2017. december 14., csütörtök

Jeruzsálem igazsága és szabadulása - Németh Sándor igehirdetése

Mózes harmadik könyve 18.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek. 3. Egyiptom országának cselekedete szerint, amelyben laktatok, ne cselekedjetek és Kanaán országának cselekedete szerint, ahová én viszlek benneteket, ne cselekedjetek, törvényeik szerint ne járjatok; 4. rendeleteimet tegyétek meg és törvényeimet őrizzétek meg, hogy járjatok szerintük; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 5. Őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, melyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk; én vagyok az Örökkévaló.

6. Senki közületek bármely vérrokonához ne közeledjék, hogy fölfedje szemérmét; én vagyok az Örökkévaló. 7. Atyád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd; anyád ő, föl ne fedd szemérmét. 8. Atyád feleségének szemérmét föl ne fedd; atyád szemérme az. 9. Nővérednek, atyád leányának, vagy anyád leányának szemérmét – a háznak szülöttje, vagy kint született legyen – ne fedd föl szemérmüket. 10. Fiad leányának vagy leányod leányának szemérmét – föl ne fedd szemérmüket, mert a te szemérmed azok. 11. Atyád felesége leányának szemérmét – atyád szülöttje, nővéred ő – föl ne fedd szemérmét. 12. Atyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert atyád vérrokona ő. 13. Anyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő.14. Atyád fivérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez ne közeledj, nagynénéd ő. 15. Menyed szemérmét föl ne fedd, fiad felesége ő, föl ne fedd szemérmét. 16. Fivéred feleségének szemérmét föl ne fedd, fivéred szemérme ő. 17. Nőnek és leányának szemérmét föl ne fedd, fiának leányát vagy leányának leányát el ne vedd, hogy fölfedd szemérmét, vérrokonok ők, fajtalanság az. 18. Nőt a nővéréhez hozzá el ne végy, vetélkedést gerjesztve, fölfedvén szemérmét ő mellette az életében.

19. Nőhöz tisztulásának tisztátalanságában ne közeledj, hogy fölfedd szemérmét. 20. Felebarátod feleségével ne közösülj megtisztátalanodván vele. 21. És magzatodból ne adj, hogy tűzön átvezessék a Molokhnak, és ne szentségtelenítsd meg Istened nevét; én vagyok az Örökkévaló. 22. Férfiúval ne hálj, amint hálj, amint hálnak nővel; utálat az. 23. Semmi barommal ne közösülj megtisztátalanodván vele; és nő ne álljon a barom elé, hogy egyesüljön vele – keveredés az.
24. Ne tisztátalanítsátok meg magatokat mindezek által, mert mindezek által lettek tisztátalanná s nemzetek, amelyeket én elűzök előletek; 25. és tisztátalanná vált az ország és megbüntettem azon az ő bűnét, és kivetette az ország az ő lakóit. 26. Ti pedig őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, hogy ne tegyetek semmit mindez utálatosságok közül, a bennszülött és az idegen, aki köztetek tartózkodik. 27. Mert mindez utálatosságokat tették meg az ország lakói, kik előttetek voltak, úgy hogy tisztátalanná vált az ország. 28. Hogy ne vessen ki benneteket az ország, midőn megtisztátalanítjátok azt, amint kivetette a nemzetet; mely előttetek volt. 29. Mert mindaz, aki megtesz valamit ez utálatosságok közül – irtassanak ki a személyek, akik megteszik, az ő népük köréből. 30. Őrizzétek meg az én őrizetemet, hogy ne tegyetek semmit amaz utálatos törvények közül, amelyeket megtettek előttetek, hogy meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. december 13., szerda

Bornimisza-kórus - 2017. december 10.

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 14.

Az az elmélet, hogy a gyógyulás nem szükséges

Jézus Krisztus betegségből való megváltása még mindig folytatódik egyházában, és folytatódnia is kell. Mégis gyakran mondják azt, hogy a gyógyulás nem szükséges. Természetesen az ilyen elmélet az egészség javulásába vetett bizalom visszatükröződése is lehet, amit napjaink orvostudományának előrehaladása és körülményeink javulása tett lehetővé. Aki azonban a hit szemével nézi a betegséget a bűnből való megváltás fényében, könnyen felismerheti, hogy ez az érvelés mennyire világi és értelmetlen.

A megváltást és az isteni gyógyítás ajándékát ugyanabban az időben kaptuk, és ezzel meghirdetjük azt az igazságot, hogy akik megtértek meg is tapasztalhatják a gyógyulást. A Biblia bemutatja hogy Jézus tanítványai is ugyanezt tanították, egyforma hangsúlyt helyeztek az üdvösségre és az isteni gyógyításra. Evangelizációs munkája során Péter apostol egyaránt foglalkozott a lelkek üdvösségével és az isteni gyógyítás bemutatásával. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg“ (1Péter 2,24). "Úgyannyira, hogy az utcákra hozzák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük, És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötretteket. kik mind meggyógyulának.” (ApCsel 5,15-16)

János apostol is, aki Jézus kebelén nyugodott, az Úrvacsora alkalmával, Jézus nevében hirdetett gyógyulást a templom kapujánál kolduló sántának. Sőt, levelében még azt is írta: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a telkednek.” (3János 1,2)

Az első egyház apostolai a gyógyítás csodáit éppolyan fontosnak tartották, mint a lelkek üdvösségére vonatkozó evangélium hirdetését, éppen ezért imádkoztak a csodákért. A keresztény egyház kezdetén Péter és János apostolt kihallgatásra idézték be a zsidó nagytanács elé. Amikor eleresztették őket, elmondták a gyülekezetnek, hogy mi történt a nagytanács előtt. A gyülekezet pedig így imádkozott: "Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent fiadnak, a Jézusnak neve által." (ApCsel 4,29-30) Istennek tetszett ez az imádság és ennek jeleként: „És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélek­kel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala." (ApCsel 4,31) A biblia továbbá beszél arról is: "És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyá­jukon." (ApCsel 4,33)

Ma sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a bűnbocsánat evangéliumát kell hirdetni. Ezek nemcsak szégyenletes dolognak tartják azt, hogy a Szent Szellem jelekkel, és csodákkal erősíti meg az evangélium hirdetését, hanem gátlástalanul kritizálják is ezeket a dolgokat. Az ilyen hamis kegyesség és törvényesedés képmutatás, mert nemcsak ők nem kerülnek be a ebbe a kegyelembe, hanem másokat is visszatartanak tőle.

Evangélium hirdetésünk a Szent Szellem erejében történjen, amit jelek és csodák kísérjenek. Amikor ugyanis hirdetik az evangéliumot az ó ember trón-fosztott lesz, és a régi úr, az ördög fejvesztve menekül. Pál apostol az apostolok apostola magától értetődőnek vette, hogy a Szent Szellem ereje megnyilvánul az evangélium hirdetésekor, és azt is bevallotta, hogy ezek a dolgok hozták meg a sikert Igehirdetésének. "Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát." (Róma 15,17-19)

Kulturált pogányokkal töltjük meg kívül és belül gyülekezeteinket, mert nem cselekesszük ugyanazokat a dolgokat, amiket Pál apostol is cselekedett.

Ha a korunk fejlett tudományát, filozófiáját és nevelését, hatékonyabbnak tartjuk azoknál a dolgoknál, mint amit Pál apostol cselekedett, akkor miért vagyunk képtelenek evangelizálni társadalmunkat, a filozófiával és a neveléssel. Sokkal több hitetlen van körülöttünk társadalmunkban, mint volt Pál apostol idején. Mi az útja-módja annak, hogy ezek a pogányok engedelmeskedjenek az Úrnak? Figyeljünk Jézus Missziói Parancsolatára, amely nem változott egy jottányit sem. „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak, Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16,15-18)

A Missziói Parancsolat Isten akarata, amit nem lehet megváltoztatni. Eredetileg az egyház vezetőségének erőtlenségét volt hivatva igazolni, hogy távol tartsa a gyülekezeteket a Szent Szellem jeleitől, csodáitól és erejétől, sőt inkább kritizálja azokat. Ezzel csak Istent szomorították meg, és szereztek elégtételt az ördögnek. A jelek, csodák és a Szent Szellem erejének megnyilvánulásai az evangélium hirdetésének lényeges kellékei. "Mimódon menekedünk meg mi, hogyba nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, Velők együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent léleknek közléseivel az ő akarata szerint." (Zsidók 2,3-4)

A gyógyítás ajándékait Isten dicsőségére kell használni, mivel maga Isten rendelte és állította be azokat az egyházba. Természetesen nagyon sajnálatos az, hogy ezekkel az ajándékokkal némelyek visszaéltek. Ahol Isten jó munkája megnyilvánul, ott mindig megjelenik az ördög bekavarása is, és ez: "Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." (2Kor 11,14)

Fel kell ismernünk az ördög igazi jellemét, és tusakodnunk kell a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott (Júdás 3). Meg kell mutatnunk az evangélium erejét az egész világnak azzal, hogy megszilárdulunk az Ige igazságában. Ha így teszünk, megvédhetjük, és helyes útra terelhetjük a gyenge juhokat az eretnekektől, és az okkult tudományokat űzőktől, akik bárányok ruhájába öltözködnek ugyan, de az ördög ihleti őket. Képesek leszünk visszaterelni őket a hamis vágányról a helyes útra.

Nyissuk ki szívünket Isten királysága előtt, és engedjük meg, hogy ezek az igazságok megelevenedjenek bennünk és otthonunkban Krisztus gyógyítása által. Engedjük meg azt, hogy beteg testünk megtapasztalja a másik Vigasztaló, a Szent Szellem csodálatos gyógyító erejét, akinek éppen akkora erő adatott, mint egykor Jézus Krisztusnak. Fogadjuk el az üdvösség és a gyógyítás evangéliumát és ne tegyük hiábavalóvá Jézus értünk kapott sebeit, és értünk vállalt szenvedéseit. "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti szellemetek, mind lelhetek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (IThess 5,23)

Mózes harmadik könyve 17.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izrael minden fiaihoz és mondd nekik: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, mondván: 3. Bárki Izrael házából, aki levág ökröt vagy juhot vagy kecskét a táborban, vagy aki levágja a táboron kívül, 4. és a gyülekezés sátorának bejáratához nem vitte el, hogy áldozza áldozatul az Örökkévalónak, az Örökkévaló hajléka előtt, vérontásul számíttatik be annak a férfiúnak; vért ontott, irtassék ki az a férfiú az ő népe köréből. 5. Azért, hogy elvigyék Izrael fiai vágóáldozataikat, melyeket áldoznak a mezőn, vigyék el azokat az Örökkévalónak, a gyülekezés sátorának bejáratához, a paphoz és áldozzák azokat békeáldozatok gyanánt az Örökkévalónak. 6. És a pap hintse a vért az Örökkévaló oltárára, a gyülekezés sátorának bejáratánál, és füstölögtesse el a zsiradékot, kellemes illatul az Örökkévalónak. 7. Hogy ne áldozzák többé áldozataikat a bakoknak, melyek után paráználkodva járnak; örök törvény legyen ez nekik, nemzedékeiken át. 8. És mondd nekik: Bárki Izrael házából és az idegen közül; aki tartózkodik közöttük, aki áldoz égőáldozatot, vagy vágóáldozatot, 9. és a gyülekezés sátorának bejáratához nem viszi el, hogy elkészítse azt az Örökkévalónak, irtassék ki az a férfiú az ő népéből.

10. És bárki Izrael házából és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki eszik bármi vért – haragomat fordítom a személy ellen, aki eszi a vért és kiirtom azt az ő népe köréből. 11. Mert a test lelke a vérben van és én az oltárra rendeltem azt nektek, hogy engesztelést szerezzen lelkeitekért, mert a vér az, mely a lélekért engesztelést szerez. 12. Azért mondtam Izrael fiainak: Bármely személy közületek ne egyék vért; az idegen, aki tartózkodik közöttetek, se egyék vért.13. Bárki Izrael fiai közül és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki vadász vadat vagy madarat, melyet enni szabad, ontsa ki a vérét és födje be azt porral. 14. Mert minden testnek lelke a vére; a lelkével együtt, azért mondtam Izrael fiainak, semmi húsnak vérét ne egyétek, mert minden testnek lelke a vére; bárki azt eszi, irtassék ki.

15. És minden személy, aki eszik elhullott és szétszaggatott állatot, akár bennszülött, akár idegen, mossa meg a ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan legyen estig, azután tiszta lesz.16. De ha nem mossa meg a ruháit és testét nem füröszti meg, akkor viseli bűnét.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. december 12., kedd

Vidám Vasárnap Dicséretek - 2017. december 3.

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 7.

A démonok elhallgattatása

Jézus megdorgálta a szellemet, mert szólt. Jézus elhallgattatta a szellemet, mivel semmi pozitívum nem származott a beszédéből.

A szabadító szolgálat célja nem az, hogy beszédre bírja a démonokat, hanem hogy kiűzze őket.

Okok, amelyek miatt nem tanácsos démonokkal szóba elegyedni

1. Követnünk kell Jézus példáját. 
Egyik nap, amikor Jézus a zsinagógában tanított, egy emberből felkiáltott egy gonosz szellem. Jézus felismerte, hogy a gonosz szellem kiáltott. "És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.'' (Mk 1,25) A gonosz szellem szeretett volna beszélni, de Jézus nem arra használta fel az alkalmat hogy szóba elegyedjen egy démonnal, vagy kifaggassa őt. Az Ige újra megerősíti, hogy „sok démont kiűzött, és nem hagyja vala szólni a démonokat mivelhogy őt ismerék" (Mk 1,34).

A démonok antikrisztusiak mindenben, amit tesznek vagy mondanak. Ezért amit mondanak, nem valódi bizonyságtevés Krisztus személyéről. Soha egyetlen igazság alátámasztásához sem szabad elfogadnunk az ő bizonyságukat. Még ha igazat mondanak is, mint itt a Márk 1,24-ben, a bizonyságuk elfogadhatatlan. Isten nem fogja démonok bizonyságát használni arra, hogy hirdesse az Ő evangéliumát.

Például egy kislányban lévő jövendőmondó démon kijelentette, hogy Pál és Silás „a magasságos Istennek szolgál, kik néktek az idvességnek útját hirdetik” (Csel 16,17). Istennek ezek a szolgái azonban ahelyett, hogy örültek volna a démon hízelgő szavainak, „megbosszankodtak”. Pált végül annyira zavarta a dolog, hogy odafordulva így szólt ahhoz a szellemhez: „Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle”. (Csel 16,18)

2. A gonosz szellemek mind hazugok és csalók. 
Ugyanaz a természet van bennük, mint a „hazugság atyjában”, az ördögben. Jézus azt mondta, „Az (Sátán) emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8,44)

Az ördög és a démonok hazugságainak célja az, hogy megcsaljanak. Azok, akik hallgatják a hazugságaikat, abba a veszélybe kerülnek, hogy hisznek majd a szavaiknak. A démonok beszédét nem az motiválja, hogy segítsenek nekünk; a démonok csapdát állítanak. Ha mi azzal a céllal hallgatjuk őket, hogy majd mi kiszűrjük az igazat a szavaikból, az olyan, mintha méreggel kevert vizet innánk azt gondolva, hogy majd a fogainkkal kiszűrjük belőle a mérget.

3. Isten féltőn szerető Isten. 
Nem folyamodhatunk idegen szellemekhez vezetésért, tudásért, bölcsességért, gyógyulásért vagy hatalomért. "Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.” (5Móz 4,24) Ha valamit tudnunk szükséges az ellenség tevékenységéről, Istenhez kell járulnunk, ahelyett, hogy az ellenségre támaszkodnánk.

Józsué, Isten hadseregének vezetője, visszafordíthatatlan bajt okozott, amikor az ellenség kihallgatásával próbált vezetést kapni ahelyett, hogy az Urat kereste volna. A történet Józsué könyvének 9. fejezetében van feljegyezve.

Kánaán földjének elfoglalása során a Gibeoniták követséget küldtek Józsuéhoz, azt színlelve, hogy távoli országból jöttek. Ők lettek volna a következő nép, amellyel Izraelnek le kellett volna számolnia, de ügyesen egy távoli ország vándorainak álcázták magukat, és becsapták Józsuét. Rávették, hogy megnemtámadási szövetséget kössön velük. Isten Igéje így számol be erről: "És vőnek (Izrael népe) az ő eledeléből, AZ ÚR tanácsát pedig NEM KÉRTÉK VALA.”(Józs 9,14)

4. Minden igazsághoz és erőhöz hozzá tudunk férni a Szent Szellem által, az Ő vezetésén keresztül. Semmiképpen sem vagyunk ráutalva Sátán hazugságaira és féligazságaira. Minden feltételezhető segítség, amit egy gonosz szellem adhat, elérhető számunkra a Szent Szellem által. Melyik csatornán megszerzett tudás dicsőíti Istent? Melyik utat bölcs dolog követni?

Mózes harmadik könyve 16.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, Áron két fiának halála után, mikor közeledtek az Örökkévaló színe elé és meghaltak. 2. És mondta, az Örökkévaló Mózesnek: Szólj Áronhoz, a te testvéredhez, hogy ne menjen be minden időben a szentélybe, a kárpiton belül, a födél elé, mely a ládán van, hogy meg ne haljon, mert a felhőben jelenek meg a födél fölött. 3. Ezzel menjen be Áron a szentélybe; egy fiatal tulokkal vétekáldozat gyanánt, meg egy kossal égőáldozat gyanánt. 4.Szent lenköntöst öltsön föl, lennadrág legyen testén: lenövvel övezkedjék, lensüveget tegyen föl, szent ruhák ezek, fürössze meg testét vízben és öltse fel azokat. 5. Izrael fiainak községétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozat gyanánt és egy kost égőáldozat gyanánt. 6. És áldozza föl Áron a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé és szerezzen engesztelést önmagáért és házáért. 7. Azután vegye a két bakot, állítsa azokat oda az Örökkévaló színe elé, a gyülekezés sátorának bejáratához. 8. És vessen Áron a két bakra sorsot, egyik sors legyen; az Örökkévalóé, a másik sors; Azázelé. 9. És áldozza föl Áron a bakot, melyre a sors esett: az Örökkévalóé és készítse el vétekáldozatnak. 10. Az a bak pedig, melyre a sors esett: Azázelé, állíttassék oda élve az Örökkévaló színe elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, elküldvén azt Azázelnek a pusztába.

11. Azután áldozza fel Áron a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé és szerezzen engesztelést önmagáért és házáért; vágja le a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé. 12. Vegyen teli serpenyővel izzó parazsat az oltárról, az Örökkévaló színe elől, és teli markával finom fűszeres füstölőszert és vigye be a kárpiton belül; 13. tegye a füstölőszert a tűzre az Örökkévaló színe előtt, hogy befedje a füstölőszer felhője a födelet, mely a bizonyságon van, hogy meg ne haljon.14. És vegyen a tulok véréből és fecskendjen ujjával a födélre kelet felé, és a födél elé fecskendjen hétszer a vérből az ujjával. 15. Azután vágja le a vétekáldozatra való bakot, mely a népé, vigye be vérét a kárpiton belül és cselekedjék vérével, amint cselekedett a tulok vérével, fecskendje azt a födélre és a födél elé. 16. Szerezzen engesztelést a szentélyért, Izrael fiainak tisztátlansága miatt és elpártolásuk miatt, minden vétkeik szerint; így cselekedjék a gyülekezés sátorával, mely náluk van, tisztátlanságuk közepette. 17. De senki se legyen a gyülekezés sátorában, mikor bemegy, hogy engesztelést szerezzen a szentélyben, egészen a kijöveteléig; és szerezzen engesztelést önmagáért, házáért és Izrael egész községéért. 18. Azután menjen ki az oltárhoz, mely az Örökkévaló színe előtt van és szerezzen engesztelést érte; vegyen ugyanis a tulok véréből, meg a bak véréből és tegyen az oltár sarkaira köröskörül; 19. fecskendjen rá a vérből az ujjával hétszer, tisztítsa meg és szentelje meg Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
20. Midőn pedig végzett azzal, hogy engesztelést szerezzen a szentélyért, a gyülekezés sátoráért és az oltárért, akkor vezesse oda az élő bakot. 21. Tegye rá Áron a két kezét az élő bak fejére és vallja meg rajta Izrael fiainak minden bűnét és minden elpártolásukat minden vétkeik szerint, tegye azokat a bak fejére és küldje el egy kirendelt férfiú által a pusztába. 22. És vigye a bak magán minden bűneiket sivár földre; így küldje el a bakot a pusztába. 23. Azután menjen be Áron a gyülekezés sátorába, vesse le a lenruhákat melyeket felöltött, midőn bement a szentélybe és hagyja azokat ott. 24. Fürössze meg testét vízben szent helyen, öltse fel ruháit, menjen ki és készítse el égőáldozatát és a nép égőáldozatát, hogy engesztelést szerezzen önmagáért és a népért. 25. A vétekáldozat zsiradékát pedig füstölögtesse el az oltáron. 26. Aki pedig elbocsátja a bakot Azázelnek, mossa meg a ruháit, fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba.27. A vétekáldozatra való tulkot és a vétekáldozatra való bakot, amelyeknek vérét bevitték, hogy engesztelést szerezzen a szentélyben, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el tűzben, bőrüket, húsukat és ganajukat. 28. Aki pedig elégeti azokat, mossa meg ruháit, fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba.

29. És legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok magatokat, semmi munkát se végezzetek, a bennszülött és az idegen, aki tartózkodik köztetek.30. Mert ezen a napon szerez engesztelést értetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt. 31. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat; örök törvény ez. 32. És szerezzen engesztelést a pap, akit fölkennek és akit fölavatnak, hogy pappá legyen atyja helyett; és öltse fel a lenruhákat, a szent ruhákat.33. És szerezzen engesztelést a szentély szentségéért, a gyülekezés sátráért és az oltárért szerezzen engesztelést; meg a papokért és a gyülekezet egész népéért szerezzen engesztelést.34. Legyen ez nektek örök törvényül, hogy engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, minden vétkeik miatt, egyszer az évben. És úgy cselekedett, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. december 11., hétfő

Ruff Tibor - Örökké

Utolsó epizódunkban megvitatjuk, vajon hol vannak most azok, akik már nincsenek közöttünk, illetve mi lesz az ő jövőbeli sorsuk a bibliai próféciák szerint. Szó lesz továbbá az emberiség szombatjáról, az ezeréves királyságról, mikor a Föld népe egy számára teljesen szokatlan, ámde annál pozitívabb hatalmi struktúrában él majd, békében, és igazságosságban. És végül ellamentálunk azon, vajon mi fog történni az ezer év végén, amikor Isten személyesen fog belépni az univerzumba, hogy megkezdődjön az örökkévalóság.

ÚJ BIBLIÁK A PATMOSNÁL!

Németh Sándor - A nyelv hatalma 13. (részletek)

Ez volt a hit beszéde. Dávid meg volt győződve arról, hogy Isten vele van: a hite nem önmagára, hanem az Igére irányult. Beszédével megfogalmazta azt, amit néhány perc múlva meg is tett Góliáttal. A hit beszéde megalapozta győzelmét a filiszteus felett.

A hit beszéde nemcsak a saját életünkre, hanem családtagjaink, testvéreink életére is áldást közvetít. Kapernaumban egy százados arra kérte Jézust, hogy a gutaütött szolgáját gyógyítsa meg. A katonatiszt pogány, antiszemita ember volt, ezért azt mondta Jézusnak, hogy ne jöjjön a házába, hanem: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám." (Máté evangéliuma 8:8) A hit beszédét szolgája érdekében mondta ki a százados. Jézusnak egyetlen szava elegendő volt ahhoz, hogy a katonatiszt hite fölszabaduljon szolgájának gyógyulására. Ez a szó a gyógyulásba vetett hit uralma alá helyezte a szívét, és ez tette lehetővé szolgája számára a csodát. Jézus csodálkozott a százados hitén, és azt mondta: „Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet". (Uo. 10. vsz.)

A hit beszéde megváltoztatja Isten viszonyát felénk. Erre egy kananeai asszony története szolgáltatja a példát. A beteg leánya érdekében közbenjáró anyát először nem hallgatta meg az Úr, majd később kategorikusan - emberileg eléggé sértő módon - elutasította: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." (Máté evangéliuma 15:26) Az asszony a sértődés helyett igazat adott Jézusnak, és így egészítette ki megállapítását: „De hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból..." Ez a beszéd megváltoztatta Jézus elutasító magatartását, és megáldotta az asszonyt, akinek a leánya abban a pillanatban meggyógyult.

A hit beszédének hatékonyságáról még számos történetet találunk a Szentírásban. Isten is a hit beszéde által teremtette a világosságot, a szárazföldet stb. Jézus Krisztus a hit beszéde által cselekedte a csodákat. Az Úr arra biztatta tanítványait, hogy hitük olyan legyen, mint Istené.

"Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj föl és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." Márk evangéliuma 11:23-24.

A hit beszédének hatékonysága végtelen, még Szent Szellemmel betöltekezve is pótolhatatlan. Az új dolgokat, áldásokat mindig igaz beszéd által tudjuk birtokba venni. Imáink hatékonyságát, gyümölcseit szintén a hit beszéde határozza meg, ezért nagyon fontos, hogy szívünket és szánkat megkülönböztetett figyelemmel szenteljük oda a Szent Szellemnek és Isten Igéjének.

A hit beszéde a szívbe ültetett Igét tartalmazza. Az igaz ember hitből él. Ez az igazság magában foglalja azt is, hogy az igaz ember a hit beszéde által él, mert az élet hatalma (mint ahogy a halálé is!) a nyelvben van. Az igazak a hit beszéde által képesek egyre mélyebben behatolni Isten enyészhetetlen életének erejébe. A kárhoztató beszédek viszont figyelmen kívül hagyják az embernek adott isteni szövetséget és ígéreteket, valamint ezen belül az Úr elkötelezettségét arra, hogy az embert megáldja, felemelje és megdicsőítse. A kárhoztató személy önkényesen, igaztalanul elválasztja, elszakítja az embert Istentől és a Megváltótól - majd az így elszigetelt és elhagyatott egyén gyarlóságaira építi fel vádló beszédét.

Jób könyve sikertörténettel kezdődik. A könyv főhősének az Úrral való közössége kiváló volt, és ebből származott minden sikere és áldása. Aztán a Sátán felkereste Istent, és megrágalmazta előtte Jóbot. Az ördög rosszhiszeműen, sötét színekben festette le Isten emberét. Azt állította róla, hogy nem őszinte szívből szereti Istent, hanem haszonlesésből, érdekből. Erről maga Isten is meggyőződhet - mondta -, ha áldás helyett büntetésben részesíti szolgáját. A Sátán azt állította: ha Isten megveri Jóbot, akkor biztosan kiderül az igazság - vagyis az, hogy Jób valójában nem szereti, hanem gyűlöli Istent.

"Verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől-szembe téged?" Jób könyve 1:11.

Az ördög fő célja, hogy hazugságokkal, vádlásokkal éket verjen Isten és az ember közé. Isten előtt az embert feketíti be, az ember előtt pedig a Teremtőt tünteti fel sötétnek és kegyetlennek. Miután a Sátán mindentől megfosztotta Isten emberét, Jób továbbra is megőrizte az Úrral való közösségét. Kudarcok, tragédiák után is áldotta az Úr nevét. Ezt a csodálatos erényét a Sátán újra rosszhiszeműen tüntette fel Isten előtt.

"Verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?" (Uo. 2:5)

Az ellenség ezzel azt állította Jóbról, hogy önmaga élete és egészsége mindennél fontosabb számára, és amíg ez megvan neki, addig saját jól felfogott érdeke, hogy áldja Istent. Ha azonban elveszíti az egészségét, akkor biztos, hogy Istent is megátkozza. De nem így történt! Pedig a felesége is felszólította Jóbot, hogy „átkozd meg az Istent, és halj meg!" Nyilvánvaló, hogy a Sátán akaratát egyenes adásban közvetítette az asszony. Jób azonban nem vétkezett az ajkaival (lásd Jób 2:10).

És még csak ezután jött a legsúlyosabb csapás Jóbra: három barátja látogatta meg a csapásokkal sújtott, szenvedő embert, hogy részvétéről biztosítsa és megvigasztalja. A beteg azonban vigasztalás helyett terjengős, kemény és kárhoztató beszédeket hallhatott a szájukból. A könyv végén kiderül: Isten nem adott igazat a vádlónak. Jóbot meggyógyította, és életét újra elárasztotta áldással. A keresztények - ahogy mindenkor, úgy ma is - célpontjai a különféle kárhoztató beszédeknek, de hatalmuk van arra, hogy ezeket a hit beszédével legyőzzék.

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisz­tus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint." Rómaiakhoz írt levél 8:1.

A kárhoztatás alóli fölmentést Jézus Krisztus már akkor megadta, amikor életünk az Úrba került. Ezt a változást a személyes hiten alapuló vízkeresztség tette lehetővé. A büntetés alóli felmentés második garanciája a Szent Szellemben való járás. Egyértelmű, hogy az idézet szerint nem a felekezeti hovatartozás a döntő oka a kegyelemből való részesedésnek, hanem a Jézus Krisztussal és a Szent Szellemmel való közösség. Az ilyen emberek közösségéből áll az egyház, amelyen a pokol erői - így az átkok - sem fognak, mert nekik valóban hatalmuk van, hogy „kígyókon, skorpiókon tapossanak, az ellenség minden erején, és semmi nem árthat nekik".

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996

Mózes harmadik könyve 15.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: 2. Szóljatok Izrael fiaihoz és mondjátok nekik: bármely férfi, midőn testéből lesz folyós, folyása tisztátalan. 3. És ez legyen tisztátalansága a folyása alatt: akár nyálkásan választja ki teste a folyását, akár elzárult teste a folyástól, tisztátalansága az. 4. Minden fekvőhely, amelyre fekszik a folyós, tisztátalan legyen, és minden tárgy, amelyen ül, tisztátalan legyen. 5. Amely ember megérinti a fekvőhelyet, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 6. Aki pedig ráült a tárgyra, amelyen a folyós ül, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 7. S aki megérinti a folyósnak testét, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 8. S midőn köp a folyós a tisztára, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 9. S minden ülés, amelyen rajta ül a folyós, tisztátalan legyen. 10. És bárki megérint bármit, ami alatta van, tisztátalan legyen estig; ki pedig viszi azokat, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 11. És mindenki, akit megérint a folyós, anélkül, hogy kezeit leöblítené vízben, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 12. Cserépedényt, melyet megérint a folyós, törjenek el, minden faedényt pedig öblítsenek ki vízzel. 13. Midőn pedig megtisztul a folyós a folyásától, akkor számláljon magának hét napot megtisztulása számára, mossa meg ruháit és fürössze meg testét élő vízben s így tiszta lesz. 14. A nyolcadik napon pedig vegyen magának két gerlicét vagy két galambfiat, és menjen az Örökkévaló színe elé, a találkozás sátrának bejáratához, s adja azokat a papnak. 15. És készítse el azokat a pap; az egyiket vétekáldozatnak, a másikat égőáldozatnak, és szerezzen engesztelést számára a pap az Örökkévaló színe előtt folyása miatt.
16. Midőn kijön valamelyik férfiból magömlés, fürössze meg vízben egész testét s tisztátalan lesz egész estig. 17. Minden ruhát és minden bőrt, amelyen van magömlés, mossanak meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 18. És asszony kivel hál egy férfi magömléssel – fürödjenek meg vízben és tisztátalanok legyenek estig.
19. Midőn egy asszony folyós lesz, mégpedig vér a folyása a testén: hét napig legyen tisztulásában és bárki megérinti, tisztátalan legyen estig. 20. Minden, amin fekszik tisztulásában, tisztátalan legyen, s minden amin ül, tisztátalan legyen. 21. És bárki megérinti fekvőhelyét, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig. 22. És bárki megérint bármely tárgyat, amelyen ül, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 23. Ha pedig a fekvőhelyen van, vagy a tárgyon, amelyen a nő ül, midőn megérinti, tisztátalan legyen estig. 24.És ha hál vele egy férfi és tisztulása reá száll, akkor tisztátalan legyen hét napig, és minden fekvőhely, amelyen fekszik, tisztátalan legyen.
25. Midőn egy asszonynak folyik a vére folyása több napon át, tisztulásának idején kívül, vagy ha folyós lesz, tisztulásán túl, tisztátalanságának folyásában minden napjaiban, mint tisztulásának napjaiban legyen: tisztátalan ő. 26. Minden fekvőhely, amelyen fekszik folyásának minden napjaiban, mint tisztulása fekvőhelye legyen számára, s minden tárgy, amelyen ül, tisztátalan legyen, tisztulásának tisztátalansága szerint. 27. És bárki megérinti azokat, tisztátalan legyen; mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 28. S ha megtisztult folyásától, számláljon magának hét napot, és azután tiszta lesz. 29. A nyolcadik napon pedig vegyen magának két gerlicét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a paphoz a találkozás sátorának bejáratához. 30. És készítse el a pap az egyiket vétekáldozatnak, a másikat égőáldozatnak és szerezzen engesztelést számára a pap az Örökkévaló színe előtt tisztátalanságának folyása miatt.

31. És óvjátok Izrael fiait tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, mely közöttük van. 32. Ez a tan a folyósról és arról, akiből kijön a magömlés, hogy tisztátalan lesz általa; 33. és a tisztulásában szenvedő nőről, és arról, akinek folyik folyása, akár férfi, akár nő, és a férfiról, aki hál tisztátalan nővel.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)