2017. augusztus 18., péntek

Derek Prince - A Nélkülözhetetlen Szó 2.

Jézus és az Ige

Fontos megnéznünk magának Jézusnak a Bibliához viszonyulását, mert számunkra, akik a tanítványai vagyunk, ő a példa. Hogyan viszonyult a Bibliához? Nézzük meg egyik válaszát, amivel a zsidóság vezetővel folytatott vitában érvelt:

„Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható)” (Jn 10:35).

Itt Jézus a Biblia mindkét elnevezését használja, amit csak követői valaha használtak: az Isten Igéje, és a Szentírás. Ahol az Isten igéje kifejezést használja, ott azt jelenti Istent által mondott beszédről van szó. Ezt nem ember mondta ki, hanem a Mennyből származik, Istentől. Ahol pedig azt mondja: „a Szentírás”, ott azt jelenti, amit írásban feljegyeztek. Isten sok mindent mondott, amit nem jegyeztek fel írásban, de amelyeket a Bibliában leírtak, azok a mi javunkra szolgálnak. Mindent tartalmaznak, ami csak az üdvösségünkhöz szükséges.

Jézus hozzáállása abban a kifejezésben összegezhető, ami úgy szól „Az írás fel nem bontható”. Semmi sem jellemzi jobban a Szentírás tekintélyét, annál teljesebben, mint ez az egyszerű mondat.

Nézzük meg hogyan használta Jézus az írást. Ő a példánk! Megnézzük, mi történt, amikor Jézust a pusztában megkísértette a Sátán. A Máté evangéliuma harmadik része feljegyzi Jézus bemerítését a Jordánban:

„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és íme, az egek megnyilatkozának neki, és ő látá az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot és ő reá szállani. És íme, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3:16-17)

Te és én azt gondolhatnánk, hogy ezek után Jézusra egy könnyű időszak várt. Mind az Atya, mind a Szellem hozzájárulásával rendelkezett – valamint a próféta Bemerítő Jánoséval is. De nem ez történt.

Eztán a nyugodt és erőteljes találkozás után Jézus a pusztában találta magát, negyven napon át böjtölt, és a Sátán kísértette. Kérlek, ne gondold, hogy Isten áldása mindig könnyű életet biztosít számodra! Tény, hogy bizonyos értelemben még bonyolultabbá teszi az életet, mert a Sátán még sokkal erősebben szemben áll azokkal, akiket Isten felkent.

Lukács azt mondja, hogy Jézust a Szellem vezette ki a pusztába (Lk 4:1), de a negyven nap leteltével a Szent Szellem erejével tért vissza (Lk 4:14). Figyeld meg a különbséget! Egy dolog a Szellem által vezetettnek lenni, és más a Szellem erejében mozogni és tevékenykedni. Jézus nem tudta megtenni az utóbbit, amíg a Sátánnal való küzdelmében nem nyert. Valamilyen szinten mindannyiunknak végig kell mennünk ugyanezen az ösvényen.

Le kell győznünk a kísértést és ellenállást annak érdekében, hogy a Szent Szellem erejében tudjunk mozogni.

Amikor a Sátán a Máté 4-ben Jézushoz ment, az első dolog, amiben megkísértette, a kételkedés volt. Csaknem mindig ezzel közelít legelőször a Sátán. Nem tagadja közvetlenül az Isten igéjét, hanem megkérdőjelezi, hogy kételkedést hozzon létre. Figyeld meg az első dolgot, amit Jézusnak mondott a Sátán:

„És hozzámenvén a kísértő, monda neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.” (Mt 4:3)

Emlékezz rá, hogy Isten éppen most szólt a Mennyből, hogy „Ez az én szeretett Fiam.” De a Sátán kihívást intézett Jézushoz, hogy kételkedést hozzon létre benne abban, amit Istentől hallott. „Ha Isten Fia vagy, akkor csinálj valamit, amivel bizonyítod is! Változtasd ezeket a köveket kenyérré!”

De Jézus válasza így szólt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4:4)

Nagyon lényeges, hogy Jézus úgy bánt ez a kísértéssel, hogy Isten írott beszédével ütköztette. „Meg van írva.” Ne gondold, hogy elég okos vagy az ördöggel vitázni! Ő sokkal okosabb, mint te. Nagyon hosszú ideje foglalkozik már ezzel. Ne próbáld meggyőzni észérvekkel. Inkább ütköztesd az Írással! Minden alkalommal, amikor megkísértette Jézust a Sátán, azzal válaszolt, hogy „meg van írva.” Valahányszor Jézus ezt mondta, a Sátán témát váltott. Tudta, hogy nincs válasza a Szentírásra. Ne érezz kísértést arra, hogy megpróbálod a Sátánt ésszel legyőzni! Válaszolj csak Isten írott beszédével! A Szentírásnak hatalma van. Fogadd el! Felelj ezzel az ördögnek! Ő nem tud Isten igéjére válaszolni.

Fordította: Marton Katalin

Ruff Tibor - A hit filozófiája - Mózes és a Törvény

Eheti adásunkban a Törvény kerül középpontba. Megbeszéljük, mi a Tóra koncepciója, és hogy miért tekinthető a szöveg olyan mesterműnek, amely valóságos élőlényként van jelen a zsidóság történetében. Megvitatjuk, mi a kabbala, és szót ejtünk arról, hogyan lehetséges Szentély nélkül bűnbocsánatot nyerni.

Ruff Tibor - Mindennapi áldozat 1.

A pirkadat még messze volt, csak a járőrök fáklyái tűntek fel itt-ott a sötétségbe burkolózó Templom-hegyen, a Szentély körüli hatalmas sík, kövezett téren, ahol nappal az ünnepek idején akár százezer ember is együtt lehetett egyszerre. Az volt a szokás, hogy ha az éjszakai járőr alva találta valamelyik őrt, fáklyájával megégette a ruháját, így ébresztette fel, megszégyenítésül, hogy Isten Templomának őrzésében lustának bizonyult.

De mások is voltak az őrökön kívül, akik nem aludtak: azok a papi származású fiatalok, akik még nem érték el a megfelelő kort a szolgálatba lépéshez, rokonságukkal együtt mégis felutaztak Jeruzsálembe, hogy figyelemmel kísérjék szolgálatukat, Isten iránti tiszteletük jeléül minden éjjel virrasztottak az Udvar (Károlinál: Pitvar) kőfalának tetején lévő egyik teremben, Avtinasz Termében, ahol az illatáldozatot szokták kikeverni. Néhány felnőtt pap is ébren töltötte az éjszakát más termekben – több ilyen is volt a magas kőfalon.

A szolgálatot teljesítő csoport mindig egy-egy összetartozó rokonság volt. Hétről hétre váltotta egymást a huszonnégy, Árontól származó nagycsalád, így mindenki évente kétszer került sorra egy hétre, a nagy ünnepeken pedig valamennyien szolgáltak.

A mindennapi áldozat
Ez pedig az, amit áldoznod kell az oltáron: Esztendős két bárányt mindennap szüntelen. Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen. És az egyik bárányhoz végy egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort. A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tűzáldozatul az Úrnak. Szüntelen égőáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr előtt, ahol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak. (2Móz 29:38–42)

A család másnapi szolgálatot végző, felnőtt korú tagjai a Tűzteremben aludtak, amely a papok Udvarának északi falán épült, nevét arról kapta, hogy a hideg ellen állandóan égett benne a tűz (2. kép) . Ha valamelyikükkel álmában valami „éjszakai véletlenség” történt esetleg, az azonnal felkelt, és egy lámpásokkal mindkét oldalán megvilágított csigalépcsőn lement az Udvar fala alatt lévő rituális fürdőhelyre (3. kép) . Ott volt a papok árnyékszéke is. Egész testét alámerítve megfürdött, ruháit is kimosta, megszárítkozott a tűznél, majd visszament aludni, vigyázva, hogy senkihez se érjen hozzá. Reggel aztán, amikor a szolgálat felügyelője kinyitotta az Udvar kapuit, hazament. Napnyugtáig tisztátalannak minősült, így nem vehetett részt az aznapi szolgálatban.

Akik arra vágytak, hogy eltakaríthassák az esti égőáldozat hamvait az oltárról – mert ez nagy megtiszteltetésnek számított –, azoknak jóval pirkadat előtt fel kellett kelniük, hogy amikor hajnalban megérkezik a felügyelő pap, már készen álljanak. És a felügyelőről sohasem lehetett tudni, mikor érkezik. Ők addigra szintén megfürödve várták, és amikor megjött, így szólt:

– Mindenki, aki már megfürdött, jöjjön, vessünk sorsot! – tudniillik, hogy melyiküké lesz a megtisztelő feladat.

Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december

Mózes első könyve 22.

1. És történt ezen dolgok után, hogy az Isten megkísértette Ábrahámot és mondta neki: Ábrahám! És ő mondta: Itt vagyok. 2. És mondta (Isten): Vedd csak a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mórijja földjére és áldozd fel ott égőáldozatul a hegyek egyikén, melyet majd mondok neked. 3. És fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát, vette két legényét maga mellé és Izsákot, az ő fiát; hasogatott az égőáldozathoz való fát, fölkerekedett és elment azon helyre, melyet az Isten neki mondott. 4. A harmadik napon fölvetette Ábrahám szemeit és látta a helyet távolról. 5. És mondta Ábrahám az ő legényeinek: Maradjatok ti itt a szamárral, én pedig és a fiú elmegyünk odáig, hogy leboruljunk; azután visszatérünk hozzátok. 6.És vette Ábrahám az égőáldozathoz való fát, föltette Izsákra, az ő fiára és kezébe vette a tüzet, meg a kést; és mentek ketten együtt. 7. És mondta Izsák Ábrahámnak, az ő atyjának és mondta: Atyám! Az mondta: Itt vagyok, fiam. És ő mondta: Íme, a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozatra? 8. És mondta Ábrahám: Isten fogja kiszemelni magának a bárányt az égőáldozatra, fiam; és mentek ketten együtt. 9. Midőn elérkeztek azon helyre, melyet Isten mondott neki, fölépítette ott Ábrahám az oltárt, elrendezte a fát, összekötözte Izsákot, az ő fiát és föltette az oltárra a fa fölé; 10. és kinyújtotta Ábrahám a kezét, vette a kést, hogy levágja az ő fiát. 11.Akkor szólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: Ábrahám! Ábrahám! És ő mondta: Itt vagyok. 12. És mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem. 13. Ábrahám pedig fölvetette szemeit és látta, hogy íme, egy kos mögötte megakadt a bozótban szarvaival; és odament Ábrahám, elvette a kost és föláldozta égőáldozatul fia helyett. 14. És elnevezte Ábrahám ama helyet: Az Örökkévaló lát, ahogy mondják ma is: Az Örökkévaló hegyén fog megjelenni. 15.Az Örökkévaló angyala pedig szólította Ábrahámot másodszor az égből, 16. és mondta: Énmagamra esküszöm, – úgymond az Örökkévaló – mivelhogy megtetted ezt a dolgot és nem vontad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17. bizony meg foglak áldani és meg fogom sokasítani magzatodat, mint az ég csillagait és mint a fövényt, mely a tenger partján van és magzatod elfoglalja ellenségeinek kapuját. 18. És megáldják magukat magzatoddal a föld összes népei, jutalmául annak, hogy hallgattál szavamra. 19. És visszatért Ábrahám az ő legényeihez, fölkerekedtek és együtt mentek Beér-Sevába; és Ábrahám lakott Beér-Sevában.
20. És történt ezen dolgok után, tudtára adták Ábrahámnak, mondván: Íme; Milko is szült fiakat Nochórnak, a te fivérednek. 21. Úcot, elsőszülöttét és Búzt, a fivérét és Kemúélt, Árám atyját; 22.és Keszedet és Cházót és Pildost és Jidlofot és Beszúélt. 23. Beszúél pedig nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milko Nochórnak, Ábrahám testvérének. 24. És ágyasa, kinek neve Reúmo, szintén szült; Teváchot és Gáchámot és Táchást és Mááchot.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. augusztus 17., csütörtök

Dr. Ruff Tibor - A hatalom 2.

Németh Sándor - Jézabel szelleme 14.

Vízválasztó ügyek

Különösen az elmúlt másfél évben történtek a világban és hazánkban olyan vízválasztónak is minősíthető ügyek, események — például az iszlám európai inváziója, az ezzel kapcsolatos népszavazás, kerítésépítés a magyar határon, az amerikai elnökválasztás vagy a Brexit —, amelyek meg - ítélésével kapcsolatosan szenvedélyes vitákra, sőt gyűlölködésekre is sor került keresztény és keresztény között.

Az egyik kihívás előttünk, hogy a hívők jövőjét is befolyásoló világi eseményeket megtanuljuk helyesen, Isten Igéje alapján és prófétai perspektívából értelmezni, s az ezekkel kapcsolatos helyes magatartást és viszonyulást kialakítani. A világ állapotát figyelembe véve senki nem gondolhatja, hogy ilyen vízválasztó jellegű ügyek, jelenségek ne jönnének létre a jövőben, sőt nagy valószínűséggel még több, ezekhez hasonló várható, és a fentieknél még nagyobb horderejű kihívások elé is kerülhetünk.

Ezért is nagyon fontos, hogy az igazi Egyház a Szentlélek vezetését követve betöltse prófétai szerepét a világban, mint Pál apostol, aki — amikor rabként szállították Róma felé a katonák — figyelmeztette a hajó parancsnokát, hogy veszélyes lesz a hajózás. Ezt illetően nagyon fontos lenne, hogy a keresztények konszenzusra jussanak, és ne köve teljenek némelyek apolitikus magatartást az igazi Egyháztól; mások pedig ne szidalmazzák az igazi Egyházat, amiért nem hajlandó a világ követelményeinek alárendelni magát. Az Istent őszintén szeretők számára a legfontosabb, hogy Isten szent ügye haladjon előre. A jelentéktelen ügyek és kérdések kapcsán való viták vagy szóharcok nem erősítik a keresztényeket abban, hogy e rendkívül nehéz időszakban helytálljanak.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy kikért vagyunk közvetlenül felelősek Isten előtt, és nem szabad ez alól hamis felelősségvállalásba menekülni olyan emberekért, akikért másokat ruházott fel Isten felelősséggel. Nem az Egyház a világ megváltója — hanem az Egyház a világ sója és világossága. Ahogy Pál apostol mondja a Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében: „ Működik ugyan már a törvényszegés [törvénytelenség] titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. ” (2Thess 2:7) A világ veszélyes lejtőn halad, de még rendelkezik fékrendszerrel, amely lassítja, hátráltatja a gonoszság beteljesedését és egy új totalitárius világrendszer létrejöttét a földön.

A keresztények kemény időszakot hagytak maguk mögött. Az új kulturális forradalom agresszív pressziója alatt éltek. A világ számos helyén fizikai üldözést szenvedtek el, százezrek veszítették el otthonukat, hazájukat. A melegházasságnak, abortuszliberalizációnak ellenálló amerikai keresztények is sok sérelmet szenvedtek el az elmúlt években. De épp az amerikai választás eredménye bizonyította, hogy az Egyesült Államokban is működőképes még a kereszténység mint a gonosz térhódításával szembeni fékrendszer.

Egyelőre nyitott kérdés, hogy a kegyelem idejének meghosszabbodását hogyan sikerül a megújulásra, az Egyház növekedésére felhasználni. A gyülekezetek belső viszonyait konszolidálni kell, és helyre kell állítani az igei egységet a helyi gyülekezetekben és Krisztus egész testében ahhoz, hogy a következő évek ne csak a keresztény szolgálat szempontjából, hanem a kereszténységet védelmező politika számára is sikeresek lehessenek. Ez minden keresztény alapérdeke. Némelyek tagadják, hogy a kereszténységnek politikai védelemre van szüksége, és durván rágalmazzák azokat, akik az elmúlt időben azért vállaltak politikai aktivitást a keresztény kultúrát és hitigazságokat védelmező politikusok mellett, hogy lassítsák a világkormány/ világközösség létrejöttét, amelynek kialakításában bizonyos vallások, mint például az iszlám, az elmúlt években hatalmi támogatást kaptak a nyugati országok vezetésétől, miközben a keresztényeket negatívan diszkriminálták.

A nyugati országokban megszűnt a semleges állami modell - az elmúlt évek eseményeiből ezt értették meg a keresztények. És azt is felismerték, hogy a legtöbb nyugati ország kormánya nem a keresztény kultúra mellett áll, hanem az azt elpusztítani akaró muszlim vallást részesíti előnyben. Ez a politika szemmel láthatóan csak ideiglenesen veszítette el most erejét, de várhatóan újra világhatalmi dominanciára jut bizonyos idő múlva, aminek következményeiről most jobb nem beszélni. Figyeljünk arra, amit Pál is idézett a zsoltárostól: „ Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában. ” (Zsid 3:7-8)

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december

Hack Péter - A bálványimádás és az észkultusz eltávolít Istentől

2017. AUGUSZTUS 13.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

Amikor Pál apostol Athénban járt, a lelke háborgott a sok bálvány láttán. Az athéni történet nagyon sok szempontból fontos. Rövid összefoglalása az evangéliumnak.

PÁL APOSTOL NEM A TÖRVÉNYT ÁLLÍTOTTA KÖZÉPPONTBA, HANEM AZ EVANGÉLIUM ALAPKÉRDÉSEIT: HONNAN VAGYUNK, MIÉRT VAGYUNK; ÉS AZT, HOGY AZ EMBEREKNEK AZ IGAZSÁGHOZ VISZONYULNIUK KELL VALAHOGYAN.

Athén nagyon okkult város volt. A különböző kultuszokkal az emberek csupán a lelkiismeretüket nyugtatgatták. Azt gondolták, hogy ilyen módon lerendezhetik az Istennel a kapcsolatukat.

Az elkövetkezendő napokban vallásos ünnepek jönnek. Fontos ezzel kapcsolatban tisztáznunk egy-két kérdést. Mária mennybemenetelének ünnepe – augusztus 15-e. Nálunk még nem jelent meg állami szinten, de több környező országban már igen. Mi hisszük, hogy a bibliai Mária lelke és szelleme már a Mennyben van, de azt nem, hogy a teste is ott lenne. Nem hiszünk abban sem, hogy Mária maga is szeplőtlenül fogantatott, és abban sem, hogy ő társmegváltó lenne.

Csak Jézus Krisztus kárára lehet ilyen tanítást hirdetni, ugyanis ez azt jelentené, hogy Ő nem képes megfelelően közbenjárni, ezért van szükség arra, hogy azt Mária is megtegye. Ezeknek a tanításoknak ellene kell állni, különben beszivároghatnak az életedbe.

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (Timótheushoz írt első levél 2:5)

A következő ünnep pedig augusztus 20-a, amikor állítólag István király felajánlotta Magyarországot Máriának. Mi nem ezt tesszük, hanem az országunkat Jézus Krisztusnak ajánljuk fel.

Másik athéni sajátosság, hogy a város tele volt okoskodó intellektuális emberekkel, akik egész nap csak hírek továbbításával foglalkoztak. Két kultusz volt tehát jellemző Athénra: bálványkultusz és az észkultusz. Márpedig Istent ésszel nem lehet felfogni, csak újjászületett szellemmel, és ehhez az evangélium hirdetése kell. Aktív szellemi élettel és bátor bizonyságtevéssel lehet csak Isten ismeretét terjeszteni.

Pál apostol nem ámuldozott, hogy mennyi szobor van Athénban, és nem is volt az iránt közömbös. Nem rejtette el magát a kihívás elől, hanem irgalmasságra indult az athéniak iránt, hiszen tudta, hogy a bálványimádás és az észkultusz is eltávolít Istentől. Azt is tudta, hogy

LESZ ÍTÉLET, MÉGPEDIG NEM MÁRIA ÁLTAL, HANEM EGY FÉRFIÚ ÁLTAL, AKI JÉZUS KRISZTUS. AZ ÍTÉLET ALAPJA PEDIG AZ IGAZSÁGHOZ VALÓ VISZONY LESZ.

A végső ítélet előtt elhunytak lelke és szelleme arra a helyre kerül, ahova Isten rendelte. Nem is érdemes egy-egy ember esetében ezzel kapcsolatban találgatásokba bocsátkozni. Tudni kell, hogy az elköltözött emberek sorsán már semmilyen módon nem vagyunk képesek változtatni, addig viszont igen, amíg élnek. Tudjuk őket segíteni abban, hogy megtérjenek, újjászülessenek, és utána olyanokat cselekedjenek, amivel Isten tetszését elnyerik.

Istennek van egy terve az emberiség számára, mégpedig az, hogy keressék Őt. Ehhez Ő időt és teret biztosított mindenki számára. A földi élet középpontjában tehát az istenkeresésnek kell állnia.

„És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem.”

A migráció kérdésében gyakran ér minket az a vád, hogy szeretetlenek vagyunk, mivel ellenezzük a tömeges és illegális bevándorlást. Nem szeretetlenség ez, hanem mi azt mondjuk, hogy maradjon mindenki a szülőföldjén, hiszen Isten jelölte ki a határokat, a népek lakhelyét, és nem Ő akarja azokat megváltoztatni.

Az a személy tudja Istent igazán szeretni, akinek nem közömbös mások sorsa. Látható, hogy nem fenntartható fenn hosszú távon az a pálya, amelyen ma a világ halad.

A VILÁGEGYSÉG LÉTREJÖTTE ELŐTT SZÜKSÉGES, HOGY KONFLIKTUSOK LEGYENEK, MAJD VALÓBAN LÉTRE FOG JÖNNI A VILÁGEGYSÉG. A SÁTÁN FOGJA EZT LÉTREHOZNI, DE EZ SZEMBEN ÁLL ISTEN SZÁNDÉKÁVAL, MERT Ő MÁS EGYSÉGET AKAR MEGVALÓSÍTANI.

Isten célja az, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát. Ismét egybe akarja szerkeszteni a Mennyet és a Földet. Ez már megvolt régen, de Lucifer lázadása miatt eltűnt a harmónia.

Lucifer angyali fejedelem volt, ragyogó szépségű és gazdagságú, de éppen e tulajdonságai miatt fuvalkodott fel. Megkívánta a Fiú pozícióját, ez okozta romlását. Uralmat akart szerezni a világ fölött. Jézus földi szolgálatának elején elkezdődött a Föld felszabadítása Lucifer uralma alól. Ez a küzdelem az idők végiéig folytatódni fog, és ennek – akarva-akaratlanul – te magad is részese vagy. Nem mindegy, hogy ebben a küzdelemben melyik oldalra állsz.

Egyre élesedik a szellemi harc Isten Országa és a sátán királysága között. A Thesszalonikai második levél szerint azért nem jut teljességre a sátán birodalma, mert még itt van Szent Szellem és az Egyház, azaz még nem tolatott félre ez a két erő, amely a gonoszságot visszatartja. Már látható viszont a polarizálódás: a jó egyre jobb, a rossz egyre rosszabb lesz. Egyszer viszont Isten megállítja ezt a folyamatot, és elviszi az Egyházat, ami azzal jár majd, hogy sátán uralma egy bizonyos ideig kiterjed az emberiségre. Ettől kezdve mindent tagadni fognak, ami a Bibliában van. Ennek már ma is vannak előjelei, elméletek formájában, amelyek már-már az őrültség határát súrolják. Amit felülvizsgálatnak neveznek, az a Biblia tagadása. Nem szabad passzívan szemlélniük ezt a keresztényeknek.

Isten azokat emeli fel, akik igyekeznek visszatartani a gonoszságot, akiket tud használni arra a céljára, hogy ismét egybeszerkessze a Mennyet a Földdel.

Évezredek óta tart a szellemi közdelem, és egyre élesedik. A sátán tudja, hogy közel van az ő vége. Jól ismeri Isten üdvtervét; gondoljunk csak arra, hogy azt, hogy Jézus kicsoda, elsőnek egy démon ismerte fel.

A kereszténységnek és a hitnek volt elutasítása a nácizmus és a kommunizmus idején is, de az nem volt olyan mértékű, mint napjainkban. Ma már sokan a Bibliát tartják a fejlődés legfőbb gátjának. Van, aki szerint a vallásos meggyőződést meg kell szüntetni, mert akadálya az egység létrejöttének. Ez igaz is, csak nem a jó, azaz nem az Isten szerinti egység létrejöttének akadálya, hanem az ellenséges birodalom kialakulásának.

Rossz volt a kommunizmus, de ami utána jött, az alattomosabb módon emészti fel az emberek életét. Drámai dolog, hogy 14-18 éves fiatalok pornófüggőek. Korábban is volt kábítószerfogyasztás, de csak nagyon kis mértékben és kezdetleges formában; ma viszont, sajnos, már könnyű hozzájutni szinte bármilyen droghoz.

Számítógépfüggésben is nagyon sokan szenvednek. Mindezeknek következménye, hogy sok fiatal képtelen hosszabb ideig figyelni, megjegyezni dolgokat, mert az agyuk vizuális információkkal van szétbombázva. Sok esetben olyan dolgokkal vannak megkötözve, amelyek ellentétesek a Bibliával. Ez akadályozza őket a bizonyságtevésben, hiszen tudják, hogy bűnben élve a bizonyságtevésük nem lehet hiteles.

KORUNKBAN ISTEN NÉLKÜLI, ANTIKRISZTUSI BIRODALOM ÉPÜL. EZZEL KAPCSOLATBAN NEM SZABAD A KERESZTÉNYEKNEK CSENDBEN MARADNI, HANEM HIRDETNI KELL AZ EVANGÉLIUMOT.

A világ fölött az antikrisztus fog teljes uralmat kiépíteni. Ne hidd, hogy akkor majd könnyebb lesz megtérni! Sokkal nehezebb lesz, hiszen akkor már csak mártíromsággal lehet majd belépni Isten Országába. A jelenlegi világkorszak végén Jézus Krisztus fellépése fog véget vetni az antikrisztusi birodalomnak, a történelem végén pedig a sátán királyságának.

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. (Róma levél 8:19)

Isten tervének megvalósulását várja az egész teremtett világ. Isten csodálatosat készített az Őt szeretőknek; elképzelni sem tudjuk, milyen lesz az új világ. Érdemes ellene állni az egyre erősödő nyomásnak, a szembejövő áradatnak! Ehhez szükség van az Istentől származó erőre.

Tény, hogy ma nehezebb bizonyságot tenni, mint korábban, de ez jó is, hiszen egyre inkább igaz, hogy nem rólad szól a dolog, hanem a kenetről. A Szent Szellem tesz bizonyságot leghatékonyabban Jézus Krisztusról. Hívőként igazságban kell járni, és hirdetni az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben, mégpedig hatékonyan.

Lucifer lázadását egy szóval is le lehet írni: önközpontúság. Jézus viszont mindig az Atyát kereste, az Ő akaratát kívánta megcselekedni, és nekünk is ezt kell tennünk. Ehhez bizony erőfeszítésre van szükség. A világ egyre rosszabb lesz, az Egyház pedig egyre erősebb. Legrosszabb azoknak lesz, akik beszorulnak a világ és az egyház közé. Őket felmorzsolhatja ez a helyzet.

ISTEN AZOKAT MENTI MEG, AKIK AZ Ő ORSZÁGÁÉRT HARCOLNAK. HA MI NEM KÉPVISELJÜK ISTEN ORSZÁGÁT, AKKOR AZ ELLENSÉGES ERŐK KEREKEDNEK FELÜL. ŐK SOSEM A SÁTÁN ZÁSZLAJA ALATT JÖNNEK, HANEM MINDIG HUMÁNUS CÉLOK NEVÉBEN.

El kell fordulni a rossztól, és odafordulni a jóhoz. Ez esetben Isten használni fog téged, és akkor meg is véd. Az Egyháznak nem szabad abbahagynia ennek az üzenetnek a közvetítését.

ELHANGZOTT IGÉK:
Apostolok cselekedetei 17:16-21
Efézusi levél 1:9-12
Ésaiás próféta könyve 14:12-17
Márk evangéliuma 1:14-15
Róma levél 8:19-24

Hrabovszki György jegyzete

Mózes első könyve 21.

1. Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt. 2. Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten. 3. És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak. 4. És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten. 5.Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia. 6. És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam. 7. És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére. 8. És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
9. És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit a: szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik. 10. És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal. 11. De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt. 12. És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod. 13. De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő. 14. És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
15. Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá. 16. Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt. 17. És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van. 18. Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt. 19. És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút. 20. És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett. 21. És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.


22. És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel; 23. azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál. 24. És mondta Ábrahám: Én esküszöm! 25. És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái. 26. És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma. 27. És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget. 28. És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt. 29. És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál? 30. Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat 31. Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten. 32. És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére. 33. És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent. 34. És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. augusztus 16., szerda

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 32.

„Benne és Általa”

"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.[olyanok, amilyeneknek lennünk kell, elfogadottak, a megfelelő kapcsolatban Vele, az Ő jósága által]."
II. Korinthus 5:21

Isten a megfelelő módon lát bennünket, mert Ő így akar minket látni. Az Efézus 1:4-5 azt mondja,

"Aszerint, amint [az Ő szeretetében] magának kiválasztott minket [saját magának] Ő benne [Krisztusban] a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek [felszenteltek és elválasztottak] és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, Eleve elhatározván [elrendelve, szeretetben eltervezve], hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint [mert örömét lelte benne és ez volt az Ő kedves akarata]." Efézus 1:4-5

Amikor erről a témáról tanítok, mindig eszembe jut a férjem és a fiam közötti kapcsolat. A legidősebb fiam, David, még az első házasságomból született. Tizennyolc évesen mentem férjhez. Gyermekkoromban az apám szexuálisan zaklatott, és a tizenkilenc éves férjem nem sokat tudott javítani rajtam. Sima-beszédű, mindenkiből hasznot húzó típusú fickó volt. Bizonytalannak éreztem magam, és kétségbeesetten vágytam igazi szeretetre. Ő azt mondta, szeret, és mivel attól féltem, senki sem akar majd engem, megragadtam az alkalmat, és gyorsan férjhez mentem hozzá, bár legbelül éreztem, nem fog működni a házasság. Az én ifjú férjem hűtlen volt, és nagyon sokszor volt munka nélkül. Öt év elutasítottság és egyéb érzelmi fájdalmak után elváltam tőle. Ebből a házasságból egy fiam született, akit a testvérem után David-nek neveztem el. Amikor a fiam kilenc hónapos volt, megismerkedtem Dave Meyer-rel, aki már több mint harminc éve a férjem.

Dave örökbe fogadta David-et. Dave már azelőtt szerette és elfogadta David-et, mielőtt David még elfogadta volna őt, amikor még semmiféle kapcsolat sem volt köztük, a fiam azt sem tudta, kicsoda Dave. Dave nagyon rövid ideig udvarolt nekem. Körülbelül az ötödik randevúnkon megkérte a kezemet. Újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett keresztény volt, aki feleségért imádkozott. Azt kérte Istentől, mutasson neki valakit, akinek segítségre van szüksége. Az imái meghallgatásra találtak, amikor találkoztunk. Isten Szelleme vezette ebben a kapcsolatban. Azt mondja, már a megismerkedésünk estéjén tudta, hogy én leszek a felesége. Szereti a kihívásokat, és azonnal tudta, hogy én az leszek.

Azon az estén, amikor Dave megkérdezte, feleségül megyek-e hozzá, megkérdeztem, mi lesz a fiammal. Nem tudtam, hogyan érez David iránt. Dave válasza abszolút egyértelmű volt, és nagyon jól mutatja Isten érzéseit velünk kapcsolatban. Dave ennyit válaszolt: „Bár nem ismerem a fiadat, szeretem, mert téged szeretlek, és szeretek mindent, ami hozzád tartozik”.

Ugyanígy lépünk be az Istennel való szeretetteljes kapcsolatba is, mivel az Ő jóságánál fogva elfogad minket, nem azért, mert mi jók vagyunk. Elfogadta Krisztust, és a kereszten végzett helyettesítő munkáját, és elfogad minket is, mert hívőként Krisztusban vagyunk.

Következzen most egy rövid lista azokról a dolgokról, amelyeket már megszereztünk azért, mert „Krisztusban vagyunk”:

"Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak (a Messiásnak) Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban." Efézus 1:3.

"Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben."
Efézus 1:6.

"Akiben van a mi váltságunk (felmentésünk, üdvösségünk) az Ő vére által, a bűnöknek ´(hibáink, vétkeink) bocsánata (megbocsátás) az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." Efézus 1:7.

"Ő benne, akiben vettük is az [Istentől való] örökséget (részt), eleve elrendeltetvén annak eleve-elvégezése szerint, aki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik." 
Efézus 1:11.

"Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével." Efézus 1:13.

"Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg (amelyet nem érdemeltünk meg)." Efézus 2:5.

"Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek [távollévők és közeliek] egy Lélekben az Atyához.[azért, hogy közeledhessünk Hozzá]." Efézus 2:18.

"Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által." Efézus 2:22.

"Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással." Kolosse 2:7.

"És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." Kolosse 2:10

Ez csupán pár igerész volt, a Szentírás tele van ilyen utalásokkal. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekből is látjátok, mennyire fontos megérteni a különbséget aközött, hogy „Jézusban vagyunk” és aközött, hogy azért teszünk valamit, hogy azzal elnyerjük az Isten tetszését.

Igazából ez teljességgel lehetetlen, cselekedetekkel nem érhetjük el az Atya jóindulatát. Jóindulatot valaki pusztán kedvességből tanúsít irántunk, nem azért, mert megérdemeljük.

Fordította: Berényi Irén

Németh Sándor - Jézabel szelleme 13.

A nyomtatott hazugság mítosza

Különösen a 21. század elejétől van folyamatosan terjedőben a hazugság szeretete. Ez nyilván azzal is összefüggésben áll, hogy egyre többen kommunikálnak a közösségi oldalakon, illetve ezekről szerzik be információikat. Eddig is tévesen feltételezték sokan, hogy ha egy hazugságot akár cikk, akár tanulmány vagy más írott formában rögzítenek, az morálisan nem minősül olyan súlyú bűnnek, mint az élőbeszéd által történő hazugság, rágalmazás vagy szidalmazás.

Az írott és nyomtatott szó, a könyvek mítosza különösen a 20. században elrejti a nyelv gonoszságát és mérgező erejét az olvasók előtt. A könyvek a 20. században általánosságban is fetisizálva lettek. Ebből származik, hogy a hazugságokat, rágalmakat író szerzők is úgy érzik, értékes munkát végeznek, holott esetleg élőszóban maguk se vállalnák gonosz beszédüket. Az írás is nyelv — ugyanúgy lehet hazugság vagy igazság, mint az élőbeszéd. Sok ember morálisan elfogadhatóbb állapotban lenne, ha soha nem írt volna cikket vagy könyvet.

Ugyanezt el lehet mondani az internet oldalain közölt írásokról, irományokról, cikkekről. Ha nem csevegtél volna, kevesebb bűnöd lenne. A billentyűk ujjunkkal való nyomogatása is a kommunikációhoz, a beszédhez tartozik, ez által is lehet falakat építeni vagy rombolni az ember és ember, az Isten és ember közötti viszonyban. Jézus Krisztus arra figyelmeztet bennünket, hogy minden hivalkodó beszédért számot kell adnunk. Ebbe beletartoznak az sms-ek, blog-írások, kommentek, Facebook-üzenetek stb. is. Beszédünkért természetesen akkor is felelünk, ha cikk, tanulmány vagy könyv formájában adjuk közre.

A hazugságokat, rágalmakat tartalmazó cikkeket nem kell tisztelnünk, hanem mint a nyelvhez tartozó gonoszságot kell őket megvetnünk és gyűlölnünk. Jézus nem akar megszabadítani bennünket a gyűlölettől, hanem arra tanít és nevel bennünket, hogy gyűlöljük mindazt, amit Isten Igéje és Törvénye bűnnek és gonoszságnak ítél, szeressük az igazságot, és igyekezzünk a bűnösöket Jézus Krisztus keresztjéhez vezetni, hogy bűneikre bocsánatot nyerhessenek.

Az átok sem lesz kevésbé hatásos, ha legépelik vagy kinyomtatják. Ha olyanra irányul, akit Isten áld, az varázslás. Ha pedig olyanra, akit Isten is átkoz, az igazságszolgáltatás. Némelyek, különösen a nyálas szeretet hirdetői a bűngyűlöletet gyűlöletkeltő magatartásnak igyekeznek láttatni, és átkozott dolgokkal és tevékenységekkel kapcsolatosan elfogadó magatartást várnak el a hívőktől. Ez a szeretet nem szeretet. A szeretet ugyanis elválaszthatatlan az igazságtól, mivel Isten személye egyszerre maga a szeretet és az igazság is, és az Ő természete nem felosztható.

Jézus világossá teszi, hogy szavaink szívünkben formálódnak. Ez akkor is így van, ha nem a nyelvünkkel, élőbeszéddel mondjuk ki, hanem klaviatúrán kopogtatjuk be. Sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy amit nyelvünkkel mondunk ki, vagy saját kezünkkel írunk le, azzal kapcsolatban érzékenyebben működik a lelkiismeretünk.

Az internet, a számítógép használata a kommunikációban gátlástalanabbá teszi az embert. Némelyek úgy viselkednek, mintha nem is ők gépelték volna a mocskos, trágár szavakat, nem érzik, hogy ezekben a megnyilvánulásokban benne lenne a személyiségük, ezért felelőtlenül használják a közösségi oldalakat a kommunikációban. A nyelv, a beszéd legfontosabb személyiségjegyeink megnyilvánulása. Az internetre felkerült üzenetek, kommentek gyakran magukon viselik a személytelenséget, ezért válnak sokszor brutálissá és embertelenné.

Akármilyen újabb technikai vívmányok kerülnek is a piacra a jövőben, amelyek esetleg még nagyobb lehetőséget biztosítanak a kommunikációra, akkor sem fog megszűnni az ember személyes felelőssége; de még a mesterséges intelligenciával elkészülő robotok vonatkozásában sem — sőt, még növekedni is fog, hiszen ha nagyobb a tudás, nagyobb a felelősség is. Ne felejtsük el, hogy a kommunikáció minden formájáért számon kér bennünket Isten! Használjuk az új technikai eszközöket Isten dicsőségére! Figyelnünk kell, és arra kell törekednünk, hogy pozitív befolyást gyakoroljunk embertársainkra, környezetünkre. Írásaink, SMS-eink, kommentjeink az embereket vonzhatják Jézus Krisztus felé, de el is taszíthatják, szakíthatják őket Tőle.

Júdás apostol azokat a keresztényeket, akik nyelvüket rombolásra használják, visszaélnek testvéreik, embertársaik bizalmával, és azért tartanak fenn személyes kapcsolatot velük, hogy megsemmisítsék szívükben az Úrba vetett hitüket s ezen alapuló jó erkölcsüket, Káinhoz, Bálámhoz és Kóréhoz hasonlítja, akik valamennyien meg is bűnhődtek gonoszságaik miatt.

Az internetet jóra, Isten munkájára is lehet használni. A világhálón keresztül az evangéliumot is hirdethetjük, terjeszthetjük Isten beszédét, és okos, igei érveket oszthatunk meg Isten létezése és Jézus Krisztus feltámadása mellett, bűnösöket vezethetünk újjászületésre, megtérésre.

A kommunikációs forradalom nehézzé tette a sok hazugsággal szembeni védekezést a megtámadottaknak — sőt úgy tűnik, világméretekben többségi pozícióba került a rágalmazás, a hazugság az igazmondással szemben. A keresztények nem engedhetik meg maguknak, hogy levetkőzzék az Isten Igéje által lelkiismeretükbe ültetett gátlásokat, amikor az internetet használják.

Vizsgáld meg, hogy a világhálót az igazság szolgálatára használtad-e, vagy üres, tisztátalan szövegeiddel fertőzted-e meg! Pál apostol szerint mindegyikünk cselekedetei tűzpróbának vannak alárendelve, ami nemcsak azt jelenti, hogy az iPad-ed, laptopod kerül majd a szemétdombra, hanem ha nem térsz meg Istenhez, te magad is a pokolba kerülsz.

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december

Mózes első könyve 20.

1. És elvonult onnan Ábrahám a déli földre én lakott Kódés és Súr között és tartózkodott Gerorban. 2. És azt mondta Ábrahám Sáráról, az ő feleségéről: nővérem ő. És elküldött Ávimelech, Geror királya és elvette Sárát. 3. De eljött Isten Ávimelechhez éjjeli álomban és mondta neki: Íme, te meghalsz az asszony miatt, akit elvettél, mert az férjes asszony. 4. Ávimelech azonban nem közeledett hozzá és mondta: Uram! vajon az igaz népet is megölöd-e? 5. Vajon nem ő mondta-e nekem: Nővérem ő; és ez maga is mondta: Fivérem ő. Szívem ártatlanságában és kezeim tisztaságában tettem ezt. 6. És mondta neki Isten álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában tetted ezt, azért tartottalak vissza én is téged, hogy ne vétkezz ellenem, azért nem engedtelek hozzányúlni. 7. Most pedig add vissza a férfi feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy élj; ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod, neked és mindennek, ami a tied. 8. És fölkelt Ávimelech kora reggel, hivatta mind az ő szolgáit és elbeszélte mindezen dolgokat fülük hallatára, és a férfiak igen féltek. 9. És hivatta Ávimelech Ábrahámot és mondta neki: Mit tettél velünk? És mit vétettem neked, hogy hoztál rám és birodalmamra ily nagy bűnt? Olyan dolgokat, melyeket nem szabad tenni, tettél te velem! 10. És mondta Ávimeleeh Ábrahámnak: Mire néztél, hogy ezt a dolgot tetted? 11. És mondta Ábrahám: Mert azt gondoltam, bizony, nincs istenfélelem ebben a helységben és megölnek a feleségem miatt. 12. És valóban a nővérem is atyám leánya és így lett feleségemmé. 13. És történt, midőn kivándoroltatott engem Isten atyám házából, mondtam neki: Ez legyen kegyelmed, melyet velem művelsz, minden helyen, ahova jövünk, mondd rólam: fivérem ő. 14. És vett Ávimelech juhot, marhát, szolgákat és szolgálókat és adta Ábrahámnak, és visszaadta neki Sárát, az ő feleségét. 15. És mondta Ávimelech: Íme országom előtted van; ahol jónak tetszik szemeidben, ott lakjál. 16. Sárának pedig mondta: Íme, én adtam ezer ezüstöt fivérednek, íme, ez számodra szemtakaró mindazok előtt, akik veled vannak és mindenki előtt igazolt vagy. 17. Ábrahám pedig imádkozott Istenhez és meggyógyította Isten Ávimelechet, az ő feleségét és az ő szolgálóit, hogy szültek; 18. mert elzárt az Örökkévaló minden anyaméhet Ávimelech házában, Sára, Ábrahám felesége miatt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. augusztus 15., kedd

Megvallások Derek Prince Áldás és átok c. könyvéből

Mikor rájövünk, hogy negatív erők irányulnak ellenünk, akár Sátán szolgái részéről, akár már keresztények lelki beszédei eredményeként:
Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely velem perbe száll, kárhoztatok. Ez az én örökségem, {örökölt jogom}, mert az úr szolgája vagyok, és az én igazságom Tőled van Uram. (Ésaiás 54, 17)
Istenem, megbocsátok azoknak, akik gonoszul beszélnek ellenem, és mivel megbocsátottam nekik, áldom őket a Te nevedben

Mikor múltbeli bűnök, vétkek, méltatlanság érzések nyomasztanak:
Krisztusban vagyok, ezért új teremtés vagyok. A régi dolgok mind elmúltak. Életemben minden újjá lett, és mindent Istentől kaptam. (2 Korinthus 5, 17-18)

Mikor csüggedés és halálfélelem sötét gondolatai nyomasztanak: 
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit. (Zsoltárok 118, 17)

Mikor fizikális betegség vagy erőtlenség támad: 
Krisztus Maga vitte fel testében az én bűneimet is a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljek – akinek sebeivel meg is gyógyultam. (1 Péter 2, 24)
Testem a Szent Szellem temploma, megváltott, megtisztított és megszenteltetett Jézus vére által. Tagjaim – testem részei – az igazság eszközei, melyeket átadtam Isten szolgálatára és az Ő dicsőségére. Az ördögnek nincs helye bennem, nincs hatalma fölöttem, nincsenek jogos követelései velem szemben. Minden követelése el van törölve a Jézus vére által.
Legyőztem a Sátánt a bárány vére által és a bizonyságtételem beszéde által, és nem kímélem életemet mindhalálig. A testem az Úrnak és az Úr a testemnek rendeltett.
(Az 1 Korinthus 6, 19; Efézus 1, 7: 1 János 1, 7; Zsid 13, 12; Róma 6:13; 8:33-34; Jelenések 12, 11; 1 Korinthus 6, 13 alapján)
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítjük.

Mikor Sátán olyan területen támad, melyért Isten előtt felelősséggel tartozunk – otthonunkban, családunkban, a munkánkban, szolgálatunkban stb.:
Vasból és rézből vannak záraink, és életünkön át tart erőnk. Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségünkre, és fenségében a felhőkön. Az örökkévaló Isten a mi hajlékunk, alattunk vannak örökkévaló karjai. Elűzi előlünk ellenségünket, és ezt mondja: Pusztítsd el!
(5 Mózes 33, 25-27)

Mikor ráébredünk, hogy elménk egy csatatér, melyen Sátán hazugságai Isten Igéjének igazságaival háborúznak:
Az én harci fegyvereim hatalmasak Istenben. Lerontom azokkal az erősségeket, melyeket Sátán emelt az én elmémben. Foglyul ejtem minden gondolatomat, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. A három legerősebb fegyverem a megvallás, hálaadás és dicséret. (2 Korinthus 10, 4-5)
Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen… a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. {Mert nem testből és vérből való emberek ellen harcolunk, hanem test nélküli személyek ellen – a láthatatlan világ gonosz uralkodói ellen… és a szellemvilág gonosz szellemeinek sokasága ellen}

Mikor egy nekem túl nehéz feladattal kerülök szembe:

Mindenre van erőm a Jézusban, a ki engem megerősít {belülről} (Filippi 4, 13)

Mikor saját erőm cserbenhagy vagy nem elég:
Az Isten ereje az én erőtlenségem által végeztetik el, ezért mikor én gyenge vagyok, akkor vagyok erős. (2 Korinthus 12, 9-10)

Mikor anyagi területen kell hitet gyakorolnunk:
Az Isten hatalmas arra, hogy ránk árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségünk lévén minden jótéteményre készek legyünk. (2Korinthus 9, 8)

Mikor a félelem támad:
Isten nem a félelem szellemét adta, hanem erőnek, szeretetnek józanságnak szellemét. (2 Timótheus 1, 7) A Jézus nevében engedelmeskedem Istennek és ellene állok a félelem szellemének. Ezért el kell futnia tőlem! (Jakab 4, 7)

David Wilkerson - Mindannyian Isten ítélőszéke előtt fogunk állni 3.

Hogyan lett nevünk feljegyezve az élet könyvébe? Abban a pillanatban, amikor teljes lényünkkel hittük, hogy Jézus Krisztus értünk adta vérét. Akkor lett feljegyezve amikor hittünk a kereszt győzelmében és azt magunkra vonatkoztattuk és elhatároztuk, hogy teljes szívvel, eszünkkel, és erőnkkel alávetjük magunkat mindenben az Ő méltóságának.

Továbbá, Isten egy csodálatos ígéretet ajánl mindazoknak akiknek borzalmas “skarlátvörös” bűneik voltak; tetteik a pokol bűzével voltak átitatva ...akik meggyalázták testüket alkohollal, kábítószerekkel, természet ellenes tettekkel, fajtalansággal...akik elpirulnak amikor múltjukra gondolnak...akik nagyot nyelnek amikor rágondolnak, hogy milyen közel voltak a pokolba eséshez. Isten ígérete azoknak az, hogy biztosan és nagy örömmel, minden félelem nélkül állhatnak elé az ítélet napján. Megfogadja: “Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézs. 1:18) Megtérve, hátrahagyva bűneiket, bízva az Ő megbocsátó kegyelmében, ezek hit által megbékülést nyertek Istennel.

Mindegy, hogy mi volt a múltad, Isten nem olyannak lát téged mint amilyen voltál. Nem vagy alkoholista, házasságtörő, kéjvágyó, csaló személy, ahelyett átváltoztál és most a drága, szeretett szeplőtlen mennyasszonya vagy. És vár reád a Bárány mennyegzőjének vacsorájára, ahol a vőlegénnyel fogsz egyesülni.

Mondd meg nekem, van e olyan vőlegény aki miközben sietteti az esküvője napját, menyasszonyát hirtelen bűnnel vádolná meg az ítélet napján? Nincs olyan vőlegény aki ezt tenné. Talán csodálkozol: “Nem fog Jézus minden gonoszságot elítélni? Nem fogja az összes bűnt megítélni?” A válasz erre: de igen. Az a Krisztus akivel találkozni fogsz azon a napon ugyanaz a Krisztus aki elhívott téged, megváltott, megbocsátott, és megvásárolt saját vérével, megtisztított téged és homlokodra rábélyegezte jelét, hogy az Övé legyél és mindvégig imádkozott érted.

Amint Jézus előtt fogsz állni, úgy fogod Őt látni mint férjed, megváltód, barátod, védelmeződ, aki közbenjár érdekedben. És abban a pillanatban te teljessé válsz Őbenne. Feddhetetlenül fogsz ott állni, folt vagy ránc nélkül szentül és ártatlanul. “És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket.” (Kol. 2:13) “Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel...” (Júd. 24)

Krisztus teste vagyunk: az Ő csontjából való csont és az Ő testéből való test. Gondoljátok hogy az összegyűlt ördögi seregek előtt és a gonosz emberek gyülekezete előtt, akik Isten trónusa elé lettek rendelve, saját testét meg fogja csonkítani? Soha! Szeretni és gondoskodni fog rólunk akik az Ő teste vagyunk. Nem fogja hirtelen levágni végtagjait azon a napon. Mindemellett, Jézus a gyülekezet sarokköve. Gondolod, hogy ki fogja magát venni az épületből és megengedi, hogy az egész épület összeomoljon miután mindannyiunkat olyan céltudatosan épített bele?

Ez teljesen lehetetlen!

Végül pedig, Isten Igéjét szeretném elétek tárni, hogy teljesen eloszlassam a még megmaradt félelmet az Isten trónja elé állással kapcsolatban, hogy most nagy örömmel és hálaadással várjátok azt a napot.

A Biblia három megkérdőjelezhetetlen indokot sorol fel, amiért nincs ok félelemre, de annál inkább arra, hogy örüljünk az ítélet napjának eljövetelére.

1. A félelem nem egyezik meg mindazokkal a csodálatos dolgokkal, amelyeket az Úr irántuk való szeretetében megalapozott és kihirdetett. Az Úr világosan megmagyarázta, hogy ki Ő számunkra, és amit leírt nem egyeztethető össze semmiféle félelemmel. A Szentíráson keresztül kapcsolatunk Istennel minden szempontból meg van határozva: Ő a mi Atyánk, testvérünk, barátunk, vőlegényünk, fejünk, férjünk, védelmezőnk, megváltónk, ellátónk, menedékünk, pásztorunk.

A kereszten át alapozta meg ezt a dicsőséges kapcsolatot velünk. És most sürget, hogy felismerjük: “Ez vagyok számotokra”. Gondoljátok, hogy az ítélet napján hirtelen meg fogja szakítani népével ezt a különleges kapcsolatot? Soha! Hogyan tudná egy apa visszautasítani gyermekét azon a napon? Még akkor is amikor az Élet Könyve ki lesz nyitva, Ő a te Atyád, védelmeződ, közbenjáród. Semmi sem lesz képes ezt a kapcsolatot megszüntetni.

2. Félelem nem lehet jelen az újjáteremtés és koronázás napján. “Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk...Amilyen messze van a napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket” (Zsolt. 103:10, 12) Eszünkkel képtelenek vagyunk felfogni milyen messze van kelet a nyugattól. És ez Isten mondanivalója ebben a versben: képességünkön túl mutat, hogy valaha is visszaidézzük bűneinket.

Talán azt kérdezed, hogy miért nevezem Isten ítéletnapját a mi koronázásunk napjának? Mert Ézsaiás mondta: “..ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.” (Ézs. 62:5) Amint az Úr előtt fogsz állni, fel fogod ismerni hogy szeretettel néz rád. És akkor a bűnösök tömege szeme láttára feléd fogja nyújtani karját és át fogja ölelni menyasszonyát. Ezt kérdezem: Miért félsz, amikor az Úr szeretettel és örömteljesen néz rád? Még akkor is a szeme fénye leszel.

3. Az Úr nem fog kevesebbet tenni, mint amit tőlünk itt a földön megkíván. Isten nem kér semmi többet tőlünk a parancsolataiban, mint amit Ő is megtesz. És ezeknek egyike, hogy eltakarjuk és megbocsássuk testvéreink bűneit. “Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Mát. 18:15)

Hiszem, hogyha egy külön ítélet lesz keresztény hívők számára, ezen a ponton lesz. Istent bántja, ha kibeszéljük és kritizáljuk testvéreink gyöngeségeit, különösen a gonoszok előtt. És hiszem, hogy a bírálat szemtől szembe lesz. Jézus szeretettel fogja mondani:

“Nem engedhetem meg, hogy magaddal hozd ezt a terhet. Meg akarom mutatni, hogy mit hiányoltál a földön és hogy némely munkád nem a lélekből volt. Igen te az Én drága menyasszonyom vagy, és csak dicsőség vár reád. A vérem takar téged és “folt és ránc” nélkül vagy, de minden amit lélek nélkül tettél, tűzben ég meg.”

Ez pedig azért lesz, hogy az Ő kegyelme legyen dicsőítve. Micsoda dicsőséges idő lesz kegyelmét örömmel elfogadni.

Igéje már elmondta: “Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsájtja a vétket.” (Péld. 19:11) “Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. (25:2) Egy bizalmas percben azon a napon, Jézus meg fogja mutatni nekünk, hogy miképpen takarta el és bocsátotta meg bűneinket, amikor a legkevésbé érdemeltük meg. Fel fogja deríteni előttünk, hogy csakis az Ő kegyelmén és irgalmán keresztül mehettünk át a halálból az életbe. “Azok a vétkek, melyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetemben. (Ez. 18:22) Bűneink örökre el lettek törölve vérével, és soha nem lesz megemlítve. És ez kell hogy legyen a mi magatartásunk is testvéreink felé, kik megbántottak minket.

Azért hoztam nektek ezt az üzenetet, hogy lelketeknek szilárd horgonya legyen és felkészüljetek az eljövendő sötét napokra.

Martin Luther így vallott megpróbáltatásai idején: “Uram, most, hogy megbocsátottál nekem, tégy velem amint akarsz.” Luther meg volt győződve arról, hogy az az Isten aki képes eltörölni minden bűnét és meg tudja menteni lelkét biztosan gondot fog viselni fizikai testére és anyagi szükségleteire. Lényegében ezt állította:

“Miért félnék attól amit ember tehet velem? Egy olyan Istent szolgálok aki meg tud engem tisztítani gonoszságaimtól és nyugalmat tud adni szívembe. Nem számít, hogy körülöttem minden összeomlik, ha Istenem képes megmenteni lelkem és meg tudja tartani örök életere. Miért ne törődne fizikai testemről is amíg ezen a földön vagyok? Oh, Uram, most hogy megbocsátottál nekem, ítélőszéked előtt örömteljesen fogok állni, így hát tégy velem amit szeretnél.”

Kedves szentek, örüljetek. Ez az élet nem a végső valóság. Valóságunk az örök élet a mi áldott Urunk jelenlétében. Tartsátok meg hiteteket. A dolgok körülöttünk leáldozóban vannak, de mi felmegyünk!

Németh Sándor - Jézabel szelleme 12.

Eretnekségek csempészei

A hitehagyott keresztények kedvenc fóruma az internet, ahol vehemensen agitálnak és érvelnek Isten népe és a Szentlélek munkája ellen. Mindent elkövetnek, hogy bibliai alapon álló gyülekezeteket destabilizáljanak, és kivonják az embereket Isten Igéjének tekintélye alól. Ez a tevékenység kimeríti a varázslás bűnének fogalmát. Péter azt állítja róluk, hogy „ régtől fogva szünet nélkül ítélet alatt állnak, nem pihen pusztulásuk ”. (2Pét 2:3, SZPA-ford.) Rájuk vonatkoznak a Péter apostol levelében, illetve a Júdás levelében található megjegyzések. E karizmatikus varázslók ítélete már régen megíratott: romboló tevékenységükkel saját pusztulásukat idézik elő.

Mindenki felelős azért a befolyásért, amit másokra gyakorol. A Bibliában az egyik legsúlyosabb bűn az Isten elleni harc (theomakhia). Ez egy nemtelen és diabolikus küzdelem, melynek célja, hogy összezúzza a hívők hitét Isten Igéjében.

Éva megkísértésekor is ez volt a Sátán taktikája: először a kételkedés magvait hintette el Éva szívében. Addig vagyunk sikeresek és kegyelem alatt, amíg Isten Igéjét megtartjuk. Sebezhetővé pedig akkor válunk az ellenség számára, ha a kinyilatkoztatott igazságoktól elfordulunk. Némely hívő azonban pszeudokeresztények befolyására szakad el a bibliai hittől, és kerül bajba.

A hittől való elszakításra irányuló bűnök súlyosságát igazolja Pál apostol konfliktusa Barjézussal Cipruson. A sziget helytartója, Sergius Paulus nyitott volt a Názáreti Jézus Krisztus evangéliumára, hogy azt elfogadja, és teljes szívéből megtérjen az élő Istenhez. De a környezetéhez tartozó Barjézus mindent elkövetett, hogy a római tisztségviselő újjászületését megakadályozza. Pál apostol ezt az embert „ördögfinek” nevezte, és átkot mondott rá.

Tehát senkinek sincs joga embertársait Istennel szembefordítani, vagy elidegeníteni Jézus Krisztustól. Aki erre adja a fejét, jó, ha tudomásul veszi, hogy a Bibliában már meg van írva az ítélete, és destruktív magatartásával a legnagyobb kárt saját magának okozza. Péter apostol 2. levelében ezekről az emberekről úgy is beszél, hogy jobb lett volna nekik, ha soha nem térnek meg, illetve nem kerülnek kapcsolatba igazi keresztényekkel: „ Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. ” (2Pét 2:20—22)

Idézett levelében Péter arra is kitér, hogy Isten soha nem kegyelmezett meg azoknak, akik lázadást szítottak ellene. A bűnbeesett angyalokat láncra verte, Noé világát pedig özönvízzel árasztotta el. Különösen Noé korának állapotából vonhatunk le aktuális tanulságokat, mert Jézus Krisztus az eszkatológiai világ állapotát párhuzamba állította Noé idejével, továbbá az Ábrahám korabeli Szodoma és Gomora apokalipszisével. Mindkét időszakra jellemző volt, hogy az emberek fellázadtak az Isten által alapított házasság intézménye és annak igazságai ellen, új együttélési formákat kerestek, és a természetes élet rendjét természetellenessé változtatták. A normális élet lett utálatos, az abnormális, aberrált szexuális kapcsolatok pedig vonzó, divatos, követendő mintákká váltak. De Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy az Istenbe vetett hitet és a természet rendjét őrző családok — mint Noé és családja, valamint Lót — megmenekültek az ítéletből.

Ezek a példák is figyelmeztetik mindazokat, akik uszító, rágalmazó emberként forgolódnak Isten népe körében. Ezekkel a belső kihívásokkal szemben is csak azok tudnak sikeresek lenni, akik állhatatosan megmaradnak az igazság szeretetében, és ellenállnak a romlást és bomlást előidézni akaró személyeknek és tevékenységeiknek. Péter apostol látását Júdás apostol levele is megerősíti, aki ezeket az embereket szennyfoltoknak, víztelen, szelektől hánytvetett fellegeknek, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fáknak nevezi, akik „ tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre ”. (Júd 13)

Az aposztázia és ébredés kora A thüateirai gyülekezetben is Jézabel szelleme által démonizált személyek fordították szembe a hívőket az élő Istennel. Hamis tanításokkal és próféciákkal negatív változásokat hoztak létre az egyháztagok benső állapotában. Szinte minden apostoli levél hangsúlyozza az ilyen és ehhez hasonló fenyegetettségekkel szemben a hit és a szellemi élet védelmét. Tehát nemcsak az okkultizmus alapján álló, illetve az Istentől kapott tekintélyükkel visszaélő varázslóknak kell ellenállni, hanem az olyan álkeresztényeknek is, akik nem tértek meg, vagy elszakadtak Isten Igéjétől, és rágalmakat, szidalmakat, hazug híreket terjesztenek a keresztények között.

Az aposztaták egy része csak az Úrtól akar elszakadni, de a keresztényektől nem. Sőt szeretnék rávenni a hívőket különböző manipulációkkal, negatív befolyásolásukkal, hogy aposztáziájukban kövessék őket. Ma Krisztus testében szinte mindenhol fellelhetők ezek az ellentmondások és zavarok.

Ez a nyílt háború a keresztények között az Egyesült Államokban végigkísérte az elnökválasztást, és annak eredményét is. Ma sokféle gyülekezet létezik, olyanok is, amelyek csak kulturális értelemben nevezhetők keresztényeknek, ahol elfogadják a melegházasságot, toleránsak a különböző vallások összekeverésével, sőt a gendermozgalom felé is nyitottságot tanúsítanak. Ugyanakkor számos dinamikusan növekedő evangéliumi közösség is van szinte a világ minden nemzetében, akik megalkuvás nélkül hirdetik az evangéliumot, és bátran képviselik, megvallják a hitüket. Ma már nemcsak Istent, de a gyülekezethez való tartozást is szabadon meg lehet választani, illetve változtatni. Aki nem hisz Isten Igéjében, ugyanakkor kereszténynek vallja magát, csatlakozhat olyan liberális és melegpárti gyülekezetekhez, amelyeket a világ ünnepel — és fordítva, a liberális gyülekezeteket is elhagyhatják azok, akik a teljes evangélium alapján akarnak keresztényekként élni.

A keresztény világ kezd kétpólusúvá, igaz és hamis egyházzá válni. Ez a gyülekezeteken belüli törésvonal először Thüateirában jött létre, a varázslás szellemének működése következtében. A mai keresztény világnak a thüateirai gyülekezeti jelenségek ezért is segítséget nyújtanak az Egyház jelenkori helyzetének értelmezéséhez. Ugyanis a kettészakadó kereszténység két pólusának jövője ellentétes módon fog alakulni. Az egyiket, a varázslás befolyása alá került aposztatákat Jézus Krisztus a Nagy Nyomorúságba veti; azokat a keresztényeket pedig, akik megmaradtak a kenetben, az Ige követésében, felemeli az Ő dicsőségébe. Ők vesznek részt a mennyei menyegzőn.

Ezért a mai keresztény világot egyszerre jellemzi az aposztázia és a megújulás. Várhatóan a jövőben is folytatódik a hitehagyás, elszakadnak Jézus Krisztustól és az igazi Egyháztól mindazok, akiket nem Isten ültetett be a Testbe, hanem különböző testi motívumokból keveredtek Isten népe közé, de mindig is jellemző volt rájuk, hogy jobban szerették az e világot, mint Istent, és sokkal fontosabb volt számukra önző érdekeik követése és a szekularizált emberek tetszése, mint az Isten ügyének szolgálata és az Isten tetszésére való életvitel kialakítása. Ezek az emberek a világtól a jövőben is kapnak majd elismerést, és ünnepelni fogják őket, amiért modernizálni akarják, a világhoz akarják igazítani az Egyházat.

Másrészt a jövőben folytatódni fog a keresztény megújulás, ébredés is, és az igazi keresztények betöltik Jézus Krisztus próféciáját: minden nemzetnek hirdettetni fog Isten országának evangéliuma, amit Isten olyan csodákkal és jelekkel fog megerősíteni, melyek következtében vallástalan társadalmi rétegekből sokan teljes szívükből megtérnek majd az Úrhoz, és áldásul lesznek Isten népe és nemzetük számára. Isten munkája nem fog megrekedni, mert Isten nem vonta vissza a kezét. Ezért az őszinte keresztények arra törekedjenek, hogy Isten Szellemének újabb látogatásából, felkenetéséből részesüljenek, hogy be tudják tölteni Isten dicsőségére elhívásukat és küldetésüket.

Az igazi hívőknek nem kell passzívan nézniük a keresztény világ kétpólusúvá alakulását. Akiket lehet, meg kell győzniük arról, hogy egyrészt mik az igazi Egyház ismérvei; másrészt meg kell világítani előttük a választás lehetőségeit, az igazi Egyház perspektíváját, illetve a hamis egyházhoz való tartozás következményeit. A Szentírásban több helyen is szerepel, hogy nagyon sokan hagyják ott Babilont, és telepszenek le Isten országában. Ezt a folyamatot igehirdetésekkel, bibliai üzenetekkel, bizonyságtevésekkel, közbenjáró imákkal és szellemi harccal Isten tökéletes akaratának megfelelően, pozitívan tudjuk befolyásolni.

De akik megátalkodottan harcolnak Isten ellen, azokat meg kell inteni Isten ide vonatkozó próféciáival. Isten gyűlöli a bűnt, a bűnöst pedig meg akarja menteni, mert ő nem örül a gonosztevő halálának, hanem azt akarja, hogy mindenki az üdvösség megismerésére jusson. Az ártó szándékú embereknek, amennyire lehet, meg kell akadályozni a rombolásra, pusztításra való lehetőségeiket.

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december

Mózes első könyve 19.

1. És elérkezett a két angyal Szodomába este, Lót pedig ült Szodoma kapujában; midőn Lót látta, fölkelt elébük és meghajolt arccal a földig. 2. És mondta: Íme, kérlek, uraim! térjetek csak be szolgátok házába, háljatok meg, mossátok meg lábaitokat és reggel fölkeltek és mentek utatokra. De ők mondták: Nem, hanem az utcán hálunk. 3. De ő igen unszolta őket és betértek hozzá, bementek házába; és ő készített nekik lakomát, kovásztalan lepényt sütött és ők ettek. 4. Mielőtt lefeküdtek volna, a város emberei, Szodoma emberei körülvették a házat, ifjútól öregig, az egész nép, minden végről. 5. Szólították Lótot és mondták neki: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Vezesd ki őket hozzánk, hadd ismerjük meg őket. 6. És kiment hozzájuk Lót a bejárat elé, az ajtót pedig bezárta maga mögött. 7. És mondta: Ne, ó testvéreim, ne cselekedjetek rosszat! 8. Íme, kérlek, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, amint jónak tetszik szemeitekben; csak ezen férfiaknak ne tegyetek semmit, mivelhogy már jöttek födelem árnyékába. 9. De ők mondták: Állj odébb! És mondták: Ez az egy idejött, hogy itt tartózkodjék és már bíráskodni akar! Most rosszabbul fogunk veled bánni, mint velük. És igen szorították a férfiút, Lótot és odaléptek, hogy betörjék az ajtót.10. Akkor kinyújtották a férfiak kezüket és bevitték Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták. 11. És az embereket, kik a ház bejáratánál voltak, vaksággal verték meg, kicsinytől nagyig; így belefáradtak, hogy megtalálják a bejáratot.
12. És mondták a férfiak Lótnak: Még kid van itt? Vőt, fiaidat, leányaidat és mindazt, akid van a várasban vidd ki a helységből; 13. mert mi elpusztítjuk ezt a helységet, mert nagy lett a jajkiáltás miattuk az Örökkévaló színe előtt; és elküldött bennünket az; Örökkévaló, hogy elpusztítsuk. 14.És kiment Lót és szólt az ő vejeihez, akik el akarták venni leányait és mondta: Fel, menjetek ki ezen helységből, mert az Örökkévaló elpusztítja a várost; de ő tréfálkozónak tűnt fel vejei szemeiben. 15. És amint a hajnalpír feljött, sürgették az angyalok Lótot, mondván: Fel, vedd feleségedet, két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne vessz a város vétke miatt. 16. Midőn késedelmeskedett, akkor megragadták a férfiak a kezét, az ő feleségének a kezét és két leánya kezét – az Örökkévaló könyörülete lévén rajta és kivezették őt és otthagyták a városon kívül. 17.És volt, midőn kivezette őket a szabadba, mondta: Menekülj lelked kedvéért, ne tekints magad mögé és meg se állj az egész környékben; a hegységbe menekülj, hogy el ne vessz. 18. És mondta nekik Lót: Ó ne uraim! 19. Íme, kegyet talált szolgád szemeidben és naggyá tetted kegyelmedet, melyet műveltél velem, hogy életben tartod lelkemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, hogy utol ne érne a veszedelem és én meghalok. 20. Íme, kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek és kicsiny is az, hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem. 21. És mondta neki: Íme, tekintetbe veszlek ebben a dologban is, hogy nem forgatom föl ama várost, melyről szóltál. 22. Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit amíg oda nem érsz azért nevezte el ama várost Cóárnak.
23. A nap feljött a földre és Lót Cóárba ért. 24. Az Örökkévaló pedig hullatott Szodomára és Gomorrhára kénkövet és tüzet, az Örökkévalótól az égből. 25. És felforgatta a városokat, meg az egész környéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét. 26. És felesége hátratekintett és sóoszloppá lett. 27. Ábrahám pedig kora reggel fölkelt (és elment) azon helyre, ahol állott az Örökkévaló színe előtt. 28. És tekintett Szodoma meg Gomorrha felé és a környék egész földje felé és látta, íme fölszállt a földből, mint a kemence füstje. 29. És volt, midőn elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról és elküldte Lótot a felforgatás közepéből, midőn felforgatta a városokat, melyekben Lót lakott.

30. És Lót fölment Cóárból és lakott a hegyen, és két leánya vele, mert félt Cóárban lakni; és lakott a barlangban, ő és két leánya. 31. És szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, hogy jönne hozzánk az egész föld szokása szerint. 32. Jer, adjunk apánknak bort inni és háljunk vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól. 33. És adtak inni bort az atyjuknak azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, s ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 34. És történt másnap, szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Ime, én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki inni bort ez éjjel is és menj be, hálj vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól. 35. És adtak inni azon éjjel is atyjuknak bort, és fölket a fiatalabbik s hált vele, és ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36. És viselős lett Lót két lánya atyjuktól; 37. és szült az idősebbik fiút és elnevezte Moábnak; az Moáb atyja mind e napig; 38. és a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak: az Ammón fiainak atyja mind e napig.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)