Az imádság nem interjú Istennel. A végén az „ámen” nem azt jelenti, hogy „Viszlát, Uram!”. Isten ajtaja tágra van nyitva, és nem csukod be magad után, ha kimész. Ő éppen annyira veled van akkor, amikor nem imádkozol, mint akkor, amikor imádkozol. „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Íme, én veletek vagyok minden napon” (Zsidó 13,5 és Máté 28,20). Ez az ígéret nincs feltételhez kötve. Nem az imádság teremti meg Isten jelenlétét. Azért imádkozunk, mert Isten JELEN VAN. Áldjon az Úr benneteket! REINHARD BONNKE
A kereszténység ajtaján egy feltételek nélküli ISTEN HOZOTT! tábla van kifüggesztve, hogy az köszöntse a viharverteket, a megtört szívűeket, és a társadalom peremére szorultakat. A gyülekezetek nem mások, mint Isten szerető karjai, amelyekkel átöleli azokat, akiknek már elegük van a világból, vagy akikből elege van a világnak. Nekik kínál fel az Úr egy új életet: „Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét” (János 11,40). Krisztus képes valamit kihozni az életünkből - belőlünk, akik magunktól erre nem voltunk képesek. Az evangéliumokban Őt láthatjuk felénk jönni kitárt karokkal. Számára senki nem volt jelentéktelen, senkit nem nézett le, és senkivel szemben nem volt előítéletes. Hiszen éppen azért jött, hogy az ilyen embereket - az elkóborolt bárányokat - megkeresse. Az asszonyok felé, akiket a keleti világban alacsonyabb rendűeknek tartottak - ahogy ma is sok helyütt annak tartják őket -, Krisztus különleges tiszteletet tanúsított. Azt mondta: „A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit Ő tesz, azt teszi a Fiú is” (János 5,19). Mit látott Jézus, amit az Atya tett? Látta, ahogy együtt szenvedett az Egyiptomban sínylődő héber rabszolgákkal. És ezeket a semmibe vett rabszolgákat, ezeket a kiszolgáltatottakat emelte fel, és tette naggyá! Jézus ezt látta az Atyától, ezért maga is ezt tette: egyszerű halászokat választott magának, nem királyi sarjakat, hogy Őt képviseljék. Az evangélium újra és újra úgy mutatja be Jézust, mint aki elébe megy a senkiknek és megvetetteknek, és szeretetével befogadja őket. Tüntető kiállása a társadalom kivetettjei mellett az egész evangéliumi történet talán legmegindítóbb része. Jézus vonzotta magához az „elveszetteket” és az „utolsókat”. Az elveszetteket megtalálta, és az utolsóknak azt mondta: „utolsókból lesznek az elsők” (Máté 20,16). Az Úr áldjon meg benneteket! REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
