2013. szeptember 24., kedd

Dave Hunt - Paráznáknak anyja 1.

És az ő homlokára egy név vala írva... A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD
UTÁLATOSSÁGAINAK ANYJA...
Jelenések 17,5

A cölibátus története a legszörnyűbb olvasmány... A legnagyobb része nők
lealacsonyításának története... Chartres-i Ivó (1040-1115) olyan apácák által lakott konventekről számolt be, akiknek csupán a nevük volt apáca..., gyakorlatilag azonban prostituáltak voltak.
Peter de Rosa

A római katolikus klérus bizonyos tagjai által elkövetett, széles körben elterjedt szexuális tisztátalanság, ami az utóbbi időkben egyre inkább napvilágra kerül, nem ért meglepetésként minket, akik egykor magunk is papok és apácák voltunk.
Patrícia Nolan Savas, volt apáca nyilatkozata a USA Today c. magazinban

Nem szeretném, ha valaki félreértené a dolgokat: nem azt akarom állítani, hogy a katolikus pápáknak, papoknak és apácáknak alapvetően nagyobb hajlamuk lenne a tisztátalan szexuális életre, mint más embereknek. A szíve mindegyikünknek ugyanolyan. Ezek közül a tragikus sorsú egyének közül sokan nagyon magas erkölcsi normával és szellemi értékekkel indultak el azon az úton, amiről őszintén hitték, hogy a szentség és a Krisztusnak átadott élet útja lesz. A hierarchikus kiváltság, hatalom és a köznép felett gyakorolt tekintélyrendszer felelős azért, hogy ezek az emberek megromlottak, és ez tette tönkre az életüket.

Ez a rendszer, ahogy láttuk is, jó néhány bizonyítékot halmozott fel az évszázadok során a pápák mohóságára és kéjvágyára, amihez hivatali pozíciójuk szülte sok esetben az alkalmat. Hatalmuk növelése céljából egy sereg hamis dokumentumot adtak ki azt állítva, hogy ezek a korai egyházatyák írásai, illetve a korai zsinatok rendeletei. Ezeknek a koholmányoknak az egyik állandóan visszatérő témája az, hogy a pápák „ártatlanságot és szentséget örököltek Pétertől”, tehát senki ember fia nem ítélkezhet fölöttük. Von Döllinger a következőket írja:

"Konstantinnak a niceai zsinaton elhangzott mondását, amit Rufinusz jegyzett fel, addig módosítgatták, amíg magasröptű tettetések kimeríthetetlen tárházává nem lett. A lejegyzett legenda szerint, amikor Konstantin elé tették a püspökök ellen szóló vádiratokat, elégette azokat, mondván, hogy a püspökök istenek, és senki ember fia ne merészelje megítélni őket."

Ha valaki az istenek szintjére emeltetik, akkor milyen kiváltságjogokat ne követelne magának? Isten fölötte áll a törvénynek. Nem meglepő tehát, hogy a pápák azt kezdték el hirdetni, hogy hatalmuk van királyok, birodalmak és minden ember fölött, és akár zsarnokként is viselkedhetnek. A dolgokat csak még rosszabbá tette a tévedhetetlenség álcája.
Minden papban és apácában (bár kisebb mértékben) jelen van ez a romlott abszolutizmus és a köznép fölé való emelkedettség. Adjuk hozzá ehhez az isteni tekintélyhez a cölibátus természetellenes reguláját (egy elviselhetetlen teher, amit csak nagyon kevesek tudnak hordozni) , és máris elő van készítve a terep a bűnre. Egy őszinte katolikus történész így ír:

"Az tény, hogy a papi cölibátus szinte soha nem működött. Vannak történészek, akiknek az a véleménye, hogy több kárt okozott az erkölcs terén, mint a Nyugatnak bármely más intézménye, beleértve a prostitúciót is...
A cölibátus okozta kárra vonatkozó bizonyítékok nem bigott, katolikus-ellenes forrásokból származnak, hanem épp ellenkezőleg: pápai dokumentumokból és szent érzésű reformerek leveleiből. Mind ugyanarról tanúskodik: nemcsak hogy sohasem volt világító gyertya a romlott világban - a papi cölibátus sokkal inkább szégyene volt mindig is a kereszténységnek."