2014. augusztus 21., csütörtök

Rodney H. Browne - Sugározd a világosságot 2.

Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, 7 Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; 8 Akit, noha nem láttatok, szerettek; Akiben, noha most nem látjátok, de hisztek Benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:9 Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét. 1 Péter 1:6-9
 
Mivel Jézus hamarosan visszajön, ennek erősen ösztönöznie kell bennünket, hogy Őérte éljünk:
 
1. Övezd fel elméd derekát:
 
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. 1 Péter 1:13
 
Övezd fel elméd derekát: erősítsd, ill. védelmezd az elmédet; szedd össze magad; bátorodj fel. Krisztus értelmét kaptad!
 
2. Légy józan:
 
Légy józan: görögül: nepho: józanul és igazul élni. Légy éber, légy észnél, fegyelmezett és/vagy összpontosíts. Ne csak tengődj az életben. Tudatosan élj Istennek minden nap.
 
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12 Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. Títus 2:11-12
 
3. Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, amikor megjelenik:
 
Reménységed legyen teljesen Isten kegyelmében, amelyet az Úr fokozatosan feltár előtted, miközben növekedsz az Ő Igéjében.
 
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? 25 ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.Róma 8:24-25
 
4. Ne a régi bűnös életed szerint szabd az új életedet:
 
Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. 1 Péter 1:14
 
Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai voltunk mint egyebek is. Efézus 2:1-3
 
Új teremtés vagy, és új életet kell élned.
 
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. 18 Mindez pedig Istentől van, Aki minket Magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és Aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát. 2 Korinthus 5:17-18
 
5. Légy szent egész életvezetésedben:
 
Hanem amiképpen szent Az, Aki elhívott titekt, ti is szentek legyetek teljes életetekben; 16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert Én szent vagyok. 1 Péter 1:15-16
 
Isten szerint kell élnekd életed minden területén.
 
6. Isten félelmében töltsd el a földön való utazásod hátralévő idejét:
 
És ha Atyának hívjátok Őt, Aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: 18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: 20 Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek, 21 Akik Őáltala hisztek Istenben, Aki feltámasztotta Őt a halálból és dicsőséget adott Néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. 1 Péter 1:17-21
 
Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. 13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, Aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt, a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. 1 Korinthus 10:12-13
 
Ne helyezd a bizalmadat önmagadba, ill. a képességeidbe - ha ezt teszed, csalódni fogsz. Bízzál Atyádban - Ő soha nem fog csalódást okozni. Még a kísértés idején is az Úrnak terve van arra, hogy kiszabadítson és megvédjen - ha bízol Benne és engedelmeskedsz Neki.
 
7. Egymást tiszta szívből buzgón szeressétek:
 
Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek. 1 Péter 1:22
 
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint Én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az Én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. János 13:34-35
 
Isten irántad való szeretetét Jézus Krisztuson keresztül mutatta meg. Szeressétek egymást őszintén és buzgón, minden hátsószándék nélkül.

Derek Prince - A hatékony imádság 6.

A következő ige a Róma 8,32. „Aki az ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk.” Valaki ezt így mondta: amikor Isten meg akarta ajándékozni az emberiséget, készített egy nagy csomagot. Jó szorosan átkötözte, és egy nevet írt rá. Jézus volt ez a név. Más szóval: mindent őbenne adott nekünk, és rajta kívül semmit. Azoktól, akik Jézust, az ő Fiát befogadják, semmit nem tart vissza, azoknak Jézussal együtt, Jézusban mindent megad. De akik elutasítják az ő Fiát, azok semmit sem kapnak, azok mindenből kimaradnak. Nézzük meg közelebbről mégegyszer ezt a verset. Gondolkozzatok ezen: nagy örömöt fog jelenteni, ahogy gazdagságát fölfedezitek. Az Atya az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindenkiért odaadta, halálra adta, kereszthalálra, s vele együtt Benne ingyen, mindent nekünk ajándékozott.

Fil 4,19 „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket, az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” Vajon mit jelent az elején ez a „pedig”? Ehhez meg kell néznünk az előző verseket. Azokhoz beszél itt Pál, akik támogatták őt, s az ő szolgálatát. Olyan emberekhez, akik Isten iránti szeretetből és tiszteletből áldozatot hoztak, hogy támogassák Pál szolgálatát. Ezeknek szól az, hogy az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket, vagyis, nem fogtok hiányt szenvedni azért, mert engem támogattatok. Tehát ez a vers nem a zsugoriaknak, az önzőknek, a fösvényeknek szól, hanem a bőkezű, nagylelkű adakozóknak, akik hajlandók áldozatot hozni. Figyelemre méltó az is, hogy nem egy-két, vagy néhány szükségről van szó: minden szükségeteket betölti! Benne van ebben a versben az is, hogy Isten forrásai kimeríthetetlenek. Mindnyájatoknak szól, akik ezt a feltételt betöltitek, hogy képes a ti összes szükségeiteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen betölteni Jézus Krisztusban! Ő nem fog tönkremenni, nem fog csődbe jutni amiatt, mert volt bátorságod tőle száz forintot, vagy ezret, vagy tízezret kérni. Az ő forrásai kimeríthetetlenek, Isten képes valamennyiünk összes szükségleteit betölteni gazdagon és dicsőségesen, és a különbséget észre sem lehet benni, az ő kincstárából semmi sem fog hiányozni. De a lényeg mégiscsak ez: „be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” Tehát egyetlen csatornája van csak a számunkra, a Krisztus Jézus. Ő rajta kívül nem nyerhetünk tőle semmit.
A következő ige a 2Kor 1,20. „Mert az Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.” Isten összes ígéretéről van szó, amit valaha is tett. A pontosabb fordítás ezt mondja: őbenne vált most ebben a pillanatban, őbenne lett igenné és őbenne lett ámenné, itt és most. Nem a jövő időben, sem pedig a múlt időben történik ez: ez jelen időben van. Istennek valamennyi ígérete itt és most érvényes, ebben a pillanatban, de csak Jézus Krisztusban, csak őbenne, és a te kezed által, te általad fognak ezek megvalósulni. Kellesz hozzá te is. Az nyilvánvalóan Isten dicsőségére fog válni, ha ezek az ígéretek általad valóra válnak Jézusban. Gondold csak meg, Istennek a dicsősége ebben a részben terajtad múlik. Hogy dicsőséget szerezzél az ő nevének, az azon múlik, hogy ő valóra tudja-e váltani az ő ígéreteit a te életedben. Meg tudod-e ragadni ígéreteit, s azok megvalósulnak-e benned és általad – ez rajtad múlik. „Mert az Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.” Már most kinek szól ez? Mit jelent az, hogy általunk? Ki által? Te általad és én általam, akik hiszünk, akik Jézust követjük. Az őbenne hívőknek szól ez. Nincs semmi megszorítás, nem az apostoloknak szól csak, vagy a nagy evangélistáknak, vagy az igehirdetőknek. Neked és nekem szól, Istennek valamennyi ígérete hozzáférhető Jézus Krisztuson keresztül, megvalósítható, elérhetővé vált, teáltalad és énáltalam, az ő dicsőségére.

John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 7.

Itt van ez a próféta, aki éppen nyomorúságban van – erre jön ez az öreg próféta, pont amikor gyenge volt, hogy kivonja őt abból, ami Isten akarata volt. Nem te választod meg, hogy melyik gyülekezetbe jársz! Legalábbis ezt mondja az én Bibliám! Olvasd el csak, hogy tudatosuljon benned, nem én találtam ezt ki: 1. Korintus 12:18: Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ahogyan te akarod? Kérdeztem, ahogyan te akarod? Olyan ez, mint a távirányító? Oda kapcsolod magad, ahol éppen tetszik az adás? ‘Ááá, az nem jön be, itt jobban érzem magam! Óóó, az a pásztor nagyon bejön – igazán szellemi ember! Áh, ott sokkal nagyobb a szabadság, jobban tetszik a dicsőítésük!’ A mai kereszténységet távirányítós kereszténységnek kéne hívni – oda kapcsol, ahol jobb az adás! Aztán meg csodálkoznak, hogy miért nem virágoznak! Szeretnétek tudni, hogy miért nem virágoznak? Mert a 92. Zsoltár azt írja, hogy az virágzik, aki az Úr házába van plántálva! Fogj egy növényt és kéthetente ültesd át! A növény így szól: ‘Nem tetszik ez a nyomás! Ültess át!’ Te meg, ‘Ok!’ És átülteted. 2 hét múlva így szól: ‘Úúú, itt nagyon hideg van!! Ültess át.’ Jó. Megint két hét múlva: ‘Túl meleg van…!’ És megint átülteted…És mi történik?? A növény hamarosan elpusztul! A gyökerei elsorvadnak és sosem fog gyümölcsöt teremni. És aztán csodálkoznak az emberek, hogy miért nem virágzik valakinek a valóságos, Istentől kapott szolgálata. Azért, mert távirányítózik – nyomogatja az ‘átültetés, átültetés, átültetés’ gombot. Így tovább sorvadnak a gyökerei, és amikor jön a vihar ezeket fogja először elsodorni a szél! Azok, amelyek a vihar alatt is erősen állják a helyüket, azok mélyre lettek beplántálva. MÉLYRE LETTEK BEPLÁNTÁLVA!

Na most mi is az, amitől mélyebbre mennek egy növény gyökerei?? A nyomorúságtól! A csapásoktól és próbáktól! A próba lesz az, amitől egy növény gyökere mélyebbre megy! Isten tudja, hogy a nyomorúság és próbák által fog a szellemi gyökered mélyebbre és mélyebbre menni, és csak így leszel képes több és több gyümölcsöt teremni. Ez Isten országának legfőbb alapelve! Komolyan mondom, ez a kereszténység, amit itt Amerikában játszunk, ez inkább egy ‘Keresztény Klub’. Jézus megmondta, hogy Isten országa olyan, mint a mag, melyet elvetnek, és ezután ez a mag elhal. Hadd magyarázzak meg valamit a magról. A magnak van egy héja. És a héjon belül élet van, ami egy hatalmas fát fog létrehozni, sok-sok gyümölccsel. Na most, ha én ezt a magot felteszem ide a szószékre, és 10 ezer évig böjtölnék, imádkoznék, zokognék, énekelnék, táncolnék az Úrnak, hogy történjen valami, akkor mi történne? SEMMI! De ha beleteszem ezt a magot az előírt földbe! Az előírt földbe! Tudjátok, Michigan államban hiába ültetnék pálmafát. De mi van, ha a pálmafa így szól: ‘De én jobban szeretem Michigan-t! Szeretem a havat! Látni akarom a havat!!! Akkor te úgy szólsz: ‘Nem! Neked Floridában a helyed!’ Ugyanígy nem ültethetsz nyírfát Floridában! Mert ez Kanadában él és növekszik! Az előírt föld kulcsfontosságú! Isten tudja, hogy melyik a tökéletes gyülekezet a számodra! Hadd mondjam el neked, hogy mi történik az előírt földben. Az előírt földben nyomás van! A Szó, amit utálnak az amerikaiak – ‘nyomás’! Tehát, az eső, a hőség és a föld által keletkezett nyomás miatt a mag külső héja tökéletes módon megreped – olyan tökéletes módon reped meg, hogy a benne levő életben nem tesz kárt. És ahogy ez a nyomás létrejön, megreped a héj, és a gyökerek elkezdenek lefelé nőni. És Isten azt mondja, hogy ismerem a tökéletes gyülekezetet a számodra. Nálam van az előírt föld a számodra. Bekerülsz egy gyülekezetbe és az első két év tökéletes – boldog vagy, jól érzed magad! Aztán hirtelen elszabadul a pokol! És most már nem tetszik annyira! “Brühüü…Engem itt nem szeretnek, és nem fogadják el az ajándékom!” És továbbállsz a következő gyülekezetbe, és ott okozol problémákat, mert nincs gyökered. Ez egy gonosz körforgás....

Reinhard Bonnke - Ne alkudj az ördöggel! 1.

A FEHÉR LÓ

Időről időre meghívnak egy televíziós kerekasztal beszélgetésre, hogy vallási témákat beszéljünk meg. A résztvevők általában közvetlenül a közvetítés előtt találkoznak. Egy alkalommal egyikünk sem ismerte a többieket, és be kellett mutatkoznunk. A műsorkezdés előtt egy rövid ideig beszélgethettünk egymással. A szó a lóversenyre terelődött, mivel a júliusi futamok ideje volt. Az egyik férfinek, aki ateistának vallotta magát, úgy tűnt, a kisujjában van minden ló és zsoké neve. Én nem tudtam ehhez hozzászólni, mivel semmit sem tudok a lóversenyzésről és a fogadásokról. Tehát csendben ültem, és magamban imádkoztam. Arra vágytam, hogy az Úr vezessen engem a hamarosan kezdődő beszélgetésben. A többiek tovább tárgyaltak a lovakról és a fogadásokról, amikor hirtelen át villant valami a szellememen. Ez magamhoz térített. Így szóltam a lószakértőhöz:
"Mondani szeretnék valamit önnek a lovakról." Az ateistát érdekelte a dolog. Azt mondtam: "Én minden pénzemet a Jelenések könyvében levő fehér lóra tettem." Hallgatóm talán úgy gondolta, hogy szakember vagyok a dologban, csak eddig hallgattam erről. Zavartan nézett rám, és megismételte: "Fehér ló a Jelenések könyvében?" Úgy tűnt, ez az egyetlen ló, amiről nem tud. "Nos, mondja meg, ki ül azon a fehér lovon?" - kérte. A bensőmben boldog voltam, mert pontosan ezt a kérdést akartam hallani. Partnerem arra számított, hogy a zsoké nevét fogja hallani. Én nagy örömmel világosítottam fel: "A Jelenések 19. részében azt olvassuk, hogy a lovas neve: Hű és Igaz, Isten Igéje. Ő Isten Fia, JÉZUS KRISZTUS, és" - folytattam - "uram, én nem csak a pénzemet tettem Rá. Igazából nincs is pénzem. Az életemet Őrá tettem. Őt támogatom mindenemmel, és tudom, hogy nyerni fogok."

Itt kezdődik számunkra a verseny: holtbiztos befutónk van. Számunkra a vég egy élő bizonyosság. Bizonyos, hogy Jézus az örök és egyetemes Győztes. Ez a tudás hatalmas hatást kell, hogy gyakoroljon a mindennapi életünkre.

Dave Hunt - A miseáldozat 11.

A realitás korlátai

Bármit mondjunk is katolikus embereknek, a válasz mindig az, hogy ők egyszerűen csak szó szerint veszik Jézus Krisztus szavait. Valójában azonban pontosan ahhoz kell igazán nagy képzelőerő, hogy valaki azt állítsa, hogy ostyák milliói közül minden egyes darab Jézus Krisztus teljes és valóságos, megfeszítés előtti teste, és persze ezt azzal egy időben, hogy Jézus Krisztus jelenleg megdicsőült testben van a mennyben. „Isten mindenütt jelenlevő” - hangzik erre gyorsan a válasz. Ez így is van, és mivel ő Isten, az ő Szelleme által Jézus Krisztus mindenütt jelen lehet egyszerre. Mikor Jézus emberré lett, voltak bizonyos korlátok, amiknek ő önként alávetette magát. A fizikai test térben van, és egyszerre csak egy helyen lehet. A Biblia egyetlenegyszer sem tesz utalást arra, hogy Jézus Krisztus egy időben testben egynél több helyen lett volna.

Igen, Jézus ezt mondta: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Máté 18,20) Keresztények hisznek ebben az ígéretben, de senki sem képzeli azt, hogy Jézus Krisztus egyszerre több ezer ember között fizikailag is jelen van. Senki sem gondolja, hogy fizikailag jelen van, ugyanis akkor láthatnák őt, viszont senki sem látja. Teljesen elszakad a realitástól az, aki azt mondja, hogy ostyák milliói Jézus Krisztus valóságos, fizikai teste, és az, aki ezt állítja, teljesen a fantáziálgatás birodalmában él.

Ha figyelmesen elolvassuk, amit Jézus az utolsó vacsorán mondott, még valamire rá kell, hogy ébredjünk: „az Úr Jézus... vette a kenyeret..., megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre... E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”. (I.Korintus 11,23-25) Jézus azt akarja, hogy a keresztények megemlékezzenek az ő kereszthaláláról, és hogy a kenyér és a bor erre emlékeztesse őket. Amit mondott, abban egyetlen szó sem esett arról, hogy az ő keresztáldozatát meg kellene ismételni.

Figyeljük meg, hogy mit mondott: „Ez az én testem”. Nem azt mondta, hogy egy napon majd bizonyos kenyérdarabokat egy katolikus pap csodatevő erővel az ő testévé fog átváltoztatni, hanem azt, hogy az a kenyér ott, abban a percben az ő teste. Képtelenség azt állítani, hogy a kenyérben is az ő valóságos, fizikai teste volt akkor jelen, és hogy valóságos testben is ott volt akkor egyszerre az Úr. Erre a jelenlévők közül akkor senki sem gondolt, ezt a nézetet csak jóval később találták ki. Jézus Krisztus szavaiban nincs semmiféle utalás erre, és semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy az apostolok így értelmezték volna. III. Ince pápa volt az, aki a mise „áldozatot” hivatalos dogmává tette 1215-ben.

2014. augusztus 18., hétfő

Iraki keresztények

Az alábbi videót egy keresztény újságíró készítette 2013-ban. Egy iraki keresztény gyülekezetben járt, ahol a tagok elmondták milyen üldözéseket kell átélniük. Az Iszlám Állam "Krisztus teste" ellen indított támadásának, pusztításának, embertelen mészárlásának következtében a helyzet azóta csak romlott. A legnagyobb valószínűség szerint, már ez a gyülekezet sem létezik....

Derek Prince - A hatékony imádság 5.

Nézzétek a Róma 12,1-2-t: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz,hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Legelöl áll az, hogy szánjátok oda a ti testeteket áldozatul, azután hogy ne szabjátok magatokat e világhoz, azután pedig, hogy változzatok el a ti elmétek megújulása által, és csak azután lehet megvizsgálnunk, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. A sorrend nem fordítható meg. Ez a helyes, alapvető magatartás. Ez az Úr Jézus magatartása. Ebben gyakorolnunk kell magunkat, ez idegen a mi eredeti természetünktől, ezt csak az ő Szent Lelke tudja kialakítani bennünk, és bizony öt perc alatt ez nem megy. Ezrét valahányszor, mielőtt kérnénk valamit, vizsgáljuk meg a szívünket, valóban miért is kérjük ezt, az ő akaratáért, az ő dicsőségéért, vagy a saját akaratunkért, a saját dicsőségünkért. Igen sokszor aktuális ez a figyelmeztetés: „Nem az én gondolataim a ti gondolataitok…” (Ézs 55,8). Isten az ő akaratának titkát, az ő gondolatait csak azoknak tárja fel, s azoknak sem egyszerre és nem azonnal, akik előzőleg hajlandók a saját akaratuk teljes megtagadására.

Tehát összefoglalva: a következő hét feltétel csak akkor garantálja az imádság meghallgattatását, a kérés teljesítését, ha a legelső, az Istennel szembeni helyes magatartás megvan, és mintegy alapot képez a többi számára.
A következő feltétel: Jézus nevében. Ez röviden azt jelenti, hogy csak Jézus nevében jöhetünk az Atyához, csak általa, nincs más út. Jézuson kívül mi nem jöhetünk az Atya színe elé, nem járulhatunk őhozzá, csak általa, csak azért mert ő olyan amilyen, és mert ő azt tette, amit tett, és mert mi ezt elfogadtuk. Nincs más út. „Én vagyok az út…” – ezt mondta Jézus – „… senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
A következő ige a János 14,13-14, amit már az előbb is olvastunk. „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” Melyik ez a név, amiről itt szó van? Nagyon egyszerű: Jézus. Sokan túlbonyolítják ezt a dolgot, pedig ez egyszerű, Jézus nevéről van szó. Sokszor hallani olyan igehirdetéseket, olyan imádságokat, amikben egyáltalán meg sem említik Jézus nevét. Jézus nevében hatalom van. Figyeljétek meg, hogy reagálnak az emberek erre a névre! Ha bármilyen hitetlen társaságban Istenre terelődik a szó, az emberek közömbösek maradnak. Istenről akárki beszélhet, mindenkinek vannak nézetei, elképzelései. Ha Krisztusról van szó, az emberek kezdenek nyugtalanok lenni, de ha kiejted ezt a nevet: Jézus, elhallgatnak, vagy ellenségesek lesznek. Ebben a névben hatalom van. Nem lehet közömbösnek maradni vele szemben.

John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 6.

Folytassuk az 1. Királyok 13-at: Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak. Az apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el az Isten embere, aki Júdából jött. Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta. Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.

Emlékezzetek ez volt az a próféta, aki nem sokkal ezelőtt elmondta a királynak, hogy Isten jelet ad majd úgy, hogy az oltár kettétörik, helyreállította a király elszáradt kezét és azt mondta neki, hogy ‘nem ehetek, nem ihatok veled, és másik úton kell visszamennem!’ Erre, jön ez az öreg korrupt próféta Béthelből, és megtalálja őt egy fa alatt ücsörögve. Először is miért ücsörög a prófétánk egy fa alatt? Mert elfáradt, gyenge volt – hiszen nem evett és nem is ivott. Éppen szenved egy kicsit, és gyenge pillanatában van. És ugye tudjuk, hogy a farkasok pont ezt csinálják: gyenge, vagy sebzett bárányokat keresnek. Tudjátok, hogy mi a farkas fő célja? Hogy elszigetelje a sérült bárányt a nyájtól! Hiszen a nyáj védelmet jelent a báránynak! És ha el tudja szigetelni a gyenge és sérült bárányt a nyájtól, akkor fel is tudja falni! Úgyhogy látjuk a prófétát, ahogy fáradtan és gyengén ott ücsörög a fa alatt. Nehéz időszakon megy éppen át, és odalép hozzá ez az öreg és korrupt próféta: Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok. Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret. De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled. Mert ilyen parancsot kaptam az Úrtól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy. De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az ÚR parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki. Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és ivott vizet annak a házában. Még az asztalnál ültek, amikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az ÚR: Mivel ellene szegültél az ÚR szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az ÚR adott neked, hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába! Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt. És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. Kapott Istentől egy kijelentést! De jött egy ember, aki odadobta a csalit, hogy ‘Isten szólt hozzám…Még egy angyalt is láttam, aki rád vonatkozó kijelentést adott nekem…’ És ezzel kivonta őt a védelem alól, melyet Isten szavának a fennhatósága nyújtott. Hadd mondjak nektek ma valamit: Isten megmondta az 1. Korintus 12-ben, hogy “Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta.”
Nézzetek rám és figyeljetek! Nem te döntöd el, hogy hova jársz gyülekezetbe!!! Na most tudom, hogy ez nem túl népszerű kijelentés ebben a szabados országban. Amerikában nagyon kevés világosságunk van a fennhatóságról, mert annyira lázadók vagyunk. Tudjátok a nemzetünk felett 3 fő uralkodó szellemiség van: a kapzsiság, a büszkeség és a lázadás. Egy város, terület vagy nemzet felett levő uralkodó szellemiség befolyásolni fogja annak a városnak, területnek, vagy nemzetnek a kultúráját. Ma Amerikában teljesen normális, ha lázadó vagy. És ez bekúszott az Egyházba is. És ezért mondja Jézus, hogy az utolsó időkben a második visszajövetele előtt elhatalmasodik a törvénytelenség. És a törvénytelenség lázadás – Isten elleni lázadás. És a szeretet sokakban meg fog hidegülni. Itt a Biblia az ‘agapé’ szót használja. És tudjuk hogy agapé szeretet csak a keresztényekben lehetséges, úgyhogy itt Jézus arról beszél, hogy ez a törvénytelenség és lázadás annyira elhatalmasodik a Gyülekezetben, hogy Isten szeretete az emberekben kihűl. Aztán azt is mondja hogy ‘De aki mindvégig kitart, az megmenekül’. Hadd mondjam el nektek, hogy Istennek engedelmeskedni néha szenvedéssel jár. Na most tudom, hogy a vallás sok évig azt mondta, hogy Istennek tetszik, ha mi szenvedünk – de ez egy perverz és megromlott hozzáállás. Az igazság az, hogy ha engedelmeskedsz Istennek, lehet hogy szenvedni is fogsz. Pál ezt így fogalmazta meg: ‘Ne legyetek megtévesztve. Aki Krisztust követi, szenvedésben lesz része!’ Üldöztetés, próbák, nyomorúság, stb. Ámen?

Reinhard Bonnke - Pozitív kezdeményezés 5.

Mindannyian imádkozunk, hogy hatalmas ébredés söpörjön végig Európán és az egész világon. Imádkozzunk tovább! De ne várjunk addig, amíg elérkezik az ébredés, és könnyű lesz hirdetni az evangéliumot. Tedd meg most, amit megtehetsz! Ezreket nyerhetsz meg Krisztusnak, mialatt az ébredésre vársz. Nem csak erről van azonban szó: az ilyen tevékenység elindíthatja az ébredést. Igaz, hogy az ébredés "Isten szuverén cselekedete”, ahogy sokan hiszik. Különösen igaz viszont az, hogy az ébredést elő lehet idézni. Az első keresztények ezt bizonyosan tudták, mert a Márk 16:20 kijelenti:
"Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velők, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!"

Azok az áldott emberek nem üldögéltek az Úrra várva, hogy elinduljon, ahogy ma oly sokan teszik. "Azok pedig kimenvén...” Más szavakkal, átvették a kezdeményezést, és az Úr boldogan csatlakozott hozzájuk. Teljesen meg vagyok győződve, hogy Isten megengedi nekünk, hogy meghúzzuk a ravaszt az Ő Szent Szellemének hatalmas kiáradásai érdekében. Isten kegyelméből ennek többször tanúja voltam. A Szent Szellem kezdeményezésére van szükségünk. Az ébredéshez Isten felkent embereire van szükség, akik a hit vakmerőségét gyakorolják.

Amikor Jonatán és a fegyverhordozója saját kezdeményezésből négykézláb felmászott az ellenséghez egy magáncsatára, sokkal nagyobb győzelmei arattak, mint amekkorát lehetségesnek gondoltak. Rád vár Isten? Te vagy az Ő Jonatánja?
Bárki hihet Istenben, amikor Isten már úgyis mozdul. A valódi hit akkor cselekszik, amikor Isten látszólag nem mozdul. Isten szereti azokat az embereket, akik az Ő segítségére számítanak. Ez a diadal, az áldás és az ébredés receptje.
Még hány ember jut eszedbe, aki pontosan ezt tette? Gondolj mindazokra, akik új dolgokat értek el Istenért, és felírhatod őket erre a listára. Mindegyikük mert cselekedni akkor, amikor senki szerint nem volt itt az ideje. Minden ébredés így kezdődött.

Egyszer egy szolgáló Isten nagyobb mozdulásaira vágyott, arra, hogy lássa, amint az Úr meggyógyítja a megkínzottakat, és csodákat tesz. Amikor ez a szolgáló odament egy idősebb társához, az ezt mondta neki: "Isten meg fogja tenni ezeket a dolgokat, amikor eljön az ébredés. Tehát várj!" Így volt ez akkor is, amikor Jézus Názáretben volt. A barátságtalan gyülekezet, ahogy az országban a legtöbben, meghatározatlan időre elhalasztotta azt, aminek a megtételét Isten megígérte. Jézus azonban kijelentette: "Ma teljesedett be ez az Ige a ti hallástokra" - mindezt ráadásul egy olyan városban, mint Názáret volt, a maga rossz hírével.

Mennyi ébredési légkör lehet egy zsinagógában, ahol ott egy száradt kezű ember, és az összes cinikus vezető reménykedve figyel, hátha megvádolhatja majd Jézust azzal, hogy szombaton gyógyít? Ezek a
körülmények aligha voltak kedvezőek, de Jézus meggyógyította azt az embert, - mert az idő akkor a megfelelő, amikor a legnagyobb a szükség.
Biztos vagyok benne, hogy a mai nap ez az idő. Kire vár Isten?
Talán rád? Mire vársz te?

Dave Hunt - A miseáldozat 10.

További meggyőző érvek

A törvény a zsidóknak tiltotta, és még ma is tiltja a vérevést (3Mózes 7,26-27; 17,10-11 stb.), és a Szentlélek az apostolokat is arra buzdította, hogy a pogány hívőknek is felhívják a figyelmüket arra, hogy tartózkodjanak a vértől (Apostolok cselekedetei 15,28-29). Ezért biztosak lehetünk abban, hogy Jézus Krisztus nem kívánja meg egyetlen kereszténytől vagy zsidótól sem, hogy az ő valóságos testével és vérével legyen közössége. Jézus tehát itt a Belé vetett hitről beszél, és az evést, illetve ivást használja szimbolikus értelemben ennek szemléltetéséhez:

Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

...Noha láttatok is engem, még sem hisztek... Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

Én vagyok az életnek kenyere. ...az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.
...Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

(János 6,35-36, 47-48, 51, 53-54)

Jézus valóban azt mondja, hogy annak, aki el akarja nyerni az örök életet, valóságosan ennie kell az ő testét és innia az ő vérét? Vagy talán inkább azt akarja tudomásunkra hozni, hogy hinnünk kell őbenne, és az evés és ivás analógiáját használja fel, hogy még inkább megvilágítsa mondanivalója igazságtartalmát? Nagyon egyértelműen kijelenti, hogy hit által lehet elnyerni az örök életet. De azt is mondja, hogy csak akkor lehet élete valakinek, ha eszi az ő testét. Talán itt egy kibékíthetetlen ellentmondással találjuk szembe magunkat, hacsak el nem fogadjuk azt, hogy az evés a hit szinonimájaként is használható.

Jézusnak nagyon jó oka volt arra, hogy az evést mint szimbólumot használja. Az Ószövetségben a papok ettek az áldozatból: „Amely pap megáldozza azt a bűnért, az egye meg azt...” (3Mózes 6,26); „A papok között minden férfiú eheti azt...” (3Mózes 6,29); lásd még 3Mózes 6,16,18; 7,6,15 stb. Jézus ezzel azt akarta a zsidók tudomására hozni, hogy ő maga az ószövetségi áldozatok beteljesedése, és hogy az ő teste és vére így adatik a világ bűneiért.

Ezzel együtt azt is jelezte, hogy mostantól fogva minden hívő egyben a papi szolgálatra is elhivatott. A törvény ideje alatt csak a papok ehettek az áldozatból, most azonban mindenkinek részesülnie kell az
ő testéből és véréből, ha Isten kegyelme által el akarja nyerni az örök életet. Mindenkinek hinnie kell, hogy Isten Fia hús-vér emberré lett, hogy meghaljon az emberiségért.

Nagyon sok más indokot is találhatnánk arra vonatkozóan, hogy Jézus nem szó szerint értette, hogy enni kell az ő testét és inni az ő vérét. Ő egyetlenegyszer áldoztatott fel a bűnökért. Ha valóságos értelemben vett evésről lenne szó, akkor annak akkor kellett volna megtörténnie.

A test, amelyet megfeszítettek és egy sírba eltemettek, feltámadott és megdicsőült. Most az Atyának jobbján ül a mennyben, és mostani, megdicsőült testében nincs vér. Ezért nem tudja azt többé kiontani, és nem tud újra meghalni. A régi test, amelynek élete a vérben volt, többé nem létezik. Pál apostol a következőket mondja: „...sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük...” (2Korintus 5,16).

Azt állítani tehát, hogy a katolikus oltárokon Jézus Krisztus megfeszítés előtti testét újra és újra fel lehet áldozni a bűnökért, nyilvánvaló ellentmondás nemcsak a Bibliával, hanem az emberi logikával is.

2014. augusztus 14., csütörtök


Kyle Idleman - Nem pusztán rajongó. 3. részlet a könyvből

Jézus követője vagy?
Azt gondolom, hogy ezt a kérdést jó eséllyel egyszerűen csak átugrottad. Lehet, hogy elolvastad, de kétlem, hogy túl nagy súlyt nyomott volna a latban, vagy valódi hatást gyakorolt volna rád. Megengeded, hogy újból megkérdezzem? Ez a legfontosabb kérdés, amire valaha is válaszolnod kell.

Jézus követője vagy?
Tudom, tudom. Ezt a kérdést már feltették neked korábban. Mivel annyira ismerős, hajlamos vagy félretolni. Nem azért, mert kényelmetlen érzést vált ki benned. Nem azért, mert különösképpen a
bűnösségedet bizonyítja. Ezt a kérdést többnyire azért vetik el, mert feleslegesnek és szükségtelennek tűnik. Igen valószínű, hogy ha ezt a könyvet olvasod, a következő két csoport valamelyikébe tartozol.

1. „Jézus-hal a kocsim hátulján” csoport. Elég komolyan veszed a hited ahhoz, hogy a könyvesbolt keresztény részlegében vásárolj. Ez esetben a kérdés: „Jézus követője vagy?” szónokiasnak tűnik, te
pedig arra készülsz, hogy letedd a könyvet, vagy legalább visszalapozz a tartalomjegyzékhez, és megnézd, hogy van-e olyan fejezet, amely hasznos lehet. Elismered, hogy ez sokak számára fontos és
elgondolkodtató kérdés – de neked? Nos, ez olyan, mint besétálni egy bostoni kocsmába, és azt kérdezni: „Van itt valaki, aki a Red Soxnak szurkol?” Ez egy fontos kérdés, de te olyan biztos vagy a válaszban, hogy az elméd gyorsan elveti. Te már foglalkoztál vele. Feltetted a kérdést, és válaszoltál rá. Mielőtt azonban még túl hamar továbblépsz, hadd tegyem világossá, mit nem kérdezek.

Nem az alábbiakat kérdezem:
Jársz gyülekezetbe?
A szüleid vagy a nagyszüleid keresztények?
Felemelted már valamikor a kezed egy prédikáció végén?
Elismételtél már egy imát a prédikátor után?
Előrementél a szószékhez az „Amint vagyok” tizenkét perces változata alatt?
Három vagy annál több Bibliád van?
Benne volt valaha a neved a gyülekezeti címjegyzékben?
Úgy nőttél fel, hogy nyári bibliaiskolába és/vagy gyülekezeti táborba jártál?
A telefonod csengőhangja egy dicsőítő ének?
Amikor imádkozol, képes vagy öt vagy több rokon értelmű szóval megnevezni Istent?

Tovább is folytathatom. Komolyan mondom.
Egyedül a Károli a helyes bibliafordítás?
Mondtál már búcsút a randevúknak?
A Facebook-oldaladon a „vallási nézetek” alatt az áll: „Krisztus követője”?
Üldözted a Harry Pottert, és rajongtál a Gyűrűk uráért?
Megnyerted-e a céltudatos életet negyven vagy annál kevesebb nap alatt?
Szoktad azt mondani: „Isten áldja meg őt!”, mielőtt valakiről rosszat mondasz?
Megérted az olyan kifejezéseket, mint például „utazók imája” és „az Igekardjának forgatása”?

immanuel.hu


Derek Prince - A hatékony imádság 4.

Ezek után a biztatások után, amik mind az Úr Jézus szájából hangzottak el, nézzük meg most az imádság meghallgatásának a feltételeit. Mert nyilvánvaló, hogy feltételei vannak az imádság meghallgatásának, teljesítésének. Gyerekes és éretlen dolog lenne azt gondolni, hogy akárki akármit kérhet, az teljesül. Nézzük a feltételeket.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, kinek szólnak ezek az ígéretek. Ha a Bibliában valahol ezt olvassuk, hogy „Ti”, akkor tudnunk kell, hogy kihez szól az Úr, kinek van címezve. Mindezek az előbb felsorolt ígéretek, amiket az Úr Jézus szavai nyomán idéztünk, az ő tanítványainak szólnak. Az Úr Jézus ezeket tanítványaihoz intézte. A tanítványágnak szintén megvannak a maga feltételei. Maga az Úr Jézus beszél ezekről, például Lukács 14-ben és egyéb helyeken is, de most nem ez a témánk, és ezt nem fogjuk részletezni. Csak annyit szögezzünk le, hogy aki ezeket az igéket magára akarja vonatkoztatni, annak biztosnak kell lennie abban, hogy ő tanítványa az Úr Jézusnak, és úgy követi őt, mint a tanítvány a mesterét. Ez lehetséges, hogy jó hír neked, de lehet, hogy rossz hír, attól függően, hogy a tanítványának számítasz-e, vagy sem.
Az első dolog, amiről beszélnünk kell, az Istennel szembeni helyes magatartás. A most következő nyolc feltétel közül a többi hét, évek óta előttem volt már, amikor az Úr megmutatta, hogy a legelsőt, amit feltétlenül az első helyre kell tennünk, mindenestül elmulasztottam, és figyelmen kívül hagytam. Ez pedig az Istennel szemben való helyes viszony, helyes magatartás. És ebben is, mint minden másban, természetesen az Úr Jézus a mi példánk.
Azért nézzük most a Zsid 5,7-8-at: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás, és könnyhullatás közben járult Ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet.” Ha az Úr Jézus itt leírt magatartását röviden össze akarnánk foglalni, azt mondhatnánk, hogy tisztelettudó engedelmesség volt ez az Ő mennyei Atyja iránt. Ebben az igében, amit elolvastunk a Gecsemáné kerti imádságra utal a Zsidó levél szerzője. Ebben az imádságban – ami fel is van jegyezve a számunkra – mutatkozik meg legjobban ez a tiszteletteljes, engedelmes magatartás. Nézzük meg, hogy a Máté 26,39-től hogyan látszik meg ez az ő szavaiban. „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” És másodszor a 42. versben ezekkel a szavakkal könyörög: „Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” A Szentlélek a mostani időkben igen erősen hangsúlyozza, hogy Istenhez való közeledésünknek az alapja: ez a tisztelettudó, Istenfélő és engedelmességre kész magatartás! Ez pedig a saját akaratunk megtagadását, és az ő akaratának feltétel nélkül való elfogadását jelenti. Ne az én akaratom, hanem a te akaratod legyen meg! Sokan egyáltalán fel se fogták még, hogy mit jelent a saját akaratukat megtagadni, és mit jelent feltétel nélkül előre, ismeretlenül is elfogadni Isten akaratát, bízva abban, hogy az a legtökéletesebb, ami létezik, és hogy ez a számukra is az elképzelhető legjobb. 

Például nézzük azt az esetet, amikor valaki gyógyulásért imádkozik, mondjuk a saját gyógyulásáért. Azért kéred a gyógyulásodat, mert te akarsz meggyógyulni, vagy azért kéred, mert meg vagy győződve arról, hogy Isten akarja, hogy te meggyógyulj? Ez nagy különbség. Vagy mondjuk gazdagságért, világi dolgaid felvirágzásáért imádkozol: azért imádkozol, mert te akarsz gazdag lenni, vagy azért, mert meg vagy győződve arról, hogy Isten akarja, hogy te gazdag legyél. És igen sokan imádkoznak úgy, hogy a saját akaratukat akarják rákényszeríteni Istenre, illetve azt hiszik, hogy Isten is azt akarja, amit ők. De Isten olyanokat keres, akik iránta való szeretetből is tiszteletből engedelmeskednek, mert hiszik, hogy az ő akarata kedves, jó és tökéletes. És nem lehet másképpen megismerni az ő akaratát, csak ha előzőleg a saját akaratunkat határozottan megtagadtuk és félretettük.

John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 5.

Egy másik történetet hadd meséljek – amikor először elkezdtem járni ebbe a gyülekezetbe, volt itt egy srác (John Bevere Benny Hinn gyülekezetében volt ifjúsági pásztor sok évig – erről beszél itt). Körülbelül 8 – 9 évvel ezelőtt történt. Emlékszem, hogy megfigyeltem, mekkora beleéléssel imádta az Urat – csak úgy potyogtak a könnyei dicsőítés alatt. Többet olvasta és jobban magyarázta az igét, mint akkoriban bárki ebben a gyülekezetben, akit én ismertem. Egy nap a pásztori vezetőségi megbeszélésen, ráeszméltünk, hogy több mint 100-an elhagyták az ifjúsági csoportot, melyben ez a srác is benne volt és Hinn pásztor kiadta nekem és egy másik vezetőnek, hogy menjünk, beszéljünk ezzel a sráccal. Úgyhogy nekiálltam imádkozni, és kérdeztem az Urat, hogy ’Mi van ezzel a sráccal? Imád téged! Zokog, mikor dicsőít! Fejből fújja a Bibliát! Minden ifjúsági alkalmon ott van az első sorban! Mi a baj vele??’ És az Úr szólt hozzám és ezt mondta: ’Ez a srác egy ön-jelölt próféta! Egy olyan pozíciót feltételez magának, amit én nem adtam neki!’ Elmondjam nektek hogyan történik az ilyen? Valaki rád néz, és azt mondja: ’Te próféta vagy!’ És hajlamosak vagyunk ezt rögtön el is hinni – ’Hűű, akkor ez azt jelenti, hogy ÉN próféta vagyok!’ Emlékezzetek: Pál addig nem volt apostol, amíg a vének a Szent Szellem által nem szóltak és a kezeiket rá nem tették. Még Jézus sem nevezte ki saját magát a főpapi címre! Nem ő volt az, aki megragadta magának ezt a titulust – hanem az Atya nevezte ki! A Biblia azt írja, hogy:
‘…Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul…’

Ezt muszáj, hogy megértsük, mert túl sok keresztény kerül manapság hamis szellemi fennhatóság alá, és ez boszorkányság! A boszorkányság nem más, mint hamis / hamisított / leutánzott szellemi fennhatóság. Miután az Úr megmutatta, hogy ez a srác egy önjelölt próféta, egy nap leültünk vele beszélni az Istentisztelet után. És mivel szívemből szerettem ezt a srácot, szelíden és kedvesen mondtam neki, hogy Isten szólt hozzám imában…De ő rögtön felrobbant, hogy ’De Isten mutatta neki azokat a dolgokat…’ ’Miért ne mondhatná, ha Isten jelentette ki neki…’ Végig saját magát mentegette. Mikor mondtuk neki, hogy Isten azt mutatta, hogy ő egy önjelölt próféta, elvesztette az uralmát és egyikünkre sem akart hallgatni. A vége az lett, hogy otthagyta a gyülekezetet – el kellett mennie. Pár hónapra rá megtudtuk, hogy börtönbe került, mert kiderült, hogy veri a feleségét. Jézus azt mondta, hogy a ’Gyümölcseiről ismeritek majd meg őket…’ Nem azt mondta, hogy a ’Próféciáikról ismeritek majd meg őket…’!! Mi a gyümölcse egy igaz prófétának? Ha elhagyod a jelenlétét, jobban vágysz az Úrra, mint azelőtt valaha, és jobban aláveted magad Istennek, mint azelőtt valaha! Viszont egy hamis prófétával az történik, hogy ha elhagyod a jelenlétét, akkor hozzá vonzódsz – az emberhez! Egy igazi próféta Isten szívéhez fog vonzani téged – egy hamis próféta meg a saját ajándékához! Ha elhagyod a hamis próféta jelenlétét, arra fogsz vágyni, hogy hadd mehessek vissza hozzá – ’Bárcsak adna még egy kijelentést!’
Sok ilyen alkalomról hallunk – özönlenek az emberek, és mindenki kijelentést akar kapni! És nagyon szomorú, de legtöbbjük úgy üli végig a tanítást, hogy ’Fejezd már be a tanítást, térjünk a lényegre - akarom a kijelentésem!’ És képesek kínlódva végigülni a tanítást, még ha késő estig is várniuk kell, de akarják a kijelentésüket! És ugyanezek az emberek újra és újra visszajárnak, mert vonzza őket az ajándék! Az igéből azt látjuk, hogy az igaz prófétákat félték! Mikor Sámuel megérkezett egy városba, a helyi vének ’reszkettek’. Kérdezték tőle hogy ’Békésen jössz?’ Ugyanez Pállal – amikor megérkezett egy helyre a helyiek féltek. Pál azt kérdezi a korintusiaktól: Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével? A gyümölcseiről ismeritek meg őket, és nem az ajándékaikról!

Reinhard Bonnke - Pozitív kezdeményezés 4.

KÖZÖNSÉGES NAP

Figyeld meg, mikor történt ez! "És történik egy napon." Nos, "egy napon" meg kellett történnie! Ez a kifejezés arra utal, hogy ez nem volt különleges nap. Isteni vezetések és kinyilatkoztatások nélküli nap
volt. A győzelem azért született meg, mert Jonatán eldöntötte, hogy harcolni fog. Azt a napot ő tette különlegessé. Isten napja pontosan egybeesett azzal a nappal, amikor Jonatán eldöntötte, hogy már eleget lógtak. Ez mindig így van. Ez a nap nem volt ígéretes, nem voltak kedvező jelek. Nem voltak különösen jó feltételek - tulajdonképpen rosszak voltak a feltételek, ugyanúgy, mint amikor a filiszteusok korábban behatoltak az országba.

A király azt várta, hogy történjen valami, talán az, hogy valami cselekvésre kényszeríti. Isteni vezetést akart, vagy remélte, hogy Isten mozdul majd először, ezért beszélt a pappal. Jonatán nem tudott
eshetőségekre és jelekre várni. Ő nem tárgyalt papokkal. Az ő "gyapjúja", amivel Isten akaratát kipuhatolta, szinte biztos volt, hogy a csatába indítja őt. Nem csoda, hogy Jonatán Dávid szíve szerint
való ember volt és emlékezz, Dávid Isten szíve szerinti ember volt.
Istennek van egy ezeréves naptára, amin csak egy nap szerepel: a "ma". Maga Jézus is kihívást intézett azokhoz, akik a "négy hónapon belül elérkező aratásra vártak'1 és azt mondta nekik: "a gabona már érett". Egyszer Aggeus próféta súlyos támadást intézett Jeruzsálem lakói ellen, amikor azok azt mondták: "Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje" (Agg. 1:2.). Nem volt itt Isten háza építésének az ideje, de a saját házát azért mindenki felépítette.

Az emberek túl gyakran mondják azt, hogy nincs itt a megfelelő idő Mintha az időjárás, vagy a körülmények Isten erejének az útjába állhatnának. Az ébredés nem ott készül, ahol ébredés van, hanem ott, ahol az ébredés legkisebb jele sem található. Az ébredések mindig akkor kezdődnek, amikor semmi sem történik, ahol nincs jele Isten mozdulásának, és semmi bátorító nincs a láthatáron. Pontosabban, a hit bátor emberei az őket körülvevő rossz dolgok láttán léptek ki, hogy megváltoztassák azokat. Ha addig várunk, amíg javul a helyzet, akkor sosem fogunk elindulni. Akkor hát mi a lényeg? Jonatán akkor támadott, amikor lehetetlen volt győzni,ezért járt sikerrel. Isten örömmel állt Jonatán mellé, bebizonyította a hatalmát.

Dave Hunt - A miseáldozat 9.

Példabeszédek

Jézus ezt mondta: „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik...” (János 10,9), a katolikusok azonban ezt nem értelmezik úgy, hogy Jézus Krisztus egy kézzelfogható ajtó, amin ha szó szerint bemennek, akkor az ő fizikai testük is megtartatik. Jézus ezzel a hasonlattal azt mondja, hogy ha valaki hisz őbenne, a szellemi valóságnak egy teljesen új állapotába kerül, az örök életbe. Amikor Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben” (János 8,12), nem fizikai, hanem szellemi értelemben vett világosságról beszél, amit azok nyernek el, akik Benne hisznek, ellentétben azzal a szellemi sötétséggel, amelyben a világ vesztegel.

Sorolhatnánk még tovább ezeket a példákat, de azt hiszem, szükségtelen. Jézus sokszor felszólítja az emberiséget, hogy higgyen Benne. Bármiről is beszélt, legyen az újjászületés, víz, juhok, pásztor, mag, magvető, gyümölcs, kenyér vagy ajtó, a célja mindig az volt, hogy szellemi igazságot közvetítsen egy jól ismert fogalmon vagy tárgyon keresztül, és ezt sohasem kellett szó szerint értelmezni. Arról is tudomást szerezhetünk a Bibliából, hogy amikor Jézus a sokasághoz szólt, mindig példabeszédeken keresztül tette: „Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik” (Máté 13,34).

Jézus a János evangélium 6. részében is a sokasághoz beszél. Ezért tudjuk, hogy - mint máskor - most is példázatokban szól, jelképes és szellemi nyelvet használ, amit nem szabad szó szerint értelmezni. Vannak azonban még más érvek is, amelyek emellett szólnak. Most nézzük meg ezeket!

2014. augusztus 13., szerda

Joyce Meyer - Jó szokások kialakítása, rossz szokások kitakarítása

Jó szokásokat vehetünk fel, és rosszakat hagyhatunk el ismétlés útján. A szakemberek szerint harminc nap alatt kialakítható vagy megtörhető egy szokás, ezért arra hívlak, hogy próbáld meg: változtasd meg az életedet szokásaid megváltoztatásával! Először talán nehéz lesz, de szorgalommal és türelemmel végül sikerülni fog. A jó szokásokat, amelyeket állításunk szerint szeretnénk kialakítani, többek között azért nem sajátítjuk el, mert az azonnali kielégülés kultúrájában élünk. Mindent azonnal akarunk, és nem értjük, hogy a sok jó dolog, amire vágyunk, és amire szükségünk van, nem lesz csak azért a miénk, mert akarjuk. Jó szokásokat azok tudnak kialakítani, akik kitartanak, és semmiképpen sem adják fel.
Vince Lombardi azt mondta: „A győzelem szokás – sajnos, a vereség is az.” Azt is mondta: „Amikor megtanulunk feladni valamit – a feladás már a szokásunkká is vált.”
Hozd meg most azonnal a döntést, hogy a jó szokások kialakításának és az elhagyni kívánt rosszak megtörésének területén győztes lehetsz, és az is leszel!
Sose fogj hozzá semmihez kételkedve és attól rettegve, hogy kudarcot vallasz! Úgy kezdj hozzá ehhez a könyvhöz, hogy hiszed: meg tudsz változni! Isten segítségével képes vagy jó szokásokat kialakítani, és rosszakat elhagyni. Jó szokások kialakításával jobb emberré válhatsz.

A könyv ára: 2750.- Kiadói ár: 2350.-

Megjelenés: 2014. augusztus 21.
immanuel.hu


Kyle Idleman - Nem pusztán rajongó. 2 részlet a könyvből

Gondold el a következő helyzetet! Képzeld el, hogy a legidősebb lányom most lesz huszonöt éves. Még nem ment férjhez, de nagyon szeretne. Úgy döntök, hogy segítek neki. Képzeld el, hogy feladok egy hirdetést az újságban, felállítok egy reklámtáblát, pólókat készítek, és azért könyörgök, hogy valaki válassza már őt. Ösztönzőleg még néhány vonzó ajándékot is felkínálok. Nem alacsonyítom le őt ezzel? Nem úgy tűnne, hogy bárki, aki eljön érte, az szívességet tesz neki? Soha nem tennék ilyet. Magasra emelném a mércét. Ellenőrizném a fiatalember hátterét, és hazugságvizsgálót alkalmaznék. Hosszú jelentkezési lapokat töltetnék ki három példányban. Ellenőrizném a referenciáit, és rejtett kamerákat szerelnék fel. Ha kapcsolatot szeretnél a lányommal, jobban teszed, ha felkészülsz arra, hogy mindenből a legjobbat add neki. Nemcsak azt akarom hallani, hogy szereted őt, hanem azt is tudni akarom, hogy elkötelezed magát neki. Tudni akarom, hogy az életedet adnád a lányomért.

Prédikációim során túl sokszor próbáltam meg rábeszélni az embereket Jézus követésére. A lehető legvonzóbbá, legkényelmesebbé, legkellemesebbé akartam tenni az Ő követését. Ezért szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy furcsa egy könyvet bocsánatkéréssel kezdeni, de szeretném, ha tudnád, hogy olyan utazásra hívlak, amelyet én magam is megteszek. Én továbbra is részt veszek ezen az utazáson, és azt kell, hogy mondjam, sosem volt könnyű. Sokkal kényelmesebb
volt egy embernek lenni a tömegből.
Tudom, hogy a bevezetés általában olyan dolgokat tartalmaz, ami a könyv elolvasására ösztönzi az embereket. Az előszót egy híresség írja meg, vagy valaki más, aki elmondja az olvasóknak, hogy milyen nagyszerű az író. Minimum a szerzőnek kellene valami olyan bevezetőt írnia, ami ráveszi az embereket arra, hogy el akarják olvasni a könyvet.

Nem vagyok benne biztos, hogy azt tettem… Valószínűleg nem. Úgy vélem, nem kimondottan ébreszt bizalmat egy olyan ember bocsánatkérése, aki sokáig rosszul értelmezte a dolgokat. De azt akarom, hogy egyértelmű legyen, hogy ez a könyv nem csupán egy papírra vetett információ vagy egy pásztor szövegmagyarázata a
Szentírásról. Ezt a könyvet a János evangéliuma 6. fejezetében szereplő sokaság egyik tagja írta, aki azt gondolta ugyan, hogy Jézus nagyszerű, de igazából csak az ingyen ennivaló miatt volt ott.

Remélem, hogy végigolvasod ezt a könyvet, és felfedezed, hogy mit jelent igazából Jézus követőjének lenni. Többet beszélek majd a bűnbánatról, mint a megbocsátásról, többet az alárendeltségről, mint az üdvösségről, többet a megtörtségről, mint az örömről, és többet a halálról, mint az életről. Az az igazság, hogy ha egy olyan könyvet keresel Jézus követésének témájában, amely kényelmes és megnyugtató utat kínál, akkor ez a könyv nem neked szól. Ne érts
félre, azt akarom, hogy tovább olvasd! Csak őszinte akarok lenni, és a tudomásodra akarom hozni, hogy nem lesz sok ingyen kenyér.

http://immanuel.hu/index.php#nem_pusztan_rajongo



Derek Prince - A hatékony imádság 3.

Nézzük most a János 14,13-14-et: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. H valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” Mindezek az Őr Jézus szavai, amiket addig olvastunk, tanítványaihoz. A tartalma, területe ennek az ígéretnek rendkívül széles: akármit kértek majd az én nevemben…, ha valamit kértek. Olvassuk el ezt a nagy ígéretet is együtt: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”

A következő ige a János 15,7: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” Az Úr Jézus két feltételt említ. Ha énbennem maradtok, tehát ha helyes viszonyban maradtok vele, és az én beszédeim bennetek maradnak, vagyis az ő szavai befogadásra, meghallgatásra találnak nálunk, és megcselekedjük azokat, nemcsak feledékeny hallgatói, hanem megcselekvői vagyunk az ő szavainak, parancsainak, akkor akármit kérhetünk, meglesz az nékünk. Olvassuk el ezt is együtt, mert a hit hallásból van: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, meglesz az néktek.”
A következő ige a János 16,24. Itt ara tanítja az Úr Jézus a tanítványait, hogy milyen viszonyban legyenek az Atyával, amikor kérnek valamit. „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Azt mondja, bátran forduljatok az Atyához az én nevemben, meg fogjátok kapni, amit kértek. Akik ismerik már ezt az örömet, tanúsíthatják velem együtt: nincsen hasonlítható ahhoz az örömhöz, amit a meghallgatott imádság, az imádság teljesítése okoz. Ezt a fajta örömöt semmi más nem hozhatja. 

Ha fel tudjátok fogni, mit jelent az, hogy az Atya, a mindenható Atya, az egész mindenség teremtője, az Úr Jézus Atyja annyira érdeklődik a mi dolgaink iránt, és annyira foglalkozik a mi kis, csip-csup ügyeinkkel is, hogy akármit kérünk tőle, meghallgat bennünket, ez olyan hihetetlen, és olyan örömet jelent, hogy ezt el sem tudja képzelni, aki ezt nem tapasztalta. Az egyik fő problémája a gyenge, vallásoskodó típusú hívő életnek, hogy annyira határozatlan, körvonalazatlan az imádsága az ilyen embereknek, hogy észre sem veszik, amikor teljesül. Nem mernek pontosan kérni, nehogy kiderüljön, hogy nem teljesül, de azt sem veszik észre, hogyha teljesül, s emiatt az örömből is kimaradni. Ez az öröm, amit az Úr Jézus említ, azoknak az öröme, akik merik annak a kockázatát vállalni, hogy konkrét dolgokat kérjenek, esetleg konkrét határidőre, hogy tudják, hogy biztosan az ő kérésük teljesült, és nem csak úgy véletlenül következett be az, amit kértek. Olvassuk el mégegyszer együtt: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.”

John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 4.

Van erre egy példa is az Ószövetségben. Mely szerintem még a Jézabel történetnél is jobb. Nem egyezik meg a két történet teljesen, de nézzük inkább meg együtt. Lapozzunk együtt a I.Királyok 13. fejezetéhez. Hadd vázoljam a helyzetet: Salamon után Izrael két királyságra bomlott – Izraelre és Júdára. Salamon fia, Roboám volt Júda királya, Jeroboám, aki Salamon szolgája volt, Izrael királya lett. Na most Jeroboámot aggasztotta a gondolat, hogy Izrael visszakerül Roboám uralma alá, mert Jeruzsálemben volt a szövetség ládája. Úgyhogy Jeroboám két bálványimádó helyet állított fel – egyiket Dánnál, másikat Béthelnél. Ez után megparancsolta az embereinek, hogy ezeken a helyeken imádják Istent, és azt is mondta nekik, hogy ezek azok az istenek, akik őket megszabadították Egyiptomtól. Tehát még mindig vallotta azt, hogy Izrael népe megszabadult, csak éppen Isten képmását formálta el valami másra. Én úgy érzem, hogy ez olyan dolog, amit mi is megtettünk – megváltoztattuk Isten képmását. Más Jézust szolgáltunk, mint aki Ő valójában.

Elismerjük az Ő megváltó kegyelmét, de vajon olyan Jézust imádunk, akiről az ige beszél? Visszatérve Izraelre, tehát lett két bálványimádó hely – Béthelben és Dánban. És Isten elhívott egy prófétát, aki elment ehhez a királyhoz és ránézett a királyra és így szólt: „Isten fel fog emelni egy Jósiás nevű embert, aki le fog rombolni mindent, amit építettél. Ez lesz a jel: az oltár kettéreped és kifolyik a hamu.” Amikor ezt Jeroboám meghallotta kinyújtotta a kezét, és azt kiáltotta, hogy „tartóztassátok le!” De ahogy ezt tette, a keze elsorvadt! Erre a király kérlelni kezdte a prófétát, hogy az imádkozzon a kezéért. A próféta imádkozott, és a keze helyreállt. A király meghívta a palotájába, egy lakomára, de a próféta visszautasítja, mert azt mondta neki az Úr, hogy „Nem ihatok itt, nem ehetek itt, és más úton kell visszatérnem!” És a próféta útra is kelt.
Na most gondoljuk végig egy kicsit! Ez a Jeroboám egy nagyon gonosz ember, és a próféta nyugodtan mondhatta volna, hogy „Eszem ágában sincs veled lakomázni!” Ahogy elindul az útján visszafele, nézzük meg kivel találkozik. 1. Királyok 13: 11. „Lakott azonban Bételben egy öreg próféta…” Namost, az első dolog, amit tudni szeretnék az, hogy miért? Miért lakott ez a próféta Béthelben - ezen a helyen, ahol ez a bálványimádó hely fel lett állítva? Mindjárt meglátjátok, hogy voltak problémái ennek az embernek. Egy dolgot nagyon fontos észben tartanunk a Jézabel szellemével befolyásolt személlyel kapcsolatban – és ez egy nagyon fontos dolog: az ilyen embernek nagyon komoly és valóságos ajándékai lehetnek. Csak éppen rossz befolyás alatt vannak ezek az ajándékok. El lettek torzítva. Tartsuk észben, hogy csak azért, mert benned van az ajándék még nem válsz prófétává! Ugyan úgy igaz ez, mint az is, hogy csak azért, mert van ajándékod az emberek szeretetére és gondozására, ettől még nem leszel pásztor! Egyedül Jézus nevezhet ki a pásztorokat – az Ö Szent Szelleme által! Pál egészen addig nem volt apostol, míg a vének a kezeiket rá helyezték és kiküldték. És pont ez az, amit eltorzítanak a ’Jézabeli’ emberek: ’Óóóó, Isten azt mutatja nekem, hogy te egy prófétanő vagy!’ ’Isten azt mutatja nekem, hogy te próféta vagy!’ És ettől te rögtön azt érzed, hogy ’Hű, tényleg mondtam már dolgokat embereknek, ami igaznak bizonyult, akkor ÉN PRÓFÉTA vagyok!’ Ezzel egy olyan szellemi pozíciót feltételeztél magadénak, amit Isten nem adott neked! És ezzel bekebelezett ez a szellem!

Reinhard Bonnke - Pozitív kezdeményezés 3.

KÉT MERÉSZ TANÍTVÁNY

A kis filiszteus helyőrségbe vezető út, ami fölöttük helyezkedett el, egy hegyszoroson vezetett keresztül, ami egy ponton két éles szikla közé szorult. Jonatánnak nem csak felmásznia kellett, ami a védőket előnybe helyezte vele szemben, hanem át is kellett jutnia egy szűk védőálláson. Ott egyetlen filiszteus feltartóztathatott egy egész hadsereget is, mint Horatius a Tiberis hídjánál. Jonatán tehát azt mondta a fegyverhordozójának: "Az Úr talán együttműködik majd velünk: hiszen Neki mindegy, hogy sok, vagy kevés állal ad-e szabadulást."

Ez a hit kockázata volt. Ők tudták, hogy az Úr kettőjük által is szabadulást adhat. De egyáltalán nem tud szabadulást adni, ha mindenki a gránátalmafák alatt hűsöl. Az ilyen tétlenség lehetővé teszi, hogy a hódító ellenség örökké vidáman csücsüljön. Szükség volt valamilyen izraeli lépésre. Istennek mindegy volt, hogy a lépés hivatalos-e, vagy személyes kezdeményezésből fakad.
Tehát úgy döntöttek, próbát tesznek. Kijönnek a rejtekből, és odaállnak, ahol a filiszteusok láthatják őket. Aztán, ha az ellenség azt mondja: "Jenrtek fel mi hozzánk, és valamit mondunk néktek" (I. Sám.
14:12.), akkor Jonatán és a fegyverhordozója odamegy. A filiszteusok sosem hitték volna, hogy Jonatánék megkísérelnek egy ilyen bolond kalandot: ketten odamennek húsz katonához, ami már majdnem egy hadsereg, és azok húszan fölöttük vannak, előnyös helyzetben.

Figyeld meg, mi volt Jonatán próbája! A hit cselekedete volt az. Jonatán valami nagyon merészet akart tenni, a "gyapjúja" pedig az volt, hogy a filiszteusok kihívják-e őt, ha láthatóvá teszi magát. Ez
persze elvárható egy ellenségtől. Egyesek képtelen "gyapjúkat" tesznek ki, és vagy túl könnyű, vagy túl nehéz feltételekből veszik a vezetést. Őket általában végül az ördög húzza be a csőbe.
A filiszteusok látták Jonatánt, és pontosan azt mondták, ami várható volt: "Gyertek fel ide!" Akkor éppen ők sem lelkesedtek a csatázásért. Nem hitték, hogy a két ifjú izraeli katona megpróbál feljutni. Tehát hátat fordítottak nekik, és nem csináltak semmi különöset.
Jonatán és a fegyverhordozója azonban megtette azt, amit merészség volt megkísérelni. Ők ketten felmentek, kézen és térden csúszva. Egy ugrással megtámadták a döbbent helyőrséget, és készületlenül találták őket. Jonatánnak valódi vakmerőséget adott a hite ahhoz, hogy győzzön.

Mit csinált eközben Saul? Az Úr egyik papjával beszélgetett, valószínűleg segítséget és vezetést keresett, amikor nyilvánvaló volt, mi a feladata. Remélte, hogy Isten majd tesz valamit (1. Sám. 14:3.). Isten akart tenni valamit - amint valaki hisz Benne annyira, hogy cselekvésbe kezd.
Valójában Isten tett is valamit - amikor Jonatán cselekedni kezdett. A merész támadás sikerült. Az Úr megsegítette a hősiességüket. Aztán Ő maga kelt fel a hatalmával, és megtette a Maga dolgát. Földrengést keltett, ami talán nem szokatlan azon a tájon.

Emiatt pánik tört ki, ami szétterjedt az ellenség soraiban. A filiszteus erők összezavarodtak, rémhírek keltek szárnyra, és az ellenség menekülni kezdett. Jonatán apja, Saul király hallotta a zűrzavart. Felbátorodott, és az embereit a csetepatéba vezette, üldözőbe vette a filíszteusokat. Még a filiszteusok hadifoglyai is felbátorodtak, és a rabtartóikra támadtak. Az Efraim hegység sziklái között rejtőző izraeliták is, akik a csata előtt túl rémültek voltak, most bátrak lettek, és felülről ráugrottak az ellenségre. Így a filiszteusok csapdába estek, és súlyos vereséget szenvedtek.

Dave Hunt - A miseáldozat 8.

A katolicizmus azt tanítja, hogy a hívek rendszeresen Krisztus testét eszik, és a vérét isszák. Minél több a mise, annál jobb, de persze még akkor sem biztos az, hogy valaki bejut a mennyországba anélkül, hogy ne kellene szenvednie a purgatóriumban. Az Egyházi törvénykönyv 904. kánonja a következőt mondja:

"A papok sohase feledkezzenek meg arról, hogy az eucharisztikus áldozat misztériumában újra meg újra a megváltás műve valósul meg; gyakran misézzenek, sőt a mindennapi misézés nagyon ajánlott..."

A Bibliában azonban nem egy helyen van arról szó, hogy a megváltás egyszer s mindenkorra elvégeztetett a kereszten, és ezért Jézus Krisztus áldozatát soha többé nem kell és nem is lehet megismételni.
Jézus ezt mondta: „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz őbenne, örök életete legyen...” (János 6,40). Látható, hogy a Jézus Krisztusban való hit (amit ő ahhoz hasonlít, hogy valaki eszi az ő testét) egy egyszer s mindenkorra lezárult tény. Nem azt mondja, hogy hússzor, ezerszer, napi egyszer vagy heti egy alkalommal kell ezt újra megismételni. Ha valaki
hisz Jézus Krisztusban, annak megbocsáttattak a bűnei, és Isten ingyen kegyelemből örök életet ad annak. Tehát ha valaki már egyszer hitt, és Jézus Krisztus testének „evése” által örök életet nyert, az soha nem szorul ismétlésre. Ekkor ugyanis az „örök élet” kifejezés nem helyénvaló, hiszen ami örök, az örök ideig tartó, és így nem kell megújítani vagy újra elvégezni. Figyeljük meg, mit mond Jézus ugyanebben a fejezetben:

Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. (János 6,47-51)

Hol adta Jézus az ő testét? Nem az utolsó vacsorán, ahogy ezt a katolikusok tanítják, hanem a kereszten. „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a keresztáldozat a századokon át az ő eljöveteléig jelenlévő valóság legyen."

Szeretném még egyszer elismételni: ha Jézus Krisztus szó szerinti értelemben beszél a testéről és véréről a János evangélium 6. részében, akkor azok, akik valóságosan eszik az ő testét, soha nem halnak meg. Az apostolok azonban mind halottak. Ha Jézus nem úgy értette, hogy az ő testének evése megőriz még a fizikai haláltól is, akkor arra sem utalhatott, hogy szó szerint az ő testét kell ennünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus az egész fejezetben szellemi értelemben szól, ahogyan ezt máshol is gyakran teszi.

Nagyon tragikus az, hogy egy katolikus hívő azért nem veheti át a szellemi örök életet, amit Jézus neki is kínál, mert a hivatalos dogma azt tanítja, hogy Jézus Krisztus szavait szó szerint kell értelmezni. Róma azt állítja, hogy ő tartja kézben a „Jézus Krisztus által elnyert érdemeket”, és csak neki van hatalma arra, hogy ezekből részesítse a katolikus híveket, amikor azok magukhoz veszik Jézus Krisztus valóságos testét és vérét. A misét tehát állandóan meg kell ismételni.

2014. augusztus 12., kedd

Megjelent! Kyle Idleman - Nem pusztán rajongó.

1. részlet a könyvből:

Csütörtök délután van, és a gyülekezeti teremben ülök. Most üres, de már csak néhány nap van hátra húsvétig. Harmincezernél is több ember várható a hétvégi istentiszteletekre, de nekem még elképzelésem sincs arról, hogy mit mondok majd nekik. Érzem a növekvő nyomást, miközben ott ülök, abban reménykedve, hogy eszembe jut egy prédikáció. Végigpásztázom az üres ülőhelyeket, remélve, hogy jön valami ihlet. Ehelyett csak még jobban izzadok. Letörlöm az izzadtságot a homlokomról, és lenézek. Ennek a prédikációnak jónak kell lennie. Vannak jó néhányan, akik csak karácsonykor és húsvétkor jönnek gyülekezetbe (őket csak „ünnepi keresztényeknek” hívjuk). Biztos
akarok lenni abban, hogy mind visszajönnek máskor is. Mit mondhatnék, hogy megragadjam a figyelmüket? Hogyan tehetném az üzenetemet vonzóbbá? Tehetnék-e valami ötletes dolgot, ami nagy szenzációt keltene, és az emberek beszélnének róla?

Még mindig semmi. Az előttem álló széken van egy Biblia.
Megragadom. Nem jut eszembe egyetlen igerész sem, amit fellapozhatnék. Egész életemet ennek a könyvnek a tanulmányozásával töltöttem, és nem jut eszembe egyetlen igeszakasz sem, ami lenyűgözné az ünnepi keresztényeket. Azt fontolgatom, hogy úgy használom majd, ahogy gyerekként tettem: mint valami varázsgömböt. Felteszel egy kérdést, felütöd valahol a Bibliát, ráböksz valamire az adott oldalon, és amit ott látsz, az a válasz a kérdésedre. Végül egy gondolat fut át az elmémen: Kíváncsi vagyok, mit tanított Jézus a nagy sokaságnak. Felfedezésem örökre megváltoztatott. Nemcsak úgy, mint igehirdetőt, hanem úgy is, mint Krisztus követőjét. Rájöttem, hogy amikor Jézus a sokaságnak tanított, a leggyakrabban olyan üzenetet hirdetett, amely miatt nagy valószínűség szerint elhagyták Őt.

Abban az üres gyülekezeti teremben pont egy ilyen alkalomról olvastam János evangéliumának 6. részében. Jézus egy több mint ötezer főre duzzadt embertömeghez szól. Soha nem volt még népszerűbb. Elterjedt csodálatos gyógyításainak és gondolatébresztő tanításainak híre. Ez a több ezer fős tömeg azért jött, hogy ünnepelje. Jézus tudja, hogy az egész napos tanítás után az emberek kezdenek megéhezni, így odafordul tanítványaihoz, és megkérdezi őket, hogy honnan vesz ez a sok ember ennivalót. Filep, az egyik tanítvány azt mondja Jézusnak, hogy még nyolchavi munkabér sem lenne elegendő összeg annyi kenyér megvásárlására, hogy akár csak egy harapásnyi jusson mindenkinek. Filep szemszögéből nézve valóban semmit nem lehetett tenni. De egy másik tanítvány, András, miután végigpásztázta a tömeget, elmondja Jézusnak, hogy van ott egy fiú öt darab kenyérrel
és két kis hallal. Jézus fogja a fiú ebédjét, és megelégíti vele az egész sokaságot. Valójában a Biblia azt is elmondja nekünk, hogy még azután is bőségesen maradt ennivaló, miután mindenki jóllakott.

Étkezés után a sokaság úgy dönt, hogy letáborozik éjszakára, hogy másnap is Jézussal lehessen. Ők Jézus nagy rajongói. A következő reggel, amikor a tömeg felkel és újra megéhezik, keresni kezdik
Jézust, más szóval az étkezési jegyüket, de sehol sem találják. Ezek a rajongók egy ráadás-műsort remélnek. Végül megtudják, hogy Jézus és tanítványai átkeltek a tó túlsó partjára. Mire utolérik Jézust, már rettentően éhesek. Elszalasztották a reggeli rendelésének lehetőségét, most viszont készen állnak, hogy megtudják, mi lesz a menü ebédre. Jézus azonban úgy döntött, hogy bezárja az „egyél, amennyit bírsz” büfét. Most már nem ad ingyen kóstolót.

A 26. versben így szól a sokasághoz: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Jézus tudja, hogy ezek az emberek nem azért veszik mindezt a fáradságot, és nem azért hoznak áldozatot, mert követik Őt, hanem azért, mert egy kis ingyen ennivalót akarnak. Vajon Jézust akarták, vagy csak az érdekelte őket, hogy mit tehet értük? A 35. versben Jézus felajánlja Önmagát, de a kérdés a következő: Elég lesz az? Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Hirtelen már csak Ő az egyetlen az étlapon. A tömegnek el kell döntenie, hogy elég lesz-e nekik Jézus, vagy valami másra éheznek. Ezt olvashatjuk az igerész végén:Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül, és nem jártak többé ővele. (János 6:66)

Sok rajongó visszafordul, hogy hazatérjen. Megdöbbentett az a tény, hogy Jézus nem szalad utánuk. Nem finomítja az üzenetét, hogy vonzóbbá tegye. Nem küldi el a tanítványait, hogy menjenek az
emberek után valami ötletes szórólappal, amelyben meghívja őket, hogy jöjjenek vissza egy „hozd létre a saját tejszínhabos-jégkrémes édességedet” közösségi programra. Úgy tűnik, nem zavarja az a tény, hogy népszerűsége nagyot esett.
Amint ott ültem a gyülekezeti teremben üres székek ezreitől körülvéve, egy dolog világos lett a számomra: Jézus nem a tömeg nagyságával törődött; az emberek elkötelezettségének a mértéke érdekelte.
Visszatettem a Bibliát az előttem álló székre.
Feljajdultam: Istenem, bocsáss meg!
Szinte abban a pillanatban, amikor kimondtam, tudtam, hogy tovább kell lépnem. Néhány nappal később, húsvét vasárnap több ezer főnyi tömeg gyűlt össze, én pedig egy elfojtott bocsánatkéréssel kezdtem a prédikációt. Azt mondtam a sokaságnak, hogy tévedtem, amiért túlzottan foglalkoztatott, hogy mit fognak gondolni és hányan fognak újból eljönni. Azt hiszem, az évek során jó szándék vezérelt: a lehető legvonzóbbnak bemutatni Jézust, hogy az emberek eljöjjenek, és örök életet találjanak Benne. Jézust kínáltam az embereknek, de sok ingyen kenyeret osztogattam. Ennek folyamán olcsóvá tettem az evangéliumot.



2014. augusztus 11., hétfő

Derek Prince - A hatékony imádság 2.

Lapozzunk most a Máté 21,22-höz. „És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.” Ezt a verset pontosabban így lehetne fordítani: „Akármit is kértek a ti imádságotokban, ha hittel, valóban hittel kéritek, meg fogjátok kapni.” Miért ne olvasnánk el ezt a verset is együtt: „És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”

Menjünk tovább most a Márk 11,24-hez. „Azért mondom néktek, amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” Ezt a verset így lehet pontosabban fordítani: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyertétek, és akkor meglesz néktek.” Tehát három dologról van szó. Egyszer a kérés, azután a megnyerés, vagy elfogadás, és azután a birtoklás, „meglesz” – mondja a mi fordításunk. Ebben az a lényeges, hogy az első kettő az imádságkor, az imádság alatt történt, tehát a kérés is, és a bizonyosság, az elfogadás is, hogy meg fogjuk kapni, amit kérünk, a harmadik pedig a birtoklás, amikor megvalósul a kérés, amikor megkapjuk, amit kértünk, ez időben esetleg jóval később történik.
Ezt látjuk az 1János 5,14-15-ben: „és ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogyha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket, és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk tőle.” Tehát azzal a hittel imádkozik az igazi kérő, az igazi hívő, hogy ez a kérés biztosan meghallgatásra talál, és még a kérés alatt, vagy azzal egyidejűleg teljes bizonyosságra jut abban, hogy ez már az ő birtokában van. A megvalósulás ugyan csak később történik, meg, de a bizonyosság, az elfogadása annak, hogy a kérés meghallgatásra talált, és teljesítésre került, ez az imádkozáskor történik. Tehát mégegyszer, szabad fordításban a Márk 11,25 így hangzik: „Azért azt mondom nektek, akármit kértek imádságotokban, higgyétek azt, és bízzatok benne, hogy az már a tiétek, az garantálva van nektek, hogy teljesül, fogadjátok el, amit kértetek, és akkor meg is valósul, teljesülni fog.”
Igen sokan azért nem kapják meg azt, amit kérnek, mert csak kérik, de nem veszik át, nem fogadják el. Amikor kérnek, akkor az Atya kinyújtja a kezét, és ott van a tenyerében az a dolog, amit kérnek, de ők a maguk részéről nem nyújtják ki a kezüket, hogy elvegyék az Atya kezéből, amit kértek. A megvalósulás csak úgy jöhet létre, ha a két kéz találkozik, ha átveszed az Atya kezéből azt, amit ő nyújt neked. Mint minden dologban, ami Isten és ember között történik, mindig megvan az ő része, és a mi részünk. Mi nem tudjuk helyette elvégezni, amit csak ő tud megtenni, és ő sem akarja elvégezni helyettünk, ami a mi dolgunk. A kérésnek az előadása a mi dolgunk. Mi kérünk tőle valamit. És nekünk kell elvenni is az ő kezéből hitben, amit kértünk, az pedig már az ő dolga, hogy hogyan és mikor teljesíti, valósítja meg a kérést.

John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 3.

Annyira el tudok csodálkozni azon, hogy milyen könnyű az embereket levenni a lábukról azzal a kifejezéssel, hogy „Hűű, az Úr azt mutatta…”
A legszellemibb emberek, akikkel valaha találkoztam vagy ismertem általában a legnormálisabbak is voltak. Ott van Jézus – jól fogadták őt az adószedők, a bűnösök, sőt még vendégségbe is meghívták őt! Nem volt egy állandóan lebegő szuperszellemi lény. A halászokkal halakról beszélgetett, a magvetőkkel a magokról beszélgetett – Jézus normális volt!! És néha, mikor egy ilyen szellem befolyása alatt lévő ember társaságában vagyok, azon jár az eszem, hogy „Te jó ég! Te meg milyen dimenzióban vagy?!; „Honnan származol?!; „Miféle mennyről hallottál te?!” Ha hagyod, hogy hasson rád ez a „Ilyen látást láttam, olyan álmot álmodtam” duma, akkor bekerülsz a befolyása alá. A legtöbb emberben nincs erő az ellenállásra. Vagy nem értik és ezért nem látják. Tudjátok, az ördög egyik legjobb taktikája ellened, az hogy megvakít az ő munkáinak módszerére. Tudjátok, Izrael azért volt mindig nagyon sikeres a harcokban, mert Izrael rendelkezett mindig a világ legjobb hírszerzésével. És ha te is megérted, hogy az ellenség hogyan működik, le fogod tudni győzni, még akkor is ha nálad erősebb. És hát ugye az ördög nem erősebb nálunk, úgyhogy már ezen a téren is előnyben vagyunk. A szomorú csak az, hogy a megfélemlítés, kontroll és boszorkányság segítségével jön az ördög a keresztények ellen, és a saját uralma alá hajtja őket, miközben ugyanezeknek a keresztényeknek megvan arra a fegyverük, hogy legyőzzék őt.

Nagyobb az, aki benned van!!! És aki benned van, az nem furcsa vagy bolond, hanem nagyon is normális! Aztán olyat is mondhat ez a személy neked, hogy „Háát, imádkoztam a családodért, imádkoztam a férjedért. És Isten mutatott pár dolgot.” Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy ezzel a személlyel együtt imádkozol. Együtt imádkoztok, akár hetekig is. Nemsokára megosztod vele azt, hogy „a férjem ezt csinálta, a férjem azt csinálta…” erre meg ő azt mondja, hogy „Én tudom! Imádkoznunk kell a férjedért!” Ezután elkezdtek imádkozni a férjedért. Na most mit ér el egy ilyen szellem által befolyásolt személy? Elvonja ezt a házas nőt a férje szellemi fennhatósága és védelme alól, ahova Isten helyezte.

Ez az incidens megtörtént velem, mikor ifjúsági vezető voltam. A gyülekezetemhez közel költöztem és a költözésem napján odajött hozzám egy srác, aki ott lakott az épületemben. Első reakcióm az volt, hogy elzárkóztam tőle, de minél többet beszélt, annál jobban lenyűgözött, hogy mennyire szellemi volt a srác. Először csak nagyon megragadott néhány gondolata, amit mondott, de aztán hamarosan elkezdtünk együtt imádkozni. Nem sok idő telt el, míg eljutottunk oda, hogy már nem voltam hajlandó meghallgatni a feleségem Istentől kapott bölcs gondolatait, mert hiszen a srác mást mondott, és hát neki ’Isten mutatta meg’. Eljutottam egy olyan helyre hogy jobban adtam ennek a srácnak a szavára, mint a feleségem szavára. Na ez a srác a Jézabel szellemének befolyása alatt volt. Pedig ez a srác úgy idézte az igéket, órákig olvasta a Bibliát és imádkozott, rengeteg könyvet elolvasott…És én nem figyeltem a feleségemre, hanem erre az emberre! Nem figyeltem már azokra a vezetőkre, akiket Isten helyezett fölém, hanem én arra figyeltem, hogy mit mond ez a srác!” Ki lettem vonva az alól az alárendeltségi védelem alól, ahova Isten tett. 

De nekünk meg kell értenünk, hogy Isten királysága nem demokrácia!! Még csak nem is köztársaság!! Hanem egy királyság! Ahol rang és fennhatóság van! És Isten fennhatósága alatt nagy védelem van! És ennek a szellemnek a legfőbb célja, hogy kivegyen téged abból a fennhatóság alatti helyből, ahova Isten védelemből belehelyezett. Mert ha ezt meg tudja tenni, onnantól kezdve megnyert téged magának! Az a legfőbb célja, hogy kivonjon ez alól a fennhatóság alól. És ezt úgy csinálja, hogy azt mondja: „Háát, az Úr megmutatta nekem…”
Mit is mond az ige? Ez a nő magát prófétának nevezi, igaz? Azaz, egy olyan pozíciót feltételez magának, amit az Úr sosem adott neki. Tehát mit csinál? „tanítja Isten szolgáit és félrevezeti őket. Ráveszi őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és hogy egyenek a bálvány-isteneknek felajánlott ételekből.”
A szexuális bűn – Pál azt írta a Korintusi gyülekezetnek, hogy „arra törekedett, hogy úgy vigye az Úrhoz a gyülekezetet, mint tökéletes menyasszonyát.” De voltak ott más tanítók, akik magukhoz akarták vonzani őket, akiknek Isten nem adott fennhatóságot a gyülekezet felett.
Látjátok, ez nem testi erkölcstelenség, hanem szellemi erkölcstelenség. Ha mi elhagyjuk Isten fennhatóságát, szellemi házasságtörést követünk el! Értitek? Pál azt mondja, hogy Isten rá bízta annak a felelősségét, hogy „mint tökéletes menyasszonyát”, úgy vigye a gyülekezetet az Úr elé, de jöttek más tanítók és megpróbálták kivonni őket az alól a fennhatóság alól, ahova Isten tette őket. És pont ez az, amit ez a szellem el akar érni.

Reinhard Bonnke - Pozitív kezdeményezés 2.

CSELEKVÉS

Ha rés van a gáton, tömd be! Ne határozatot hozz a dologról! Ha ellenség tör be az ígéret földjére, nyilvánvaló a feladat. Harcolj! Ne várj! Ne kérdezd Istentől, mit tegyél, ne kutasd, kaptál-e tálentumot erre! Saul király volt olyan, aki vagy nem várt, amikor kellett volna, vagy várt, amikor nem kellett volna. Büszkeség az, ha nem csinálunk semmit, mert nem tehetünk valami óriásit. Most viszont egy másik leckét kell megtanulnunk.

A LEGROSSZABB IDŐK A LEGJOBBAK

Izrael és Filisztea évszázadokon keresztül versenyzett Izrael országáért. A filiszteusok Izrael hagyományos ellenségei voltak testileg és szellemileg is. Összehasonlíthatjuk ennek a történetnek a
szellemi alapelveit a mai keresztény munka és háború szellemi alapelveivel. Állandó izraeli-filiszteus csatározások folytak, amíg Dávid végül meg nem fékezte őket.
Miután Saulból király lett, ő létrehozott egy 3000 fős állandó hadsereget, és a harmadrészüket fia, Jonatán parancsnokságára bízta. Akkoriban a filiszteusok álltak jobban. Izrael egész földjén mindenfelé helyőrségeket telepítettek, egyet a Bételből Jerikóba vezető stratégiailag fontos úton, oda, ahol Mikmás városa állt.
Jonatán akkorra már intézett támadást a filiszteus erők ellen, tehát a filiszteusok jó csapatot helyeztek Mikmásba. Saul király mindenre készen kb. 600 katonát telepített az út másik oldalára Gibeánál, fel
volt készülve a háborúra.

Saul azonban csak várt. Az ujja a ravaszon volt, de nem húzta meg. Az ellenség kényelmesen ott ücsörgött Izraelben, elfoglalta és kiaknázta a jó földet. Ez műháború volt. Senki nem csinált semmit. A
filiszteusoknak semmit sem kellett tenniük, Izraelnek viszont kellett volna tennie valamit.

Nos, Jonatán olyan volt, mint Dávid. Egymás lelki társai voltak, a vérmérsékletük azonos módon azt diktálta, hogy vagy cselekszenek, vagy meghalnak. Jonatán türelmetlenné vált, amint csak ott
ücsörgött, és a földön könyökölve a füvet tépkedte. Apjára gondolt, aki hűsölve "várakozott egy gránátalmafa alatt”.
Jonatán végül anélkül, hogy apjának bármit szólt volna, a fegyverhordozójával együtt úgy döntött, hogy cselekvésbe kezd. Csak ők ketten. Az ellenség ott volt, miért hagynák hát őket zavartalanul?
Ha nem történik valami, a filiszteusok örökre letelepszenek az országban.

Dave Hunt - A miseáldozat 7.

Szó szerinti vagy szimbolikus értelmezés?

Közelgő megfeszíttetésére utalva Jézus a következőket mondta a zsidóknak a János evangélium 6. részében: „...az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért... ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek...” (51, 53. versek).

A katolicizmus azt állítja, hogy ezeket a verseket szó szerint kell értelmezni, és elítéli a protestánsokat, amiért ők ezt szimbolikusan értik. Jézus Krisztus azt is mondta, hogy „Én vagyok az életnek ama kenyere” (35. vers), de mégsem értik ezt szó szerint, nem azonosítják őt egy szép kerek cipóval. Talán abszurdabb dolog azt állítani, hogy Jézus Krisztus egy darab kenyér, mint azt, hogy egy darab kenyér maga Jézus Krisztus? A Bibliát valóban szó szerint kell venni, de csak akkor, ha szó
szerinti jelentést közvetít. Amikor analógia vagy szimbolikus értelmezés a helyénvaló, akkor a szó szerinti értelmezés sérti a logikát és egyben az isteni törvényt is.

A Zsoltáros a következőket mondja: „... [Isten] tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad...” (Zsoltárok 91,4). Talán madárnak kellene képzelnünk Istent? Jézus sírt Jeruzsálem miatt:
„...hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akaratok!” (Lukács 13,34). Teljesen egyértelmű az, hogy Jézus szavait nem szó szerint kell venni, bár itt azonosítja magát Azzal, akiről a 91. Zsoltár ír.

Jézus arra szólította fel az emberiséget, hogy higgyen Benne. Azt mondta Nikodémusnak, hogy aki hisz őbenne, az nem veszik el, hanem örök élete van (János 3,16), és hogy ha valaki hisz őbenne, annak újjá kell születnie. Jézus itt sem arról beszél, hogy az embernek újra meg kell születnie, hanem egy szellemi újjászületésről van szó. Ezt még a katolikusok is elismerik...

A samáriai asszonynak a kútnál „élő vizet” ígért, és azt, hogy „örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (János 4,10-14), és itt is teljes bizonyossággal állítjuk, hogy nem a természetes vízről beszélt. Elmondta a zsidóknak azt is, hogy aki Benne hisz, „élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (János 7,38), de itt sem értelmezi úgy senki, hogy az emberi testrészről, hasról beszélt, illetve, hogy valóságos folyókról lenne szó.

A János evangélium 6. részében Jézus ezt mondja; „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (35. vers). Biztosak lehetünk benne, hogy itt nem állította magáról azt, hogy valóságos kenyér, és azt sem, hogy akik Benne hisznek, soha nem kell majd enniük vagy inniuk. Itt arról beszélt, hogy szellemben soha nem lesznek újra éhesek és szomjasak. Jézus szellemi dolgokról beszélt, és ezt mindenki számára hasonlatokon keresztül tette szemléletessé, megragadhatóvá. Nincs semmi okunk arra, hogy szó szerint értelmezzük azt, amit néhány verssel később olvashatunk az Igében, vagyis, hogy „ennünk”
kellene az ő testét, és „innunk” az ő vérét.

E téves értelmezés alapján a katolikusok teljesen meg vannak győződve arról, hogy a kenyér és a bor valóságosan is Jézus Krisztus. Ha ez igaz, akkor ez a következőket vonja maga után. Ha Jézus Krisztus szó szerint értette, amit mondott, akkor azt is szó szerint kellett értenie, hogy „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (35. vers). Mivel a katolikusok azt állítják, hogy ők valóságosan Jézus Krisztus testét eszik, bizonyára soha nem éhesek vagy szomjasak. Vagy talán mégis? Ha az „éhség” és a „szomjúság” viszont szellemi értelemben értendő, akkor ez igaz arra is, hogy valaki eszi Jézus Krisztus testét. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus itt arra utal, hogy aki hisz őbenne, örök élete van, és nem kell állandóan egy újabb részért Hozzá mennie.