Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Ádám bűnbeesése és annak következményei 4.

D. Ádám egész valója a „hiábavalóság” alá vettetett:

1. „Hiábavalóság” = végső kiábrándultság, vagy értelmetlenség

2. Róm. 8:18–23. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsõséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsõségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak [ez] pedig, hanem magok a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

—Az egész teremtett világ hiábavalóság alá vettetett: szenvedés, megkötözöttség, romlottság, sóhajtozás, kínlódás, fájdalom

A teremtés megszabadulása egyedül az Isten fiainak megjelenése által fog eljönni. (Vesd össze: 1 Ján 3:1–2. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.)

3. 1 Móz. 3:14–19. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

—Átok, ellenségeskedés, fájdalom, tövisek, bogácskóró, romlás, halál

4. Préd. 1:2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

—Ebben a könyvben a „hiábavalóság” 37 alkalommal fordul elő; „a nap alatt” kifejezés pedig 27 alkalommal. Salamon elvesztette a „láthatatlan” látását (vesd össze: 2 Kor. 4:17–18. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.)

5. Zsid. 11:27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.

—Hasonlítsuk össze ezt Mózessel, aki azért tudott kitartani, mert „látta a láthatatlant”

6. Shakespeare megfogalmazása a „hiábavalóságra”:

„Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít”

E. Az ádámi faj azonosult a Sátánnal a bűnben és a lázadásban, és ezért Isten ítélete alá került:

1. Róm. 3:19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.

—Az egész világ Isten ítélete alá esik

2. Isten irgalma az ádámi faj irányába egy olyan érvet ad a Sátánnak, amit Isten ellen használhat:
„Csak akkor ítélhetsz el engem és az angyalaimat, ha az ádámi fajt is elítéled, mert ők is társultak velünk a bűnünkben!”

3. Ezért aztán Sátán folyamatosan emlékezteti Istent az ember bűnösségére. Lásd: Jób 1:9–11. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!

Zak 3:1–4. Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elõtt. És szóla és monda az elõtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Ádám bűnbeesése és annak következményei 3.

III. Ádám bukásának áttekintése és következményeinek folytatása:

A. Változás Ádám természetében: „az óember”

B. Sátán elbitorolta Ádám uralmi területét:

1. Efé. 2:2–3. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

—Sátán lett a levegőbeli hatalmasság fejedelme (uralkodója) (vagyis azé a területé, amely fölé Isten Ádámot helyezte, mint uralkodót). Figyeljük meg az egyenes összefüggést az 1 Móz 1:26 és az Efé 2:2 között!

2. János 12:31; 14:30; 16:11. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

—Jézus maga elismerte Sátán hatalmának valóságát, és háromszor is „e világ fejedelmének” (uralkodó) hívta.

3. Lukács 4:5–6. Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom

—Sátán azt állította, hogy neki adatott a hatalom (vagyis Ádám átadta neki), és Jézus nem kérdőjelezte meg ezt az állítását.

C. Az ádámi faj alárendelődött a démonok zaklatásának és leuralásának:

1. Márk 1:21–39. És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala. És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók. Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan szellem volt, és felkiálta, És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle. És a tisztátalan szellem megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle. És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek néki? És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére. És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt. A Simon anyósa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle. És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik. Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és a démonizáltakat; És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé. És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok démont kiûze, és nem hagyja vala szólni az démonokat, mivelhogy õt ismerék. Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. Simon pedig és a vele lévõk utána sietének; És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres. És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem. És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és démonokat ûz vala.

—Ez az ember bukásától kezdődően folyamatosan megtörtént, de csak most először jelentkezett nyilvánosan Jézus szolgálata által.

2. Vesd össze: Máté 12:28. Ha pedig én Istennek Szelleme által ûzöm ki a démonokat, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten birodalma.

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Ádám bűnbeesése és annak következményei 2.

II. Ádám bukásának következményei

A. Változás Ádám természetében

1. Efézus 4:22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;

—Azt a természetet, amelyet az ádámi fajban a bukás hozott létre, „az óember” kifejezéssel írja le az Ige.

a. Ez a természet romlott a csalárdság kívánságai miatt. (vagyis azok a romlott vágyak, amelyek a sátáni kísértésnek való engedés következtében jöttek létre bennünk)
b. Ilyenképpen, ez a természet a Sátán hazugságának a produktuma.

2. 1 Kor. 15:53–54. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

—Ez a természet romlandó is, vagyis három fázisban alá van vetve a halálnak:

a. 1 Móz. 2:17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz.

—azonnali szellemi halál, vagyis Istentől való elszakadás (vesd össze: Efézus 2:1. Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bûneitek miatt.
4:18. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a tudatlanság miatt, mely az õ szívök keménysége miatt van bennök;)

b. 1 Móz. 5:5. És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala.

—fizikai halál, vagyis a lélek testtől való elszakadása

c. Jel. 20:13–15. És a tenger kiadá a halottakat, a kik õ benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik õ nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az õ cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tûznek tavába. Ez a második halál, a tûznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték.

—A második halál, vagyis a végső, örökkévaló száműzetés Isten jelenlétéből. (Vesd össze: Jel. 20:10. És az ördög, a ki elhitette õket, vetteték a tûz és kénkõ tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.)

B. Sátán elbitorolta Ádám uralmi területét

1. Efé. 2:2–3. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

—Sátán lett a levegőbeli hatalmasság fejedelme (uralkodója) (vagyis azé a területé, amely fölé Isten Ádámot helyezte, mint uralkodót)

2. Sátán most a szellemi befolyását az ember engedetlenségén keresztül fejti ki, kihasználva az ember bűnös vágyait és lázadó kívánságait (vesd össze: Jakab 1:13-15. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.)

3. Róm. 8:7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.

—Ezek a vágyak befolyással vannak az ember elméjére is, amely ellenségeskedésben van Istennel

4. Ez az egész állapot „természet szerint” létezik, vagyis ez az Ádámtól örökölt természetünk következménye. (A Gal 2:15 ugyanezt a kifejezést használja arra a tényre, hogy Péter és Pál természet szerint zsidók voltak.)

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Ádám bűnbeesése és annak következményei 1.

I. Bevezetés

A. 1 Móz. 3:1–6. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk; De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

—Sátán nem egyenesen Istent támadta meg, hanem az Isten Igéjét.

1. Először megkérdőjelezte, aztán tagadta.
2. Következménye: kételkedés, hitetlenség, engedetlenség

A. 1 Móz. 3:5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

—Sátán végső meggyőző érve: olyanok lesztek, mint az Isten. Ugyanez motiválta Lucifert saját lázadása véghezvitelére (vesd össze: Ézs. 14:13–14. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.).

B. 1 Móz. 3:6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

—A kísértés három alapvető formája (vesd össze: 1 János 2:16. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.)

1. „jó az a fa eledelre” = a test kívánsága
2. „kedves a szemnek” = szemek kívánsága
3. „kívánatos a bölcsességért = élettel való kérkedés

C. Lukács 4:3, 5–6, 9. És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré. Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

—A pusztában Jézus a kísértésnek ugyanezt a három formáját szenvedte el

1. Ádám elbukott, mert evett a fáról—Jézus böjt által győzedelmeskedett
2. Ádám elutasította az Isten Igéjét—Jézus megtartotta az Isten Igéjét

D. 1 Tim. 2:13–14. Mert Ádám teremtetett elsõnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bûnbe esett.

—Évát becsapta a Sátán. Ádám nem volt megcsalatva, ő úgy döntött, hogy a felesége oldalára áll az Isten elleni engedetlenségben (lásd: 1 Móz. 3:12, 17. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, õ ada nékem arról a fáról, úgy evém. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.).

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Az ádámi faj: Öt egyedi jellegzetesség 2.

II. Ádám egyedi jellegzetességei

A. 1 Móz. 2:7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

—teremtésének módja:

1. a testét agyagból formálták
2. Isten leheletét lélegezte be (amellyel megkapta az Istennel való közösség egyedi képességét).
3. Isten személyes neve („Jehova”) első alkalommal itt szerepel.
4. Isten, mint személy, az embert az Önmagával való személyes közösségre teremtette.

B. 1 Móz. 1:26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

—Természete: különleges kapcsolat Istennel:

1. „hasonlatossága” = szellemi, morális és intellektuális képesség
2. “képe” = külső fizikai forma (1 Kor. 11:7. Mert a férfiúnak nem kell befednie az õ fejét, mivel õ az Istennek képe és dicsõsége; de az asszony a férfiú dicsõsége.)

C. 1 Móz. 1:26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

—Célja: uralmat gyakorolni az egész föld fölött. Ádám Isten személyes képviselője, aki megjeleníti Isten hasonlatosságát és gyakorolja Istentől kapott hatalmát (vesd össze: Zsolt. 8:4–8. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt! Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;)

D. 1 Móz. 2:19–20. És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.

—intelligens partneri viszony Istennel, amely által ismeretet és bölcsességet szerez

E. 1 Móz. 2:20–24. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

—Gondoskodás egy házastársról, az emberi kapcsolat szükségességének feltárása és betöltése (előképe Krisztus és az Egyház kapcsolatának)

F. Ádám volt a világ uralkodója (abban a társadalmi rendben, amelybe Isten helyezte)

1. 1 Móz. 2:16–17—Isten állandó kapcsolata Ádámmal az Igéjén keresztül történt.
Ez három alkotórészből állt:
a. engedélyezés
b. tiltás
c. figyelmeztetés

2. Ezt az igét egyedül Ádám kapta, aki pedig továbbadta a feleségének azt
3. János 14:23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

—Hasonlóképpen, Isten állandó kapcsolata a keresztényekkel az Isten Igéjén keresztül történik. Az Isten Igéjéhez való viszonyulásunk valójában Istenhez magához való viszonyulásunk.

4. A teremtéskor Isten olyan helyzetbe helyezte, hogy minden szükségéről tökéletesen gondoskodott. Amíg Ádám hitt és engedelmeskedett Istennek, sérthetetlen volt.
5. 2 Pét. 1:2–4. Kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.

—Hasonlóképpen, az új teremtésben Isten már tökéletesen gondoskodott a hívők minden szükségéről. Ez a gondoskodás az Isten Igéjének ígéretein keresztül valósul meg. Amíg hiszünk, és engedelmeskedünk Istennek, éppúgy sérthetetlenek vagyunk, mint Ádám volt.

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Az ádámi faj: Öt egyedi jellegzetesség 1.

I. Bevezetés

A. 1 Móz 1:1–2. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett.

—Az eredeti teremtés. Aztán Lucifer lázadása és Isten mindent kiirtó ítélete (leginkább víz által).

B. 1 Móz 1:3–2:7. És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap. És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn. Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És lõn este és lõn reggel, harmadik nap. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó. És lõn este és lõn reggel, negyedik nap. És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lõn este és lõn reggel, ötödik nap. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket. És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ szellem van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

—Ezek a versek leginkább a helyreállítást vagy az újra teremtést írják le.

C. 2 Kor. 5:17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

—Ez a Krisztusban való új teremtésre vonatkozik

D. Mindkét teremtés az Isten kimondott szavának (Isten Igéje) és Isten Szellemének együttes munkája nyomán jött létre (vesd össze: Zsolt. 33:6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.)

E. Mindkét teremtésben Isten első tette a világosság megteremtése volt, és addig nem nyugodott meg, míg saját képét meg nem teremtette

F. Az 1 Móz 1:1-ben használt „teremt” szó (héberül bara) csak a következő versekben kerül újra elő:

1. 1 Móz. 1:21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

—a tengeri nagy vízi állatok és csúszómászó állatok (Szemmel láthatóan a víz sokkal nagyobb szerepet játszik az ádámi korban, mint azt megelőzően [vesd össze: Jel. 21:1. Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.])

2. 1 Móz. 1:27. Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

—ember (Ádám): Egy új teremtés. Ádám egy teljesen új faj kezdete volt, és ez a faj az egész Szentírás központi témája.

G. Jób 38:4–15. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött; Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt? Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

—Ezek az igeversek is egyértelműen az események ugyanolyan rendjét mutatják be: teremtés, ítélet, helyreállítás

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Lucifer lázadásának következményei 2.

4. Dán. 10:2–3. Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. 12–13. És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az elsõ naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened elõtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az elõkelõ fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál. 20–21. És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jõ elõ! De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.

—Sátán angyalai a magasságban ellenállnak Isten angyalainak, akiket azért küld Isten, hogy szolgáljanak a földön a hívők felé. Isten angyalainak egyesült erejére és a hívők imádságára van szükség ahhoz, hogy győzelmet arassanak.

a. „Perzsia és Görögország fejedelmei” a Sátán angyalai (akik különleges felelősséggel bírnak ezekért a földi királyságokért). Hasonlóképpen Mihály különleges felelősséget hordoz Isten nevében Izraelért (lásd Dán. 12:1. És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.).

b. Efézus 6:12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

—az újszövetségi hívőknek is része van ebben a konfliktusban.

5. Jób 1:6–12. Lõn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?! Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl.

2:1–7. Lõn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr elõtt. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint õ; feddhetetlen, igaz, istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõsen áll a õ feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg õt. És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bõrt bõrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg õt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged? Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van õ, csak életét kiméld. És kiméne a Sátán az Úr elõl, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.

—Sátánnak még mindig van bejárása Isten jelenlétébe és híreket visz a földről (Valószínűleg ezt tette a levettetése előtt). Vesd össze: 2 Kor. 11:13–15. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az õ szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az õ cselekedeteik szerint lészen.

Jel. 12:10. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek birodalma, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.

—Sátán folyamatosan vádolja a hívőket Isten előtt

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Lucifer lázadásának következményei 1.

I. Bevezetés

A. A pre-ádámi kor vázlatos áttekintése: 1 Móz. 1:2; Ezék. 28:12–19.

B. A Lucifer lázadásával foglalkozó igeszakaszok (folytatás):

1. Ézs. 14:12–15. Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!

—Az Isten trónja elleni támadás:
a. 12. v.—Kivettetés a mennyből, levágatás a földre
b. 13–14. v.—„Én fogok“ ötszöri ismétlése:

(1) az égbe megyek fel
(2) Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (trónomat)
(3) lakom a gyülekezet hegyén
(4) fölébe hágok a magas felhőknek
(5) hasonló leszek a magasságoshoz (egyenlő leszek Istennel)

2. Lukács 10:18. Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.

—Jézus (mint az örökkévaló Fiú) bizonyságot tett a Sátán bukásáról.

Figyeljük meg, mennyire ellentétes ezzel Jézus helyzete és viselkedése:
a. Fil. 2:5–11. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.

(1) Istennek formájában volt
(2) Nem volt szüksége rá, hogy Istennel egyenlővé tegye magát
(3) Megalázta magát
(4) Ezért Isten felmagasztalta

b. 7–8. v.—Hét lépés a dicsőségből a keresztig:

(1) Megüresítette magát
(2) Szolgai formát vett fel
(3) Emberekhez (az ádámi fajhoz) hasonlóvá lett
(4) Úgy nézett ki, mint egy közönséges ember
(5) Megalázta magát (az ács fia lett)
(6) Engedelmes volt a halálig
(7) Meghalt, mint egy bűnös

c. 9–11. v.—Felmagasztalásának hét lépése:
(1) Isten felmagasztalta őt
(2) Minden név fölött való nevet kapott, amelyre
(3) minden térd meghajol
(4) mennyeieké
(5) földieké
(6) föld alatt valóké
(7) és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr

d. Lukács 14:11. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

—Jézus örökkévaló alapelvként beszélt erről

3. Máté 12:25–26. Jézus pedig, tudva az õ gondolataikat, monda nékik: Minden birodalom, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt ûzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az õ birodalma?

—Sátán egy osztatlan (önmagával nem meghasonlott) birodalmon uralkodik, amely teljesen szemben áll Istennel

a. Efézus 6:12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

—Sátán királysága „szellemekből” áll, a főhadiszállása pedig a „magasságban” van (vesd össze: Efézus 1:3. Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban. 20. A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben.

2:6. És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban. 3:10. Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége.)

b. 2 Kor. 12:2. Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

—Legalább három ég van

c. Máté 12:24. A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem ûzi ki a démonokat, hanemha Belzebubbal, a démonok fejedelmével.

—Mint Belzebub (a legyek ura), úgy Sátán is uralkodik a démonokon. A démonok az eszközei szándékának véghezvitelében a földön. Figyeljük meg a következő különbségeket a démonok és az angyalok között:

(1) a démonok a földön vannak otthon, az angyalok pedig a mennyekben
(2) a démonok hevesen vágynak arra, hogy elfoglaljanak fizikai testeket, az angyalok viszont nem vágynak fizikai testekre

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Lucifer lázadása 2.

IV. Lucifer lázadásának valószínű forgatókönyve

A. A pre-ádámi korban a menny és a föld is a teremtéstől fogva tökéletes volt. Isten Lucifert bízta meg egy bizonyos hatalmi terület ellenőrzésére, amely magába foglalta a földet. A Földet egy pre-ádám kori faj (vagy fajok) lakták. Volt egy pre-ádámi Éden kert (gyönyörűség), templommal és egy szent heggyel. Lucifer volt a templom őre, és ő vezette az istentiszteletet.

B. Lucifer felfuvalkodott saját bölcsessége és szépsége miatt, és az Istennel azonos pozícióra törekedett. (Valószínűleg ez volt az a pozíció, amelyet a Fiú foglalt el.) Lucifer szisztematikusan építette fel a lázadását és elcsábította az uralma alatt álló angyalokat az Istennek (a Fiúnak?) való hűségtől, majd az Isten trónja elleni támadásba vezette őket. Ezért vettetett ki ő és az angyalai a mennyből, az Isten lakóhelyéből. Ezt követően létrehoztak egy rivális királyságot Isten ellen, amely a „magasságban” van (vagyis a látható égbolt és Isten lakóhelye között).

C. Egy bizonyos ponton Sátán és lázadó angyalai a föld akkori lakóit rávették, hogy csatlakozzanak a lázadásukhoz, és mindenféle gonoszságukhoz. Végül Isten egy hatalmas (főként víz általi) ítéletet bocsátott az egész földre és lakosaira. Ennek az ítéletnek a következménye van leírva az 1 Mózes 1:2-ben. A mitológiában számos utalást találunk az úgynevezett „arany-korra” (a pre-ádámi korra), és egy egész kontinens elsüllyedésére az Atlanti-óceánba. Talán innen ered az „alvilág” kifejezés.

D. A pre-ádámi faj (fajok) testetlen szellemei alkotják valószínűleg a jelen korszak „gonosz szellemeit”.(démonok)

E. Ezekre az eseményekre a következő igeszakaszok utalnak:

1. Ezék. 28:12-19. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

- Megkülönbözteti a „fejedelmet” Tírusz „királyától”

2. A „fejedelem” egy ember volt (v. 2, 9. Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve. Vajjon mondván mondod-é megölõd elõtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütõnek kezében!).

3. A „király” egy kérub (angyali lény) volt, kétség kívül Lucifer maga.

4. Figyeljük meg a következőket:

a. 12. v.—teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben
b. 13. v.—Édenben, Isten kertjében voltál
c. 13. v.—rakva valál mindenféle drágakövekkel
d. 14. v.—valál felkent oltalmazó kérub . . . Isten szent hegyén valál
e. 15. v.—feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned

f. 16. v.—„kereskedésed”. 18 v.—„kereskedésed hamisságában” vagyis rágalmazás (vesd össze 3 Móz. 19:16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
Péld. 11:13. A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot. 20:19. Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
Jer. 6:28. Mindnyájan igen vakmerõk, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek õk. 9:4. Mindenki õrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár.
Ezék. 22:9. Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.)

g. 16. v.—levetélek téged az Isten hegyéről, stb.
h. 17. v.—szíved felfuvalkodott (vagyis büszkévé vált)
i. 18–19 valószínűleg az ítélet végső stádiuma még a jövőben valósul meg

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Lucifer lázadása 1.

I. Bevezetés

A. 1 Móz 1:2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett.

—„kietlen” és „puszta” = Héberül tohu és bohu

B. Fő gondolattársítások: Isten tetszése, isteni ítélet, elhagyatottság

II. Mi váltotta ki az isteni ítéletet a pre-ádámi kori Föld fölött??

A. Elsődlegesen: a Sátán fellázadása

B. Kol. 1:16. Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek;

—A „láthatatlan” (szellemi) világ négy fő rendje

1. Királyi székek
2. Uraságok
3. Fejedelemségek (Uralkodók)
4. Hatalmasságok (Erők)

Figyeljük meg: „Hatalmasságok” ebben a hatalmi rendben a „Fejedelemségek” (Uralkodók) alatt szerepelnek. A lázadás a „fejedelemségek” szintjén vette kezdetét.

III. A Szentírás három „angyali fejedelmet” (arkangyalt) mutat be:

A. Lucifer („Fényhozó” vagy „Hajnalcsillag”)—Ézsaiás 14:12. Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

B. Gábriel („Isten hatalmas”)—Dániel 8:16. És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 9:21. És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.
Lukács 1:19, 26. És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret

C. Mihály („Ki olyan, mint Isten?”)—Dániel 10:13, 21; 12:1. De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az elõkelõ fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;
De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.
És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.

Júdás 9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!

Jelenések 12:7. És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;

D. Lehetséges:

1. hogy mindhárom arkangyal az angyalok harmadának parancsolt
2. hogy egy-egy angyalcsoport állt az Atya, a Fiú és a Szellem rendelkezésére

E. „Lucifer” vált „Sátánná” (Vádló, ellenszegülő) Zak. 3:1. Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt.

F. Jel 12:4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.

—Sátán magával ragadta az angyalok harmadát. Ezek követték őt az Isten elleni lázadásban. Lehetséges, hogy ők voltak azok az angyalok, akik a Fiú rendelkezésére álltak

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Hogyan kezdődött a konfliktus? 2.

II. A pre-ádámi kor

A. 1 Móz 1:1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

1. A mennyek (többesszám) és a föld eredeti teremtése

2. Bizonyos héber szavak az 1 Mózes 1-ben többesszámú formában állnak: „Isten”, „mennyek”, "vizek”, „élet”

B. Jób 38:4–8. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

—A menny lakói (angyalok, stb.) már a föld teremtése előtt léteztek (vesd össze: Neh. 9:6).

C. 1 Móz 1:2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett.

—Meghatározatlan időszak az 1 Móz 1:1 és az 1 Móz 1:2 között. Attól kezdve lett a föld „kietlen” és „puszta” (Héberül tohu és bohu).

III. A tohu és bohu szavak egyéb használata a Bibliában:

A. Tohu és bohu együtt:

1. Ézs 34:11. És örökségül bírja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.

—a pusztaság mérőkötele és a semmiség kövei („Idumea” = „Edom”)

2. Jer. 4:23. Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!

—Nézek a földre, és íme kietlen és puszta.

3. Mindhárom igeszakasz, ahol a két szó együtt jelenik meg, a sivárság és elnéptelenedés kísérteties képét érzékelteti, amely a szörnyű gonoszságra adott isteni büntetés következménye.

B. Tohu önmagában:

1. 5 Móz. 32:10. Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;

—Zordon, sivatag vadon

2. Jób 6:18. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

—Felmennek a sivatagba (a semmibe), és elvesznek

3. Jób 12:24. Elveszi eszüket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
Zsolt. 107:40. Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

—úttalan puszta

4. Ézs 24:10. Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

—Az álnokság (bomlás, zűrzavar) városa rommá lőn

5. Ézs 40:23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja

6. Ézs 41:29. Ímé, mindnyájan semmik õk, semmiség cselekedetük, szél és hiábavalóság képeik.

—...szél és hiábavalóság képeik

7. Ézs 45:18. Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

—Isten . . . aki akotá a földet és teremté azt . . . nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá. Ez bizonyítja, hogy a föld az 1 Mózes 1:2-ben nem olyan állapotban volt, amilyennek Isten eredetileg megalkotta.

Derek Prince - Lucifer küzdelme Istennel - Hogyan kezdődött a konfliktus? 1.

A pre-ádámi kor

I. Bevezetés

A. A konfliktus és a harc a keresztény élet szerves része:

1. 2 Kor 10:3–5. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

—Nem test szerint hadakozunk... hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek. Minden keresztényre vonatkozik ez a hadakozás.

2. 1 Tim. 1:18. Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.

—...harcold meg a nemes harcot

3. 2 Tim. 2:3–4. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki õt harcossá avatta.

—Vállald a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája... Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba.

4. Efé. 6:12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

—A mi harcunk erők és hatalmak ellen folyik.

B. Isten maga, mint katonai parancsnok jelenik meg:

1. 2 Móz. 15:3. Vitéz harcos az Úr; az õ neve Jehova.

—Az Úr vitéz harcos.

2. Józs. 5:13–14. Lõn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az õ szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala elõtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az õ szolgájának?

—...az Úr seregének fejedelme (kapitánya) vagyok

3. Zsolt 24:8. Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.

—Az erős hadakozó Úr

4. Ézs 13:4. Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyûlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.

—A seregek Ura harci sereget számlál

C. Mi a háttere ennek a hadakozásnak? Kik az szemben álló felek?

1. Minden nyugtalanság és konfliktus gyökere a lázadás—amely az Isten igazságos kormányzásának elutasítása. A világ tele van lázadókkal. Az emberi problémák egy fa három fő alkotórészéhez hasonlíthatóan osztályozhatók.

a. ágak
b. törzs
c. gyökérzet

A lázadás minden probléma gyökere.

2. Máté 6:9–10. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

—Jöjjön el a te országod . . . Legyen meg a te akaratod . . . Ez velem kell, hogy elkezdődjön.

3. Ézs 57:19–21. Megteremtem ajkaikon a [hálának] gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

—Az Istennek való teljes engedelmesség mély békességet hoz.

D. Hogyan és mikor kezdődött el a lázadás?

Két alapvető tényt fel kell ismernünk:

1. A Biblia elsősorban az ádámi fajjal foglalkozik

2. Ádám megteremtése előtt volt egy meghatározatlan időszaka a világegyetem történetének