A romolhatatlan mag romolhatatlan természetet hoz létre. Nem azt jelenti tehát, hogy újjászületett hívőként nem vétkezhetek, mivel ez attól függ, hogy melyik természet ural engem. Amíg az új természet ural, addig nem vétkezem, mert ez a természet képtelen a vétkezésre. Ő egy új születéssel Isten Igéjének a magvából született belénk. Az új ember egy új természettel, amely Krisztusnak a természete, és ez romolhatalan, mint az a mag, amelyből született. Nem egy személy, hanem az a természet. Milyen természet? Az új ember, "...mert benne marad annak magva, és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” Bizonyára senki sem mondhatná, hogy az újjászületett hívő nem vétkezik. Hogy te meg én, emberi személyek nem vétkezhetnek. Ez nevetséges lenne számomra. De abszolút igaz, hogy az a természet, amely mibelénk oltatott, az nem tud vétkezni, az képtelen a vétkezésre, és erre nagyon fontos rájönni, mert hogyha mi ezt ápoljuk és átadjuk magunkat ennek a természetnek, akkor kerülünk ebbe a győzedelmes életbe a bűn fölé.
Az 1 János 5,4-ben látjuk, ugyanerről a természetről van szó, mert azt mondja "mindaz”. Tehát nem ki, hanem mi, ami azt jelenti, hogy nem emberről van szó, hanem egy természetről.
"Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."
Ami Istentől született, az nem szenved vereséget. Semmi sincs a világmindenségben, amely le tudja győzni, ami Istentől született. Nagyon fontos, hogy lássátok, hogy van bennetek valami, ami elsüllyeszthetetlen. Hogyha valóban számoltok ezzel, akkor ez be fog bizonyosodni. Ne számoljatok a régi természettel, a saját képességetekkel, rossz szokásaitokkal, a problémáitokkal, gondolkodásmódotokkal. Bennetek van valami, ami romolhatatlan és legyőzhetetlen, ami Istentől született. Az 1 János 5,18-ban ugyanez az igazság szerepel. Sajnos sok keresztény ezt nem tudja, de mi tudjuk.
"Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik, hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt."
Ennek a természetnek meg kell őriznie magát, ezt ápolni kell. "A gonosz nem illeti őt”: ez egy hatalmas kijelentés. A Sátán nem tudja megérinteni az új
természetet, az sérthetetlen. De van neki legálisan joga az ótermészethez, mert a por a kígyónak az étke, és én és te porból vagyunk. A Sátánnak van Istentől adott joga az óemberre, de nem tudja illetni az új embert, az sérthetetlen, az kívül van az ő hatáskörén. Az új ember a kereszten felül áll, és ahol a kereszt jön, a Sátán hatalma véget ér. Az az óember és az új ember közti ellentét a váltság. Ez a váltság, ami lehetővé teszi, hogy győzedelmesen tudjunk élni. Attól függ, hogy tudunk-e győztesen élni, hogy megértjük-e ezt az igazságot: "óemberünk megfeszíttetett, hogy az új ember élhessen”. De saját magunknak is bele kell verni a szögeket azokba a rossz szokásokba, gyengeségekbe, amelyeket oly sokáig eltűrtünk, amiket másokban bűnnek nevezünk, magunkban pedig gyengeségnek. Hívd az ásót ásónak, ne mezőgazdasági eszköznek, akkor tudsz Istennel valamire jutni. Azt szoktam mondani az embereknek a szabadulásról való prédikációimban: ha meg akarod nevezni a problémádat, hívd úgy, ahogy a férjedben neveznéd! Ezután verd át rajta a szöget. A tényekkel pedig egyenesen szembe kell néznünk, mert ha a problémánk egy "törvényes” gyengeség, akkor nem tesszük a keresztre.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
