L.Sumrall: Kérj segítséget! 6.

A Szent Szellem másként is segít nekünk a gonosz kívánságok elleni harcban, mert gyakran egyszerűen nem tudjuk, hogyan kellene imádkozni. Isten terveiről, szándékáról alkotott fogalmaink ilyenkor bizony meglehetősen ködösek, hiszen csak arra tudunk gondolni, hogyan szabadulhatnánk föl azonnal a nyomások alól. Pálnak erről a helyzetről is van mondanivalója: "Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten [akarata] szerint esedezik a szentekért." (Róm 8:26-27) Más szavakkal, az Atyától kapott feladata részeként a Szellem szüntelenül imádkozik értünk. Hát nem fantasztikus? Engem egészen izgalomba hoz annak a tudata, hogy Isten Szent Szelleme, a Szentháromság egyik tagja éjjel-nappal közbenjár értem, kipótolva a saját imáim hiányosságait.

Nemcsak a Szent Szellem imádkozik értünk, hanem Megváltónk is. "Ennekokáért Ő [Jézus] mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük." (Zsid 7:25) És ne feledd, amikor Jézus könyörög érted, Ő pontosan tudja, min mész keresztül: "Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek." (Zsid 2:18)

Dicsőség Istennek, nem vagyunk egyedül! Isten Szelleme és a Fiú mellettünk áll. "Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róm 8:31) Valóban, kicsoda?

Az Úr még valamiben segít: Szava által emlékeztet bennünket arra, hogy Ő kicsoda, és kik vagyunk mi - Ő teremtő Isten, méltó a tiszteletünkre és a bűn elleni haragja miatt a félelmünkre, mi pedig a teremtményei vagyunk. E tényeket a Szentírás jó néhányszor leszögezi, ami újra ás újra az Ő útjának keresésére sarkall, és arra, hogy akaratunkat alávessük az Övének. "Az Úrnak félelme az élet kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására." (Péld 14:27)

Az Atya tervének és értékrendjének ilyen istenfélő elfogadása jellemezte Jézus magatartását is a Gecsemáné kertjében, amikor így imádkozott: "Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" (Lk 22:42) Mindabban pedig, amit Isten az életünkbe hoz vagy enged, uralkodó szándéka az, hogy Jézushoz tegyen bennünket hasonlóbbakká. "Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között." (Róm 8:29)

S ha így állnak a dolgok, talán jól tesszük, ha fontolóra vesszük a hajdan élt szent, Thomas Wilcock gondolatát a zsarnok vágyakkal szembeni küzdelemről: "Semmiféle kísértések közepette se csüggedj el! Azok a hullámok nem azért jönnek, hogy összetörjenek, hanem hogy önnön zátonyodról átemeljenek téged Krisztusra, a Kősziklára."

Ha erőszakos kívánságaink ezt a célt szolgálják, még az is lehet, hogy utóbb azt találjuk: Isten a javunkra fordította őket. S akkor talán jobban megértjük majd a Római levélben leírt igazságot: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak." (Róm 8:28) És talán az alábbi parancsnak való engedelmességet is buzgóbban keressük: "Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok!" (1Tessz 5:16-18)

L.Sumrall: Kérj segítséget! 5.

Segítség az Úrtól

E könyv lapjain mindenütt hangsúlyoztam, de most újra megismétlem: A zabolátlan vágyak fölötti bármilyen mértékű sikerben Isten szerepe a legfontosabb. Nélküle minden erőfeszítésünk haszontalan és kudarcra ítéltetett, ám "Istennél minden lehetséges". (Mt 19:26)

Már láttuk, mennyire nélkülözhetetlen a sikerhez Isten Igéje. Ráadásul Isten közölte velünk Szent Szellemét, aki fantasztikus erőforrás mindennapjainkban. Földi pályafutása végéhez közeledve Jézus ezt mondta a tanítványainak: "Jobb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok... mikor eljön Ő, az igazság Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra." (Jn 16:7,13)

Pál egyszerűen így fogalmazott: "Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok." (Gal 5:16-17)

S vajon nem ez a kényszeres kívánságok lényege - azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra olyasmit teszünk, amiről jól tudjuk, nem szabadna elkövetni, csakhogy erőtlenek vagyunk a leküzdéséhez?

Ezután Pál felsorolja a test bizonyos cselekedeteit, és a listán egyik kényszerítő bűn a másikat éri: "házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók". (Gal 5:19-21)

Most figyeljük meg ezek szöges ellentétét: "De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." (Gal 5: 22-23, kiemelés a szerzőtől) Pontosan ezeket keressük, amikor szabadságra akarunk jutni zsarnoki vágyaink fölött, ugye? E gyümölcsök pedig a Szent Szellem munkáját kísérik az életünkben.

"Ha Szellem szerint élünk - vonja le Pál a következtetést -, Szellem szerint is járjunk." (Gal 5:25) Az apostol ugyanilyen értelemben írja az Efézusi levélben: "És meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel!" (Ef 5:18) Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban Őrá támaszkodunk és az Ő végtelen erejéből merítünk, tudva, hogy a magunk képessége elégtelen, az Övé azonban több, mint elegendő.

L.Sumrall: Kérj segítséget! 4.

Az elszámoltathatóság a kulcsa az Anonim Alkoholistákhoz hasonló csoportok sikerének is. E szervezet tagjai hetente legalább egyszer találkoznak, amikor őszintén feltárják egymás előtt gyengeségeiket, elmondják, hogyan zajlik az életük, és erőt merítenek a társaktól. Minden új tag a program valamelyik tapasztalt résztvevőjének szárnya alá kerül, aki pártfogójaként működik, és éjjel-nappal elérhető, hogy segítsen ellenállni az alkohol kísértésének. Gyakran az ilyen egyéni elszámoltathatóság az, ami a mérleget a siker vagy a kudarc irányába billenti - az alkohol utáni sóvárgás közvetlen pillanatában és hosszú távon egyaránt.

Hasonlóképpen neked is segíthet nemet mondani a kísértésnek - bármilyen kívánság zsarnokoskodik is az életedben -, ha számadási felelősséggel tartozol egy egyénnek vagy csoportnak.

Természetesen mindenekelőtt ima útján segíthet egy keresztény, és ez lehet a legfontosabb a támogatás valamennyi módja közül. Isten hallja és megválaszolja az egységben élő keresztények imáit. "Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám" - mondta Jézus. (Mt 18:19) Jakab pedig ezt írja: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." (Jak 5:16)

Óriási áldás hallani, amint valaki az Úr elé emel imában. Sokkal nagyobb reménységet olt beléd, mint amikor egyedül imádkozol. Ami azt illeti, könnyen lehet, hogy a sikered útján ez lesz a vízválasztó.

1972 őszén egy keresztény hölgy - nevezzük Susannek - azt tervezte, hogy eldobja magától az életet. Mélyen depressziós és boldogtalan volt, és úgy tűnt, számára az öngyilkosságon kívül már nincs más megoldás. Két gyermeke a lázadás útjára lépett, a férje pedig ahelyett, hogy mellette állt volna, teljes közönybe burkolózott. Susan egyedül volt, és nagyon gyámoltalannak érezte magát. Nyugtatókon és altatókon élt, csak így volt valami könnyebbsége. Végül eljutott arra a pontra, hogy semminek sem látta már értelmét.

"Véletlenül" úgy döntött - azon a napon, amikor meg akarta ölni magát -, hogy elmegy egy női összejövetelre a gyülekezetben. Ott ült, de nem énekelt együtt a többiekkel, csak csendesen sírt. A közös étkezésben sem vett részt, de egy asszony azt ajánlotta, hogy menjenek át az imahelyiségbe lelkigondozásra. Susan erősen vívódott, vajon így kell-e tennie, mert nem állt szándékában bárkinek is elmondani, mire készül.

Végül mégis átment, négy másik hölgy társaságában. Együtt olvasták a Bibliát, majd imádkoztak. Térdre esve kiáltottak az Úrhoz, hogy szabadítsa meg Susant önmaga elpusztításának vágyától, és adjon neki erőt szembenézni a próbákkal az életében. Susan egy órán át küzdött az érzéseivel, míg a többiek könyörögtek.

Mire ez az idő véget ért, Susan teljesen kicserélődött. Már nem a halál látszott a problémák kezelése egyetlen vagy legjobb módjának. "Egész életemben sosem éreztem magam ilyen elevennek" - mondta. Persze a harcai nem értek véget egy csapásra, ám most már szemernyi kétely nélkül hitte: Isten az ő oldalán áll. "Bár még több pofont kaptam a Sátántól - írta -, elmondhatom: Isten mindent elrendez, mert Ő az erejét valóban az emberi erőtlenség közepette mutatja meg. Van ugyan egy egészségügyi problémám, de a depressziónak vége!"

Az ima egyszerűen a leghatalmasabb erőforrásunk, és mikor egymásért közbenjárunk, Isten csodálatos dolgokat tesz válaszul. Nagyon élvezi, ha így avatkozhat be a gyermekei életébe!

A hívő társainktól kapott buzdítás, bölcsesség, segítőkész elszámoltatás és ima - mindezek hathatós eszközök a fékezhetetlen kívánságok legyőzéséhez. Isten valóban megáldott azzal, hogy a hívők olyan testületébe keresztelt be bennünket, amelyben a tagok támogatják egymást. Az ilyenfajta közösség - ebben nincs semmi meglepő - áll a világ legnagyobb keresztény közösségének, a Paul Yonggi Cho által pásztorolt koreai Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezetnek elképesztő növekedése mögött. (A könyv amerikai kiadása óta Cho pásztor Davidre változtatta a nevét - fordítói megjegyzés.)

Cho gyülekezetében minden egyháztag házicsoportba jár; egy-egy ilyen kisközösséget tizenöt vagy annál kevesebb család látogat. Cho pásztor elmondja, mi történik, amikor összejönnek:

"Ezek a tagok minden héten a szomszédságukban működő csoportban találkoznak, ahol alkalmuk van dicsérni az Urat, együtt imádkozni és Bibliát tanulmányozni, a Szent Szellem ajándékaival szolgálni, csodákat és gyógyulásokat látni, és élvezni a szeretetteljes testvéri közösséget.

Ennek következtében - folytatja Cho - a Yoido Gyülekezet tagjai buzgó keresztények, folyamatos ébredésben élik meg az év 365 napját."^[34] Amikor ugyanilyen kapcsolatba kerülünk más keresztényekkel, mi is élvezhetjük az ébredéssel járó áldásokat minden nap. Nemcsak értelmi szinten ismerjük el, hanem belül át is érezzük Jézus szavainak igazságát: "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18:20)

L.Sumrall: Kérj segítséget! 3.

A nálunk több tapasztalattal rendelkezők bátorítása és bölcsessége mellett egymás feltétlen elfogadására is szükségünk van, és meg is kaphatjuk ezt. Az ördög el akarja hitetni velünk, hogy ha egy bizonyos bűnnel küzdünk - akár el is esünk benne gyakran -, Isten leír minket és kárhoztat. Sajnos mi keresztények sokszor a Sátán igazát erősítjük, mert készségesen kárhoztatjuk egymást. (Valaki egyszer megjegyezte: az egyház az egyetlen alakulat, ahol a saját sebesülteket lelövik.)

Jézus azonban szigorúan intett az ilyen magatartás ellen: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből! - holott íme a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!" (Mt 7:1-5)

Míg buzgón keressük, miként élhetünk az Úrért, a megbocsátás és helyreállítás szellemében kell kapcsolódnunk egymáshoz. Jézus egyértelművé tette, hogy Isten nagyon komolyan veszi ezt a dolgot: "Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6:14-15)

Amikor Pál apostol arról ír a korinthusiaknak, hogy meg kell bocsátaniuk egy bizonyos személynek, egy külön okot is ad: "Akinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti értetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán, mert jól ismerjük az ő szándékait." (2Kor 2:10-11, kiemelés a szerzőtől)

A Sátánnak az az egyik kedvenc, a hívők megtévesztésére és gyülekezetek tönkretételére alkalmazott taktikája, hogy kiépíti bennük az engesztelhetetlenség szellemét - nem tudnak megbocsátani valami sérelmet, pedig gyakran csekélységről van szó, ha pártatlanul nézzük. Egymás után sorolhatnám a szomorúnál szomorúbb történeteket olyan ízekre szakadt gyülekezetekről, ahol a keresztények nem voltak hajlandók megbocsátani és felejteni. Bizonyára te is tudsz ilyeneket, de ez itt nem alkalmas hely a taglalásukra. Most csak annyit akarok mondani, hogy ha a Biblia tanítását követjük, és megbocsátunk egymásnak, ahogy kell, beismerve, hogy mindannyian tökéletlenek vagyunk, és megvan a magunk harca a bűnnel, akkor a gyülekezet olyan hellyé válik, ahol szeretetteljes fogadtatásra találunk - erre szükség van a problémákkal való őszinte szembenézéshez és ahhoz, hogy segítséget találjunk a leküzdésükhöz. Peter De Vries a következő megállapítással fején találta a szöget: "Nem azért élünk itt a földön, hogy keresztülnézzünk egymáson, hanem hogy kiálljunk egymásért a végsőkig."

A bátorítás és az elfogadás helyet készít annak az állapotnak, amelyben az ember felelősségre vonható, az elszámoltathatóság pedig rendkívül üdvös dolog a gyógyulási folyamatban. Tegyük fel például, hogy a csillapíthatatlan étvággyal van problémád. Túl sokat eszel, amikor éhes vagy, ráadásul folyton hizlaló csemegéket majszolsz akkor is, ha tele a gyomrod. Ezért aztán túlsúlyos vagy, s csak lagymatag és rövid életű erőfeszítéseket teszel a fogyás érdekében. Ha azonban megengeded egy személynek vagy csoportnak, hogy felelősségre vonjon, ugrásszerűen megnő az esélyed a sikerre.

Mondjuk beleegyezel, hogy minden héten találkozz a pártfogó csoportoddal, és beszámolj előttük minden olyan esetről, amikor eltértél a diétától az előző hét nap során. Azt is elmondod, hogy ezen idő alatt mennyit vesztettél vagy gyarapodtál súlyban. Vajon a tudat, hogy három nap múlva el kell számolnod, segít neked ellenállni a doboz jégkrém késő esti kísértésének? Naná, hogy segít! Ez az, ami miatt a felelősségre vonást alkalmazó fogyókúrás programok messze hatékonyabbak az olyan terveknél, amelyeknek követésében csak magadra támaszkodsz.

L.Sumrall: Kérj segítséget! 2.

A keresztény társak segítsége

A szükséges segítséget egyfelől hívő társainktól kapjuk, akik ismernek minket, és akikkel rendszeresen tartalmas és mélyreható beszélgetéseket folytatunk. A kiscsoportos bibliatanulmányozó összejövetelek kitűnő lehetőséget nyújtanak erre, de barátságok vagy bibliaiskolai foglalkozások is segíthetnek.

Tény, hogy Isten mindannyiunkat egy test tagjaivá tett, úgy, hogy egymásra szorulunk (lásd 1Kor 12.) Szükségünk van egymásra, gondoskodnunk kell egymásról. "Új parancsolatot adok nektek - mondta Jézus -, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Jn 13:34-35) "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" - tanított Pál apostol is. (Gal 6:2) "Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját." (Péld 27:17) Jakab apostol pedig hozzáteszi: "Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek." (Jak 2:8)

Mi az a különleges segítség, amellyel egymást támogathatjuk az elnyomás alatt tartó vágyak leküzdésében? Ennek egyik módja egyszerűen az, hogy találkozunk, megosztjuk egymással, mi történik az életünkben, és bátorítjuk egymást. "És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget." (Zsid 10:24-25)

Amikor zabolátlan vágyainkkal küzdünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy teljesen magunkra maradtunk, és azt képzeljük, csak mi nem tudunk zöld ágra vergődni az adott gyengeséggel. Amikor viszont összejövünk és őszintén feltárjuk a problémákat, ráébredünk: nem vagyunk egyedül. Ezt tudni már önmagában is vigasztaló.

Ám ennél még sokkal többet nyerünk: más hívőktől megtudhatjuk, hogy őket mi segítette legjobban a győzelemben. Ösztönzést kapunk, hogy újítsuk meg elkötelezettségünket az Úr iránt: indítékaink akkumulátora feltöltődik. Reménységünk megújul abban, hogy mennyei segítséggel a bűnös késztetéseket Istentől származó vágyakra cserélhetjük. Azok a keresztények, akik ugyanolyan küzdelmeken mentek keresztül, világosabban megmutathatják, hol dőltünk be a Sátán hazugságainak.

L.Sumrall: Kérj segítséget! 1.

A második világháború vége felé az amerikai bombázók megállás nélkül, tonnaszám szórták a robbanóanyagot Japánra, hogy az ellenséget térdre kényszerítsék. A japánok persze megpróbálták lelőni a gépeket légelhárító ágyúikkal.

1945. június 1-jén az egyik B-52-est is találat érte Tokió fölött. A légelhárító lövedék leszakította a gép fél orrát. Az ülésbe szíjazott pilóta halott volt. A másodpilóta bal karja bénán csüngött, a testét vér borította - ilyen állapotban küzdött azért, hogy az óriási gépet ellenőrzése alatt tartsa. A műszerfalon semmi sem működött; fogalma sem volt róla, mekkora sebességgel, milyen irányban és magasságban haladnak. Nem remélhette, hogy visszatalál a bázisra, Iwo Jima szigetére, amelyet az amerikai tengerészgyalogosok csak pár hónappal korábban foglaltak el a japánoktól. Ha viszont katapultáltak volna az ellenséges terület fölött, az egészen biztosan a teljes legénység fogságához vagy halálához vezetett volna.

Mikor már minden teljesen reménytelennek látszott, két amerikai P-62 Black Widow éjszakai vadász tűnt elő a semmiből. Jobbról-balról a bombázó mellé szegődtek, majd visszavezették a sérült gépet a több mint ezer kilométerre levő támaszpontra, ahol épségben landolt.

Közel negyven évvel később, 1984-ben a három repülőgép legénysége összejött Kaliforniában. Megemlékeztek arról a napról, amelyen a bombázón szolgálatot teljesítő katonák már-már lemondtak életükről, amikor bajtársaik a segítségükre jöttek, és koordinálták őket, míg biztonságban földet nem értek.

Ahogy a B-52 legénységének segítségre volt szüksége, hogy egy darabban visszaérjenek a bázisra, ugyanúgy nekünk is szükségünk van a segítségre fékevesztett kívánságaink legyőzéséhez.

Noha egyeseknek (ők igen kevesen vannak) sikerül összeszedni az akaraterejüket, és maguktól is áttörésre jutnak - legalábbis egy időre -, a legtöbben támogatásra szorulunk, és ezt Isten is így látja helyesnek.

Önmagunkban túlontúl könnyű áldozatul esni a sátáni megtévesztésnek, ellustulni, belefáradni a küzdelembe, vagy azt gondolni, hogy célba értünk, jóllehet még menetelnünk kell tovább. A megfelelő segítséggel azonban sokszorta jobbak az esélyeink a tartós sikerre.

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 7.

Tarts ki mindenáron!

Fontos még egy leckét megtanulni Jézus megkísértésének előbb idézett példájából, ez pedig az, hogy ki kell tartanod. Ha minden szükségeset megtettél, akkor sem jön könnyen a győzelem. Már beszéltem arról, hogy a Sátán szeret vissza-visszajárni hozzád - megpróbálja újra ellenőrzése alá vonni az életedet. Minden bizonnyal Jézus is ezt tapasztalta. Ő azonban kőkeményen kitartott, és ugyanígy kell tenned neked is. Kísérthet az ördög, ahányszor csak akar, és az sem számít, hányszor próbál győzködni arról, hogy sose szabadulhatsz zabolátlan vágyaidtól - te szilárdan vesd meg a lábad az Úrban, s onnan tapodtat se mozdulj!

Figyeld meg, mi áll az evangéliumban: Jézust a Szent Szellem a pusztába vezette, ahol "negyven napig kísértetett az ördögtől". (Lk 4:2) A negyven nap során - már a részletesen leírt három kísértés előtt is - a Sátán végig környékezte Őt, egyik vonzó ajánlattal a másik után. A három "nagyágyút" a végén vetette be, amikor Jézus már közel volt a kimerüléshez.

És mintha az ördögi molesztálásokból nem lett volna elég, a történet végén ezt olvassuk: "És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozott tőle egy időre." (13. vers, kiemelés a szerzőtől) Azaz, bár akkor a Sátán elment - Jézus egy szusszanásnyi időre megkönnyebbülhetett -, a szemét rajta tartotta, és ugrásra készen várta a következő lehetőséget a kísértésre. Ha rajta múlik, egy pillanatnyi nyugalmat sem hagyott volna Jézusnak.

Csakhogy Ő szilárdan ellenállt minden kísértésnek, dicsőség az Úrnak! Az Atya segítségével kivívta a győzelmet, élve az Általa biztosított szellemi fegyverzettel, és előttünk is ott áll ugyanez a lehetőség. A Sátán hatalmas és álnok ellenség, aki semmit sem akar jobban, mint bűnösen fékevesztett vágyak fogságában tartani. Az Úr azonban, aki szeret bennünket, és kívánja látni, ahogy élvezzük az általa adott szabadságot, erősebb nála!

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 6.

Jézus példája

Az egyik ismertebb bibliai passzus Jézus megkísértése a pusztában. A Lukács evangélium 4. fejezetében találjuk a történetet. Szép példája ez annak, ahogyan a sátáni befolyásnak ellene kell állni.

Káprázatos történet ez, mert a Sátán tisztában volt azzal, hogy Jézus teljesen Isten, ugyanakkor teljesen ember is. Egyebek közt ez azt jelenti, hogy hozzánk hasonlóan Ő is elfáradt, megéhezett, megharagudott vagy szorongás alá került - csakhogy mindezekben sem vétkezett soha. Ez utóbbin a Sátán eltökélten próbált változtatni. A Szent Szellem pedig a kísértés helyére vezette Jézust, nyilván azért, hogy a próba idején segítsen Jézusnak mint embernek elmélyíteni odaadását az Atya iránt.

Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, természetes hát, hogy ugyancsak megéhezett. Azonkívül - ember lévén - el is bátortalanodhatott egy kicsit, azon tűnődve, vajon igazán mellette van-e az Atya. A Sátán e két gyengeségre építve mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré!" (3. vers)

Való igaz, a Megváltó adhatott volna ilyen parancsot, és a kő abban a pillanatban kenyérré is változott volna. Ez a tett azonban az Atya szeretetébe és tökéletes akaratába vetett hitének hiányosságára mutatott volna rá. Jézus tudta: akkor és ott az Atyának fontosabb célja is volt a számára, mintsem hogy megtöltse a gyomrát, és demonstrálja isteni erejét az ördögnek (aki egyébként már pontosan tisztában volt Jézus kilétével).

Jézus tehát a Szentírásból vett idézettel válaszolt, ami kifejezte, mit tart fontosabbnak: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden Igéjével." (4. vers)

Ekkor a Sátán az egész világ fölötti hatalom ajánlatával próbálta megvesztegetni Jézust, mert tudta, Neki szándékában áll azt megszerezni (lásd 5-7. versek). "Mindössze" annyit kellett volna tennie, hogy térdre borulva imádja az ördögöt.

Jézus tudta: a javaslat mögött két szörnyen rossz dolog áll. Először, az Atya teljesen más utat jelölt ki számára a világ fölötti hatalomhoz, és ez az út a kereszten át vezet (lásd Ef 1:19-23). Ha kapva kapna a Sátán ajánlatán, az Isten akaratának elutasítását jelentené, és a kereszttől való menekülés kísérlete lenne. Másodszor pedig, az Úr természetesen megparancsolta már évezredekkel korábban: "Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem... Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok." (2Móz 20:3-5)

Ennek értelmében Jézus felháborodva utasította el a sátáni ajánlatot: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (8. vers)

Végül aztán az ördög a Szentírással való visszaélés csapdájába akarta csalni Jézust. Ha valaha kételkedtél abban, hogy az ördög ért ahhoz, hogy céljai érdekében a Szentírást kicsavart, ám vonzó módon idézze, csak nézz a 9-11. versekre! Feltételezte, hogy emberi büszkeség és félelmek Jézusban is vannak, és ezeket a gyarlóságokat vette most célba: felszólította, hogy nyújtson valami olcsó bemutatót istenségéről. Ez azonban semmi értelmes célt nem szolgált, és Jézust pusztán a gonosz bábjává alacsonyította volna.

Jézus ismét bibliai idézettel válaszolt, ám az Ő szájában ez Isten Igéjének igazsága, s nem csupán betűje volt: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" (12. vers)

Minden kísértést a Szentírás igazságával vert vissza. Ő nem megtévesztésre és manipulálásra kiválasztott passzusokat idézett, hanem helyesen hasogatta az Igét, olyan módon, ami Isten akaratát tükrözte. Így közeledett Istenhez - a szívébe és gondolataiba zárt Ige által -, s az ördögnek a játszmát föladva távoznia kellett. Ugyanígy jutunk mi is győzelemre fölötte.

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 5.

Szellemi fegyverzet

Ne feledd azonban: amilyen mértékben rászorulsz Isten segítségére, Isten épp annyira számít rá, hogy te is teszed a dolgod. Már jóval azelőtt igent mondhatsz Istennek, hogy egyáltalán eljutottál volna arra a pontra, ahol a Sátánnal és a kísértésekkel szembe kell szállnod. Ezt úgy teheted meg, ha felkészülsz a harcra, amely elkerülhetetlenül előtted áll - magadra öltöd a szellemi fegyverzetet, amellyel Ő felszerelt téged.

"Öltözzétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az üdvösségnek sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde." (Ef 6:11-17)

Az az igazság, amelyről itt szó van, az Isten Igéjének igazsága. Jézus ezt mondta: "Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (Jn 8:31-32)

Az igazság mellvértje az istenfélő normáknak való örömteli elkötelezettség. Amikor minden utadat Isten irányítja, az ördög semmiféle bűnös vagy ellenőrizetlen szokásba nem kapaszkodhat bele az életedben; semmi ilyet nem tud kihasználni, hogy a zabolátlan vágyak hálójába vonszoljon. Az evangélium békessége az a jó hír, hogy akárhányszor estél is el, Jézus már kieszközölte békességünket az Atyával. Ha elbuktál, nem kell a földön maradnod - rendelkezésedre áll egy isteni erőforrás, amelyhez hozzáférhetsz, amikor csak akarod.

A hit pajzsa az a biztosíték, hogy az éppen elszenvedett kísértésektől és attól függetlenül, hogy milyen kemény a harc, vagy pillanatnyilag mit sugallnak az érzelmeid, Isten veled van, szeret téged, és mindig az Ő parancsainak való engedelmesség az igazi boldogsághoz és tartós örömhöz vezető út. Az a tudat, hogy meg vagy váltva - Jézus vére volt a váltságdíjad, hogy többé ne magadnak élj -, tisztán tartja a gondolkodásodat és értékrendedet. Ez az üdvösség sisakja. A Szellem kardja, Isten Igéje pedig rövidre zárja a Sátán összes hazugságát - és saját okoskodásaidat, felszínre hozva indítékaidat és mindazt, amire sóvárogsz.

Ilyen szellemi fegyverzettel felszerelve haladhatsz előre az Úrban, bízva a győzelemben. Ám ha bármi repedés van a fegyvereken, a Sátán megtalálja, ebben biztos lehetsz, és e sebezhető pontokra fogja zúdítani a támadását.

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 4.

Az Efézusi levélben Pál a következőt mondta: "Se az ördögnek ne adjatok helyet!" (Ef 4:27) A római hívőknek (és nekünk is) pedig ezt a parancsot adja: "Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg!" (Róm 12:21) Ezek a versek - a Jakab levél negyedik fejezetével és sok más bibliai passzussal együtt - azt állítják, hogy tudsz nemet mondani az ördögnek. Nem ő az urad! Szilárdan ellenállhatsz a kísértéseknek és hazugságoknak, amiket az utadba vet, mert "nagyobb, az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van". (1Jn 4:4)

Mindezt a Sátán is tudja, de ez nem jelenti azt, hogy könnyedén feladja. Megpróbál átverni, hogy azt gondold, még mindig a kontrollálhatatlan kívánságok hálójában vergődsz, és a jövőben is ez lesz a sorsod. Sajnálatos módon sikerült elhitetnie sok kereszténnyel, hogy a Krisztusban való győzelem csak agyszülemény, és nem naponta megélhető realitás.

Larry Christenson író világosan bemutatja ezt a realitást. A Sátánt mint "régi háziurat" ábrázolja: "Képzeld el, hogy egy apartmanban élsz, és a főbérlő igazán megkeseríti az életedet. Felháborítóan magas lakbért követel, és ha nem tudsz fizetni, uzsorakamatra ad kölcsön, hogy még mélyebb adósságba verjen. Az éjszaka és a nappal bármely órájában betolakodik a lakrészedbe, kedvére tör-zúz és szemetel, s aztán még jól meg is büntet, mondván, hogy nem tartod be a szerződési feltételeket. Az életed valóban nyomorúságos.

Azután arra jár valaki, és közli veled: »Megvettem ezt a házat, én vagyok az új tulajdonos. Tovább élhetsz itt, ameddig csak akarsz, méghozzá ingyen és bérmentve. A lakbért is kifizettem ugyanis. Én is itt fogok élni veled, a gondnoki lakrészben.«

Micsoda öröm! Megmenekültél! Kiszabadultál a régi háziúr karmai közül!

De mi történik? Szinte alig volt időd élvezni újonnan talált szabadságodat, amikor egy koppantást hallasz az ajtón. És ott áll megint ez az alak - az előző főbérlő! Alattomosan, fenyegetőzve és követelőzve, mint mindig! Közli veled, hogy a lakbérért jött.

Mihez fogsz most? Fizetsz neki? Hát persze, hogy nem! Akkor talán kimész, és orrba vágod? Nem, sokkal nagyobb termetű nálad.

Ehelyett határozottan kijelented: »Az új tulajdonossal kell rendeznie a dolgot.« Erre talán üvöltözni fog veled, vagy fenyeget, esetleg hízelgéssel próbálkozik, de te egyre csak annyit mondasz csendesen: »Rendezze az új tulajdonossal!« Ha tucatnyi alkalommal visszajön, és mindenféle fenyegetéssel és érvvel áll elő, törvényesnek látszó papírokat lobogtat az orrod előtt, akkor is egyszerűen közlöd vele, újra és újra: »Az új háziúrral kell megegyeznie!« Végül aztán nem marad más választása; ő is nagyon jól tudja. Ezért egyre csak abban reménykedik, hogy blöffökkel és fenyegetőzéssel becsaphat, elhitetheti veled, hogy az új főbérlő nem is törődik az üggyel."

Mint Christenson rámutat, a Sátán félelmetes ellenfél. Nem tanácsos vele kukoricázni. Ostobaság arra gondolni, hogy egyedül is legyőzheted - az ilyen próbálkozás csak katasztrófához vezetne, mert "sokkal termetesebb, mint te". Ezért húzódj közelebb Istenhez imádkozva és Igéjében bízva, majd mondd meg a Sátánnak, hogy beszéljen Jézussal, ha úgy gondolja, valami követelése van veled szemben! Nem testi, emberi eszközökkel nyered meg a szellemi csatákat, hanem úgy, ha magának a Mindenhatónak az erejére támaszkodsz. Egy bölcs ember ezt mondta egyszer: "Ha a kísértés legyőzéséhez segítségül hívod Jézust, az mások szemében gyengeségnek tűnhet. A démonok azonban főnökükkel együtt tudják: ez a vesztüket jelenti." Júdás levele az Újszövetségben jól érzékelteti a Sátán erejét, amikor a hittől való elszakadásról, valamint a jó és gonosz angyalok küzdelméről szól. A 9. versben olvassuk: "Pedig Mihály arkangyal [Isten legfelsőbb és leghatalmasabb angyalainak egyike], mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged az Úr!"

Amikor Mózes, Isten embere meghalt, "eltemette [Isten] őt a völgyben, a Moáb földjén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét e mai napig". (5Móz 34:6) A Sátán nyilván megpróbálta ellopni Mózes testét, talán azért, hogy gyűlöletében valamiképp beszennyezze, hiszen ez az ember nem akármilyen tövis volt az oldalában. Mihály pedig ott volt a helyszínen, hogy megvédje a testet. Egyedül azonban nem tudott megbirkózni az ördöggel, ezért segítségül kellett hívnia az Úr nevét.

Ha így történt Isten arkangyalával, mennyivel inkább így kell lennie a mi életünkben is! Hosszú-hosszú ideje szolgálok távoli földrészeken, ahol sokszor űztem démonokat az emberekből. Első kézből szerzett tapasztalatból mondhatom: nem én tudom távozásra kényszeríteni a gonosz szellemeket. Kizárólag az ima műveli ezt velük - amikor segítségül hívom az Urat és az Ő mindenható erejét. Jézus ugyanerről beszélt a tanítványoknak. (lásd Mk 9:14-29)

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 3.

Ismerd meg az ellenségedet!

Miközben azon töprengsz, hogyan is küszöbölhetnéd ki életedből a sátáni befolyásokat, fontos tisztában lenned az ellenség természetével. Először is, ő nem isten, nem egyenlő az Úrral. Hozzánk hasonlóan ő is teremtett lény, de nem ember, hanem angyal - magának Isten trónjának a befedezésére, azaz őrzésére rendelt kerubok egyike volt (lásd Ez 28:14), mégpedig különösen elragadó, vonzó megjelenésű. "Feddhetetlen voltál útaidban attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned - mondja Ezékiel. - Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben." (Ez 28:15,17)

A Sátán hihetetlen kevélységét Ézsaiás próféta így jellemezte: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, aki a népeken tapostál! Holott te azt mondtad szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz." (Ézs 14:12-14)

A Jelenések 12:4 arra enged következtetni, hogy amikor a Sátán föllázadt Isten ellen, az angyalok harmadrészét a maga oldalára állította. Hadd kérdezzem meg tőled: ha meg tudta győzni Isten minden harmadik angyalát, hogy megpróbálják az Urat letaszítani a trónjáról, akkor mire képes az angyalokhoz viszonyítva oly erőtlen emberi lényekkel szemben?

Ám mint jogerős ítélet alatt álló lázadónak a sorsa megpecsételtetett, még ha jelenleg aktívan gátolhatja is Isten munkáját. "Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! Akik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-e a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontotta és foglyait nem bocsátotta haza?" (Ézs 14:15-17)

A Szent Szellem inspirációja alatt a jövőbe tekintve János apostol így írt: "És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta, és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké." (Jel 20:10)

A Sátán veresége azonban nem a jövőben történik. Jézus feltámadása megsemmisítő csapást mért rá (lásd Kol 2:15). Minthogy pedig Krisztusban vagyunk, osztozunk az Ő győzelmében (lásd Róm 6:5). Ezért írhatta Jakab: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok." (Jak 4:7-8) Isten nem ad olyan parancsot, amelynek ne tudnánk engedelmeskedni. Ha tehát alávetjük magunkat az Úrnak és közeledünk Hozzá, a Sátán el fog menekülni. Újra azzal az elvvel találkozunk, hogy a jó választása lényeges része a gonosztól való szabadulásnak.

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 2.

A Sátán nemcsak azt vitte keresztül, hogy Anániás a maga ötleteként fogadja a hazugságot, hanem azt is elhitette vele, hogy rendjén való hazudni. Ahogyan Ádámba és Évába is beoltotta a gondolatot, miszerint okos dolog áthágni Isten parancsát és enni a tiltott fáról, mert ezáltal bölccsé lesznek - ugyanúgy Anániásnak is bogarat ültetett a fülébe: abból mindenki csak nyer, ha hazudik a föld vételárával kapcsolatban.

Ez állandó taktikája az ördögnek. "Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja" - mondta róla Jézus. (Jn 8:44) Ezért tisztán kell tartanod a gondolkodásodat, mégpedig úgy, hogy horgonyt vetsz Isten Igéjében, ahogyan erről a legutóbbi fejezetben szóltam. Csak így tudod felismerni a Sátánt, amikor megpróbál meggyőzni arról, hogy a bűn - a kényszeres kívánságokat is beleértve - nem is olyan rossz, sőt akár "szellemi" is lehet.

Az amerikai kincstár ügynökeinek egyik feladata a hamisítók lefülelése és működésük megakadályozása. Ehhez egy ügynöknek fel kell ismernie a hamis bankjegyeket. Az Államkincstár rájött valamire: a leghatékonyabban úgy képezhetik ki az ügynököket erre a feladatra, ha megtanítják őket az eredeti bankjegy abszolút biztos felismerésére. Ily módon annyira jól tudják, hogy néz ki az igazi, hogy azonnal kiszúrják a hamisakat. Abban a minutumban észreveszik, ha a pénz nyomása nem teljesen megfelelő, vagy rossz fajta papírt használtak hozzá.

Hasonló módon Isten Igéjének alapos ismerete vértez fel téged azzal a képességgel, hogy a Sátán hazugságait azon nyomban leleplezd. Ha elmélyedsz a Szentírás tanulmányozásában, az sokkal hatékonyabb "hazugságdetektorrá" tesz - nem beszélve e tevékenység közvetlen szellemi hasznáról -, mintha folyton magukat a sátáni hazugságokat kutatnád. Fontos azonban szüntelenül résen lenned: ne feledkezz meg soha a tényről, hogy az ördög briliáns hazudozó! Ezért írta Pál a korinthusi hívőknek: "Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől." (2Kor 11:3)

Nagy ellenségünk folyton-folyvást keresi a módját, hogy tönkretegye a házasságokat (lásd 1Kor 7:5). Megvakítja a megtérés előtt álló emberek szellemi szemeit (lásd 2Kor 4:4), és elfeledteti velük az evangélium igazságát még akkor is, ha éppen hallják (lásd Lk 8:12). Mindaddig, amíg képes megosztani figyelmünket és összezavarni gondolatainkat, ellenállhatatlan, romlott kívánságokkal is körül tud bástyázni, és szellemileg hatástalan, az Úr iránt közönyös állapotban tarthat bennünket.

L.Sumrall: Állj ellen a sátáni befolyásoknak! 1.

Az újszövetségi egyház korai időszakának izgalmas napjai tartottak. Jézust már megfeszítették és eltemették, de feltámadt. Sok-sok szem- és fültanú igazolhatta: Ő él - jó páran még meg is érinthették. Azután felemeltetett a mennybe, majd eljött a Szent Szellem, és erővel töltötte be Jézus tanítványainak életét. Péter bátor igehirdetésétől kezdve pedig - ez pünkösd napján történt - a jeruzsálemi gyülekezet gyorsan fejlődött.

Amellett, hogy az egyház szellemi szükségeket töltött be az evangéliummal, a hívők fizikai szükségeit sem hanyagolta el. Az Apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: "Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, és letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt." (Csel 4:34-35)

Ekkor lépett be a képbe egy Anániás nevű férfi feleségével, Szafirával. Úgy tűnik, őszintén kívánták követni Krisztust, hiszen az Apostolok cselekedetei 5. fejezete alapján arra kell következtetnünk, hogy egyháztagok voltak. Ez azt jelenti, hogy magukévá tették a hitvallást: Jézus a Messiás - ami még nem volt népszerű Jeruzsálemben. Ráadásul másokhoz hasonlóan ők is eladták földbirtokuk egy részét, azzal a szándékkal, hogy a pénzt az egyháznak adományozzák. Ez jó döntés volt, és nem kényszerből született. Szabad elhatározásból tették.

Az Úr és az egyház iránti elkötelezettségük azonban felemás volt, és a Sátán tudta ezt. Bogarat ültetett hát Anániás fülébe: "Nagy összeget kaptál a földért; gondolj csak bele, mi mindenhez kezdhetnél vele, sőt még egy részével is! Egyáltalán szüksége van az egyháznak az egészre? Végtére sokan mások is adakoznak - nálad viszont bőven lenne helye annak a pénznek, ahová befektethetnéd! Mi baj származhatna belőle, ha egy részét megtartanád? Amellett egész életedben keményen dolgoztál, és több ilyen esélyed nem lesz! Egy kis jutalomra igazán rászolgáltál, nem?"

Anániásnak tetszett a gondolat, és eldöntötte: a bevétel egy részét megtartja magának. A Sátán következő ötlete ekkor ez volt: "Tudod, kellemetlen lenne elmondani az apostoloknak, amikor odaviszed nekik a pénzt, hogy X összeget kaptál a földért, de csak Y összeget adsz az egyháznak. Még azt a látszatot keltenéd, hogy önző vagy, pedig te tisztában vagy vele, mennyire rászolgáltál, hogy egy keveset visszatarts. Végül is miért ne mondhatnád, hogy Y a teljes vételár a földedért? Ugyan ki cáfolna meg, vagy kit sértene ez a hazugság? Csak egy kis ártatlan füllentésről lenne szó, ami mindenkinek jó szolgálatot tenne."

Sajnos Anániás vevő volt a hazugságra, a felesége pedig cinkosául szegődött. Istent azonban nem szedték rá. Amikor Anániás elhozta a pénzt az apostoloknak, és elmondta hazugságát azzal kapcsolatban, hogy mennyit kapott a földért, Péter ezt felelte: "Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet, és a mezőnek árából félretégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek." (Csel 5:3-4)

Jól ismert történet ez, és bizonyára most fölidézed, hogy Anániás ekkor holtan esett össze. Egy kevéssel később, amikor Szafira elismételte a hazugságot Péternek, ugyancsak ott helyben meghalt. (Csel 5:7-10) Nem meglepő, amit olvasunk: "És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották." (11. vers)

Azért elevenítettem most fel ezt a történetet, hogy megmutassam, milyen módszert használt a Sátán abban a helyzetben. Mint mondtam, Anániás és Szafira nyilvánvalóan keresztények voltak. Ugyanakkor azonban szerették a pénzt, ez pedig "minden rossznak gyökere" (1Tim 6:10); olyan probléma, amit Isten kétségkívül meg akart szüntetni, és át is formálta volna őket az Iránta való nagyobb szeretetre - ha életben maradnak. Ám a Sátán is tudatában volt a szellemi gyengeségüknek ezen a területen. Ezért tervelte ki, hogy Anániás szívéből hazudjon, és nagy gonddal úgy rendezte a dolgot, hogy azt gondolja, az egész az ő ötlete. (Hiszen még egy testi keresztény is valószínűleg elveti azt a gondolatot, amelyről tudja: az ördögtől származik.)

L.Sumrall: A krisztusi példa követése 3.

Jézus programterve az életünkkel

Nem meglepő ezek után, hogy Jézus szeretetteljes áldozata minden más cselekedetnél több könyvet, éneket és beszédet ihletett. Az Ő tettéhez semmi más nem hasonlítható. Az a csodálatra méltó, céltudatos vágy, amely vezérelte, üdvösséget szerzett a számunkra, és kiérdemelte hálánkat - ugyanakkor példa gyanánt inspirál bennünket.

Jézus olyanokat keres, akikben ugyanez az emésztő vágy él: megtenni az Atya akaratát és minden embernek elvinni az örömhírt - még ha ez ugyanolyan fájdalom és értetlenség elszenvedését követeli is meg, mint amivel Őt halmozták el, amikor megfeszítették. "Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért" - mondta tanítványainak (Mt 10:22), de ilyen nem történik velünk, amíg rejtegetjük hitünket, és továbbra is bűnös kívánságaink rabságában élünk: nem különbözünk a világ fiaitól, semmi értékeset nem viszünk véghez az Úrért, és a világnak nem lesz rá oka, hogy gyűlöljön. Ha így történne, árulásunk mély fájdalmat okozna annak a Személynek, akinek a véleménye egyedül számít, aki egyszülött Fiát adta oda értünk.

Ma az emberi szívek mindenütt a világon a kétség, a betegség, az aggodalom, a zavar és a félreértések viharos tengerén hánykolódnak. Amíg azonban nem tölt el bennünket is Krisztus szent "megszállottsága", nem tudjuk közvetíteni békéjét és vigaszát e nyugtalan bolygó számára. Alá kell rendelnünk magunkat olyan mértékben, hogy ereje átfolyhasson rajtunk. Amikor aztán a szívünk igazán ugyanúgy dobban, mint az Övé, mi is részt veszünk majd Krisztus fennkölt szenvedélyének folyamatos beteljesítésében.

Pál apostol annyira tele volt Isten szeretetével és azzal a vággyal, hogy embereket lásson megmenekülni, hogy szinte ellenállhatatlan késztetéssel hirdette az evangéliumot. "Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem - írja -, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" (1Kor 9:16) Amikor prédikált - akár a köznépnek, akár kormányzóknak vagy királyoknak -, az igazság úgy tört elő belőle, mint a Niagara-vízesés. Elsöprő erővel győzte meg a hallgatóit!

Egyszer Festus, Palesztina római kormányzója és a zsidó Agrippa király előtt kényszerült védekezni. Miután Pál beszámolt róla, hogy ő maga hogyan jutott hitre Krisztusban, Festus felkiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz!" (Csel 25:24) Persze nem volt ő elmebeteg, csak Festus képtelen volt különbséget tenni az elmebaj és a Szent Szellem kenete között. Pál olyan szent megszállottsággal mutatta be az örömhírt, hogy a hitetlenek olykor mániákusként könyvelték el - egyszerűen erről volt szó.

Pál a judaizmusban betöltött vezetői pozícióról mondott le, hogy Krisztust hirdesse, ám e veszteséget csekélynek ítélte. (lásd Fil 3:4-10) Az általa alapított és látogatott gyülekezetek szerették őt. A mai napig az ő példája miatt nevezzük el Pálnak a fiainkat. Micsoda tisztesség ez, micsoda örökség!

Szolgálatom utolsó néhány évében Istentől való késztetést kaptunk a szegények élelmezésére. Úgy hisszük, Ő nem akarja, hogy az elmaradott országokban élő gyermekei éhezzenek. Tehát több száz órányi energiát fektettünk abba, hogy az éhínség sújtotta tömegek élelmezését segítő szervezetünket felállítsuk. Persze nem jutunk el mindenkihez, de sok, máskülönben pusztulásra ítélt élet menekülhet meg így.

Igen, Isten inspirálhat bennünk erőteljes, jótékony késztetéseket. Betöltheti ezeket Szent Szellemmel, és használhatja mások megáldására.

Ha Isten használ, az egész biztosan értékes cseréje lesz a bűnös kényszereknek! Azonban légy résen; ellenségünk, a Sátán minden lépésedet gátolni fogja ezen az úton. Éppen ezért nézzük most meg közelebbről, hogyan szoríthatod ki a befolyását az életedből!

L.Sumrall: A krisztusi példa követése 2.

Jézus fennkölt szenvedélye

Ám van egy jobb út is: az, amelyen az Úr Jézus járt. Neki is volt egy függősége, egy nemes szenvedélye. Az előbb említett emberekkel ellentétben Ő semmiben sem a maga hasznát kereste. A kevélységnek, a kapzsiságnak és a testi vágyaknak nem volt helyük a szívében. Születése éjjelén az angyal ezt a bejelentést tette a pásztoroknak: "Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lk 2:10-11, kiemelés a szerzőtől)

Jézus maga mondta: "Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen, és én feltámasszam azt az utolsó napon." (Jn 6:38,40)

Ő azért jött, hogy megváltson bennünket a bűnöktől, és kész volt megfizetni a szörnyű árat - Ő "a Bárány, aki megöletett, e világ alapítása óta". (Jel 13:8) Bár tudta, hogy kereszthalál vár rá, "eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy" (Lk 9:51), semmi sem állíthatta meg. Ezt is mondta: "Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el tőlem, hanem én teszem le azt magamtól." (Jn 10: 17-18, kiemelés a szerzőtől)

Végül, amikor a Gecsemáné kertben letartóztatták, és a tanítványai megpróbálták megvédeni fegyverrel, ezt mondta: "Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az Írások, hogy így kell lenni?" (Mt 26:53-54)

Jézus számára egyetlen ügy létezett: az Atya akaratának megtétele és a bűnös világ megváltása. Senki nem kényszerítette, nem is kényszeríthette volna arra, hogy a Golgotára menjen. Szabad akaratából tette le az életét.

Jézus szenvedélye magasztos volt - senki más nem tudta megtenni, amit Ő. Bűntelennek kellett lennie, aki elfoglalta helyünket a kereszten, és csak Jézus volt ilyen. Ha bármi oknál fogva nem lett volna hajlandó véghezvinni ezt a munkát, teljesen reménytelen lenne a helyzetünk. Kizárólag Ő menthetett meg, és ezt meg is akarta tenni, dicsőség Istennek!

Jézus szenvedélye önzetlensége miatt is nemes volt. Magát nem kímélve szolgált, és még otthona sem volt, amelyet sajátak mondhatott volna. Elszenvedte az ellene irányuló gyűlöletet, értetlenséget és az Őt ért kegyetlen, nem igazolható gyalázatot. Mindazáltal még a kereszten is kínzóiért imádkozott: "Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23:34) Ahelyett, hogy megkapta volna az Őt megillető imádatot és szeretetet, mindent nekünk adott, amije volt, beleértve tulajdon életét is. Kétségkívül ez volt a leginkább bámulatra méltó, legcsodálatosabb tett az emberi történelemben.

L.Sumrall: A krisztusi példa követése 1.

A 19. század egyik nagy lélekmentője D. L. Moody volt, aki miután fölcseperedett, cipőügynökként kezdte keresni a kenyerét Bostonban. Ezrével tértek meg az emberek a szolgálata alatt. Evangelizációs összejöveteleiből ébredések szökkentek szárba Nagy-Britanniában, Amerikában, és a Chicagóban alapított bibliaiskolája még mindig sok-sok misszionáriust képez évről évre - maradandó örökséget hagyott tehát reánk. Mi ihlette Istennek e nagy emberét? Hogyan volt képes oly különleges erőfeszítésekre az Úr szolgálatában?

Az a történet járja, hogy az ifjú Moody egy alkalommal Angliában a következő megjegyzést hallotta egy prédikátortól: "A világnak még látnia kell, mire képes Isten egy teljesen letett életű emberrel az oldalán." Lövedékként érte Moodyt ez a kihívás, valósággal térdre kényszerítette. Ott helyben eldöntötte: az Úr segítségével ő lesz az az ember.

Noha Moody akkortájt már teljes idejű szolgálatban állt, az evangelizációi pontosan akkor kezdtek olyan hihetetlen gyümölcsöket teremni, miután ezt a döntést meghozta, és valami csontjait emésztő tűzzel hirdetni kezdte az Igét. Röpke néhány év alatt az Atlanti-óceán mindkét partja mentén széles körben megismerték a nevét.

Eleddig e könyv lapjain a kényszerítő vágy csak negatív színben, a bűn előszobájaként tűnt fel. Most azonban, miután éppen megvizsgáltuk a helyettesítési elv kérdését az elme megújításával kapcsolatban, el kell mondanom: létezik Istennek kedves megszállottság is! Vannak dolgok, amik bizony jó, ha izgalomba hoznak, s amiknek jó, ha átadjuk magunkat! Jó példa erre Moody esete, aki úgy döntött, hogy fenntartás nélkül, teljesen leteszi életét az Úrért és az Ő munkájáért.

Pusztító rögeszmék

Sajnos azonban, miként Moody tudatos elhatározással teljesen Istennek szentelte az életét, ugyanúgy valaki szántszándékkal egy ártalmas rögeszmét is magáévá tehet. A történelem folyamán elszenvedett fájdalmak nagy részét pontosan azok az emberek okozták, akik így tettek.

Napóleon, a francia császár például annak a vágynak a megszállottjává vált, hogy önnön hiú dicsőségére meghódítsa a világot. Többször is évekre háborúba rántotta Európát, hogy nagyra törő célját elérje. Századokkal korábban Nagy Sándort ugyanez a rögeszme vezette, és sikerült is korának valamennyi ismert civilizációját a lába alá vetnie. Utána pedig sírva fakadt, mert nem maradt több leigázható nemzet a számára.

Néró szívébe, aki Róma császára volt a keresztény egyház korai éveiben, az a sátáni vágy fészkelte be magát, hogy eltörölje a kereszténységet. Amikor Kr. u. 64-ben fél Róma tűzvész martaléka lett, Néró a keresztények nyakába varrta a katasztrófát (minden bizonnyal a saját felelősségét kendőzte ezzel), és elkezdődött az első nagy egyházüldözés, amelyben hívők ezreit kínozták és gyilkolták meg.

Adolf Hitlert nemcsak a világ fölötti uralom ősi rögeszméje vezette, hanem Isten választott népe, a zsidóság elleni gyűlölet és kiirtásuk szándéka is. Azokat a keresztényeket is pusztította, akik gonosz tervét ellenezni merészelték. Korunk mindennapjaiban olyan emberek élnek körülöttünk, akik nem csupán annak a megtévesztésnek az áldozatai, hogy jogos szükségeikre törvénytelen úton kereshetnek megoldást, hanem rabul estek a mások fölötti uralkodás vagy az anyagi javak mértéktelen birtoklása vágyának is.

L.Sumrall: Egészséges szokások kialakítása 4.

Ha a kéjvágy a problémád, a megtanulandó versek között lehetnek a következők: "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy aki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Mt 5:27-28)

"Vehet-e valaki tüzet az ő keblébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-e valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? Így van, aki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, aki illeti azt!" (Péld 6:27-29)

"Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetemben, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből." (2Tim 2:22)

Mint láthatod, a Bibliában egymást érik az olyan szakaszok, amelyek közvetlenül a bűnös szenvedélyekről szólnak. Egy konkordancia vagy témák szerint szerkesztett Biblia jó segítséget adhat a megkeresésükhöz.

Mihelyt azután memorizáltad a szükségeidre vonatkozó igeverseket, a gyakorlatba is ültetheted azokat. Amikor jön a kísértés, idézd fel a verseket magadban, és miközben megemlékezel róluk, Isten Szava erőt ad neked ahhoz, hogy szilárdan megállj. Bármilyen gyakran támad is a kísértés, mondd föl a verseket! Higgy nekem: ha valamit a Sátán a háta közepére sem kíván, az az, hogy a Szentírás tanulására és idézésére ösztönözzön!

Nem állítom, hogy a bibliatanulás és -idézés folyamata egy csapásra elűzi a bűnös kívánságokat. A bűn és az ördög természetüknél fogva nem adják fel ilyen könnyen. Ám minél többet táplálod az elmédet Isten Igéjének szellemi eledelével, annál erősebb leszel.

A bűn vonzereje elhalványul majd, az Úr iránti szereteted pedig egyre nő, mindinkább az Ő tetszését keresed. Szokásaid is egyre jobban a Megváltó természetét tükrözik.

A komputerprogramozók által használt egyik betűszó ékes foglalata ennek a folyamatnak. Ez a rövidítés a GIGO (Garbage In, Garbage Out), melynek magyar jelentése szó szerint: "szemét be, szemét ki". Azaz, a számítógépből nyert információ csak annyira hasznavehető, mint amit betápláltak. Ha a bevitt adat szemét, azzal a gép nem tud csodát művelni, hogy a feldolgozás során valami más legyen belőle: a kimeneten is szemét jelenik meg. Másfelől a pontos, megbízható bemeneti adatokból értékes információ nyerhető.

Ugyanígy van velünk is. Ha a gondolatvilágodat az erkölcstelen tévéműsorok szennyével táplálod, az bűnös gondolkodási sémákká válik benned, és az eredmény egy ördögi vágyaknak rabul esett élet lesz. Ha azonban Isten Igéjét táplálod az elmédbe, abból egészséges gondolatok és krisztusi viselkedésmód származnak.

Chuck Swindoll pásztor elmond egy történetet, amely jól illusztrálja, hogy a Szentírás memorizálása miként segíthet a kísértések elutasításában. Egy alkalommal Kanadában tartott előadást. Már nyolc napja volt távol az otthonától, és még kettőt kellett ott töltenie. Rászakadt a magány, bizony sajnálgatta is magát, miközben egyedül fogyasztotta ebédjét a szállodában. A szobájába indulva vásárolt egy újságot. Átfutotta a sportrovatot, de másról sem szólt, mint jégkorongról és jégkorongról; ő pedig nem különösebben lelkesedett e sportágért.

Amint a lift felé tartott, észrevett két fiatal nőt, akik a folyosón telefonáltak nevetgélve. Mosolyogva elhaladt mellettük, várt egy kicsit a liftre, majd beszállt. A két ifjú hölgy vele tartott. Swindoll szobája a hatodik emeleten volt, tehát megnyomta ezt a gombot. Látván, hogy ők nem nyúlnak a lift gombjaihoz, udvariasságból megkérdezte, hányadikon akarnak kiszállni.

Erre egyikük csábos pillantást vetve rá visszakérdezett: "Mit szólna a hatodikhoz? Tervezett mára valamit?"

Hármójukon kívül más nem tartózkodott a fülkében, őt pedig gyötörte a magány itt Kanadában, s mi tagadás, hízelgett neki, hogy ezek a hölgyek kitüntették a figyelmükkel. Kísértésbe került, és sorsdöntő lépés előtt állt. "Tudják, mi járt a fejemben abban a pillanatban? - emlékezik vissza. - Talán a feleségem és a gyerekek? Nem, nem ők jutottak eszembe legelőször. Vagy az állásom és a jó hírem? Akkor még nem. Az, hogy esetleg meglátnak, vagy hogy csapdát állítottak? Nem.

Isten jóvoltából azon nyomban a Szentírás néhány verse jelent meg a szemem előtt:

»Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt is aratja.« (Gal 6:7)

»Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.« (Ef 6:11)

»Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban.« (Róm 6:11-12)

Míg a liftben tartózkodtam, a megtanult igék valósággal repültek, hogy megmentsenek. Épp időben. Visszanéztem a két nőre, és így feleltem: »Egész estét betöltő programom van már, nem igazán érdekel az ajánlat.« Azok úgy néztek rám, mintha valami ufólény lennék, én pedig kiléptem a liftből (ők maradtak!). A szobámhoz mentem, és hirtelen elöntött a hála Isten Könyvének mindent fölülmúló erejéért.

Most is, miközben e sorokat papírra vetem - zárja a történetet Swindoll -, új erő tölt el, mert Isten Igéje huszonöt éves házasságom során újra és újra megőrzött hűségben. Igen, a szívbe vésett Ige működik!"

Miközben a Biblia naponkénti olvasása, tanulmányozása és memorizálása útján igazsággal töltöd meg a gondolataidat, egyre inkább te is beszámolhatsz majd a Swindolléhoz hasonló bizonyságokról. Isten Igéje a te életedben éppoly erőteljes, mint az övében. Ugyanaz a Szent Szellem, aki a szükség idején eszébe juttatta az Igét (lásd Jn 16:13), érted is megteszi ugyanezt. Gondolataid és vágyaid pedig eközben mind jobban hasonlítani fognak Jézuséira. Őt, a legfontosabb példaképünket vesszük még közelebbről szemügyre a következő fejezetben.

L.Sumrall: Egészséges szokások kialakítása 3.

Szellemi nagytakarítás

Több lépésre is szükség van ahhoz, hogy a helyettesítési elvet működésbe hozhasd az életedben. Először is abba kell hagynod azokat a dolgokat, amelyek bajba kevertek. Ha példának okáért a szenvedélyes vásárlás a problémád, akkor ez azt jelentheti, hogy a kirakatnézegetés szokásáról mint a kikapcsolódás egy formájáról lemondasz, és az ellenállhatatlan termékeket reklámozó katalógusokat sem lapozgatod. Egy holland szólásmondás szerint "amit a szem nem lát, arra a szív sem vágyik". Nem nehéz kitalálni, milyen tevékenységeket kell abbahagynod, bármi is legyen a szóban forgó függőség.

Másodszor, állj készen arra, hogy ezekkel a káros dolgokkal azonnal szakíts! Meg ne próbáld lóvá tenni magadat, azt gondolván, hogy fokozatosan, szépen lépésenként is föladhatod őket! Így nem fogsz előre jutni. Minél tovább engeded, hogy negatív gondolatok és szokások lengjenek körül, annál távolabb kerül tőled a teljes szabadulás. "Nem játszadozhatsz a benned rejtőző vadállattal úgy, hogy magad is azzá ne válnál" - mondta Dag Hammarskjöld egykori ENSZ-vezető, aki történetesen keresztény volt. "Aki rendben akarja tartani a kertjét, nem hagy helyet benne a gyomnak."

A bűnös gondolkodási sémákat és szokásokat a leghatékonyabban úgy számolhatod fel, hogy kitűzöd a szabadulás pontos idejét, majd egyszer és mindenkorra elszakadsz tőlük. Ne halogasd, ne adj esélyt az ördögnek, hogy lebeszéljen a döntésről, vagy beadja a hazugságot, hogy ugyanúgy győzhetsz fokozatosan is! A szabadulás nem lesz könnyű és fájdalommentes. Minden változás nehéz, még akkor is, ha tudod, hogy jó irányban történik. Ezért szilárd döntést kell hoznod: felhagysz mindennel, amiről tudod, hogy csak ártasz vele magadnak - és ki is kell tartanod az elhatározásod mellett. A jutalom nem marad el, Isten tudja az idejét, amikor átveheted.

A Zsidó levél írója Jézus példájával bátorít a harcra: "Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen." (Zsid 12:3-4)

Harmadszor, ami negatív, azt pozitívra kell cserélni. A lehető legjobb, amit ajánlhatok, az a befolyás, amelyet a fentebb idézett igerész (Fil 4:8) ír le - Isten Igéjéről van szó. Korábban már idéztem a 119. zsoltárból egy idevágó részletet; hadd ismételjem meg itt is: "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? ... Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (9, 11. versek)

Isten Igéje fantasztikus fegyver a szellemi harcban. "Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és szellemnek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." (Zsid 4:12)

Miként rejtheted a szívedbe Isten Igéjét, hogy annak ereje felszabaduljon az életedben? Mindenekelőtt a memorizálásával - így azonnal kéznél lesz, amikor csak a szükség úgy hozza, akár autót vezetsz, akár a munkahelyeden vagy, a gyerekekkel foglalkozol, vagy bármi mást teszel. Nem kell a Biblia után nyúlnod, nem szorulsz rá, hogy időt tölts a válasz felkutatásával.

Akármi tart függőségben, először is össze kell állítanod a problémáddal foglalkozó igeversek listáját. Ha például egyfolytában eszel, ilyen verseket vehetsz fel: "Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1Kor 9:27)

"Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az alvás." (Péld 23:21)

"Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek." (Zsolt 34:11)

L.Sumrall: Egészséges szokások kialakítása 2.

A helyettesítés elve

Miként élhetjük meg a gyakorlatban, hogy foglyul ejtjük a gondolatainkat, megújítjuk a gondolkodásmódunkat, és a bűnös kényszerek helyett egészséges szokásoknak hódolunk? Már utaltam a kulcsra korábban, melyet én helyettesítési elvnek nevezek.

Egyszerűen fogalmazva, nem elég, ha igyekszel megszabadulni a bűnös gondolatoktól és vágyaktól. Ezeket nem tuszkolhatod ki csak úgy az agyadból és tarthatod távol magadtól. Az elméd ugyanis szüntelenül aktív, mindig foglalkozik valamivel, tehát mihelyst kiszorítottál egy gondolatot, azonnal egy másik lép a helyére. És ha nem vagy elég óvatos, az új is bűnös gondolat lesz. Hadd illusztráljam, mire gondolok. Egy percre képzelj el egy kék golyót, lásd magad előtt a méretét, azt, hogy milyen kemény vagy puha, hogy a felülete érdes vagy sima, a súlya mekkora, és így tovább. Miután a golyó mindezen tulajdonságait egy-két perc leforgása alatt körüljártad, próbáld meg az egészet kiküszöbölni a gondolataidból! Száműzd a képét az agyadból az összes jellemzőjével együtt! Rajta, próbáld meg!

Mit tapasztalsz? Képes vagy megtenni? Ugye nem könnyű? És ha sikerül is, mi foglalta el a helyét a gondolataidban? Vajon az elméd teljesen kiürült minden gondolattól, és egy monoszkóp jelent meg a helyükön, mint amikor a műsoridő késő éjjel véget ér a tévében?

Most persze viccelek, de érted, mit akarok mondani: az agyad nem üresedett ki, miután a kék golyó képét kivetetted belőle. Ha egyáltalán képes voltál azonnal és mindenestül elfelejteni, rögvest más gondolatok léptek a helyére, nem? Az értelmed soha nincs üresjáratban - mindig foglalkozik valamivel, dolgozik valamin. Ezért nem szabad beérned azzal, hogy elszakadsz a bűnös gondolatoktól - jó és Istent tisztelő gondolatokat kell a helyükre ültetned!

Jézus beszélt arról, hogy a gonosz kiszorítása az életünkből önmagában hiábavaló próbálkozás. "Mikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből - mondta -, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél." (Lk 11:24-26)

Akárcsak az a gonosz szellem, amelyről Jézus szólt, a kényszeres vágyakat tápláló bűnös gondolatok is visszajárnak. S ha nem pótoltad őket nemesebbekkel, olyanokkal, amelyek nem hagynak helyet a gonosznak, akkor újra beköltöznek, és visszavezetnek a korábbi zűrzavaros helyzetbe. Sőt, még a korábbinál is rosszabb állapotba juthatsz, ahol a bűntudat, a frusztráció és a reménytelenség még súlyosabb terhe alatt nyögsz.

Gondolj arra a hölgyre, aki a Decision magazinban föltárta küzdelmeit: nem tudta csak úgy egyszerűen elűzni magától a kéjsóvár gondolatokat. Fel kellett hagynia az azokat tápláló könyvek olvasásával, tévéműsorok nézésével is. Az ezekre fecsérelt időt azután bibliatanulmányozással töltötte, amit addig bizony eléggé elhanyagolt.

Figyeld meg: korábban egy jó befolyást (a Bibliáét) cserélt fel rosszakra (melyek a ponyvaregényekből és a szappanoperákból származtak). Ennek házastársi hűtlenség lett az eredménye abban az értelemben, hogy egy idegen férfi után epekedett (lásd Mt 5:27-28), és ez az illegális kapcsolat kis híján eljutott a végkifejletig, ami teljesen tönkre is tehette volna a házasságát. Csak akkor tért észhez, akkor vetett véget a viszonynak és állította helyre a házasságát, amikor visszafordította ezt a folyamatot: az életét érő rossz befolyások helyett a jót engedte érvényesülni. Semmi kétség, Pál pontosan erre a helyettesítési elvre gondolt, amikor ezt írta: "Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok!" (Fil 4:8) Ilyen dolgoknak kell betölteni a gondolatvilágodat, ha valóban szabad akarsz lenni a gonosz függőségektől.

L.Sumrall: Egészséges szokások kialakítása 1.

Az első fejezetben beszéltem egy keresztény hölgyről, aki Billy Graham Decision című folyóiratában beszámolt róla, hogyan keveredett bele kis híján egy házasságon kívüli kapcsolatba. Szerencsére, még mielőtt túl messze ment volna, megszakította, sikerült uralmat vennie az idegen férfi utáni elsöprő erejű vágyain. A siker egyik titkáról így írt:

"Ráébredtem, hogy a gondolati életemben kétségbeejtően radikális változásra van szükség. Egy affér gondolatban már jóval azelőtt megtörténik, mielőtt ténylegesen sor kerülne rá. Amikor kéjsóvár gondolatom támadt, nem adtam át magam neki - ehhez önfegyelemre volt szükség." Azt is átgondolta, hogy mivel szokta eltölteni a szabadidejét: szembenézett a ténnyel, hogy bizony sok időt "szennyirodalom" olvasásával csapott agyon (ezt a kifejezést használta), illetve szappanoperák nézésével, amelyekben a szereplők ágyról ágyra szökdécselnek. A gondolkodására gyakorolt káros befolyásokat fölismerve változtatott a szokásain. "Abban az időben, amikor rendszerint tévét néztem, most elkezdtem Bibliát olvasni - ezt bizony jócskán elhanyagoltam addig. Az igeversek szellemi erővel töltöttek fel, és a kísértés idején támaszkodhattam erre."

Amit ez a nő tapasztalt, világosan illusztrálja a következő lépést, amit meg kell tenni a bűnös vágyak fölötti szabadságra vezető úton. Mint mondta, tetteink a gondolatainkból sarjaznak. Van egy régi mondás; az igazság félreérthetetlen hangja csendül ki belőle: "Vess el egy gondolatot, s egy tettet fogsz aratni. Vess egy tettet, és szokást aratsz belőle. Vess szokást, és egy élet lesz az aratás." Hogy milyen gondolatokat vetsz - milyen gondolatoknak engedsz teret -, azt azzal döntöd el, amit beültetsz az elmédbe. Ennek tudatában szükséges lehet újraprogramozni a gondolkodásodat, hogy a "szennyirodalomhoz" hasonló káros befolyások helyett csak jó dolgokon járjon az eszed. Így azután hasznos szokások alakulhatnak ki a megrögzött kívánságokat tápláló, egészségtelen magatartásformák helyén. Pál felszólít arra, hogy a hívők mint élő áldozatot szánják oda a testüket Istennek, majd rögtön ez után a következőt írja: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12:2, kiemelés a szerzőtől) Csak akkor válhatsz Isten akaratát ismerő és cselekvő emberré, ha a fent leírt módon megújítod a gondolkodásmódodat.

Ugyanebben a levelében Pál megmagyarázza, mennyire fontos, hogy milyen gondolatokat dédelgetünk magunkban: "Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (Róm 8:5-8) Pál újra és újra visszatér erre a témára, annyira alapvető a keresztény életvitel szempontjából. A Kolosse levélben így fogalmaz: "Annakokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel." (Kol 3:1-2, kiemelés a szerzőtől)

Pál szavaiból látható, milyen eltökélten őrizte gondolatvilága bejáratát: "foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak". (2Kor 10:5) Nála a kósza gondolatok jelensége ismeretlen volt. Bizony minden gondolat hozzájárul önmagunk formálódásához, akár jó, akár rossz irányban.