1924 nyara nehéz időszak volt Maria életében. Nyolcvanéves volt, és az egészsége nem volt teljesen rendben. Gyomorhuruttól és vízkórtól szenvedett, ráadásul szörnyű híreket kapott. Egyetlen életben maradt lánya, Lizzie hatvanéves korában egy villamosszerencsétlenség következtében elhunyt. Így tehát Maria egész családja elköltözött az Úrhoz. Gyengeségén felülkerekedve mégis kiállt a pulpitushoz, és levezette a temetési szertartást. Arra buzdította az embereket, hogy legyen hitük Istenben, és a Mennyre nézzenek, ne a sírra.
Ebben az évben voltak olyan időszakok, amikor Etter testvérnő annyira gyenge volt, hogy még járni sem volt képes. De ez nem akadályozhatta meg a prédikálásban. Ha nem tudott menni, megkért valakit, hogy vigye őt be és tegye le a pulpitus mögé. Végül a Sátor ajándékozott Mariának egy nagy széket. Ezután amikor csak úgy érezte, túl gyenge ahhoz, hogy járni tudjon, néhány erős férfi hazavitte őt a székben, majd újra visszavitték. Amikor a lába megérintette a színpadot, Isten Szelleme felpezsdítette, és fel-le sétálva prédikált és szolgált a színpadon Isten természetfeletti erejével. Százak lehettek tanúi annak, hogy milyen gyengén érkezett, és milyen hihetetlenül erőssé vált. Az istentisztelet után a férfiak visszasegítették a székébe és hazavitték.
Három héttel a halála előtt az Úr kijelentette Mariának, hogy már csak napok kérdése az elköltözése, és átveheti jutalmát. Amikor egy asszony virágot vitt neki, Maria ezt mondta: „Hamarosan ott leszek, ahol a virágok örökké virágoznak.” Számos alkalommal azoknak is prédikációt tartott, akik otthonában meglátogatták.
Egyik munkatársa, August Feich, így ír haláláról:
„Pár nappal az elköltözése előtt behívott magához, megfogta a kezemet, és azt mondta: Feich testvér, tudod, hogy elmegyek minden test útján. Tudom, anyám - válaszoltam. Mire ő azt mondta: nagyon hűségesen szolgáltál velem sok éven át. Bízom abban, hogy Isten áldása továbbra is meg fog maradni rajtad. Hamarosan már nem leszek itt, hogy segítsek neked.”
Maria Woodworth-Etter élete nyugodtan ért véget: lassan egy mély álomba merült:
„A látása a korához képest jó volt. Észjárása mindvégig ragyogó maradt. Betegsége alatt nem volt egyetlen pillanat sem, amikor ne tudott volna szabadon beszélgetni bármilyen felmerülő témáról. A körülötte lévő szentek bármikor bemehettek hozzá tanácsért. Voltak olyanok, akiket a Szellem arra vezetett, hogy imádkozzanak érte. Mások azért mentek, hogy imát kérjenek tőle. Kezét a betegekre helyezte, és imádkozott a szükségben levőkért.
Ezt egészen a legvégsőkig tette, akkor is, amikor jól tudta, hogy saját ereje gyorsan fogy. Többször ismételte szolgálata során, hogy inkább elhasználódik Jézusért, minthogy berozsdásodjon.”
Mielőtt Etter testvérnő nyolcvanéves korában hazaköltözött volna az Úrhoz, eltemette hat gyermekét és két férjét. Több ezer prédikációt tartott Egyesült Államok-szerte. Győztes volt a huligánokkal és a rosszindulatú szolgálótársakkal szemben. Utat tört a női szolgálók számára, és eltántoríthatatlanul mutatta be a Szent Szellem erejét hatalmas jelek és csodák kíséretében.
Nem volt jól képzett. Nem járt szemináriumokra, és nem fordított időt arra, hogy megmagyarázza, Isten hogyan cselekszik. Nagyon egyszerűen hirdette az evangéliumot, teljesen átadta magát Istennek, és hitt a csodákban és a jelekben. Mariának egyetlen kedvtelése volt: az, hogy az evangélium eleven legyen, és az embereket a Szent Szellem vezesse. Sokszor könnyek folytak végig az arcán, ahogy prédikált és könyörgött azokért, akik hallották Jézus hívását. Összejövetelei és tanításai sok pünkösdi felekezet megalapításához fektették le az alapköveket, az Isten Gyülekezeteit, a Négy Szegletkő Egyházát és másokat is beleértve.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
