2017. november 20., hétfő

Rod Parsley - A Kereszt 11.

Bebizonyította nekünk, hogy az Ő szeretete határtalan volt és lehetetlen volt megmérni azt, amikor imádkozott értünk. A János Evangéliumának 17. fejezete egy kivételes lehetőséget ad nekünk, hogy csendben, lélegzetvisszafojtva odakússzunk Jézushoz és hallgatódzunk, ahogy kiönti a szívét közbenjárva értünk. Azért imádkozik, hogy mi örömet leljünk. Specifikusan imádkozik a védelmünkért. Azért is imádkozik, hogy az erő és az áldás kedvezményezettjei legyünk, amely az Atyával és egymással való egységben jön létre. Majd később a kertben is imádkozik, ahol az önakaratával folytatott harcot, amikor a hajszálerek megpattantak az arcán a gondolatra, hogy esetleg nem tudja beteljesíteni Atyja akaratát, ha ott meghal és soha nem éri el a kereszthez. Vérzett a bőrén keresztül. Bebizonyította szeretetét, amikor kimondta megszentelt ajkán a mi nyomorúságos neveinket. Szeretettel felbátorodva, magától értetődő természetességgel testvéreinek nevezett bennünket. Reményünket saját céljává tette. Szeretete tapintható és kézzelfogható volt a próféciáiban és tanításaiban. Minden nyilatkozata világosságot és életet hozott. De talán a tanítás, ami leginkább leírja a Küldetését és Motívumát az az egyszerű hárompontos üzenet volt az elveszett pénzről, az elveszett bárányról és az elveszett fiúról. 

Az asszony (nem tudjuk a nevét) elveszítette a pénzérméjét. A nappali órákat a pénz keresésével töltötte átkutatva szerény otthonának minden zugát. Teljesen kifáradt a padló újra és újra seprésében. Feltekerte a szőnyegeket és kivitte őket a kertbe és most ott sorakoznak egymás mellett a füvön. A szoba egyik oldalára felhalmozta a bútorokat. Az érme nagy értékű ezért fontos, hogy megtalálja. Már sötétedni kezd. Állva nem tudja tovább folytatni a keresést. Így hát leguggol és a kezein és térdein araszolva keres tovább - átkutatva a padló és a fal minden egyes hasadékát. Jézus sztorija egy allegória. Megérted, hogy ott sosem volt szó asszonyról? Megérted vagy esetleg nem, hogy Önmagáról beszél? És persze rólad? Ha tovább lépünk pár hetet azután, hogy elmondta ezt a mesteri üzenetet, láthatod Jézust amint vérző térdén és kezén kúszik és egy nehéz fából készült keresztgerenda belemar a hátába. Látod a dicsőség Királyát amint kezein és lábain araszol és a Kálvária zord hegyoldalán minden egyes résben és hasadékban keres valamit? Valakit keres, és nem valamit. Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz. Mi lenne, ha lehajolnánk Hozzá és megkocogtatnák a vállát ebben a monumentális pillanatban megkérdezve: "Mester, hogyan lehetséges, hogy ilyen helyzetbe kerültél? Remegő, de határozott hangon ezt válaszolná: " Elvesztettem egyet. Meg kell találnom. Mert azért jöttem, hogy megkeressem és megtaláljam, ami elveszett." 

Igen, Jézus bebizonyította a barátságát azzal, hogy egy lett velünk, hajlandó volt velünk lenni, és abban a megnyilvánulásában is, hogy a küldetése célja visszaszerezni bennünket, legfőképpen az, hogy az a szeretetét és barátságát bebizonyította egyszer és mindenkorra minden kétség nélkül ott kereszten. Látod Őt? Sápadtan ott lóg testének minden egyes pórusa vérzik, olyan vérontás következtében, amellyel magának Istennek a vénái ürültek ki. És minden egyes vörös csepp, amely felhasított oldalán folyik ki és szabadon lefut meztelen oldalán és lecsöpög a lábujjairól vértócsát hozva létre a földön... mindegyik csepp csobbanása ezt mondja: "Érted teszem ezt." Igazabb szavakat sohasem írtak, mint ezek: "Milyen nagyszerű barátunk Jézus!" Itt a magányos útkereszteződésben hatalmas agóniával és szorongással szenved. Itt hal meg. Itt jelenti ki: " Elvégeztetett!" Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz.

Fordította: Nagy Andrea

Mózes harmadik könyve 2.

1. Ha valamely személy áldoz ételáldozatot az Örökkévalónak, lángliszt legyen az ő áldozata; öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. 2. És vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz; és ez markoljon abból tele markával, lánglisztjéből és olajából, minden tömjénével együtt, és füstölögtesse el a pap annak illatrészét az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. 3. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból.

4. És ha áldozol ételáldozatot, kemencében sültet, lánglisztből, kovásztalan kalácsok legyenek, olajjal elegyítve és kovásztalan lepények, olajjal megkenve. 5. Ha pedig tepsiben készült ételáldozat a te áldozatod, lánglisztből, olajjal elegyítve, kovásztalan legyen az. 6. Darabold el azt darabokra és önts rá olajat; ételáldozat az. 7. Ha pedig serpenyőben készült ételáldozat a te áldozatod, lánglisztből, olajjal készíttessék. 8. Igy vidd az ételáldozatot, mely ezek közül elkészíttetett, az Örökkévalónak; vigye azt a paphoz és ez vigye oda az oltárhoz. 9. És vegye le a pap az ételáldozatból annak illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. 10. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból.

11. Bármely ételáldozat, melyet áldoztok az Örökkévalónak, ne készíttessék kovászosan; mert minden, ami kovász és minden, ami méz, ne füstülögtessetek el abból tűzáldozatot az Örökkévalónak. 12. Első termés áldozatának áldozhatjátok azokat az Örökkévalónak, de az oltárra ne kerüljenek kellemes illatul. 13. És minden ételáldozatodat sóval sózd meg és ne hagyd el a sót, Istened szövetségjelét ételáldozatodról; minden áldozatodon áldozz sót.

14. És ha áldozod a zsengék ételáldozatát az Örökkévalónak, érett kalászból megpörkölve tűzben, megdarált gabonaszemekből áldozd zsengéid étel áldozatát. 15. Adj hozzá olajat és tégy, rá tömjént, ételáldozat az. 16. És füstölögtesse el a pap az illatrészét darájából és olajából, minden tömjénével együtt; tűzáldozat az az Örökkévalónak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 17., péntek

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 12.

A gyógyulás az Isten királyságának az alapja

Amikor Jézus hirdette az evangéliumot kiűzte a démonokat és meggyógyított mindenféle betegséget. Ez kihozta a sodrukból a farizeusokat, akik ezt mondták: "A farizeu­sok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az démonokat, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével." (Máté 12,24). Jézus nagyon megrótta őket emiatt, és ezt mondta: „Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa." (Máté 12,28)

Jézus e szavakkal rámutatott arra, hogy a démonok kiűzése és a betegek gyógyítása, a mennyei királyság jelenlétének a jelei. Jézus Isten és közöttünk él. Amikor Ő velünk van, velünk van az Isten királysága is, s az isteni gyógyítás a bizonyság arra, hogy ez így van. Mivel a mennyek alapjához tartozik a gyógyulás, ezért szükségképpen a Messiásnak is gyógyítónak kellett lennie, hiszen Ő a menny alkotója és építője. Megkérdezte, hogy "...Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?" (Lukács 7,19)

Erre Jézus így válaszolt: „És felelvén Jézus, monda né­kik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik." (Lukács 7,22)

Ez a szakasz azt állítja, hogy a Messiás lesz az a gyógyító aki megszabadít bennünket a halál, és pusztulás agóniájától. Jézus volt a nagy orvos, aki meggyógyított minket szellemi betegségeinkből, és megelevenítette szellemünket. Miért ne gyógyítaná meg testünk betegségeit, amelyek kisebb értékűek a szellemhez viszonyítva?

Az Ószövetség utolsó könyvében, Malakiásnál van egy prófécia a gyógyító Messiásról: „És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.” (Malakiás 4,2)

Jézus a gyógyító meggyógyított bennünket szellemi és testi betegségeinkből, ezért egészséges, és dinamikus életet élhetünk, és úgy ugrándozhatunk, mint a hízott tulkok. Napjainkban sok keresztény azért beteg és gyönge, mert nem gyógyultak meg szellemükben, és testükben. Azért van ez így, mert szellemükben, lelkükben és testükben még nem jelent meg az Isten királysága. Az evangélium hirdetése létrehozza az Isten királyságának megjelenését. A gyógyítás munkája az evangélium hirdetésének eredményeként próbaköve az Isten királysága megjelenésének.

Amikor Jézus elhívta a hetven tanítványt, és kiküldte őket az evangélium hirdetésére ezt kérte tőlük: „És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok né­kik: Elközelített hozzátok az Isten országa." (Lukács 10,9) Jézus bátorításának az volt az értelme, hogy a hetven tanítvány értesse meg az emberekkel a betegek gyógyítása után azt, hogy a gyógyulás csodája Isten királysága jelenlétének a bizonyítéka a démonűzéssel együtt. Jézus ismételten elmagyarázta a démonűzéssel egybekötött gyógyulás és Isten királysága jelenléte közötti kapcsolatot, amikor a hetven tanítvány visszatért: „Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még a démonok is engednek nekünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon ta­podjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek. De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lukács 10:17-20) Elfogadtad-e már Jézus Krisztust Megváltódnak? Ha igen, akkor Isten királysága már eljött hozzád. Hiszed-e hogy Isten királysága már benned van? Akkor Krisztus gyógyító ereje meg fog nyilvánulni. Ő az igazság napja (Malakiás 4,2), és azaz Isten, aki gyógyít. Ő a kegyelmes Úr, aki sebeket kapott, és megfeszítették azért, hogy megmentsen téged a betegségtől és a kíntól.

Először Jézus Krisztus hirdette meg Isten királyságát, aztán a tizenkét tanítvány, később pedig a hetven tanítvány. Azután pedig számtalan keresztény cselekedte meg ugyanezt, akik előttünk éltek. Ma több millió keresztény hirdeti ugyanezt szerte a világon. A gyógyítás erejének és munkájának át kell járnia az egész egyházat és a világot. Ennek ellenére a mai gyülekezet tömve van olyan emberekkel, akik gyászosan néznek ki, halálosan betegek szellemükben és testükben, mert az egyház nem hirdeti a gyógyulás evangéliumát. Mennyire megszomorítja ez az Istent!

Hagyjuk abba a vitát, hogy szükséges van-e a gyógyulásra napjaink gyülekezeteiben. Inkább mi kapjunk világosságot ebben a dologban, és gyógyuljunk meg annyira, hogy bizonyságai lehessünk annak, hogy épek vagyunk szellemben, lélekben és testben. Hirdessük meg azt a jó hírt, hogy Isten királysága már eljött e földre, Jézus Krisztus által. Ki kell vetnünk a gyötrő gonosz szellemeket, és meg kell szabadítanunk azokat, akiket elnyomott az ördög. Segítsünk ezeknek az embereknek, hogy elhiggyék és megtapasztalják a gyógyítás kegyelmét, ami Isten királyságának fontos része. Ahogy hiábavaló azaz egyház, amelyik nem hirdeti meg Isten királyságát, azaz evangéliumi üzenet is torz, amelyik nem tartalmazza a gyógyítást. Jézus ma is azt kívánja, hogy vegyünk részt Isten királyságának építésében a gyógyítás ajándékával.

Mózes harmadik könyve 1.

1. Szólította Mózest és szólt hozzá az Örökkévaló a gyülekezés sátorából, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valamelyik ember közületek áldozni akar áldozatot az Örökkévalónak, a baromból, a marhából és a juhokból áldozzátok a ti áldozatotokat.

3. Ha égőáldozat az ő áldozata, a marhából, hímet, épet áldozzon; a gyülekezés sátorának bejáratához vigye azt, kedves fogadtatásul az örökkévaló színe előtt. 4. És tegye rá kezét az égőáldozat fejére és kedvesen fogadtatik tőle, hogy engesztelést szerezzen érte. 5. És vágja le a fiatal marhát az Örökkévaló színe előtt; és vigyék be Áron fiai, a papok a vért és hintsék a vért köröskörül az oltárra, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 6. És húzza le az égőáldozatnak bőrét, és darabolja föl azt az ő darabjaira. 7. És tegyenek Áronnak, a papnak fiai tűzet az oltárra és rendezzenek el fát a tűzre. 8. Rendezzék el Áron fiai, a papok, a darabokat, a fejet és a hájat a fán, mely a tűzön van, mely az oltáron van. 9. És a beleit meg a lábszárait mossa meg vízben, és füstölgesse el a pap az egészet az oltáron; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

10. Ha pedig juhokból való az ő áldozata a juhokból vagy a kecskékből égőáldozatul, hímet, épet áldozzon. 11. És vágja le azt az oltár oldalán észak felé, az Örökkévaló színe előtt és hintsék Áron fiai; a papok a vérét az oltárra, köröskörül. 12. És darabolja föl azt az ő darabjaira, a fejével és hájával, és rendezze el a pap azokat a fán, mely a tűzön van, mely az oltáron van. 13. A beleket pedig, meg a lábszárakat mossa meg vízben; és áldozza föl a pap mindezt és füstölögtesse el az oltáron, égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

14. Ha pedig madárból való az ő áldozata, égőáldozat gyanánt az Örökkévalónak; akkor áldozza gerlicékből vagy galambfiakból az ő áldozatát. 15. És vigye azt a pap az oltárhoz, csípje le a fejét és füstölgesse el az oltáron, miután kinyomták a vérét az oltár falára. 16. Távolítsa el a begyét tollastól és vesse azt az oltár mellé kelet felől, a hamu helyére. 17. És szakítsa szét szárnyainál fogva, de ne válassza szét, és füstölögtesse! el azt a pap az oltáron, a fán, mely a tűzön van; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 16., csütörtök

Németh Sándor - A felsőbbrendű út

A szeretet nem valamilyen érzelem, nem pszichikai dolog, hanem egy természetfeletti lény, személy – maga Isten. A hívőket Isten szeretetére és szeretetével kapcsolatos bibliai igazságok megismerésére a Szent Szellem kiáradása és karizmáinak működése vezeti. Két fontos történelmi tény bizonyítja Isten emberek iránti szeretetét: a Messiás emberré lett és a Názáreti Jézus Krisztus megfeszítése, aki önmagát áldozatul adta, és az emberiség helyett vállalta a bűnbak szerepét. Isten az összes múltban, jelenben és jövőben élő ember bűneit rá helyezte. Ma a világ hanyatlásának egyik fő oka az ateizmuson alapuló humanizmus. Az ember Isten nélkül nem tudja szeretni embertársát. Jézus Krisztus földi pályafutásában bizonyította, hogy az ember teljes szívéből, lelkéből, erejéből képes Istent szeretni.

Mózes második könyve 40.

1. Az Örökkévaló szólt Mózeshez, mondván: 2. Az első hónap napján a hónap elsején állítsd fel a gyülekezés sátorának hajlékát. 3. Tedd oda a bizonyság ládáját és borítsd a ládára a függönyt. 4.Vidd be az asztalt, rendezd el az ő rendjét; vidd be a lámpást és tedd fel mécseit. 5. Tedd az arany oltárt a füstölés számára a bizonyság ládája elé és tedd fel a hajlék bejáratának takaróját.6. És tedd az égőáldozat oltárát a gyülekezés sátora hajlékának bejárata elé. 7. Tedd a medencét a gyülekezés sátora és az oltár közé, és tegyél oda vizet. 8. És helyezd el az udvart: köröskörül, és tedd fel az udvar kapujának takaróját. 9. Tedd a kenetolajat és kend fel a hajlékot és mindazt, ami benne van; szenteld meg azt és minden edényeit, hogy szent legyen. 10. És kend fel az égőáldozat oltárát és minden edényeit, szenteld meg az oltárt, hogy legyen az oltár szentek szentje. 11. És kend fel a medencét és talapzatát és szenteld meg azt. 12. Hagyd közeledni Áront és fiait a gyülekezés sátorának bejáratához, és mosd meg őket vízben. 13. Öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, kend fel őt, szenteld meg őt, hogy papommá legyen. 14. Azután hagyd közeledni fiait és öltöztesd fel őket köntösökbe. 15. Kend fel őket, amint fölkented az ő atyjukat, hogy papjaimmá legyenek és legyen, hogy az ő fölkenetésük maradjon nekik örökös papság, nemzedékeiden át. 16. És Mózes cselekedett mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki, úgy cselekedett. 17. És történt az első hónapban, a második évben, a hónap elsején felállíttatott a hajlék. 18. Mózes felállította a hajlékot, letette lábait, rátette a deszkáit, belehelyezte tolózárait és felállította oszlopait. 19. Kiterjesztette a sátort a hajlék felé, rátette a sátor takaróját felülről, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 20. És vette és beletette a bizonyságot a ládába, .rátette a rudakat a ládára és rátette a fedelet a ládára felülről; 21. bevitte a ládát a hajlékba, föltette a takaró függönyt és ráborította a bizonyság ládájára, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. 22. Betette az asztalt a gyülekezés sátorába, a hajék északi oldalára, a függönyön kívül; 23. és elrendezte rajta a kenyér rendjét az Örökkévaló színe előtt, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. 24. Elhelyezte a lámpást a gyülekezés sátorában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalára; 25. és feltette a mécseket az Örökkévaló színe előtt, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 26. Elhelyezte az aranyoltárt a gyülekezés sátorában a függöny előtt, 27. és füstölögtetett rajta fűszeres füstölőszert, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 28. És föltette a hajlék bejáratának takaróját. 29. Az égőáldozat oltárát pedig tette a gyülekezés sátora hajlékának bejáratához, bemutatott rajta égőáldozatot és ételáldozatot, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 30. Elhelyezte a medencét a gyülekezés sátora és az oltár közé, és tett oda vizet mosdásra, 31. hogy megmossák abból Mózes és Áron meg fiai kezeiket és lábaikat; 32. midőn bemennek a gyülekezés sátorába és midőn odalépnek az oltárhoz, mosdjanak meg, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 33. És fölállította az udvart a hajlék és az oltár körül és feltette az udvar kapujának takaróját. Így elvégezte Mózes a munkát.

34. Akkor befödte a felhő a gyülekezés sátorát és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot;35. és Mózes nem bírt bemenni a gyülekezés sátorába, mert nyugodott rajta a felhő és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot. 36. Midőn fölemelkedik a felhő a hajlékról, elvonulnak Izrael fiai mind az ő vonulásaik szerint; 37. ha pedig nem emelkedik fel a felhő, akkor nem vonulnak el, amely napig fel nem emelkedik. 38. Mert az Örökkévaló felhője volt a hajlékon nappal és tűz volt rajta éjjel, Izrael egész házának szeme láttára, mind az ő vonulásaiban.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 15., szerda

Ruff Tibor - Utolsó idők

Mielőtt címadó témánk szóba kerülne, megvitatjuk, vajon hogyan írhatta Isten a Bibliát, hiszen valójában emberek évszázadok során alkotott szövegéről van szó. Ezen kívül szó lesz arról, mitől nevezhető egy gyülekezet Szentlélektől betöltöttnek, illetve hogy mi a speciálisan Izraelre jellemző, nagyon pozitív légkör, talán itthon is elsajátítható titka. Majd pedig átbeszéljük, miért hitelesebb éppen ma utolsó időkről beszélni, tekintve, hogy az elmúlt kétezer évben állandóan ugyanezt hirdették a különböző irányzatok. Adódik továbbá a kérdés, hogy vajon a számítgatások ellenére van-e egyáltalán esélyünk elkerülni az apokalipszist?

Pajor Tamás & Amen: A Látogató

Mózes második könyve 39.

1. A kék bíborból; a piros bíborból és karmazsinból készítették a szolgálati ruhákat, szolgálatot végezni a szentélyben; és készítették a szent ruhákat Áronnak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

2. És készítette az éfódot aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból. 3. Kiverték ugyanis az aranylemezeket és vágtak fonalakat, hogy feldolgozzák a kék bíbor közé, a piros bíbor közé és karmazsin közé, meg a bisszus közé, takácsmunkával. 4.Vállszalagokat készítettek neki, összefűzőket, a két végén fűzték össze. 5. És az átkötéséhez való szorító, mely rajta volt, belőle volt, annak munkája szerint: aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 6.És készítették a sóhám-köveket, körülvéve arany kockákkal, pecsétvéséssel vésve Izrael fiainak neveire. 7. Rátette azokat az éfód vállszalagjaira, emlékkövekül Izrael fiainak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

8. Elkészítette a melldíszt, takácsmunkával, az éfód munkája szerint; aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból. 9. Négyszögű volt, kettősen csinálták a melldíszt, egy arasz a hossza és egy arasz a szélessége, kettősen. 10. És belefoglaltak négy sor követ; egy sor: ódem, pitdó és bórekesz, az első sor. 11. A második sor: nófech, száppir és jáhálóm. 12. A harmadik sor: lesem, sevó, és áchlómo. 13. A negyedik sor: társis, sóhám és josfé; körülvéve arany kockákkal foglalatukban. 14. A kövek pedig Izrael fiainak neveire voltak, tizenkettő az ő neveik szerint, pecsétvéséssel, mindegyiknek nevére, a tizenkét törzs szerint. 15.És készítettek a melldíszre egymásba öltött láncokat, fonó munkával, tiszta aranyból. 16.Készítettek két arany kockát két arany karikát, és tették a két karikát a melldísz két végére. 17.És tették a két arany fonatot a két karikába, a melldísz végeire. 18. A két fonat két végét pedig tették a két kockába és tették azokat, az éfód vállszalagjaira, előrésze felé. 19. És készítettek két arany karikát és rátették a melldísz két végére, azon szélére, mely az éfód oldalán van, befelé.20. És készítettek két arany karikát és rátették azokat az éfód két vállszalagjára, alul, előrésze felé, összefűzése mellett, az éfód szorítója felett. 21. És összekötötték a melldíszt karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor zsinórral, hogy az éfód szorítója felett legyen és el ne csússzék a melldísz az éfódról, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

22. És elkészítette az éfód köpenyét, szövő munkával, egészen kék bíborból. 23. A köpeny nyílása pedig közepében volt, mint a páncéling nyílása, szegélye volt nyílásának köröskörül, hogy el ne szakadjon. 24. És készítettek a köpeny széleire gránátalmákat, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, sodrottan. 25. És készítettek csengettyűket tiszta aranyból, és tették a csengettyűket a gránátalmák közé, a köpeny széleire; köröskörül, a gránátalmák közé; 26.csengettyű és gránátalma; csengettyű és gránátalma a köpeny szélein köröskörül, a szolgálatot végezni, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

27. És elkészítették a köntösöket bisszusból, szövő munkával, Áron és fiai számára. 28. A süveget bisszusból és a magas díszsüvegeket bisszusból, meg a lennadrágokat sodrott bisszusból; 29. és az övet sodrott bisszusból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, hímző munkával, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

30. Elkészítették a szentség koronájának lemezét, tiszta aranyból és ráírták pecsétvésés írásával: Szent az Örökkévalónak! 31. És rátettek kék bíbor zsinórt, hogy rátehessék a süvegre felülről, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

32. Így elvégződött a gyülekezés sátorának minden munkája; Izrael fiai pedig cselekedtek mind aszerint; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, így cselekedtek.
33. És elhozták a hajlékot Mózeshez: A sátort és minden edényeit, kapcsait, deszkáit, tolózárait, oszlopait és lábait; 34. meg a takarót a pirosra festett kosbőrökből és a takarót a táchásbőrökből és a takaró függönyt; 35. a bizonyság ládáját és rúdjait; meg a födelet; 36. az asztalt, minden edényeit és az (Isten) színe elé való kenyeret; 37. a tiszta aranyból való lámpást, mécseit, az elrendezés mécseit és minden edényeit; meg a világításra való olajat; 38. az arany oltárt, a kenetolajat és a fűszeres füstölőszert, meg a sátor bejáratának takaróját; 39. a rézoltárt, a rézrostélyt, mely hozzávaló, rúdjait és minden edényeit, a medencét és talapzatát; 40. az udvar függönyeit, oszlopait és lábait, takarót az udvar kapujához, köteleit és szögeit, és a hajlék szolgálatához való minden edényeit a gyülekezés sátora számára; 41. a szolgálati ruhákat, szolgálatot végezni a szentélyben, a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak ruháit, papi szolgálatra. 42. Mind aszerint, amint az. Örökkévaló parancsolta Mózesnek, úgy végezték Izrael fiai az egész munkát. 43. Mózes pedig látta az egész munkát és íme elkészítették azt, amint az Örökkévaló parancsolta, úgy készítették; és megáldotta őket Mózes.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)