Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről

Hanuka ünnepe előtt 25 ortodox rabbi nyilatkozatot adott ki a kereszténységről: 
"Felismerjük a számunkra adatott történelmi lehetőséget. Keresztény testvéreink felénk nyújtott békejobbjának elfogadásával mennyei atyánk akaratának megvalósítására törekszünk. ... mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek." 

A történelmi jelentőségű nyilatkozat itt olvasható:

http://www.szombat.org/politika/ortodox-rabbinikus-nyilatkozat-a-keresztenysegrol

Jeruzsálem drónfelvételről

Jeruzsálem Nap - Vidám vasárnap különkiadás

Konferencia a Szent Pál Akadémián - Az öngyilkos merénylőkről

Tömegtüntetés szerveződik a jobbikos antiszemita felszólalása ellen

A „Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” Alapítvány vasárnap 15 órára tömegtüntetést szervez Budapesten a Kossuth térre Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő nyilas szellemiségű parlamenti felszólalása elleni tiltakozásul, amelyhez a Hit Gyülekezete is csatlakozik – áll az egyház szerkesztőségünknek megküldött közleményében.

„A Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány által vasárnapra szervezett demonstrációhoz a Hit Gyülekezete is csatlakozik. Egyházunk várja minden jó érzésű ember, civil szervezet és demokratikus párt csatlakozását a tüntetéshez. A kezdeményezést támogatja a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Élet Menete Alapítvány, az Országos Örmény Önkormányzat, valamit a Magyar Nők Szövetsége” – olvasható az egyház kommünikéjében. 

Az atv.hu úgy értesült, hogy a demonstrációhoz a Raoul Wallenberg Egyesület is csatlakozik. A szervezet Gyöngyösi Márton felszólalását követően kedden tiltakozását fejezte ki: véleményük szerint „mindennapos, megszokott eseménnyé vált a leplezetlen antiszemitizmus az Országgyűlésben”.

Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese arról beszélt a képviselők előtt, hogy listázni kellene, hány zsidó származású kormánytag ül a parlamentben, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Vona Gábor is hasonló vizsgálatot követelt a múlt héten. A kormány a leghatározottabban elítélte a politikus nyilatkozatát, aki kedden bocsánatot kért mondataiért. Azt mondta, félreérthetően fogalmazott. A DK kezdeményezni fogja a Jobbik feloszlatását, a Hit Gyülekezete pedig arra szólította fel a demokratikus parlamenti pártokat, hogy zárják politikai karanténba a Jobbikot.

Bővebb információk a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány Facebook-oldalán találhatóak.

Az ATV Egyenes Beszéd keddi vendége lesz Ungvári Tamás író, a tavaly megalapított „Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” Alapítvány kuratóriumának elnöke.

atv.hu

Imatámogatást Izraelnek! Tel-Avivot lövik, a hadsereg mozgósít

Az izraeli Jerusalem Post értesülései szerint Tel-Avivban is megszólalt a rakétatámadást jelző légvédelmi sziréna (az első Öböl-háború óta nem volt ilyen eset - a szerk.). A lap szerint ezt követően két robbanás rázta meg Izrael gazdasági fővárosát. 

Az izraeli Haaretz arról ír, hogy rakétatámadás történt. A lap szerint egy iráni gyártású Fadzsr-5-ös rakétát lőtt ki az Iszlám Dzsihád nevű palesztin terrorszervezet - a lövedék Tel-Aviv Holon nevű elővárosa mellett, nyílt területen robbant fel. 

Később a rendőrség közölte: feltehetően egy rakéta csapódott be Tel-Aviv déli részén.

Közben Izrael déli részén folytatódtak a rakétatámadások: Beér-Sevára újabb három Grád rakétát indítottak a Gázai-övezetből. Ezek közül egyet sikeresen elfogott az izraeli Vaskupola.

Joáv Mordeháj, az izraeli hadsereg szóvivője a 2-es hírcsatornának nyilatkozva elmondta: a Gázai-övezet térségében kialakult válságos helyzet miatt 30 ezer izraeli tartalékos katonának kézbesítették ki a behívókat.

http://atv.hu/kulfold/20121115_felhooszlop_hadmuvelet_harom_izraeli_meghalt_a_hadsereg_mozgosit

A CBN esti Istentisztelete & Paul Wilbur - Rosh Hashanah 2012

Sukkot - Ben Yehuda Street - 2012.

Boldog 5773-as esztendőt Izrael!

Ahmedinezsád: Izraelt letörlik a térképről

Az ATV Start vendége Ilan Mor Izrael magyarországi nagykövete.

Németh Sándor - A hit szülőföldje Galilea 1.

Ez a dokumentumfilm 1997-ben készült.

„Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” Alapítvány a keresztény-zsidó párbeszéd erősítésére

„Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” elnevezéssel alapítványt hozott létre a keresztény-zsidó párbeszéd erősítésére Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, és Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. Az alapítvány célja Jeruzsálem jövőjének és múltjának, szellemi, vallási, kulturális jelentőségének, szerepének kutatása, képviselete, népszerűsítése révén a zsidó-keresztény civilizáció értékeinek erősítése. 


A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás és kultúra alapvető szerepet töltöttek és töltenek be a szabad világ – benne hazánk – létrejöttében és fennmaradásában – hangsúlyozza az alapítvány közleménye. „Ezeknek az értékeknek a keletkezésében, elterjedésében, Jeruzsálem, mint a zsidóság szellemi, vallási, kulturális és politikai központja és egyben, mint a kereszténység megszületésének helye, központi szerepet tölt be” – írják.

Az alapítvány szerint Jeruzsálem jelentőségét már a magyar államot megalapító I. István király is felismerte, amikor megnyitotta az Európából odavezető szárazföldi zarándokutat és a városban zarándokházat is építtetett. „Ma pedig a modern Izrael állama teljes körűen védelmezi és garantálja valamennyi vallás, különösen a kereszténység szent helyeinek és történeti emlékeinek védelmét, szabad megközelítését is” – hangsúlyozzák.

Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, a kezdeményezés szellemi atyja az alapítvány létrehozását követő sajtótájékoztatón elmondta: olyan kulturális és spirituális rendezvényeket fognak rendezni, amelyek során sok ember megismerheti Jeruzsálem sokszínűséget és vallási pluralizmusát. Hozzátette: az alapítvány alkalmas a növekvő antiszemitizmus elleni küzdelemre is, ez pedig nagyon fontos szerepét játszhat Magyarország erkölcsi megújulásában. Mint mondta, szeretnék, ha nem felekezetfüggő lenne ez a mozgalom, hanem mindenki, akinek fontos a cél, és szeretne részt venni benne, csatlakozzon.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke hangsúlyozta: a zsidók és keresztények közül sokan hisznek abban, hogy ugyan sok főváros van a világon, de csak egy az igazi, szellemi kulturális központ. Mindent meg kell tenni azért, hogy Jeruzsálem örökre megmaradjon Izrael fővárosának – mondta.

A „Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” alapítvány kuratóriumi elnökének Ungvári Tamás írót, egyetemi tanárt választották meg, a kuratórium tagja lett Magyar György ügyvéd, valamint Kalmár Ákos üzletember.

atv.hu

Peszach - Húsvét

Jeruzsálem - 4000 év 5 percben

Ruff Tibor: A szavak értelme visszatér 3.

Még Luther is
A keresztény allegorizmust illetően még a történelmi protestantizmus sem hozott változást: Luther, bár meghirdette az írás szó szerinti értelméhez való visszatérés programját, maga nem ment végig ezen az úton. A keresztény hagyomány idegen elemektől való megtisztításában és azok lebontásában visszahőkölt az ágostoni tanok tekintélye előtt. Bár fiatal éveiben mind a csecsemőkeresztség, mind az antijudaizmus területén felülbírálta ezeket, később mégis visszatért hozzájuk.
A szuperszesszionizmust így csak az angolszász evangéliumi protestantizmus kezdte fokozatosan kritika alá vonni a 18–19. században. Lelkészeik és teológusaik túl az elméleti munkán, gyakorlatilag is bábáskodtak a zsidó cionista mozgalom megszületése körül.

A betűk is hazatérnek
Az Izrael összegyűjtésére és helyreállítására vonatkozó ószövetségi próféciák és mai, szemmel látható beteljesedésük Isten évezredeken átívelő hűségének és kegyelmének látványos, elemi erejű bizonyítékai. Nemcsak hűségének, hanem kegyelmének is:
ugyanis a próféták sok helyütt leszögezték, hogy a zsidóság helyreállítása nem erkölcsi állapotától, megtérésétől függ, hanem tisztán csak a Mindenható könyörületességétől (Ezékiel 20:1–44, 36:16–32). Ez magyarázza meg, amit sok vallásos zsidó sem ért: miként lehetséges, hogy az államot egy világi mozgalom hívta életre?
Isten kegyelme és hűsége pedig oszthatatlan. Ha másvalakitől megtagadjuk azt, akkor önmagunktól is megtagadtuk. Ha a kereszténység a zsidóktól megtagadja Isten nekik tett ígéreteinek beteljesülését, akkor önmagától is megtagadja a neki tett ígéretek megvalósulását. Ha az ószövetségi próféták mondatait megfosztjuk szó szerinti értelmüktől, akkor az újszövetségi ígéretek is elvesztik valós tartalmukat.

Ezért Izrael valóságos helyreállításának mai teológiai-politikai kérdése szorosan összefonódik a keresztények üdvösségük valóságába vetett hitének a kérdésével. Az sem lényegtelen tehát, hogy a keresztények saját nemzeteiket és egyházaikat hogyan befolyásolják azok Izrael Államhoz való történelmi-politikai viszonyulásában.
„Amikor Izrael száműzetésben van, az Írás betűi is száműzetésben vannak” – tartja egy régi zsidó mondás. Eszerint ha Izrael visszatér hazájába, az Írás betűi is visszatérnek eredeti értelmükbe, tehetjük ma hozzá. Izrael államának újjászületése által a Biblia az elvont fogalmak és metaforák, az érzékelhetetlen természetfölötti szférájából újra visszalépett a valóságos történelembe, és így a hit ma újra valós történelmi döntések felelősségévé is vált a keresztények és az egész nyugati civilizáció számára.

A zsidó nép reménysége

Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván összegyûjt majd téged minden nép
közül, akik közé odaszórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyûjt téged az Úr, a te
Istened, és onnét is felvesz téged. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és
jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. (Mózes 5. könyve 30:3–5)

És visszahozom Júdát és Izraelt a fogságból, és felépítem õket, mint azelõtt. () És ez a város lesz nekem híremre, nevemre,
örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége elõtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (), a Júda városaiban és Jeruzsálem utcáiban, amelyek
elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak, örömnek szava és vígasság szava, võlegény
szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dicsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló
az õ kegyelme; akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelõtte, azt
mondja az Úr. (Jeremiás 33:7–11)

Így szól az Úr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, amelyekben szétszórattatok, és adom néktek Izrael földjét. (Ezékiel próféta könyve 11:16)

Kérdezem tehát: talán elvetette a népét az Isten? Isten õrizz! Hiszen én magam is Izraelhez tartozom, Ábrahám magvából, Benjámin törzsébõl származom. „Nem vetette el az Isten a népét”, amelyet elõre ismert. () Nagyon szeretném ugyanis, testvérek, ha tudnátok ezt a titkot, nehogy bölcsnek tûnjetek önmagatok elõtt: ez a megkeményedés csak ideiglenesen érte Izraelt, addig, ameddig a nemzetekbõl származók teljes számban be nem jutnak, és így az egész Izrael meg fog menekülni,
amint meg van írva: „Megérkezik majd Sionból a Megváltó, és elfordítja az istentelenséget Jákobtól. És ez lesz tõlem a
szövetség számukra, amikor eltávolítom bûneiket.” (Pál levele a rómaiakhoz 11:1–2, 25–37)

Ruff Tibor: A szavak értelme visszatér 2.

A szó szerinti értelem megtagadása

Ez a tétel azonban csak akkor tartható fenn, ha a Biblia – különösen az Ószövetség – mondatainak szó szerinti értelmét is megtagadjuk. Ugyanis az ószövetségi próféták Mózestől fogva számtalan helyen teljesen egyértelműen kijelentik, hogy Isten szét fogja ugyan szórni a zsidó népet „a föld széléig”, de azután újra összegyűjti őket saját hazájukba. E próféciák az i. e. 1400-as évektől a 400-as évekig, tehát mintegy ezer éven át születtek számos próféta szájából, és az Ószövetség egyik legfőbb üzenetét képezik. A 2. századtól fogva zsidó gyökereitől fokozatosan elszakadó pogánykeresztény egyház azonban maga is vágyott Isten kiválasztott népének pozíciójára, miközben egyúttal képtelen volt feldolgozni azt a tényt, hogy Izrael többsége nem fogadta el Jézust Messiásnak – jóllehet ennek a helyzetnek az értelmezését Pál apostol már megadta a Rómaiakhoz írt levél 9–11. fejezeteiben: a zsidóság kikerülése az üdvtörténet fő áramából részleges és ideiglenes csupán, célja pedig az, hogy a nem zsidó népek megtérhessenek Istenhez anélkül, hogy közben zsidóvá kellene válniuk.

Így aztán fokozatosan megjelentek a zsidóság végleges elvettetését állító nyilatkozatok a keresztény tanítók tollából. Mivel azonban e tanítás homlokegyenest ellenkezett az ószövetségi próféták által adott isteni ígéretekkel, az ellentmondást valamiképp semlegesíteniük kellett. Ehhez kapóra jött a főleg Órigenész nevéhez kötődő allegorista írásmagyarázat, amelynek lényege, hogy a bibliai mondatok szó szerinti értelmét megtagadják, és csak jelképes, átvitt értelmüket fogadják el. Fontos itt leszögezni: ez az allegorizmus (vagy allegorézis) nem ugyanaz, mint az allegorikus értelmezés. Ez utóbbi ugyanis, miközben átvitt értelemben magyaráz egy szövegrészt, nem tagadja, hogy annak létezik a szó szerinti értelme, valósága is. Az allegorizmus azonban csak a jelképes értelmezést fogadja el, és azt állítja, hogy a szöveg eredeti, szó szerinti értelme nem igaz, nem valós. Az allegorikus írásmagyarázat tehát elfogadott, korrekt módszer, amelyet maga a Szentírás is alkalmaz, és mind a zsidó, mind a keresztény bibliaértelmezés használ; az allegorizmus azonban mindkét közösségben kezdettől fogva súlyosan vitatott volt. A júdeai zsidóság elutasította a platonista, talán még héberül sem tudó alexandriai Philón allegorista tanításait; a kereszténységben pedig súlyos megosztottság és vita tört ki a szintén alexandriai Órigenész körül, különösen a keleti egyházak vetették el vélekedéseit, sőt saját püspöke érvénytelenítette egyháztanítói ordinációját.

Az évszázadosra nyúló vitára Augustinus (Szent Ágoston) igyekezett kompromisszumos megoldást találni. A két tábort végül a következő felemás megoldással békítette ki: a történelmi múltra vonatkozó bibliai elbeszélések (például a teremtés és más ószövetségi történetek) szó szerinti értelmét nem szabad megtagadni, bár lehet őket allegorikusan is értelmezni – ezzel szemben az Izrael jövőjére vonatkozó próféciákat nem szabad szó szerint venni, csak allegorikusan. Ezzel Augustinus – nagy tekintélyénél fogva – két évezredre bebetonozta a helyettesítési teológiát a keresztény írásmagyarázatba, amely az ószövetségi próféciákat ezek után következetesen megfosztotta eredeti jelentésüktől. Ez persze szorosan összefüggött a kereszténység államegyházzá válásával, amely már ebből az okból sem fogadhatta el Izrael állami-nemzeti helyreállítását.
Mindezzel szemben a rabbinikus irodalom viszont egyik fő írásmagyarázati elveként fogalmazta meg: „Egyetlen [szentírási] vers sem veszti el soha szó szerinti értelmét.” (BT, Sábbát 63a)

Ruff Tibor: A szavak értelme visszatér 1.

Napjaink messze legnagyobb jelentőségű történelmi, szellemtörténeti és teológiai kérdése Izrael népe hazatérésének és nemzeti-állami helyreállításának jelenségéhez kapcsolódik. A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás – vagyis a Biblia – szerint a zsidóság Isten kiválasztott népe, ezért a vele történő, ennyire nagy horderejű történelmi változás az egész föld, az összes többi nemzet sorsát is döntően befolyásolja. Izrael Állam 63 éves fennállása eléggé hosszú idő ahhoz, hogy immár ne lehessen pusztán egy múló, elvetélő, gyönge kísérletnek tekinteni. Létezése évezredes léptékű, mély döntések elé állítja mind a keresztényeket, mind a zsidókat, s velük együtt az egész világot.

Évezredes léptékű döntések elé – mert mindkét bibliai közösségben kétezer évvel ezelőtt rögzültek azok a felfogások, amelyek, egymással kibékíthetetlen ellentétben, azóta is folyamatosan meghatározzák az európai civilizáció fejlődését. Európa egyik szellemi tengelye ez a kérdés mindmáig, amely körül egész történelme forgott és forog.

Elvetette-e Isten a zsidókat?
A két felfogás között a döntő különbség, hogy a zsidóság és a judaizmus sohasem mondott le arról a reményéről, amely szerint Isten a szétszóratás után újból össze fogja gyűjteni őket egyetlen közös hazába, amely ráadásul a Szentföldön, azaz régi országuk területén születik újjá; míg ezzel szemben a történelmi kereszténység fő árama már a 2. századtól fogva kategorikusan megtagadta ezt a reményt, a zsidóság végleges eltűnését várva és hirdetve. Jóllehet a keresztények között mindvégig volt egy elenyésző kisebbség, amely ezt a felfogást kétségekkel illette, az ő hangjuk csak a 19. századtól vált kissé hallhatóbbá – de még ma, a 21. század elején, Izrael Állam fennállásának 60. évfordulóján is csak éppenhogy kezdenek ébredezni a történelmi kereszténység nehezen mozdítható tömegei és teológusai, hogy lassanként megértsék, mi is a kérdés egyáltalán.
Abban, hogy a pogánykeresztények szinte kezdettől fogva megtagadták azt a reménységet, amely Izrael számára több volt, mint létfontosságú, az úgynevezett helyettesítési teológia (szuperszesszionizmus, szubsztitúciós teológia) játszotta a fő szerepet. Ennek legfőbb állítása az, hogy Isten Izraelt mint kiválasztott népét véglegesen elvetette bűnei – elsősorban Krisztus elutasítása – miatt, és helyébe az egyházat állította új népeként örökre.

Ruff Tibor: Izrael és az Egyház az ígéret földjének határán 5.

A fegyvereink

Az Egyház harca szellemi harc, ellenségünk szellemi, a Sátán, fegyvereink is szellemiek. A Jelenések könyvének 12. fejezete a végidők Izraelét úgy írja le, mint egy nőt, aki erős fájdalom és kiáltások között vajúdik, miközben a Sátán előtte áll, hogy a születendő gyermeket, a Messiási Birodalom Izraelét lenyelje, amint megszületik. Már-már láthatjuk felsejleni magunk előtt ezt a képet napjainkban a híradók mögött. Ekkor azonban szellemi háború tör ki, melynek végeztével Isten angyalai levetik a Sátánt a földre. E győzelem mögött azonban szellemi fegyvereiket használó emberek állnak: „Ekkor egy erős hangot hallottam az égben: Most valósult meg a mi Istenünk szabadítása, ereje és királysága és Messiásának hatalma, mert a mi testvéreink vádlója, aki éjjel-nappal vádolta őket a mi Istenünk előtt, levettetett! És ők legyőzték azt a Bárány vére és tanúságtételük szavai által, és nem szerették a lelküket egészen a halálig!” (Jel 12:10–11, kiemelések tőlem.)

Az itt említett három fő szellemi fegyver: 1. a Jézus vérébe vetett hit, ) amely a bűnök bocsánatára ömlött ki, és képes legyőzni a vádlást, a bűntudatot; 2. a tanúságtétel), vagyis az evangélium hiteles hirdetése); valamint 3. az önmegtagadás) – amelyről Jézus annyit tanított –, mégpedig mindvégig). Nem véletlen, hogy a Sátán éppen ezeket a fegyvereket igyekszik a leginkább kicsavarni a kezünkből.

Pál apostol az Efeszosziakhoz írt levél 6. fejezetében tanít a szellemi harcról és fegyverekről. Itt kiemeli, hogy nem test és vér ellen, azaz nem látható, fizikai ellenség ellen harcolunk, hanem szellemi szinten. Küzdelmünket ott birkózásnak) nevezi, amelyet gonosz angyalokkal és démonokkal folytatunk. A birkózásra jellemző, hogy az ember néha alulra is kerül. Ezen nem kell meglepődni – de ha egyik vállad a földön van is, a másikat már ne engedd lenyomni! Az alatt ott van Jézus keze – nem tehet le kétvállra a Sátán!

Ebben a részben Pál felsorolja Isten teljes fegyverzetét, melyet hordanunk kell. Utolsóként említi az imádkozást, amelyről fontosnak tartja kiemelni, hogy minden) időben, minden)fajta imával, minden) szentért, minden) kitartással kell imádkoznunk. Négyszer ismétli meg a minden) szót! Máshol ezt írja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thess 5:17), Jézus pedig azt mondta, „mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk” (Lk 18:1). Ez szintén nélkülözhetetlen szellemi fegyver az előttünk álló harcban.

Végül Dániel böjtjére szeretnék még emlékeztetni, aki Jeremiás próféciáit tanulmányozva felismerte, hogy a beteljesedés évében él. A legtöbb ember egy ilyen felismerés hatására elégedetten hátradőlne a foteljében, és azt mondaná: „Milyen nagyszerű! Szemtanúja lehetek Isten ígérete beteljesedésének!” Dániel azonban nem testi módon gondolkozott. Tudatában volt annak, hogy az ígéretek nem automatikusan valósulnak meg, hanem harccal kell birtokba venni őket. Ezt nehéz megérteni testi logika által. Hiszen Isten képes mindent megtenni, ugyan mi szüksége a mi küzdelmünkre, imánkra, böjtünkre? De ha nem értjük is, a Biblia akkor is kijelenti: ez így működik. Ha nem értjük is, mégis tegyük meg, ahogyan Dániel is: „Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, aki a Médiabeliek nemzetségéből vala, aki királlyá tétetett vala a Káldeusok országán; uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr igéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain. És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget…” (Dán 9:1–4)

Ruff Tibor: Izrael és az Egyház az ígéret földjének határán 4.

A jelen és a jövő

Ha most az imént bemutatott nehézségeket összevetjük a cikkünk elején ismertetett biztos ígéretekkel, vagyis azzal az „esengő reménységgel” (Pál), hogy az Egyház néhány év vagy évtized múlva feddhetetlenül, tisztán és a világevangelizációt hitelesen, erőben, dicsőségesen elvégezve fog megállni a visszatérő Krisztus színe előtt, akkor nem kis feszültséget érzékelhetünk a jelen és a jövő között. Akár nevethetünk is egyet, mint a száz éves Ábrahám – azt azonban mindenképpen érzékelni fogjuk, hogy mindennek beteljesedéséhez mind az Egyházban, mind a világtörténelem színpadán rendkívüli volumenű, és nagyon megrázó változásoknak kell végbemenniük. Az is bizonyos, hogy emberi erőnk teljes odaszánásán túl – amelyre szükség van! –, jelentős isteni beavatkozásokra is sor fog kerülni.

A kép, amely itt, a történelemnek ezen a pontján elénk tárul, hasonló az Ígéret földjének határához érkező Izrael által látottakhoz. A föld valóban tejjel és mézzel folyó, gyümölcsei csodálatosan jók, ideális, boldog otthon – csakhogy nem üres, hanem ellenség lakja, mi több, óriások (nefilim), azaz a bukott angyalok fiai, okkult, hibrid lények!), nálunk sokkal erősebbek és hatalmasabbak, „és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk” (4Móz 13:34). A látvány és a hír megosztotta az ókori Izraelt – hasonló szellemi zavart és nehézséget okoz a mai Izraelben és a mai Egyházban. Mi azonban álljunk Józsué, Káleb, Mózes és Áron oldalán, a szellemi emberek oldalán: „Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közűl valók valának, meghasogaták ruháikat. És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely téjjel és mézzel folyó föld. Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!” (4Móz 14:6–9)

A meglepetést az okozza, hogy az ígéretek ugyan meg vannak ígérve, de azokat mégis csak harccal lehet birtokba venni. Az ember mindig azt gondolná, hogy amit Isten megígért, azt automatikusan meg is adja, anélkül hogy azért nekünk különösebben sokat tennünk kellene. Az ígéret földjén azonban már laknak. S ami még nagyobb meglepetést okoz: nálunk erősebb, több, hatalmasabb ellenség lakik rajta. De az egész Józsué könyvének fő üzenete: meg kell támadni őket – természetesen szellemi ellenségről, harcról és fegyverekről van szó –, és Isten velünk lesz, kisebbségi helyzetből is győzni fogunk.

Összegezve az eddigieket, azt mondhatjuk: mind Izrael, mind az Egyház óriási szellemi konfliktusban, szinte élet-halál harcban áll az ígéret földjének küszöbén. A Sátán óriási csapatösszevonásokat hajt végre fenyegetett határai mentén: egyre nagyobb szellemi, ideológiai, okkult, kulturális, vallási, politikai, gazdasági, katonai erőket mozgósít, és rendkívüli ellennyomást – sőt megelőző akciókat – kezdett alkalmazni Isten céljaival szemben. Isten mindkét népe néha úgy érzi: tehetetlen a vele szemben álló erők hatalmas volta előtt. Ez azonban nem így van.