjál az oktatáshoz, ne hagyd abba, óvd meg őt, mert ő az életed. 
14. A gonoszok ösvényére ne menj, és ne haladj a rosszak útján. 
15. Vesd el, ne vonulj rajta, térj le róla s vonulj el. 
16. Mert nem alusznak, ha rosszat nem tesznek, s el van rabolva álmuk, ha botlást nem okoznak. 
17. Mert ették a gonoszság kenyerét és az erőszakoskodás borát isszák. 
18. S az igazak ösvénye akár a fényes napvilág, mely egyre világosabb lesz a nappal megszilárdultáig; 
19. a gonoszok útja akár az éjhomály, nem tudják, miben botlanak meg.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2015. december 10., csütörtök

Beszélgetés Németh Sándorral a Hit rádióban

Pénteken 19 órától a HitRádióban ismét Németh Sándorral beszélget Rónai Egon! 

A Háttér új adásában szó lesz a karácsonyról, Jézus születésnapjáról, a Hóman-szoborról, az antiszemita megnyilvánulásokról. Ezenkívül előkerül a politika is, és mesél a Hit Gyülekezete vezető lelkésze arról is, számára mit hozott az elmúló esztendő.
Háttér pénteken 19 órától!

Derek Prince - Ha nem törődsz a bibliai próféciákkal, elveszel 8.

5. Mózes 18:18-19. Prófétát támasztok nékik az õ atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19 És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!


Jézus próféta is. Nem teljes a képünk Jézusról, ha nem látjuk Őt prófétaként. Sőt, Ő a legnagyobb az összes héber próféta közül. Azok, akik nem hallgatnak Jézus prófétai szolgálatára, Isten azt mondja, hogy számon fogja kérni őket. Magyarázatot fog követelni, hogy miért vették semmibe az Ő prófétáját, miért nem figyeltek a szavaira. Péter idézi ezt az Ap. Csel. 3-ban, amikor a zsidókhoz beszél és az ő szavai még szigorúbbak. 

Ap.Csel. 3:22-23. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.
23 Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.

Ha visszautasítjuk, hogy meghallgassuk Jézus prófétai szolgálatát, akkor komoly bajban vagyunk. Isten azt mondja, hogy ezen az alapon teljesen kiirthatnak minket az emberek közül. Ha Isten elküld egy prófétát és mi nem törődünk vele, mit csinálunk? Nem törődünk Istennel. Testvéreim, Istennel a saját vesztünkre nem törődünk. Nem biztonságos nem törődni Istennel.

Egy másik tény a Biblia próféciáiról az, hogy az egy igaz Isten egyedi jele, hogy Ő pontosan jelzi a jövőt. Egyetlen más világvallásban sincs semmi, ami hasonlítana a bibliai próféciákra. Ez az egyik legerősebb érv a Biblia mellett. Csak a Bibliában vannak jövendölések, több ezer évvel azelőttről, hogy megtörténtek és pontosan beteljesedtek. 

És. 41:21-24. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elõ erõsségeiteket, így szól Jákób királya.
22 Adják elõ és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elõször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendõket tudassátok velünk!
23 Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkõzzünk és majd lássuk együtt!
24 Ímé, ti semmibõl valók vagytok, és dolgotok is semmibõl való; útálat az, a ki titeket szeret.

Isten azt mondja, ha nem tudják megjövendölni a jövőt és nem tudják megmondani a múltat, azokra nem kell figyelni. Megvetendők. 

És. 42:9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek.

Ez a Biblia Istenének a jele. Elmondja nekünk mi fog történni, mielőtt megtörténik. 

És. 46:9-10. Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
10 Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

Ez Isten egyedi tulajdonsága, hogy kijelenti a múltat és a jövőt is. Azt mondja, ha pontosan meg tudom mondani a jövőt több száz évvel azelőtt, hogy megtörténik, ez elégséges bizonyíték, hogy amit mondok, az meg fog történni. 

5. Móz. 29:29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

Elmondom mi a probléma azokkal, akik zűrzavart csinálnak a bibliai próféciákból. Megpróbálnak kijelenteni olyan dolgokat, amiket Isten nem nyilatkoztatott ki, és nem engedelmeskednek azoknak, amiket Isten kinyilatkoztatott. Én nem akarok Isten titkaiban kutakodni, hanem engedelmeskedni akarok azoknak, amiket Isten kinyilatkoztatott.

Alfred Kuen - Bibliatanulmányozás gyakorlatban (részlet) 3.

Második lépés: válaszok a megértéshez szükséges kérdé­sekre

Miután mindezeket a kérdéseket - lehetőleg írásban - föltettük, most válaszolni kell rájuk, mégpedig minél többre. Itt azután felhasználhatjuk a rendelkezésünkre álló segédkönyveket: szótárakat, lexikonokat, szókönyveket (konkordanciákat), kommentá­rokat, atlaszokat, evangéliumi szinopszisokat (párhuzamos helyek összeállítása) stb. (Ajánlom e tekintetben a Biblia-felfedező programot, mindezeket tartalmazza, így egy programot kell csak használni. Mobilon is. http://www.mobilbiblia.hu/ - a szerkesztő)

Természetesen felhasználhatunk „világi” lexikonokat (enciklopédiákat, szómagyarázatos lexikonokat, értelmező szótárakat stb.) is, hogy pontosan megértsük a szövegben található szavakat, azok általános jelentését a mindennapi beszédben, és azt, hogy miben térnek el a rokonértelmű szavaktól. A szótárak a jelentések egész sorát adják, amelyek közül természetesen azokat kell kiválasztanunk, amelyek a bibliai értelmezéshez legközelebb állnak.

Ha igazán komolyan akarjuk a szöveget tanulmányozni, elengedhetet­len egy bibliai szókönyv. Aki még bátrabb, az megtanulhat görögül olvasni (a görög ábécé néhány óra alatt elsajátítható). Egy kis türelemmel és gyakorlattal megtalálhatjuk az olvasott és tanulmányozott kifejezés görög eredeti­jét. Így azután módunkban áll felhasználni a görög-magyar szótárt, és a bibliai szerző által használt szónak teljesebb, átfogóbb jelentéséhez jutunk (ezt szintén tudja a Biblia-felfedező programja). 

A konkordancia (bibliai szókönyv) ugyancsak hozzásegít, hogy egy-egy szó jelentését a bibliai összefüggésekből pontosabban megértsük. A „miért” kérdésre a figyelmes olvasó meg fogja találni a választ az összefüggésekben, talán a megelőző vagy a következő fejezetben. Ami például az I.Korintus 1,1-2-vel kapcsolatos kérdéseket illeti, a levél olvasásánál látjuk, hogy Pál apostol a korintusiakat nem nevezi barátai­nak, sem nem hivatkozik a mesternek a tanítványai fölötti tekintélyére, s nem is támaszkodik a korintusiak iránta tanúsított szeretetére, hanem arra, hogy ő Jézus Krisztus elhívott apostola, küldötte. Ez tekintélyének szilárd alapja. Hangsúlyozza, hogy ő Isten akaratából lett elhívott apostollá, és ezzel egyfelől rámutat, hogy a korintusiakhoz való kap­csolatát nem személyes becsvágy motiválja, másfelől viszont teljesen független az emberektől. Szolgálatát nem a korintusi gyülekezetnek köszönheti, és cselekedeteiért nem is nekik tartozik felelősséggel. Az „Isten gyülekezete” kifejezés azt is mutatja, hogy a korintusi gyülekeze­tet nem tekinti saját művének. Isten műve és tulajdona az. Ezért mind az apostol, mind a gyülekezet együttesen Istentől függ, s ugyanakkor kölcsönös függetlenségben és szabadságban élnek.
A harmadik kérdéscsoportra („Mit tartalmaz a fejezet?”) idővel úgy találjuk meg a válaszokat, ahogy egyre jobban megismerkedünk a Biblia nyelvével és gondolatmenetével.

Harmadik lépés: A fölfedezett ismeretek elsajátítása

Hogy a gondolkodási munkánk eredményét el ne veszítsük, szükséges, hogy amit újonnan fölfedeztünk, kapcsoljuk eddigi ismereteinkhez. A legfontosabb fölfedezéseinket foglaljuk össze néhány mondatban, vagy pedig állítsunk össze egy listát az igeszakaszban található igazságokról, miközben különbséget teszünk a biztos tények, a valószínűségek és hipotézisek (feltételezések) között.
Itt tehetjük fel a kérdést magunknak: miért van ez az igeszakasz a Bibliában, és miért pont itt? Miért a korintusiakat inti így az apostol, és miért nem például a rómaiakat? Milyen szándékkal fordul Isten mind­ezekkel az igazságokkal minden idők keresztényeihez?