2018. május 31., csütörtök

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 2.

Erre Izrael volt a példa, amikor Isten felszabadította népét a rabszolgaságból és a Vörös-tengeren vezette őket át

Csak gondolj Izrael csodálatos felszabadítására; amint Isten népe száraz talajon kelt át, és a hullámok a szemük láttára eltemették az őket üldöző ellenséget. Ez dicsőséges pillanat volt, hatalmas dicsőítő Istentiszteletet tartottak, tánccal, énekkel és hálaadással: „Szabadok vagyunk! Isten felszabadított minket az elnyomásból.”

Izrael története a a vétkességünk és bűnösségünk bilincseitől való felszabadításunkat szimbolizálja. Tudjuk, hogy Sátán le lett győzve a keresztnél és kiszabadultunk erős vasmarkából. De felszabadításunkkal több célja volt Istennek. Isten terve soha nem az volt, hogy Izrael lesátorozzon a Vörös-tenger másik partján. Sokkal nagyobb célja volt. Az, hogy bevezesse őket Kánaánba, az ígéret földjére. Vagyis azzal a céllal hozta őket ki, hogy bevezesse őket az Ő szívébe, az Ő szeretetébe. Egy olyan népet akart, akik teljesen az Ő kegyelméből, irgalmából és szeretetéből fognak élni. És ma ugyanez igaz ránk is.

Izrael első vizsgája csak egy pár nappal később jött, és zúgolódásban, panaszkodásban, teljes elégedetlenségben végződött. Miért? Elismerték, hogy Isten felszabadította őket, de nem ismerték fel ebben Isten szeretetét.

Itt van ennek az üzenetnek a kulcsa: Lehetetlen, hogy örömünk és békénk legyen, és igazából képtelenség Istent szolgálni amíg nem ismerjük fel, hogy szíve gyönyörködik a velünk való együttlétben. Amíg nem értjük és látjuk, hogy a kereszt lerombolta a falat Isten és közöttünk, amíg fel nem ismerjük, hogy ott múltunk minden bűne meg lett ítélve és el lett törölve. Isten mondja, „Azt akarom, hogy céltudatosan nézz és haladj előre, hogy azt a tökéletességet, teljességet érd el, mely jelenlétemben vár rád.”

Az emberek sokasága örömmel élvezi a kereszt által megkapott előnyöket, jó dolgokat. Kiszabadultak Egyiptomból és a győzelem partján állnak. Élvezik és megköszönik Istennek a szabadságot hogy elnyomójukat a tengerben vetette. De sokan nem értik és nem sajátítják el Isten magasabb célját, nagyobb jótettét. Nem értik, hogy Isten kihozta őket, azzal a céllal, hogy behozza őket, vagyis magához vezesse őket.

A tékozló fiú története illusztrálja a keresztnek ezt a kettős ajándékát

Jézus tanítóeszközként használta ezt a történetet, hogy megértsük ezt a nagy igazságot, akkor és most. A történetben az ember előnye világos, de ugyancsak nyilvánvalóan láthatjuk Istenét is. Ez a történet nemcsak az eltévedt embernek szóló megbocsátásról beszél, hanem még inkább az atya öröméről, amint a fiú elé fut kitárt karokkal.

Ismerjük a történetet; az ifjú kikövetelte örökségét és erkölcstelen életmódra pazarolta. Végül szegényen, egészségileg és lelkileg megtörten, amikor a legmélyebb pontra került elhatározta, hogy visszatér Atyjához. De amikor még távol volt otthonától az Igében olvashatjuk; „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Luk. 15:20)

Figyeld meg, hogy semmi nem tartotta vissza az apát a megbocsátástól. A fiúnak semmit sem kellett tennie, még bűneinek elismerését sem, mert az apa mindent elkészített ahhoz, hogy visszavegye fiát. Igen, az apa kezdeményezett mindent: Ő futott a fiúhoz, amint látta, hogy a fiú hazafelé jön és ott átölelte őt. Az igazság az, hogy a megbocsátás soha nem probléma egy szerető apának. Ugyanígy nem probléma mennyei Atyánknak sem mikor egyik visszatérő gyermekét látja.

Tehát nem a megbocsátás a fő dolog ebben a történetben. Jézus érthetővé teszi, hogy nem volt minden a bocsánat adás. Az apa nemcsak átölelte és bocsánatot adott fiának aztán pedig hagyta, hogy menjen a maga útján. Nem, az apa többre vágyott, gyermekének jelenlétére, a vele való együttlétre vágyott.

A tékozló fiúnak meg volt bocsátva és megint visszakerült az apja kegyeibe, de még nem költözött be az apja házába. Az apa csak akkor elégedett meg és telt el örömmel, amikor fia a társaságában maradt. Ez a történet kulcspontja.

Itt lesz érdekes a történet. A fiú nem érzett megkönnyebbülést az apa bocsánatával. Ezért habozott apja házába bemenni. Lényegében próbálta apjával megértetni mindazt amin keresztülment tévelygéseiben. „Ha csak tudnád mindazokat a rémes dolgokat amiket tettem, Istentelen dolgokat. Bűnt követtem el Isten ellen és kegyelmes szereteted ellen. Nem érdemlem meg a szereteted. Minden jogod megvan arra, hogy hátat fordíts nekem.”

Ebben a tékozló eredeti természete beszélt. Lényegében ezt mondta: „Képtelen vagyok csak egyszerűen visszajönni, mintha semmi sem történt volna. Apám átölel és megcsókol, de semmit sem kérdez? Csak visszavesz és átkarol? Valami nincs rendben itt. Vissza kell fizetnem amit eltékozoltam. Valószínűleg többel tartozom, mint amit vissza tudok fizetni, de legalább meg kell próbálnom.

Kedves szentjeim, hogy van ez veletek? Védekezel amikor az Atya arra sürget, hogy jöjj jelenlétébe? Tudod talán, hogy bűneid meg vannak bocsátva, de mégis képtelen vagy megengedni, hogy társaságod élvezze? Talán mint a tékozló fiú, sírva állsz az úton bocsánatkéréssel, és Isten szerinti szomorúsággal. Mint ő, sírva kiáltasz az Atyához: „Vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzél.” (Luk. 15:21)

Ez ténylegesen a bűn igazi elismerése, de nem teljes, ha vonakodsz belépni az Atya házába. Miért húzódozol attól? Mint a tékozló, talán még mindig a múlt bűneire fókuszálsz?

De figyeld meg, hogy miképpen felel az apa. Nincs egyetlen rosszalló szava. Nem említi a tékozló lázadozását, nem említi kicsapongó életmódját, bolondos tetteit, lelki csődjét. Az apa nem hallgatott a fiú próbálkozásaira, hogy érdemtelenül a házon kívül maradjon, nem vette tudomásul! Miért?

Az apa szemében az a másik fiú, aki a múltban elment otthonról, az a fiú számára halott volt. Az a fiú teljesen gondolatain kívül volt, és nem volt szükség a múltról beszélni. Az apa lényegében ezt mondta: „Ami engem illet, a régi fiú meghalt, és most járj velem mint egy új teremtés. Így gondolok rád. Nincs szükség arra, hogy a bűn hatalma alatt élj. Ne beszélj állandóan bűneidről és érdemtelenségedről. A bűn kérdését nem kell felhozni többé. Jöjj bátran hozzám és fogadd el kegyelmem és irgalmam. Gyönyörködöm benned úgy, ahogy vagy”.

De a tékozló nem volt boldog apjának jelenlétében. Talán ezt gondolta: „ Talán az kellene, hogy szigorúan megbüntessen. Hogyan tudnám megfizetni az adósságot? Valahogyan kell hogy érezzem tetteim következményeit, a büntetést. Valahogyan be kell bizonyítanom neki, hogy megváltoztam”.

Gondolataiban meg volt róla győződve, hogy valami kárhoztató ítélet vár reá és ezt Sátán helyezte oda. Ma ilyesmi szintén megtörténik Isten gyermekeivel. Atyánk gyönyörködik bennünk, körülvesz szerető karjaival, mégis azt gondoljuk, hogy alázatosságunk azt jelenti, hogy állandóan el kell sorolnunk Istennek a múlt bűneit, ahelyett hogy bíznánk szeretetében. És állandóan bűnösnek gondoljuk magunkat, azt gondoljuk: „Mérgesebb kell, hogy legyen rám, mint másokra, mert többet és mélyebbet vétkeztem.”

Sámuel I. könyve 15.

Saul harca, győzelme és bűne

1. És szólt Sámuel Sáulhoz: Engem küldött az Örökkévaló, hogy fölkenjelek királyul népe fölé, Izrael fölé; most tehát hallgass az Örökkévaló beszédjének szavára. 2. Így szól az Örökkévaló, a Seregek ura: gondolok arra, amit Izraellel cselekedett Amálék, hogy lest vetett neki az úton, mikor fölvonult Egyiptomból. 3. Most, menj és verd meg Amáléket, pusztítsatok el mindent, ami az övé s ne szánakozzál rajta; öld meg férfiastul, nőstül, kisdedestül, csecsemőstül, ökröstül, bárányostul, tevéstül, szamarastul. 4. Egybehívta Sául a népet és megszámlálta Teláímban: kétszázezer gyalogost meg tízezret, Jehúda embereit. 5. És eljutott Sául Amálék városáig és lesbe állt a völgyben. 6. Ekkor szólt Sául a Kénihez: Menjetek, távozzatok el, vonuljatok le az amáléki közepéből, nehogy elveszítselek vele együtt, holott te szeretetet műveltél mind az Izrael fiaival, mikor fölvonultak Egyiptomból. És eltávozott a Kéni Amálék közepéből. 7. És megverte Sául Amáléket Chavílától fogva Súr felé, mely Egyiptom előtt van. 8. És elfogta Agágot, Amálék királyát elevenen, az egész népet pedig elpusztította a kard élével. 9. De szánakozott Sául meg a nép Agágon meg az apró jószág és a marha legjaván, a másodelletteken és a kövér juhokon és mindazon, ami jó, és nem akarták elpusztítani; de minden hitvány és silány dolgot elpusztítottak,10. És lett az Örökkévaló igéje Sámuelhez, mondván: 11. Megbántam, hogy királlyá tettem Sáult, mert ő elpártolt tőlem és szavaimat nem teljesítette. Ez bosszúságára volt Sámuelnek, és kiáltott az Örökkévalóhoz egész éjjel. 

12. És kora reggel fölkelt Sámuel Sául elejébe; akkor tudtára adták Sámuelnek, mondván: Karmellbe érkezett Sául és íme fölállít magának emlékjelt, majd megfordult, tovavonult és lement Gilgálba. 13. Odament Sámuel Sáulhoz, és mondta neki Sául: Áldott legyél az Örökkévalótól, teljesítettem az Örökkévaló igéjét. 14. Mondta Sámuel: Micsoda hát a juhoknak e hangja füleimben, meg a marhának hangja, amit hallok? 15. És mondta Sául: Az amálékítől hozták, mivel szánakozott a nép az apró jószág és a marha legjaván azért, hogy áldozzanak az Örökkévalónak, a te Istenednek: a többit pedig elpusztítottuk. 16. Erre szólt Sámuel Sáulhoz: Engedd, hadd adom tudtodra, azt, amit mondott nekem az Örökkévaló az éjjel. Mondta neki: Beszélj! 17. És mondta Sámuel: Nemde, bár kicsiny vagy szemeidben, feje vagy te Izrael törzseinek; fölkent téged az Örökkévaló királyul Izrael fölé. 18. És útra küldött téged az Örökkévaló és mondta: Menj és pusztítsd el a vétkeseket, Amáléket, harcolj vele, míg meg nem semmisíted őket. 19. Hát miért nem hallgattál az Örökkévaló szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak és tetted ami rossz az Örökkévaló szemeiben? 20. Szólt Sául Sámuelhez: Mivel hallgattam az Örökkévaló szavára és jártam az úton, melyre küldött engem az Örökkévaló; el is hoztam Agágot, Amálék királyát, Amáléket pedig elpusztítottam! 21. De vett a nép a zsákmányból apró jószágot és marhát, az örökszentség javát, hogy áldozzanak az Örökkévalónak, a te Istenednek Gilgálban. 

22. És mondta Sámuel: Vajon olyan kedve van-e az Örökkévalónak égő- és vágóáldozatokban, mint abban, hogy hallgatunk az Örökkévaló szavára? Íme engedelmesség jobb az áldozatnál, figyelem a kosok zsiradékánál. 23. Mert kuruzslás vétke az engedetlenség, bálvány és teráfim az ellenszegülés! Minthogy megvetetted az Örökkévaló igéjét, megvetett ő téged, hogy ne legyél király. 24. Szólt Sául Sámuelhez: Vétkeztem, mert megszegtem az Örökkévaló parancsát meg a te szavaidat; mert féltem a néptől és hallgattam szavukra. 25. Most hát bocsásd csak meg vétkemet, térj vissza velem, és majd leborulok az Örökkévaló előtt. 26. És szólt Sámuel Sáulhoz: Nem térek vissza veled; mert megvetetted az Örökkévaló igéjét, megvetett téged az Örökkévaló, hogy ne legyél király Izrael fölött. 27. Mikor fordult Sámuel, hogy elmenjen, megragadta köntösének szárnyát, és elszakadt. 28. Ekkor szólt hozzá Sámuel: Elszakította tőled az Örökkévaló Izrael királyságát e napon, és adja majd társadnak, ki jobb nálad. 29. S bizony, Izrael Erőse nem hazudik s nem bánja meg; mert nem ember ő, hogy megbánná. 30. Mondta: Vétkeztem; most tisztelj meg, kérlek, népem vénei előtt és Izrael előtt s térj vissza velem, hogy leboruljak az Örökkévaló, a te Istened előtt. 31. S visszatért Sámuel Sául után és leborult Sául az Örökkévaló előtt. 32. Ekkor mondta Sámuel: Hozzátok ide hozzám Agágot, Amálék királyát. És ment Agág hozzá vidáman; és mondta Agág: Valóban, távozott a halál keserűsége! 33. És mondta Sámuel: Amint megfosztott gyermekektől asszonyokat a te kardod, úgy legyen az asszonyok közül gyermekektől megfosztva az anyád. Erre szétvágta Sámuel Agágot az Örökkévaló színe előtt Gilgálban. 34. És elment Sámuel Rámába; Sáíul pedig fölment házába. Gibeát-Sáulba. 35. És többé nem látta Sámuel Sáult halála napjáig, mert gyászolt Sámuel Sául miatt; az Örökkévaló pedig megbánta, hogy királlyá tette Sáult Izrael fölött.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 29., kedd

Németh Sándor - Mi a démonok kedvenc világnézete?

Sokakban azért nem tud megmaradni a Szent Szellem ereje, mert olyan világnézethez ragaszkodnak, amelyben a démonok a kedvüket lelik. 

A démonoknak azok világnézetek a kedvencük, amelyek kifejezetten a létezésüket tagadják (ateizmus, evolucionizmus, a materializmus és minden más, ami ezeken alapul). Ezek biztosítanak védelmet számukra, így szabadon, gátlástalanul tudnak az emberekben tevékenykedni. Aki elfogadja a gonosz létezését tagadó nézeteket, az akadályozza saját szabadságát. Általában addig maradnak az emberekben démonok, míg nem jönnek rá a létezésükre. A gonosz szellemek az embert irányítják, kifosztják, elnyomás alá helyezik, rabságban tartják.

Németh Sándor - A Szellem a jellemedre is hatni akar!

2018. május 23. - Szerdai istentisztelet a Hit Parkban 

A Szent Szellem egyik legfontosabb munkaterülete az életünkben a jellemformálás. A keresztény jellem nem más, mint Krisztus természete. A Szent Szellem erejének működése csodákban, jelekben nyilvánul meg – tehát nem öncélú erő mutogatásról van szó – hanem meggyógyulnak az emberek, démonok mennek ki belőlük, átkokból szabadulnak meg. Tehát valóságos változást eredményez a Szent Szellemnek az ereje az emberek életében. Krisztus természetének képét (ikonját) erkölcsi feddhetetlenség és a Szellem gyümölcsének egésze és egysége ábrázolja ki. A gyümölcs mindig a terméssel áll összefüggésben. A fa jelképezi az emberi természetet. Onnan tudjuk meg, hogy bennünk lakik Krisztus, ha mutatkoznak bennünk a Szellem gyümölcsei (szeretet, békesség, öröm, hűség, jóság, kedvesség/egyenesség, türelem, szelídség, önuralom - Gal. 5:22).

Sámuel I. könyve 14.

Jónátán vitézsége

1. Történt egy napon, szólt Jónátán, Sául fia, fegyverhordozó legényéhez: Gyere, hadd megyünk át a filiszteusok őrséhez, mely a túlsó oldalon van. Atyjának pedig nem mondta meg. – 2. Sául ült Gibea szélén a Migrónban levő gránátfa alatt, a nép pedig, mely nála volt, mintegy hatszáz ember.3. És Achíja, fia Achitúbnak, I-Kábód testvérének, aki fia Pínechásznak, Éli fiának, ki az Örökkévaló papja volt Silóban, viselte az éfodot. – A nép pedig nem tudta, hogy elment Jónátán. 4. A szorosok között pedig, melyeken Jónátán át akart menni a filiszteusok őrséhez, sziklafok volt az innenső oldalon és sziklafok a túlsó oldalon; az egyiknek neve Bóczécz, a másiknak neve Széne. 5. Az egyik fok északról mered Mikhmással szemben, a másik pedig; délről Gébával szemben. 6. És szólt Jónátán fegyverhordozó legényéhez: Gyere, hadd megyünk át ama körülmetéletlenek őrséhez, talán cselekszik értünk az Örökkévaló, mert az Örökkévaló számára nincs akadály, segíteni sokkal vagy kevéssel. 7. Mondta neki fegyverhordozója: Tegyél mindent, ami szívedben van; indulj neki, íme nálad vagyok szíved szerint. 8. És mondta Jónátán: Íme, átmegyünk az emberekhez és mutatkozunk nekik; 9. ha így szólnak hozzánk: várjatok, míg odaérünk hozzátok, akkor megállunk helyünkben és nem megyünk föl hozzájuk; 10. de ha így szólnak: jöjjetek föl hozzánk, akkor fölmegyünk, mert kezünkbe adta őket az Örökkévaló. Ez számunkra a jel. 11. Midőn ketten mutatkoztak a filiszteusok őrsének, mondták a filiszteusok: Íme, héberek jönnek ki a lyukakból, ahová elrejtőztek. 12. És megszólították az őrs emberei Jónátánt és fegyverhordozóját és mondták: Jöjjetek föl hozzánk, majd tudatunk valamit veletek! Ekkor szólt Jónátán fegyverhordozójához: Jöjj föl utánam, mert Izrael kezébe adta őket az Örökkévaló. 13. Jónátán fölmászott négykézláb, fegyverhordozója pedig utána; és elhullottak Jonátán előtt, fegyverhordozója pedig öldösött utána. 14. És volt az első vereség, melyet vert Jónátán meg fegyverhordozója, mintegy húsz ember – egy hold mezőnek mintegy fél barázdáján. 15. És lett ijedség a táborban, a mezőn és az egész nép között, az őrs meg a pusztító had – azok is megijedtek; és megreszketett a föld, és lett abból isteni ijedség. 

16. S látták Sáulnak az őrei a Benjáminbeli Gibeában, íme a tömeg szerteoszlott és ide s tova mozgott. 17. Ekkor mondta Sául a népnek, mely vele volt: Nézzetek csak utána és lássátok, ki ment el tőlünk; utánanéztek, és íme, nincs meg Jónátán és fegyverhordozója. 18. És mondta Sául Achíjának: Hozd ide az Isten ládáját mert ott volt az Isten ládája ama napon Izrael fiaival együtt. 19. Volt pedig, mialatt Sául a paphoz szólt, a tömeg, mely a filiszteusok táborában volt, egyre nagyobb lett – erre szólt Sául a paphoz: Vond vissza kezedet! 20. Összegyűlt Sául meg az egész nép, mely vele volt, és elmentek a harctérre és íme, kinek-kinek kardja társa ellen volt igen nagy zavar. 21. Azon héberek pedig, kik a filiszteusoknál voltak mint tegnap-tegnapelőtt, akik velük fölmentek volt a táborba köröskörül – azok is a Sáullal és Tónátánnal levő Izraellel tartottak. 22. S mind az Izrael emberei, kik elrejtőztek Efraim hegységében, hallották, hogy megfutamodtak a filiszteusok, azok is nyomukban voltak a harcban. 23. S megsegítette az Örökkévaló ama napon Izraelt; a harc pedig túlterjedt Bét-Ávenen. 24. S Izrael emberei szorongatottak voltak ama napon; Sául ugyanis megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, ki eszik kenyeret estig, mígnem bosszút vettem ellenségeimen. S nem ízlelt az egész nép kenyeret. 

25. Az egész ország odament az erdőbe; és méz volt a mező színén. 26. Odaérkezett a nép az erdőhöz és íme folyó méz; de senki sem értette kezét a szájához, mert félt a nép az eskütől. 27. Jónátán pedig nem hallotta, mikor megeskette atyja a népet, kinyújtotta tehát a kezében levő botnak végét és belemártotta a lépes mézbe; visszavitte kezét a szájához, és megvilágosodtak szemei. 28. Ekkor megszólalt valaki a nép közül és mondta: Megeskette atyád a népet, mondván: átkozott az az ember, aki ma kenyeret eszik pedig elbágyadt a nép. 29. Mondta Jónátán: Megzavarta atyám az országot! Lássátok csak, hogy megvilágosodtak szemeim, mert ízleltem ezt a kevés mézet; 30. hát még, ha evett volna ma a nép ellenségei zsákmányából, melyet talált, ugyan nem lett volna-e most nagyobb a vereség a filiszteusokon? 31. Megverték ama napon a filiszteusokat Mikhmástól Ajjálónig, és elbágyadt a nép nagyon. 32. És nekiesett a nép a zsákmánynak, és vettek aprójószágot és marhát meg borjúkat és levágták a földön; és evett a nép a vér mellett. 33.Tudtára adták Sáulnak, mondván: Íme, a nép vétkezik az Örökkévaló ellen, evén a vér mellett. Mondta: Hűtlenkedtetek! Gördítsetek ezennel hozzám egy nagy követ. 34. És mondta Sául: Széledjetek el a nép között és mondjátok nekik: hozzátok ide hozzám kiki ökrét és kiki bárányát, vágjátok le e helyet és egyetek, és ne vétkezzetek az Örökkévaló ellen, evén a vér mellett. És odavitte az egész nép, kiki ökrét kezével azon éjjel, és levágták ott. 35. És épített Sául oltárt az Örökkévalónak; ezzel kezdett építeni oltárt az Örökkévalónak.

Saul győzelme

36. Ekkor mondta Sául: Hadd megyünk le éjjel a filiszteusok után és prédáljuk meg őket a reggel virradtáig és ne hagyjunk meg közülük senkit. Mondták: Mindazt, ami jó szemeidben, tedd meg. — És mondta a pap: Hadd lépjünk ide az Istenhez. 37. S megkérdezte Sául Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után, adod-e őket Izrael kezébe? De nem felelt neki ama napon. 38. És mondta Sául: Lépjetek ide, mind a népnek kiválói; tudjátok meg és lássátok, mi által lett ma ez a nagy vétek. 39. Mert él az Örökkévaló, aki megsegítette Izraelt: bizony ha Jónátán fiam által volna, bizony meg kell halnia. De nem felelt neki senki a nép közül. 40. Ekkor szólt egész Izraelhez: Ti lesztek az egyik oldalon, én pedig és Jónátán fiam leszünk a másik oldalon. Szólt a nép Sáulhoz: Ami jó a szemeidben, tedd meg. 41. És szólt Sául az Örökkévalóhoz Izrael Istenéhez: Szerezz igazat! És megfogatott Jónátán meg Sául, a nép pedig kiszabadult. 42. És mondta Sául: Vessetek köztem és Jónátán fiam közt; és megfogatott .Jónátán. 43. Erre szólt Sául Jónátánhoz: Add tudtomra, mit cselekedtél! Tudtára adta Jónátán és mondta. Megízleltem bizony a kezemben levő bot végével egy kevés mézet; itt vagyok, haljak meg! 44. És mondta Sául: Így tegyen Isten és úgy folytassa; bizony, meg kell halnod, Jónátán. 45. De szólt a nép Sáulhoz: Vajon Jónátán haljon-e meg, aki szerezte ezt a nagy győzelmet Izraelben? Távol legyen! Él az Örökkévaló, nem fog hullani fejének haja szálaiból egy sem a földre, ment Istennel cselekedett e napon. Így kiváltotta a nép Jónátánt, és nem halt meg. 46. És elvonult Sául a filiszteusoktól, a filiszteusok pedig elmentek helyükre. 47.Sául megragadta volt az uralmat Izrael fölött és harcolt köröskörül mind az ellenségeivel: Móábbal, Ammón fiaival, Edómmal, Czóba királyaival és a filiszteusokkal, és bárhova fordult, győztes lett.48. Hatalmasat végzett és megverte Amáléket; így megmentette Izraelt fosztogatója kezéből. 49.És voltak Sául fiai: Jónátán, Jisví és Malki-Súa; két leányának neve pedig: az idősebbik neve Méráb, a fiatalabbik neve Míkhál. 50. Sául feleségének neve pedig Achínóam, Achímáacz leánya. És hadvezérének neve Abínér, Nérnek, Sául nagybátyának fia. 51. Kis pedig, Sául atyja, meg Nér, Abnér atyja, Abíélnek fiai. 52. És erős volt a háború a filiszteusok ellen Sául minden napjaiban; ha Sául látott valamely vitéz férfiút vagy valamely derék embert, magához fogadta.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 28., hétfő

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 1.

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel…” (Zsid. 10: 19-20, 22)

Krisztus Kálvárián végzett munkájának két része van; az egyik az ember hasznára van, a másik Istenére. Az egyik a bűnös emberért történt, míg a másik az Atyára vonatkozik.

Jól tudjuk, hogy mit tett Krisztus értünk a kereszten; megbocsátotta bűneinket. Ugyancsak győzelmet adott a bűn rajtunk való uralma felett. Miénk a kegyelem és irgalom és természetesen az örök életre való ígéret. A kereszt adta a bűntől és pokolból való menekülés lehetőségét is.

Köszönöm Istenünknek ezeket a jutalmakat, amelyek csodálatos megkönnyebbülést hoznak. Örömmel tölt el, hogy ezekről hétről hétre prédikálnak templomokban, gyülekezetekben. De van a keresztnek egy másik jutalma is, amelyről nem sokat hallunk. És ez az Atyára vonatkozik. Nem értjük, vagy nem tudunk arról a gyönyörűségről, amit a kereszt az Atyának adott. Mert az Atya számára gyönyörűség, amikor egyik tévelygő gyermeke hozzá tér.

Ha csak arra fókuszálunk, hogy a kereszt megbocsátást biztosít számunkra, ha ez a végeredménye a prédikálásunknak, akkor hiányolni fogunk egy fontos igazságot, amelyet Isten a kereszt által adott. Mélyebben kell, hogy megértsük micsoda örömöt és gyönyörűséget jelent a kereszt Isten számára. Ez az igazság sokkal több, mint megkönnyebbülés számunkra, mert szabadságot, nyugalmat, békét és örömöt hoz életünkbe.

Véleményem szerint a legtöbb keresztény megtanulta, hogy bizalommal járulhat Isten elé bocsánatért, szükségletekért, válaszért imáinkra, de nem igen van ismeretünk a fentiekről, habár nagyon fontosak az Úrral való életünkben.

Isten gyönyörködik a velünk való együttlétben

Az Úrnak nagy öröme van abban, hogy a kereszt által szabad bejárásunk van Hozzá. Valójában a történelem legdicsőségesebb pillanata az volt, amikor a templom kárpitja kettészakadt Krisztus halálának napján. Abban a pillanatban a földrengésben a sírok megnyíltak.

Ez volt a pillanat, amelyben az ember és Isten Szent jelenléte közötti válaszfal leomlott és valami hihetetlen történt. Ettől a pillanattól fogva nemcsak az ember lett képes az Úr jelenlétébe belépni, hanem Isten is kilépett az emberhez.

Aki egyszer teljes sötétségben lakott, most nem vár reánk, hogy Őhozzá jöjjünk, hanem Ő jött ki hozzánk. Isten kezdeményezte ezt, és Krisztus vére mosott el minden akadályt az útból. Teljes mértékben az Úr kezdeményezése volt; olyan, mintha valaki ezt jelentené ki: „Elég volt - én fogok békét teremteni, lerombolom a széthúzás falát. Saját magam kezdeményezésére teszem.”

A kereszt előtti időkben a hétköznapi ember képtelen volt Isten színe elé járulni; csak a főpap léphetett be a Szentélybe. Most azonban Jézus keresztje utat nyitott az Atya jelenlétébe. Egyedül az Ő kegyelme által rombolta le a falat, amely gátolt minket jelenlététől. Most pedig Ő jön ki hozzánk, és átölel minket, a tékozló bűnös embereket.

Sámuel I. könyve 13.

Felkelés a filiszteusok ellen

1. Egyéves volt Sául uralmában – két évig uralkodott Izrael fölött – 2. akkor kiválasztott magának Sául háromezret Izraelből, és voltak Sáulnál kétezren Mikhmásban és Bét-Él hegyén, és ezren voltak Jónátánnál a Benjáminbeli Gibeában; a többi népet pedig elbocsátotta, kit-kit sátraihoz. 3.És megverte Jónátán a filiszteusok őrsét, mely Gébában volt, és meghallották a filiszteusok; Sául pedig megfúvatta a harsonát az egész országban, mondván: Hadd hallják a héberek! 4. Egész Izrael pedig hallotta, hogy mondták: megverte Sául a filiszteusok őrsét, meg rossz hírbe is keveredett Izrael a filiszteusoknál; ekkor összegyűlt a nép Sául után Gilgálba. 5. És a filiszteusok gyülekeztek, hogy harcoljanak Izraellel: harmincezer szekér és hatezer lovas meg népség annyi mint a fövény, mely a tenger partján van, sokaságra; fölvonultak és táboroztak Mikhmásban, Bét-Áventől keletre. 6. Izrael emberei pedig látták, hogy megszorultak, mert elnyomatott a nép, akkor elrejtőzött a nép a barlangokban és bokrokban és sziklákban, az odvakban és a gödrökben; 7. a Jordánon is átkeltek a héberek Gád országába és Gileádba. Sául pedig még Gilgálban volt és az egész nép sietett volt utána. 8. Várakozott hét napig, a meghatározott időre, melyet mondott Sámuel, de nem jött Sámuel Gilgálba, és elszéledt mellőle a nép. 9. Ekkor mondta Sául: Hozzátok ide hozzám az égőáldozatot és a békeáldozatokat; és bemutatta az égőáldozatot. 10. Volt pedig, amint végzett azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot, íme Sámuel megjött; és kiment Sául elé, hogy megáldja. 11. És mondta Sámuel: Mit cselekedtél? Mondta Sául: Mivel láttam, hogy elszéledt tőlem a nép, te meg nem jöttél a meghatározott napokon belül, a filiszteusok pedig gyülekeznek Mikhmásba; 12. mondtam tehát most majd lejönnek ellenem a filiszteusok Gilgálba, holott az Örökkévalóhoz nem könyörögtem volt; erőt vettem tehát magamon és bemutattam az égőáldozatot. 13. És szólt Sámuel Sáulhoz: Balgának bizonyultál! Nem őrizted meg az Örökkévalónak, Istenednek parancsolatát, melyet neked parancsolt. Bizony, most megszilárdította volna az Örökkévaló királyságodat Izrael fölött mindörökre. 14. Most pedig királyságod nem fog megállni; keresett valakit az Örökkévaló magának szíve szerint és fejedelemnek rendelte őt az Örökkévaló népe fölé, mert nem őrizted meg azt, amit neked parancsolt az Örökkévaló. 15. Fölkelt Sámuel és fölment Gilgálból a Benjáminbeli Gibeába. Megszámlálta. Sául a nála meglevő népet: mintegy hatszáz embert. 16. Sául pedig és fia Jónátán meg a velük meglevő nép maradtak a Benjáminbeli Gébában; a filiszteusok meg táboroztak Mikhmásban. 17. És kivonult a pusztító had a filiszteusok táborából három csapatban: az egyik csapat fordult Ofra felé Súál vidékére; 18. a másik csapat fordult Bét-Chórón felé, és a harmadik csapat fordult azon határ felé, mely a Czebóím völgyére tekint a pusztának. 19. Kovács pedig nem találtatott Izrael egész országában, mert azt mondták volt a filiszteusok nehogy készítsenek a héberek kardot vagy dárdát. 20. Így lement egész Izrael a filiszteusokhoz, hogy megköszörülje ki-ki az ő ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját. 21. Vagy szolgált a sokélű reszelő az ásóknál, a kapáknál, a hármas villáknál és a fejszéknél, meg ösztöke beigazításánál. 22. Volt tehát harc napján, nem találtatott kard és dárda az egész nép kezében, mely Sáullal és Jónátánnak volt; de találtatott Sáulnál és fiánál, Jónátánnál. 23. És kivonult a filiszteusok őrse Mikhmás szorosához.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 25., péntek

Sámuel I. könyve 12.

Sámuel leteszi bírói tisztét

1. És szólt Sámuel egész Izraelhez: Íme, hallgattam szavatokra mindenben, amit mondtatok nekem, és királyt tettem fölétek. 2. Most hát, íme a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, és fiaim – itt vannak veletek; én pedig jártam előttetek ifjúkorom óta mind e mai napig. 3. Itt vagyok, valljatok ellenem az Örökkévaló előtt és fölkentje előtt: kinek az ökrét vettem el és kinek a szamarát vettem el, kit fosztogattam, kit nyomtam el, és kinek a kezéből vettem váltságdíjat, hogy szemet hunyjak előtte – s megtérítem nektek. 4. Mondták: Nem fosztogattál bennünket és nem nyomtál el, és nem vettél senki kezéből semmit. 5. És szólt hozzájuk Tanú ellenetek az Örökkévaló és tanú az ő fölkentje e mai napon, hogy nem találtatok kezemben semmit. Mondták: Tanú! 6. Erre szólt Sámuel a néphez: Az Örökkévaló, aki teremtette Mózest és Áront és aki fölvezette őseiteket Egyiptom országából 7. Most tehát álljatok meg, hadd szálljak ítéletre veletek az Örökkévaló színe előtt, az Örökkévaló mindazon igaz tettei felől, melyeket cselekedett veletek és őseitekkel. 8. Amidőn Jákob Egyiptomba ment, kiáltottak őseitek az Örökkévalóhoz, és küldte az Örökkévaló Mózest és Áront, kivezették őseiteket Egyiptomból és letelepítették őket a helyen. 9. De elfelejtették az Örökkévalót, Istenüket; akkor eladta őket Szíszerának, Cháczór hadvezérének kezébe, a filiszteusok kezébe és Móáb királyának kezébe, és harcoltak ellenük. 10. Ekkor kiáltottak az Örökkévalóhoz és mondták: Vétkeztünk, hogy elhagytuk az Örökkévalót és szolgáltuk a Báalokat és az Astóreteket; s most ments meg minket ellenségeink kezéből és majd szolgálunk téged. 11. És küldte az Örökkévaló Jerubbáalt és Bedánt és Jiftáchot és Sámuelt; megmentett titeket ellenségeitek kezéből köröskörül és laktatok biztonságban. 12.Midőn láttátok, hogy Náchás, Ámmón fiainak királya, jön ellenetek, mondtátok nekem: Nem, hanem király uralkodjék rajtatok – holott az Örökkévaló, a ti Istenetek, a királyok. 13. Most tehát, íme a király, akit választottatok, akit kértetek; íme adott az Örökkévaló fölétek királyt! 14. Ha, majd félitek az Örökkévalót és szolgáljátok őt és hallgattok szavára és nem lesztek engedetlenek az Örökkévaló parancsa iránt és követitek ti is, a király is, aki királlyá lett rajtatok, az Örökkévalót, Istenteket — 15. ha pedig nem hallgattok az Örökkévaló szavára és engedetlenek lesztek az Örökkévaló parancsa iránt, akkor lesz az Örökkévaló keze ellenetek, amint volt atyáitok ellen. 16.Most is – álljatok meg és lássátok ezt a nagy dolgot, melyet az Örökkévaló cselekszik szemeitek előtt. 17. Nemde búzaaratás van ma? Kiáltok az Örökkévalóhoz és adni fog mennydörgést és — esőt; tudjátok hát és lássátok, hogy nagy a gonoszságotok, melyet cselekedtetek, az Örökkévaló szemeiben, kérvén magatoknak királyt.

Sámuel imája

18. Ekkor kiáltott Sámuel az Örökkévalóhoz, és adott az Örökkévaló mennydörgést és esőt ama napon; és félte az egész nép nagyon az Örökkévalót és Sámuelt. 19. És szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért az Örökkévalóhoz, Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert mind a vétkeinket gonoszsággal tetéztük, kérvén magunknak a királyt. 20. Szólt Sámuel a néphez: Ne féljetek, ti cselekedtétek ugyan mind e gonoszságot; csak el ne térjetek az Örökkévalótól, hanem szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel. 21. És ne térjetek el — a semmiségek után, melyek nem használnak és nem mentenek meg, mert semmiségek. 22. Mert nem veti el az Örökkévaló a népét az ő nagy neve kedvéért; mert úgy akarta az Örökkévaló, hogy magának népéül tegyen benneteket. 23. Én is – távol legyen tőlem, hogy vétkezzem az Örökkévaló ellen, megszűnvén imádkozni értetek; majd tanítalak titeket a jó és egyenes útra. 24. Csak féljétek az Örökkévalót és szolgáljátok őt igazságban egész szívetekkel; mert lássátok, mi nagyot művelt veletek. 25. De ha gonoszul cselekedtek, ti is, királyotok is, el fogtok pusztulni.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 24., csütörtök

Flaisz Endre - Hálaadás 4.

A hit szellemének a működését befolyásolja a hálaadás.

Márk 11:22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.

Birtokoljátok Isten hitét! Mit jelent ez? Miért kell Istennek hinnie? És hogy tudom ezt birtokolni? Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem között van egy feltétlen bizalom. Amit az Atya mond, az úgy lesz. Ezt tudja a Fiú és a Szent Szellem. Ez a felhőtlen viszony Isten hite.

2Korinthus 4:13 Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;

A hitnek a szelleme hozza létre benned a feltétlen bizalmat Isten felé!

Nagyon csodálatos, ha valaki meggyógyul, de az még csodálatosabb, ha üdvösséget nyer! Mit ér vele, hogy meggyógyul, hogyha amikor meghal, akkor elkárhozik?

Ha hálás ember vagy, akkor sokkal több jó dolog fog veled történni! A csodák mindig a köszönöm szóval kezdődtek! Lásd a kenyérszaporítást! Jézus hálát adott az Atyának! Ezután csoda történt. Később úgy említi ezt a helyet az Ige, hogy „hajók érkeztek arra a helyre, ahol Jézus hálákat adott!” Nem a csodát említi, ami ott történt.

Vagy Lázár esete, ahol Jézus a 4 napos bűzlő hullát támasztotta fel. Előtte hálát adott az Atyának, hogy mindenkor meghallgatja Őt.

A bajok nem jogosítanak fel arra, hogy hálátlan, kemény, keserű ember legyél! Sózd a környezetedet azzal, hogy köszönöm! Mindenben és mindenkor legyél hálás!

Mi történik ilyenkor a Mennyben?

Jób 1:8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
Jób 1:9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
Jób 1:10 Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
Jób 1:11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!

Lucifer propaganda szövege volt ez, amivel maga mellé állította az angyalok 1/3 részét. Jób motívumait kérdőjelezte meg. Egy ravasz módon nem Jóbot támadta meg, hanem Istent: „Te nem vagy olyan minőségű lény, hogy érdek nélkül is dicsérjenek téged. Mind azért adnak hálát, mert érdekük fűződik hozzád. De foszd meg ezektől, és meg fognak téged átkozni!”

A Jób könyve Istenről szól, és nem Jóbról: Isten diktátor-e, akinek gonosz szíve van, vagy olyan személy, akit a minősége miatt dicsérnek, szeretnek az emberek?

Az ember és az angyal között van egy óriási különbség, ami a teremtésükből látszik:
Az embert úgy teremtette Isten, hogy belelehelte a szellemét, vagyis szellemi köldökzsinór jött létre. Az angyalokat úgy teremtette, mint egy szobrász a szobrot. Nincs közöttük szellemi kapcsolat. Az angyalok látják az Úr dicsőségét, erejét, de a szívükben, belül nem ismerték meg Isten szívének a titkát. Az emberben létrehozta Isten a szíve és az ember szíve közötti szellemi csatornát.

Amikor Lucifer fellázította az angyalok 1/3 részét, akkor a 2/3 részben is egy zavar jött létre: Vajon milyen Isten szívének a titka? Ádám teremtésével olyan lényt teremtett az Úr, aki meg tudja kóstolni Isten szívét.

1Péter 2:3 Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Amikor dicséred az Urat egy nehéz helyzetben, akkor te egy mennyei bírósági tárgyaláson szavaztál a sátán ellen az Úr mellett! A dicséretedből kiolvassák az angyalok az Úr szívét, hogy te a nyomorult helyzetben is dicséred Őt, hogy amit Lucifer mondott, az szemen szedett hazugság! Ezzel fölszámolsz egy jövőbeli lázadást a Mennyben! Nem volt borítékolva, hogy soha többet nem lesz ilyen.

Efézus 3:10 Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége,

Isten sokféle bölcsességét = Isten szívének a titkát

Amit a mennyei fejedelemségek nem tudtak megismerni Istenből, azt a te dicséreteden keresztül ismerik meg; mert ízlelted és láttad, hogy jó az Úr!

Mondd ki, hogy: KÖSZÖNÖM! Ezzel töltsd be az atmoszférádat! Kinyílik a sorsod a csodára, a megtérésre, és bekerülsz Isten kegyelme alá!


Istentiszteleten elhangzott prédikáció jegyzete

Sámuel I. könyve 11.

Saul első hőstette

1. Fölvonult az ammóni Náchás és táborozott Jábés-Gileád ellen; és szóltak mind Jábés emberei Nácháshoz: Köss velünk szövetséget és majd szolgálunk téged. 2. Szólt hozzájuk az ammóni Náchás: Akképpen kötöm meg veletek, ha kiszúrom mindegyikteknek a jobb szemét, teszem pedig gyalázatára egész Izraelnek. 3. És szóltak hozzá Jábés vénei: Engedj nekünk hét napot; hadd küldjünk követeket Izrael egész határába; és ha nincs, ki minket megsegít, akkor kimegyünk hozzád. 4. És eljutottak a követek Gibeát-Sáulba és elmondták a dolgokat a nép fülei hallatára; erre fölemelte az egész nép a hangját, és sírtak. 5. De íme Sául jön a marha után a mezőről; és mondta Sául: Mi lelte a népet, hogy sírnak? És elbeszélték neki Jábés embereinek szavait. 6.Ekkor rászökött Isten szelleme Sáulra, amint meghallotta ezeket a szavakat; és föllobbant haragja nagyon. 7. És vett két marhát, földarabolta, és szétküldte Izrael egész határába a követek által, mondván: Aki nem vonul ki Sául után és Sámuel után, így tétessék marhájával. Ekkor rászállt az Örökkévaló félelme a népre, és kivonultak mint egy ember. 8. Megszámlálta őket Bézekben, és voltak Izrael fiai háromszázezren, Jehúda emberei pedig harmincezren. 9. És mondták az odajött követeknek: Így mondjátok Jábés-Gileád embereinek: holnap lesz számotokra segedelem, mikor forrón süt a nap. És megjöttek a követek és tudtára adták Jábés embereinek, és megörültek. 10. Ekkor mondták Jábés emberei: Holnap kimegyünk hozzátok, és majd tesztek velünk egészen úgy, amint jónak tetszik a szemeitekben. 11. Volt pedig másnap, Sául elrendezte a népet három csapatban, ezek bementek a tábor közepébe a reggeli őrszakban és megverték Ammónt, míg forróvá lett a nap; a megmaradottak elszéledtek és nem maradtak meg közülük ketten együtt. 12. És szólt a nép Sámuelhez: Ki az, aki mondta Sául uralkodjék fölöttünk? Adjátok ide az embereket, hogy megöljük! 13. Erre mondta Sául: Ne ölessék meg senki a napon, mert ma segedelmet művelt az Örökkévaló Izraelben. 14. És szólt Sámuel a néphez: Gyertek, hadd megyünk Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot. 15. És ment az egész nép Gilgálba, királlyá tették ott Sáult az Örökkévaló előtt Gilgálban és áldoztak ott békeáldozatokat az Örökkévaló színe előtt; és örült ott Sául meg mind az Izrael emberei felette nagyon.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 23., szerda

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 46.

Mik a törvénykezés gyökerei? Akkor kezd felnövekedni, mikor az hit legbenső lényege kiüresedik és csak a vallásos külsőségek maradnak. A törvénykezés szeretetlen. Emlékszik rá mit produkált az igaz szellemiség a hívők előző nemzedékében, a bűntől való elfordulást és egy szent életvitel elfogadását, és ezekkel az elvárásokkal sújtja azokat, akik még nem élték át mindezt. Sőt, szükségszerűen megpróbálja még feljebb tenni a mércét, azzal igyekezve Istennek tetszeni, hogy még nagyobb odaszántságot mutat, mint az előző nemzedéké volt. (Vagy megpróbálja bebiztosítani azt a szintet azzal, hogy egy védelmező kerítést von köré.)

A keresztény szolgálat, amely egykor az Istenért égő szívből fakadt, most szokások elvárásaivá lett melyeket a félelem motivál. Az adás és áldozathozatal cselekedetei, melyek egykor az Úrnak való hála természetes kifejezései voltak, most a hívők kötelességei lettek és a szellemiség mértékegységévé.

Dr. Kent Hughes így ír erről:

"Fényévnyi különbség van a tanítvány és a törvénykező motívumai között. A törvénykező azt mondja, megteszem ezt, hogy érdemeket szerezzek Istennél. Míg a tanítvány, megteszem, mert szeretem Istent és tetszeni akarok Neki. A törvénykező emberközpontú, a tanítvány Istenközpontú.

De a törvénykezés nem csak az elhatározásban emberközpontú, hanem a megvalósításban is, arra hívva bennünket, hogy járjunk a Szellemben a test erejével. Ahogy Oswald Chambers remekül meglátta ezt:

"Az egyetlen szabadság, amivel egy szent rendelkezhet, a szabadság, hogy ne éljen a szabadságával. A szabadság képességet jelent, hogy ne sértsük meg a törvényt, a szabadosság pedig személyes ragaszkodást jelent, hogy azt tegyem ami nekem tetszik... Szabadnak lenni a törvény alól, azt jelent, hogy én vagyok Isten élő törvénye. Nincs Istentől való függés a saját elképzelésem szerint. A szabadosság lázadás minden törvény ellen. Ha a szívem nem válik az isteni szeretet központjává, akkor az ördögi szabadosság központjává lesz."

Gondolj úgy a bűnre, mint egy szellemi rákra, pusztító járványra, halálos vírusra. Jézus azért jött, hogy megmentsen a bűntől. A bűn a probléma, a szennyezés, a méreg. A bűn az egyetlen ok, amiért az emberiség naponta szörnyű szenvedésen megy keresztül. A bűn az oka, hogy emberek milliói mennek Krisztus nélkül a pokolba. És minden bűnnel Isten ellen vétkezünk. Miért akarnak hát igazi keresztények elfogadni olyan üzenetet, ami szabadságot ad a bűnre? Akik valóban szeretik Istent, miért keresnek olyan teológiát, ami igazolhatja az engedetlenséget a szabadítójuk iránt és megcsúfolja a Mesterüket?

Milyen értelmetlen a törvénykezés halálos karmai elől a szabadosság futóhomokjába merülni. Ezért figyelmeztetlek téged, ha te is olyan vagy akit megsebzett a törvénykezés negatív, kárhoztató természete, ne dobj el minden fegyelmet, önuralmat, istenfélelmet, helyet adva a testnek. Az ember alkotta vallás kukta fazekából így a démonikus kéjvágy és szenvedély tüzébe zuhansz. Vigyázz!

Valójában nem törvényszerű, hogy egyik végletből a másikba zuhanj. A Szellem általi szentség, nem pedig a bűn-vezérelt szabadosság a bibliai válasz a törvénykezésre. Pál apostol is segítségünkre lehet ebben. Ő írta le ezeket a szavakat: "A betű öl", mikor azt magyarázta a Korinthusiaknak, hogy egész életük ajánlólevél az ő szolgálata számára, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira írva. (2 Kor.3:3) Pál aztán kiterjeszti ezt a képet azt mondva: "A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít." (2 Kor. 3:6)

Miről beszél itt Pál? Mózes kőtáblára vésett törvényei re hivatkozik.melyek alatt kellett Izraelnek élnie. A halál szolgálatának nevezi ezt és az embereket kárhoztató szolgálatnak. (2 Kor.3:7,9) De Pál még ezt is dicsőséges szolgálatnak nevezi! Még figyelemreméltóbb ez, ismerve a tényt, hogy Pál mindig óvatos azzal, hogy a törvényt magát jónak nevezze. (lsd például Róm.7:12) A probléma a törvénnyel az, hogy nem ad nekünk erőt arra, hogy Istenért éljünk. (Róm.8:1-4) Megmutatja az utat de nem tesz képessé, hogy járjunk rajta. Ahogy egy ismeretlen szerző verse olyan jól leírja:

"Rohanj és dolgozz, parancsol a törvény
De kezet és lábat nem ad.
De jobb hírt hoz az evangélium.
Azt mondja repüljünk és szárnyakat ad."

Az Új Szövetség által repülhetünk. Nézzük megint Pált:

"Az Úr pedig a Szellem; és a hol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől." (2 Kor.3:17-18)

Igen, ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság de ez arra tesz szabaddá, hogy olyanok legyünk mint Jézus,szabadság a törvény elvárásainak betöltésére, szabadságot a szentségre. Nincs itt helye szabadosságnak. Helyette, az Új Szövetség ereje által átformáltatunk az Úrnak tetsző lényekké. Milyen dicsőséges ez a szellemi operáció!

Fordította: Korányi Tamás

Sámuel I. könyve 10.

Saul felkenetése

1. Ekkor vette Sámuel az olajkorsót, öntött a fejére és megcsókolta; mondta: Nemde, hogy fölkent téged az Örökkévaló birtoka felé fejedelemnek! 2. Midőn elmész ma tőlem, találsz majd két embert Ráchel sírja mellett, Benjámin határában, Czelczáchban, s így szólnak hozzád: megkerültek a szamarak, melyeket keresni mentél, és íme, abban hagyta atyád a szamarak dolgát és aggódik miattatok, mondván: mit tegyek fiamért? 3. Tova mész onnan messzebb és eljutsz a Tábór terebinthusig, ott majd talál téged három ember, akik fölmennek Istenhez Bét-Élbe; az egyik visz három gödölyét, a másik visz három cipó kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort. 4. S majd megkérdeznek téged békéd felől; adnak neked két kenyeret, s te fogadd el kezükből. 5. Azután eljutsz Isten Halmához, ahol a filiszteusok őrsei vannak; és lesz, amint beérsz oda a városba, rátalálsz egy csapat prófétára, kik lemennek a magaslatról és előttük lant és dob és fuvola és hárfa és ők prófétálnak. 6. És rád szökik az Örökkévaló szelleme és prófétálni fogsz velük; és átváltozol más emberré. 7. És lesz, midőn bekövetkeznek neked a jelek, tegyél úgy, ahogy módot találsz, mert az Isten veled van. 8. Majd menj le előttem Gilgálba, s íme én lemegyek hozzád, bemutatni égőáldozatokat és áldozni békeáldozatokat; hét napig várj, míg eljövök hozzád és tudatom veled, mit cselekedjél. 

9. Történt pedig, amint elfordította vállát, hogy elmenjen Sámueltől, másra változtatta Isten a szívét; és bekövetkeztek mind a jelek ama napon. 10. Midőn eljutottak oda a Halomhoz, íme szemben vele egy csapatpróféta; ekkor rászökött Isten szelleme, és prófétált közöttük. 11. És volt, mind akik ismerték tegnap tegnapelőtt óta, látták, íme a prófétákkal prófétál; ekkor mondta a nép, egyik a másikának: Mi is történt Kis fiával? Hát Sául is a próféták között van? 12. Felelt azonban valaki onnan és mondta: Hát ki az ő atyjuk! Azért lett példabeszéddé: Hát Sául is a próféták között van? 13. Midőn megszűnt prófétálni, odament a magaslatra. 14. És szólt Sául nagybátyja hozzá és legényéhez: Merre jártatok? Mondta: Hogy keressük a szamarakat, de midőn láttuk, hogy nincsenek meg, odamentünk Sámuelhez. 15. És mondta Sául nagybátyja: Add nekem, kérlek; tudtomra, mit mondott nektek Sámuel. 16. Szólt Sául a nagybátyjához: Bizony megmondta nekünk, hogy megkerültek a szamarak. De a királyság dolgát, amelyről szólt Sámuel, nem mondta meg neki. 

17. És egybehívta Sámuel a népet az Örökkévalóhoz: Miczpába; 18. és szólt Izrael fiaihoz: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: Én hoztam föl Izraelt Egyiptomból és megmentettelek titeket Egyiptom kezéből és mind a királyságok kezéből, melyek nyomorgattak benneteket. 19. Ti pedig ma megvetettétek az Istenteket, őt, aki segítőtök mind a veszedelmeitekből és szorultságaitokból és mondtátok: nem, hanem királyt tegyél fölénk. Most hát álljatok meg az Örökkévaló színe előtt törzseitek és ezreitek szerint. 20.Odaléptette Sámuel mind az Izrael törzseit, és megfogatott Benjámin törzse. 21. Odaléptette Benjámin törzsét családjai szerint és megfogatott a Matri családja; ekkor megfogatott Sául, Kis fia, és keresték őt, de nem találtatott. 22. Megkérdezték tehát újra az Örökkévalót: Jött-e ide még valaki? Mondta az Örökkévaló: Íme, ő elrejtőzött a poggyásznál. 23. Akkor futottak és vették őt onnan, és megállt a nép közepette; és magasabb volt az egész népnél vállától feljebb. 24. És szólt Sámuel az egész néphez: Látjátok-e azt, akit kiválasztott az Örökkévaló, hogy nincs olyan mint ő az egész nép között! Erre riadozott az egész nép, és mondták: Éljen a király! 25. És elmondta Sámuel a népnek a királyság jogát, fölírta könyvbe és letette az Örökkévaló színe előtt; erre elbocsátotta Sámuel az egész népet, kit-kit házába. 26. Sául is hazament Gibeába; és ment vele a csapat, azok, kiknek szívét megérintette Isten. 27. Alávaló emberek azonban mondták: Mit fog ez rajtunk segíteni? Megvetették őt és nem hoztak neki ajándékot; de úgy tett, mintha nem hallaná.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 22., kedd

Flaisz Endre - Hálaadás 3.

Máté 6:6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.
Máté 6:7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Máté 6:8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

Kérnétek = vagyis ez a kérő imára vonatkozik; ebben ne legyünk bőbeszédűek!

Róma 12:12 A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;

Állhatatosak = hosszan tartózkodik benne az imádkozásban

Kolossé 4:2 Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással;

Most akkor szabad hosszan imádkozni vagy nem? Volt olyan, aki egész nap imádkozott, aztán teljesen frusztrált lett, és szétverte a lakást. Sokszor több órás ima után az ember rosszabbul érzi magát, mint előtte, mert amikor böjtöl, imádkozik az ember valamiért, akkor annak felveszi a terhét a szívébe és a szellemébe. Felveszi a 100 kg-os súlyokat. Elkezd a szíve megkeményedni, megkérgesedni. Ez után úgy érzi, hogy el van választva Istentől, és hogy az ég felette réz.

Vigyázván abban hálaadással! Mit jelent ez? Ha könyörgő imával imádkozol, hogy valaki megtérjen, meggyógyuljon, akkor annak a súlyát a szívedre ráemeled, és akkor csak folyamatos hálaadással tudod lágyan tartani a szívedet! Kérjél egy kicsit, könyörögjél, de aztán állj meg, és adjál hálát! Aztán megint könyörögjél, és megint adjál hálát! Így tudod megőrizni a szívedet a megkeményedéssel szemben.

Nem biztos, hogy akkor segít rajtad Isten, ha rögtön megmondja, hogy mit csináljál! Az a legjobb, ha hálát adsz, meglágyul a szíved és Isten el tud érni!

Filippi 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
Fil 4:7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Kezdjél el dolgokat megköszönni a bajban, és megváltozik az életed!

Efézus 5:19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.
Ef 5:20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.

Ef 5:18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel.

Ha szeretnél beteljesedni Szent Szellemmel, akkor adjál hálát mindenkor mindenért, és dicsérd az Urat! Így lággyá válik a szíved és könnyen be tudsz töltekezni!

Lukács 17:11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
Luk 17:12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
Luk 17:13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Luk 17:14 És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
Luk 17:15 Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
Luk 17:16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
Luk 17:17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van?
Luk 17:18 Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk 17:19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

Istenhez csak hálaadás által lehet menni.

Hited téged megtartott = megmentett, megváltott; üdvösséget nyert.

10 ember gyógyult meg, de csak 1 nyerte meg az üdvösséget!

Lepra = élve rohad el az ember; pokoli kínokkal jár, ezért hívták bélpoklosságnak.

Tíz ilyen ember ment Jézushoz. Kérték, hogy segítsen nekik. Ő könyörült rajtuk. Olyan lett a bőrük, mint az újszülött babáké! De csak egy ment vissza megköszönni! Ez nyert üdvösséget!


Istentiszteleten elhangzott prédikáció jegyzete

Sámuel I. könyve 9.

Saul és Sámuel találkozása

1. Volt egy ember Benjáminból, neve Kis, Abíél fia, Czerór fia, Bekhórat fia, Afíach fia, egy Benjáminbeli ember fia, derék vitéz. 2. Annak volt egy fia, neve Sául, ifjú és szép és nem volt senki Izrael fiai közül szebb nálánál: vállától feljebb magasabb volt az egész népnél. 3. Elvesztek Kisnek, Sául atyjának szamarai; ekkor szólt Kis Sáulhoz az ő fiához: Vegyél csak magaddal egyet a legények közül, és kelj föl, menj, keresd a szamarakat. 4. Bejárta Efraim hegységét, bejárta Sálísa vidékét, de nem találták; bejárták Sáalim vidékét, de nem voltak meg; bejárták Benjámin vidékét, de nem találták. 5. Czúf vidékére értek, akkor azt mondta Sául a legényének, aki vele volt: Gyere, hadd térünk vissza, nehogy atyám, fölhagyván a szamarakkal, miattunk aggódjék. 6. Mondta neki: Íme, kérlek, Istennek egy embere van a városban, és a férfiú tisztelni való, minden, amit beszél, be is következik; most hát, menjünk oda, talán tudtunkra adja azon utunkat, melyre menjünk. 7.Erre mondta Sául a legényének: Ám menjünk, de mit vigyünk a férfiúnak? Bizony a kenyér kifogyott edényeinkből, ajándék pedig nincs, hogy vigyünk az Isten emberének; mi van nálunk? 8. Továbbra is felelt a legény Sáulnak és mondta: Íme, van kezemben egy negyed sékel ezüst; majd adom az Isten emberének, és tudtunkra adja utunkat. 9. Azelőtt Izraelben így szólt az ember, mikor ment Istent kérdezni: Gyertek, hadd megyünk a látóhoz! Mert a mai prófétát nevezték azelőtt látónak.10. És mondta Sául a legényének: Jó a beszéded, gyere, hadd megyünk. És mentek a városba, ahol volt az Isten embere. 

11. Épen fölmentek a város hágóján, amidőn találtak leányokat, kik kijöttek vizet meríteni; mondták nekik: Itt van-e a látó? 12. Feleltek nekik és mondták: Itt van, íme előtted; siess most, mert ma jött a városba, mert áldozása van ma a népnek a magaslaton. 13.Mihelyt bementek a városba, azonnal megtaláljátok őt, mielőtt fölmegy a magaslatra étkezni, mert nem étkezik a nép, míg ő el nem jön, mivel ő áldja meg az áldozatot, azután étkeznek a meghívottak; most hát menjetek fel, mert őt – ez idő szerint megtaláljátok őt. 14. És fölmentek a városba; éppen a város közepére értek, s íme Sámuel jött eléjük, hogy fölmenjen a magaslatra.15. Az Örökkévaló pedig kinyilatkoztatta volt Sámuel füleibe, egy nappal Sául jötte előtt, mondván: 16. Holnap, ilyen időben, küldök hozzád egy férfiút Benjámin országából: azt kenjed föl fejedelemnek Izrael népem fölé, hogy megsegítse népemet a filiszteusok kezéből; mert láttam népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. 

17. Sámuel pedig meglátta Sáult, s megszólította az Örökkévaló: Íme a férfiú, kiről szóltam hozzád, ez fog; uralkodni népemen. 18. S odalépett Sául Sámuelhez a kapuban és mondta: Mondd meg nekem, kérlek, merre van a látó háza? 19. Felelt Sámuel Sáulnak és mondta: Én vagyok a látó; menj föl előttem a magaslatra és étkezzetek ma velem; majd elbocsátlak reggel és mindent, ami szívedben van, megmondok neked. 20. A szamarakra pedig, melyek elvesztek ma harmadnapja ne fordítsd rájuk szívedet, mert megtaláltattak; kié is Izrael minden gyönyörűsége, nemde tiéd és atyád egész házáé? 21. Felelt Sául és mondta: Nem vagyok-e Benjáminbeli, legkisebbjeiből Izrael törzseinek, családom pedig a legcsekélyebb Benjámin törzsének minden családjai közül; miért beszéltél hát hozzám ilyen dolgot! 22. Ekkor vette Sámuel Sáult és legényét és bevezette őket a terembe; s adott nekik helyet a meghívottak élén, voltak pedig mintegy harminc ember. 23. És mondta Sámuel a szakácsnak: Add ide azt a részt, melyet adtam neked, melyről szóltam hozzád: tedd azt el magadnál. 24. És levette a szakács a combot és ami rajta volt és odatette Sául elé és mondta: Íme ami megmaradt, tedd magad elé, egyél, mert azon meghatározott időre tartatott számodra, melyről mondtam: meghívom a népet. És evett Sául Sámuellel ama napon. 25. Erre lementek a magaslatról a városba; és beszélt Sáullal a háztetőn. 26. Korán fölkeltek, és volt a hajnal feljöttekor, fölszólt Sámuel Sáulhoz a háztetőre, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak! Fölkelt Sául és kimentek ketten, ő meg Sámuel, az utcára. 27. Ők leértek a város végére és Sámuel szólt Sáulhoz: Mondd a legénynek, hogy menjen előre – és előre ment – te pedig állj meg ezennel, s majd hallatom veled az Isten igéjét.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 18., péntek

Feltöltöm, megosztom? A dicséretek útja az interneten

Interjú Joób Gergellyel.

Miért gond, ha kedvenc dalaimat megosztom a YouTube-on? Vajon közösségi tulajdon-e, ami a Hit Park színpadán elhangzik? - A Joób Gergővel készült interjúsorozatunk harmadik, - egyben befejező részében - a "kalózfelvételekről" és az azok körüli jogi kérdésekről beszélgetünk. Az interjú végén egy rövid részletet közlünk Németh Sándor februári prédikációjából, ahol az internetes dicséretek hitéleti szerepéről fejtette ki a véleményét, ezenkívül Izrael 70. évfordulója alkalmából három új izraeli dalt is feltettünk a Hit Gyülekezete Dicséretcsatornára.

- Az internet megjelenése óta állandó kérdés a keresztény körökben az, hogy mennyire lehet létjogosultsága a zenei jogvédelemnek, különösen a dicséretek esetében. Egy népszerű álláspont szerint ezek a dalok „Isten tulajdonában állnak”, ezért egyházi közkincsnek minősülnek. Mit gondolsz, valóban közösségi tulajdon a dicséret? Minden hívő kirakhatja, feltöltheti, vagy megoszthatja?

- Én kételkedem abban, hogy a dicséret közösségi tulajdon lenne, mert végső soron mindig konkrét emberek szellemi termékéből lesz a dicséret. Ezt a szellemi terméket valóban Istentől kapta, de ettől még nem szűnnek meg az előadói jogai, mivel rajta keresztül lett az inspirációból kész alkotás. Azt is tudom, hogy az Ige azt mondja: ingyen vettétek, ingyen is adjátok - ez hétről, hétre meg is valósul -, az előadók személyiségi és szerzői jogait mégis tisztelni kell. A Hit Gyülekezete is tiszteletben tartja ezeket, a Vidám Vasárnapban elhangzott külföldi dicséretek után például az ATV jogdíjat fizet, illetve a CD-n kiadott fordításokért is jutalékot utalunk át az eredeti dal szerzőjét képviselő ügynökségnek.
A szerzői jogok alatt pedig nemcsak a pénzre kell gondolni, ugyanis a zenészek döntési szabadságát is védelem illeti meg. Egy ember szellemi tulajdonát nem szolgáltathatom ki önkényesen egy harmadik félnek.


- A szellemi termékek védelme és a szerzői jogok ugyanúgy vonatkoznak egyházra, mint magánszemélyekre?

- Igen, a Hit Gyülekezete tartalmai is a törvény védelme alatt állnak. Ami az istentiszteleteken elhangzik, az a gyülekezet jogtulajdonába tartozik. Ez a közösség számára is védelmet biztosít. Ezért kérjük, hogy ne készüljön hang-, vagy videó felvétel az istentiszteleten és ne rögzítsék a belső adást a felhasználók. A dicséretek jogtalan rögzítése és publikálása abból a szempontból is problémás, hogy azok a személyek, akik a videón szerepelnek – énekelnek, zenélnek – nem lettek megkérdezve arról, hogy hozzájárultak-e ahhoz, hogy abban a formában feltegyék az internetre. Ezt a döntést pedig nem lehet meghozni helyettük. Sok esetben a videók vizuális tartalma is kérdéseket vet fel. Azok a zömében vallásos szubkultúrából származó képek, amik gyakran a dalainkat kísérik, nagyon messze állnak attól a normális, giccsmentes keresztény világképtől, amit a Hit Gyülekezete és a dicséretszolgálat képvisel.

- Amikor a gyülekezet időről-időre nagy számban törli ezeket a felvételeket, akkor sokan hivatkoznak arra, hogy mindezt csak jó szándékból és lelkesedésből tették. Az volt a céljuk, hogy azt a spirituális élményt, amit átéltek dicséret közben, mások is megtapasztalhassák.

- Egy kissé sarkos hasonlattal élve ez olyan, mint amikor azt utcán meglátok egy hajléktalant és jó szándékból bemegyek a boltba, leveszek két kiló kenyeret, meg egy liter tejet, és fizetés nélkül távozom vele, mondván, hogy én azt "jó szándékból" szeretném odaadni a hajléktalannak. Körülbelül ilyen, amikor valaki jó szándékból kiteszi egy dicséretben szolgáló arcát az internetre. Nem gondol bele abba, hogy esetleg azt a felvételt az előadó nem szerette volna kitenni, mert nem úgy sikerült, vagy nem úgy szerette volna azt énekelni. Ezzel ráadásul annak is kiteszi az adott szolgálót, hogy mások kritizálni kezdjék azt, ahogy énekel vagy zenél.

- Ebben talán az is szerepet játszhat, hogy a keresztények gyakran pozitívan elfogultak egy dallal, vagy az előadókkal kapcsolatban, és azt hiszik, mindenki ugyanúgy tekint a dicséretre, ahogyan ők.

- Ez így van. Amikor jó a dicséret és kiárad a Szent Szellem, számunkra örömteli, ha ezt hangos szabadulások is kísérik, és a terhek alól felszabadulnak az emberek. Egy külső szemlélődő számára viszont ez botrány. Aki először lát ilyet, kritizálni kezdheti, előítéleteket építhet ki benne, így végül az egész éppen a céljával ellentétes hatást válthat ki. Azok a keresztény testvérek, akik ezeket újra és újra felöltik az internetre, valószínűleg sokat épültek a dicséretek által, de egy másik, kívülálló ember számára ugyanez az Úrtól való eltávolodást eredményezheti. Természetesen nem minden felvétel esetében van ez így, de amikor a gyülekezet és a dicséretzenekar helyett mások határozzák meg, hogy mit érdemes kitenni, akkor már nagyon nehéz utólag szelektálnunk. Ezért gyakorlatilag két választásunk van: vagy leállítjuk vagy jön minden kontroll nélkül. Azt tartom jó megoldásnak, ha a külső forrásokból származó anyagokat inkább levesszük, és saját hatáskörben kezeljük ezt a területet. Van már egy felületünk, a Vidám Vasárnap YouTube csatorna, ami ezt a célt szolgálja. Ehhez csatlakozik az újonnan elindított Hit Gyülekezete Dicséretek oldal. Emellett már a Patmos Records-nál is elérhetőek teljes albumok.
Szeretnénk, hogy egy-két éven belül a legtöbb dicséret hivatalos formában is elérhető legyen ezeken a felületeken.


- Miért volt szükség a bejáratott és népszerű Vidám Vasárnap oldal mellett egy dedikált dicséret csatornára?

- Az elmúlt 4-5 évben a Vidám Vasárnapon több mint 150-200 különböző dalt publikáltunk, melyek az adásban is lementek. Az interneten megtalálható több ezer nem hivatalos felvételből viszont az látszik, hogy a gyülekezethez köthető zenei tartalomnak ezek csak egy részét fedik le. A gyülekezet dicséret csatornája azt a célt szolgálja, hogy azokról az istentiszteletekről is - amiket nem közvetít az ATV -, válogassunk olyan dalokat, amikről látjuk, hogy nagy az érdeklődés.

- Egy februári istentiszteleten Németh Sándor prédikáció közben megkérdezte a gyülekezettől, hányan merítettek erőt ezekből a dicséretekből, többek között az Istennel való kapcsolatuk megerősítésére. Szinte mindenki felemelte a kezét és egyes dalok nézettségi adatain is látszik, hogy sokan élnek ezzel az internet adta lehetőséggel.

- Ez így van. A hívők személyes hitéletében nagy segítség, hogy otthon is tudják hallgatni, énekelni a dicséreteket. Különösen, amikor nehezebb élethelyzeteken mennek keresztül.

- A YouTube adatai alapján az elmúlt tíz évben majdnem 50 milliószor hallgatták meg a gyülekezet dicséreteit, amivel a Hit Gyülekezete zenei szolgálata Magyarországon a TOP 100 digitális tartalomszolgáltató között van. Az énekesek és a zenészek szokták követni ezeket az adatokat?

- Nem igazán. Mindig meglepetést okoz számunkra, amikor halljuk egyes dalok nézettségét. Örömteli és bátorító, hogy ilyen nagy az igény a gyülekezet szolgálatára. Nagy lehetőség van abban, hogy a technikai eszközök gyakorlatilag konzerválni tudják a dicséretet, így ha valaki nyitott szellemmel hallgatja, ugyanaz az erő tud rá hatni, ami jelen volt az istentiszteleten. Ezt az igehirdetésnél is meg lehet tapasztalni. Ettől viszont még nagyobb a felelősségünk, hogy a dicséret szolgálatát az Úr dicsőségére, egyre jobban végezzük.

Flaisz Endre - Hálaadás 2.

Ha hálátlan az ember, akkor a szíve szikes talaj, kemény dió, amelyben nincs csoda, nincs rhéma. Megszűnik a szívében Isten munkája, és kikerül a kegyelem alól. Hálaadás által bekerülsz újra a kegyelem alá! Isten dolgozik a szívedben, kapcsolataidban, sorsodban, pénztárcádban!

Megdöbbentő, hogy a kegyelem és a hálaadás mennyire elválaszthatatlanok egymástól! A kegyelem nem csak szerencse, nem csak vak sors. Nem tudod kiérdemelni, de lehet befolyásolni! A görögben a kegyelem és a hála egy tőről fakad, és majdnem egy szó.

Khárisz = kegyelem
Ekhárisztia = hálaadás (jó kegyelem)
Efhárisztó = köszönöm

Tudod befolyásolni, hogy Isten kegyelemmel fordul-e hozzád! Amikor hálás vagy, akkor árad feléd a kegyelem! Hálás embereken nagyobb Isten kegyelme! A hálátlan ember megcsúszik a lejtőn, és megy le azokon, amiket Pál felsorol a Róma 1. részében.

Ha te minden területen feddhetetlen vagy, csak éppen soha nem jön ki a szádon a köszönöm, akkor megkérdőjelezzük, hogy megmaradsz-e ebben a feddhetetlenségben, hiszen megkeményedik a szíved, lemegy rólad Isten kegyelme.

Nem tud téged elérni, és nem tud veled mit kezdeni. Nem arról van szó, hogy nem szeret, hanem nem ér el! Leáll a munkája! A hálás ember vonja magára Isten kegyelmét. Tudja fogadni Isten munkáját, és kivirágzik a sorsa.

Az, hogy mennyire van a szív a kegyelem állapotában, azt az adakozás tudja lemérni, mert nem tud jobban adakozni, mint amennyi hála van a szívében. Az adakozásodból Isten kiolvassa, hogy mennyire vagy hálás!

Egy férfi TBC-s volt, teljesen lefogyott és haldoklott. A legnagyobb problémája a keserűség volt, mert nem értette meg, hogy miért pont vele történt ez meg keresztényként. Fölkereste az összes ismer prédikátort, és mindenkitől kért imát. Az összes technikát kipróbálta, de nem lett jobban. Utolsó imája az volt, hogy mielőtt meghal, mondja meg neki Isten, hogy miért történt ez vele? Erre azt a választ kapta, hogy gondolja végig, hogy az elmúlt években hányszor mondta azt, hogy köszönöm. Ez az ember összeszedte az összes maradék erejét, és kimászott négykézláb a falu határába. Hanyatt fekve a határban kilihegte a foga között, hogy: Istenem, köszönöm ezt a fűszálat! Istenem, köszönöm ezt a felhőt! Felsorolt dolgokat, amiket látott, és mindegyikért hálát adott. Kb. 2 órával később a határban dolgozó traktorosok arra lettek figyelmesek, hogy egy ember ugrál a réten, és ordítozik, hogy: Köszönöm Istenem ezt, meg köszönöm Istenem azt. Visszatért az ember életereje és ordítozott.

Vajon Isten nem akarta ezt az embert meggyógyítani, mert megsértődött rá, hogy nem köszön meg semmit? Nem! Hanem egyszerűen Isten nem tudta elérni, mert a szíve a hálátlanság miatt megkeményedett! Isten folyamatosan hallotta a kérését a gyógyulásra, de amikor elindult a válasz, akkor lepattant a kemény szívéről. Isten a szíveden keresztül adja a sorsodba a dolgokat! Hiába szeret és akar neked segíteni, ha te a hálátlanságoddal megkötözöd Őt, nem tud segíteni!

Legyél hálás a feleséged, a barátaid felé is! Ez meglágyítja a szívedet! Nem lehetsz olyan tökéletes a szellemi harcban, hogy a hálaadásra és a dicséretre ne lenne szükséged!


Istentiszteleten elhangzott prédikáció jegyzete

Sámuel I. könyve 8.

Izráel királyt kér

1. És volt, midőn öreg lett Sámuel, megtette fiait bírákul Izrael számára. 2. S volt elsőszülött fiának neve Jóél, másodszülöttjének neve pedig Abíja, – bírák Beér-Sébában. 3. De nem jártak fiai az ő útjain, hanem hajoltak a haszonlesés felé, elfogadtak vesztegetést és hajlították a jogot. 4.Összegyűltek mind az Izrael vénei és odamentek Sámuelhez Rámába. 5. És szóltak hozzá: Íme, te öreg lettél, fiaid pedig nem járnak az útjaidon; most tegyél fölénk királyt, hogy bíránk legyen, mind a népek módjára. 6. De rossznak tetszett a dolog Sámuel szemeiben, amidőn mondták: adj nekünk királyt, hogy bíránk legyen. És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz. 7. És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mindenben, amit szólnak hozzád; mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne uralkodjam rajtuk. 8. mind a cselekedetek szerint, melyeket cselekedtek, amióta fölvezettem őket Egyiptomból mind e mai napig, hogy elhagytak engem és szolgáltak más isteneket – akképpen cselekednek ők veled is. 9. S most hallgass szavukra; csakhogy intve intsd őket és add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk. 10. És elmondta Sámuel mind az Örökkévaló szavait a népnek, mely tőle királyt kért. 11.Mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok. Fiaitokat elveszi, hogy tegye magának kocsijához és lovaihoz és fussanak a kocsija előtt; 12. s hogy tegye magának ezrek tiszteivé és ötvenek tiszteivé, és hogy szántsák szántását és arassák aratását és készítsék hadiszereit és szekérszereit. 13. Leányaitokat pedig elveszi kenőcskeverőnőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 14. És legjobb mezeiteket, szőlőiteket és olajfáitokat elveszi, hogy szolgáinak adja.15. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet vesz, hogy adja udvari tiszteinek és szolgáinak. 16.Szolgáitokat pedig, szolgálóitokat és legjobb ifjaitokat meg szamaraitokat elveszi, hogy használja munkájára. 17. Juhaitokból tizedet vesz, és ti magatok lesztek neki rabszolgái. 18. És kiáltani fogtok ama napon királytok miatt, akit választottatok magatoknak; de nem fog titeket meghallgatni az Örökkévaló ama napon. 19. De vonakodott a nép hallgatni Sámuel szavára; mondták: Nem, hanem király legyen fölöttünk; 20. s legyünk mi is, mint mind a népek: bíránk legyen királyunk, vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat. 21. Hallotta Sámuel a népnek minden szavait és elmondta az Örökkévaló fülei hallatára. 22. Ekkor szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass szavukra és rendelj föléjük királyt. És szólt Sámuel Izrael embereihez: Menjetek kiki városába.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 17., csütörtök

Flaisz Endre - Hálaadás 1.

1Thesszalonika 5:18 Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

Egy nagyon nehéz helyzetben lévő közösségnek mondta ez a mondatot Pál apostol. Ha te megteszed Isten akaratát: nem lopsz, nem káromkodsz, nem törsz házasságot, viszont soha, egyszer sem jön ki a szádon az, hogy KÖSZÖNÖM, vagy a feleségednek sem köszönöd meg soha, vagy csak nagyon ritkán a főztjét, akkor nem vagy benne Isten akaratában. Még akkor sem, ha erkölcsi szinten nem követsz el bűnt. Gondold végig, hogy ezen a területen megvalósul-e Isten akarata az életedben!

2Timótheus 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2Tim 3:2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok...

Az emberek szájáról el fog maradni a hálaadás. Hálátlanok lesznek. Ilyen generációba torkollunk bele. Most is hálátlan korban élünk, és kemény a világ. Ne engedd, hogy téged is ilyenné tegyen! Adjál hálát mindenben: akár könnyű helyzetben vagy és könnyen találsz okot, akár nehéz helyzetben vagy, és nehezen találsz okot a hálaadásra. Lehet, hogy nehéz a sorsod, és nagyítóval is nehezen találsz benne okot, hogy hálát adjál, de akkor is!

Az összes gyülekezet közül, amelyeket Pál alapított, ez volt a legnehezebb sorsú. Nekik mondta, hogy mindenben adjanak hálát! A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy a nyomorúság és a szorongattatás ebben a levélben szerepel a legtöbbet. Az emberek izgatottan és várakozással mentek az összejövetelre, amikor tudták, hogy Pál levelét fel fogják nekik olvasni. Rhémát vártak arra, hogy mi lesz a kiút a nehéz helyzetükből. De Pál arcátlanul azt üzente nekik, hogy mindenben adjanak hálát. Ezen nagyon megdöbbentek! Azt hitték, hogy Pál kigúnyolja, kicsúfolja őket.

A szíved a nyomások alatt megrogy, megsötétedik, és annyira érzéketlenné válik a Mennyre, a kijelentésekre, hogy ebben a helyzetben nem az segít, hogy hová fektesd be a pénzedet, hová menj el meghallgatásra, mert meg sem hallanád! Kezd el kipréselni a szádon, hogy: KÖSZÖNÖM!

Zsoltár 100:4 Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
Zsolt 100:5 Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!

Ha semmi másért nem tudsz hálát adni, akkor azért adjál hálát, mert az Úr jó, és örökkévaló az Ő kegyelme! Sokszor nehéz helyzetben nem az segít, hogy megmondják neked a tutit, hanem hogy hálát adsz! Örülj, hogy itt vagy, van rajtad ruha, van hová hazamenned!

Miért nagyon fontos a hálaadás a helyzetedtől függetlenül?

Róma 1:21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.

A Biblia azt mondja, hogy először adjál hálát, a helyzetedtől függetlenül, és Isten beavatkozik a sorsodba, megváltoztatja a menetét!

Az embereknek a hálátlanságuk miatt megsötétedett a szívük. Szoros kapcsolat van a szíved állapota és a hálaadás között. Aki nem mond soha hálát és köszönetet, annak a szíve, a belső, legalapvetőbb része a személyiségének meg fog sötétedni! De aki hálás az Úrnak és az embereknek, annak a szíve megmarad a kegyelem uralma alatt.

Szív megsötétedése = mindig az eredendő bűnre utal

Az ember szíve folyamatosan változásban van, és el tud kezdeni megkeményedni, megsötétedni. Eltompul a Menny és a Szent Szellem felé.

Amikor rád jönnek a terhek, mivel a szíved nem olyan stabil, hogy ne befolyásolnák az élet gondjai, ezért el kezd megsötétedni, megkeményedni. Ezáltal elveszíti az érzékenységét Isten és a Menny felé. Ha a körülményeidtől leválasztod magadat, és hálát adsz, megköszönöd a dolgokat, akkor belül elkezd a szíved meglágyulni. A kérgek elkezdenek lehullani.

Szív a kegyelem állapotában = Isten dolgozik az életedben; a szíved, a sorsod az Ő munkaterepe. Ha ez nincs így, akkor az életed megreked.

A legtöbb ember számára a kegyelem szó kiüresedett, nem jelent semmit. Ez főleg a vallásnak köszönhető. Ha van kegyelem az életeden, akkor van élet!


Istentiszteleten elhangzott prédikáció jegyzete

Sámuel I. könyve 7.

Izráel megtérése és a filiszteusok veresége

1. S eljöttek Kirját – Jeárim emberei és fölvitték az Örökkévaló ládáját és bevitték azt Abínádáb házába a dombon; Eleázárt, a fiát pedig fölszentelték, hogy őrizze az Örökkévaló ládáját. 2. És volt azon nap óta, melyen a ládakirját-Jeárimban állt, eltelt sok idő – volt ugyanis húsz esztendő – akkor vágyakozott Izrael egész háza az Örökkévaló után. 3. És szólt Sámuel Izrael egész házához, mondván: Ha egész szívetekkel akartok visszatérni az Örökkévalóhoz, távolítsátok el az idegen isteneket közületek meg az Astóreteket; szilárdítsátok meg szíveteket megtérve az Örökkévalóhoz és őt szolgáljátok egyedül, hogy megmentsen titeket a filiszteusok kezéből. 4. S eltávolították Izrael fiai a Báalokat és az Astóreteket és szolgálták az Örökkévalót egyedül. 5. És mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izraelt Micpába, s majd imádkozom értetek az Örökkévalóhoz. 6. Összegyűltek tehát Miczpába, merítettek vizet és kiöntötték az Örökkévaló színe előtt, böjtöltek ama napon és mondták ott: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen! És ítéletet tartott Sámuel Izrael fiai fölött Miczpában. 7. Midőn meghallották a filiszteusok, hogy összegyűltek Izrael fiai Miczpába, fölvonultak a filiszteusok fejedelmei Izrael ellen; Izrael fiai meghallották és féltek a filiszteusoktól. 

8. Ekkor szóltak Izrael fiai Sámuelhez: Meg ne szűnjél értünk kiáltani az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, hogy megsegítsen a filiszteusok kezéből. 9. Erre vett Sámuel egy szopós bárányt és bemutatta égőáldozatul egészen az Örökkévalónak; és kiáltott Sámuel az Örökkévalóhoz Izraelért s meghallgatta őt az Örökkévaló. 10. Sámuel épen bemutatta az égőáldozatot, amidőn a filiszteusok közeledtek harcra Izrael ellen; s dörögtetett az Örökkévaló ama napon nagy hanggal a filiszteusokra és megzavarta őket, és megverettek Izrael előtt. 11.Kivonultak Izrael emberei Miczpából, üldözték a filiszteusokat és megverték őket Bét-Kár aljáig.12. Ekkor vett Sámuel egy követ, elhelyezte Miczpá és Sén között és így nevezte el: Ében Háézer; mondta ugyanis: Idáig segített minket az Örökkévaló. 13. S megalázkodtak a filiszteusok és többé nem is mentek be Izrael határába; és volt az Örökkévaló keze a filiszteusok ellen Sámuel minden napjaiban. 14. És visszakerültek azon városok, melyeket Izraeltől elvettek volt a filiszteusok, Izraelhez, Ekróntól Gátig; s határukat is kiszabadította Izrael a filiszteusok kezéből; és béke volt Izrael és az emóri közt. 15. Bírája volt Sámuel Izraelnek élete mindennapjaiban. 16. Menni szokott évről évre, körüljárt Bét-Élbe, Gilgálba és Miczpába, és ítéletet tartott Izrael fölött mind e helyeken. 17. Vissza pedig Rámába tért, mert ott volt a háza és ott bírája volt Izraelnek. És épített ott oltárt az Örökkévalónak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 16., szerda

Rod Parsley - A Kereszt 18.

A Gecsemáné volt az epicentruma (ground zero-ja) a korok legnagyobb csatájának. Mint ahogy Jézus esetében megtörtént, így van azokkal is, akik követik Őt - a legnagyobb sátáni ellenállás mindig az áttörés előtt jön. Fájdalmában és haláltusájában azt a szót kiálltja, amelyet minden gyermek először kimond az arámi nyelvet beszélő országokban: -Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te." Válaszul erre az imára egy angyal érkezik - akit a meggyötört Atya egyenesen a mennyei trónteremből küldött -, hogy erősítse a Fiút a démoni támadásokkal szemben. Mégis a harcnak messze nincs vége. 

"És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak." Lukács 22.24. A szakorvosok beszélnek egy ritka haematidrosis nevű állapotról. Ez akkor fordul elő, amikor a verejtékmirigyeket tápláló kapilláris vérerek megszakadnak és a vér így szabadon keveredik a verejtékkel. Az érintett személy szó szerint vért izzad. Ezt az állapotot általában szélsőséges mentális szenvedés vagy életveszélyes stressz okozza. És valóban, ebben a pillanatban Jézus bevallja az Ő mennyei Atyjának: - Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! 
Mai nyelvre lefordítva: Azt mondja "Halálosan félek!" Nem a haláltól félt, hiszen azért született, hogy meghaljon -, de nem itt kellett meghalnia. Éppen ezt mondta tanítványainak, amikor Péter nem értett vele egyet és Jézus megdorgálta őt, sátánnak nevezve. Miután másodszor is egyedül imádkozott, nyilvánvalóvá vált, ahogy a jó öreg pünkösdiek szokták mondani, hogy "átimádkozta". 

Az első krízisnek vége volt. Bár Jézus fizikailag teljesen kimerült, lélekben és szellemben megerősödött. Így felkeltette álmos barátait éppen időben ahhoz, hogy ők és mi is lássuk hogyan veszi őrizetbe egy felfegyverzett tömeg, akiket a vallásos status quo korrupt és kiváltságos védelmezői küldtek Jézusra. Elvitték a főpap házába és az egyre súlyosabb verések közül, amelyeket az elkövetkezendő órákban kapni fog, az elsőket itt kapta. Érezte Péternek a vele való szövetség megtagadásának fullánkját is. Péternek Jézust való megtagadása, komolyan elkezdődött, annak aki "a barátja volt és közelebb állt hozzá, mint egy testvér". A kereszt volt Jézus egyetlen célja, mert a kereszt az egyetlen rendeltetési hely, amely kielégíti az isteni igazságosságot.

Fordította: Nagy Andrea

Sámuel I. könyve 6.

A filiszteusok visszaküldik a frigyszekrényt

1. És volt az Örökkévaló ládája a filiszteusok földjén hét hónapig. 2. Ekkor szólították a filiszteusok a papokat és a varázslókat, mondván: Mit tegyünk az Örökkévaló ládájával? Tudassátok velünk, miképpen küldjük el helyére? 3. Mondták: Ha elkülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek azt el üresen, hanem rójatok le neki bűnáldozatot; akkor meggyógyultok és tudva lesz előttetek, miért nem távozik a keze rólatok. 4. És mondták: Mi az a bűnáldozat, amelyet lerójunk neki: Mondták: A filiszteusok fejedelmei száma szerint öt arany kelés és öt arany egér; mert ugyanegy csapás van mindnyájatokon és fejedelmeiteken. 5. Készítsétek tehát képeit keléseiteknek és képeit egereiteknek, melyek pusztítják az országot, és adjatok Izrael Istenének tiszteletet; talán megkönnyebbíti kezét rajtatok és isteneiteken és országtokon. 6. Minek is keményítenétek meg szíveteket, valamint megkeményítették Egyiptom és Fáraó az ő szívüket? Nemde, amidőn hatalmat művelt rajtuk, elbocsátották őket és elmentek. 7. Most tehát vegyetek, készítsetek egy új szekeret és két szoptatós tehenet, melyeken nem volt még járom; fogjátok be a teheneket a szekérbe, de hajtsátok vissza borjaikat mögülük a házba. 8. Vegyétek az Örökkévaló ládáját és tegyétek azt a szekérre, az aranytárgyakat pedig, melyeket leróttok neki bűnáldozatul, helyezzétek el szekrényben az oldalán; s küldjétek el és menjen. 9. S nézzétek, ha határának megy föl, Bét-Sémesnek, ő hozta ránk ezt a nagy veszedelmet; ha, pedig nem, akkor tudjuk, hogy nem az ő keze ért bennünket: véletlen az, mely velünk történt. 

10. És így tettek az emberek: vettek két szoptatós tehenet és befogták a szekérbe; borjaikat pedig elzárták a házban. 11. És ráhelyezték az Örökkévaló ládáját a szekérre, meg a szekrényt és az arany egereket és keléseik képeit. 12. A tehenek egyenest mentek az úton, Bét-Sémesnek, azon egy országúton mentek, egyre bőgve és nem tértek le sem jobbra, sem balra; a filiszteusok fejedelmei pedig mentek utánuk Bét-Sémes határáig. 13. A Bét-Sémesbeliek épen tartották a búzaaratást a völgyben; fölemelték szemeiket, meglátták a ládát és örültek, hogy látták. 14. A szekér pedig eljutott a Bét-Sémesbeli Józsuának mezejére és megállt ott; ott pedig nagy kő volt. Ekkor széthasogatták a szekér fáit, a teheneket pedig bemutatták égőáldozatul az Örökkévalónak. 15.A leviták levették az Örökkévaló ládáját meg a mellette levő szekrényt, amelyben az aranytárgyak voltak és rátették a nagy kőre; Bét-Sémes emberei pedig bemutattak égőáldozatokat, és vágtak vágóáldozatokat ama napon az Örökkévalónak. 16. A filiszteusok öt fejedelme pedig nézte; arra visszatértek Ekrónba ama napon. 17. És ezek az arany kelések, melyeket leróttak a filiszteusok bűnáldozatul az Örökkévalónak: Asdódért egy, Azzáért egy, Askelónért egy, Gátért egy, Ekrónért egy. 18. Az arany egerek pedig a filiszteusok minden városainak száma szerint, melyek az öt fejedelemé, erősített várostól nyílt faluig. A. nagy kő pedig, melyre tették az Örökkévaló ládáját, még ott van mind a mai napig a Bét-Sémesbeli Józsua mezején. 19. És megvert Bét-Sémes emberei közül, mert megnézték az Örökkévaló ládáját, megvert a nép közül hetven embert, ötvenezer embert; s gyászolt a nép, mert megverte az Örökkévaló a népet nagy vereséggel. 20.És mondták Bét-Sémes emberei: Ki bír megállni az Örökkévaló, e szent Isten előtt, és kihez vonuljon tőlünk? 21. Ekkor küldtek követeket Kirját-Teárim lakóihoz mondván: Visszahozták a filiszteusok az Örökkévaló ládáját, jöjjetek le, vigyétek azt fel magatokhoz.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 15., kedd

Sámuel I. könyve 5.

A frigyszekrény bajt hoz a filiszteusokra

1. A filiszteusok pedig elvették az Isten ládáját és vitték Ében-Háézerből Asdódba. 2. S vették a filiszteusok az Isten ládáját és bevitték a Dágón házába és oda állították Dágón mellé. 3. Másnap korán fölkeltek az Asdódbeliek s íme Dágón arccal a földre esett az Örökkévaló ládája előtt; s vették Dágónt és visszatették helyére. 4. Midőn azonban másnap fölkeltek korán reggel, íme Dágón arccal a földre esett az Örökkévaló ládája előtt; Dágón feje pedig és két keze töve levágva a küszöbön, csak Dágón teste maradt helyén. 5. Azért nem lépnek Dágón papjai és mind, akik bemennek Dágón házába, a Dágón küszöbére Asdódban mind e mai napig. 6. Ekkor ránehezedett az Örökkévaló keze az Asdódbeliekre és pusztította őket; megvervén őket kelésekkel, Asdódot és határait. 7. Midőn látták Asdód emberei, hogy így van, azt mondták: Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert kemény volt a keze rajtunk és Dágón istenünkön. 8. És küldtek és összegyűjtötték mind a filiszteusok fejedelmeit magukhoz és mondták: Mit tegyünk Izrael Istenének ládájával? Mondták: Gátba vitessék át Izrael Istenének ládája. Átvitték tehát Izrael Istenének ládáját. 9. S volt, miután átvitték azt, rajta volt az Örökkévaló keze a városon igen nagy megzavarással; megverte ugyanis a város embereit, aprajától nagyjáig: kiütöttek rajtuk kelések. 10. Ekkor elküldték Isten ládáját Ekrónba; s volt, amint Ekrónba jutott Isten ládája, jajveszékeltek az Ekrónbeliek, mondván: Áthozták hozzám Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön engem és népemet. 11. Erre küldtek, összegyűjtötték mind a filiszteusok fejedelmeit és mondták: Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, Hogy visszatérjen helyére, és meg ne öljön engem és népemet. Mert halálos zavar volt az egész városban: nagyon nehéz volt ott Isten keze. 12.Azon emberek is, akik nem haltak meg, megverettek kelésekkel; s fölszállt a város jajkiáltása ég felé.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. május 14., hétfő

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 9.

9. El kell kerülnünk azt a büszkeségünkre apelláló kísértést, hogy azzal kétkedjünk: démonokkal beszéltünk. A büszkeség az a bűn, amely miatt az ördög kegyvesztett lett Isten előtt. Ma is minden embert kísért a büszkeséggel. Ha az ördög egy szabadulásban szolgáló személyt bele tud rántani a büszkeség bűnébe - akárcsak a démonokkal való társalgás felett érzett büszkeségbe is-, sikerült csapdát állítania. Senki nem lett még erősebb azáltal, amit démonok mondtak neki, ellenben ha ragaszkodik Isten beszédéhez, olyan lehet, mint a víz mellé ültetett fa. Az ellenség feletti győzelem abból származik, ha Isten Igéjét szóljuk, és amiről gondolkodunk éjjel és nappal. Isten azt mondta Józsuénak, amikor Kánaán óriásaival szállt szembe:

"El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, akkor leszel jószerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz."

10. Nem szabad beleesnünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: titkos és értékes információkat nyerhetünk démonoktól. Az ördög tisztában van azzal, hogy aki hozzátesz vagy elvesz abból, ami a Bibliában írva van, átok alá kerül. Isten Igéje szigorú figyelmeztetéssel fejeződik be:

"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak." (Jel 22,18-19)

Aki gonosz szellemekkel társalog, azt a démonok meggyőzhetik arról, hogy különleges információhoz jutott az ördögi hierarchiával, az ördög tervével vagy valamilyen kijelentett dologgal kapcsolatban. Ha egy személy elfogad ilyen információkat igazságként, már bele is esett a csapdába. A Biblia figyelmeztet bennünket, hogy ilyen csalások elő fognak fordulni az utolsó napokban.

"A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén." (I. Tim 4.1)

11. A démonokkal való beszélgetés nem szükséges a szabaduláshoz. Jézus kiűzte a démonokat, anélkül, hogy beszélgetett volna velük, így tesz ma is minden sikeres szabadító szolgálat.

12. A démonok beszéde nem építi a hitet. Démonok beszédének hallgatását meg lehet ideologizálni azzal, hogy ez meggyőzheti a szkeptikusokat, és azokat, akik még nem fogadták el a démonok valóságosságát. A Biblia viszont azt tanítja, hogy a hit nem a démonok beszéde által jön, hanem „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." (Róm 10,17)

A démonok beszéde izgalomba hozhatja a testi embereket, de semmi hasznos eredménnyel nem jár. Az Újszövetségben a démonok néha szóltak, vagy felkiáltottak, amikor kiűzték őket. A szolgálótestvérek ma is tapasztalnak ilyet, de nem kell keresni az ilyen alkalmakat, és ne próbáljunk információt gyűjteni démonok beszédre bátorításával.

13. A démonokkal való beszélgetés könnyen az "ördöngösöktől tudakozó” tiltott szerepbe vihet minket (5Móz 18,11) Ha valaki összekötő kapocs lesz a démoni birodalommal, spiritiszta médiummá válik, és az információ, amelyet továbbít, gonosz szellemek tanítása lesz (lTim 4,1). A démonokkal való társalgás nemcsak ostoba dolog tehát, hanem kimondottan veszélyes is.

Németh Sándor - Értéket képviselő cselekedetek 4.

6. Egyház szolgálata, védelme, építése

1Péter 5:2 Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
1Pét 5:3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
1Péter 5:4 És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.

Máté 24:45 Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
Máté 24:46 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Máté 24:47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
Máté 24:48 Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
Máté 24:49 És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
Máté 24:50 Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
Máté 24:51 És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

7. Istentől kapott talentumok használata

Tedd oda Isten asztalára a természetes tehetségedet! Isten országát így tudod növelni! Nyelvtudás, tudományokban való jártasság, foci, zenei talentum stb. vizsgáld meg, hogy mi adatott neked: ami nem, azt ne is használd! Azt használd, amid van!!!

8. Jézus Krisztus testvéreivel való szolidaritás

Máté 25:34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
Máté 25:35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Máté 25:36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Máté 10:40 A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
Máté 10:41 A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
Máté 10:42 És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

9. Jézus Krisztus követése

Máté 19:27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?
Máté 19:28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
Máté 19:29 És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.
Máté 19:30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.


Istentiszteleten elhangzott prédikáció jegyzete

Sámuel I. könyve 4.

Éli és fiai halála

1. És lett Sámuel szava egész Izraelé. S kivonult Izrael háborúra a filiszteusok ellen és táboroztak Ében-Háézer mellett, a filiszteusok pedig táboroztak Afékban. 2. Sorakoztak a filiszteusok Izrael ellen, megindult a csata és megveretett Izrael a filiszteusok előtt; s levertek a harctéren, a mezőn, mintegy négyezer embert. 3. Erre bement a nép a táborba és mondták Izrael vénei: Miért vert meg ma bennünket az Örökkévaló a filiszteusok előtt? Hadd vegyük magunkhoz Sílóból az Örökkévaló szövetségének ládáját, hagy jöjjön közibénk és segítsen meg ellenségünk kezéből. 4.S küldött a nép Sílóba és elvitték onnan szövetsége ládáját az Örökkévalónak, a Seregek urának, aki székel a kerubok fölött; és ott volt Éli két fia az Isten szövetségének ládája mellett: Chofni és Pinechász. 5. És volt, amint megjött az Örökkévaló szövetségének ládája a táborba, riadt egész Izrael nagy riadással, és zúgott bele a föld. 6. Midőn hallották a filiszteusok a riadás hangját, mondták: Mi ennek a nagy riadásnak a hangja a héberek táborában? És megtudták, hogy az Örökkévaló ládája jött meg a táborba. 7. Ekkor megfélemlettek a filiszteusok, mert mondták: Isten jött a táborba! És mondták: Jaj nekünk, mert nem volt ilyesmi tegnap tegnapelőtt; 8. jaj nekünk, ki ment meg bennünket e hatalmas isten kezéből? Ez az az isten, aki megverte Egyiptomot minden csapással a pusztában. 9. Bátorodjatok és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy szolgáljatok a hébereknek, amint ők nektek szolgáltak; legyetek hát férfiak és harcoljatok! 10.Harcoltak a filiszteusok, megveretett Izrael, és megfutamodtak kiki sátraihoz; és igen nagy volt a vereség, elesett Izraelből harmincezer gyalogos. 11. Isten ládája pedig elvétetett és Éli két fia meghalt, Chofni és Pínechász. 

12. S futott egy Benjáminbeli ember a csatatérről és ugyanaznap eljutott Sílóba, ruhái megszaggatva és föld a fején. 13. Odajutott és íme, Éli ül a széken, az út oldalán várakozva, mert szíve remegésben volt Isten ládája miatt. Az ember pedig odaért, hogy hírt mondjon a városban, és jajveszékelt az egész város. 14. Midőn meghallotta Éli a jajkiáltás hangját, mondta: Mi ennek a zúgásnak hangja? Az ember pedig sietett, eljött és hírt mondott Élinek. 15. Éli kilencvennyolc éves volt, szemei merevek voltak és nem tudott látni. 16. És szólt az ember Élihez: Én vagyok az, ki jött a csatatérről, én ugyanis ma a csatatérről futamodtam meg. Mondta: Hogyan történt a dolog, fiam? 17. Felelt a hírmondó és mondta: Megfutamodott Izrael a filiszteusok előtt és nagy vereség is volt a nép között; két fiad is meghalt, Chofni és Pínechász, és Isten ládája elvétetett. 18. És volt, amint megemlítette az Isten ládáját, hanyatt esett a székről, a kapu oldala mellett, nyakcsontját szegte és meghalt, mert öreg volt a férfiú és nehéz, Ő bírája volt Izraelnek negyven évig. 19. Menye pedig, Pínechász felesége várandós volt, szüléshez közel, s meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és hogy meghalt apja és férje; ekkor legörnyedt és szült, mert dúltak benne a fájdalmai. 20. S mikor haldoklófélben volt, szólták a mellette álló nők: Ne félj, mert fiút szültél. De nem felelt és nem hajtotta rá szívét. 21. És így nevezte a fiút: Í-Kábód, mondván: Elköltözött a dicsőség Izraelből – Isten ládájának elvétele miatt, meg apja és férje miatt. 22. Mondta ugyanis: Elköltözött a dicsőség Izraelből, mert elvétetett Isten ládája.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)