MIKEÁS FELTÁRJA
AZ ÚJ SZÖVETSÉG ELKÉPZELHETETLENÜL CSODÁLATOS ÍGÉRETEIT.
Azok
a szövetségi igazságok, amelyeket Mikeás elkezd feltárni, olyan csodálatosak,
hogy szinte el sem lehet hinni, hogy igazak lehetnek. Szeretném bebizonyítani
nektek, hogy mindezek az ígéretek Jézus Krisztus jelenlegi egyházának is
szólnak. Ennek igazolását a Mik 7,14-ben találjuk:
„Pásztorold
botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben... „ Dávid
így szól a pásztorról: „Te, aki kerubokon trónolsz...” (Zsolt 80,2). A nyáj
pásztora, akiről itt szó van, csakis Krisztus lehet. A Zsidókhoz írt levél
szerzője írja: „...az örök szövetség vére által kihozta ... a mi Urunkat,
Jézust, a juhok nagy pásztorát...” (Zsid 13,20). Ézsaiás pedig ezt mondja:
„Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi
őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti” (Ézs 40,11). Ez a pásztor nem más,
mint Jézus Krisztus.
Jól
tudjuk, hogy a testet öltött Jézus nem legeltetett bárányokat a régi szövetség
idején. Ezért hiszem azt, hogy Mikeás kijelentése arra a szövetségre vonatkozik,
amelyet Isten kötött az ő Fiával az örökkévalóságban. Leszögezte, hogy Jézusnak
le kell jönnie a földre, hogy pásztorolja és táplálja a nyájat. Ekkor ígérte
meg Isten: Azok, akik hittel és bizalommal fordulnak hozzám, sohasem fognak
éhezni.
Mit
mond el ez nekünk a korunkban tapasztalható éhségről? Azt, hogy nem
tekinthetjük mindig a kenyér hiányát az oknak, hanem azt, ha halottak a
gyülekezeteink, és közömbösek a pásztoraink. Én magam is ismerek olyan
keresztényeket, akik attól sem lennének boldogok, ha maga Pál apostol
pásztorolná a gyülekezetüket. Azt mondom
minden ilyen ítélgető hívőnek: Sohasem fogsz olyan istentiszteleti helyet
találni, amely megfelel neked, ha nem keresed naponta Isten jelenlétét a
térdeiden, és nem ásol mélyre rendszeresen az ő igéjében.
Olyan
gyülekezetet keresel, ahol lelki örömben részesülhetsz? Ha az Úron kívül másban
keresed ennek az örömnek a forrását, akkor sohasem lelsz valódi táplálékra.
Ellenben ha őhozzá fordulsz, esküvel fogadja, hogy táplálni fog téged. Ez a
fogadalom azoknak is szól, akik magányosan élnek, olyan helyen, ahol nincs
gyülekezet: „...amely elhagyatva élt az erdőben” (Mik 7,14).
