2017. október 20., péntek

A hit filozófiája - RUFF TIBOR - A pénz szerelme

Ezúttal szó lesz Jézus feltámadásának jogi következményéről, illetve beszélünk a húsipar kegyetlenkedéseiről, és többek között ennek kapcsán a pénz szerelméről is. Megvitatjuk, vajon József miért nem kereste családját szabadulása után, és mi a különbség a jogi, és az érzelmi megbocsátás között.

Mózes második könyve 17.

1. És elvonult Izrael fiainak egész községe Szin pusztájából vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és táborozott Refidimben, de nem volt víz, hogy igyék a nép. 2. És pörlekedett a nép Mózessel és mondta: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És mondta nekik Mózes: Mit pörlekedtek velem, és mit kísértitek meg az Örökkévalót? 3. És szomjúhozott ott a nép vízre és zúgolódott a nép Mózes ellen, és mondta: Miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájaimat szomjúság által? 4. És kiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván: Mit tegyek e néppel? Kevés híja, és megköveznek engem. 5. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vonulj a nép előtt és vegyél magaddal Izrael vénei közül, meg botodat, mellyel megverted a folyamot, vedd kezedbe és menj! 6. Íme, én állok majd előtted ott a sziklán, a Chóreben, üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei szeme láttára. 7.És elnevezte a helyet Másszó (megkísértés) és Merivó (pörlekedés), Izrael fiainak pörlekedése miatt és mivelhogy megkísértették az Örökkévalót, mondván vajon közepettünk van-e az Örökkévaló, vagy nincs?

8. És eljött Amálék és harcolt Izraellel Refidimben. 9. És mondta Mózes Józsuának: Válassz ki nekünk férfiakat és menj, harcolj Amálek ellen; holnap odaállok én a domb tetejére is az isteni bot kezemben. 10. Józsua úgy cselekedett, amint mondta neki Mózes; hogy harcoljon Amálek ellen; Mózes, Áron, meg Chúr fölmentek a domb tetejére. 11. És volt, mikor Mózes fölemelte a kezét, akkor erősebb volt Izrael és mikor leeresztette kezét, akkor erősebb volt Amálek. 12. Mózes kezei pedig nehezek voltak, vettek tehát egy követ, alátették és őrá ült; Áron pedig és Chúr támasztották kezeit, innen egyik és onnan egyik. Így voltak kezei kitartók naplementéig. 13. És Józsua meggyengítette Amálékot és népét a kard élével.
14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Írd fel ezt emlékül a könyvbe és tedd Józsua füleibe; hogy el fogom törölni Amálék emlékét az ég alól. 15. Mózes pedig épített oltárt és elnevezte: Az Örökkévaló az én zászlóm! 16. És mondta: Mert Isten trónusán a kéz, hogy harca van az Örökkévalónak Amalék ellen, nemzedékről nemzedékre.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 19., csütörtök

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 37.

Nincs kárhoztatás!

Lehetséges, hogy a Megváltó Vére nekem nyereség?
Meghalt értem, aki a fájdalmát okozta?
Értem, aki a halálba küldtem Őt.
Csodás szeretet. Hogy lehet ez?
Hogy Te Istenem, meghaltál értem?

Rab szellemem hosszan volt odalent.
A bűn és a test súlyos láncaiban.
Aztán szemem résén átjutott egy sugár
Felébredtem és a cellámat beragyogta a fény.
Láncaim lehulltak a szívem szabad volt.

Nem rémít a kárhoztatás.
Jézus és benne minden az enyém.
Benne élek az élő Főben.
Az Ő igazságába öltöztem.
Bátran közeledhetek az örök trónhoz.
És megkapom a koronát Krisztus által, aki az enyém.
Charles Wesley: Lehetséges ez? (nyersfordítás)

"A megigazulás a mi mostani bűneinkre vonatkozik. Mikor elé megyünk és megbánjuk, Isten megtisztítja a szívünket minden bűntől és tisztátalanságtól és megigazultan állunk ott, mint egy újszülött, aki sosem követett el bűnt. Nincs kárhoztatásunk. Jézussal járhatunk és szent életet élhetünk az Úr előtt, ha a Szellemben járunk." WILLIAM SEYMOUR

Gyakran érzed a kárhoztatás szellemét? Sokszor érzed úgy, hogy másodrendű polgár vagy Isten Országában, megtűrt, de az Úr által nem igazán szeretett személy? Megszokott számodra, hogy bűnösnek és tisztátalannak érzed magad, függetlenül attól, hogy mennyire van rendben az életed? Identitásodat az "ítélet alatt álló bűnöst" leíró igeversek határozzák meg? Mindig az "ó én nyomorult" életérzést hordozod és nehezen tudsz azonosulni a megigazultságról szóló igékkel?

Persze tudod, hogy az Új Szövetség azt tanítja: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak" (Róm.8.1.), de ismerni az Igét vagy megtapasztalni annak realitását sokszor két különböző dolog. Ráadásul nem lehetsz teljesen biztos benne, hogy valóban érted mire gondolt Pál, mikor e híres szavakat leírta. Arra gondolt, hogy mint újjászületett hívők, sosem kell kárhoztatást éreznünk, függetlenül attól, hogyan élünk, vagy arra, hogy nincs okunk kárhoztatás alatt lenni amíg Isten szerint való az életünk? Vagy a Róma 8.1-nek nincs köze az érzésekhez?

Azt tanítja-e , hogy semmilyen bűn vagy engedetlenség nem befolyásolja a mennyhez kötődő, Isten gyermeke állapotunkat vagy azt, hogy azoknak a hívőknek akiknek jó a kapcsolatuk Istennel, nem kell félniük a pokoltól? És bármit is tanít, hogyan tudjuk az írott szavakat a szívünkbe és az elménkbe ültetni?

Tudjuk, hogy a Sátán egyik legnagyobb trükkje, hogy Isten népét csüggedésbe és reménytelenségbe taszítsa, hogy távol érezzék magukat a Mennyei Atyától. Különösen azoknál a hívőknél tudja bevetni ezt a taktikát, akiknek érzékeny a lelkiismeretük vagy hiányzik a biztonság az Úrral való kapcsolatukból. És ez a soha el nem múló kétség érzése még több bűn elkövetéséhez vezethet. Minek is próbálkozni egyáltalán? Azoknál a hívőknél, akiknek a bizalmuk és biztonságérzetük erős, az ördög pont az ellenkező módszert használja. Megpróbálja elaltatni őket hamis biztonságérzéssel, azt mondva nekik, hogy minden rendben, akkor is ha semmi nincs rendben. (Lásd Jer.6.14. 8.11.) Bátorítva őket, hogy azt higgyék, nem tudnak olyan bűnt elkövetni, amely megváltoztathatná Isten feléjük tanúsított hozzáállását. Nem kell hozzá atomfizikusnak lenned, hogy kitaláld, hogyan vezet ez a gondolkodás a rendszeres, szándékos bűnelkövetés életformájához.

Persze, ezek a Sátán csalásai, de mielőtt leleplezhetnénk a Sátán hazugságait és megújíthatnánk elménket az igazsággal, meg kell értenünk az igazságot. Milyen értelemben vagyunk felmentve a kárhoztatás alól Jézusban? És hogyan segíthetnek ezek a bibliai tények felülkerekedni a bűnön és megóvni minket a vétkektől?

Egy kicsit tegyük félre a "ha megtértél egyszer, örökre megtértél" kérdését, mivel ez nem központi témája a Róm.8.1-nek. A kérdés, amit fel kell tennünk, ez: Mit jelent pontosan a kárhoztatás szó (görögben katakrima ) az Új Szövetség vonatkozásában? Pál maga ad egyértelmű választ, mivel ő az egyetlen szerző aki ezt a görög főnevet használja a teljes Új Szövetségben és ő is csak háromszor, a Róma 5 és 8-ban. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem nehéz kitalálni, pontosan miről beszél itt.

Tudjuk természetesen, hogy a Róma 8 fő témája, főleg az első 17 versben, a Szellemben való élet törvénye vagy alapja. Ezen alapelv szerint, a testünk tagjait halálba adva, dicsőségben járhatunk Istennel. És mivel a fejezet megmutatja, hogyan feszíthetjük meg a testet és élhetünk a Szellemben -így betöltve a törvény elvárásait - teljesen világos, hogy a Róma 8 NEM a bűnre való felhatalmazásért íródott. Mire gondolt tehát Pál, mikor azt mondja, nincsen kárhoztatásunk? Hadd mondja ezt el ő maga. Előtte elmagyarázta, hogy ahogy Ádám bűne mindenki számára halált hozott, az Úr Jézus kegyelme is minden emberre elhatott:

"Mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. (Róm5:16/b-18)

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. " (Róm 8:1-2)

Fordította: Korányi Tamás

Mózes második könyve 16.

1. És elvonultak Élimből és elérkezett Izrael fiainak egész községe Szin pusztájába, mely Élim és Szináj között van, tizenötödik napján a második hónapnak, hogy Egyiptom országából kivonultak.2. És zúgolódott Izrael fiainak egész községe Mózes és Áron ellen a pusztában; 3. és mondták nekik Izrael fiai: Vajha meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, midőn ültünk a húsos fazék mellett, midőn ehettünk kenyeret a jóllakásig; mert ti kihoztatok bennünket a pusztába, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet éhség által.
4. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én hullatok nektek kenyeret az égből; menjen ki a nép és szedje a napravalót a maga napján, hogy megkísértsem, vajon jár-e tanom értelmében, vagy sem? 5. És lesz a hetedik napon, akkor készítsék el amit bevisznek és lesz kétszerese annak, amit naponként szednek. 6. És mondta Mózes meg Áron Izrael minden fiainak: Este majd megtudjátok, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából; 7. reggel pedig majd látjátok az Örökkévaló dicsőségét, mivelhogy meghallotta zúgolódásotokat az Örökkévaló ellen; mi pedig mik vagyunk, hogy ellenünk zúgolódtok? 8. És mondta Mózes: Azáltal, hogy ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyetek és kenyeret reggel, hogy jóllakjatok; mivelhogy hallotta az Örökkévaló zúgolódásotokat, mellyel zúgolódtok ellene, mi pedig, mik vagyunk? Nem ellenünk van a ti zúgolódásotok, hanem az Örökkévaló ellen. 9. És mondta Mózes Áronnak: Mondd Izrael fiai egész községének: Lépjetek oda az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódásotokat. 10. És volt, midőn, Áron szólt Izrael fiai egész községéhez, a puszta felé fordultak; és íme, az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben.
11. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 12. Hallottam Izrael fiai zúgolódását; szólj hozzájuk, mondván: Estefelé esztek majd húst és reggel jóllaktok majd kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 13. És volt este, fölszállt a fürj és elborította a tábort; reggel pedig volt harmatréteg a tábor körül. 14. Midőn fölszállt a harmatréteg, íme, a puszta színén valami apró szemcsés, apró, mint a dér a földön. 15. Midőn látták Izrael fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. 16. Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, kiki étke szerint, egy ómert fejenként, lelkeitek száma szerint, kiki a sátrában levők számára vegyetek. 17. És így cselekedtek Izrael fiai és szedtek, ki többet, ki kevesebbet. 18. És megmérték az ómerrel és nem volt fölöslege annak, ki többet szedett, aki pedig kevesebbet szedett, annak nem volt fogyatkozása; kiki az ő étke szerint szedett. 19. És mondta nekik Mózes: Senki se hagyjon meg belőle reggelig. 20. De nem hallgattak Mózesre és meghagytak némelyek belőle reggelig, de megférgesedett és megbűzhödött; és haragudott rájuk Mózes, 21. Így szedték azt minden reggel, kiki az ő étke szerint; midőn pedig melegen sütött a nap, elolvadt. 22. És volt a hatodik napon, szedtek kétszeres kenyeret, két ómert egynek; és eljöttek a község minden fejedelmei és tudtára adták Mózesnek. 23. És ő mondta nekik: Ez az, amit szólt az Örökkévaló: Nyugalom, szent szombat lesz az Örökkévalónak holnap; amit sütni akartok, süssétek meg és amit főzni akartok, főzzétek meg, az egész fölösleget pedig tegyétek el magatoknak megőrzésre, reggelre. 24. És eltették azt reggelre, amint parancsolta Mózes és nem bűzhödött meg és féreg sem volt benne. 25. És mondta Mózes: Egyétek meg ma, mert szombat van ma az Örökkévalónak; ma nem találjátok azt a mezőn. 26.Hat napon át szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van; nem lesz azon. 27. És volt a hetedik napon, kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. 28. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig vonakodtok még megőrizni parancsolataimat és tanaimat! 29.Lássátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad nektek a hetedik napon két napi kenyeret; maradjatok kiki a helyén, ne menjen ki senki az ő helyéből a hetedik napon. 30. És nyugodott a nép a hetedik napon. 31. És elnevezte Izrael háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér és íze olyan, mint a mézeskalácsé. 

32. És mondta Mózes: Ez a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Egy tele ómerrel legyen belőle megőrzésre nemzedékeiteknek, hogy lássák a kenyeret, melyet enni adtam nektek a pusztában, midőn kivezetlek benneteket Egyiptom országából. 33. És mondta Mózes Áronnak: Vegyél egy palackot és tegyél bele egy tele ómerrel mannát, és tedd azt az Örökkévaló színe elé megőrzésre nemzedékeiteknek. 34. Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, odatette Áron a bizonyság elé megőrzésre. 35. Izrael fiai pedig ették a mannát negyven évig, amíg elérkeztek lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határára. 36. Az ómer pedig egy tized éfó volt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 18., szerda

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 37.

Megajándékozott minket ama Szerelmesben

"Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben."
Efézus 1:6.

Nem szabad elhinni azt, hogy Isten csak akkor fogad el minket, ha tökéletesek vagyunk. Fogadjuk el azt az igazságot, hogy elfogadott minket „ama Szerelmesben”.

Isten elfogad minket, mert hiszünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ha elhisszük a sátán hazugságait, küzdelemmel és frusztrációval teli életet élünk, és sosem leszünk képesek arra, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő képességeket.

Isten a következő igazságot helyezte egyszer a szívembe: „Tegyél meg mindent a legjobb tudásod szerint, és lépj be az Én nyugalmamba”. Ez nagyon jól hangzott, mivel már mindent megpróbáltam, és teljesen kimerültem. Rájöttem arra, hogy még a legjobb tetteim sem tökéletesek, és ez az oka annak, hogy Jézus meghalt értem és érted is.

A teljesítmény/elfogadás taposómalmában

"Ellenben annak, aki nem [a törvény szerint] munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul [amelyet Isten elfogad]. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül." Róma 4:5-6.

Ha már éveket töltöttél el a teljesítmény és elfogadás taposómalmában, nagyon nehéz kilépni onnan. Ez már életformáddá vált. Befolyásolja a gondolataidat, döntéseidet, érzékeidet.

Sok ember inkább marad a megszokott világában, nem mer kilépni belőle, fél a bukás gondolatától is. Olyan sok negatív tapasztalat, kudarc érte már őket, hogy nem mernek új életet kezdeni.

Ha az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy csak akkor érezhetik magukat jól, ha jó teljesítményt nyújtanak, elég szomorú élet elé néznek. Belekerülnek egy ördögi körbe: megpróbálnak valamit, elbuknak, aztán még jobban próbálkoznak, de megint csak elbuknak, és ez így megy tovább.

Isten nem szeretné, ha egy ilyen taposómalom lenne az életünk. Azt akarja, hogy jól érezzük magunkat akár tökéletesen teljesítünk, akár nem. Nem azt akarja, hogy telve legyünk büszkeséggel, de nem is azért teremtett bennünket, hogy elutasítsuk magunkat. És ez az a pont, ahol a „ki” és a „cselekedet” olyan fontossá válik. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a kettő között, és alaposan meg kell vizsgálni mindkettőt. Szomorúak vagyunk, ha rossz teljesítményt nyújtunk, és a következő alkalommal megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni. Megpróbálhatjuk a teljesítményünket javítani (a „cselekedeteinket”), de az értékünk (a bennünk levő „ki”) nem a teljesítményünktől függ.

Azok az emberek, akik gondokkal küzdenek ezen a területen, rosszul értelmezik ezt a dolgot. Ha már előre feltételezik azt, hogy gyengébb teljesítmény esetén elutasításban lesz részük, ezzel gyakorlatilag úgy veszik ezt a dolgot, mintha már meg is történt volna – ezzel befolyásolva a körülöttük levő embereket.

Hadd mondjak egy példát. Az ügyvezető igazgatómnak, akivel már több éve dolgozom együtt, problémája adódott a teljesítmény/elfogadás kapcsán. Úgy nőtt fel, hogy állandóan azt sulykolták belé, hogy csak akkor fogadja el a környezete, ha tökéletesen teljesít.

Amikor nálunk kezdett dolgozni, észrevettük, ha bármikor megkérdeztük, hogy áll a rábízott feladatokkal, megbirkózik-e velük, nagyon furcsán reagált. Úgy tűnt, irritálja ez a kérdés. Ha azt tudta mondani, hogy minden rendben van, minden feladatot elvégzett, nem volt gond. De ha nem tudott ilyen választ adni, még görcsösebben, még erőteljesebben vetette bele magát a munkába. Ez a hozzáállás nem igazán tetszett nekem, mert egyfajta visszahúzódást és elutasítást éreztem a részéről velem kapcsolatban. Én nem utasítottam el őt azért, mert nem tökéletes, de ő azt hitte, hogy én nem fogadom el őt; következésképpen nem tudta elfogadni a szeretetet, amit önzetlenül adni szerettem volna neki.

Mindig a hitünk szerint kapunk: amit hiszünk, azt kapjuk, semmi többet. Ha nem hiszünk a kegyelemben, a könyörületességben, Isten jóindulatában, nem is részesülhetünk benne. Ha azt hisszük, mindent tökéletesen kell végeznünk ahhoz, hogy Isten elfogadjon bennünket, ezzel elutasítjuk a szeretetét, pedig Ő nem utasít el bennünket. Ez rossz gondolkodásmód csapdába ejt minket. Olyan, mint egy taposómalom, ami olyan gyorsan forog, hogy nem tudunk leszállni róla.

Ha te is beleestél a teljesítmény/elfogadás ördögi csapdájába, imádkozom érted, hogy törjön meg ez a kör az életedben, és tudd szabadon átvenni, hogy Isten elfogad téged, és utána segíts a többieknek megtenni ugyanezt.

Fordította: Berényi Irén

Mózes második könyve 15.

1. Akkor énekelte Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.2. Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem atyám Istene, őt magasztalom. 3. Az Örökkévaló, a harc ura, Örökkévaló a neve! 4. Fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette és válogatott vitézei elmerültek a nádastengerben. 5. A mélységek borítják őket, leszálltak a habokba, mint a kő. 6. Jobbod, Örökkévaló! dicső erőben; jobbod, Örökkévaló! összezúzza az ellent. 7. Fenséged nagyságával lerontod támadóidat, kibocsátod haragodat és megemészti őket, mint a tarlót. 8. Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, megálltak mint a fal a hullámok, megmerevedtek a mélységek a tenger szívében. 9. Szólt az ellen: Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem! 10. Fújtál leheleteddel: elborította őt a tenger; elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben. 11. Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő. 12. Kinyújtottad jobbodat: elnyelte őt a föld. 13. Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál, hatalmaddal szentséged lakába. 14. Népek hallották és reszkettek, remegés fogta el Pelesesz lakóit. 15. Akkor megrémültek Edóm törzsfői, Móab hatalmasait elfogta a rettegés, elcsüggedtek Kanaán lakói mind. 16. Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél. 17. Elviszed és ülteted birtokod hegyére, a helyre, melyet lakóhelyednek alkottál, Örökkévaló! a szentélybe, Uram; melyet kezeid készítettek. 18. Az Örökkévaló uralkodik mindörökké! 19. Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében.
20. És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. 21. És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.

22. És elindította Mózes Izraelt a nádastengertől és mentek Súr pusztájába; mentek három napig a pusztában és nem találtak vizet. 23. Elérkeztek Móróba, de nem tudtak vizet inni Móróból, mert keserű volt az, azért nevezték el Mórónak (keserű). 24. És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 25. Ő pedig kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát; ő beledobta a vízbe és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott megkísértette őt. 26. És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.
27. És elérkeztek Élimbe, ott pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma; és táboroztak ott a víz mellett.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 17., kedd

Hack Péter - Teljes hittel, semmit sem kételkedve jöjjünk az istentiszteletre

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

A sátorok ünnepe a harmadik őszi ünnep, amely hét napon át tart. A termés begyűjtésének ideje volt ez, amikor örvendeznek az emberek, hogy Isten ez évben is megáldotta őket. Másik rendeltetése, hogy megemlékezzenek arról, hogy foglyok voltak, és Isten vezette őket a pusztában. Izrael fiai ilyenkor Istenhez fordulnak, és kérik az esőt. A mezőgazdaság Izraelben csak Isten kegyelméből működhet. Az ipari termelés az más. A mi jólétünk nem emberi erőfeszítés által működik, hanem Isten kegyelme által.

AZ A JÓ, HA MINDEN NAP HÁLÁT TUD ADNI AZ EMBER. MINDIG ÚGY GYERE ISTENTISZTELETRE, HOGY JÓ IDE JÖNNI.

Harminc éves a pécsi gyülekezet. Gondoljuk meg, micsoda áldás az, hogy indulásakor volt üldözés, de azóta nincsen. Ma teljes nyugalomban, szabadságban tudunk összegyűlni Jézus Krisztus nevében, miközben a világ nagy részén az életüket kockáztatják a keresztények, ha istentiszteletet tartanak. Hálát kell adnunk Istennek, hogy van ingatlanunk is, ahol tisztelhetjük Őt.

A Szent Szellemet is meg tudja oltani a törtető hálátlanság, hiszen még a kezünket sem tudjuk felemelni Isten kegyelme nélkül. Hálásnak kell lennünk, hogy ebben a városban négy napos istentiszteletre kerülhet sor élő közvetítéssel. Legyen hálaadó aratási ünnep a jövő hét végén tartandó rendezvénysorozat.

Jézus titokban ment fel a sátorok ünnepére Jeruzsálembe. Akkor az emberek még nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy ki is Ő valójában. Az ünnepen viszont Ő nem maradt tétlen. E történet nagyon nagy szellemi kijelentéssel bír. Arról szól, hogyan cselekszik az Úr.

„És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője. Mindamellett senki sem beszélt vala nyíltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.” (János evangéliuma 7:12-13)

Az ünnepen egy vita volt a középpontban, melynek fő kérdése, hogy ki is Jézus Krisztus.

Volt, aki szerint nem lehet Ő a Messiás, hiszen Galileából jött, onnan pedig nem támadhat próféta az írások szerint. Nem vették a fáradtságot, hogy a tényeket megismerjék, mert ha megtették volna, akkor tudták volna, hogy valójában Betlehemben született, ami nem Galileában van Az látjuk ebből a történetből, hogy az emberek a saját elképzeléseiket kérték számon Istentől.

Tedd fel te is önmagadnak a kérdést, hogy amit Istenről gondolsz, az vajon úgy van-e?

Isten igenis megismerhető. Tudni kell viszont, hogy Ő nem eszme, ezért Őt nem lehet értelemmel megérteni, megragadni. Isten nem is gondolat, nem is érzelem, hanem szellem. Ezért a Hozzá való közeledés és a Vele való találkozás csak szellemi szinten lehetséges.

„Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” (János evangéliuma 4:24)

Az emberek nagy részének a szelleme halott állapotban van, ezért nem képes kapcsolatba lépni Istennel. Bibliai értelemben a halál nem csak azt jelenti, hogy megszűnnek működni a fizikai képességek, hanem az Istentől való elszakadottság állapota a halál. A szellem halála a bűn következtében jön létre.

ISTEN ELKEZDHET SZÓLNI A HALOTT SZELLEMŰ EMBERHEZ IS. AKARNI KELL A KAPCSOLAT LÉTREJÖTTÉT, LE KELL GYŐZNI AZ AKADÁLYOKAT.

Ahhoz, hogy embereket mentsünk, először önmagunknak kell megmentettekké válnunk. Így érhető el, hogy ne az evangéliumot hirdető személy térjen meg a bűnösökhöz, hanem fordítva. Az istentiszteletek célja, hogy azok végén sokkal jobban ismerjük meg Istent, és a szellemünk életre keljen. Ehhez az kell, hogy hittel jöjjünk istentiszteletre. Amikor az Igét hallgatjuk, akkor egy Személyt hallgatunk. Isten tud szólni nehéz időszakokban, tud súgni döntéshelyzetekben. Ővele találkozunk ilyenkor, és Ő változtatja meg az embereket: káros szenvedélyektől, bűnöktől szabadulhat meg az ember.

JÉZUS KRISZTUS MA IS GYÓGYÍT ÉS SZABADÍT.

Azzal a hittel kell jönni istentiszteletre, hogy Jézus Krisztus itt van közöttünk. Abban is hiszünk, hogy Németh Sándor Istennek felkent szolgája. Jó állapotban legyünk, és akkor Isten ereje fel fog szabadulni az életünkben, és többek között a rögeszméinktől is meg fog minket szabadítani. Teljes hittel, semmit sem kételkedve jöjjünk istentiszteletre!

ELHANGZOTT IGÉK:
János evangéliuma 7:1-53, 4:24
Zsidó levél 11:1, 11:6, 12:14
Róma levél 10:17
Ésaiás 59:1-4
Máté evangéliuma 5:6, 23-26

Hrabovszki György jegyzete
2017. OKTÓBER 15.

Larry Huch - 10 átok, amely akadályozza az áldást 3. (könyvrészlet)

"Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki Jézus: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Pásztorold az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jénának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, Te mindent tudsz; Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!" (János 21:15-17)

Elgondolkoztál-e már azon, miért mondatta ki Jézus Péterrel háromszor is, hogy szereti Őt? A szavak áldást hordoznak, de átkot is. Azért kellett Péternek háromszor megvallania, hogy szereti Jézust, hogy eltörölje azt az átkot, amit akkor vett magára, amikor háromszor megtagadta Őt. Ha megnézed ezt a tanítást, az első dolog, amit Jézus mondott, ez a kérdés volt: „Péter, szeretsz engem?” „Igen, Uram.” Akkor Jézus azt mondta: „Legeltesd az Én bárányaimat!” Az első szituáció, amikor Péter megtagadta Jézust, egy kislánnyal folytatott beszélgetés volt. Minden egyes szituációra nézve, amelyben Péter átkot vett magára a tagadás szavaival, Péter szeretetről és elfogadásról tanúskodó szavaival, Jézus visszafordította az átkot.

Kimondtál-e valaha negatív dolgokat az pénzügyeidről, a gyermekeidről vagy a házasságodról? Minden egyes negatív szóval kapcsolatban, amit kimondtál, pozitív szavak kimondása által semmissé kell tenned azt az átkot, és fel kell szabadítanod az áldást. „Soha nem fogok fizetésemelést kapni.” Ezt az átkot semmissé kell tenned, és ezt kell mondanod: „Mindazt, amibe belefogok, Isten sikeressé teszi." Lehet, hogy dühödben ezt mondtad néha: „A gyerekeimből soha nem lesznek rendes emberek.” Semmissé kell tenned ezt az átkot, és fel kell szabadítanod az áldást a gyermekeid életére, azzal, hogy azt mondod, Istennel egyetértésben: „Én és a családom, mindannyian üdvözülni fogunk.” (Lásd Apostolok Cselekedetei 16:31) Bármilyen negatív szavakat mondtál eddig, vagy bármilyen negatív szavakat mondtak ki rád, Isten pozitív szavainak az ígéretét kimondva semmissé kell tenned a negatív szavak átkát.

Az én életemet Isten egyetlen Igéje változtatta meg. Ahogy a fejezet elején írtam, a megtérésem pillanatától kezdve a pozitív megvallás témájával szembenálló környezetben szocializálódtam. Nem csak, hogy ellene voltunk, de gúnyt is űztünk belőle. Egy napon viszont, amikor Új-Mexikó egyik apró városában, egy kis motel szobában voltam, örökre megváltozott az életem, és az, ahogyan Isten Igéjéhez és szeretetéhez viszonyultam. Ébredési igehirdetéssel szolgáltam annak a városnak az egyik gyülekezetében, és arra vártam, hogy a pásztor értem jöjjön kocsival. Volt még egy kis időm, úgyhogy kinyitottam a Bibliámat, és elkezdtem olvasni. Nem kerestem semmi konkrétat, csak Isten Igéjét akartam olvasni. A 4Mózes 14-nél nyitottam ki a Bibliát, és amit Isten aznap este mutatott, az jelentette az első lépést ahhoz, hogy megértsem, hogyan kell eltávolítani az átkot, és felszabadítani az áldást.

"Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!" (4Mózes 14:27,28)

Biztos vagyok benne, hogy ismered Mózes történetét - Isten elküldte őt, hogy megszabadítsa Izrael fiait, majd elvándoroltak az ígéret Földjére. De engedd meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy láthasd, mit mutatott meg nekem Isten. Izrael már több száz éve élt rabszolgasorban Egyiptomban, mire Isten elküldte Mózest, hogy megszabadítsa népét. Miután Isten tíz csodával bemutatta hatalmát, a fáraó elengedte őket. Az izraeliták nemcsak megszabadultak, hanem „a bűnösök vagyonával” jöttek ki. (Lásd Példabeszédek 13:22.) Az egyiptomiak aranyával és ezüstjével. Isten azt mondta: „Elvezetlek benneteket a tejjel és mézzel folyó ígéret Földjére.” Azt nem mondta, hogy útközben nem lesznek megpróbáltatások. Csak annyit mondott, hogy „Elviszlek benneteket. Bízzatok Bennem!” Amikor kijöttek, mindenki táncolt és azt énekelte, hogy „Isten jó”. Aztán belefutottak néhány próbába. A Vörös-tenger. A fáraó serege üldözőbe vette őket. A puszta. Nem volt víz. Nem volt étel. Minden alkalommal, amikor valamilyen problémával szembesültek, elfeledkeztek Isten ígéretéről, hogy elviszi őket az ígéret Földjére. Majd így kiáltottak: „Meg fogunk halni! A problémánk nagyobb Isten ígéreténél.” Ismerős? „Tudom, hogy Isten mondta, de a Vörös-ten­ger...” Isten kettéválasztotta. „Tudom, hogy Isten mondta, de a fáraó hadserege...” Isten elpusztította. „Tudom, hogy Isten mondta, de a puszta...” Isten vizet fakasztott a sziklából, és minden nap étel hullott a mennyből. Az izráeliták napról napra látták Isten hatalmát. De meg kellett tanulniuk felnőni és bízni Isten ígéreteiben. Végül eljutottak az ígéret Földjéhez, ahogy Isten megmondta. De amikor odaértek, óriásokat láttak azon a földön. Ne feledd: amikor Isten elvisz téged a személyes ígéreted földjére, soha nem ígérte, hogy ott nem lesznek Góliátok, de ha benned a Dávid hite lesz, Ő lesz az óriásölő.

Mózes második könyve 14.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz, hogy forduljanak vissza és táborozzanak Pi-Háchirósz előtt, Mígdól és a tenger között; Baál-Cefón előtt, átellenében táborozzatok a tenger mellett. 3. És azt mondja majd Fáraó Izrael fiairól: Eltévedtek ők az országban, körülfogta őket a puszta. 4. Én pedig erőssé teszem Fáraó szívét és üldözi őket; és dicsőséget szerzek Fáraó által és egész serege által, hogy megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló! És így cselekedtek. 5. Midőn tudtára adatott Egyiptom királyának, hogy elszökött a nép, akkor megváltozott Fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt és mondták: Mit is tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt, hogy ne szolgáljon bennünket? 6. És befogatott szekerébe és népét magával vitte 7. vett hatszáz kiválogatott szekeret és Egyiptom minden szekerét és vitézeket mindazokra. 8. Az Örökkévaló pedig erőssé tette Fáraó, Egyiptom királya szívét és ez üldözte Izrael fiait. Izrael fiai pedig felemelt kézzel mentek ki! 9. És az egyiptomiak üldözték őket és elérték őket, amint táboroznak a tenger mellett, Fáraó minden szekerének lova, lovasai és serege Pi-Háchirósznál, Baál-Cefón előtt. 10. Midőn Fáraó közeledett, felvetették Izrael fiai szemeiket és íme, Egyiptom vonul utánuk; akkor nagyon féltek és kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz. 11. Mózesnek pedig mondták: Vajon mivel nincsenek sírok Egyiptomban, hoztál el bennünket, hogy meghaljunk a pusztában? Mit is tettél velünk, hogy kivezettél bennünket Egyiptomból? 12. Nem-e ez az a beszéd, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj bennünket és hadd szolgáljuk mi Egyiptomot, mert jobb nekünk szolgálni Egyiptomot, mint meghalnunk a pusztában! 13. De Mózes mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok veszteg és lássátok az Örökkévaló segítségét, melyet veletek cselekszik ma, mert amint láttátok az egyiptomiakat ma, úgy nem fogjátok többé őket látni soha sem! 14. Az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!
15. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiaihoz, hogy vonuljanak. 16. Te pedig emeld fel botodat és nyújtsd ki kezedet a tenger felé és hasítsd ketté, hogy menjenek Izrael fiai a tenger közepén, szárazon. 17. Én pedig, íme én erőssé teszem az egyiptomiak szívét, hogy bemenjenek utánuk és dicsőséget szerzek Fáraó által és egész serege által, szekere és lovasai által; 18. és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn dicsőséget szerzek Fáraó által, szekere és lovasai által. 19. És elvonult Isten angyala, aki járt Izrael tábora előtt és ment mögéjük és elvonult a felhőoszlop előlük és állott mögéjük; 20. így jutott Egyiptom tábora és Izrael tábora közé – volt felhő meg sötétség – és megvilágította az éjjelt hogy nem közeledett egyik a másikhoz egész éjjel. 21. Mózes pedig kinyújtotta kezét a tenger fölé és hajtotta az Örökkévaló a tengert hatalmas keleti széllel egész éjjelen át és szárazzá tette a tengert; így hasadtak ketté a vizek. 22. És bementek Izrael fiai a tenger közepébe, szárazon; a víz pedig volt nekik fal gyanánt jobbjukról és baljukról. 23. Az egyiptomiak pedig üldözték őket és bement utánuk Fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.24. És volt a reggeli őrszakban letekintett az Örökkévaló az egyiptomiak táborára tűz és felhőoszlopban és megzavarta Egyiptom táborát. 25. Ez kivette szekereinek kerekeit és vontatta nehezen; és mondta Egyiptom: Hadd meneküljek Izrael elől, mert az Örökkévaló harcol értük Egyiptom ellen.
26. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira. 27. Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé és a tenger visszatért reggel felé az ő erejébe, az egyiptomiak pedig menekültek vele szembe; és beledöntötte az Örökkévaló az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28. A vizek pedig visszatértek és elborították a szekeret, meg a lovasokat, Fáraó egész seregét, akik utánuk jöttek a tengerbe; nem maradt meg közülük egy sem. 29. Izrael fiai pedig átmentek szárazon a tenger közepében és a víz volt számukra fal gyanánt, jobbjukról és baljukról. 30. És megsegítette az Örökkévaló aznap Izraelt Egyiptom kezéből; és Izrael látta az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31. Izrael látta a nagy hatalmat, amellyel cselekedett az Örökkévaló az egyiptomiak ellen és félte a nép az Örökkévalót; és hittek az Örökkévalóban és Mózesben, az ő szolgájában.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)