Aki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy  a  bûnöknek  meghalván, az  igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
— 1PÉTER 2,24.
Néhány  évvel  ezelõtt  egyszer  arra  ébredtem,  hogy súlyos  tünetek  kínozzák  a szívemet  és  a  mellkasomat. Ismertem az ilyen tüneteket, mivel tinédzserként ágyhoz voltam kötve és lemondtak rólam az orvosok. Azt mondták, bele fogok halni a szívbetegségbe.
Az ördög azt mondta az elmémnek: „Meg fogsz halni. Most  biztos  nem  kapod  meg  a  gyógyulásodat.”  Fejemre húztam a takarót és elkezdtem nevetni. Nem volt kedvem nevetni, de azért mégiscsak nevettem, úgy tíz percig. Végül az ördög megkérdezte, hogy min nevetek.
„Rajtad nevetek — mondtam. — Azt mondtad, hogy nem  kapom  meg  a gyógyulásomat.  Ha-ha-ha  ördög  úr. Én nem várom, hogy megkapjam a gyógyulásomat! Jézus már megszerezte nekem! Ha nem tudnál olvasni, én majd idézem neked az 1Péter 2,24-et.” És idéztem neki.
Miután idéztem az elsõ szakaszt: „… Akinek sebeivel gyógyultatok meg”, azt mondtam: „Ha pedig meggyógyultunk, akkor  én  is  meggyógyultam!  Már  nem  kell  megkapnom,  Jézus  már  megszerezte!  Mivel  pedig  Jézus  nekem szerezte meg, én igényt tartok rá, elfogadom és kijelentem, és megvan nekem. Te meg csak szedd össze a tüneteidet és takarodj ki innen, ördög úr!” El is ment!
Megvallás: Jézus  már  megszerezte  a  gyógyulást  nekem. Én igényt tartok rá, és elfogadom. Kijelentem, hogy megvan nekem. Jézus sebeivel én gyógyultam meg!
 
