2018. március 29., csütörtök

Aki legyőzte a világot - Németh Sándor írása

A keresztény világ két történelmi és bibliai eseményre emlékezik húsvétkor: Jézus Krisztus halálára, eltemetésére és feltámadására, amely közel kétezer éve történt Jeruzsálemben - és Izrael Egyiptomból való exodusára, amely viszont közel háromezerötszáz évvel ezelőtt zajlott le. Mindkét történelmi esemény alapvetően meghatározza napjainkban is minden ember Istenhez való viszonyát, földi és halál utáni sorsának alakulását.

Jézus húsvét (a kovásztalan kenyerek ünnepe) előtt hat nappal ment a Jeruzsálemtől két és fél kilométerre keletre fekvő Betániába, Lázár falujába, ahol meg szokott szállni, hogy az ünnepet a szent városban töltse tanítványaival. Ahogy az evangélium említi, egy bizonyos poklos Simon házánál vendégeskedett, amikor is egy asszony, Mária, drága olajjal megkente Jézus fejét és lábát. Júdás ekkor határozta el, hogy elárulja Mesterét. Felajánlotta szolgálatait a főpapoknak, akik harminc ezüstöt adtak neki.

Jézus a következő napon vonult be szamárháton Jeruzsálembe, ahol Messiásként dicsőítette a tömeg; majd éjszakára visszament Betániába. Útja másnap ismét Jeruzsálembe vezetett. Útközben megátkozott egy terméketlen fügefát. Márk beszámolója szerint négy nappal húsvét előtt került sor a Szentély megtisztítására: Jézus kiűzte az árusokat és pénzváltókat a Templom-hegyről Ézsaiás prófétára hivatkozva: „Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt." (Márk evangéliuma 11:17)

Ezekben a napokban Jézus számos példabeszédet, tanítást, próféciát mondott el hallgatóinak: többek között a gyilkos szőlőművesekről, a királyi menyegzőről, a tíz okos és balga szűzről vagy a talentumokról szóló példázatokat. Bölcsen válaszolt az adózásra, feltámadásra vonatkozó provokatív kérdésekre, alapvető fontosságú próféciákat közölt Jeruzsálem és a Templom pusztulásáról, e világkorszak végéről és annak előjeleiről, a végidők Nagy Nyomorúságáról, saját visszajöveteléről, a nemzetek ítéletéről - és mindezek mellett többször is beszélt tulajdon szenvedéséről, keresztre feszíttetéséről és feltámadásáról.

Két nappal a páskaünnep előtt a főpapok titkos határozatot hoztak Jézus megöléséről. Jézus ezzel egy időben közölte tanítványaival, hogy két nap múlva elfogják és megfeszítik őt; de előrejelzését nem értették.

Az utolsó vacsora egy szédereste volt

Csütörtökön - niszán hónap 13-án - Jézus utasítására tanítványai Jeruzsálem egyik házában elkészítik a páskabárányt. Este - vagyis niszán 14-ének első óráiban - Jézus (Mózes rendtartásának megfelelően) tanítványaival elfogyasztja a páskabárányt, azaz a Törvény alapján megünneplik Izrael Egyiptomból való kivonulását. A húsvét, azaz a peszach/páska (magyarul: elkerülés) ünnepét Isten rendelte el, hogy Izrael fiai minden évben kifejezzék tiszteletüket az Úrnak, mert Ő szabadította meg őket az egyiptomi rabszolgaságból. A zsidók több száz évig éltek Egyiptomban, miután Jákob és háza népe letelepedett Gósen földjén, míg végül az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adott ígéretet beteljesítette Isten (Mózes 1. könyve 46:3-4). József, Jákob fia, akit testvérei eladtak rabszolgának Egyiptomba, maga is hitt az Ígéret Földjére való visszatérésben, hiszen végrendeletében meghagyta, hogy bebalzsamozott tetemét vigyék majd magukkal oda, amikor hazatérnek (Mózes 1. könyve 50:24).

Mózes 2. könyvének 11. fejezetében Isten Mózes által közli a tizedik és egyben végső csapást, amelyet az egyiptomiakra és hamis isteneikre fog mérni: az Úr pusztító angyala megöli minden család elsőszülöttjét - még a háziállatokét is. A 12. fejezet tartalmazza azokat a lépéseket, amelyeket ha követnek Izrael fiai, elkerüli őket a csapás. Családonként egy egyéves, ép, hibátlan hím bárányt kellett elkülöníteniük niszán 10-én, amit 14-én este meg kellett ölniük, és vérét a ház bejáratának két ajtófélfájára és szemöldökfájára kellett kenniük. A bárány vére miatt kerülte el őket a csapás: védelmet kaptak az Úrtól a pusztítóval szemben. Végül is a tizedik csapás következménye lett Izrael Egyiptomból való kivonulása. E történelmi eseményre való emlékezés végett rendelte el Isten a peszach ünnepét, melynek középpontjában a „páskabárány" áll.

Az emlékünnepen három szimbolikus ételt kellett fogyasztaniuk Izrael fiainak: a bárány húsát, maceszt és keserű füveket. A bárány húsa a helyettesítő áldozatot jelképezte, amely Isten ítéletét hordozta, s ez által tette lehetővé Izrael számára a szabadulást. A macesz (kovásztalan kenyerek) az áldozat ártatlanságát, tisztító hatását fejezi ki. A keserű füvek a bárány szenvedésére emlékeztetnek.

A páska örök emlékünnep (Mózes 2. könyve 12:14), amelynek szertartását a Törvény előírta: a bárány megölése, a macesz elkészítése, a keserű füvek fogyasztása, a gyermekeknek az ünnep eredetére, tartalmára vonatkozó kérdéseire adott válaszok mind az Exodus történetének átismétlése (Mózes 2. könyve 12:26-27). Az évenként ismétlődő ünnep egyetlen konkrét történelmi eseményre tekint vissza: egyetlen igazi peszach létezik.

Jézus és tanítványai az evangélium elbeszélése szerint a páskaszertartás rituális formáját követték. Ezt szédernek (rend) nevezik. Az Úr megváltásának négyszeres örömét fejezi ki az, hogy a páskaszertartás során négy pohár bort fogyasztanak: „Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istenetekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz munkái alól." (Mózes 2. könyve 6:6-7) A széderesti örvendezésnek négy oka tehát az, hogy az Úr Izraelt kivitte, megszabadította, megmentette és saját népévé fogadta. Az evangéliumi páskavacsora vezetője a názáreti Jézus volt, aki az első pohár bort az ég felé emelve mondta el a kiddust, ami megszentelő imát jelent (Máté evangéliuma 26:27). A korabeli tradíció alapján ezután következett a „kézmosás", vagyis a megtisztulás ceremóniája; Jézus azonban a tanítványainak még a lábát is megmosta (János evangéliuma 13:4-5), bár Péter ezt eleinte nem akarta megengedni.

A legfiatalabb jelenlévő a szokás szerint az ünnepre vonatkozó kérdést tesz fel. A Názáreti utolsó páskavacsoráján János apostol volt a legfiatalabb résztvevő, aki Jézus jobbján foglalt helyet, és a hagyománynak megfelelően a Mesterre támaszkodott. Valószínűleg ő tette fel a szertartás eredetére vonatkozó kérdéseket is (János evangéliuma 13:23).

Az úrvacsora alapítása

Közben kitöltik a második pohár bort, a vezető pedig a kérdésre válaszolva elmondja a páska történetét, azután másodszor is kézmosás következik. A felső és középső maceszt darabokra törik, szétosztják, majd bemártják a keserű fűszerekbe. Feltételezhető, hogy Jézus ekkor adta körbe a kovásztalan kenyeret azzal a mondattal: „Ez az én testem." Ekkor jelentette be azt is, hogy egyik tanítványa el fogja árulni. Az apostolok megdöbbenve kérdezték, hogy kicsoda, mire Jézus azt felelte: „Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán." (János evangéliuma 13:26-27) Júdás rövidesen távozott a széderről.

Ezt követően került sor a tényleges páskavacsorára. Ezután a megmentés, újszövetségi értelemben az üdvösség poharánál vezette be Jézus az Úr asztalát, az úrvacsorát: „E pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik." (Lukács evangéliuma 22:20) A negyedik pohár az Istennel kötött szövetségért való hálaadást fejezte ki, hogy Isten elfogadta Izraelt népének (Máté evangéliuma 26:29). Ezután jelentette ki Jézus azt, hogy akkor iszik legközelebb a szőlő terméséből, amikor Isten országa eljön a földre.

Jézus és tanítványai a hagyományhoz hűen a széderestét az ún. Hallél-zsoltárok eléneklésével, Isten dicsőítésével fejezték be. Hátborzongató belegondolni abba, hogy Jézus néhány órával a letartóztatása, szenvedése, majd keresztre feszítése előtt a 118. zsoltár messiási próféciáit énekelte követőivel együtt, tudatában annak, hogy azok mind rá vonatkoznak: „A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!" (Zsoltárok könyve 118:22-24)

A szenvedő Messiás

Az utolsó páskavacsora elfogyasztása és az Úr asztalának elrendelése után Jézus és tanítványai az Olajfák-hegyére, a Getsemané-kertbe vonulnak. Már éjszaka van, a Názáreti imádkozik és gyötrődik, a halál erőivel viaskodik - míg tanítványai alszanak. Júdás vezetésével érkezik meg a főpapok vallási rendőrsége. Jézust letartóztatják, Júdás csókkal árulja el Mesterét.

A Názáreti első kihallgatására azonnal sor kerül Kajafás és az írástudók, vének előtt. Hamis tanúkat állítanak vele szemben, akik egymásnak ellentmondó vádakat fogalmaznak meg. A kihallgatás végén a főpap kérdésére Jézus jóváhagyja, hogy ő a Messiás, ezért halálra ítélik. A vallási rendőrség megalázza, leköpdösik, arcul verik. Közben Pétert felismeri a főpapi személyzet, hogy a Názáreti követője, ő pedig a híres próféciának megfelelően háromszor megtagadja őt, mielőtt a kakas kukorékolna.

Péntek reggel hat óra körül Jézust megkötözve átadták Pilátusnak, aki a vádakat megalapozatlannak tartotta, ezért szabadon akarta bocsátani. Júdás, miután látta Jézus elítélését, megbánta tettét, a harminc ezüstöt a főpapok elé dobta, majd felakasztotta magát. A pénzért mezőt vettek temetkezési helyül az idegenek számára: ez a nevezetes Vérmező. Pilátus, miután megtudta, hogy Jézus galileai, Heródeshez küldte, aki szerette volna rávenni a Názáretit, hogy csodát cselekedjen előtte. Miután e szándéka meghiúsult, ő is megalázta, és visszaküldte Pilátushoz.

A római helytartó ezután is szeretett volna kimaradni Jézus peréből. De végül a főpapok által manipulált tömeg Jézus helyett Barabás szabadon bocsátását követelte. A korabeli szokás szerint Pilátus megmosta kezét, így határolódott el a döntéstől; de ennek ellenére Jézust megostoroztatta és kiszolgáltatta a római katonáknak, akik bíborba öltöztették, fejére töviskoronát tettek, kezébe nádszálat; arcul verték és köpdösték, kicsúfolták, majd a kivégzés előtt felöltöztették saját ruhájába.

Az ún. „keresztúton" a kürénéi Simon vitte Jézus után kivégzőeszközét. A Názáreti Jézust a Koponya helyén (Golgotha) feszítették keresztre két rablóval együtt délelőtt kilenc órakor. Jézus imádkozott gyilkosai bűnbocsánatáért, akik elosztották ruháit, köntösére pedig sorsot vetettek. A kereszten felirat is olvasható volt, amely tartalmazta kivégzésének okát héber, görög és latin nyelven: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya". Mirhás borral kínálták, de visszautasította. Amikor haldoklott, akkor is szidalmazták és gúnyolták az ott lévő főpapok, katonák, az egyik megfeszített rabló és a tömeg. Kivégzését végignézte anyja és néhány követője is.

Déltől délután három óráig teljes sötétség borult a földre. Három órakor Jézus, miután így imádkozott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?", szellemét-lelkét az Atyára bízta. A Templom kárpitja ekkor középen kettéhasadt. Jézus Krisztus lelke és szelleme először lement a paradicsomba, majd a sötétség helyére, a pokolba is. A halálát kísérő jelenségek hatására egy római százados és számos ember megtért. A kereszten függő Jézus csontjait a katonák azért nem törték össze, mert már halott volt a sábbát beköszönte előtt. De az egyik katona a holttest oldalába döfte a lándzsáját, ahonnan vér és víz jött ki.

Arimathiai József még a sábbát beállta előtt bement Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét. Nikodémus, az „éjszakai tanítvány" pedig illatos kenetet hozott, Jézus testét lepedőkbe tekerték, és egy gazdag ember sírjába helyezték, ami által beteljesedett Ézsaiás próféciája, amit a szenvedő Messiásról prófétált (Ézsaiás könyve 53:9).

A húsvét üzenete

Az Újszövetség egyértelműen állítja, hogy „a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott érettünk" (Korinthusiakhoz írt 1. levél 5:7); tehát Jézus az Isten báránya, aki a világ bűnei miatt adta életét engesztelő áldozatul, hogy az emberek elkerülhessék Isten ítéletét, az örök kárhozatot. Helyettünk sújtotta Őt Isten haragja. Áldozatának akkor van hatása, ha személyesen elfogadjuk őt engesztelő áldozatunknak, és hiszünk a vérében, hogy az által Isten bűnbocsánatot ad a megtérő embernek. A keresztény bibliaértelmezés szerint az ószövetségi páskabárány Jézus Krisztusnak az előképe. Jézus szenvedésével és halálával beteljesedett az engeszteléssel szemben támasztott isteni követelmény, s így minden ember számára megnyílt az út az Istennel való megbékélés felé.

Szombaton Jézus teste a sírban pihent, míg a lelke-szelleme a Hádészban (Seolban) volt. A főpapok a sírt őrizet alá helyeztették. Niszán 15-e volt, a kovásztalan kenyerek ünnepe.

Ez az ünnep hét napig tartott 15-e és 21-e között, sábbáttal kezdődött és fejeződött be. Ezeken a napokon a kovász tilalma volt érvényben: tilos volt enni, még birtokolni is. A kovász a Bibliában a bűnt jelképezi. Jézus teste kovásztalan volt, mert nem lakozott benne bűn. Mentes volt a rothadás és a halál átkától („...nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson" - Zsoltárok könyve 16:10b). Jézus testét az igaz embereknek kijáró tiszteletadással gazdag ember sírjába helyezték, nem úgy, mint a rablókét, akiknek teste a városon kívüli szemétdombra került. Az Újszövetség tanítása szerint, akik Jézus Krisztussal közösségben vannak, azok a kovásztalan kenyerek ünnepében élnek újjászületésük után. Személyes erkölcsi feladatuk az, hogy kutassák föl és távolítsák el életükből a „régi kovászt", és „új tésztává" legyenek, vagyis kovásztalan kenyérré, mert - mondja Pál apostol - egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Az apostol következtetése: „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában." (Korinthusiakhoz írt 1. levél 5:8)

Jézus és az első zsenge feltámadása

Jézus feltámadása niszán 16-án, vasárnap a kora reggeli órákban történt, vagyis az ószövetségi első zsenge ünnepén. Az örömhírt az Úr angyala először az asszonyokkal közölte, akik a sírt üresen találták. Az első zsenge ünnepe a kovásztalan kenyerek ünnepének második napjára esik, amikor is Jézus lelke-szelleme feljött a Seolból, és egyesült a testével úgy, hogy abban minőségi változások következtek be. Az első zsenge ünnepén kezdődött el az aratás egy kéve árpa learatásával, melyet bottal kicsépeltek, majd a magot megpörkölték, szélben megrostálták, azután megszitálták. A lisztet olajjal keverték össze, majd ezt meghintették kevés tömjénnel. A zsengét meglengették az Úr előtt.

A szertartásnak több célja is volt: egyrészt Istennek adták a dicsőséget a termésért; másrészt az Istennek adott áldozat garanciát és reménységet jelentett a termény sikeres betakarításához; emellett ezen a napon kezdődött el a héthetes (49 napos) visszaszámlálás a hetek ünnepéig.

Az első zsenge ünnepe akkor teljesedett be, amikor Jézus halhatatlan és romolhatatlan testtel maga mögött hagyta a poklot és a sírt. Ahogy egy kévében több kalász van, Jézus föltámadásával egy időben több ószövetségi szent is föltámadt a halálból: „A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt. És kijővén a sírokból, a Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének." (Máté evangéliuma 27:52-53) Ezt az eseményt nevezi Pál apostol a feltámadás első szakaszának, amikor ezt írja: „Első zsenge a Krisztus." (Korinthusiakhoz írt 1. levél 15:23) Jézus feltámadása az egész emberiség feltámadása számára garancia, és egyben reménység is. A feltámadás az aratáshoz hasonlóan két részből áll: a magból és a pelyvából, vagyis az igazak és a gonoszok föltámadásából, amint azt már Dániel próféta is előre jelezte.

A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás történetét többek között az teszi egyedülállóvá és különlegessé, hogy hisz a feltámadásban, az örök üdvösségben és kárhozatban. Feltámadása után Jézus csak tanítványainak jelent meg, hiszen a világ elutasította őt. A feltámadás eseményének szemtanúit, az őröket a főpapok hazugságra vették rá, hogy azt híreszteljék: Jézus testét tanítványai ellopták a sírból. Az ezzel kapcsolatos polémia a mai napig is tart. Jézus feltámadásának hiteles tanúiként a keresztények a következő személyeket fogadják el: a temetőbe kimenő asszonyokat, Mária Magdolnát, Máriát (János és Jakab apostol anyját), Johannát és Salomét. Utánuk az Emmauszba igyekvő két tanítványnak jelent meg még vasárnap; majd Péternek; aztán még ugyanaznap este tíz apostolnak. Egy hét múlva Tamásnak; majd Péternek, Jánosnak, Jakabnak, Natanaélnek, Tamásnak és még két tanítványnak Galileában; aztán ötszáz embernek egyszerre; majd a másik Jakabnak (saját féltestvérének); és végül Saulnak, a későbbi Pál apostolnak.

A feltámadással bekerült az új világ alapja a régi világrendszerbe. Azóta zajlik a kettő közötti kozmikus konfliktus, melynek kimenetelét véglegesen a Názáreti Jézus Krisztus visszajövetele és a feltámadás soron következő szakaszainak megvalósulása, valamint a nemzetek ítélete és az örök ítélet fogja eldönteni. Addig is a Názáreti tanítványainak küldetése az, hogy ezt az élő reménységet őrizzék és hirdessék a nemzeteknek.

Mózes ötödik könyve 16.

A peszach

1. Őrizd meg a kalászérés hónapját, hogy tarts peszáchot az Örökkévalónak, a te Istenednek, mert a kalászérés hónapjában vezetett ki téged az Örökkévaló, a te Istened Egyiptomból, éjjel. 2.És áldozz peszácháldozatot az Örökkévalónak, a te Istenednek, juhot és marhát ama helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló, hogy ott lakoztassa nevét. 3. Ne egyél mellette kovászost, hét napig egyél mellette kovásztalant, a sanyarúság kenyerét, mert sietséggel mentél ki Egyiptom országából, hogy megemlékezzél ama napról, melyen kijöttél Egyiptom országából, életed minden napján át. 4. És ne lássék nálad kovász egész határodban hét napig; és ne maradjon éjjelen át a húsból, melyet áldozni fogsz este az első napon, reggelig. 5. Nem áldozhatod a peszácháldozatot kapuid egyikében, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked; 6. hanem arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy ott lakoztassa nevét ott áldozd a peszácháldozatot este, mikor lenyugszik a nap, abban az időben, mikor kijöttél Egyiptomból. 7. Főzd meg és edd meg ama helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened; reggel pedig megfordulsz és hazamész sátraidba. 8. Hat napon át egyél kovásztalant és a hetedik napon záróünnep az Örökkévalónak, a te Istenednek, ne végezz munkát.

A hetek ünnepe

9. Hét hetet számlálj magadnak; attól fogva, hogy kikezdi a sarló a lábán álló gabonát, kezdj el számlálni hét hetet. 10. És tarts hetek ünnepét az Örökkévalónak, a te Istenednek, a te kezed önkéntes ajándékával, melyet adsz aszerint, amint megáld téged az Örökkévaló, a te Istened. 11.És örülj az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, te, fiad, leányod, szolgád, szolgálód és a levita, aki kapuidban van, meg az idegen, az árva és az özvegy, ki közepetted van, azon a helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy nevét ott lakoztassa. 12. Emlékezzél meg, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, és őrizd meg és tedd meg ezeket a törvényeket.

A sátrak ünnepe

13. Sátrak ünnepét tarts hét napig, midőn betakarítasz szérűdről és sajtódból. 14. És örülj ünnepeden, te, fiad, leányod, szolgád, szolgálód, a levita, az idegen, az árva és az özvegy, akik kapuidban vannak. 15. Hét napig ünnepelj az Örökkévalónak, a te Istenednek, azon a helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló; mert megáld téged az Örökkévaló, a te Istened minden termésedben és kezed minden munkájában, hogy te csak vidám légy.
16. Háromszor az évben jelenjék meg minden férfi-személyed az Örökkévaló, a te Istened színe előtt ama helyen, melyet kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén; és ne jelenjék meg senki az Örökkévaló színe előtt üresen. 17. Kiki (adjon) az ő keze ajándéka szerint, az Örökkévaló, a te Istened áldása szerint, melyet adott neked.

2. A nép kormányzása

a) Bírák és igazságszolgáltatás

18. Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapuidban, melyeket az Örökkévaló, a te Istened ad neked, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igazságos ítélettel. 19. Ne hajlítsd el az ítéletet, ne ismerj tekintélyt és ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemeit és elferdíti az igazak szavait. 20. Igazságot; csak igazságot kövess, hogy élj és elfoglaljad az országot, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.

A bálványimádás ellen

21. Ne ültess magadnak ligetet, semmi fát az Örökkévaló, a te Istened oltára mellé, melyet készítesz magadnak. 22. És ne állíts föl magadnak oszlopot, melyet gyűlöl az Örökkévaló, a te Istened.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 28., szerda

Németh Sándor - Ne légy langyos, hanem égj tűzben!

Laodikea városának nem volt saját, élő vízforrása, így viszont kénytelenek voltak a lakosok egy messziről elvezetett, útközben kihűlt, használhatatlan vizet fogyasztani. Ez szemléletes példája annak, hogyan válnak egyes keresztények alkalmatalanná, hasztalanná Isten munkájában, mások viszont pont ellenkezőleg, tüzesek, hűségben szolgálják az Urat. 

Ahogy a béka a forró vízből kiugrik, a langyosban viszont meghal, a langyos gyülekezetekben meghalnak a keresztények, a Szellem tüzétől viszont majd' kiugranak a bőrükből, teljes szívvel beugranak a szolgálatba. A Szent Szellemmel való közösség életérzéssé kell váljon, így maradhatunk meg állandóan az Ő vezetésében. Ha ez a tűz beivódik a csontjaink legmélyére, olyan "sebesüléseket" okoz, hogy állandóan, belülről ösztönözve vagyunk a közösségre, ez pedig megvéd a kiégéstől.

JOYCE MEYER - KIKEZDHETETLEN BIZALOM, 4. részlet a könyvből

Bizonyosság 

A bizalom magabiztosság is! Mindannyian tudjuk, mennyivel könnyebb az élet, ha magabiztosak vagyunk. Ha hisszük, hogy meg tudunk csinálni valamit, az lehetővé teszi számunkra, hogy bátran, örömmel és pozitív elvárással éljük az életet. Nekünk, akik Jézusban hiszünk, a magabiztosságunknak Benne kell gyökereznie. Mindannyiunknak van magabiztosságunk néhány területen, de az élet minden területén magabiztosak lehetünk, ha Istenbe vetjük a bizalmunkat. Például néha magabiztos vagyok, amikor konferencián tanítok, más alkalommal azonban nem. Ilyenkor dönthetek úgy, hogy magabiztos leszek, amíg a magabiztosságom Krisztusban gyökerezik, és nem önmagamban, vagy abban, hogyan érzem magam. 

Pál apostol nagyon egyértelműen fogalmazott, mikor azt állította, nem a testben bízik. Bár számos vele született előnnyel rendelkezett, nem ezekbe a külsőségekbe vetette a bizalmát. Kihangsúlyozza, hogy a mi magabiztosságunk csak Krisztusban lehet. (ld. Filippi 3:3). A bizalom bizonyosság abban a személyben, akiben megbízunk, és a Krisztusban való magabiztosság megnyugtat! Megkönnyíti a munkánkat, mert elhisszük, hogy meg tudjuk tenni, amit meg kell tennünk. A magabiztos bizalom megszünteti a stresszt, nyomást, aggódást, és a bukástól való félelmet. Azt mondtam, hogy akkor is lehetünk magabiztosak, ha nem érezzük magunkat magabiztosnak, és ez egy nagyon fontos szempont. 

Az érzések ingatagok, bármikor változhatnak anélkül, hogy észrevennénk, így abba fektetni a bizalmunkat, hogyan érezzük magunkat, nem túl bölcs dolog. Lehet, hogy jelentkezel egy állásra, és eleinte magabiztosnak érzed magad, mert úgy gondolod, rendelkezel a szükséges készségekkel. De az interjúd felénél olyan érzésed támad, hogy az interjúztató személy nem igazán kedvel téged, és ettől a gondolattól (ami lehet, hogy nem is igaz) hirtelen elveszíted a magabiztosságodat. Ha azonban a bizonyosságod Istenben van, akkor bízhatsz Benne, hogy Ő majd jóindulatot támaszt feléd, és azzal a bizonyossággal folytathatod az interjút, hogy ha ez a megfelelő állás a számodra, akkor meg is fogod kapni. 

A sátán nem akarja, hogy magabiztosak legyünk, mert tudja, hogy magabiztosság nélkül nem érünk el túl sokat az életben. Még a nagyon tehetséges, intelligens és hozzáértő embereknek is szükségük van magabiztosságra. Olyan számunkra a magabiztosság, mint a repülőnek a kerozin: a repülőnek megvan mindene ahhoz, hogy alkalmas legyen a repülésre, mégis a földön marad üzemanyag nélkül. Lehetetlen folyamatosan magabiztosnak lennünk, ha a magabiztosságunk nem a megfelelő helyen - emberekben, vagy tárgyakban - nyugszik, mivel ezek változhatnak; Isten azonban soha nem változik meg, és nem hazudik! Ő a Szikla, amelyre állhatunk egy olyan világban, amely gyakran a bizonytalanság örvénylő tengere.

Mózes ötödik könyve 15.

Az adósságokról

1. Hét év végén tarts elengedést. 2. Ez pedig az elengedés módja: Engedje el minden hitelező az adósságot, amit kölcsönzött felebarátjának. Ne szorítsa felebarátját és pedig az ő testvérét, mert elengedést hirdettek az Örökkévalónak. 3. Az idegent szoríthatod, de amid lesz neked a testvérednél, azt engedje el kezed. 4. Csakhogy nem lesz közepetted szűkölködő, mert megáld téged az Örökkévaló az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul, hogy azt elfoglaljad, 5. de csak ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára; hogy megőrizd, hogy megtegyed mindazt a parancsot, melyet ma neked parancsolok. 6. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáld téged, amint szólt hozzád; és te kölcsönadsz sok népnek, de te nem fogsz kölcsönvenni, te uralkodsz sok népen, de rajtad nem fognak uralkodni.
7. Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike, kapuid egyikében, a te országodban, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet testvéred előtt, aki szűkölködő. 8. De nyisd meg kezedet neki és adj kölcsön neki szükségéhez mérten, amennyire szüksége van. 9. Őrizkedjél, hogy ne legyen valamely alávaló gondolat a te szívedben, mondván: Közeledik a hetedik év, az elengedés éve és irigy lenne szemed testvéredre, a szűkölködőre, hogy nem adnál neki; és ő kiált ellened az Örökkévalóhoz és vétek lesz rajtad.10. Adj bizony neki és ne irigykedjék szíved, midőn adsz neki, mert e dolog miatt áld meg téged az Örökkévaló, a te Istened minden munkádban és kezed minden szerzeményében. 11. Mert nem fog kifogyni a szűkölködő az országból, azért parancsolom én neked; mondván: Nyisd meg kezedet testvérednek, szegényednek és szűkölködődnek a te országodban.

A rabszolgák szabadonbocsátása

12. Ha eladja magát neked testvéred, a héber férfi vagy a héber nő, akkor szolgáljon neked hat évig és a hetedik évben bocsásd el szabadon magadtól. 13. És mikor szabadon bocsátod őt magadtól, ne bocsásd el üresen. 14. Ajándékozd meg őt juhaidból, szérűdből és sajtódból; amivel megáldott téged az Örökkévaló, a te Istened, abból adj neki. 15. Emlékezzél meg, hogy rabszolga voltál Egyiptom országában és megváltott téged az Örökkévaló, a te Istened, azért parancsoltam én neked ezt a dolgot ma. 16. És lesz, ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és házadat, mert jó dolga van nálad, 17. akkor vedd az árt és tedd fülére meg az ajtóra és legyen neked örök szolgád gyanánt; és szolgálódnak is így tégy. 18. Ne essék nehezedre, midőn szabadon bocsátod őt magadtól, mert egy béres kétszeres bérét szolgálta meg nálad hat éven át; és megáld majd az Örökkévaló, a te Istened mindenben, amit teszel.

Az elsőszülöttekről

19. Minden elsőszülöttet, mely születik marhádnál és juhaidnál, a hímet szenteld az Örökkévalónak, a te Istenednek. Ne dolgozz ökröd elsőszülöttjén és ne nyírd meg juhodnak elsőszülöttét. 20. Az Örökkévaló, a te Istened színe előtt edd meg azt évről évre ama helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló, te és házad. 21. Ha pedig hiba lesz rajta, sánta vagy vak, bármily rossz hiba, ne áldozd azt az Örökkévalónak, a te Istenednek. 22. Kapuidban eheted meg, a tisztátalan és a tiszta együtt, mint a szarvast és az őzet. 23. Csak vérét ne edd meg; a földre öntsd, mint a vizet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 27., kedd

Németh Sándor - Az életedben a Sátánnak még albérlete se legyen!

A szívedben is van egy fellegvár, amiben a jó és a rossz harcol egymással. Nem mindegy, hogy ki győz, ki lesz a vár ura: a Sátán, vagy Jézus Krisztus. Isten Igéje nélkül egyikünkből sem lesz jó ember. A bűn feljogosítja a Sátánt arra, hogy királyi széket építsen magának az életedben. Ne maradj a kettősségben, számold fel a kétlelkűséget és kötelezd el magad Isten Igéje mellett, akkor többé nem lesz benned királyi széke, hanem Krisztus fog a helyén trónolni örökkön örökké.

Miért ne szavazz abortusz-párti személyre?

"Péld. 6: 16-17. E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének: (…) az ártatlan vért ontó kezek.

A törvény előtt a megbízó ugyanolyan bűnös, mint z, aki a gyilkosságot elköveti. Vessünk egy pillantást arra, hogy kire adjuk le a szavazatunkat. Tegyük fel, hogy azért szavazunk egy olyan személyre, aki támogatja az abortuszt, mert ez valamilyen anyagi előnnyel fog járni nekünk. Ekkor két szellemi dolog történik. Az első, hogy az ártatlanok vére a házunkra száll. , a második, hogy ezzel félretoltuk Istent, a gondviselőnk szerepéből. Rá kell ébrednünk, hogy nem Washington a gondviselőnk, hanem Jahve Jire.

V. Mózes 27: 25. Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa!

A Biblia elmondja nekünk, hogy aki ajándékot, vagy fizetséget fogad el az ártatlanok meggyilkolásáért, arra átok száll. Valaki ezt mondhatja: „Tudom, hogy ez az ember abortusz-párti, de ha rá szavazok, több pénzem lesz.” Hiszem, hogy ez ugyanaz, mintha ajándékot vagy fizetséget fogadna el az ember. Magát a bűnt nem mi követtük el, de szavaztunk arra, vagyis „felbéreltük” azt, aki elkövette.

Szeretném hangsúlyozni: ha abortusz-párti emberre szavazunk, akkor az ártatlan gyermekek vére rajtunk lesz. Ránk száll az ártatlanok életének kioltásával járó átok, még ha nem is mi követtük azt el, mivel mi voltunk, akik megszavaztuk, „felbéreltük”. Felelősek vagyunk azért, hogy kire szavazunk.

Zsoltárok 15:1, 5. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? (…) nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen.

Dávid felteszi a kérdést: „Ki tud Istennek és az Ő erejének jelenlétében élni?” Istennek nem tetszik az, aki „fizetséget vagy ajándékot fogad el az ártatlan ellen.”Teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy ránk fognak szállni politikai atyáink és anyáink átkai, különösen akkor, ha úgy szavaztunk rájuk, hogy tudtunk róla, hogy a politikai kampányuk egyik pontja az ártatlan vér ontása – vagyis abortusz-pártiak. Arról gondoskodni tudunk, hogy semmilyen átkot se hozzunk magunkra a jövőben azzal, hogy tudatosan olyan személyre szavazunk, aki a választási győzelem érdekében hajlandó ártatlan vért ontani."
Larry Huch

Mózes ötödik könyve 14.

Pogány szertartások ellen

1. Gyermekei vagytok ti az Örökkévalónak, a ti Isteneteknek; ne vagdaljátok meg magatokat és ne csináljatok kopaszságot szemeitek között a halottért. 2. Mert szent népe vagy te az Örökkévalónak, a te Istenednek és téged választott ki az Örökkévaló, hogy légy neki tulajdon népe mind a népek közül, melyek a föld színén vannak.

Tiszta és tisztátalan állatok, halak és madarak

3. Ne egyél semmi utálatot. 4. Ez a barom, melyet megehettek: ökör, juh és kecske; 5. őz, szarvas és dámvad, a zerge, az antilop, a teó és a zemer. 6. Minden barmot, melynek hasadt patája van és kettéhasadt patája van, ami kérődző a barmok között, azt megehetitek. 7. De ezeket ne egyétek meg a kérődzők közül, és a hasadt patájúak közül: a tevét, a nyulat és tengeri nyulat, mert kérődzők azok, de patájuk nincs meghasadva, tisztátalanok azok nektek. 8. És a sertést, mert hasadt patájú az, de nem kérődző, tisztátalan az nektek: húsukból ne egyetek és dögükhöz ne nyúljatok.
9. Ezt ehetitek meg mindabból, ami a vízben van; mindazt; aminek úszószárnya van és pikkelye, megehetitek. 10. Mindazt pedig, aminek nincs úszószárnya és pikkelye, ne egyétek meg; tisztátalan az nektek.
11. Minden tiszta madarat megehettek. 12. És ez az, amit ne egyetek meg közülük: A sas, a csonttörő sas és a fekete sas; 13. a keselyű, az ölyv és a saskeselyű a maga neme szerint; 14.minden holló a maga neme szerint; 15. a strucc, a fecske, a sirály és a karvaly a maga maga szerint; 16. kuvik, a bagoly és a suholy; 17. a gödény, a héja és a búvár; 18. a gólya és a gém a maga neme szerint; a banka és a denevér.
19. És minden szárnyas csúszó-mászó tisztátalan legyen nektek, ne egyétek meg azt. 20. Minden tiszta szárnyast megehettek. 21. Ne egyetek semmi elhullottat, az idegennek, ki kapuidban van, add azt, hogy megegye; vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Örökkévalónak, a te Istenednek. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.

Tizedek

22. Tizedet adj vetésednek minden terméséből, amely terem a mezőn évről évre. 23. És edd meg az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt, hogy ott lakoztassa nevét: tizedét gabonádnak, mustodnak és olajadnak, meg elsőszülötteit marhádnak és juhaidnak, hogy megtanuld félni az Örökkévalót, a te Istenedet minden időben. 24. Ha pedig hosszabb neked az út, hogysem elvihetnéd azt, mert távol van tőled a hely, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy odahelyezze nevét; mert megáld téged az Örökkévaló a te Istened, 25. akkor add pénzben; kösd össze a pénzt kezedben és menj arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened. 26. És adjad a pénzt mindazért, amire vágyik lelked: marháért, juhért, borért és részegítő italért, mindenért, amit kér tőled lelked; és egyél ott az Örökkévaló, a te Istened színe előtt és örvendj te és házad. 27. A levitát pedig, aki kapuidban van, ne hagyd el, mert neki nincs osztályrésze és birtoka nálad.

A szegény tized

28. Három év végével vidd ki termésed minden tizedét, abban az évben és hagyd kapuidban, 29.hogy jöjjön a levita, mert neki nincs osztályrésze és birtoka nálad, meg az idegen, az árva és az özvegy, kik kapuidban vannak, hogy egyenek és jóllakjanak, hogy megáldjon az Örökkévaló, a te Istened kezed minden munkájában, amit végzel.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 26., hétfő

Idézet

Aki nyelveken szól magát építi!
Nagyon fontos, hogy a Szent Szellemmel betöltekezzünk, hogy meglegyen a szellemi beszédre való képességünk, mert a nyelvek ajándéka – a szellemi beszédet jelenti. Mivel Isten szellem, ezért amikor lélekkel imádkozunk egyáltalán nem biztos, hogy Isten tökéletes akaratának megfelelően imádkozunk, mert a lélek nem tudja felfogni Istennek a dolgait….

Amikor szellemmel beszélsz, akkor közvetlenül Istennel beszélsz a szellemed által. Ezt a képességet a Szent Szellem hozza létre a szellemünkben. Nyilvánvaló, hogy nem a pszichikai emberek tudják az egyházat építeni, hanem azok a keresztények, akik szellemben erősek. Sokféle módja van a szellem erősítésének, egyik legfontosabb erősítése a nyelveken szólás. Közvetlenül be tud így hatolni az ember Isten jelenlétébe, és a Szent Szellem tudja, hogy kell beszélni Istennel. Szent Szellem Isten szerint jár közbe értünk, másrészt a szellemünkből is leveszi azokat az információkat, amelyről a szellemünk rendelkezik, a mi állapotunk, és szükségeinkkel kapcsolatosan. Sok szükségünket nem tudjuk tudatosítani…de a szellemünk minden szükséget tudatosít, vizsgálja az egész személyiségünket, testünket is tudja…tud rólad minden információt. Amikor befogadjuk eggyé válik a szellemünkkel, és ha megőrizzük a Szent Szellem szabadságát az életünkben, és nem szomorítjuk meg, akkor a Szent Szellem segítségünkre lesz, felkarolja (mint paraklétosz- segítő, gyámolító, pártfogó) azokat a belső lelki és fizikai szükségeinket, ami miatt nekünk szükségünk van Istennek kegyelmére, beavatkozására és a Szellem ezt kibeszéli Istennek.

Titkos, absztrakt szellemi nyelv, ami az értelem számára nem érthető. Gyakran az ember értelme úgy gondolja, hogy halandzsázik, mert megszoktuk, hogy értelmesen beszélünk, épp ezért egy megalázkodásra is szükségünk van, hogy az elménket alárendeljük a szellemünknek. A szellemi beszéd az titkos beszéd Istennel, erre a kommunikációra szükséged van, mert ahogy kommunikál a szellemed a beszéd által Istennel, belekerül Isten jelenlétének erejébe és hatalmába és ennek gyümölcse az, hogy a szellemünket is elönti egyre nagyobb mértékben a Szent Szellem jelenléte.
Nekünk tényleg olyan bizalommal kell lenni az Úr ajándékai iránt, mint amikor a gyermek bízik a szülőben, hogy jó ajándékot ad neki. Ha Szent Szellemet kérünk az Atyától, akkor nem ad nekünk mást!

Látni a keresztények életében, akik szeretnek nyelveken imádkozni, összehasonlíthatatlanul erősebb szellemű hívők, mint azok akik nem becsülik meg a nyelveken szólás ajándékát. Látásra meg tudom mondani nektek, hogy kik azok akik egyáltalán nem imádkoznak nyelveken, azok fején, és arcán lehet látni, hogy a szellemi beszéd náluk egy nagyon ritka esemény, nem használják a Szent Szellemnek ezt az ajándékát, azonnal lehet látni egy arcon, hogy kik azok, akik rendszeresen a szellemük által is beszélnek az Istenhez, aki Szellem.

HA NEM ÚJÍTOD MEG A NYELVEKEN SZÓLÁS AJÁNDÉKÁT AZ AJTÓT AZ ISTEN TERMÉSZETFELETTI BIRODALMÁBA, MAGAD ELŐTT ZÁROD BE!!!!

MINDEN AJÁNDÉKHOZ A SZELLEMI KOMMUNIKÁCIÓ VEZET, HA NEM FOGSZ SZELLEMILEG KOMMUNIKÁLNI, MÁS TERÜLETEN, MÁS AJÁNDÉKOK SEM FOGNAK MEGNYILVÁNULNI, MERT AZ AJÁNDÉKOK SZELLEMI TERMÉSZETŰEK!

És kihatással van a prédikációra is, és ezért van annyi pszichikai (fejbeszéd) beszéd az egyházba, mert a prédikátorok nem használják a nyelveken szólás ajándékát, nem töltenek órákat azzal, hogy Isten Szellemében imádkoznak. Nem kell megijedni az ilyen imaóráktól, ugyan az elméd közvetlenül nem húz hasznot. Ez a legfontosabb a hívő életünkben, hogy a szellemünk erős legyen, legyen feltöltve Isten Szellemének az erejével, Krisztus természetével, mert ha a Szent Szellem által imádkozom, a Szent Szellem a Krisztusból merít, és a Krisztusi természetet adja át nekünk!

MEG KELL ÚJULNI A NYELVEKEN IMÁDKOZÁSBAN!

Németh Sándor

R.W. Schambach - Bizonyságok a csodatevő kenet c. könyvből 3.

Fél kilenckor beállított a postás. Talán Isten így fogja elintézni - gondolta a hölgy. Felbontotta a hat borítékot, amit kapott. Tudod, milyen érzés átnézni a postádat, amikor pénzt vársz? Azonban pénzt nem talált - helyette számlák érkeztek! Hát nem olyan, mintha az ördög bújt volna meg a háttérben? Most, hogy már erős a hite, és Istenben bízik a pénzügyei dolgában, kap négy számlát. Fogta és kitette a befizetendő csekkeket az asztalra. Így szólt: „Uram, míg rendezed a lakbért, kérlek, ezt a négy számlát is csapd hozzá!”

Már kilencre járt, amikor csengett a telefon. Egy nőtől jött a hívás, a nevére sem emlékezett.

"Tudnod kell, ki vagyok” - kezdte a hölgy. „Kölcsönadtál egy kis pénzt tizennégy vagy tizenöt éve."
"Igen! Már emlékszem.“ Nem számított rá, hogy valaha viszontlátja azt a pénzt.

„Kedvesem!” - folytatta a hang. „Tudom, úgy gondoltad, már soha nem fizetem vissza. De múlt éjjel elkapott valami.” Elmondta, Chicagóban volt és vásárolt, amikor valami lehengerlő erő megragadta és mintha a State utca felé lökdöste volna. A Pacific Garden Mission épületénél találta magát, ahol Billy Sunday üdvösségre jutott. Sokszor jártam azon a helyen - még mindig nyitva áll, és sokan üdvösségre leltek a misszióban. Csakhogy ez a nő életében soha nem volt missziós állomáson. A Szent Szellem bevonszolta oda, és ő helyet foglalt az utolsó sorban. Egy férfi a szószék mögé lépett, belefogott az üzenetébe, és a végén megtérésre szólított. A hölgy lábra állt - most ugyanaz az az erő, ami levonszolta a State utcán, tovább húzta a folyosón előre. Azon kapta magát, hogy a pódium előtt térden állva éppen örök életet nyer.

Részemről most jön a történet legjobb része: az a nő nem csak üdvösségre jutott, hanem miközben ott térdelt, egy második áldást is kapott - meghallotta Isten hangját! Isten ezt mondta neki: „Emlékszel arra a nőre, aki belement, hogy neked pénzt adjon kölcsön tizennégy évvel ezelőtt?”
„Igen Uram, emlékszem” - felelte.
„Azt akarom, hogy fizesd vissza. Ezt hívják kártalanításnak, és gyakorolni kell, amikor csak lehet.”
„Rendben, Uram, megkeresem a lakhelyét, és küldök neki egy csekket.”
„Ne csekket küldj!” - mondta Isten. „Készpénzre van szüksége, és azt akarom, hogy ne csak a tartozásodat fizesd vissza, hanem toldd meg hat százalék kamattal is, amennyi tizennégy év után jár!” Isten igazságos Isten, nem igaz?

„Uram, nem tudom, hogyan lépjek vele érintkezésbe."
Erre Isten megadta neki a telefonszámot! Ő még a telefonszámodat is ismeri. Tudja, milyen határidők állnak előtted, és hol találhat meg, hogy teljesíthesd azokat. „Reggel tízkor lesz rá szüksége” - közölte.

A kilakoltatás előtt álló hölgy meglátogatta régi barátját a házánál, felvette a pénzt, és még vissza is ért pár perccel tíz előtt. A tisztviselő már várta. Letett az asztalra négyhavi lakbért, a következő négy hónapit előre kifizette, és a rendőr eltépte a kilakoltatásról szóló végzést.

Mire a hölgy végzett a történetével, már csak egy kérdésem maradt: "Hát nem boldog, hogy bízott Istenben?”

Halleluja! Semmi problémád - nincs másra szükséged, mint hogy bízz Istenben; ez minden!

Mózes ötödik könyve 13.

c) Törvény azok ellen, akik pogányságra csábítanak

1. Mindazt, amit én parancsolok nektek, azt őrizzétek meg, hogy megtegyétek; ne tégy hozzá és ne vegyél el belőle.

A hamis próféta

2. Ha támad közepetted próféta vagy álomlátó, és ad neked jelt vagy csodát; 3. és bekövetkezik a jel és a csoda, amelyről neked szólt, mondván: Menjünk más istenek után, amelyeket te nem ismersz, és szolgáljuk azokat. 4. ne hallgass annak a prófétának a szavára, vagy arra az álomlátóra, mert megkísért benneteket az Örökkévaló, a ti Istenetek, hogy megtudja, vajon szeretitek-e az Örökkévalót, a ti Isteneteket egész szívetekkel és egész lelketekkel. 5. Az Örökkévaló, a ti Istenetek után járjatok, őt féljétek, az ő parancsolatait őrizzétek meg, szavára hallgassatok, őt szolgáljátok és hozzá ragaszkodjatok. 6. Az a próféta pedig vagy az az álomlátó ölessék meg, mert felszólított elpártolásra az Örökkévalótól, a ti Istenetektől, aki kivezetett benneteket Egyiptom országából és aki megváltott téged a rabszolgák házából; hogy eltántorítson téged arról az útról, melyet parancsolt neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy azon járj. Így irtsd ki a rosszat közepedből.

Kísértés a saját családjában

7. Ha el akar csábítani testvéred, anyád fia, vagy fiad, vagy leányod, vagy kebleden levő feleséged, vagy felebarátod, ki olyan, mint a tenlelked, titokban, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneteket, melyeket nem ismertél sem te, sem őseid; 8. ama népek istenei közül, melyek körülöttetek vannak, közel hozzád, vagy távol tőled, a föld egyik szélétől a másik széléig 9. ne engedj neki és ne hallgass rá és ne könyörüljön szemed rajta, ne kíméljed és ne leplezgesd őt,10. hanem öld meg őt; a te kezed legyen rajta először, hogy megöld és az egész nép keze azután. 11. Kövezd meg kövekkel, hogy meghaljon, mert el akart téged tántorítani az Örökkévalótól, a te Istenedtől, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából.12. Egész Izrael pedig hallja és féljen, hogy ne tegyenek többé ilyen gonosz dolgot közepedben.

A bálványimádással beszennyezett város

13. Ha hallod városaid egyikében, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad, hogy ott lakjál, mondván: 14. Kijöttek alávaló emberek közepedből és eltántorították városuk lakóit, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneket, melyeket ti nem ismertek; 15. akkor keress, vizsgálj és kérdezz jól és íme igaz, bizonyos a dolog, megtörtént ez az utálat közepetted, 16. verd le ama város lakóit a kard élével, kiirtva azt és mindent, ami benne van, meg barmát, a kard élével. 17.Egész zsákmányát pedig gyűjtsd össze piacára; égesd el tűzben, a várost meg egész zsákmányát teljesen az Örökkévalónak, a te Istenednek és maradjon örök rom, ne építsétek többé föl. 18. És ne tapadjon kezedhez semmi az átokból, hogy megtérjen az Örökkévaló fölgerjedt haragjától és kegyelmet adjon neked és megsokasítson téged, amint megesküdött őseidnek, 19. hogyha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd mind az ő parancsolatait, melyeket én ma neked parancsolok, hogy azt tedd, ami helyes az Örökkévaló, a te Istened szemeiben.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 23., péntek

JOYCE MEYER - KIKEZDHETETLEN BIZALOM. 3. részlet a könyvből

Isten jelleme

A merriam-webster.com szótár a bizalmat így határozza meg: „hit, hogy valaki vagy valami megbízható, jó, őszinte, hatékony stb.” A bizalom attól függ, hogy mit tudunk annak a jelleméről, akiben bízni kellene. Ha nem tudjuk elhinni, hogy az a személy jó, igaz, kedves, jóindulatú és megbízható, akkor nem tudjuk belé vetni a bizalmunkat.

Rájöttem, hogy Isten jellemének alapos tanulmányozása elképesztően nagy segítségemre volt abban, hogy megtanuljam, hogyan tudom teljesen Istenbe vetni a bizalmamat. Például Isten jellemének egyik olyan vonása, amely vigasztalást jelent a számomra, az, hogy Ő igazságos. Ez azt jelenti, hogy Ő a rossz dolgokat mindig rendbe fogja tenni. Nagyon sokszor megtapasztaltam az Ő igazságosságát az életemben, és ha úgy érzem, hogy igazságtalan vagy jogtalan bánásmódban van részem, bízhatok Istenben, hogy a rossz dolgokat helyreteszi a maga módján, maga idejében. Az élet nem mindig igazságos, de Isten igen, és amikor belé vetjük a bizalmunkat, megszabadulva a terhünk súlyától, Ő elkezd értünk munkálkodni és igazságot szolgáltat az adott helyzetben.

Az, hogy Istenre bízom az igazságszolgáltatást, megszabadít attól a nehéz feladattól, hogy magam próbáljam megoldani. Isten tisztán egyértelműen kimondja az Igéjében, hogy Övé a bosszúállás, és megfizet az Ő népe ellenségeinek:

"Mert ismerjük Azt, Aki így szólt: „Enyém a bosszúállás [a megtorlás és az igazságszolgáltatás Rám hárul], én megfizetek [a bűnösöknek], ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az Ő népét.” Zsidó levél 10:30.

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk Isten igazságát, késznek kell lennünk Rá bízni az adott helyzetet, és nem próbálhatjuk megoldani mi magunk. Ez a neheze! Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy a végkimerülésig próbálok gondot viselni magamról – sikertelenül –, míg végre hajlandó vagyok próbát tenni az Istenbe vetett bizalommal. Ha megtesszük, és elkezdjük megtapasztalni az Ő hűségét, könnyebb lesz újra és újra bízni. Istenben bízni azért is jelent nagy kihívást, mert Ő nem mindig adja meg nekünk azonnal azt, amit kérünk. Ahhoz, hogy kapjunk Istentől, hit és türelem kell. A várakozás próbára teszi, és új szintre emeli a hitünket.

Isten jó, könyörületes, szent, és kedves. Ő kegyelmes, hűséges és igaz. Isten szeretet! Ő ugyanaz mindörökké, és bízhatunk abban, hogy megtartja a szavát. Könnyű bízni valakiben, akiről elhisszük, hogy szeret minket, és nemcsak van hatalma, hogy segítsen nekünk, de akar is segíteni! Isten arra vár, hogy segíthessen neked és nekem, csak bíznunk kell Benne, hogy megteszi.

Ahogy visszanézek az életemre, határozottan állíthatom, hogy Isten hűséges. Mindig ott van mellettünk, még akkor is, ha nem látjuk, vagy nem érezzük. Amíg hisszük, hogy Ő munkálkodik, Ő fel fogja tárni, nyilvánvalóvá fogja tenni a munkájának valóságosságát a megfelelő időben. Ne add fel, ha a várakozás hosszúnak tűnik; bízz tovább Istenben!

Bármikor, ha nehézséget jelent számomra Istenben bízni, azokra a dolgokra emlékezem, amelyeket a múltban tett értem, így biztos lehetek benne, hogy ismét megteszi. Negyven éve vezetek naplót, és nemrég került a kezembe egy az 1970-es évekből, amikor azt kértem Istentől, hogy gondoskodjon számomra egy tucat új konyharuháról. Dave-vel nem volt pénzünk megvenni, és mivel az Istenbe vetett bizalom útjának még épp csak a kezdetén jártam, úgy fordultam Hozzá, mint egy kisgyerek, és kértem tőle. Képzelhetitek a lelkesedésemet, mikor néhány héttel később egy hölgy, akit alig ismertem, megjelent az ajtómnál, és azt mondta: „Remélem, nem fogod azt hinni, hogy elment az eszem, de úgy éreztem, Isten azt akarja, hogy hozzak neked néhány új konyharuhát!”. Az izgatottságomtól teljesen megdöbbent, míg el nem magyaráztam neki, hogy kértem Istent, hogy gondoskodjon erről. Ez egy nagyon eleven megtapasztalásom Isten hűségéről, és az évek folyamán nagyon sok volt még.

A Bibliában azt olvassuk, hogy amikor Dávidnak meg kellett ölnie az óriás Góliátot, és mindenki el akarta bátortalanítani – azt mondták neki, hogy el fog bukni –, ő visszaemlékezett az oroszlánra és a medvére, amelyet Isten hűséges segítségével megölt. A hite megerősödött, és legyőzte Góliátot (ld. 1Sámuel 17:34-36). Érdemes lenne összeírnod, akár most rögtön, olyan eseteket, mikor megtapasztaltad Isten hűségét az életedben. Biztosíthatlak róla, hogy ez táplálni fogja a hitedet, és segít abban, hogy könnyebben bízz Istenben a jelenlegi szükségeiddel kapcsolatban.

A „hűséges” szó helyett szokták azt is használni, hogy „megbízható”, vagy „akire lehet hagyatkozni”. Rábízhatjuk magunkat Istenre! Támaszkodhatunk Rá. Megígérte, hogy soha nem hagy el minket, nem hagy magunkra, hanem mindig velünk lesz (ld. Máté 28:20). Amikor szükségben vagyunk, bízhatunk Benne, hogy velünk lesz, és segít nekünk (ld. Zsidó levél 13:6). Ha próbákon megyünk keresztül, velünk van, és mindig segít (ld. 1Korinthus 10:13). És mikor mindenki más elhagy, Ő velünk van, és hű marad (ld. 2Timóteus 4:16,17).

Ha alaposan áttanulmányozzuk Isten jellemvonásait, az rengeteget segít a Belé vetett bizalom elsajátításában. Több jellemvonását is meg fogom említeni a könyvben, de bátorítalak, hogy te is keress forrásokat erről a témáról, és tanulmányozd te magad is.

R.W. Schambach - Bizonyságok a csodatevő kenet c. könyvből 2.

Mikor az ima ideje elérkezett, megszólítottam: „Azt akarom, hogy a vak édesanyja legyen a legelső a sorban."

És valóban, a vak anya állt elöl a sorban. Most így szóltam a lányához: "Álljon mögéje!" Utána odahívtam az imasort magamhoz, és ötszáz vagy hatszáz emberén imádkoztam aznap este kézrátétellel, köztük a vak asszonyért. Megdorgáltam a vakság szellemét, de a szemei nem nyíltak meg azonnal. Isten néha hirtelen megteszi, azon nyomban, egy pillanat alatt - máskor viszont folyamatosan történik a gyógyulás. Akárhogy is, a szellememben tudtam, hogy Isten meggyógyította.

"Mama - fordultam hozzá -, megteszi, amit kérek magától?"
"Bármit megteszek, amit csak mond" - felelte. Micsoda különbség anya és lánya között!

„Azt akarom, mama, hogy amikor innen hazamegy, semmi mást ne mondjon, csak ezt: 'Köszönöm, Jézus, hogy tökéletessé teszed a látásom!' Folytassa a hálaadást, míg csak álomra nem hajtja a fejét! Amikor felébred, a látása teljesen rendben lesz.”

„Így teszek” - mondta. Elindult a rámpán lefelé, és már kezdte is: „Hazudsz, ördög. Nem vagyok vak többé. Köszönöm Jézus a tökéletes látást!”

„Folytassa csak mama, egész úton hazafelé!” - szóltam utána.

Most ideje volt a lányáért imádkozni. Rátettem a kezem, és elmondtam egy nagyon egyszerű imát: „Uram, nem tudom, hogyan fogod megoldani ezt a helyzetet.” Azt sem tudom, hogy a betegeket hogyan gyógyítja meg. Csak azt tudom, hogy megteszi. Tehát így imádkoztam: „Kérlek, tégy csodát, és fizesd ki ennek a nőnek az adósságát!” Utána feléje fordultam: „Nézzen rám! Jézus nevében megparancsolom, hogy menjen haza, és pakolja ki az összes bőröndjét!”
„Honnan tudja, hogy már összecsomagoltam?” - kérdezte.
„Ahogy beszél, az is meglep, hogy még nem költözött ki.”
„A csomagok fele már a bátyámnál van.”
„Hát hozza vissza! Maga nem megy sehova!”

Vasárnap este volt. Hétfő este már igehirdetésre készen álltam, amikor kivágódott a gyülekezeti épület hátsó ajtaja. A nő nem besétált, hanem valósággal belibegett, két méterre a padló fölött! Már félúton volt a folyosón, amikor megállítottam.

„Nem emlékszik rám?” - kérdezte.

„Tudom, ki maga, de kihagynám a lehetőséget, hogy megint magá­nak prédikáljak! Csak egyvalamit kérdeznék: tegnap este miért nem így jött a gyülekezetbe?”
Sajnos megengedjük, hogy a bajok utolérjenek.

"Ahogy ma bejött ide, ugyanúgy kell gyülekezetbe jönni, bármilyen nehézségen megy éppen keresztül! A 100. zsoltár 4. verse szerint: 'Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!' Magára rá van írva, hogy Isten tett valamit. Jöjjön ide!”

"Ma reggel - kezdte - kávé, sült szalonna és házilag sütött pogácsa ébredtem. Fölültem az ágyban, a reggeli aromáját szimatolva. Odapillantottam a vak anyukám ágyára, és üres volt. Magamra dobtam egy köntöst és kirohantam a konyhába. Ott volt az anyukám, és reggelit készített. Testvérem, ő tizenhat éven át vak volt!” 

"Mama, mit csinálsz itt?” 

Az anyja így felelt: „Schambach testvér azt mondta, hogy ma reggel látó szemekkel ébredek, és Isten emberének igaza volt. Tizenhat évig te gondoskodtál a reggelimről, hát úgy gondoltam, lányom, most megcsinálom neked a legjobb reggelit, amit valaha ettél.”

.Nem reggeliztünk - folytatta -, hanem istentiszteletet tartottunk a konyhában reggel nyolckor! Úgy volt, hogy tízre jön a rendőrségi tisztviselő. Felnéztem, és ezt mondtam: 'Ó Isten, ha meg tudtad nyitni anya szemét, akkor a lakbért is ki tudod fizetni! Még van rá két órád.'”

Ezt nevezem hitnek! Nem tudom, vajon én képes lettem-e volna ezt kimondani, amikor csak két óra maradt, de ha valamit Isten tesz érted személyesen, akkor bízhatsz benne, hogy Ő a következő akadályt is elhárítja.

Folyt. köv.

Mikor változtatta meg nézeteit a Hit Gyülekezete?

2018. 03. 22. | A Hit Gyülekezete sajtóosztálya

Több helyen lehetett olvasni az elmúlt napokban, hogy a Hit Gyülekezete a választások előtt „szélkakasként megváltoztatta az elveit” és korábbi álláspontja helyett „Orbán Viktor tízparancsolatát mondja fel”. Mi sem áll távolabb a valóságtól. A Hit Gyülekezete sajtóosztályának közleménye.

Sok mindennel lehetne cáfolni ezeket a paneleket, most maradjunk csak egy területen, ami könnyen visszakereshető bárki számára. A Hit Gyülekezete kiadója, illetve a hozzá kötődő műhelyek több mint 30 éve adnak ki könyveket, nem csak hitéleti témákban, hanem világnézeti, civilizációs konfliktusokról, a mai kor meghatározó trendjeiről is. Ha valaki elfogulatlanul végignéz ezeken a könyvcímeken, láthatja, hogy a közösség és vezetői valójában kezdettől fogva következetesen vallották azokat az alapelveket, amelyekről most némelyek úgy gondolják, hogy a politika hatására tűzött a zászlajára.

A valóság ennek az ellentéte: a Hit Gyülekezetében nem ritkán évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt is intenzív gondolkodás zajlott olyan témákról, amelyek ma kerültek a közérdeklődés előterébe. Vagy ha úgy tetszik, sokkal korábban képviselte a mai kormány által is fontosnak tartott témákat. Néhány bizonyíték ezekre a teljesség igénye nélkül.

1. Antikommunizmus


A rendszerváltás előtt az akkor még állami elismerés nélkül működő gyülekezet tagjai elsőként adtak ki és terjesztettek olyan, a kommunizmus bűneiről szóló ikonikus könyveket, mint Alekszandr Szolzsenyicin A Gulág-szigetcsoport és Méray Tibor Nagy Imre élete és halála című műve.

2. Globalizmus-kritika

1992-ben jelent meg a Hit Gyülekezete gondozásában Pat Robertson Az új világrend című könyve, amely a kommunizmus bukása és az Öböl-háború nyomán a nemzetállami szuverenitással szemben kibontakozó globalizmus és az ultraliberális társadalomátalakító kísérletek éles kritikáját tartalmazta, a bibliai világnézet szempontjából. A komoly sajtóvisszhangot kiváltó mű magyar kiadásának lektora Hack Péter jogász, országgyűlési képviselő volt. Robertson könyve azóta is hivatkozási alap a témában.

3. Bevándorlás és Európa iszlamizációja

12 évvel a 2015-ös nagy európai menekültválság előtt a Hit Gyülekezetének fordítói és szerkesztői jelentették meg Oriana Fallaci A harag és a büszkeség című, ma már klasszikusként emlegetett esszéjét, amelyet a világhírű olasz újságíró a 2001. szeptember 11-ei merényletek szemtanújaként írt, az Európát a bevándorlás miatt fenyegető veszélyekről, az antiszemitizmus terjedéséről és a klasszikus zsidó-keresztény civilizáció önfeladásának következményeiről. Szintén a Hit Gyülekezete kiadásában jelent meg az első magyar nyelvű könyv a modernkori radikális iszlám terrorizmus gyökereiről, amely Randall Price Dzsihád című könyve, 2006-ban.

4. A liberális média kritikája

Szintén 2002-ben jelent meg a Hetek munkatársainak gondozásában a CBS legendás televíziós műsorvezető-riporterének, Bernard Goldbergnek a könyve Médiahazugságok címmel. A mű – amelynek magyar kiadásához Seres László publicista írt előszót – az amerikai balliberális média elfogultságát, torzításait és hitelvesztését mutatta be, másfél évtizeddel azelőtt, hogy Magyarországon a figyelem előterébe került volna az alternatív média befolyása.

5. A nemzeti identitás, a szólásszabadság és a nemzetállam védelme

Az ezredforduló után, 2004-ben a Hetek-könyvek sorozatban jelent meg Natan Saranszkij: A demokrácia védelmében című könyve, amelyben a világhírű orosz-zsidó emberi jogi harcos saját élettörténete alapján arról írt, hogy miért fontos az alapértékek védelme, hogy a szólásszabadság a demokrácia alapvető fokmérője és ezt a szabadságot nem az ENSZ-hez hasonló globalista nemzetközi intézmények, hanem a nemzetek tudják hatékonyan védelmezni. Saranszkij meghatározása szerint demokrácia ott van, ahol valaki a város főterére kiállva elmondhatja a véleményét, és utána nem kell attól tartania, hogy bebörtönzik.

6. Antiszemitizmus elleni harc

1993-ban jelent meg a Hit Gyülekezete gondozásában Michael L. Brown Kezeink vérrel mocskolva című könyve, amely az antiszemitizmus történelmi gyökereit tárja fel, benne a keresztény egyházak felelősségét.

A sort hosszan lehetne folytatni más témákban is: a hagyományos házasság és családmodell védelmében még az ezredfordulón kiadott könyvekkel, a modernkori Izraelnek, mint a Közel-Kelet egyetlen működőképes demokráciájának védelmében írt művek magyar kiadásáig.

A tények magukért beszélnek: nincs egyetlen fontos közéleti kérdés sem, amelyben a Hit Gyülekezete 10-20-30 évvel ezelőtt ne ugyanazt képviselte volna, mint ma. Aki nem hiszi, járjon utána: a könyvtárak bárkinek rendelkezésére állnak, megtalálja a bizonyítékokat.

Mózes ötödik könyve 12.

a) Törvény a központi szentélyről

1. Ezek a törvények és rendeletek, melyeket megőrizzetek, hogy megtegyétek az országban, melyet ad az Örökkévaló, őseid Istene neked, hogy azt elfoglaljad, minden időben, amíg éltek a földön. 2. Irtsátok ki mind a helyeket, ahol szolgálták a népek, melyeket ti elűztök, az ő isteneiket, a magas hegyeken, a dombokon, meg minden zöldellő fa alatt. 3. Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, ligeteiket égessétek el tűzben és isteneik faragott képeit vágjátok össze, hogy kiirtsátok nevüket arról a helyről. 4. Ne tegyetek így az Örökkévalóval, a ti Istenetekkel! 5. Hanem azt a helyet, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy odahelyezze az ő nevét, az ő székhelyét kéressétek föl, és oda menj el. 6. Vigyétek oda égőáldozataitokat, vágóáldozataitokat, tizedeiteket és kezetek ajándékát, fogadalmaitokat és önkéntes adományaitokat és előszülötteit marhátoknak és juhaitoknak. 7. Egyetek ott az Örökkévaló, a ti Istenetek előtt és örüljetek kezetek minden szerzeményének, ti és házaitok, amivel megáldott az Örökkévaló, a te Istened.

Magánoltárok eltiltása

8. Ne tegyetek mind aszerint, amint mi teszünk itt ma, mindenki azt, ami helyes az ő szemeiben.9. Mert nem jutottatok mostanáig ama nyugalomhoz és birtokhoz, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked. 10. De majd átvonultok a Jordánon és laktok az országban, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek birtokul ad nektek és nyugalmat szerez nektek minden ellenségetektől köröskörül és bizton fogtok lakni; 11. akkor lesz, arra a helyre, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek kiválaszt, hogy lakoztassa ott nevét, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat, vágóáldozataitokat, tizedeiteket és kezetek ajándékát, és minden válogatott fogadaimaitokat, melyet fogadtok az Örökkévalónak. 12. És örüljetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt, ti, fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok és a levita, aki kapuitokban van, mert nincs neki része és birtoka veletek. 13. Őrizkedjél, hogy be ne mutasd égőáldozataidat bármely helyen, amelyet látsz, 14. hanem csak ama helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló törzseitek egyikében, ott mutasd be égőáldozataidat és ott tedd meg mindazt, amit én neked parancsolok.

A magánszentély tilalmának kiterjesztése

15. De lelked minden vágya szerint vághatsz és ehetsz húst, az Örökkévaló, a te Istened áldása szerint, amit adott neked minden kapuidban; a tisztátalan és a tiszta eheti azt, mint a szarvast és az őzet. 16. Csak a vért ne egyétek meg, a földre öntsd azt, mint a vizet. 17. Nem szabad megenned kapuidban tizedét gabonádnak, mustodnak és olajodnak; elsőszülötteit marhádnak és juhaidnak, sem, bármi fogadalmadat, melyet fogadsz, sem önkéntes adományaidat és kezed ajándékát, 18. hanem az Örökkévaló, a te Istened színe előtt edd meg azt ama helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, te, fiad, leányod, szolgád, szolgálód és a levita, aki kapuidban van; és örvendj az Örökkévaló, a te Istened színe előtt kezed minden szerzeményének. 19. Őrizkedjél, hogy el ne hagyd a levitát mindennapjaidban a te földeden.

Állatok levágása táplálkozás céljából

20. Ha majd kitágítja az Örökkévaló, a te Istened határodat, amint szólt hozzád és te azt mondod: Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni, lelked minden vágya szerint ehetsz húst. 21.Ha távol lesz tőled a hely, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy nevét odahelyezze, akkor vághatsz marhádból és juhaidból, melyeket az Örökkévaló neked. ad, úgy amint én neked parancsoltam, és ehetsz kapuidban lelked minden vágya szerint. 22. Csak amint eszik a szarvast és az őzet, úgy edd azt, a tisztátalan és a tiszta együtt eheti azt.

Óvás a vér élvezete ellen

23. Csak légy erős, hogy ne egyél vért, mert a vér a lélek, azért ne edd meg a lelket a hússal. 24.Ne edd meg, a földre öntsd, mint a vizet. 25. Ne edd meg azt, hogy jó dolgod legyen neked és fiaidnak utánad, midőn azt teszed, ami helyes az Örökkévaló szemeiben. 26. Csak szentségeidet, melyek lesznek neked és fogadalmaidat vidd és menj el arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló. 27. És készítsd el égőáldozataidat, a húst és a vért, az Örökkévaló; a te Istened oltárára; áldozataid vére öntessék az Örökkévaló; a te Istened oltárára, a húst pedig megeheted.28. Őrizd meg és hallgasd meg mindezeket a szavakat, melyeket én neked parancsolok, hogy jó dolgod legyen neked és fiaidnak utánad mindörökké, midőn azt teszed, ami jó és helyes az Örökkévaló, a te Istened szemeiben.

b) Az istentisztelet jellemző vonásai

29. Ha kiirtja az Örökkévaló, a te Istened a népeket, ahova te mész, hogy elűzd azokat magad elől, elűzöd azokat és laksz az ő országukban, 30. őrizkedjél, hogy tőrbe ne juss őket követvén, miután kipusztultak előled, hogy ne keresd az isteneiket, mondván: Hogyan szolgálták ezek a népek az ő isteneiket? Úgy fogok tenni én is. 31. Ne tégy úgy az Örökkévalónak, a te Istenednek, mert az Örökkévaló minden utálatát, amit gyűlöl, azt tették ők az isteneiknek; mert még fiaikat és leányaikat is elégették tűzben az ő isteneiknek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 22., csütörtök

R.W. Schambach - Bizonyságok a csodatevő kenet c. könyvből 1.

Lakbérhátralék és nyomott hangulat

Az egyik evangelizációs hadjárat esti összejövetelén történt. Egy hölgy tartott felém a nagy nézőtér folyosóján, patakzó könnyekkel. Valami hosszú papírlapot hozott a kezében. Ezerötszáz-kétezren lehettek jelen, mindenki áldás alatt - őt kivéve. Vigasztalhatatlanul zokogott, olyan mély fájdalommal, hogy valamiképpen az egész közösségre kiterjedt a bánata.

„Schambach testvér - mondta -, holnap kitesznek a házamból. Négyhavi lakbérrel tartozom.” Feltartotta a papírt. „Itt az értesítés a kilakoltatásról. Holnap délelőtt tízkor mindenemet kirakják a járdára.

Leugrottam az emelvényről, és így feleltem:,Asszony, az ördög hazug. Nem fogják kitenni az utcára, hiszen Isten gyermeke.”
„És ez az értesítés?” - kérdezte.

Átvettem tőle, eltéptem és a platformra szórtam. "Magának az a baja, hogy a körülményekre néz. Nem lesz hite, ha továbbra is ezt teszi. El kell kezdenie arra nézni, ami a Bibliában áll."

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Filippi 4:19)

Ha képtelenek meggyógyulni a betegek, annak az az oka, hogy a betegségük túlságosan leköti a figyelmüket. Annál rosszabbul lesznek, minél többet foglalkoznak vele. Az Igén kell tartanunk a szemünket!

Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy hitre bátorítsam ezt a nőt, de ő csak sírt, mint a záporeső.
Így folytatta: „Schambach testvér, velem él a vak édesanyám, és már látom, ahogy ott ül a járda szélén.”
„Elhallgasson, asszony! Most már kezd kihozni a sodromból!’’

(Gondolom, ezért nem végzek pásztorlást többé.) „Nem fogja kirakni az ördög az utcára! Üljön le ott elől, és hallgassa, ahogy hirdetem az Igét!"

Még senki emberfiát nem láttam így aggódni. Nem folytattam az üzenetet, amellyel készültem - mindenki másról megfeledkezve leugrottam a nőhöz, és egy álló órán keresztül csak neki prédikáltam. Szük­sége volt rá. Amíg be nem fejeztem, még gyűjtést sem tartottam. Az igehirdetés végeztével odaléptem hozzá, és azt mondtam neki: „Elérkezett a gyűjtés ideje."

Kis híján elájult. Felnézett rám, és így szólt: „Már nem emlékszik? Pénzre van szükségem!” 
"Tudom" - mondtam. "Hol a tárcája?"
"De nekem..."

Tudtam, hogy pénzre van szüksége, tudok figyelni jól. Azt mondta négyhavi lakbérrel tartozik. És ezt is mondta: "Odaadtam ötven dollárt annak az embernek, de visszadobta, mert közel sem volt elég." Ezt a részt is hallottam. És tudtam, hogy van ötven dollárja.

"Hol a pénztárcája?” - kérdeztem.
"Mamánál" - mondta. A vak anyja is ott volt az istentiszteleten.
"Kérje el!" - mondtam. „Adjon valamit Istennek!“

Most begurult rám. Tudod milyen, amikor az emberek dühösek lesznek. Én kedves maradtam, mert tudtam, még eljön az ideje, amikor úszni fog a boldogságban. Épp megmutattam neki a szabadulásához vezető utat, csak ő még nem tudja. „Nincs sok időnk” - folytattam.

"Este tíz van, és reggel tízkor már jönnek is, hogy kilakoltassák. Tegye, amit mondok, asszony!"

A gyülekezeti kasszából is kivehettem volna azt a pénzt, hogy rendezze a lakbérét. De akkor Istennek tartozott volna, mert az a pénz Istené.

"Egyszerűen miért ne gyakorolnád a hited, hogy a nő áldást vegyen?" - gondoltam. Amikor Isten megáldja, majd tizedet is kell fizetnie és mindenki jól jár! Isten így működik!

A nő fogta magát, sértődötten hátra vonult a pénztárcáért, aztán láttam, hogy jön visszafelé. Hátat fordítottam neki, kezemben a kosárral. Nem tudhattam, mit akar tenni - megüt-e a tárcával, vagy mit. Még az sem érdekelt, hogy mennyit dob a kosárba. Akárhogy is, az adakozással kihívás elé állítottam - és adott is!

Folyt.köv.

Mózes ötödik könyve 11.

1. Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, őrizd meg őrizetét, törvényeit, rendeleteit és parancsolatait minden időben. 2. És tudjátok meg ma, hogy nem gyermekeitekhez (szólok), akik nem ismerik és akik nem látták az Örökkévaló, a ti Istenetek oktatását, az ő nagyságát, az ő erős kezét és kinyújtott karját, 3. jeleit és tetteit, melyeket végzett Egyiptom közepette, Fáraón, Egyiptom királyán és egész országán; 4. és amit tett Egyiptom seregével, lovaival és szekerével, hogy elárasztotta a nádastenger vizét rájuk, midőn üldöztek benneteket és elveszítette őket az Örökkévaló mind e mai napig; 5. és amit tett veletek a pusztában, amíg elérkeztetek erre a helyre; 6. és amit tett Dátánnal és Ábirámmal, Eliov, Rúbén fiának fiaival, hogy fölnyitotta a föld az ő száját és elnyelte őket, házaikat, sátraikat és minden lényt, mely hozzájuk tartozott, egész Izrael közepette; 7. hanem szemeitek látták az Örökkévalónak minden nagy tettét, amelyet végzett. 8. Azért őrizzétek meg mind a parancsolatot, melyet én neked ma parancsolok, hogy erősek legyetek, bemenjetek és elfoglaljátok az országot ahova ti mentek, hogy azt elfoglaljátok,9. és hogy hosszú életűek legyetek a földön, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek, hogy nekik adja és magzatuknak, a tejjel-mézzel folyó országot.
Kánaán és Egyiptom összehasonlítása

10. Mert az ország, ahova te bemész, hogy azt elfoglaljad, nem olyan, mint Egyiptom országa, ahonnan kijöttetek, ahol magodat elveted és megöntözöd lábaddal, mint a zöldséges kertet; 11.hanem az ország, ahova ti átvonultok, hogy elfoglaljátok, hegyes-völgyes ország, az ég esőjéből iszik vizet; 12. olyan ország, melynek az Örökkévaló, a te Istened viseli gondját, állandóan rajta vannak az Örökkévaló, te Istenednek szemei, az év elejétől az év végéig.

A Sömá: második rész
Jutalom és büntetés

13. És lesz, ha hallgattok parancsolataimra amelyeket én ma nektek parancsolok, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, hogy szolgáljátok őt egész szívetekkel és egész lelketekkel, 14. akkor megadom országtok esőjét annak idejében, az őszi esőt és a tavaszi esőt, és betakarítod gabonádat, mustodat és olajadat. 15. És adok füvet meződön barmodnak és te eszel és jóllaksz. 16. Őrizkedjetek, hogy el ne csábíttassék szívetek, és ti eltértek és szolgáltok más isteneket és leborultok előttük; 17. akkor fölgerjed az Örökkévaló haragja ellenetek és elzárja az eget, hogy ne legyen eső és a föld ne adja meg termését; és ti elvesztek hamar a jó országból, melyet az Örökkévaló nektek ad. 18. Vegyétek azért eme szavaimat szívetekre és lelketekre, és kössétek azokat jelül kezetekre és legyenek homlokkötőül szemeitek között. 19.Tanítsátok meg azokra gyermekeiteket, beszélvén azokról, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. 20. És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra. 21. Hogy sokasodjanak napjaid és gyermekeitek napjai a földön, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek, hogy nekik adja, mint az ég napjai a föld fölött.
22. Mert ha megőrzitek mind a parancsolatot, melyet én nektek parancsolok, hogy megtegyétek, hogy szeressétek az ÖrökkévaIót, a ti Isteneteket, járjatok mind az ő útjain és ragaszkodjatok hozzá, 23. akkor elűzi az Örökkévaló mindama népeket előletek és elfoglaltok nagyobb és hatalmasabb nemzeteket nálatoknál. 24. Minden hely, ahova lábatok talpa lép, a tiétek lesz, a pusztától és a Libanontól, a folyamtól, a Perosz folyamától a nyugati tengerig legyen a ti határotok. 25. Nem állhat meg senki előttetek, a tőletek való rettegést és félelmet adja majd az Örökkévaló, a ti Istenetek az egész föld színére; ahova ti léptek, amint szólt hozzátok.

A két út

26. Lásd, én teszek ma elétek áldást és átkot. 27. Az áldást, ha hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira, amelyeket én ma nektek parancsolok; 28. és az átkot, ha nem hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira és eltértek az útról, mélyet én nektek ma parancsolok, járván más istenek után, melyeket nem ismertek. 29. És lesz, ha bevisz téged az Örökkévaló a te Istened az országba, ahova bemész, hogy azt elfoglaljad, akkor add az áldást a Gerizim hegyére az átkot pedig az Évol hegyére. 30. Nemde azok a Jordánon túl vannak, a napnyugat felé vezető út mögött, a Kanaáni országában, aki a síkságon lakik, Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett. 31.Mert ti átvonultok a Jordánon, hogy bemenjetek elfoglalni az országot, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek nektek ad; ha elfoglaljátok és laktok benne, 32. akkor vigyázzatok, hogy megtegyétek mind a törvényeket és rendeleteket, melyeket én ma elétek teszek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 20., kedd

Megjelent! JOYCE MEYER - KIKEZDHETETLEN BIZALOM. 2. részlet a könyvből

Mi a bizalom?

'Az aggodalmaskodás kezdete a hit vége, a valódi hit kezdete pedig az aggodalmaskodás vége.'
George Müller

Ahányszor csak megbízunk valakiben vagy valamiben, aki, vagy ami hitelesnek bizonyul, az véget vet az aggodalmunknak. Ezért nagyon fontos megtanulnunk, hogy mi a bizalom, és hogyan bízzunk. Legfőképp azt akarjuk megtanulni, hogyan bízzunk Istenben. 

Noah Webster 1828-as lexikonja a bizalmat így határozza meg: „Bizonyosság, mély megnyugvás valaki más becsületességében, igazmondásában, igazságosságában, barátságában vagy más szilárd alapelvében.” Aki az Úrban bízik, megmenekül (ld. Példabeszédek 29:25b).

A bizalom tesz képessé minket arra, hogy terhek, gondok vagy aggodalmak nélkül éljünk, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy valaki más majd foglalkozik azokkal a dolgokkal helyettünk. Ahelyett, hogy úgy éreznénk, nehéz terhet cipelünk, élvezhetjük a csodás könnyedséget a lelkünkben. Ahhoz, hogy Istenbe vessük a bizalmunkat, és Rá vessük a terheinket, meg kell hozni a döntést, hogy ezt fogjuk tenni. A zsoltáríró Dávid rendszeresen beszélt arról, hogy Istenbe veti a bizalmát. A „vet”, „felvesz” vagy „felöltözik” szavak cselekvést kifejező igék, amelyeket több helyen is megtalálunk az Igében, amikor Isten arra ad útmutatást, mit kell tennünk – mint például öltözzétek fel a szeretetet, öltsétek fel az új embert, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának készségével, vagy vessétek bizalmatokat az Úrba (ld. Kolosse 3:14, Efézus 4:24, Efézus 6:15. Példabeszédek 3:5).

A Biblia azt mondja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsoltárok 55:23). Tetszik a gondolat, hogy felszabadulok egy teher súlya alól. Gyakran nehéz szívvel és gondterhelt elmével élünk, de Isten ennél jobb életet szán nekünk, de ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha Belé vetjük a bizalmunkat. Noah Webster azt mondta, hogy a bizalom az elme megnyugvása. Ezt Pál apostol is alátámasztotta, amikor azt mondta, hogy mi, akik hiszünk (bízunk) Istenben, bemegyünk az Ő nyugalmába (ld. Zsidó levél 4:3).

Arról ismerhetjük fel, hogy valóban bízunk-e Istenben, vagy csupán próbálkozunk bízni Benne, hogy a lelkünk megnyugodott-e Isten hűségében, vagy sem. Ha azt mondom, bízom Istenben, de továbbra is cipelem a terheim súlyát az aggódásommal és szorongásommal, akkor nem vetettem az Úrra a terheimet. Lehet, hogy szeretném. Lehet, hogy próbálom. De még nem tettem meg. Ennek a megértése segített megtanulnom, mit jelent a valódi Istenbe vetett bizalom. Nem csupán szavak kimondása, hanem a terhem átadása; egy döntésen alapuló cselekedet, amely megnyugvást hoz a lelkembe (elmémbe, akaratomba, érzelmeimbe). Képzeld csak el, hogy egy kövekkel teli hátizsákot viszel magaddal mindenhová! Viszed a munkába, a piacra, a gyülekezetbe; nagyon nehéz, de te csak cipeled tovább. Most képzeld el, hogy úgy döntesz: ledobod! Képzeld csak el, mennyivel jobban éreznéd magad, és mennyivel könnyebb lenne minden! Ez történik, amikor aggodalmaskodunk, és cipeljük a terheink súlyát, ahelyett, hogy rábíznánk Istenre. Továbbra is ellátjuk a feladatainkat, megtesszük, amit kell, de a teher súlya komoly feszültséget okoz bennünk, és nagyon megnehezíti az életünket. Akár ma is eldöntheted, hogy az Istenbe vetett bizalommal ledobod a terhedet, és ha ezt választod, boldog leszel.

Sok emberrel találkozom, akik habozás nélkül közlik: ők bíznak abban, hogy Isten meg fogja oldani a problémáikat, ugyanakkor azt is kimondják, hogy félnek, aggódnak, és kétségbeesetten próbálják kiokoskodni, hogy mit tegyenek. Ebből azt szűröm le, hogy az illető tudja, hogy bíznia kellene Istenben, és akar is bízni Benne, de még nem teszi. Azt mondja, bízik Istenben, mégis sok dolog gondja terheli le. Megtanultam, hogy az Istennel való kapcsolatunk úgy működik a legegészségesebben, ha őszinték vagyunk Vele. Ő már tudja az igazságot, nekünk viszont segít szembenézni vele. Sok évet elpazaroltam azzal, hogy azt állítottam: bízom Istenben, miközben aggodalmaskodtam és nyomorultul éreztem magam; és komoly segítséget jelentett a felismerés, hogy a valódi bizalom jó gyümölcsöket terem. Például békességet – egy minden értelmet meghaladó békét!

Ha valaki még nem jutott el arra a pontra, hogy teljesen megbízzon Istenben, akkor az a legjobb, ha ezt őszintén bevallja Neki. A Márk 9. részében egy nagyon jó történet van egy férfiről, aki a fia gyógyulását kereste. Azt mondta Jézusnak, hogy hisz, de segítségre van szüksége a hitetlenségében (ld. Márk 9:24). Mindig tetszett az őszintesége, és a jó hír az, hogy megkapta a csodáját. Néha mindannyiunk hitébe keveredik egy kis kétség. Remélhetőleg állandóan növekszünk az Istenbe vetett bizalomban, és egyre jobban megtanulunk bízni, de a növekedéshez idő kell, és nincs okod kárhoztatni magad, ha az Istenbe vetett bizalmad még nem tökéletes.

Már több mint negyven éve tanítom Isten Igéjét, mégis nagyon sokat tanultam az Istenbe vetett bizalomról az elmúlt egy évben. És tényleg úgy gondolom, hogy még ennél is többet fogok tanulni, ahogy ennek a könyvnek az írásához kutatom, és tanulmányozom ezt a témát.

Mózes ötödik könyve 10.

Mózes közbenjárásának eredményei

1. Abban az időben mondta az Örökkévaló nekem: Faragj magadnak kőtáblát, amint az elsők voltak, és jöjj föl hozzám a hegyre és készíts magadnak faládát. 2. És fölírom a táblákra az igéket, melyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél és tedd azokat a ládába. 3. És készítettem ládát sittimfából, kifaragtam két kőtáblát, amint az elsők voltak, fölmentem a hegyre és a két tábla a kezemben. 4. És fölírta a táblákra az első írás szerint a tíz igét, melyet mondott az Örökkévaló nektek a hegyen, a tűz közül, a gyülekezés napján, és átadta azokat az Örökkévaló nekem. 5. És megfordultam és lejöttem a hegyről, beletettem a táblákat a ládába, melyet készítettem, és ott voltak, amint parancsolta az Örökkévaló nekem.
6. Izrael fiai pedig vonultak Beérosz-Bné Jaákonból Mószéroba; ott halt meg Áron és ott temettetett el, és pappá lett helyette Eleázár, az ő fia. 7. Onnan vonultak Gudgódba és Gudgódból Jotvoszoba, vízpatakok földjére.
8. Abban az időben választotta el az Örökkévaló a Lévi törzsét, hogy vigye az Örökkévaló szövetségének ládáját, hogy álljon az Örökkévaló színe előtt, hogy őt szolgálja és áldjon az ő nevében mind e mai napig. 9. Azért nem volt a Lévinek része és birtoka az ő testvéreivel, az Örökkévaló az ő birtoka, amint szólt az Örökkévaló, a te Istened hozzá.
10. Én pedig álltam a hegyen, mint az előbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel; az Örökkévaló meghallgatott engem ezúttal is, nem akart az Örökkévaló téged megrontani. 11. És mondta az Örökkévaló nekem: Kerekedj föl, menj, hogy vonulj a nép előtt, hogy bemenjenek és elfoglalják az országot melyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom.

Mózes második beszéde: összefoglalás (5Mózes 10:12–11:32.)

12. Most pedig Izrael, mit kíván az Örökkévaló, a te Istened tőled; minthogy féljed az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy járj minden útjain, szeresd őt és szolgáld az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel; 13. hogy megőrizd az Örökkévaló parancsait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok a te javadra. 14. Íme az Örökkévalóé, a te Istenedé az ég, az egek ege, a föld és minden, ami rajta van. 15. Csak őseidet kedvelte meg az Örökkévaló, hogy szeresse őket és kiválasztotta magzatukat utánuk, benneteket, mind a népek közül, mint a mai napon van. 16. Metéljétek körül szívetek fitymáját és nyakatokat ne keményítsétek meg többé.17. Mert az Örökkévaló, a ti Istenetek, ő az istenek Istene és az urak Ura, a nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem ismer tekintélyt és nem fogad el megvesztegetést; 18. aki jogot szerez az árvának és özvegynek, szereti az idegent, hogy adjon neki kenyeret és ruhát. 19. Szeressétek az idegent, mert idegenek voltatok Egyiptom országában. 20. Az Örökkévalót, a te Istenedet féljed, őt szolgáld, hozzá ragaszkodjál és nevére esküdjél. 21. Ő a te dicsőséged és ő a te Istened, aki cselekedte veled eme nagy és rettenetes dolgokat, melyeket szemeid láttak. 22.Hetven lélekkel mentek le őseid Egyiptomba és most tett téged az Örökkévaló, a te Istened, mint az ég csillagait sokaságra nézve.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. március 19., hétfő

Megjelent! JOYCE MEYER - KIKEZDHETETLEN BIZALOM

B E V E Z E T Ő

Nem tudok olyan témára gondolni, amelyről fontosabb lenne írni, mint az Istenbe vetett bizalomról. Ez egy létfontosságú téma, mert ha úgy döntünk, hogy elkezdünk bízni Istenben, abból számtalan elképesztő előnyünk származik. Isten iránti tiszteletünk kifejezésének egyik legnagyszerűbb módja az, ha bízunk Benne.

Már a könyv legelejétől szeretném kihangsúlyozni, hogy a bizalom nem egy kötelezettség, amellyel tartozunk Istennek, hanem olyan kiváltság, amelyben Ő részesít bennünket. Arra hív, hogy bízzunk Benne, és ha megtesszük, egy békés, örömteli, és gyümölcsöző élet előtt nyitjuk meg az ajtót. Ha mindenbe, amit teszünk, belekeverünk egy jó adag Istenbe vetett bizalmat, lehetővé válik számunkra, hogy aggodalmaskodás, szorongás, félelem, okoskodás vagy erőtlenséget okozó stressz nélkül éljük az életünket. Például, én bízom abban, hogy Isten segít nekem megírni ezt a könyvet. Ez azt jelenti, hogy felismerem: nem tudok mindent, amit tudnom kell az Istenbe vetett bizalomról, és meg vagyok győződve arról, hogy Nélküle nem lesz jó ez a könyv. Isten azt akarja, hogy mindig és mindenben Rá támaszkodjunk. Nincs olyan jelentéktelennek tűnő dolog, amivel ne foglalkozna, ha a gyermekeiről van szó.

Mivel az emberek hajlamosak arra, hogy önmagukban bízzanak, és függetlenségre törekedjenek, általában elég sok időbe kerül megtanulni, hogyan bízzunk Istenben. Ez a nehézség részben abból fakad, hogy kellemetlen tapasztalataink sokszor arra tanítanak bennünket: az emberekben nem mindig lehet megbízni. De Isten útjai jóval magasabbak az emberek útjainál, és Igéje azt tanítja az Ő jelleméről, hogy képtelen a hazugságra, vagy megtévesztésre.

Remélem, ebből a könyvből megérted, hogy igenis lehetséges a korlátlan bizalom és a józan észt meghaladó hit elsajátítása. Tűzzük ki célul az Istenben való teljes bizalmat – nemcsak azért, mert ezzel Istent tiszteljük, hanem azért is, mert elképesztő haszna van. Istennek tetszik az, ha bízunk Benne. A Zsidó levél 11:6 azt mondja: „hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”. A hit és a bizalom annyira szorosan összekapcsolódnak, hogy nem lehet elválasztani őket. A hit az az alkotórész, amely behívja Istent az életünkbe. Ez őrzi az Ő jelenlétét az életünkben, és erősen összeköt Vele bennünket. Van egy ellenségünk, a sátán, aki folyamatosan próbálja megakadályozni, hogy élvezzük az Istennel való kapcsolatunkat és azt az életet, amelyet Ő kínál számunkra. A sátán félelemmel, aggodalommal, szorongással, okoskodással, stresszel, kétséggel kísért minket, és még sok más dologgal, ami elvonja a figyelmünket Istenről, és arra ösztönöz, hogy saját magunk körül forgolódó, saját magunkról elkeseredetten gondoskodni törekvő életet éljünk.

Ezeknek a gyötrelmeknek az egyetlen ellenszere az Istenbe vetett teljes bizalom. Azért imádkozom, hogy könyvem olvasása közben kapj kegyelmet arra, hogy saját magadat és mindazt, ami téged aggaszt, mindig, minden helyzetben képes legyél átadni Istennek.

Miközben olvasod és tanulmányozod ezt a könyvet, tartsd észben ezt az igeverset:

„Áldott az, aki az Örökkévalóban bízik [Rá támaszkodik], akinek reménye [és bizodalma] az Örökkévaló!” Jeremiás 17:7 (EFO)



David Wilkerson - Ezekben az időkben különleges bizalomra van szükségünk 2.

Szeretnék kiemelni három nagyon különleges időszakot, amikor különleges vagy szokatlan bizalomra van szükség, amely Isten különleges ígéretein alapul:

1. Különleges bizalomra van szükség, amikor engedelmességre hív az Úr és ez ismeretlen területre vezet minket.

Isten hihetetlen engedelmességet követelt Ábrahámtól: azt kérte, hogy lépjen ki az ismeretlen jövőbe. Ábrahám képes volt megtenni ezt a lépést úgy, hogy nem volt semmi kapaszkodója, csak Isten ígérete: “Az Úr mondta Ábrahámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, melyet mutatok neked!” (1Mózes 12:1)

A zsidókhoz írt levél írója ezt mondja: “Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre amelyet örökségül fog kapni...és elindult nem tudva, hova megy.” (Zsidók 11:8) Az Úr nem magyarázta el a részletes útitervet. Ehelyett egyszerűen ezt mondta: “Gyűjtsd össze családodat, csomagolj mindent össze, hagyd ott rokonságodat és menj arra a helyre, amit meg fogok mutatni neked.”

Hetvenöt éves korban Ábrahámot arra kérte az Úr, hogy teljesen az Ő hűségére támaszkodjon. Nem kapott magyarázatot, leírást, figyelmeztetéseket a lehetséges veszélyekre. Ábrahám pedig elindult, nem tudva semmit. Az egyetlen dolog az ígéret volt, amire támaszkodhatott: “Meg fogom mutatni neked. Meg foglak áldani téged.”

Felesége, Sára, valószínűleg nem különbözött egyetlen mai asszonytól sem. Talán voltak kérdései amelyeket akármelyik feleség feltenne: “Északra vagy délre megyünk? Milyen ruhát pakoljak? Le fogunk telepedni, vagy vándorolni fogunk?" És Ábrahám csak azt tudta válaszolni, “Isten azt mondta, hogy menjünk tehát megyünk. Meg fogja mutatni a következő lépést, miután elindulunk.”

Néha úgy képzeljük, hogy amikor Isten valamit megparancsol és mi engedelmeskedünk, minden simán fog menni. Azt képzeljük, hogy hálás lesz nekünk engedelmességünk miatt és ezért az áldás útjára terel. Ábrahám engedelmeskedett Isten hívásának, de a tény az, hogy az egyszeri engedelmesség nem egyenlő egy engedelmes életformával.

Ábrahámnak volt egy ígérete Istentől, de útja során át kellett mennie a Negev sivatagon, hófödte hegyeken, egy másik sivatagon és Kánaán harcos népén. Ezután Egyiptomba akkor érkezett meg, amikor éhínség volt. Örülök, hogy Isten nem mondta meg előre az utat Ábrahámnak.

Ez a különleges út különbözött mindentől amit Ábrahám ismert. Az út során azonban soha nem volt veszélyben. Senki nem nyúlhatott hozzá. Isten volt a pajzsa és védelmezője minden nap. Hite miatt Isten barátja lett.

Amikor Isten arra kéri szolgáit, hogy lépjenek az ismeretlenbe, ez nem egy egyszeri esemény. Ez az egész életünkre szóló séta. Engedelmességünkért pedig nagy jutalom vár: “Ezekután az események után így szólt az Úr Ábrahámhoz látomásban: Ne félj Ábrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.” (1Mózes 15:1)

Isten itt egy dicsőséges nyilatkozatot tesz: Azok akik engedelmeskednek - akik elindulnak anélkül, hogy tudnák mi vár rájuk, de vakon bíznak az Ő szavában - soha nem lesznek védelme nélkül. Ezt mondja: “Pajzsként fogok lebegni felettük. Én leszek a jutalmuk. Magamat adom nekik."

Gyülekezetünk volt tagját, egy jól ismert színésznőt Isten arra kért, hogy teljesen adja fel a színészi pályát, engedelmességként Isten iránt. Szívében jól tudta, hogy Isten hívta őt arra, hogy mindezt otthagyja. Félretette a legjobb mellékszereplőnek járó díjat és kilépett a nagy ismeretlenbe. Nem volt állása sem garanciája egy állásra; kilépett habár nem tudta mihez fog kezdeni.

Másnap az ügynöke felhívta őt, hogy felajánlottak számára egy sztárszerepet egy olyan filmben, amelyben a szakma három legismertebb színészével játszhatna együtt. Miután letette a telefont, ezt mondta: “Nem, Sátán, tudom, hogy mi a terved. Nem változtatom meg a döntésemet.”

Szeretteim, sokak számára hasonlóan lesznek ezek. Akármikor hű engedelmességgel kilépsz, az ördög csalogatni fog, hogy visszalépj az engedetlenség oldalára. Az engedelmességnek mindig ára van!

Ugyanazon a héten ez a színésznő a bíróságon hatalmas győzelmet aratott egy gyermekelhelyezési perben. Pajzsa működött! Megnyerte Krisztust és jutalma maga az Úr lett!

Évekkel ezelőtt Isten arra hívott minket, hogy indítsunk el egy gyülekezetet New Yorkban, a Times Square-en. Nagy lépést jelentett az engedelmességben, otthagyni Texasban lévő kényelmes környezetünket és a városba jönni. Sem gyülekezetünk, sem épületünk nem volt, és csak kevés pénzzel rendelkeztünk. Isten ennyit mondott: “Menjetek és veletek leszek. Megáldalak benneteket, én leszek a jutalmatok.”

Így nekivágtunk - és az Úr lett a pajzsunk, éveken keresztül önmagát adta nekünk. Két évtizeddel később egy növekvő, érett, misszió-központú gyülekezet lettünk a Times Square közepén, az Ő csodatételének bizonyságaként.

Isten szava telve van különleges ígéretekkel azok számára akiket arra hív, hogy engedelmesen kilépjenek az ismeretlenbe. Az alábbi csak egy pár ígéret azok közül, amelyekkel Isten trónjához léphetsz. Ezekre alapozhatod az egész életedet:

- “Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az Én tulajdonom, valamennyi nép közül.” (2Mózes 19:5)

- “Hallgassatok az Én szavamra akkor Istenetek leszek, ti pedig az Én népem lesztek: mindig azon az úton járjatok, amelyet mutatok néktek, hogy jó dolgotok legyen!” (Jeremiás 7:23)

Számunkra is van egy szilárd ígéret, hogy a Szent Szellem velünk lesz engedelmességünk minden lépése során és a megpróbáltatás idején: “Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szent Szellem is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.” (ApCsel. 5:32)

Ha Isten azt mondja neked, hogy hagyj fel valamivel, lépj és tedd meg. A Biblia tisztán leírja, hogy ha engedelmeskedsz az Úrnak, a Szent Szellemet fogja adni neked hogy vezessen és erőt adjon. Mindennel el fog látni téged ami szükséges az engedelmes életformához.

Mózes ötödik könyve 9.

Izrael győzelmét Istennek köszönheti

1. Halljad Izrael, te, átvonulsz ma a Jordánon, hogy bemenj elfoglalni nagyobb nemzeteket és hatalmasabbakat nálad, nagy és az égig erősített városokat; 2. nagy és szálas népet, az ánokiták fiait, akikről magad tudod és magad hallottad: ki állhat meg az Ánok fiai előtt? 3. Tudd meg tehát ma, hogy az Örökkévaló, a te Istened az, aki előtted vonul, emésztő tűz, ő fogja őket elpusztítani és ő fogja őket lealázni előtted, hogy elűzd őket és elveszítsd őket hamarosan, amint szólt hozzád az Örökkévaló. 4. Ne szólj szívedben, amikor elkergeti az Örökkévaló, a te Istened őket előled, mondván: Igazságomért hozott engem az Örökkévaló, hogy elfoglaljam ezt az országot, és a népek gonoszságáért űzi el az Örökkévaló őket előled. 5. Nem a te igazságodért és egyenes szívedért mész te be, hogy elfoglaljad az ő országukat, hanem e népek gonoszságáért űzi el az Örökkévaló, a te Istened őket előled és hogy megtartsa szavát, mellyel az Örökkévaló megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. 6. Tudd meg, hogy nem a te igazságodért adja neked az Örökkévaló, a te Istened ezt a jó országot, hogy azt elfoglaljad, mert keménnyakú nép vagy te. 7. Emlékezzél meg, el ne felejtsd, hogy mint haragítottad meg az Örökkévalót, a te Istenedet a pusztában; ama naptól kezdve, amelyen kimentél Egyiptom országából, amíg elérkeztetek erre a helyre, ellenszegülők voltatok az Örökkévalóval szemben.

Történelmi példa Izrael lázadásáról

8. A Chóreben is megharagítottátok az Örökkévalót, és megharagudott az Örökkévaló rátok, hogy elpusztítson benneteket. 9. Mikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, tábláit ama szövetségnek, melyet az Örökkévaló kötött veletek és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem vizet nem ittam. 10. És átadta nekem az Örökkévaló a két kőtáblát, írva Isten ujjával, és rajtuk mindaz igék, melyeket mondott az Örökkévaló nektek a hegyen, a tűz közül, a gyülekezés napján. 11. És volt negyven nap és negyven éjjel multán átadta nekem az Örökkévaló a két kőtáblát, a szövetség tábláit. 12. És mondta nekem az Örökkévaló: kerekedj föl, menj le innen hamar, mert megromlott a te néped, melyet kivezettél Egyiptomból, letértek hamar az útról, melyet nekik parancsoltam, készítettek maguknak öntött képet. 13. És szólt az Örökkévaló hozzám, mondván: Láttam ezt a népet és íme keménnyakú nép ez. 14. Hagyj engem, hogy elpusztítsam őket és eltöröljem nevüket az ég alól; téged pedig teszlek hatalmasabb és számosabb néppé nála. 15. És megfordultam és lementem a hegyről, a hegy pedig égett tűzben és a szövetség két táblája két kezemben volt. 16. Mikor láttam, hogy íme vétkeztetek az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen, készítettetek magatoknak öntött borjút, letértetek hamar az útról, melyet parancsolt nektek az Örökkévaló, 17. akkor megragadtam a két lábát és ledobtam a két kezemből és összetörtem szemeitek láttára. 18. És az Örökkévaló elé vetettem magamat, mint az elsőízben, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam mind a ti vétketek miatt, mellyel vétkeztetek, azt cselekedvén, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, hogy őt megharagítsátok; 19. mert rettegtem a haragtól és fölgerjedéstől, mellyel haragudott az Örökkévaló rátok, hogy elpusztítson benneteket, és az Örökkévaló meghallgatott engem ezúttal is. 20. Áronra is megharagudott az Örökkévaló nagyon, hogy elpusztítsa; és én imádkoztam Áronért is abban az időben. 21. Vétketek tárgyát pedig, melyet készítettetek, a borjút, vettem és elégettem tűzben, összezúztam azt, jól megőrölvén, míg finom porrá lett, és beledobtam porát a patakba, mely lejön a hegyről. 22. És Távéroban, Másszoban a Kivrósz-hattaávoban megharagítottátok az Örökkévalót. 23. És mikor elküldött az Örökkévaló benneteket Kádes-Bárneából, mondván: Menjetek föl és foglaljátok el az országot, melyet nektek adok, akkor ellenszegültetek az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsának, nem hittetek neki és nem hallgattatok szavára. 24. Ellenszegülők voltatok az Örökkévalóval szemben, amely naptál ismerlek benneteket.25. És az Örökkévaló elé vetettem magamat ama negyven nap és negyven éjjel, amíg odavetve maradtam, mert azt mondta az Örökkévaló, hogy elpusztít benneteket. 26. És imádkoztam az Örökkévalóhoz és mondtam: Uram, Istenem ne rontsd meg népedet és birtokodat, melyet megváltottál nagyságoddal, melyet kivezettél erős kézzel. 27. Emlékezzél meg szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, ne fordulj a nép makacssága, gonoszsága és vétke felé. 28.Hogy ne mondja az ország, amelyből kivezettél bennünket: Mert nem bírta az Örökkévaló őket elvinni az országba, melyről szólt nekik és mert gyűlölte őket, vezette ki őket, hogy megölje őket a pusztában. 29. Ők pedig a te néped és birtokod, melyet kivezettél nagy erőddel és kinyújtott karoddal.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)