Valaki
felhívott telefonon, és egy nagyon nyugtalanító történetet mondott el egy nagy,
modern gyülekezet pásztoráról. Egy istentiszteleten az énekkar Krisztus véréről
énekelt néhány éneket. Hallgatva az éneklést, a pásztor arca elvörösödött. Az
istentisztelet után behívta az irodájába a zenészeket, és haragosan kiabálta:
„Ha még egyszer meghallom, hogy a vérről énekeltek, elbocsátlak titeket. A
gyülekezetbe látogatók nem értik, mit jelent a vér. Mi pedig nem fogjuk
megbotránkoztatni őket azzal, hogy erről éneklünk.”
Mindkét
beszámoló Mikeásnak a napjainkra vonatkozó próféciájára utal: Nagy éhség van az
országban. Annak ellenére, hogy tömegek kutatnak lelki táplálék után, azok,
akik igazán vágynak Isten igéjére, mindössze egy kis maradék csoportot alkotnak
(lásd a Mik 7,14.18-at). Bizonyára éppen úgy igaz ez korunkra, mint volt az ősi
Izraelre. Kevés keresztény van manapság, aki igazán éhezik az Úr tiszta
igéjére. A többség inkább Sodoma almáin hizlalja magát, elferdített evangélium
szalmáját eszi.
Vérzik
a szívem minden egyes emberért, akiket szépen hangzó evangelizációkkal vagy
pedig „vértelen”, erőtlen, „modern” prédikációkkal tőrbe csalnak. Tragikus,
hogy ezek a tömegek egy napon készületlenül fognak Isten ítélőszéke elé állni.
Sosem szembesítették őket a bűneikkel, nem hallották az igazság meggyőző
igéjét, amely krisztusivá formálhatta volna őket. Fán, szalmán és tüskés ágakon
kívül semmit sem kaptak, amivel felépíthették volna szellemi házukat. És ha
majd Jézus felszólítja őket, hogy álljanak elé, minden, amire alapoztak, megég.
Milyen rettenetes pillanat lesz ez számukra!
Egyes
lelkészek mélyen felháborodnak, amikor megalkuvó gyülekezetekről és elpártolt
pásztorokról beszélek. Én azonban azt hiszem, hogy egyetlen istenfélő
lelkipásztornak sincs oka megbotránkozni ezen, ha a Szent Szellem kenetével
prédikál. Azoknak, akik az Urat keresik, és Krisztus igazi egyházában
felvállalják az Úr terhét, egyet kell érteniük velem: mindössze egy maradék az,
amely ragaszkodik a bibliai alapelvekhez és igehirdetéshez.
Az Úr kemény szavakkal illet minden lelkipásztort, aki
arra törekszik, hogy alkalmazkodjon a bűnösökhöz: „Samária prófétáinál
botrányos dolgot látok: a Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet,
Izraelt... Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az egész
országban... Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. Váltig
mondják azoknak, akik megvetik az Úr igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják
minden megátalkodott szívű embernek: nem jön rátok veszedelem... Nem küldtem
ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis
prófétáltak. Ha közel álltak volna hozzám, akkor az én igéimet hirdették volna
népemnek, megtérítették volna őket gonosz útjukról és gaztetteikből.” (Jer
23,13-22)
