Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 13.

A DÉMONIZÁLT LÁNY szabadulása 

(Apostolok Cselekedetei 16.16-21.) 

"Ezek az emberek a hatalmas Isten szolgái!" - kiáltotta a fiatal lány. "Az üdvösség útját hirdetik. Ezek a férfiak szolgák…” A lány újra és újra odakiáltott a tömegnek, ahogy a két férfit végigkísérte Filippi utcáin. Bárki azt gondolhatta volna, hogy ez a gyermek a két férfi társaságába tartozik, ahogy bejelentette a páros jelenlétének célját. Nagyon hatásosan tudta megnyerni az emberek figyelmét. A legtöbb szemlélő a két férfit külföldinek hihette, valószínűleg zsidónak, mert a görög férfiak nem hordtak szakállt. Az sem valószínű, hogy ennek a macedón városnak az átlag polgára a hatalmas Istent hirdeti, hiszen ezek a babonás emberek sok istent imádtak. A kíváncsibb városiak észrevették, hogy a két férfi napi úti célja az a néhány furcsa ember találkozási helye, akik Jézus nevű zsidóról beszéltek, aki azt állította magáról, hogy Ő az EGYETLEN Isten. 

Pál és Silás először csak ámult, hogy az Úr milyen zseniális módon fedte fel jelenlétüket az emberek előtt. Végtére is nem Isten vezette ide ezt a két misszionáriust egy látásban megjelenő macedón férfi hívására? Isten egyszerűen ezt a módját választotta az evangélium üzenetének hirdetésének előkészítésére. Alapjába véve Pál és Silás nem sok figyelmet fordítottak a lánynak, aki a kis hívatlan reklámjuk volt. Ezen a napon viszont Pált idegesítette a lány megnyilatkozása. Szellemében kutatva, hogy választ kapjon az Úrtól, Pál hirtelen rájött, hogy nem Isten jelentette ki a „jó hírt”. Ebben a szolgálólányban a jóslás szelleme volt és a Sátán irányította. De miért? A válasz gyorsan jött: az ördög azt akarta, hogy a Filippibeliek az idegeneket jövendő mondókkal azonosítsák, hogy ne tulajdonítsanak figyelmet, az üzenetnek, amit hoztak. 

Így Pál intett Silásnak és hirtelen megálltak, így a lány majdhogynem beléjük szaladt. Abba a pillanatban Pálnak lehetősége nyílt, hogy közvetlenül a lány szemébe nézzen. A démon lángoló szemei néztek vissza Pálra a meggyötört lány szemein keresztül. A megriadt szegény lány megbénult a félelemtől és el is futott volna, ha Silás nem ragadja meg erősen a karjánál. Erőteljes hangon Pál így szólt a démonhoz: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy gyere ki ebből a fiatal lányból, MOST!" A másodperc töredéke alatt a lányból démon kijött a démon. Ugyan kába volt és riadt, mégis békesség árasztotta el a lány arcát. Ekkor Pál és Silás rájött, hogy a lány nem volt egyedül. Egy nagyon dühös ember lépett ki a tömegből és magyarázatot követelt Pál cselekedetére. Mielőtt Pál és Silást ráeszmélt volna, hogy mi történik két férfi ragadta meg őket és a város vezetői elé a piactérre hurcolták őket. „Ezek a férfiak zavart okoznak a városunkban” - vádolták őket - „olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket törvénybe ütköznek." 

A tények alapján ezek a férfiak hatalmas profitra tettek szert a kihasználva a szolgálólány jövendőmondását. Most, hogy a lány megszabadult a démontól gazdái elveszítették bevételüket és dühösek voltak Pálra és Silásra. Mivel a lány megszabadult a Sátán és a szolgaság kötelékéből Jézus nevében Pált és Silást bebörtönözték. Ennek ellenére Pál és Silás az Úr csodás beavatkozása után kiszabadultak és a börtönőrt a családjával együtt megtérésre vezették. Semmilyen börtönnek, legyen az fizikai vagy szellemi nincsenek olyan erős bilincsei, amiket az Úr ne tudna széttörni és ne tudná megszabadítani a foglyokat. 

Kedves Anyuka vagy Apuka úgy tűnik, hogy a Sátán uralja a gyermeked? Megkötve és tehetetlennek érzed magad egy szituációban, amiben a gyermeked van? Minden erőfeszítésed kudarc? Ne csüggedj! Jézus neked adta a nevének hatalmát, hogy megdorgáld a Sátán munkáját. Bizonyosodj meg, hogy Isten ígéretei a szívedben vannak és Jézus hatalmas nevében valld meg az akaratát - Isten Igéjét- minden egyes helyzetben. A győzelem a tiéd! 

Igék neked és a gyermekednek ( Károliból) 

Máté 18:5-6. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. 

Márk 16:17. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak. 

Lukács 10:19. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. 

1 János 3:8. A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 12.

A SZIRÓFŐNÍCIAI ASSZONY LÁNYA MEGSZABADULT A DÉMONOKTÓL 

(Márk 7.26,27) 

Az anya tehetetlenül állva nézte vicsorgó, földön rángatózó fiatal lányát. Semmilyen erőfeszítéssel nem lehetett volna lecsillapítani a lányt és könnyek szöktek az asszony szemébe, ahogy fájdalmas tehetetlenségében a kezeit tördelte. Időről időre az aggódó anya megkísérelt közelebb kerülni a vonagló alakhoz, de mind hiába. Az asszony keze még mindig egy mély sérülésből vérzett e tény kemény bizonyítékaként. „Mit tudok tenni, mit tudok tenni?” – tette fel a kérdést az asszony magának. A szirófőníciai asszonyt nagyon elkeseredett, hiszen nagyon sokszor végignézte a lánya kínlódását. „A démon biztosan megöli a gyermekem, ha nem találom meg a segítséget, amire szüksége van!” Ahogy az asszony ezekre gondolt a lánya elkezdett lecsillapodni és a rángatózás fokozatosan leállt. Az anya nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Most vége van egy időre. Odatérdelt a lánya mellé és gyengéden a nevén szólította. A sötétből kibámulva, kérdő tekintettel a lány abbahagyta a nyögdécselést és egyszerűen megkérdezte. „Már megint?”Anyja segítségével a lány elvánszorgott a kanapéig. Kábultan lerogyott a bútordarabra. Az anya mellé ült, átkarolta és percekig szótlanul ültek ott. A lány kifejezéstelen tekintetét lassan a félelem árasztotta el. Betemetve arcát anyja karjaiban, a lány zokogásban tört ki. „Annyira félek, de annyira félek!” – zokogta hangosan. 

Az anyja próbálta megvigasztalni lányát, de legalább annyira megijedt, mint ő. Mindent megtett már, amit tudott, de még az ördögűző sem tudott segíteni. Néhány nappal később a szirófőníciai asszony szomszédja lélegzetét visszafojtva, izgatottan viharzott be hozzájuk. „Itt van a galileai férfi Türoszban!” – kiáltotta. „Milyen galileai férfi?” - kérdezte zavartan az asszony. A kérdés gátszakadást okozott a szomszédnál, csak úgy dőlt belőle a szó, ahogy próbálta elmagyarázni, hogy ki is volt ez a galileai zsidó. Röviden tanító, gyógyító volt, az, Akiről mindenki beszélt. Néhány azt is beszélték, hogy Ő a régen várt zsidó Messiás. Egy szó különösen megragadta a szirófőníciai asszony figyelmét. Az a szó, hogy gyógyító! A nő megemlékezett azokról a történetekről, amiket egy férfiről hallott Izraelben, akinek szokatlan ereje volt, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön ki. Néhányan még azt is mesélték, hogy halottakat támasztott fel. A remény fellángolt az asszony szellemében: talán ez volt az a segítség, amire annyira vágyott. Az asszony nem tétlenkedett tovább. 

Miután megkérdezte a szomszédjától, hol látta a gyógyítót kiviharzott az ajtón otthagyva lányát a szomszéd gondjaira bízva. Amikor a lelkes anyuka megtalálta a házat, ahol Jézus megszállt, belépett és odavette magát Annak lábaihoz, Akire a szobában mindenki figyelt. Az asszony újra és újra így könyörgött Jézusnak: „Kérlek, gyere el hozzánk, és űzd ki a démont a lányomból!„ Jézus meghallgatva az asszony könyörgését így szólt: „Először Ábrahám fiainak szükségeit kell betöltenem. Nem jó elvenni tőlük a kenyeret és odavetni a pogányok kutyáinak!” A szirófőníciai asszony abszolút nem ezt a választ várta, de nem bátortalanodott el és gyorsan ezt válaszolta: „Igen Uram, de még a kutya kölyköket is megetetik az asztal alá eső kenyérmorzsákból. „Jézus nagyon együtt érzően ezt mondta: „Mivel hittel és elkötelezetten válaszoltál, ezért menj el és legyen a te kérésed szerint, a démon kiment a lányodból!” 

Lehet, hogy szülőként ma hasonló problémával kell szembenézned, mint ennek a szirófőníciai asszonynak ebben a történetben. A fiadat vagy lányodat talán a pokol erői gyötrik lázadás, drogok, alkohol, hard rock vagy sátánizmus stb képében. Fel a fejjel! A helyzeted nem reménytelen. Azok, akik hitben erőszakosak, elnyerik a királyság ígéreteit. Állj rá erősen az Igére és ne hagyd, hogy az ellenség eltántorítson. Meg fogod látni a kötelékek leomlását. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

Ézsaiás 33:6. És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. 

Máté 11:12. A Keresztelõ János idejétõl fogva pedig mind mostanig erõszakoskodnak a mennyek országáért, és az erõszakoskodók ragadják el azt. 

Lukács 12:31-32. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. 

Efézusiakhoz 6:10-11. Végezetre, atyámfiai, legyetek erõsek az Úrban, és az õ hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 11.

Timóteus 

(2. Timóteus 1-4.)

„Hoztam neked egy levelet,” – szólt a hírvivő, ahogy átadta a kis csomagot. Az ajtóban álló fiatalember átvette a borítékot és gyorsan felbontotta. Timóteus nagy örömére újabb levelet kapott Páltól. Timóteus szemei mohón futották át az oldalakat, mint ahogy az éhes ember tömi magába az ételt. Majd az ifjú pásztor lassan olvasta és újra elolvasta öreg barátja drága üzenetét, élvezve annak minden egyes szavát és gondolatát. Timóteus szemei még egyszer visszatértek a levél elejére, de hamar megakadtak néhány szón: „Megemlékezem őszinte hitedről, amely először nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikében lakozott és biztos vagyok benne, hogy benned is benned van.„ 

Ez a bizonyság Timóteus hitéről, amelyet kedves barátja és tanítója erősített meg, csodálatos emlékeket idéztek fel benne. Egy réges régen elfelejtett kép jelent meg Timóteus fejében. A sokkal fiatalabb Timóteus egy asszony lábánál ült feszülten bámulva annak kedves arcát, amelyet szürke fürtjei glóriaként vették körül. „Kérlek, mondd el a történetet újra nagyi.„ – könyörgött a fiú. „Szeretem hallani, hogyan támadt fel Jézus miután az alávaló emberek megölték.” Loisnak tetszett a kicsi Timóteus hízelgése és újra elmesélte Jézus feltámadásának történetét. A nagymama szívét melengette, hogy látta az unokája mohóságát Isten Igéjének a befogadására. Volt valami különleges a mai történet elmesélésében, ami Timóteus érdeklődésében is ott volt. Lois felismerte, hogy a Szent Szellem késztette a fiút, hogy befogadja Jézust saját személyes Megváltójaként és Uraként. Amikor a történetet ismételten befejezte Lois megkérdezte: „Be akarod hívni Jézust a szívedbe Tim?” A gyermek gyorsan válaszolt a felhívásra és mindketten imára hajtották fejüket. Amikor a kis Timóteus felnézett a szemei az öröm könnyeitől csillogtak. 

Ahogy felidézte azt a pillanatot, amikor Isten szeretete oly valóságossá vált, Timóteus szemébe újra könnyek szöktek. "Mennyire nagyon áldott vagyok, hogy meghallottam a megváltás örömhírét" – gondolta Timóteus. Timóteus Görögországban élt több száz kilométerre onnan, ahol Jézus élt, de az örömhír egy lelkes megtérőn keresztül oda is eljutott. Lois volt az a nagymama, aki elsőként fogadta be Jézust a szívébe és a lányát Eunikét és az unokáját Timóteust is Jézushoz vezette. Bár Timóteus apja görög volt, az anyja és a nagyanyja zsidók voltak így a fiúnak mindig volt hozzáférése az Ószövetség Igéihez, amelyeket nagy érdeklődéssel hallgatott és olvasott. Timóteus megtérésének napjától fogva pásztor akart lenni. Majd eljött az idő, hogy Pál apostol megerősítette Timóteus szolgálati ajándékát és hűségesen tanította fiatal tanítványát. Mindig mélyen megérintette Timóteus szívét, amikor Pál szeretetteljesen hitbeli fiaként utalt rá. 

A levél, amelyet most Timóteus tiszteletteljesen tartott a kezében szellemi apja tanításának folytatása volt. Timóteus szemei oldalakon keresztül követték és a szívébe rejtették Pál legutóbbi buzdításait. „Ne légy bátortalan vagy félénk, mert Isten erőt, szeretet és józanságot adott neked, légy szorgalmas az Ige tanulmányozásában, utasítsd vissza a buta és tudatlan spekulációkat, légy kedves mindenkihez, képes a tanításra és türelmes a fenyítés elhordozásában.„ Sokan fogják az Urat befogadni! 

Milyen kiváltságod van anyaként, apaként vagy nagyszülőként, hogy Isten Igéjét taníthatod a kicsinyeidnek. Az a „mag” amelyet elvetsz a szívükbe sok gyümölcsöt fog teremni. A legfontosabb feladatod azoknak a szorgalmas tanítása, akik rád lettek bízva. Ne felejtsd el, hogy lássanak a gyerekeid Igét tanulmányozni és imádkozni, légy jó példa a számukra. Hogyha a gyerekeid már idősebbek, akkor sem késő elkezdeni őket tanítani. Öntözd meg a földet imával és használj ki mindent lehetőséget - SZERETETBEN! 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

Ézsaiás 54:13 És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 

2 Timóteushoz 1:7. Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erõnek és szeretetnek és józanságnak szellemét. 

2 Timóteushoz 1:12. A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy õ az én nála letett kincsemet meg tudja õrizni ama napra. 

2 Timóteushoz 2:15. Igyekezzél, hogy Isten elõtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 10.

JAIRUS LÁNYA 

(Márk 5.22-43, Lukács 8.41-56) 

A jól öltözött férfi átfurakodott az embertömegen, akik a galieai tenger partján gyűltek össze, majd odavetette magát Jézus lába elé. Nyilvánvalóan nagyon el volt keseredve a férfi, kétségbeesetten így könyörgött Jézusnak: “A kislányom halálán van, kérve kérlek gyere és tedd rá a Kezedet! Ha csak odajössz tudom, hogy meggyógyul és élni fog.” Nem törődve a zsinagógában elfoglalt pozíciójával, vagy hogy a legtöbb kollégájának mi a véleménye Jézusról Járius a gyógyító elé járult. Még a tömeg előtt kimutatott érzelmei sem tartották vissza attól, hogy könyörögjön a 12 éves lánya életéért. Jézus volt Jairus egyetlen reménye, az egyetlen, aki segíteni tudott. 

Jézus rámosolygott és elkezdte követni a zsinagóga hivatalnokát át a tömegen. Jairusban az volt, hogy nincs több idő vesztegetni. Jairus döbbenetére azonban Jézus hirtelen megállt és felkiáltott: “Ki ért a Ruhámhoz?” 

“Ó, Mester bárki ebben a tömegben hozzád érhetett. Nem veszed észre, hogy haldoklik a lányom? - gondolta Jairus”. A férfi gondolatait azon tanítványok egyike öntötte szavakba, akik követték Jézust. “Látod Uram, a tömeg minden oldalról rád nehezedik és azt kérded, hogy ki ért Hozzád?” Elcsendesedtek az emberek. Mialatt Jézus szemei a tömeget kutatták, egy nő lépett elő és szipogva a lába elé esett: “Meggyógyultam! Meggyógyultam!" A félelemtől reszkető nő elmesélte, hogy a 12 éve tartó vérzésre nem talált megfelelő kezelést. Elhatározva, hogy megérinti Jézust, összeszedte minden bátorságát és átfurakodott a tömegen, hogy megkapja jutalmát. Jézus gyengéden így szólt: “Lányom, a hited helyreállított téged, menj el békében és gyógyulj meg a bajodból! 

Jairus hite nagyon felbátorodott ettől az eseménytől, de csakhamar össze is omlott, amikor a szolgája megérkezett lánya halálhírével. Jézus véletlenül meghallotta a hírt és ezt mondta Jairusnak: “Ne félj, csak higgy! Menjünk tovább a házadhoz!” Hezitálás nélkül Jairus mutatta tovább a házához vezető utat Jézusnak és a tanítványainak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak. Hangos jajveszékelés és sírás csapta meg az öt férfi fülét, amikor megközelítették Jairus családjának otthonát. Amikor Jézus odaért elbocsátotta a gyászolókat, így kiáltva: “Hagyjátok abba a gyászolást, a lány nem halt meg, csak alszik!“ Az emberek gúnyosan nevettek, de Jézus szigorú tekintete távozásra intette őket. Miután beléptek a házba, Jairus és a felesége odavezették Jézust a mozdulatlan lányukhoz. Letérdelve az ágy széléhez Jézus megparancsolta: “Kislány, mondom neked, kelj fel!” Békésen, mint aki álmából ébred, a gyermek kinyitotta a szemét és belenézett az idegen szemébe. Jézus megfogta a kezét és a teljesen gyógyult lánynak segített felállni. Jairus és a felesége túláradó örömmel csodálkozva nézték a történteket. Felhajtás nélkül Jézus kedvesen megkérte a lány anyját, hogy adjon a lányának enni. 

Ez a leírás élénken kell, hogy demonstrálja nektek szülőknek, hogy a Jézusba vetett hit erősebb, mint bármely probléma, amellyel a családodnak meg kell küzdeni. Az Isten Igéjébe vetett hit még a halál szorításánál is nagyobb. Amikor úgy tűnik minden elveszett, újítsd meg a hitedet Isten ígéreteivel és tarts ki mellettük. Nincsen olyan szituáció, amelyet a száddal kimondott vagy a szívedben meglévő Isten Igéjével nem lehet elűzni. Lehet, hogy késedelmet kell szenvedned, de az Úr nem hagyja, hogy kudarcot vallj. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

5 Mózes 30:19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; 

5 Mózes 30:20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az õ szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert õ a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt. 

Példabeszédek 3:5-6. Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat. 

Jeremiás 29:11. Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek. 

Rómaiakhoz 10:17. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. 

János 11:25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 9.

DÁVID 

Milyen félelmetes és lenyűgöző látvány volt! Az óriás több mint három méter magas volt és a fejétől a lábáig nehéz páncélzatot hordott. Hatalmas lándzsáját feje fölé emelve a filiszteus óriás így kiáltott: „A mai napon szembeszállok Izráel harcosaival, állítsatok ki egy férfit, akivel megküzdhetek.” Napokon át megtörtént ugyanez a dolog, mialatt Izráel összes katonája reszketett a félelemtől. Ha Góliát megölte volna az ellene kiküldött harcost, Izráelnek be kellett volna hódolnia az ellenségének. DE, ha bármelyik izraelita legyőzi az óriást a filiszteusok Izráel rabszolgaivá válnak. Esélyük sem volt legyőzni Góliátot. A filiszteusok nem veszíthettek vagy igen? 

Góliát gúnyolódása még mindig ott lógott a levegőben, amikor egy jóképű tizenhat körüli fiúcska kilépett a harcmezőre, ami a filiszteusok és az izraeliek között terült el. Bizonyára ez a fiú nem lehetett Izráel bajnoka! Góliát megvetéssel és haraggal nézett rá. Nagyon megsértődött. „Inkább egy képzett harcost, egy vezetőt mészárolnék le.” - motyogta magában Góliát - „de ha ezt küldték nekem, akkor a feladat egyszerű lesz.” Egyetlen intelligensen, racionálisan gondolkodó ember nem választotta volna ki a fiút, hogy legyőzze az óriást csak a Szent Szellem győzte meg Saul királyt és a hadseregét, hogy megengedje Dávidnak, hogy harcoljon Góliáttal. Dávid azonban nagyon meggyőző volt: „Puszta kézzel öltem meg a medvét és az oroszlánt,” - mesélte a királynak. Ezen kívül, semelyik más katonának sem volt mersze kiállni a harctérre, még Saulnak sem. 

Ha Góliát látta volna Dávidot percekkel azelőtt a haragja nevetésbe torkollott volna. Dávid ott állt egy több számmal nagyobb teljes fegyverzetbe öltöztetve Saul vezető harcosai előtt. Amikor Dávid megpróbált elindulni alig tudott benne mozogni. Dávid letette Saul kardját és lassan, de határozottan, emelt fel egy darabot a páncélzatból, és a következő megjegyzést tette: „Nem tudok ezekben menni, mert túl nagyok rám.” A helyett, Dávid Isten minden erejével vonult fel. Parittyáját választotta fegyverként, amivel rendkívül pontosan tudott célozni. A patak mellett sétálva lehajolt, gondosan kiválogatott öt kicsi, sima követ és felvette őket. Dávid annyira felkészült volt, hogy magával az ördöggel is kiállt volna. Dávid teljesen biztos volt abban, hogy legyőzi Izráel ellenségét és elviszi a fejét a királynak. Hiszen nem maga az Úr ígért győzelmet az embereinek? 

Egy pillanatra a két férfi egymással szembe állva farkasszemet néztek egymással a harctéren, majd Dávid megindult a nagy filiszteus felé. Góliát előrelépett a fegyverhordozójával. Mennydörgő hangon ordította: „Az istenekre! Kutya vagyok én, hogy botokkal jössz ellenem? Gyere közelebb és a húsod odaadom az ég madarainak és a mező vadjainak.” Bosszantó nyugodtsággal Dávid így válaszolt: „Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és õ titeket kezünkbe fog adni.” 

Dávid kilépett a harcvonalra, kivett egy követ a zsákjából és beletette a parittyába. A kő villámsebességgel száguldott a célja felé. Mielőtt Góliát rájött volna mi történt, lerogyott a térdére, ahogy az éles fájdalom átfúrta a homlokát. Mire Dávid odaért az összeesett óriáshoz, az már mind a 3 méterével elterült a földön. A végső irónia akkor következett be, amikor Dávid felemelte Góliát kardját és azzal vágta le az óriás fejét. A csata véget ért és győzött Izráel! Később Dávid Izráel legnagyobb királya lett, pedig csak egy kisfiúként kezdte, aki ismerte az Urat. Gyermekként Dávid eltökélte a szívében, hogy Istent fogja szolgálni és néhány hibája ellenére is Isten szíve szerint való férfi volt. 

Tanítsd a gyerekeid Isten Igéjére és használj ki minden lehetőséget otthon, hogy megismerjék az Urat. Isten bajnokai lesznek, teljesen mindegy milyen hibát követnek el útközben. Isten Igéje ott tartja őket a megfelelő kerékvágásban és végső soron győzelemben fognak élni. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

1 Krónika 29:12 A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése. 

Zsoltárok 98:1-2 Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja. 2 Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát. 

Ézsaiás 25 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság. 2 Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül. 3 Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged! 4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész. 

1 János 5:4-5 Mert mindaz, a mi az Istentõl született, legyõzi a világot; és az a gyõzedelem, a mely legyõzte a világot, a mi hitünk. 5 Ki az, a ki legyõzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 8.

Sámuel 

(1 Sámuel 1-3) 

Anna hangtalanul imádkozott csak a szája mozgott. Alkalmankénti zokogása alig törte meg a csendet. Anna egyáltalán nem vette észre a papot, aki félrehúzódva figyelte őt. Amikor a férfi végül megszólalt Anna megijedt a férfi marcona hangjától – de a szavai még ijesztőbben csengtek. Anna megkérte a papot, hogy ismételje meg, amit mondott, de a szavaknak sem volt sok értelme. „Részeg! Hogy gondolhatja egyáltalán, hogy részeg vagyok,” – gondolta Anna. Ezt az istenfélő asszonyt sokkolták a pap vádjai így egy pillanatig nem is tudott válaszolni: „Ó nem uram„ – kiáltott fel Anna – „nem ittam! De nagyon el vagyok keseredve és kiöntöttem az Úrnak a szívem.„ Éli feszülten figyelt Annára, ahogy az így folytatta: „Kérlek, ne hidd, hogy semmirekellő asszony vagyok? Bár elárasztottak az érzelmek egyszerűen csak az Úrral beszélgetek egy olyan dologról, ami nagy fájdalmat okozott nekem.” 

A papot megérintette az asszony erős jelleme és az őszintesége. Már semmi kétsége nem volt afelől, hogy az asszony józan volt. „Kedves Hölgyem,” - szólította újra meg Éli - „megkérdezhetem a nagy fájdalmad okát?” Anna gyorsan válaszolt Élinek a vágyáról, hogy gyermeke lehessen, egy fiú, akit átadhat Istennek és szeretett férjének Elkánának, Az Úr Szellemével betöltve a pap néhány szót szól Annának, hogy gyermekáldásra való hitre bátorítsa és Anna többé nem volt szomorú. Anna a szívében forgatta ezeket a szavakat. „Menj el békében és az Úr adja meg a kérésed!” – mondta búcsúzóul. Anna majdhogynem ugrálva eljött a Templomból. Anna szíve valóban ugrált örömében, mert tudta, hogy Isten megemlékezett az imáiról és böjtjeiről. 

A hónapok gyorsan múltak és Anna nemsokára azt a gyermeket ringatta, aki után annyira vágyott. Nem kellett tovább a meddőség szégyenét cipelnie és Pennina Elkáná másik feleségének a csípős megjegyzéseit sem kellett többé elviselnie. Bármennyire is elárasztotta Elkáná a szeretetével és odafigyelésével Annát, addig nem volt elégedett a nő, amíg Isten meg nem nyitotta a méhét és adott gyermeket neki Elkánától. Isten dicsérete áradt Annából, amíg úgy nem érezte, hogy teljesen kibuggyan belőle. Anna az elejétől fogva tudta, hogy a kicsi Sámuel az Úrhoz tartozik. Még a születése előtt Sámuel anyja eltökélte a szívében, hogy elvigye a kicsi gyermeket a Templomba, hogy ott éljen. Ott Isten szolgájává válhatott. Sohasem volt Annában semmiféle kétség Sámuelnek az Úr szolgálata iránti elkötelezettsége felől. Addig is Anna hűségesen és szorgalmasan tanította Sámuelt Istenről és az Igéről. 

Három vagy négy év elteltével Sámuelt elválasztották, majd Anna és Elkána elvitték őt a Templomba. Jól végezték el a munkájukat és Isten iránti szeretetet csepegtettek a gyermek szívébe. Örömmel és hálaadással mutatta be Anna és Elkána Sámuelt Istennek és átadták Éli papnak. Annának nagy hitre volt szüksége ahhoz, hogy ezt a különleges gyermeket más gondjaira bízza, de tudta Sámuelről valójában az Úr gondoskodik. Bár Éli a saját apaságában kudarcot vallott mégis a gondjaira bízott gyermeket istenfélő módon nevelte. Éli olyan fegyelmet és oktatást adott át a gyermeknek, amelyet a saját elkényeztetett gyermekeinek nem volt hajlandó átadni és Sámuel egyre nagyobb kedvességre talált az Úrnál. Habár azokban a napokban nemigen hallották Isten szavát, mégis Sámuelt fiatalon volt, megszólította Isten. Mialatt Sámuel aludt Isten szólt hozzá: „Sámuel, Sámuel!” Azt gondolva, hogy Éli hívta Sámuel a paphoz futott, aki bölcsen elmagyarázta neki, hogyan ismerje fel az Úr hangját. 

Attól a pillanattól kezdve Sámuel Isten hűséges szóvivője lett Izrael felé. Néha a szavai tragikusak voltak, mint az első éjszakán is, amikor Isten megjósolta Éli házának pusztulását, de mindig igazak bizonyultak. Mindezeken keresztül Istennek ez a prófétája a bátorítás eszköze volt az emberek felé, ahogy átadta Istennek a reményről és a szeretetről szóló üzenetét. A „természetes” szemnek butaságnak látszott, hogy Anna lemondjon a drága fiáról és egy vesztesnek adja felnevelni! Anna azonban Isten karjaiba helyezte Sámuelt és Ő nem vallott kudarcot. Mindegy milyenek a körülmények ti anyák és apák meg tudjátok jelölni a gyermekeiteket Istennek, ahogy Anna is tette. Nyugodj meg, hogy beváltják az Istenhez fűzött reményeket a rossz körülmények, csoportnyomások vagy világi kísértések ellenére is. Állj rá Isten ígéreteire és Ő nem fog csalódást okozni. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

1 Sámuel 2:1-2 És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én! 

1 Sámuel 2:8 Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szûkölködõt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsõségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét. 

Példabeszédek 3:5-7 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. 

Galatákhoz 6:9 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 7.

JÓSIÁS 

(2 Királyok 11.) 

Jóseba visszafojtotta lélegzettel várt, ahogy a királynő saját őrei felforgatták a házat. Hányingerrel töltötte el, ahogy végiggondolta ennek a szörnyű napnak az eseményeit. “Nem eshetek össze,” –gondolta” a fiatal herceg élete múlik rajtam.” Lelki szemei előtt látta a gonosz nő Athália képét. “Hogyan tudja megtenni ezt az ördögi dolgot?” – gondolkodott hangosan Jóseba- “és ráadásul a saját unokáival?” Az utóbbi napok Júdában eléggé viharosak voltak. Akházia királyt megölték és most a hataloméhes anyja a saját fia gyermekeit sorban megölette, hogy megkaparintsa a trónt. Jóseba felfogva, hogy mi történik, így elbújtatta a legkisebb fiút és a dajkáját egy hálószobában. Miután az őr abbahagyta a keresést Jóseba megkönnyebbülten felsóhajtott: “Ó Uram,” - imádkozott - ”tartsd meg ez a kicsit. Kérlek tartsd távol Atháliát a gyermektől. A férfiak biztosan nem gondolnak rá.” 

Az istenfélő asszony imáját Isten megválaszolta és hat évig Jóseba a kis herceggel Jósiással együtt az Úr házában lakott. Az ottlétükről csak kevés beavatott ember tudott. Mindeközben a zsarnok Athália uralkodott Izráelben. Az istentelen nő a gonosz Jórám király özvegye volt, Akháb király és Jézabel királynő lánya. Athália bálványimádással szennyezte be a földet – semmit sem tanulva anyja és apja tragikus végzetéből. Hűséges földalatti emberek Jójada pap vezetésével várták és megtervezték, hogy egy adandó alkalommal királlyá koronázzák Jósiás királyt és felszabadítsák Júdát Athália csapása alól. Végül elérkezett a nap és a levegő izgalommal telt meg! A hadsereg kapitányai és az embereik stratégiai pontokon állomásoztak ügyelve arra, hogy a puccs sikeresen végbe menjen. “Vigyázzatok az Úr házára és védelmezzétek a királyt,” - parancsolta Jójada. “Öljetek meg mindenkit, aki az állásaitokon belül merészkedik.” 

A kitűzött órában Jójada kivezette Jósiást a Templomból és a koronát a fejére tette. Jójada hálásan és tiszteletteljesen átnyújtotta Isten Szavának írott bizonyságát is Jósiásnak. Az ott álló emberek többé nem tudtak csendben maradni. Ahogy a kürtök megszólaltak az emberek tapsolni és ugrálni kezdtek örömükben. “Éljen soká a király” - kiáltották az emberek - “Éljen soká a király!" Meghallva a lármás tömeget Athália kinézett és meglátott egy fiatal fiút a Templom tornácán állni koronával a fején. Athália egy percet sem tétovázott és odasietett a koronázás helyszínére. “Felségárulás! Felségárulás!” – sikoltotta dührohamában a nő ahogy átrohant a Templom előtti udvaron. Az Athália részére készített meglepetések ezzel még nem értek véget, hiszen katonák vártak rá. Ezek a férfiak gyorsan megfogták a sikoltozó nőt és a palota ajtajához hurcolták, ahol gyorsan végett vetettek a gonosz nő életének, Hét évesen király! De ez a néhány év nem veszett el. Jósiás mélyreható oktatást kapott Isten Igéjéből és gondosan készítették fel a trón átvételére. 

A koronázás napjának eseményei örökre beivódtak Jósiás emlékezetébe. Sosem felejtette el, hogy az emberek hogyan mentek be Baál templomába, törték össze az oltárokat és képeket, és hogyan ölték meg Baál papjait. Azt sem felejtette el Jósiás, hogyan kötött szövetséget Jójada az Úrral, a királlyal és az emberekkel, amikor ő és egész Júda elkötelezte magát az Úr szolgálatára. Szülők szorgalmasan tanítsátok gyerekeiteket Isten Igéjére. Soha nem túl kicsik ahhoz, hogy megragadják a bibliai igazságokat a saját szintjükön. Még az egyszerű dalok Jézusról, amelyeket a karodba vett kicsinek énekled sokat jelentenek annak a fogékony léleknek. A kicsik különösen érzékenyek a szellemi dolgokra. Mindig legyél istenfélő példa a gyermekeid számára, hogy a szavaid és a cselekedeteid összhangban legyenek egymással, akkor a gyermekeid a te nyomdokaidba fognak lépni. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

Zsoltárok 25:4-5. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 

Zsoltárok 71:5-6. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 

Zsoltárok 71:17. Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 

Prédikátor 12:1; 13. Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 6.

Keresztelő János

(Lukács 1.2) 

Erzsébet az ablakon keresztül kitekintett –de valójában nem látta az elé táruló képeket. A gondolatai a csoda események körül forogtak, amelyek az elmúlt hónapokban történtek. Fény tükröződött át az ablakon keresztül körvonalazva a nő kerekded alakját. Erzsébet lenézett a hasára, amelyet ruhájának redői már nem tudtak eltakarni. Meleg borzongás futott végig a testén arra a gondolatra, hogy azt a gyermeket hordozza, akiről soha nem gondolta volna, hogy megszületik. Erzsébet magában beszélve ezt mondta: „Csodálatos dolgot cselekedett velem az Úr, amikor kegyelemmel rám nézett. „ Erzsébet élénken emlékezett arra a hat hónappal azelőtti napra, amikor Zakariás hazajött a Templomban végzett papi szolgálatából, megnémulva az angyallal történt találkozás után. Attól a pillanattól kezdve egyetlen szó sem hagyta el Zakariás száját és a kommunikációja egyetlen módja az írás maradt. 

Azalatt, míg Zakariás bent volt az illatáldozati oltárnál a Szent Helyen hirtelen megjelent neki egy angyal. Félelem fogta el az idős papot. Hitetlenül hallgatta Gábriel szavait, „Ne félj Zakariás! Az imád meghallgattatott, a feleséged Erzsébet fiút fog szülni és Jánosnak fogod hívni a gyermeket! Ez a gyermek örömöt és vidámságot fog hozni neked és sokan fognak örülni a születésének. A kételkedésed miatt viszont néma maradsz a születéséig.” 

Erzsébet még mindig az ablaknál állt azon tűnődve vajon az Úr milyen dolgokat tartogat ennek a drága gyermeknek, akit a szíve alatt hordott, amikor észrevette egy fiatal nő kecses alakját felkapaszkodni a dombon a háza felé. „Úgy néz ki, mint az unokahúgom Mária?! „Ez valóban Mária! - kiáltott fel Erzsébet. Milyen örömteli időben érkezett, milyen csodálatos áldást tudok megosztani ezzel az édes lánnyal. „Erzsébet kinyitotta az ajtót és a két nő egymás karjaiba esett. Az ölelésnek véget lett és a két nő szeretettel nézett egymásra. Mária üdvözölte elsőként Erzsébetet. Erzsébet azonnal érezte, ahogy a gyermek megmozdul a hasában és betöltötte az öröm. Abban a pillanatban egy megdöbbentő kijelentés tört át a szellemén és elkezdett prófétálni. „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a TE méhednek gyümölcse. A gyermekem örömében ugrott egyet a hasamban, amikor üdvözöltél! Hogyan történhetett ez, hogy az én Uramnak az anyja meglátogatott engem? 

„Ezután Mária következett a prófétálásban. „A lelkem magasztalja az Urat és a szellemem örvendezett Istenben az én Megváltómban, mert rátekintett szolgálóleánya alázatos állapotára. Az Úr nagy dolgokat cselekedett velem és szent az Ő neve. Kegyelme nemzetségről nemzetségre azokra száll, akik félik Őt!” Mária tovább folytatta Isten az övéi felé való csodadolgainak magasztalását. Amikor Mária befejezte Erzsébet csak bámult rá és a gondolatai azokon a szavakon csüngtek, amelyeket mindketten mondtak. Itt áll Júda régen várt Messiásának, Izráel szabadítójának anyja előtt! Ennek a gyermeknek a fogantatása is furcsa körülmények között történt. Erzsébet meghallgatta Mária beszámolóját egy másik három hónappal ezelőtti angyali látogatásról. Máriát is valósággal sokkolta az angyal bejelentése, de bízott Istenben. Máriának kellett Isten Fiát megszülnie! „Jól tudod”- szólt Mária-„hogy József és én még nem vagyunk házasok. Az angyal viszont biztosított arról, hogy Istennek semmi sem lehetetlen és azt is mondta, hogy a gyermek a Szent Szellemtől fogan, hiszen én szűz vagyok. 

Az angyal Józsefet is meglátogatta így csendben összeházasodtunk. József küldött ide, hogy töltsek egy kis időt veled.”A két nő újra megölelte egymást és azon ámultak, hogy Isten mindkettőjük szavait hirtelen és csodálatosan betöltötte. Pár hónappal később, amikor Erzsébet fiút szült, Zakariás nyelve megoldódott és mindenkinek örömmel újságolta, hogy a gyermek neve János lett. A kicsi Jánost szülei gondosan és szeretetben nevelték Isten dolgaira. János szerette hallgatni, amikor a szülei az ő természetfeletti születéséről meséltek és élete minden napját Isten szolgálatára való odaszánásra célozta meg. János volt, akit Isten arra használt, hogy kihirdesse Mária Fia Jézus Isten Báránya, akit a világ bűneinek megváltására küldtek. Szülők és gyermekek! Mindannyian különleges életet kaptatok szerető Istenünktől. Mindegyik gyermek ott volt az Atya szívében, amikor elküldte a Fiát, hogy megváltást hozzon a világnak. Szülők! Semmi kétség a felől, hogy ámulva néztétek gyermekeitek születésének csodáját és van egy nagyszerű felelősségetek a felnevelésükben is. Sose feledjétek, ezt a ti elkötelezettségetek az Úr felé és az istenfélő nevelés, amelyet adtok mindegyik gyermeketek életében örömteli eredményeket fog aratni. Gábriel Máriának szólott szavaz ma is igazak, „Istennel semmi sem lehetetlen!” 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból)

Máté 19:26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. 

Márk 9:23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.

Lukács 1:50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik. 

Lukács 1:74-75 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 5.

Izsák 

(I. Mózes 21:1-7, 22:1-18) 

A csodaszép asszony boldogan rámosolygott az újszülött babára, akit a karján tartott. Bár idős volt már, mégis sziporkázóan szép és ebben a pillanatban szó szerint tündökölt. A mellette álló idős férfira nézve Sára így szólt: „Ennyi év elteltével ki gondolta volna, hogy a feleséged szülni fog?” Ábrahám büszkén mosolygott a családjára. Szemében egyszerre derült fel a lelkében rejtőzködő félelem és csoda. Sára így folytatta: „Isten a meddőségem szégyenét örömre változtatta és a könnyeimet nevetéssel cserélte fel. Bárki, aki ezt hallja velem együtt nevet.” Pár pillanatnyi gondolkodás újra megszólalt: „Most már látom Ábrahám, miért mondta Isten, hogy a fiúnkat Izsáknak nevezd el, hiszen a neve azt jelenti nevetés.” 

Ez a szülés egyértelműen nem volt átlagos. Itt volt ez a csoda baba, aki azután született, hogy a szülei nemzőképessége már a múlté volt. Ábrahám és Sára fia Isten ígéretének gyermeke volt és bizonysága annak, hogy Isten betartja az Ígéretét. Izsák lett az a vonal, amelyen keresztül a Messiás megérkezett az emberi létbe. Eltelt huszonöt év, mióta az Úr először megjelent Ábrahámnak többszörös áldásainak ígéretével, beleértve a fiút is. Miután minden gyermeknemzési képességre való reménye megszűnt Ábrahámnak tovább kellett hinnie. Ábrahám sok figyelmet szentelt azokra a szavakra, amelyek arra inspirálták, hogy csak egyedül a Mindenható Istenben bízzon. Isten Ábrahámot választotta, mert ő a hit embere volt és az utódját megtanította Isten útjaira. Vérszerződésre lépve Ábrahámmal az Úr maga kötelezettséget vállalt ezzel az emberrel és az összes leszármazottjával. Isten és Ábrahám elkötelezettek voltak egymás iránt, minden, ami Ábrahámé volt, az Istené is, és minden, ami Isten tulajdonában volt az Ábrahámé is volt. 

Viszont eljött a nap, hogy Ábrahámnak be is kellett bizonyítania elkötelezettségét. Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot, akin keresztül a szövetségi áldásoknak be kellett teljesednie. Ábrahám szándékában állt engedelmeskedni, bízva abban, hogy Isten, aki már egyszer életet adott Izsáknak, ad neki másodszor is életet. Amíg Izsák nem került az áldozati oltárra, addig Isten nem lépett közbe. Egyedül, Istent lehetne megkérni arra, hogy áldozza fel az Ő szeplőtelen Fiát az emberiségért. Izsákot gyakran figyelmen kívül hagyjuk ebben a való-világ drámában. Ennek a fiatalembernek a szívében is élő hit volt, mert Isten Igéjére tanították. Végtelen bölcsességével Isten előre tudta azt a napot, amikor feláldozta Saját Fiát értünk és ezzel egyensúlyban szövetségre lépett egy olyan emberrel, aki hitre tanította a fiát. Amikor Izsák rájött arra, hogy ő lesz az áldozat meg sem próbált küzdeni ellene. Izsák önként beleegyezett tudva, hogy Isten megtartja egy csoda folytán az ígéretét. 

Minden gyermek Isten ajándéka, egyedi és tele ígértekkel. Az Úr minden egyes gyereket akar. Szülőként Istentől kapott felelősséged van, hogy Isten útjaira tanítsd a gyermekeid tudva azt, hogy nem fognak attól elfordulni. Az Úr ajándékokat és talentumokat helyezett a gyermekeidbe, amelyek akkor fognak gyümölcsöt teremni, amikor tele lesz a szívük Isten Igéjével. Szenteld oda magadat és a gyermekeidet is Istennek és hagyd, hogy Isten szándéka szerinti áldásokká váljanak. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

Zsoltárok 37:5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti. 

Zsoltárok 103:17-18. De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félőkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain; Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. 

Példabeszédek 22:6. Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. 

Efézusiakhoz 6:14. Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. 

Kolosséiakhoz 3:20-21. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.

Fordította: Nagy Andrea

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 4.

MIRIAM 

(II. Mózes 2.1-10) 

A kislány visszafojtott lélegzettel várt gondosan szemmel tartva a kis kosarat, ahogyan az finoman lebegett a víz felszínén. A folyó mellett futó nádason keresztül lesve Miriam azt nézte mi fog történni. A kislány szíve hevesen vert, amikor meglátta a szép hölgyet, amint az szétválasztva nádat a vízbe lépett nem messze onnan, ahonnan Miriam a kis kosarat a vízre helyezte. Szolgálólányai kíséretében Egyiptom hercegnője fürödni készült a folyóban. A Fáraó lánya azonnal kiszúrta a furcsa kinézetű tárgyat, amely a magán fürdőterületére hatolt be. Mielőtt lépett volna még egyet a kosárra mutatott és megparancsolta: „Hozzátok ide azt nekem!” Az egyik szolgálólány azonnal engedelmeskedett és hamarosan a hercegnő előtt állt a kosárral a kezében. A hercegnő kíváncsian kinyújtotta a kezét és elhúzta a leplet arról a valamiről, amely a kosárban lapult. A szeme nagyra kerekedett és elakadt a lélegzete a csodálkozástól. A hercegnő riadtan visszalépett és egy pillanatig nem tudott megszólalni. 

A kosárban gondosan betakarva egy kisbaba feküdt, aki most elsírta magát. Miriam hallotta, ahogy a Fáraó lánya felkiáltott. „Ez a héberek gyerekei közül való!” Pillanatnyi hezitálás nélkül Miriam bátran kilépett a búvóhelyéről. A helyzet feszült volt, de Miriam kissé megnyugodott, amikor meglátta a könyörületet a hercegnő arcán. A zsidó kisbaba akkora már belopta magát a gyermektelen nő szívébe, aki elképzelte magát, mint aki egy elhagyott gyermeket sajátjaként nevel fel. „Mózesnek fogom hívni,” - jelentette be a hercegnő - ”mivel a vízből húztam ki.” Annyira el volt foglalva a kis csomaggal, amelyet a kezében tartott, hogy szinte nem is vette észre a kislányt, aki a semmiből került elő. Összeszedve minden bátorságát Miriam a lehetőséget megragadva közelebb lépett. Majd megszólalt. „Elmenjek és szóljak egy zsidó asszonynak, hogy szoptassa a gyermeket neked?” „Milyen szokatlan, hogy ilyen lehetőséget kapok”- gondolta a hercegnő. Hangosan ezt mondta: „Igen, kérlek, tedd azt. Vidd el a gyermeket és bizonyosodj meg róla, hogy rendesen szoptatják. Adok neked fizetést, és amikor a kisgyermeket elválasztják, hozd vissza őt nekem.” Miriam ujjongva vitte kisöcsét saját anyjának, aki számára megadatott az a csodálatos kiváltság, hogy a saját fiát fizikálisan És szellemileg is táplálja azok alatt az életét formáló évek alatt. 

Milyen egy abszurd és lehetetlen helyzet! Csak Isten tud egy ilyen dolgot megtenni egy hívő házaspár és egy bátor kislány miatt, akik nem voltak hajlandók lemondani a drága fiúkról és öccsükről a Fáraó gonosz terve ellenére sem. Amikor Egyiptom uralkodója megijedt a zsidó szolgák számbeli növekedésétől hozott egy rendeletet miszerint az összes zsidó csecsemő fiút a Nílusba kell ölni. Milyen ironikus, hogy a Fáraó saját lánya mentette meg ezt a zsidó fiú csecsemőt a rejtekhelyéről ugyanazon a vizeken, ahol meg kellett volna halnia. A Fáraó lánya Mózest sajátjaként nevelte és olyan oktatást kapott, hogy a következő Fáraó lehessen. Tudta nélkül a Mindenható Isten akaratát teljesítette és megőrizve Izrael jövőbeni szabadítóját. Nincs olyan körülmény vagy nehézség, amelyet Isten nem tudna megváltoztatni. A mai napon, amikor a Sátán minden bosszújával a gyerekeidre fókuszál bátorító azt tudni, hogy még egy kislány tettei is túljárnak a gonosz eszén, amikor bátorságot és hitet vesz. Programozd be a gyermekeid Isten Igéjével és győzd le a Sátán programját. Lásd a gyermekeid erősnek és bátornak az Úr Jézus Krisztusban. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

Józsué 1:9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz. 

Józsué 24:15. Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. 

Zsoltárok 27:14. Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat. 

2. Timóteus 1.7. Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erõnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.

Fordította: Nagy Andrea 

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 3.

József 

(1 Mózes 30.22-24, 37.39-50) 

Senkivel nem lehetett összetéveszteni a fiatal tinédzser fiút, ahogy csillogó színekben játszó csodaszép kabátjában peckesen ballagott az úton. Nyilvánvaló, hogy büszke volt a kabátjára. De miért viselt ez a fiatal fiú, aki egy sokgyerekes család második legkisebb fia volt ilyen kabátot? Ez a felöltő az elsőszülött fiú címmel jelölte meg őt ellentétben azzal a lefektetett hagyománnyal, ami az elsőszülött fiúnak adta ezt a jogot. József nagyon is tudatában volt annak, hogy Jákob kivételezése tíz bátyja haragjának és féltékenységének célpontjává tette őt. De nem volt hozzá joga, hogy megkapja az örökségét? Végül is Jákob kedvenc feleségének Rákhelnek volt az első fia és az egyetlen egy akiért Jákob alkut kötött. Amikor Rákhel meghalt második fia megszülésekor, attól kezdve Jákob még jobban kivételezett Józseffel. „ Ma,” - gondolta József- „bebizonyítom apámnak, hogy megérdemlem a figyelmet, amivel kitüntetett engem.” Józsefet megbízták, hogy négy bátyja segítségével őrizze apja nyájait. Ez egy súlyos felelősség volt egy tizenhét éves fiúnak és főleg annak, akire a testvérei orroltak. Mialatt József dolgozott, a bátyjai játszottak és József éppen azon volt, hogy apja felé jelezze a testvérei munkakerülését. Nem kell mondani, hogy ezzel nem lopta be magát a bátyjai szívébe. 

Tovább rontotta az a helyzetet az is, hogy József egy álmodozó volt. Elmesélte azt az álmát, amikor ő és a bátyjai kévéket kötöttek a mezőn és a bátyjai kévéi meghajlottak az övé előtt. A bátyjai szarkasztikusan így reagáltak erre: „Te fogsz rajtunk uralkodni?” Később József azt is elmondta, hogy egy másik álmában a nap, a hold és a tizenegy csillag hajolt meg előtte. Ezen a ponton még az apja is megszidta az „elbizakodott” fiút. Mindezek ellenére az Úr ténylegesen foglalkozott Józseffel mivel a fiatal fiúnak valósággal tűzben égett a szíve az Úrért. Istennek megvan a módszere arra, hogy azok számára, akik első helyre teszik Őt az életükben, a nehézségektől függetlenül jól alakulnak a dolgaik. A dolgok József életében viszont határozottan rosszabbra fordultak. József bátyjai egy lehetőséget kihasználva merényletet koholtak ellene. Bár a legidősebb báty, Ruben valamifajta felelősséget érezve József iránt, lebeszélte a többi testvért a gyilkosságról. Ehelyett tehát leszaggatták róla csodaszép köntösét, állati vérbe áztatták a köntöst és jelentették József halálhírét apjuknak. Kevés vagy abszolút semmilyen lelkiismeret furdalással egy Egyiptomba tartó karavánnak adták el Józsefet, azok pedig kétségtelenül rabszolgának adták tovább. Távol apja jóindulatától megfosztva minden előnyétől és pozíciójától Józsefnek csak az Úr maradt, Akire támaszkodhatott. József nem hagyta el az Urat, és az Úr sem Józsefet. 

Mire József 30 éves lett a Fáraó jobb keze volt minden olyan presztízzsel és felelősséggel, amely az ilyen pozícióban kijárt. Hogy történt meg ez? Nos, nem jött könnyen, de az biztos, hogy az emberek felé tanúsított szorgalom és az Isten felé való hűségen keresztül jött. József elviselte a rabszolgaságot, a jó hírének földbe döngölését és még a börtönt is kibírta – majd mindezeken keresztül József túlélővé vált. Isten különös figyelmet fordít a túlélőkre. Amikor Isten adott egy nyugtalanító álmot a Fáraónak József is megkapta az álom magyarázatát és összerakta a kettőt. Tele Isten bölcsességével József nemcsak az álmot magyarázta meg, hanem egy tervet is ajánlott Egyiptomnak az éhezéstől való megmenekülésre. A Fáraó felismerte József értékét és olyan pozícióba helyezte, ahol a tervet meg tudta valósítani. Egy nap alatt a rabszolga az ország második embere lett, mert igaz volt Isten felé minden körülmény között. 

Szülők, vigyázzatok azzal, amikor kivételeztek a gyerekeitekkel. Tedd az Urat az első helyre és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy a viszályt az otthonod kívül tartsd. Hozd létre a szeretet és tisztelet atmoszféráját, ahol mindegyik gyermek értékes neked és Istennek. Ha kudarcot vallottál ezen a téren, térj meg és engedd a Szent Szellemnek átvenni a vezetést. 

Bár Jákob hibát követett el Isten iránt való szeretetet táplált a fia szívébe. Miután József újra találkozott a családjával azt mondta: „4 Monda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. 5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek. 6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. 7 Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. 8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.” (1 Mózes 45.4-8.) 

Igék neked és a gyermekednek 

Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. Zsoltárok 5.13. 

A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást. Példabeszédek 15.18. 

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erõs a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai. Énekek Éneke 8:6 

Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, [mégis] megvetnék azt. Énekek Éneke 8:7.

Fordította: Nagy Andrea 

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 2.

JÉZUS 

(Lukács 2.41-52) 

A fiatal fiú ugyan úgy nézett ki, mint bármelyik másik fiú, aki Izrael poros utcáin játszott, nem volt semmi feltűnő rajta. A sok ezer ember egyike volt, akik Pészách ünnepére igyekeztek Jeruzsálembe. A fiú és a szülei körülbelül száz mérföldet utaztak a szülő városukból Názáretből, hogy eljussanak a Szent Városba a nagy ünnepre. A levegő megtelt izgalommal és mindenhol elbűvölő látvány és illatok köszöntötték a járókelőket. A tizenkét éves Jézus viszont nem tekintett a csábító dolgokra, amelyeket az utcán felsorakozó szekerekről árultak a kereskedők, ő inkább a Templomba ment, hogy Izrael írástudóival és tudósaival beszélgessen. Jézus a testvéreivel és a szüleivel együtt érkezett a Templomba, hogy áldozatot mutassanak be Istennek. Elvegyülve a tömegben Jézus hátramaradt, és a családja nem vette észre, hogy elmaradt, amikor távoztak Jeruzsálemből. 

Jézus odament az egyik paphoz és beszélgetni kezdett vele. A papot meglepte a fiatalember mélyreható kérdése és megpróbált válaszolni. Ahogy töprengett a válaszon, Jézus olyan választ kínált fel, amely még a kérdésnél is meglepőbb volt. „Miért nem gondoltam én erre?” – morfondírozott a pap - „honnan van ennek a gyereknek ennyi bölcsessége?” Később észrevette, ahogy a fiú egy írástudóval beszélt és számos írástudó és törvénytanító csatlakozott hozzájuk. Jézus tovább folytatta a kérdések feltevését és az embereket megdöbbentette mohó érdeklődése olyan dolgok iránt, amely egy tizenkét éves fejében szinte soha nem fordulna meg. Három napig gyakorlatilag a figyelem központjában állt. Figyelmesen hallgatta az írástudókat és a tanítókat és a hozzászólásai jóval meghaladták a korának megfelelő bölcsességet és felfogó képességet. Amikor Jézust végül aggódó szülei a tanítók között megtalálták nagyon meglepődtek. Mária így kiáltott „Fiam miért bántál így velünk? Apád és én már mindenütt kerestünk!” Döbbenetükre Jézus azonban csendesen így válaszolt, „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám házában kell lennem?” Mindazonáltal visszament a családjával Názáretbe és továbbra is engedelmes volt földi szüleinek. Ahogy a mi fiatal Urunk növekedett egyre több bölcsessége lett és a szelíd, gyengéd természete kedvessé tette Őt mind Isten, mind az Őt körülvevő emberek előtt. 

Nem sokat tudunk Jézus korai gyermekkoráról mégis ez az eset világosan megmutatja Isten felé való érdeklődését és tanulás iránti vágyát. A te gyermekednek is lehet Isten-adta éhsége és képessége, hogy bölcsességet szerezzen és tanuljon az Úrról. Bátorítással, útmutatással és imával a legkisebb gyermek is növekedhet intellektuálisan és szellemileg, ahogy Jézus is tette. 

Igék neked és a gyermekednek.

 Zsoltárok 111:10 (Károli):A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. 

Példabeszédek 2:6 (Károli): Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.] 

Ézsaiás 54.13 (Károli): És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 

Efézusiakhoz 1:17(Károli): Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Szellemét az Õ megismerésében;

Fordította: Nagy Andrea 

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 1.

BEVEZETÉS, PÁR SZÓ MARYLIN-TŐL

Ahogy olvasod ezeket a gyermekekről szóló történeteket a Bibliában, azért imádkozom, hogy inspiráljanak és bátorítsanak az itt leírt győzelmek. Meg fogod látni, hogy annak ellenére, hogy az idők és a kultúrák egyfolytában változnak, Isten változatlan Igéjének minden problémára és körülményre van válasza. Mindegyik példa a Bibliából azt demonstrálja, hogy az Ige sosem vall kudarcot annál, aki szilárdan rááll Isten ígéreteire. Minden szituációban alkalmazd az Igét és légy győztes. Lehet, hogy ma még isteni útmutatásra vagy beavatkozásra van szükséged életed egy vagy több területén is. Lehet, hogy neked vagy másnak gyógyulásra, szabadulásra, pénzügyi áttörésre vagy egy kapcsolat helyreállítására van szükséged. Hadd biztosítsalak arról, hogy az Úr helyre tud hozni minden egyes helyzetet! Sok ember életének győztes beszámolóját őrizték meg a Biblia oldalai. Ezen a kis könyvecskén keresztül velem együtt éld át ezeket a történeteket és engedd, hogy növekedjen a hited minden dolgodban. Jézus Krisztusban győzni fogsz! 

“1. Korintus 10:11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.” 

“ 2. Korintus 2:14. Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.” ( Károli fordítás)

Szeretettel, Marilyn

Tartalomjegyzék:

Jézus 

József 

Miriám 

Izsák 

Keresztelő János 

Jósiás 

Sámuel 

Dávid 

Jarius lánya 

Timóteus 

A kánaáni asszony lánya 

Egy démonizált lány 

Valamennyi gyermek a bibliában

Fordította: Nagy Andrea 

Marilyn Hickey - Generációs átok (részlet) 10.

Athália - a jó és a rossz keveréke

Jórámnak volt egy nővére, Athália, aki Jézabel és Akháb lánya volt. Athália Jehórám (vagy Jórám) felesége lett, aki a deli királyság felett uralkodott. De hát az a Dávid háza! - mondhatjátok. Azok mind jó királyok voltak! Jehórám Jósafát fia. Jósafát pedig jó király volt. Így a jó ágból származó Jehórám elvette a rossz ágból való Atháliát, az Ige pedig erre azt mondja:
Vajon jámak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymassal? (Ámos 3,3)

A házasság által a generációs átok is átöröklődött:
... uralkodni kezdett Jórám, a Jósafát fia, Júda királya. Harminczkét esztendős vala, mikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig ural­kodott Jeruzsálemben. És járt az Izráel királyainak útján, amiképpen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. (II. Királyok 8,16-18)

Jehórám tehát nyolc évig volt Athália férje és sok gyermekük született. Amikor Jehórámot megölték egy csatában, fia Akházia (igen, egy másik Akházia) lett a király. Ez már az ötödik generáció: Omri, Ak­háb, Akházia, (amelyik kizuhant a korláton és meghalt), a testvére Jó­rám, akik ugyanabból az ágból szár­maztak, Athália (aki egy másik Jehó­rám felesége volt) és végül Akházia.

Akháziában két erő működött. Volt egy istenfélő öröksége atyai nagyapja, Jósafát révén, és egy istentelen öröksége, anyai nagyanyja, Jézabel és anyja, Athália révén.

Tanítsd meg a gyermeket az ő út­jának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól - olvassuk a Példabeszédek 22,6-ban.
Anyák! Tőletek is függ, hogy a gyerekeitek mi mellett döntenek! Az V. Mózes 11,26-28-ban ezt mondja Isten Igéje:
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmes­kedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatinak, amelyeket én e mai napon parancsolok nektek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek­nek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek. (V. Mózes, 11, 26-28)

Akházia elfoglalta a trónt és igen kegyetlen király lett belőle:
... kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia... az ő anyjának neve Athália volt,... és járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. (II. Királyok 8,25-27)

Akházia is elesett egy csatában, de trónörökösöket hagyott maga után, Athália azonban meg akarta kaparintani a trónt. Olyan elvetemült volt, hogy még a saját unokáit sem kímélte: az egyet­len Joás kivételével valamennyit meggyilkoltatta!

„És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy a fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette... és Athália uralkodott az egész ország­ban." (II. Királyok, 11,1-3)

A generációs átok tehát minden újabb generációban hétszer gonoszabb lett. Dávid trónján Athália volt az egyetlen asszony, és uralkodása hat évig tartott.

Joás, a jó király

Ha sikerült volna neki minden unokáját kiirtania, azzal vége is sza­kadt volna Dávid magjának, nem származhatott volna a Messiás Dávid házából, amint azt Isten megígérte.
Az ördög jól tudta ezt, ezért így gondolkodott:
- Ha belopódzom ebbe a családba, egyre nagyobb gonoszságokat követnek el, így megakadályozhatom, hogy Isten fia, a Megváltó a földre jöjjön!
Istennek azonban minden új generációra - így erre is - volt gondja.

Amikor Athália elrendelte, hogy minden unokáját végezzék ki, Joást nem ölték meg. A saját lánya - Jóseba hercegnő, Jójada pap felesége mentette meg a fiút!

... Jóseba... fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, akik megölettettek vala, elrejté az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem öletteték meg. És elrejtve vala Joás ővele egütt az Úr házában hat esztendeig... (II. Királyok 11,2-3)

Athália abban a hiszemben volt, hogy valamennyi trónörökössel végzett. Az ördög közel érezhette magát a sikerhez. De amikor Joás hétéves lett, (Athália uralkodása hatodik esztendejének végén) Jóseba és Jó­jada kihozatta őt a rejtekhelyről és felültette a trónra:

„És kivezeté Jójada a király fiát, és fejébe tévé a koronát, és kezébe adá a bizonyságtételt, és királlyá tevék őt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!
Mikor pedig Athália meghallotta a testőröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába. És mikor szétnézett, íme a király ott állott az emelvényen, amint szokás, és a király és az egész föld népe ujjongott és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, mondva: összeesküvés! összeesküvés! (és kezüket reá veték)
És utat nyitottak neki, és ő arra az útra ment, amerre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték." (II. Királyok 11,12-14,16)

Athália halálával vége lett az Omritól származó gonosz nemzetség­nek.
Joás jó király lett. Vajon miért?

És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, amíg Jojada pap oktatá őt.(II. Kir.12.2)

Joás Isten felé fordította az életét, így a generációs átok megtört. A Joás után következő király is jó király volt és Dávid trónjának nem lett vége, mert ma Jézus ül ezen a trónon! Ha az Úrhoz jössz, rólad is leveszi és elfordítja a generációs átkot!

Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.

Marilyn Hickey - Generációs átok (részlet) 9.

Akházia, a könnyelmű király

Emlékszünk tehát Omrira, aki gonoszul cselekedett az Úr szeme előtt. Azután jött Akháb, aki hétszerte gonoszabb volt az apjánál. De ha úgy gondoljátok, hogy Akháb és Jézabel rossz volt, akkor nézzétek meg, milyen volt a fiuk, Akházia.

Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Samariában, Jósafátnak, a Júda királyának tizenhete­dik esztendejében... és gonoszul cse­lekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának út­ján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, aki bűnbe ejté az Izraelt. És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint ahogy az ó atyja cselekedett. (I. Királyok 22,52-54)

Akházia tehát - akinek egyébként istenfélő neve volt, azt jelentette, hogy „Jehova megtart" - szintén bálványimádó lett, mint az apja és az anyja, vagy mint a nagyapja. A bálványimádás generációs átok, mint a kegyetlenség, az erőszak, és a szexuális bűn is. S ezek mind rajta voltak Akházia életén.

Egy nap Akházia a samariai palotájában sétálgatott. Nagyon meg volt magával elégedve: „Én vagyok a nagy király! Én vagyok minden!" Természetesen azt hitte, hogy őt semmi baj nem érheti. Ám a palotában volt egy lépcsőfeljáró, egy csigalépcső gyönyörű korláttal szegélyezve. Innen akarta megnézni a király, hogy jött-e valaki az udvarba, de túl melyen hajolt ki és kizuhant. Olyan nagyon összetörte magát, hogy csak annyit tudott kinyögni: „Félek, hogy meghalok." Lóhalálában hírnököket küldött kedvenc bálványához Baálzebubhoz (azt jelenti: 'a legyek ura').

Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követei­nek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izraelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdezni? (II. Királyok 1,3)

De Illés próféta megállította őket az úton. Majd én küldök üzenetet! Menjetek vissza és mondjátok meg a királynak, hogy meg fog halni." Így a követek visszatértek a királyhoz és megmondták neki: „Meg fogsz halni." Ez azonnal be is következett.

Jórám és Elizeus 

Miután Akházia meghalt, fivére Jórám (akit Jehórám neven is ismerünk), foglalta el a trónt. Szeretnénk hinni, hogy ez a király már más volt, hiszen már a harmadik generációnál tartunk. De nem, ez sem volt különb.

Jórám pedig az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Samariában Jósafátnak, a Júda királyának tizennyolcadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig. És rosszul cse­lekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, amelyet az ő atyja készíttetett volt. De mindezáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki vétekbe ejtette volt az Izraelt, és el nem távozott azoktól. (II. Királyok 3,1-3)

Jórám elhatározta, hogy ráveszi Jósafátot a déli királyság uralkodóját, hogy kezdjenek közös üzleti vállalkozásba. Ezért Isten hozzá is prófétát küldött.
Minden egyes nemzedék számára Isten külön prófétát jelölt ki, hogy a királyt „kezelésbe vegye", hogy rábírja: forduljon vissza a rossz útról és térjen meg. Ha visszatekintesz a saját életedre, megláthatod, Isten hányszor próbált már visszatartani a bűntől. Lehet, hogy te magad álltál meg épp azon a ponton, de az is lehet, hogy valaki más jött, hogy a lelkedre beszéljen. Isten olyan irgalmas! Folyton meg akarja felettünk törni a bűnt. Ne feledjétek: a bűn minden generációban gonoszabb és gonoszabb lesz.

Elizeus épp akkor jelent meg, ami­kor Jórám es Jósafát Moáb királyával együtt a csatára készült. Útban a csatamező felé kifogyott a vizük. Az ökrök, a lovak és az emberek megéheztek és megszomjaztak, úgy nézett ki, hogy elpusztulnak, mielőtt még egyáltalán harcba elegyedhetnének. Jórám azt mondta: „Jaj, Isten azért hozott erre a helyre, hogy megöljön bennünket!"
De Jósafát azt kérdezte: „Van itt valahol egy próféta?" Ő legalább tudta, hogy Istent kell segítségül hívni. Az izraeliták azt felelték: „Igen, van ott hátul egy Elizeus nevű em­ber. ő próféta." „Na, hát akkor küld­jétek fel ide!"
Jórám azonban tiltakozott: „Nem túlzottan kedvelem Elizeust. A fivérem egy korláton bukott keresztül, és egy Illés nevű ember prófétáit felőle, hogy meg fog halni, s meg is halt. Elizeus pedig pont olyan, mint Illés."

És monda Jósafát: Nála van az Úrnak beszéde... (II. Királyok 3,12)

Így hát elévezették Elizeust, akinek volt is üzenete számukra. Isten hatalmas kegyelmével kézbe vette Jórámot, próbálván megtörni rajta a generációs átkot.

A próféta azt kérte: "Hozzatok ide egy énekest!" S amint az énekelni kezdett, Elizeust betöltötte a Szent Szellem és az Úr szólt hozzájuk rajta keresztül.

És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esõt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. Kevés pedig [még] ez az Úr szemei elõtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.

20 És lõn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jõnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel. (II. Királyok 3, 16-18,20)

Elizeus megparancsolta: „Ássatok árkokat, mert csodát fogtok látni!" Kiásták hát az árkokat, és a legkülönösebb csodának voltak a tanúi: „... reggel, mikor áldozatot szoktak tenni, az árkok megteltek vízzel". Így az emberek a szomjukat olthatták.

Amikor pedig a moábita király átkelt a hegyen, hogy megküzdjön velük, a nap rásütött a kis vízfoltokra és úgy látszott, mintha vér volna. A moáb király meglátva ezt azt gondolta: „Ezek biztos összeverekedtek és megölték egymást". Azt hitte, hogy a csatának vége, még mielőtt elkezdődött volna. A moiabiták tehát lerohantak a völgybe, hogy összeszedjék a zsákmányt... és szembe találták magukat a harcra kész izraelitákkal. Éppen felfrissültek a víztől, amit Isten adott nekik, és készek voltak az ütközetre. Egyszerűen elsöpörték a moábitákat. Az ember azt gondolná, hogy Jórám - látva ezt a hatalmas csodát - megállt bűnös útján, s megtért az igaz, élő Istenhez. De nem, sőt még jobban belevetette magát a bálványimádása. Végül Jéhu ölte meg.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.

Marilyn Hickey - Generációs átok (részlet) 8.

Mi a jó és mi a rossz?

Sok családot - áldás és átok alatt lévőket - tanulmányoztunk ebben a könyvben, köztük az Ábrahámét, a Heródesét. Ismerkedjünk meg még néhány családdal. 

Omri háza

Asának a Júdabeli királynak har­mincegyedik esztendejében uralkodék Omri Izraelben tizenkét eszten­deig... (I. Királyok 16,23)

A legtöbb ember megkérdezheti: Omri? Nem emlékszem, hogy hallottam volna róla. Amikor a Bibliát olvastam, ezen a részen - úgymond - átfutottam.
Omri az északi királyság hatodik királyaként került a trónra:

És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei előtt, és gonoszságával meghaladá mind az ő előtte valókat. (I. Királyok, 16, 25)

Mit tett Omri? Az északi királyság fővárosát (amit Jeroboám alapított), áthelyezte Thirsából Samariába. Vett egy darab földet egy Sémer nevű embertől, és épített rajta egy várost, amit Samariának neveztek el. Így lett Samaria az északi királyság (Izrael) fővárosa, és az is maradt ezer éven át. (A déli királyság, azaz Júda fővárosa Jeruzsálem.)

Omri másban is túl messzire me­részkedett. Azt gondolta magában: „Szövetségre kell lépnünk a körülöttünk élő népekkel, hogy ne legyen háború. A legegyszerűbb megoldás, ha összeházasítom a gyerekeimet a szomszéd népek uralkodóinak gyermekeivel."

Omrinak volt egy Akháb nevű fia, akit összeházasított egy Sídonbeli nővel, Jézabellel.
- Jézabel és Akháb? Róluk már hallottam?
Hát persze, hogy hallottál, de vajon tudod-e, hogy hol lépett be az átok az életükbe? Vissza kell nyomozni néhány generációig, hogy megértsük: az elvetemültség öröklött átka volt rajtuk.

Jézabel (Ethbaál lánya, Baál pap­nője), Izrael királynőjeként az egész Izraelt belevitte a Baál-imádásba. Kezdetben Isten megpróbálta Akhábot, a férjét jobb útra téríteni, de Ak­háb túl gyenge ember volt. Hol Isten felé hajlott, hol pedig a felesége bálványimádása felé. Isten minden generációnak ad figyelmeztető jelet. Mindig ad alkalmat arra, hogy megtörjék, visszafordítsák a generációs átkot! 

Akháb és Illés 

Isten újra és újra Akhábhoz küldte ülést, aki felszólította őt, hogy térjen meg a gonoszságból. Isten általában kitartóan próbálkozik, és mindig az ember keményszívűsége és elvetemültsége az, ami tervének útját állja. Akháb sok csodának volt szemtanúja: látta Illést imádkozni - és az egek bezárultak. Látta Illést imádkozni - és az egek megnyíltak - há­rom és fél évi aszály után.

És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mind­azoknál, akik ő előtte voltak.
(I. Királyok 16,30)

Akháb sok fantasztikus csodát lá­tott, de az életét soha nem szentelte oda igazán Istennek. Rosszabb volt, mint az apja. Lehet, hogy az egész csupán egy gonosz szellemmel kezdődött, aki megtámadta az apát, ám a következő nemzedékben ehhez további hét új szellem „...nálánál gonoszabbak..." csatlakoztak. (Lukács 11,26)

Akháb és Mikeás

Illés után Isten Mikeást is elküldte Akhábhoz. (I. Királyok 22)
Ő épp csatába készült és úgy vélekedett: „Szükségem van az Úr üzenetére, mert biztos akarok lenni a dolgomban. Biztos akarok lenni, hogy valóban győzni fogok!"

Akháb rábeszélte Jósafátot, a déli királyt, hogy jöjjön fel és legyen a szövetségese. Ekkor határozta el: „Előhívatom a prófétáimat."
Jósafát egyetértett ezzel: „Valóban szükségünk van az Úr megerősítésére, hívd a prófétákat!" Akháb környezetében azonban valamennyi próféta a Baál szolgálatában állt, s ki tudja, mi minden száradt a lelkükön.
Ők természetesen megjelentek és azt prófétálták: „Győzni fogsz, győzni fogsz!"
De Jósafát, aki Istenfélő ember volt, valószínűleg megjegyezhette: „Te Akháb, itt valami nem stimmel. Nincs egy másik prófétád?" Akháb pedig így felelhetett: „De van a tömlöcben. Sehogy sem tetszik ugyanis nekem, ahogy prófétál, ezért inkább fogva tartom. Sose mond jót rólam." Jósafát azonban nem tágított: „Akkor küldj érte és hozasd ide a börtönből!"
Így vonszolták a királyok elé Mikeást.

És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? (I. Királyok 22,16)

Mikeás azt prófétálta Akhábnak, hogy vereséget szenved, és megölik a csatában. Ezért a király vissza vet­tette őt a tömlöcbe.
Akhábot tényleg megölték azon a napon a harcban. Mikeás igaz prófé­ta volt.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.

Marilyn Hickey - Generációs átok (részlet) 7.

Az igazság megszabadít!

Miután ez a három ember meg­szűnt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. (Jób 32,1-2)

Isten ekkor elkezdett Jóbbal foglalkozni. Jób még egyre csak morgott és panaszkodott. Azzal tiltakozott Istennél, hogy ő igaz ember. Tele volt önigazolással: „Fess engem fehérre, mert olyan jó vagyok!"

Már a három jóbarát Elifáz, Bildád és Czófár is megelégelte a szüntelen panaszáradatot és önigazolást, ma­gára hagyva Jóbot. Ekkor Isten egy negyedik fiatalembert, Elihut hasz­nálta arra, hogy szóljon általa Jóbhoz.
Saját Igéjét adta Elihu szájába:

Pedig a szellem az az emberben, és a Mindenható lehelése, ami értelmet ad néki! Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem lévő szellem. (Jób 32,8,18)

Isten azt mondta az Elihu szájával:
- Jób, te hófehérre fested magad az önigazsággal, pedig keserű lettél, panaszkodsz, depressziós vagy és rettentően sajnálod magad.

Az ilyen helyzetet a Szent Szellem vezetésével érthetjük meg: „A Min­denható lehelése ami értelmet ad" (Jób 32,8), és tudni fogjuk, hogyan legyünk úrrá a körülményeken.

Amíg test szerint próbálunk megoldást találni, addig nem kapunk semmilyen szellemi kijelentést:
"Majd felele az Úr Jóbnak forgó­szélből, és monda: ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? Nosza, övezd fel, mint férfiú, derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!" (Jób 38,1-4)

Majd Isten maga szólt Jóbhoz: - Mit képzelsz magadról, ki vagy te?
Jób megismerte Isten hangját. Nem sértődött meg azon, amit hallott. Mivel elég hosszú ideje nem szó­nokolt már saját magáról, oda tudott figyelni másra is. Meghallotta Isten beszédét:

Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és a hamuban! (Jób 42,6)

Nem azt mondta Jób:
- Mindennek a feleségem az oka. Miért is mellette kellett kikötnöm?!
De nem is azt:
- Mindenről a barátaim tehetnek. Figyelted, Istenem, miket beszéltek itt össze-vissza? Eljöttek, hogy vigasztaljanak, de csak még cudarabbul éreztem magam. Büntesd meg őket! 

 Ez az Ige engem is sarokba szorított, mert rá kellett jönnöm, hogy jócskán van keserűség a szívemben. Az én dédapám nagyon kegyetlen volt. Ez az átok végigkísérte az egész családunkat, és rajtam is uralkodni akart. Egy generációs átok alatt nyögtünk! Amikor erre rájöttem - amikor tetten értem a szívemben a keserűséget az apám és a bátyám iránt -, akkor megtértem belőle... és az átok megtört! Már nem hasonlítok a családnak erre az ágára - inkább Jézus Krisz­tusra hasonlítok. Új apám lett, akinek új természete van. Az átkot megtör­tem... és Sarah lányom sem fogja örökölni! A vér megfordítja az átkot.

Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldoz­zatok magatokért égő áldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek;... (Jób, 42,8) 

Figyeljétek csak, mit mondott Isten, amikor Jób megtért:
- Ajánlj fel áldozatot (mivel az átok a vér által fordítható meg) és imádkozz a felebarátaidért!
Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért és hétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. (Jób 42,10)

Amikor Jób imádkozott a barátaiért, megszűnt a rabsága. Akarod, hogy a rabság a te életed­ben is megszűnjék? Szeretnéd megfordítani az átkot az életedben?

Én pedig azt mondom néktek: sze­ressétek ellenségeiteket, áldjátok azo­kat, akik titeket átkoznak, jót tegye­tek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik há­borgatnak és kergetnek titeket;  (Máté 5,44)

Ha azt akarod, hogy a fogságnak vége legyen, akkor okosabban te­szed, ha megáldod azokat, akik üldöznek téged vagy ellened beszélnek. Jobb lesz, ha megbocsátasz nekik, és kéred Istent, hogy bocsásson meg neked is azért, amit te követtél el ellenük, mert senki sem tökéletesen liliom-fehér.
Amikor ezt megteszed, figyeld meg, Isten hogyan szünteti meg a fogságodat, jóra fordítva mindent, mert te megtörtél egy generációs át­kot. A saját életeden, és az utánad születendőkén is!

Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.

Marilyn Hickey - Generációs átok (részlet) 6.

Jób és házanépe

És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ.
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!
Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl.

Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
(Jób 1,8-12,22)

Jób is megkeseredett ember lett. Az a sok szörnyűség, ami vele meg­esett, nem csupán az ő hibájából tör­tént, mert Isten megengedte, hogy szerencsétlenségek sújtsák, azért, hogy megpróbálja a szívét, és hogy bizonyságot szolgáltasson vele az ördög ellen.

Kezdetben nem vádolta Istent a bajokért:
Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék. (Jób 1,22)
De ahogy a „barátai" - a támási Elifáz, a sukhi Bildád és a naámáni Czófár - kikezdték a bizalmát Isten­ben, keserűség növekedett fel a szí­vében.

Ezért olyan fontos, hogy pozitív beszédű emberekkel érintkezz! Ne hagyd, hogy lerántsanak! Ne vállalj közösséget olyanokkal, akik a ho­mályt és a kárhozatot szeretik dicsőí­teni.

Egy idő után Jób elkezdte a pa­naszkodást. A panaszkodás igen ve­szélyes, mert valójában azt fejezed ki vele:
- Nem hiszek abban, hogy Isten bármit tehetne. Nem hiszek abban, hogy az emberek meg tudnak változni.

Ha keserűség van a szívedben, ha elkezdesz panaszkodni - nagy bajba kerültél. Jobb, ha hallgatsz. Őszinte leszek: ha én vagyok a Jób helyében, ha én megyek keresztül mindazokon, amin ő, biztos, hogy én is megkeseredtem volna. Elveszítette a gyerekeit, elveszítette a vagyonát, elveszítette az egészségét. Raadásul három dicstelen cimbora volt mel­lette.

Ő pedig így sóhajtozott: „... szólok az én lelkem keserűségében." (Jób 10,1)

Ezen a ponton kerülünk bajba, mert úgy gondoljuk, jogunk van ke­seregni. Pedig nincs jogunk hozzá! Túl nagy árat kell fizetnünk érte.

Megismered az igazságot...

Ha belegondolunk Jób helyzetébe, szinte ösztönszerűen tör fel belőlünk:
- Szegény Jób, igazán jobb sorsot érdemelt volna!
De ha rosszul megy a sorunk, nem együttérzésre van szükségünk, hanem az Igére, amely megszabadít! Az együttérzés és a sajnálat csak még jobban a szerencsétlenség uralma alá hajthat bennünket!

Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság­nak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak. (Zsidó 12,11)

Ha te Isten felé őszinte megbánást tanúsítasz, elnyered az „igazságnak békességes gyümölcsét". Olthatatlan bánatoddal azonban, örökre depressziós maradsz. A depresszió pedig elkeseredésbe taszít!

A félelem átka

Vajon még milyen érzés lett úrrá Jóbon? A félelem.
Mert amitől remegve remegtem, az jőve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. (Jób 3,25)
Félelem szállá rám és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. (Jób 4,14)

Úgy látszik jól ismerte Jób gyenge­ségét az ördög, mert alaposan ki tud­ta használni. A félelem elősegítheti, hogy egy átok belépjen az életedbe:
A szeretetben nincsen félelem: sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (I. János 4,18) A félelem az ördög egyik kedvenc, rafinált eszköze. A kis gond közepes méretű aggodalommá válhat, az pe­dig hatalmas rettegéssé fajulhat. Ha maga alá gyűr egy ilyen óriás-félelem, teljesen alkalmatlanná válsz a szellemi harcra!

Emlékszem egy asszonyra, aki későn ment férjhez, és két gyereket szült. Akkora felhajtást csinált a gye­rekek körül, hogy ha csak eltüsszentette magát valamelyik, már vette is a lázmérőt, és rögtön meleg pulóverekbe csomagolta őket. Ha csak egy kis kiütést vagy duzzadt szemhéjat vett észre, máris a kezét tördelte:
- Jaj, Istenem! Szörnyű allergiája van szegénykémnek!
Az a kisgyermek hallotta, hogy az anyja így beszél, és elkezdett válogatni az ételben.
- Jaj, ezt az ételt nem ehetem meg, mert anyuka azt mondta, hogy aller­giás vagyok rá.
A gyerekben rövid időn belül valóban allergia fejlődött ki egyes ételekre, és az allergiák már az életét fenyegették.

Úgy hiszem, az asszony szó sze­rint belerettegte és beleaggódta az allergiákat a gyerekbe. Tehát inkább járt kétségek és félelmek között, minthogy Isten Igéjében bízott volna. A saját félelme adott alkalmat az ör­dögnek, hogy alattomos támadást intézzen a család ellen. Az indokolat­lan félelem bűn volt, a bűn pedig mindig átkot hoz.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.