2013. szeptember 4., szerda

David Wilkerson - Krisztus, az Új Szövetség főpapja 7.

VIZSGÁLJUK MEG, MILYEN VÉGET ÉRT UZZIJJÁ!

„...leprás folt jelent meg a homlokán az Úr házában levő papok előtt... Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult... Ekkor kiűzték onnan, de o maga is sietett kimenni, mert az Úr verte meg őt. Uzzijjá király leprás maradt halála napjáig, és egy elkülönített házban lakott, mert kizárták az Úr házából.” (2Krón 26,19-21)
Végre is mit üzen nekünk Uzzijjá története? Elmondja, hogy nem számít, milyen keményen próbáljuk legyőzni a bűnt; nem számít, mennyire bízunk a győzelem érdekében a saját cselekedeteinkben, testünkben és erőfeszítéseinkben – a bűn poklossága mindezek ellenére is ki tud törni rajtunk. Éppen akkor, amikor azt hisszük: tudunk valamit adni Istennek. Amikor azt gondoljuk, hogy minden hadvezérnél jobban le tudjuk igázni a bűnt – megint kitör rajtunk a gonoszság.
Uzzijjá szentnek gondolta magát, mert ötven évig hűséges volt Istenhez. Azonban abban a pillanatban, amikor önmaga főpapjaként akart cselekedni, meg kellett látnia valódi helyzetét. Ma is úgy van, hogy amikor megpróbáljuk saját tetteinket és erőfeszítéseinket Isten elé vinni, a Szent Szellem ráébreszt minket, mennyire erőtlenek és tisztátalanok vagyunk. Visszaesünk a bűnbe, amelyről már azt hittük, hogy legyőztük. Rájövünk, hogy nincs bennünk semmi jó – egyáltalán nincs érdemünk vagy igazságunk. Meglátjuk, hogy szükségünk van egy főpapra, hogy megtisztítson minket a poklosságtól.
Istennek hála, van ilyen főpapunk! Gyengéden gyógyítja poklosságunkat, türelmesen megbocsátja bűneinket, és természetfölötti módon helyreállítja a lelkünket.