A prostitúció intézményesítése
Évszázadokon keresztül a papság öröklődött. A legtöbb pap maga is papnak és püspöknek a fia volt. Nem egy olyan pápa volt, aki állítólagos cölibátusban élő elődjének volt vér szerinti utódja. Silverius pápa (536-7) Hormisdas pápa (514-23) utódja, vagy például XI. János (931-5) III. Sergiusnak kedvenc szeretőjétől, Maroziától született fia volt.
Az egyház élén álló törvénytelen utódok között voltak még: I. Bonifác (418-22), Gelasius (492-6), Agapetus (535-6) és Theodoros (642-9), de sorolhatnánk még jó néhányat. IV. Hadrián (1154-9) is egy pap fia volt. Nem véletlen, hogy II. Piusz (1458-64) egyszer aztmondta, hogy Róma „az egyetlen város, amit fattyak kormányoznak”. Piusz egyébként maga is elismerte, hogy legalább két törvénytelen gyermek apja, és a két gyermek két különböző asszonytól született, és közülük az egyik házasságban élt. A cölibátus regulája a szó szoros értelmében tett embereket prostituáltakká, Rómát pedig a „Paráznák Anyjává”, ahogyan ezt János apostol előre látta.
Tüzes prédikációiban a firenzei Savonarola (aki hamarosan mártírhalált szenvedett) Rómát prostituáltnak nevezte, aki „kész arra, hogy pénzért áruba bocsássa kegyeit”, és megvádolta a papságot azzal, hogy „beletaszítanak mindenkit a szellemi halálba..., és kegyességük abból áll, hogy prostituáltakkal töltik el az éjszakát”. Szerinte „kevés, ha csak azt mondjuk, hogy ezer, tízezer vagy tizennégyezer a prostituáltak száma Rómában, ugyanis abban a városban férfiak és nők mind azzá lesznek.”
VI. Sándor pápa azzal fenyegette Firenzét, hogy „kiközösíti”, ha nem hallgattatja el Savonarolát. A város elöljárói, tartva attól, hogy a kiközösítés eredményeképpen „a firenzei kereskedőket Rómában bebörtönzik”, engedelmeskedtek a pápai parancsnak. A pápa azt akarta, hogy Savonarolát vigyék Rómába, és eretnekség vádjával állítsák bíróság elé, viszont a firenzeiek maguk akarták kivégezni. Miután aláíratták velük iszonyatos kínzások árán kicsikart vallomásukat, Savónarolát és két szerzetes társát felakasztották és elégették. Több mint különös, hogy azt a személyt, aki az egyházi vezetők erkölcstelenségét pellengérezte ki, és akit római katolikusok meggyilkoltak, ma a Vatikán „hite óriásaként” ünnepli, aki „1498. május 23-án mártírhalált szenvedett”. Hogy átértékelődik a történelem!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
