A szavak mint a szellem hordozói
Ezek után az a kérdés, hogyan építhetjük fel ezt a hidat szellem és szellem között. Megtehetjük-e tudatosan, vagy csak úgy magától fog létrejönni? Előfordul, hogy spontán módon kialakul, de meg is tanulhatjuk, hogyan kell felépíteni, hogy egyre jobban tudjuk csinálni, és egyre gyakrabban sikerüljön. Leggyakrabban szavakkal hozzuk létre ezt a hidat. A szavak a szellem hordozói. Jézus ezt mondja a János 6: 63-ban: “A beszédek, amelyeket én szólok néktek, szellem és élet”. Ellul találó megfogalmazása szerint a beszéd a legjellegzetesebb emberi képességünk. Valami történik a másik ember hozzáférhetetlen lényében, de amikor ő ezt szavakba önti, és én meghallom és megértem, akkor ez létrehozza bennem annak a bizonyos dolognak a megfelelőjét. Ez Isten Igéjének csodája. Isten kimondja azt, ami lényének hozzáférhetetlen bensejében lezajlik, kijön az Ige az Atya kebléből, és amikor ez eljut hozzám, akkor szellememben megismerhetem az Isten szívéről szóló kinyilatkoztatást.
Magától értetődik, hogy a szavak nem mindig közvetítenek szellemet. A beszéd lehet egy értelmetlen, tartalom nélküli zaj is, közvetíthet steril adatokat, ezenkívül lehet hamis vagy megtévesztő. De amikor a szavak szellemben és igazságban hangzanak el, akkor képesek az ember élete lényegének közvetítésére. Egy alkalommal beszélgettem egy asszonnyal. Leányának házassága súlyos válságban volt. Az édesanya ezt mondta: “Az a problémájuk, hogy amióta csak ismerik egymást, soha nem voltak egymástól távol. Én jóformán csak leveleztem Daviddel, amikor a menyasszonya voltam, mivel ő a háborúban volt. De többet megtudtam róla, és jobban megismertem őt a levelei alapján, mint amennyire valaha is megismerhettem volna, ha másként alakulnak a dolgok”. Amikor ezt mondta, ráeszméltem, hogy minden valószínűség szerint sokkal teljesebb és tisztább kijelentést kapunk Istenről a Biblián, az Ő saját magáról írt fantasztikus levelein keresztül, mintha leülne, és szemtől szemben beszélgetne velünk. Az Igén keresztül megérintjük az Ő Szellemét, kijelentést kapunk szellemünkben a Szent Szellemtől.
De ahhoz, hogy a tárgyalt fogalmak szerint értett kommunikáció jöhessen létre, a beszélőnek “benne kell lennie” azokban a szavakban, amelyeket kimond, az énekesnek “benne kell lennie” az előadott dalban. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk szellemünkben élni és szellemünkből beszélni. Le kell mondanunk arról, hogy álcázzuk mondanivalónkat, nem szabad burkoltan, homályosan beszélnünk annak érdekében, hogy bizonyos benyomásokat keltsünk beszélgetőpartnerünkben, vagy kiváltsunk belőle valamilyen hatást. Meg kell tanulnunk őszintén kimondani az igazságot. Az egyik dolog, amit a legtöbbre értékelek abban a vezetőségben, amelyhez tartozhatom, hogy az évek során eljutottunk oda, hogy kertelés nélkül elmondhatjuk egymásnak az igazságot. Ma már tudom, hogy ha az egyik testvérem mond valamit, akkor pontosan arra gondol, amit mond, nem kell valami burkolt mondanivalót megértenem a szavaiból. Én is nyugodtan kimondhatom, ami a szívemen van, és biztos lehetek abban, hogy a többiek nem kezdenek el azon gondolkodni, vajon mit is akartam “valójában” mondani. Tudatára ébredtem annak, hogy milyen ritkán mondjuk ki az igazságot, még a házasságunkban vagy a szoros baráti kapcsolatainkban is. “Ezt mondta ugyan, de tudom, mire gondolt”.
Persze nem minden félreértés szándékos vagy tudatos. Előfordul, hogy a szellemünkből származó üzenet eltér szavaink mondanivalójától. Tudnunk kell, hogyan lehet mindkét üzenetre odafigyelni. Jézus ezt remekül csinálta. Ő tudta, hogyan kell hallgatni. Ha valami csoda folytán lelepleződne az igazság, akkor kiderülne, hogy legtöbbször nem is figyelünk oda egymásra. Saját gondolatainkat öntjük formába, és alig várjuk, hogy egy kis szünet álljon be a beszélgetésben, hogy elsüthessük mondanivalónkat.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
