2019. december 5., csütörtök

Németh Sándor - A történelmi és a végső Babilón 10.

A „nagy parázna" Istenhez való közeledésének alapelvei hasonlítanak Káin áldozatához. Káin és Ábel áldozata három lényeges pontban különbözött egymástól (Mózes 1. könyve 4:3-6). Ábel hite Isten kijelentéséből született meg a szívében, ez tette őt képessé arra, hogy Istennek tetsző áldozatot mutasson be. Káin hite azonos volt szubjektív világnézetével, ezért képtelen volt önmagát Isten akaratának alárendelni. Ábel az áldozatán keresztül elismerte saját bűnösségét is: azt, hogy Ádám és Éva engedetlenségének súlyos szellemi és erkölcsi következményei alatt áll. Káin ezt elutasította, szuverén individuumnak tekintette magát. Ábel - nagyon helyesen - a bárány vérében látta a bűnei alól és a halál hatalmától való váltságdíját. Káin viszont emberi jó cselekedeteiben látta a megváltás útját.

A „nagy parázna" szolgálata kizárólag emberi erőből történő, hiábavaló áldozatokból áll, amit Isten - Káin áldozatához hasonlóan - elutasít. A szíveket vizsgáló, szent Istenre semmilyen benyomást nem képesek gyakorolni az öntörvényű vallásgyakorlat pazar, lélegzetelállító külsőségei, drágakövekből, aranyból és ezüstből készített liturgiai kellékei és kegytárgyai, csillogó, drága üvegablakai, nagy művészi gonddal és tehetséggel alkotott freskói és zseniális orgonaművei.

Az igazi istentisztelet alapfeltétele a Názáreti Jézus Krisztus vérébe vetett hit, amely a Szellemtől és víztől újjászületett hívőkben munkálkodik. Ez a váltságdíj teszi alkalmassá a hívőt arra, hogy Isten tetszését elnyerje Isten Igéje szerinti élete által. Jézus vére az, amely Isten-imádásunkat és -tiszteletünket megszenteli, és az Atya jelenlétébe viszi.

A „parázna asszony" szolgálatában a tökéletes váltságdíj helyén az egyháztagság, a ceremóniák, ember által kitalált vallásos gyakorlatok, (például lelki tréningek, meditáció, agykontroll stb.) állnak. Az Isten Igéje szerinti istentisztelet emberre ható eredménye a megigazulás, az áldás, míg a „parázna asszony" istentiszteleti gyakorlatának önelégültség, kevélység a terméke. A kezében levő aranypohár (Jelenések könyve 17:4) a közlést, a kijelentést jelképezi, azt fejezi ki, amit az asszony megosztott azokkal, akik őt elfogadták és azonosultak vele. Jézus Krisztus hasonló képpel fejezte ki a farizeusok istentiszteletéről alkotott véleményét: „...mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belül pedig rakvák azok ragadománnyal és mértékletlenséggel" (Máté evangéliuma 23:25). A 28. versben aztán pontosan ki is mondja azt, amire utalt példázatában: „Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel."

A Jelenések 17-ben szereplő asszony Jézus vallásos kortársaihoz hasonlóan kívülről, emberi szempontból nézve igaznak és hasznosnak mutatkozik. A hitetés ereje által képes önmagáról pozitív fogalmakat, illúziókat kelteni a külső szemlélőben. Babilón egyik fő ereje, az álnokság szelleme élteti benne a szemfényvesztés és az imitáció képességeit. Hívei viszont valójában belső természetével kerülnek közösségbe.

Isten Igéje a fényes látszat mögötti tényleges valóságot is elénk tárja. Az „utálatosságok" alatt a Szentírás idegen istenek kultuszát, az ezekhez kapcsolódó, gyakorta emberi téveszme által természetfölötti erővel is felruházott szobrok, képek tiszteletét, valamint az okkult tevékenységeket (jövendőmondás, varázslás, mágia) érti. A legtöbb írásmagyarázó Babilont tartja a hamis vallásos kultuszok forrásának, például onnan terjedt el a férfi és női istenek kultusza. A Szentírás abban az esetben is negatívan viszonyul a kultuszokhoz, ha azok a Biblia Istenének tisztelete mellett zajlanak!

A bálványimádás és a szexuális tévelygés közötti szoros szellemi összefüggést Pál apostol fejtette ki részletesen a Rómaiakhoz írt levelének első fejezetében. Az örökkévaló Isten dicsősége helyére állított bálványok imádása súlyos szellemi, erkölcsi károsodásokat okoz. A degenerálódott ember természete felfokozott, torz szenvedélyek rabságába kerül a kultuszok által. Ebben az elesett állapotban az ember vagy szélsőségesen aszkéta gyakorlatok által akarja visszaszerezni az önuralmát (például manicheizmus, egyes szerzetesi rendek), vagy teljesen elveszíti azt.

A szellemi értékrend elvesztésének és felborulásának végső következményeként az ember a saját embertársa testének megszerzésére törekszik, hogy azon kiélje torz vágyait. A test-centrikus szemlélet az embert hedonista, materialista életvezetésre kényszeríti, melynek egyik kísérő jele, hogy a nemiség határai összemosódnak és eltűnnek az emberben felhalmozódott szexuális energiák és tisztátalan szellemek jelenléte miatt. A homoszexuális emberek ki vannak szolgáltatva fertelmes, természetellenes bűneik végzetének. A „parázna asszony" a szexuális bűnök forrása és védelmezője is, s ebben a minőségében küzd azért, hogy a homoszexualitást mint „kisebbségi jogot" és mint a szexuális kapcsolatteremtés normális módját elfogadtassa a széles társadalmi nyilvánossággal.

Jézus Krisztus egyházának azonban Isten Igéje szerint kell a bűnnel szemben állást foglalnia és élnie, mert „nyilván van az Istennek haragja a mennyből az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják". (Rómaiakhoz írt levél 1:18) Az egyházakban is egyre nagyobb probléma a homoszexualitás, sőt néhány felekezetben már el is fogadják.

Forrás: Új Exodus Magazin

Inspiráló Biblia magyarul



Végre megjelent az év nagy dobása, már kapható is az ÚjKároli Bibliák kiadó (Veritas), Inspiráló Bibliája, amely a kreatív bibliatanulmányozás első magyar nyelvű eszköze! 20 év állóvíz után, végre megmozdultak a kiadók és sorra jelennek meg a legkülönbözőbb méretű, színű és fordítású Bibliák. Mindenki - főleg a Vásárlóink - nagyon örvendeznek és gyönyörködnek a választékban! Ennek a következő gyöngyszeme ez az új INSPIRÁLÓ Biblia!

Ez mitől más? Az Inspiráló Biblia egy olyan kiadvány, mely a kreatív bibliatanulmányozás eszköze. Cél: mélyen megérteni Isten Szavát és kreatív feleletet adni rá. Úgy is mondhatnánk, hogy rajzos dicsőítés, reakció, visszhang az isteni Szóra. Az egyik legnagyszerűbb dolog ebben, hogy generációtól és lelki érettségtől függetlenül részt vehet benne bárki. Egy igazán egyedülálló módja annak, hogy valaki elmélyüljön Isten Igéjében és új, frissítő módon reflektáljon rá. Ennek segítő eszköze lesz az Inspiráló Biblia. Ez a Biblia – mely természetesen az újonnan revideált Károli-Biblia szövegét használja – és széles margókkal rendelkezik a lapszéleken, elegendő helyet biztosítva a megszólító Igére való válaszra, illetve tartalmaz 400 illusztrációt is, melyek segíthetnek beindítani a kreatív fantáziánkat. Gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy: a lapszéleken (margókon), váltakozva lesznek: fekete/fehér rajzok (igékkel), amelyek kiszínezésre várnak, vagy csak üres,vonalas rész (mint egy füzetben), amelyre jegyzetelni lehet.

Főbb jellemzők:
- Színes selyemkötés
- Gömbölyített sarkok
- Mintás élmetszet

Nem érhető el leírás a fényképhez.


2019. december 3., kedd

Németh Sándor - A történelmi és a végső Babilón 9.

A „parázna asszony" öltözete hasonlít az ároni papság ruházatához Csupán egy szín hiányzik, a kék. A kék szín hiánya fejezi ki a legegyértelműbben parázna természetének lényegét. A Szentírásban a mennynek, Isten természetfölötti erejének és jelenlétének a szimbóluma a kék, így az asszony természetéből, „szolgálatából" hiányzó mennyei, természetfölötti jelenlét a két meglévő szín hamisságáról is árulkodik. A bíbor és a skarlát az asszony szín-összeállításában a megváltatlan ember istentiszteleti kísérletét fejezi ki. Az Isten Igéje szerinti papság színei a kék (Isten), a bíbor (Jézus Krisztus, az isteni és emberi természet egysége) és a skarlát (ember, vér). Ezek a színek a megváltott embernek, valamint Isten természetének egy új emberben történt egyesítését fejezik ki.

A Názáreti Jézus Krisztus vére által megtisztított hívőben a Szent Szellem, Krisztus és az Atya lakozik. Az ember és Isten egyesítését Jézus Krisztus vérontása tette lehetővé. Az asszony kék nélküli bíbor színe a hamis krisztust, a hamis evangéliumot jelképezi, amely az asszony tanításának központi üzenete a világ számára.

„...és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel" (Je­lenések könyve 17:4). Ez a leírás a „parázna asszony" istentiszteletének a jellegét fejezi ki. A pogány és a zsidó istentiszteleti forma között lényeges különbség van. A babilóni misztériumokban a liturgiai színtér, a kellékek és az általuk feltételezett isteni jelenlét az istentisztelet fő céljai. A Babilón papjainak tanításait követő pogány rítusok résztvevői a templomépületnek, a szertartásoknak és kellékeiknek természetfölötti erőt tulajdonítanak, illetve azokat az isteni jelenlét hiteles jelképrendszerének vélik. Felfogásuk szerint az ember a ceremóniákon kulcsszerepet játszó „szentségekből" való részesedés által tud bekerülni Isten jelenlétébe, kegyelmébe és áldásába. Pál apostol az Apostolok cselekedetei könyvének 17. fejezetében a babilóni forrásból származó istentiszteleti forma haszontalanságáról adott felvilágosítást athéni hallgatóinak.

"Isten, aki teremtette a világot, s mindazt, ami abban van, mivel­hogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomban nem lakik, sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent."
Apostolok cselekedetei 17:24-25.

Az ember teremtményi mivoltából fakadóan nem képes a földön a teremtő Istennek olyan lakhelyet és istentiszteleti szimbólumrendszert kitalálni, amelyet Isten - mint tartózkodási helyét - elfogadna. Az ember által alkotott istentiszteleti helyszínek sohasem voltak igazi istenimádás és -tisztelet színhelyei. A „parázna asszony", a hamis vallások anyja arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel igyekszik rendezvényein az istenség jelenlétének látszatát kelteni az emberek előtt. Pál apostol világosan látta a pogány istentiszteleti forma szándékát, és az athénieket is felvilágosította teológiai tévedésükről.

"Mivelhogy azért Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondol­nunk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, emberi mes­terség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség."
Apostolok cselekedetei 17:29.

A babilóni istentisztelettel szemben a bibliai istentisztelet középpontjában a tulajdon vérével az egész világnak megváltást szerző és a halálból feltámadott Krisztus áll. A Megváltó nem épületekben, ceremóniákban, emberi alkotásokban él, hanem az őbenne való hit által Isten teremtményeinek a szívében, szellemében.

Természetesen az evangéliumi hívők is használnak épületeket istentiszteleteik lebonyolítása céljából, de nem tulajdonítanak ezeknek semmiféle misztikus, természetfölötti tartalmat. Ezek a helyszínek elsősorban azért fontosak számukra, hogy ott Istent imádják, dicsérjék, mindenféle materiális közvetítés nélkül, szellemben és igazságban. Az istentiszteleten való részvételüknek egy másik fontos célja az, hogy a Szent Szellem kenete alatt prédikálják és hallgassák Isten Igéjét, mert a hit Isten Igéjének a hallásából származik. Istentiszteletük egy következő szellemi célja az, hogy a Szent Szellem működésének eszközeivé és céljaivá válhassanak. A babilóni és a bibliai istentisztelet egymással való szembenállására István diakónus mutatott rá Jeruzsálemben.

"Salamon építe néki házat. De ama magasságos nem kézzel csi­nált templomokban lakik, mint a próféta mondja: A menny né­kem üllőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya. Micsoda házat építhettek nekem? azt mondja az Úr; vagy melyik az én nyugalmamnak a helye?"
Apostolok cselekedetei 7:47-49.

István mondataiból egyértelműen kiderül, hogy a zsidók istentiszteletére a babilóni fogság maradandó hatást gyakorolt. Az ószövetségi istentisztelet a fogság utáni időszakban a babilóni vallásos szellem uralma alatt állt. A mózesi szertartás és a Salamon által felépített Templom elveszítették szimbolikus jelentésüket, s a vallásos tisztelet, hódolat tárgyaivá váltak. Jézus Krisztusnak is a Templom és a szertartások igézete alatt álló zsidókkal volt a legélesebb konfliktusa, sőt ez lett a főpapság Jézussal szembeni egyik fő vádpontja a tárgyaláson (Máté evangéliuma 26:61).

István beszédének további részében rámutatott a babilóni vallási rendszer és istentiszteleti gyakorlat erkölcsi és szellemi következményére is:

"Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, mint atyái­tok, ti azonképpen."
Apostolok cselekedetei 7:51.

A ceremóniák és kegytárgyak vallásos tiszteletének mindig a szívből való hit hiánya, az Isten Igéjére való süketség és érzéketlenség, valamint a Szent Szellem-ellenesség a negatív következménye. Ennek a vallásos rendszernek a tulajdonképpeni célja az, hogy távol tartsa az emberek vallásos gyakorlatát a Szent Szellem tényleges jelenlététől. Az ilyen jellegű istentiszteleteken részt vevő személyek gyakorlatilag önmagukat zárják el a bibliai hittől és a Szentlélek működésétől, illetve nagyon szűk térre korlátozzák a Szentlélek bennük végzett munkáját. Isten Szellemének nagymértékű kiáradása és jelenlétének megmaradása csak azokon a helyeken tud megvalósulni, ahol feladják az emberek által kitalált istentiszteleti rendszereket.

Forrás: Új Exodus Magazin

2019. december 2., hétfő

A sátán királysága 6.

1 Mózes 6,2. "És láták az Istennek fiai az ameberek leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek vala."

Óriások: hatalmas hősök, héroszok, ez nem feltétlenül a testméretre utal. Itt a bukott angyalokról és a földi nőkről van szó. Az angyalok ugyan nem házasodnak, de át tudják változtatni magukat embernek tűnő testbe. Az angyalok hímneműek a szó nyelvtani értelmében, de biológiai nemmel nem rendelkeznek. De fel tudnak ölteni olyan testet, amely úgy néz ki, mint egy férfi vagy egy nő. Utódaik nem angyalok, és nem is emberek, hanem különleges képességekkel rendelkező, de erkölcsileg teljesen romlott, gonosz lények.

2 Pét 2,4: Bizonyos angyalok bűnbe estek, akik a mélységbe lettek taszítva (Tartarosz: Hádész (Seol, pokol) alatti sötét szakadék). Olyan angyalok ezek, akiknek befolyása nagyon régóta nem érvényesül a földön. A görög mitológia is ismer titánokat, akik meg vannak kötözve. Ezékiás idejében egy angyalt küldött Isten, aki 180 ezer katonát ölt meg egy éjszaka leforgása alatt. Az angyalok nagyon erősek.

Júdás 6. "És az angyalaokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéleére örök bilincseken, sötétségben tartotta."

Jel 9,14. "Mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, aki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötözve."

Eufrátesznél megkötözött bukott angyalok eloldása következik be az apokaliptikus időkben. Ezek négyen megölik az emberiség harmadrészét, ez kb. 2-2,5 milliárd ember, fejenként 600 millió. Erre képesek az angyalok.

Jel 9,1-11. Ezek nem ölik meg az angyalok hanem kínozzák. Elképzelhető, hogy ezek démonok, mert a mélység itt Abüsszosz, mely a démonokkal van kapcsolatba hozva (Abüsszosz: tenger mélye). Ezek erősebbek és gonoszabbak a mostani démonoknál, a mélységből jönnek fel. Pl. a gadarénust megkötöző démonok könyörögtek, hogy ne kelljenek a mélységbe menniük, valószínűleg féltek ezektől a gonoszabbaktól. Az Abaddon az ószövetségben is szerepel:

Péld 15,11. "A sír és a pokol az Úr előtt vannak, mennyivel inkább az emberek szíve."

Sír: Seol, pokol: Abaddon. Ezek egyébként két angyal.

Péld 27,20. "Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek."

Jel 6,8. "És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és aki rajta ült, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éshséggel és halállal és a földnek fenevadai által."

A halál és pokol valószínűleg a fejedelemségek kategóriában tartozik, a Seol és Abaddon is.

A démonok és a bukott angyalok közti fő különbség, hogy az egyik földi, a másik égi lény. Démonok eredetéről nincs információ, angyalokéról van. Nagyon erős angyal az Antikrisztus szelleme, és a Jézabel szelleme, valószínűleg ezek is fejedelemségek.

1 János 2,18. "Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt, ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra."

1 János 4,3. "És valamely szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztusnak szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már."

Jel 2,20. "De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek."

Jézabel szelleme szexuális bűnökért, bálványimádásért felel (koszmokrator).

2 Kor 12,7. "És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam."

Pált is gyötörte egy gonosz angyal (helyzeteket teremtett, lehet hogy ez okozta, hogy megverjék, hajótörések).

1 Kor 6,3. "Nem tudjátok-é hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre?"

Az ítélethozatalban nem csak tanúként, hanem ítélethozóként is részt vesznek.

Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine

Németh Sándor - Ha Isten jó, miért van a világon ennyi gonoszság?

A pénteki beszélgetés során szó esik a jó és a rossz harcáról, a valóságos hit és az ember által alkotott idealista hit különbségéről, Pál apostol szolgálatának korszakáról és a jövő nemzedékének kihívásairól is.

2019. november 28., csütörtök

Frank Hammond történetei 8.

ISTEN MEGVÉD A GYILKOS SZELLEMTŐL

Az újévben megint tanítottunk a Pittsburgh Karizmatikus Konferencián. Egy régi templom alagsorában kaptunk egy helyiséget, ahol a szolgálatunkat végezhettük. Körülbelül ötszáz ember zsúfolódott be ide. Nem volt üres hely, sokan álltak a terem végében.

Miközben a szabadításról szóló tanításomat végeztem, a terem végében mozgolódás támadt. A terem elejéről én úgy láttam, mintha egy ember keringőzne egy tizenkét láb magas (három és fél méteres) létrával. A létra először az egyik irányba dőlt, aztán a másikba. Aztán rázuhant az utolsó két sorban levő székekre – csak ez a négy szék volt üres az egész teremben! Az előtte még rajtuk ülő emberek valami oknál fogva egy-két perccel korábban álltak fel onnan.

Tovább folytattam a tanítást, de szinte mindenki a terem hátsó részében zajló eseményekre figyelt. Ida Mae odarohant, hogy megnézze, mi történik. A férfi, aki az egész zűrzavart okozta, démonok hatása alatt állt, és a padlón vonaglott. Egy tucatnyi ember dobta rá a Bibliáját. Ida Mae és néhány jelenlevő elkezdték kiűzni a démonokat.

Amikor a démonok eltávoztak, a férfi egy nagyon érdekes történetet mesélt el. A démon azt az utasítást adta neki, hogy menjen fel az emelvényre, és ölje meg Frank Hammond-ot. Közel akart férkőzni hozzám, meg akart ölni, de valahogyan belegabalyodott a létrába.

Isten megvédett, éppen úgy, ahogyan megígérte:

„ Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lukács 10:19)

Egyébként ne próbáld megtámadni az ördögöt úgy, hogy Bibliát vágsz hozzá. „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek” (2Korinthus 10:4). Kövesd Jézus példáját, aki az Igét idézte az ördögnek: „"Meg van írva…” (Máté 4:4)


ISMERD MEG VISZKETÉS URAT!

Miután az Úr lehívott bennünket, Ida Mae-t és engem a szabadító szolgálatra, a tudásunkat elkezdtük megosztani a gyülekezeti barátainkkal. Egy napon négy másik házaspárral együtt töltöttük az időnket, és úgy döntöttünk, szabadító szolgálatot végzünk egymás felé. A férfiak a férfiak felé, a nők a nők felé szolgálnak két külön helyiségben.

Mi, férfiak épp a szolgálat közepén tartottunk, amikor meghallottuk, hogy az egyik hölgy segítségért kiabál. Egy olyan démonnal találták magukat szembe, amivel nem boldogultak. A démon nagyon erőszakosan reagált a hölgyön keresztül, és nem tudták őt megtartani. Ezért mi, az öt erős férfi, átvonultunk a másik szobába, hogy leváltsuk őket. Ebben az aprócska asszonyban egy olyan erős démon volt, hogy mi öten sem bírtunk vele. Amikor megpróbáltuk a hölgyet megtartani és az ágyhoz rögzíteni, elkezdett csapkodni bennünket, mintha legyek lennénk. Eszünkbe jutott a gadarénus ördöngös, akit „senki sem bírt lekötni”.

Megkérdeztem a hölgyeket, tudják-e a démon nevét.

-Azt mondta, Viszketés a neve – válaszolták.

El sem tudtam képzelni, hogyan lehet ilyen erős a viszketés szelleme.

-Ez biztosan nem így van – tiltakoztam. Tehát utasítottam a szellemet, hogy mondja meg a nevét. A démon, az asszonyon keresztül, kihívóan megerősítette:

-Viszketés vagyok. Én vagyok VISZKETÉS ÚR!

Egy újabb kiadós csatározás után a viszketés szelleme végre elhagyta a nő testét. Amikor megkérdeztem a pásztor feleségét, tényleg volt-e problémája a viszketéssel, azt válaszolta:

-Ó, igen!

Az iskolában tanított, és amikor az egész teste viszketni kezdett, ki kellett mennie a tanteremből, bemenni a tanáriba vagy a mosdóba, és tetőtől-talpig végig kellett vakarnia magát. A szabadítás után teljesen megszűnt a baja. Viszketés úr mindörökre eltűnt!

Fordította: Berényi Irén

Németh Sándor - A történelmi és a végső Babilón 8.

A VÉGSŐ BABILÓN

Az Újszövetségben, a Jelenések könyvében Babilón újra megjelenik mint a világ eseményeinek fontos szereplője. Az, ami elkezdődött a bábeli toronyépítéssel, a pogány történelem végkifejletében fogja elérni végső formáját. A történelmi Babilónnak és természetes örökösének kudarca után is tovább él ebben a világban Babilón szelleme és rendszere. A Jelenések könyvének 17. fejezete alapján azt mondhatjuk, hogy még csak ezután fog felemelkedni pályájának zenitjére, hogy aztán véglegesen eltűnjön a történelem színteréről. Irak megprófétált bukása után minden bizonnyal felgyorsulnak azok a folyamatok a világban, melyek egy új világrend nevében valójában az ősi Babilón szellemét fogják megerősíteni a nemzetközi politikai, gazdasági, értelmiségi elitben.

A Jelenések 17 profetikus képet ad a „nagy parázna asszonyról".
A Szentírás szerint „az asszony a férfi dicsősége" (Korinthosziakhoz írt 1. levél 11:7b), és „az asszony a férfiból van" (uo. 11:12a). Tehát az asszony természetes szinten a férfi szellemi, lelki, testi valóságának tükrözője és hiányának beteljesítője. Ezért a Szentírásban mindig a férfi kezdeményezi a házasságot, ő választja ki magának asszonyát, és ezután elsődleges feladatai közé tartozik, hogy feleségét úgy szeresse, táplálja, mint tulajdon testét. A férj és a feleség közösségében a feleség magán hordozza férje szellemét és természetét.

Ez az alapelv érvényes Jézus Krisztus és az egyház közötti kapcsolatra is. Az egyház mint Jézus Krisztus „menyasszonya" mindenekelőtt olyan szellemi valóság, amelyben Jézus Krisztus szelleme él, és az ő természete munkálkodik. A Jelenések 17-ben szereplő „parázna asszony" a „menyasszonnyal" ellentétes valóságként a Názáreti Jézus Krisztus ellenségének szellemét és természetét ábrázolja a látható világban. A „parázna asszonynak" az ördöggel van közössége; az ő személyének hasonlatosságára változik át. E folyamat csúcspontjába ad belátást Isten Igéje a Jelenések könyvében. A „nagy parázna" azonosításához tudnunk kell azt is, hogy a Szentírásban a „parázna" kifejezésnek kettős értelme is van. Az egyik jelentése olyan személyre vonatkozik, aki szexuális bűnben él, a kifejezés másik tartalma pedig az idegen istenek imádását foglalja magában.

A Szent Szellem egy olyan hatalmas földi valóságról, organizmusról adott kijelentést János apostolnak, amely Isten kárhoztató ítélete alatt áll, mert Isten ellenségével, a Sátánnal áll személyes kapcsolatban. A „parázna asszony" az ördög torz vágyainak, ravasz célkitűzéseinek, romlott természetének és gonosz szellemének földi kifejezője tükrözője. A Jelenések könyve 17. fejezetének 1-2. versszakai a „nagy parázna" uralmi térségét és pozícióját írják körül. Ez a - Jeremiás próféta szavaival - „romlás hegye" uralma alatt tartja a nemzeteket, néptömegeket (Jeremiás könyve 51:25). Különösen a politikai kormányzat vezetőivel és rendszereivel fonódott össze parázna lénye. A Szent Szellem János apostolt elvitte a pusztába (17:3), ahol egy hétfejű, tízszarvú vörös fenevadon ült a parázna asszony. Természetesen a három főszereplő (a puszta, az asszony, a vörös fenevad) itt is szimbolikus képben jelenik meg előttünk.

A puszta az Isten ítéletének következtében előállott terméketlen, nyomorúságos, elhagyatott helyzetet, színteret jelenti. Minden valószínűség szerint a végidőben az emberi jellem és erkölcs drámai szétesése következtében előálló különféle válságok a világot egy ilyen „pusztai" helyzetbe fogják taszítani. A vörös fenevad pedig az utolsó pogány világhatalmat jelképezi, amely tíz földi nagyhatalom szoros szövetségi rendszeréből fog létrejönni. Az asszony ül a fenevadon, tehát gazdag manipulációs kelléktárával uralja a pogány világbirodalmat.

Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy a politikai és a vallási tekintélynek ezt a fura viszonyát és végidőben megvalósuló összefonódását magunk előtt lássuk. A társadalmi, gazdasági, politikai jellegű válságok elmélyülésére és az erkölcsi hanyatlásra adott isteni válaszok a politikai vezetők dolgát rendkívül megnehezítik. Csak gondoljunk olyan tényekre, amelyek már jelen vannak földünkön (világháborúval fenyegető regionális konfliktusok, energiahiány és -válság, vágtázó infláció, növekedő bűnözés, kegyetlen pártharcok által teremtett meghasonlások stb.). Ezek a dolgok elbizonytalaníthatják, sőt a pusztulás rémképével tölthetik be a nemzetközi és nemzeti politikai elit rétegeket.

Egy ilyen szituációban a hatalom és a kormányzás terhét hordozók szívesen megosztják a felelősséget olyan jószolgálati színben mutatkozó erőkkel, melyektől alkalmas időben vissza is lehet vonni a „jogosítványokat". Babilón „királynője" számára egy ilyesféle helyzet tág teret fog biztosítani ahhoz, hogy újra az emberiség figyelmének középpontjába helyezze önmagát. A „hitetés mesternőjének" (Náhum könyve 3:4) könnyen sikerülhet a nemzetközi összefogás és egység „prófétai" leple alatt különleges kapcsolatokat kiépítenie a világ tekintélyes vezetőivel, ami megnyitná az utat ahhoz, hogy az államfők fölött hegemón helyzetbe kerüljön.

Forrás: Új Exodus Magazin