2017. október 19., csütörtök

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 37.

Nincs kárhoztatás!

Lehetséges, hogy a Megváltó Vére nekem nyereség?
Meghalt értem, aki a fájdalmát okozta?
Értem, aki a halálba küldtem Őt.
Csodás szeretet. Hogy lehet ez?
Hogy Te Istenem, meghaltál értem?

Rab szellemem hosszan volt odalent.
A bűn és a test súlyos láncaiban.
Aztán szemem résén átjutott egy sugár
Felébredtem és a cellámat beragyogta a fény.
Láncaim lehulltak a szívem szabad volt.

Nem rémít a kárhoztatás.
Jézus és benne minden az enyém.
Benne élek az élő Főben.
Az Ő igazságába öltöztem.
Bátran közeledhetek az örök trónhoz.
És megkapom a koronát Krisztus által, aki az enyém.
Charles Wesley: Lehetséges ez? (nyersfordítás)

"A megigazulás a mi mostani bűneinkre vonatkozik. Mikor elé megyünk és megbánjuk, Isten megtisztítja a szívünket minden bűntől és tisztátalanságtól és megigazultan állunk ott, mint egy újszülött, aki sosem követett el bűnt. Nincs kárhoztatásunk. Jézussal járhatunk és szent életet élhetünk az Úr előtt, ha a Szellemben járunk." WILLIAM SEYMOUR

Gyakran érzed a kárhoztatás szellemét? Sokszor érzed úgy, hogy másodrendű polgár vagy Isten Országában, megtűrt, de az Úr által nem igazán szeretett személy? Megszokott számodra, hogy bűnösnek és tisztátalannak érzed magad, függetlenül attól, hogy mennyire van rendben az életed? Identitásodat az "ítélet alatt álló bűnöst" leíró igeversek határozzák meg? Mindig az "ó én nyomorult" életérzést hordozod és nehezen tudsz azonosulni a megigazultságról szóló igékkel?

Persze tudod, hogy az Új Szövetség azt tanítja: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak" (Róm.8.1.), de ismerni az Igét vagy megtapasztalni annak realitását sokszor két különböző dolog. Ráadásul nem lehetsz teljesen biztos benne, hogy valóban érted mire gondolt Pál, mikor e híres szavakat leírta. Arra gondolt, hogy mint újjászületett hívők, sosem kell kárhoztatást éreznünk, függetlenül attól, hogyan élünk, vagy arra, hogy nincs okunk kárhoztatás alatt lenni amíg Isten szerint való az életünk? Vagy a Róma 8.1-nek nincs köze az érzésekhez?

Azt tanítja-e , hogy semmilyen bűn vagy engedetlenség nem befolyásolja a mennyhez kötődő, Isten gyermeke állapotunkat vagy azt, hogy azoknak a hívőknek akiknek jó a kapcsolatuk Istennel, nem kell félniük a pokoltól? És bármit is tanít, hogyan tudjuk az írott szavakat a szívünkbe és az elménkbe ültetni?

Tudjuk, hogy a Sátán egyik legnagyobb trükkje, hogy Isten népét csüggedésbe és reménytelenségbe taszítsa, hogy távol érezzék magukat a Mennyei Atyától. Különösen azoknál a hívőknél tudja bevetni ezt a taktikát, akiknek érzékeny a lelkiismeretük vagy hiányzik a biztonság az Úrral való kapcsolatukból. És ez a soha el nem múló kétség érzése még több bűn elkövetéséhez vezethet. Minek is próbálkozni egyáltalán? Azoknál a hívőknél, akiknek a bizalmuk és biztonságérzetük erős, az ördög pont az ellenkező módszert használja. Megpróbálja elaltatni őket hamis biztonságérzéssel, azt mondva nekik, hogy minden rendben, akkor is ha semmi nincs rendben. (Lásd Jer.6.14. 8.11.) Bátorítva őket, hogy azt higgyék, nem tudnak olyan bűnt elkövetni, amely megváltoztathatná Isten feléjük tanúsított hozzáállását. Nem kell hozzá atomfizikusnak lenned, hogy kitaláld, hogyan vezet ez a gondolkodás a rendszeres, szándékos bűnelkövetés életformájához.

Persze, ezek a Sátán csalásai, de mielőtt leleplezhetnénk a Sátán hazugságait és megújíthatnánk elménket az igazsággal, meg kell értenünk az igazságot. Milyen értelemben vagyunk felmentve a kárhoztatás alól Jézusban? És hogyan segíthetnek ezek a bibliai tények felülkerekedni a bűnön és megóvni minket a vétkektől?

Egy kicsit tegyük félre a "ha megtértél egyszer, örökre megtértél" kérdését, mivel ez nem központi témája a Róm.8.1-nek. A kérdés, amit fel kell tennünk, ez: Mit jelent pontosan a kárhoztatás szó (görögben katakrima ) az Új Szövetség vonatkozásában? Pál maga ad egyértelmű választ, mivel ő az egyetlen szerző aki ezt a görög főnevet használja a teljes Új Szövetségben és ő is csak háromszor, a Róma 5 és 8-ban. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem nehéz kitalálni, pontosan miről beszél itt.

Tudjuk természetesen, hogy a Róma 8 fő témája, főleg az első 17 versben, a Szellemben való élet törvénye vagy alapja. Ezen alapelv szerint, a testünk tagjait halálba adva, dicsőségben járhatunk Istennel. És mivel a fejezet megmutatja, hogyan feszíthetjük meg a testet és élhetünk a Szellemben -így betöltve a törvény elvárásait - teljesen világos, hogy a Róma 8 NEM a bűnre való felhatalmazásért íródott. Mire gondolt tehát Pál, mikor azt mondja, nincsen kárhoztatásunk? Hadd mondja ezt el ő maga. Előtte elmagyarázta, hogy ahogy Ádám bűne mindenki számára halált hozott, az Úr Jézus kegyelme is minden emberre elhatott:

"Mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. (Róm5:16/b-18)

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. " (Róm 8:1-2)

Fordította: Korányi Tamás

Mózes második könyve 16.

1. És elvonultak Élimből és elérkezett Izrael fiainak egész községe Szin pusztájába, mely Élim és Szináj között van, tizenötödik napján a második hónapnak, hogy Egyiptom országából kivonultak.2. És zúgolódott Izrael fiainak egész községe Mózes és Áron ellen a pusztában; 3. és mondták nekik Izrael fiai: Vajha meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, midőn ültünk a húsos fazék mellett, midőn ehettünk kenyeret a jóllakásig; mert ti kihoztatok bennünket a pusztába, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet éhség által.
4. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én hullatok nektek kenyeret az égből; menjen ki a nép és szedje a napravalót a maga napján, hogy megkísértsem, vajon jár-e tanom értelmében, vagy sem? 5. És lesz a hetedik napon, akkor készítsék el amit bevisznek és lesz kétszerese annak, amit naponként szednek. 6. És mondta Mózes meg Áron Izrael minden fiainak: Este majd megtudjátok, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából; 7. reggel pedig majd látjátok az Örökkévaló dicsőségét, mivelhogy meghallotta zúgolódásotokat az Örökkévaló ellen; mi pedig mik vagyunk, hogy ellenünk zúgolódtok? 8. És mondta Mózes: Azáltal, hogy ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyetek és kenyeret reggel, hogy jóllakjatok; mivelhogy hallotta az Örökkévaló zúgolódásotokat, mellyel zúgolódtok ellene, mi pedig, mik vagyunk? Nem ellenünk van a ti zúgolódásotok, hanem az Örökkévaló ellen. 9. És mondta Mózes Áronnak: Mondd Izrael fiai egész községének: Lépjetek oda az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódásotokat. 10. És volt, midőn, Áron szólt Izrael fiai egész községéhez, a puszta felé fordultak; és íme, az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben.
11. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 12. Hallottam Izrael fiai zúgolódását; szólj hozzájuk, mondván: Estefelé esztek majd húst és reggel jóllaktok majd kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 13. És volt este, fölszállt a fürj és elborította a tábort; reggel pedig volt harmatréteg a tábor körül. 14. Midőn fölszállt a harmatréteg, íme, a puszta színén valami apró szemcsés, apró, mint a dér a földön. 15. Midőn látták Izrael fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. 16. Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, kiki étke szerint, egy ómert fejenként, lelkeitek száma szerint, kiki a sátrában levők számára vegyetek. 17. És így cselekedtek Izrael fiai és szedtek, ki többet, ki kevesebbet. 18. És megmérték az ómerrel és nem volt fölöslege annak, ki többet szedett, aki pedig kevesebbet szedett, annak nem volt fogyatkozása; kiki az ő étke szerint szedett. 19. És mondta nekik Mózes: Senki se hagyjon meg belőle reggelig. 20. De nem hallgattak Mózesre és meghagytak némelyek belőle reggelig, de megférgesedett és megbűzhödött; és haragudott rájuk Mózes, 21. Így szedték azt minden reggel, kiki az ő étke szerint; midőn pedig melegen sütött a nap, elolvadt. 22. És volt a hatodik napon, szedtek kétszeres kenyeret, két ómert egynek; és eljöttek a község minden fejedelmei és tudtára adták Mózesnek. 23. És ő mondta nekik: Ez az, amit szólt az Örökkévaló: Nyugalom, szent szombat lesz az Örökkévalónak holnap; amit sütni akartok, süssétek meg és amit főzni akartok, főzzétek meg, az egész fölösleget pedig tegyétek el magatoknak megőrzésre, reggelre. 24. És eltették azt reggelre, amint parancsolta Mózes és nem bűzhödött meg és féreg sem volt benne. 25. És mondta Mózes: Egyétek meg ma, mert szombat van ma az Örökkévalónak; ma nem találjátok azt a mezőn. 26.Hat napon át szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van; nem lesz azon. 27. És volt a hetedik napon, kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. 28. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig vonakodtok még megőrizni parancsolataimat és tanaimat! 29.Lássátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad nektek a hetedik napon két napi kenyeret; maradjatok kiki a helyén, ne menjen ki senki az ő helyéből a hetedik napon. 30. És nyugodott a nép a hetedik napon. 31. És elnevezte Izrael háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér és íze olyan, mint a mézeskalácsé. 

32. És mondta Mózes: Ez a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Egy tele ómerrel legyen belőle megőrzésre nemzedékeiteknek, hogy lássák a kenyeret, melyet enni adtam nektek a pusztában, midőn kivezetlek benneteket Egyiptom országából. 33. És mondta Mózes Áronnak: Vegyél egy palackot és tegyél bele egy tele ómerrel mannát, és tedd azt az Örökkévaló színe elé megőrzésre nemzedékeiteknek. 34. Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, odatette Áron a bizonyság elé megőrzésre. 35. Izrael fiai pedig ették a mannát negyven évig, amíg elérkeztek lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határára. 36. Az ómer pedig egy tized éfó volt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 18., szerda

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 37.

Megajándékozott minket ama Szerelmesben

"Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben."
Efézus 1:6.

Nem szabad elhinni azt, hogy Isten csak akkor fogad el minket, ha tökéletesek vagyunk. Fogadjuk el azt az igazságot, hogy elfogadott minket „ama Szerelmesben”.

Isten elfogad minket, mert hiszünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ha elhisszük a sátán hazugságait, küzdelemmel és frusztrációval teli életet élünk, és sosem leszünk képesek arra, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő képességeket.

Isten a következő igazságot helyezte egyszer a szívembe: „Tegyél meg mindent a legjobb tudásod szerint, és lépj be az Én nyugalmamba”. Ez nagyon jól hangzott, mivel már mindent megpróbáltam, és teljesen kimerültem. Rájöttem arra, hogy még a legjobb tetteim sem tökéletesek, és ez az oka annak, hogy Jézus meghalt értem és érted is.

A teljesítmény/elfogadás taposómalmában

"Ellenben annak, aki nem [a törvény szerint] munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul [amelyet Isten elfogad]. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül." Róma 4:5-6.

Ha már éveket töltöttél el a teljesítmény és elfogadás taposómalmában, nagyon nehéz kilépni onnan. Ez már életformáddá vált. Befolyásolja a gondolataidat, döntéseidet, érzékeidet.

Sok ember inkább marad a megszokott világában, nem mer kilépni belőle, fél a bukás gondolatától is. Olyan sok negatív tapasztalat, kudarc érte már őket, hogy nem mernek új életet kezdeni.

Ha az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy csak akkor érezhetik magukat jól, ha jó teljesítményt nyújtanak, elég szomorú élet elé néznek. Belekerülnek egy ördögi körbe: megpróbálnak valamit, elbuknak, aztán még jobban próbálkoznak, de megint csak elbuknak, és ez így megy tovább.

Isten nem szeretné, ha egy ilyen taposómalom lenne az életünk. Azt akarja, hogy jól érezzük magunkat akár tökéletesen teljesítünk, akár nem. Nem azt akarja, hogy telve legyünk büszkeséggel, de nem is azért teremtett bennünket, hogy elutasítsuk magunkat. És ez az a pont, ahol a „ki” és a „cselekedet” olyan fontossá válik. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a kettő között, és alaposan meg kell vizsgálni mindkettőt. Szomorúak vagyunk, ha rossz teljesítményt nyújtunk, és a következő alkalommal megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni. Megpróbálhatjuk a teljesítményünket javítani (a „cselekedeteinket”), de az értékünk (a bennünk levő „ki”) nem a teljesítményünktől függ.

Azok az emberek, akik gondokkal küzdenek ezen a területen, rosszul értelmezik ezt a dolgot. Ha már előre feltételezik azt, hogy gyengébb teljesítmény esetén elutasításban lesz részük, ezzel gyakorlatilag úgy veszik ezt a dolgot, mintha már meg is történt volna – ezzel befolyásolva a körülöttük levő embereket.

Hadd mondjak egy példát. Az ügyvezető igazgatómnak, akivel már több éve dolgozom együtt, problémája adódott a teljesítmény/elfogadás kapcsán. Úgy nőtt fel, hogy állandóan azt sulykolták belé, hogy csak akkor fogadja el a környezete, ha tökéletesen teljesít.

Amikor nálunk kezdett dolgozni, észrevettük, ha bármikor megkérdeztük, hogy áll a rábízott feladatokkal, megbirkózik-e velük, nagyon furcsán reagált. Úgy tűnt, irritálja ez a kérdés. Ha azt tudta mondani, hogy minden rendben van, minden feladatot elvégzett, nem volt gond. De ha nem tudott ilyen választ adni, még görcsösebben, még erőteljesebben vetette bele magát a munkába. Ez a hozzáállás nem igazán tetszett nekem, mert egyfajta visszahúzódást és elutasítást éreztem a részéről velem kapcsolatban. Én nem utasítottam el őt azért, mert nem tökéletes, de ő azt hitte, hogy én nem fogadom el őt; következésképpen nem tudta elfogadni a szeretetet, amit önzetlenül adni szerettem volna neki.

Mindig a hitünk szerint kapunk: amit hiszünk, azt kapjuk, semmi többet. Ha nem hiszünk a kegyelemben, a könyörületességben, Isten jóindulatában, nem is részesülhetünk benne. Ha azt hisszük, mindent tökéletesen kell végeznünk ahhoz, hogy Isten elfogadjon bennünket, ezzel elutasítjuk a szeretetét, pedig Ő nem utasít el bennünket. Ez rossz gondolkodásmód csapdába ejt minket. Olyan, mint egy taposómalom, ami olyan gyorsan forog, hogy nem tudunk leszállni róla.

Ha te is beleestél a teljesítmény/elfogadás ördögi csapdájába, imádkozom érted, hogy törjön meg ez a kör az életedben, és tudd szabadon átvenni, hogy Isten elfogad téged, és utána segíts a többieknek megtenni ugyanezt.

Fordította: Berényi Irén

Mózes második könyve 15.

1. Akkor énekelte Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.2. Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem atyám Istene, őt magasztalom. 3. Az Örökkévaló, a harc ura, Örökkévaló a neve! 4. Fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette és válogatott vitézei elmerültek a nádastengerben. 5. A mélységek borítják őket, leszálltak a habokba, mint a kő. 6. Jobbod, Örökkévaló! dicső erőben; jobbod, Örökkévaló! összezúzza az ellent. 7. Fenséged nagyságával lerontod támadóidat, kibocsátod haragodat és megemészti őket, mint a tarlót. 8. Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, megálltak mint a fal a hullámok, megmerevedtek a mélységek a tenger szívében. 9. Szólt az ellen: Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem! 10. Fújtál leheleteddel: elborította őt a tenger; elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben. 11. Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő. 12. Kinyújtottad jobbodat: elnyelte őt a föld. 13. Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál, hatalmaddal szentséged lakába. 14. Népek hallották és reszkettek, remegés fogta el Pelesesz lakóit. 15. Akkor megrémültek Edóm törzsfői, Móab hatalmasait elfogta a rettegés, elcsüggedtek Kanaán lakói mind. 16. Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél. 17. Elviszed és ülteted birtokod hegyére, a helyre, melyet lakóhelyednek alkottál, Örökkévaló! a szentélybe, Uram; melyet kezeid készítettek. 18. Az Örökkévaló uralkodik mindörökké! 19. Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében.
20. És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. 21. És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.

22. És elindította Mózes Izraelt a nádastengertől és mentek Súr pusztájába; mentek három napig a pusztában és nem találtak vizet. 23. Elérkeztek Móróba, de nem tudtak vizet inni Móróból, mert keserű volt az, azért nevezték el Mórónak (keserű). 24. És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 25. Ő pedig kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát; ő beledobta a vízbe és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott megkísértette őt. 26. És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.
27. És elérkeztek Élimbe, ott pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma; és táboroztak ott a víz mellett.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 17., kedd

Hack Péter - Teljes hittel, semmit sem kételkedve jöjjünk az istentiszteletre

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

A sátorok ünnepe a harmadik őszi ünnep, amely hét napon át tart. A termés begyűjtésének ideje volt ez, amikor örvendeznek az emberek, hogy Isten ez évben is megáldotta őket. Másik rendeltetése, hogy megemlékezzenek arról, hogy foglyok voltak, és Isten vezette őket a pusztában. Izrael fiai ilyenkor Istenhez fordulnak, és kérik az esőt. A mezőgazdaság Izraelben csak Isten kegyelméből működhet. Az ipari termelés az más. A mi jólétünk nem emberi erőfeszítés által működik, hanem Isten kegyelme által.

AZ A JÓ, HA MINDEN NAP HÁLÁT TUD ADNI AZ EMBER. MINDIG ÚGY GYERE ISTENTISZTELETRE, HOGY JÓ IDE JÖNNI.

Harminc éves a pécsi gyülekezet. Gondoljuk meg, micsoda áldás az, hogy indulásakor volt üldözés, de azóta nincsen. Ma teljes nyugalomban, szabadságban tudunk összegyűlni Jézus Krisztus nevében, miközben a világ nagy részén az életüket kockáztatják a keresztények, ha istentiszteletet tartanak. Hálát kell adnunk Istennek, hogy van ingatlanunk is, ahol tisztelhetjük Őt.

A Szent Szellemet is meg tudja oltani a törtető hálátlanság, hiszen még a kezünket sem tudjuk felemelni Isten kegyelme nélkül. Hálásnak kell lennünk, hogy ebben a városban négy napos istentiszteletre kerülhet sor élő közvetítéssel. Legyen hálaadó aratási ünnep a jövő hét végén tartandó rendezvénysorozat.

Jézus titokban ment fel a sátorok ünnepére Jeruzsálembe. Akkor az emberek még nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy ki is Ő valójában. Az ünnepen viszont Ő nem maradt tétlen. E történet nagyon nagy szellemi kijelentéssel bír. Arról szól, hogyan cselekszik az Úr.

„És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője. Mindamellett senki sem beszélt vala nyíltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.” (János evangéliuma 7:12-13)

Az ünnepen egy vita volt a középpontban, melynek fő kérdése, hogy ki is Jézus Krisztus.

Volt, aki szerint nem lehet Ő a Messiás, hiszen Galileából jött, onnan pedig nem támadhat próféta az írások szerint. Nem vették a fáradtságot, hogy a tényeket megismerjék, mert ha megtették volna, akkor tudták volna, hogy valójában Betlehemben született, ami nem Galileában van Az látjuk ebből a történetből, hogy az emberek a saját elképzeléseiket kérték számon Istentől.

Tedd fel te is önmagadnak a kérdést, hogy amit Istenről gondolsz, az vajon úgy van-e?

Isten igenis megismerhető. Tudni kell viszont, hogy Ő nem eszme, ezért Őt nem lehet értelemmel megérteni, megragadni. Isten nem is gondolat, nem is érzelem, hanem szellem. Ezért a Hozzá való közeledés és a Vele való találkozás csak szellemi szinten lehetséges.

„Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” (János evangéliuma 4:24)

Az emberek nagy részének a szelleme halott állapotban van, ezért nem képes kapcsolatba lépni Istennel. Bibliai értelemben a halál nem csak azt jelenti, hogy megszűnnek működni a fizikai képességek, hanem az Istentől való elszakadottság állapota a halál. A szellem halála a bűn következtében jön létre.

ISTEN ELKEZDHET SZÓLNI A HALOTT SZELLEMŰ EMBERHEZ IS. AKARNI KELL A KAPCSOLAT LÉTREJÖTTÉT, LE KELL GYŐZNI AZ AKADÁLYOKAT.

Ahhoz, hogy embereket mentsünk, először önmagunknak kell megmentettekké válnunk. Így érhető el, hogy ne az evangéliumot hirdető személy térjen meg a bűnösökhöz, hanem fordítva. Az istentiszteletek célja, hogy azok végén sokkal jobban ismerjük meg Istent, és a szellemünk életre keljen. Ehhez az kell, hogy hittel jöjjünk istentiszteletre. Amikor az Igét hallgatjuk, akkor egy Személyt hallgatunk. Isten tud szólni nehéz időszakokban, tud súgni döntéshelyzetekben. Ővele találkozunk ilyenkor, és Ő változtatja meg az embereket: káros szenvedélyektől, bűnöktől szabadulhat meg az ember.

JÉZUS KRISZTUS MA IS GYÓGYÍT ÉS SZABADÍT.

Azzal a hittel kell jönni istentiszteletre, hogy Jézus Krisztus itt van közöttünk. Abban is hiszünk, hogy Németh Sándor Istennek felkent szolgája. Jó állapotban legyünk, és akkor Isten ereje fel fog szabadulni az életünkben, és többek között a rögeszméinktől is meg fog minket szabadítani. Teljes hittel, semmit sem kételkedve jöjjünk istentiszteletre!

ELHANGZOTT IGÉK:
János evangéliuma 7:1-53, 4:24
Zsidó levél 11:1, 11:6, 12:14
Róma levél 10:17
Ésaiás 59:1-4
Máté evangéliuma 5:6, 23-26

Hrabovszki György jegyzete
2017. OKTÓBER 15.

Larry Huch - 10 átok, amely akadályozza az áldást 3. (könyvrészlet)

"Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki Jézus: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Pásztorold az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jénának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, Te mindent tudsz; Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!" (János 21:15-17)

Elgondolkoztál-e már azon, miért mondatta ki Jézus Péterrel háromszor is, hogy szereti Őt? A szavak áldást hordoznak, de átkot is. Azért kellett Péternek háromszor megvallania, hogy szereti Jézust, hogy eltörölje azt az átkot, amit akkor vett magára, amikor háromszor megtagadta Őt. Ha megnézed ezt a tanítást, az első dolog, amit Jézus mondott, ez a kérdés volt: „Péter, szeretsz engem?” „Igen, Uram.” Akkor Jézus azt mondta: „Legeltesd az Én bárányaimat!” Az első szituáció, amikor Péter megtagadta Jézust, egy kislánnyal folytatott beszélgetés volt. Minden egyes szituációra nézve, amelyben Péter átkot vett magára a tagadás szavaival, Péter szeretetről és elfogadásról tanúskodó szavaival, Jézus visszafordította az átkot.

Kimondtál-e valaha negatív dolgokat az pénzügyeidről, a gyermekeidről vagy a házasságodról? Minden egyes negatív szóval kapcsolatban, amit kimondtál, pozitív szavak kimondása által semmissé kell tenned azt az átkot, és fel kell szabadítanod az áldást. „Soha nem fogok fizetésemelést kapni.” Ezt az átkot semmissé kell tenned, és ezt kell mondanod: „Mindazt, amibe belefogok, Isten sikeressé teszi." Lehet, hogy dühödben ezt mondtad néha: „A gyerekeimből soha nem lesznek rendes emberek.” Semmissé kell tenned ezt az átkot, és fel kell szabadítanod az áldást a gyermekeid életére, azzal, hogy azt mondod, Istennel egyetértésben: „Én és a családom, mindannyian üdvözülni fogunk.” (Lásd Apostolok Cselekedetei 16:31) Bármilyen negatív szavakat mondtál eddig, vagy bármilyen negatív szavakat mondtak ki rád, Isten pozitív szavainak az ígéretét kimondva semmissé kell tenned a negatív szavak átkát.

Az én életemet Isten egyetlen Igéje változtatta meg. Ahogy a fejezet elején írtam, a megtérésem pillanatától kezdve a pozitív megvallás témájával szembenálló környezetben szocializálódtam. Nem csak, hogy ellene voltunk, de gúnyt is űztünk belőle. Egy napon viszont, amikor Új-Mexikó egyik apró városában, egy kis motel szobában voltam, örökre megváltozott az életem, és az, ahogyan Isten Igéjéhez és szeretetéhez viszonyultam. Ébredési igehirdetéssel szolgáltam annak a városnak az egyik gyülekezetében, és arra vártam, hogy a pásztor értem jöjjön kocsival. Volt még egy kis időm, úgyhogy kinyitottam a Bibliámat, és elkezdtem olvasni. Nem kerestem semmi konkrétat, csak Isten Igéjét akartam olvasni. A 4Mózes 14-nél nyitottam ki a Bibliát, és amit Isten aznap este mutatott, az jelentette az első lépést ahhoz, hogy megértsem, hogyan kell eltávolítani az átkot, és felszabadítani az áldást.

"Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!" (4Mózes 14:27,28)

Biztos vagyok benne, hogy ismered Mózes történetét - Isten elküldte őt, hogy megszabadítsa Izrael fiait, majd elvándoroltak az ígéret Földjére. De engedd meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy láthasd, mit mutatott meg nekem Isten. Izrael már több száz éve élt rabszolgasorban Egyiptomban, mire Isten elküldte Mózest, hogy megszabadítsa népét. Miután Isten tíz csodával bemutatta hatalmát, a fáraó elengedte őket. Az izraeliták nemcsak megszabadultak, hanem „a bűnösök vagyonával” jöttek ki. (Lásd Példabeszédek 13:22.) Az egyiptomiak aranyával és ezüstjével. Isten azt mondta: „Elvezetlek benneteket a tejjel és mézzel folyó ígéret Földjére.” Azt nem mondta, hogy útközben nem lesznek megpróbáltatások. Csak annyit mondott, hogy „Elviszlek benneteket. Bízzatok Bennem!” Amikor kijöttek, mindenki táncolt és azt énekelte, hogy „Isten jó”. Aztán belefutottak néhány próbába. A Vörös-tenger. A fáraó serege üldözőbe vette őket. A puszta. Nem volt víz. Nem volt étel. Minden alkalommal, amikor valamilyen problémával szembesültek, elfeledkeztek Isten ígéretéről, hogy elviszi őket az ígéret Földjére. Majd így kiáltottak: „Meg fogunk halni! A problémánk nagyobb Isten ígéreténél.” Ismerős? „Tudom, hogy Isten mondta, de a Vörös-ten­ger...” Isten kettéválasztotta. „Tudom, hogy Isten mondta, de a fáraó hadserege...” Isten elpusztította. „Tudom, hogy Isten mondta, de a puszta...” Isten vizet fakasztott a sziklából, és minden nap étel hullott a mennyből. Az izráeliták napról napra látták Isten hatalmát. De meg kellett tanulniuk felnőni és bízni Isten ígéreteiben. Végül eljutottak az ígéret Földjéhez, ahogy Isten megmondta. De amikor odaértek, óriásokat láttak azon a földön. Ne feledd: amikor Isten elvisz téged a személyes ígéreted földjére, soha nem ígérte, hogy ott nem lesznek Góliátok, de ha benned a Dávid hite lesz, Ő lesz az óriásölő.

Mózes második könyve 14.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz, hogy forduljanak vissza és táborozzanak Pi-Háchirósz előtt, Mígdól és a tenger között; Baál-Cefón előtt, átellenében táborozzatok a tenger mellett. 3. És azt mondja majd Fáraó Izrael fiairól: Eltévedtek ők az országban, körülfogta őket a puszta. 4. Én pedig erőssé teszem Fáraó szívét és üldözi őket; és dicsőséget szerzek Fáraó által és egész serege által, hogy megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló! És így cselekedtek. 5. Midőn tudtára adatott Egyiptom királyának, hogy elszökött a nép, akkor megváltozott Fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt és mondták: Mit is tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt, hogy ne szolgáljon bennünket? 6. És befogatott szekerébe és népét magával vitte 7. vett hatszáz kiválogatott szekeret és Egyiptom minden szekerét és vitézeket mindazokra. 8. Az Örökkévaló pedig erőssé tette Fáraó, Egyiptom királya szívét és ez üldözte Izrael fiait. Izrael fiai pedig felemelt kézzel mentek ki! 9. És az egyiptomiak üldözték őket és elérték őket, amint táboroznak a tenger mellett, Fáraó minden szekerének lova, lovasai és serege Pi-Háchirósznál, Baál-Cefón előtt. 10. Midőn Fáraó közeledett, felvetették Izrael fiai szemeiket és íme, Egyiptom vonul utánuk; akkor nagyon féltek és kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz. 11. Mózesnek pedig mondták: Vajon mivel nincsenek sírok Egyiptomban, hoztál el bennünket, hogy meghaljunk a pusztában? Mit is tettél velünk, hogy kivezettél bennünket Egyiptomból? 12. Nem-e ez az a beszéd, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj bennünket és hadd szolgáljuk mi Egyiptomot, mert jobb nekünk szolgálni Egyiptomot, mint meghalnunk a pusztában! 13. De Mózes mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok veszteg és lássátok az Örökkévaló segítségét, melyet veletek cselekszik ma, mert amint láttátok az egyiptomiakat ma, úgy nem fogjátok többé őket látni soha sem! 14. Az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!
15. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiaihoz, hogy vonuljanak. 16. Te pedig emeld fel botodat és nyújtsd ki kezedet a tenger felé és hasítsd ketté, hogy menjenek Izrael fiai a tenger közepén, szárazon. 17. Én pedig, íme én erőssé teszem az egyiptomiak szívét, hogy bemenjenek utánuk és dicsőséget szerzek Fáraó által és egész serege által, szekere és lovasai által; 18. és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn dicsőséget szerzek Fáraó által, szekere és lovasai által. 19. És elvonult Isten angyala, aki járt Izrael tábora előtt és ment mögéjük és elvonult a felhőoszlop előlük és állott mögéjük; 20. így jutott Egyiptom tábora és Izrael tábora közé – volt felhő meg sötétség – és megvilágította az éjjelt hogy nem közeledett egyik a másikhoz egész éjjel. 21. Mózes pedig kinyújtotta kezét a tenger fölé és hajtotta az Örökkévaló a tengert hatalmas keleti széllel egész éjjelen át és szárazzá tette a tengert; így hasadtak ketté a vizek. 22. És bementek Izrael fiai a tenger közepébe, szárazon; a víz pedig volt nekik fal gyanánt jobbjukról és baljukról. 23. Az egyiptomiak pedig üldözték őket és bement utánuk Fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.24. És volt a reggeli őrszakban letekintett az Örökkévaló az egyiptomiak táborára tűz és felhőoszlopban és megzavarta Egyiptom táborát. 25. Ez kivette szekereinek kerekeit és vontatta nehezen; és mondta Egyiptom: Hadd meneküljek Izrael elől, mert az Örökkévaló harcol értük Egyiptom ellen.
26. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira. 27. Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé és a tenger visszatért reggel felé az ő erejébe, az egyiptomiak pedig menekültek vele szembe; és beledöntötte az Örökkévaló az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28. A vizek pedig visszatértek és elborították a szekeret, meg a lovasokat, Fáraó egész seregét, akik utánuk jöttek a tengerbe; nem maradt meg közülük egy sem. 29. Izrael fiai pedig átmentek szárazon a tenger közepében és a víz volt számukra fal gyanánt, jobbjukról és baljukról. 30. És megsegítette az Örökkévaló aznap Izraelt Egyiptom kezéből; és Izrael látta az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31. Izrael látta a nagy hatalmat, amellyel cselekedett az Örökkévaló az egyiptomiak ellen és félte a nép az Örökkévalót; és hittek az Örökkévalóban és Mózesben, az ő szolgájában.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 16., hétfő

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 3.

Az ördög mint kísértő

A Jézus elleni támadásban az ördög a kísértő szerepét játszotta. A kísértés a három fő taktikája közé tartozik. Az ördög támadása az emberek ellen vagy a kísértés, vagy a vádlás, vagy pedig a megcsalatás csatornáján át érkezik.

Jézus böjtben készült fel az ördöggel való szembeszállásra. Tehát Jézus példájából azt látjuk, hogy a böjt fontos fegyver a szellemi harcban.

A böjt egyfajta szellemi fegyelmezés, és ez minden kereszténytől elvárható gyakorlat. Jézus nem mondta, hogy "ha" böjtöltök; azt mondta, "mikor" böjtöltök (lásd Mt 6,16). Egy alkalommal, mikor a tanítványok valakiből nem tudtak kiűzni egy bizonyos démont, Jézus elmagyarázta, hogy "ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által." (Mt 17,21)

Az ördög kedveli a megalkuvást. Tudta, hogy Jézus megéhezett a negyven napig tartó böjt után. Az a böjt amely meghaladja a negyven napot szükségszerűen természetfölötti, mivel ennyi idő alatt használja fel a szervezet a tartalékait, amelyet zsír formájában tárolt és beáll az éhezés. Az ördög első kísértésének célja tehát az volt hogy Jézus - az Atya akaratától függetlenítve magát - lássa el magát élelemmel a kövek kenyérré változtatásával.

Van egy bizonyos párhuzam Jézus és Éva édenkerti megkísértése között. Az ördög mindkét esetben a test kívánságát célozta meg, és mindkét esetben kételyt akart ébreszteni az Igével kapcsolatban. Évának azt mondta: "Valóban Isten mondta?" Jézusnak pedig azt a kérdést szegezte: "Ha valóban Isten fia vagy..."

Isten világosan megmondta Évának, hogy nem szabad ennie a jó és rossz tudásának fájáról. Az ördög kétségbe vonta Isten beszédét, hogy így megfossza Évát attól a hatalomtól, amellyel ellen tudna állni a kísértésnek. Jézus esetében az ördög ugyanezt a taktikát választotta. Azt mondta: „Ha Isten fia vagy” (Mt 4,3), Jézus előtte keresztelkedett meg a Jordán vizében, és az Atya kijelentette a mennyből, "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3,17) Jézust tehát az Atya bizonysága tette Isten Fiává.

Jézust ezért nem rendítette meg az ördög arra irányuló kísérlete, hogy megkérdőjelezze Isten Igéjét. Sátán mindig azt keresi, hogyan ébreszthetne kétséget Isten Igéjével kapcsolatban, mivel fél az Igében rejlő világosságtól és erőtől.

A Kísértő kudarcot vall a "Szellem kardjával szemben," amely az Isten beszéde. Évának azt kellett volna válaszolnia a kígyónak, hogy Isten kifejezetten azt mondta, hogy nem szabad ennie a jó és rossz tudásának fájáról gyümölcsöt, és hogy ő ehhez tartja magát. Ebben az esetben ellen tudott volna állni az ördögnek, és az elfutott volna tőle.

Jézus azáltal győzött az ördög kísértésével szemben - aki arra csábította, hogy megadja magát a test éhségének - hogy azt válaszolta, "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely az Istennek szájából származik" (Mt 4,4). Jézus tehát belemélyesztette a Szellem kardját Sátánba az 5 Mózes 8,3-ban található idézettel.

Isten Igéje erős fegyver, és soha nem szabad hagyni, hogy hétköznapivá vagy megszokottá vál­jon.

Az ördög minden módon megpróbálja rávenni a keresztényeket arra, hogy az Ige helyett inkább valami másnak vesse alá magát. A pszichológia és a világi tanácsok nem fogják elűzni az ördögöt. Tarts ki az Ige mellett. Józsuét Isten így tanította arra, hogyan lehet sikeres a harcban: "El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban..." (Józs 1,6).

A második kísértésnél az ördög az élet kevélységére apellált. Az „én” előléptetésével kecsegtetett. Azzal közeledett Évához, hogyha ő és Ádám eszik a tiltott gyümölcsből, olyanok lesznek, „mint az Isten” (1Móz 3,5). Az ördög folytatja ezt a hazugságot a New Age-en keresztül, amely magáévá tette azt a téves hindu elképzelést, hogy az emberek istenekké válnak a reinkarnáció folyamán (karmák során) keresztül. A mormonok szintén azt a tévedést propagálják, hogy az ember istenné lehet. Vigyázzunk azokkal a tévtanítókkal, akik az emberi büszkeséget célozzák meg; ez az ördög hazugsága.

A büszkeséget az "ördög kárhozatának" nevezi az Ige (ITim 3,6). A büszkeség tehát ugyanaz a fajta kárhozat, amely miatt az ördög elbukott. Az ördög el van telve büszkeséggel, és azt szeretné, hogy az ember is ugyanaz alá a kárhozat alá essen.

A büszkeségre apellált akkor Is, amikor Jézust arra csábította, hogy leugorjon a magasból, azt várva, hogy az angyalok majd megmentik. Az ördög ezzel arra buzdította Jézust, hogy látványos módon szerezzen magának elismerést és elfogadótatást, Isten akaratát megkerülve.

Meg kell jegyeznünk, hogy amikor Jézus már első ízben az Igével hárította el a kísértést, az ördög azt mondta magában, "Á szóval ki akarsz tartani az Ige mellett, mi? Nos, akkor majd én megmondom neked, mit mond az Ige." Sátán az Igét használja azok ellen, akik kitartanak Isten beszéde mellett. Megkísérti azokat is, akik tisztelik az Igét, de a törvénynek a beszédét, nem pedig a szellemét követik. Az ördög tudja, hogy a betű öl, a szellem pedig életet ad, ezért tehát megeshet, hogy ha valaki puszta törvénytiszteletből tart ki az Ige mellett, az félremagyarázásokhoz vagy törvényimádáshoz vezet. Ez lesz a következménye annak, ha valaki az írott Igét az Istennel való személyes kapcsolat elé helyezi.

A harmadik kísértés a szem kívánságára irányult. Éva esetében a Kísértő felhívta a figyelmét arra, hogy az a fa "kedves a szemnek" (IMóz 3,6). Jézusnak a világ országait és azoknak dicsőségét mutatta meg. Mind Évát, mind Jézust azzal kísértette, hogy a világ csillogását válasszák Isten akarata helyett. Jézus ellenállt a kísértésnek, amivel újra azt mutatta be nekünk, hogy nem alkudozhatunk az ördöggel. Az árcédulán túl borsos ár. Sátán azt kívánja az embertől, hogy imádja őt. Isten trónját szeretné bitorolni - megkívánta azt az imádást, ami egyedül Istent illeti. Sátán legnagyobb vágya az ember imádatának megszerzése.

Jézus azt mondta, „Eredj el Sátán” és Sátánnak el kellett futnia. Semmilyen elismerést nem várhatott Jézustól, imádást pedig még kevésbé. Ha valaki Sátánt imádja, azonnal a foglya lesz, a rabszolgájává válik, és a legsúlyosabb kötelékekbe kerül. Ezzel szemben aki Istent imádja és szolgálja, szabadságot és életet nyer.

Amikor alávetjük magunkat Istennek és ellenállunk az ördögnek, az ördög elfut előlünk. Istennek alávetni magunkat azt jelenti, hogy Isten akaratát cselekedjük. Ha azt tesszük, amit Isten mond nekünk, mi parancsolhatunk az ördögnek!

Isten hatalmat ad az övéinek. Minden hívő számára megadatott Jézus neve. Ő a mi ügyvédünk, az Ő neve felhatalmazást jelent arra, hogy Jézus földi szolgálatának eredményeihez fogható gyümölcsöket teremjünk. A Szellem kardját beszéddel lehet élesíteni. Ki kell nyitnunk a szájunkat, és Isten Beszédét az Istentől nyert tekintéllyel kell szólnunk.

Sátán legyűr bennünket, ha hagyjuk, hogy ott ólálkodjon körülöttünk. Nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást róla, hanem inkább agresszívan ellene kell állni, és elzavarni.

Mózes második könyve 13.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez; mondván: 2. Nekem szentelj minden elsőszülöttet, megnyitóját minden anyaméhnek Izrael fiainál, embernél és állatnál; enyém az. 3. És mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból; a szolgák házából, mert erős kézzel vezetett ki az Örökkévaló benneteket onnan; azért ne egyetek kovászost 4. Ma mentek ki, a kalászérés hónapjában. 5. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló a Kanaáni, a Chitti, az Emóri, a Chivvi és a Jevúszi országába, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, a tejjel-mézzel folyó országot, akkor végezd ezt a szolgálatot ebben a hónapban. 6. Hét napon át kovásztalant egyél és a hetedik napon ünnep legyen az Örökkévalónak. 7. Kovásztalant egyenek hét napon át; és ne láttassék nálad kovászos és ne láttassék nálad kovász egész határodban. 8.És add tudtára fiadnak azon a napon, mondván: Annak okáért van, amit tett az Örökkévaló velem, midőn kijöttem Egyiptomból. 9. És legyen neked jelül, kezeden és emlékül szemeid között, hogy legyen az Örökkévaló tana a te szádban, mert erős kézzel vezetett ki téged az Örökkévaló Egypitomból. 10. És tartsd meg ezt a törvényt annak idejében évről-évre.
11. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló a Kanaáni országába, amint megesküdött neked és őseidnek, és neked adja azt, 12. akkor különítsd el az anyaméh minden megnyitóját az Örökkévalónak és a barom minden első fajzását, ami lesz neked, a hímeket az Örökkévalónak. 13.A szamár minden első fajzását pedig váltsd meg egy báránnyal, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd nyakát; de az ember minden elsőszülöttét fiaid közül váltsd meg. 14. És lesz, ha kérdez téged fiad holnap, mondván: Mi ez? Úgy mondd neki: Erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgák házából. 15. És volt, midőn makacskodott Fáraó, hogy bennünket el ne bocsásson, akkor megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, ember elsőszülöttétől a barom elsőszülöttéig, azért áldozom én az Örökkévalónak az anyaméh minden megnyitóját, a hímeket; fiaim minden elsőszülöttét pedig megváltom. 16. Azért legyen jelül kezeden és homlokkötőül szemeid között, mert erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból.

17. És volt, midőn elbocsátotta Fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országának útján mert közel volt az; mert azt mondta Isten, nehogy megbánja a nép, midőn háborút látnak és visszatérnek Egyiptomba. 18. Azért kerültette Isten a népet a puszta útján, a nádastenger felé; és felfegyverkezve mentek fel Izrael fiai Egyiptom országából. 19. Mózes pedig elvitte József csontjait magával, mert ez megeskette Izrael fiait, mondván: Gondolni fog rátok Isten, akkor majd vigyétek fel csontjaimat innen magatokkal. 20. És elvonultak Szukkószból és táboroztak Észonban, a puszta szélén. 21. Az Örökkévaló pedig járt előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton és éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy menjenek nappal és éjjel.22. Nem mozdult a felhőoszlop nappal és a tűz oszlop éjjel a nép elől.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 13., péntek

Részlet Joyce Meyer Engedd ki a gőzt! könyvéből 4.

A stresszoldás 5 módja

Ha rájöttél, hogy a stressz megpróbál megfosztani attól, hogy megtapasztald Isten jóságát az életedben, tedd meg a megfelelő lépéseket a változás irányába. Tulajdonképpen az egész könyv ezekről a változtatásokról szól majd, de már az első fejezetben szeretnék néhány praktikus tanácsot adni ahhoz, hogy elindulhass ezen az úton.

Amikor egy új telefont vagy valami elektronikai berendezést vásárolsz, a gyártó által kiadott használati utasítás általában „Az első lépések” című fejezettel kezdődik. Hát most én is valami hasonlót nyújtok át. íme, néhány kezdő lépés, amelyek segítségével nekiláthatsz a stressz leküzdésének:

1. Légy közösségben!

Számos tanulmány bizonyította, hogy a magány és az elszigeteltség növeli a stresszt. Mivel társas lények vagyunk, a másokkal töltött idő jelentősen befolyásolja a szemléletmódunkat. Vannak olyan közösségek, amelyek egész jól működnek, mint például:

□ Család: tölts időt együtt a családtagjaiddal, akik szeretnek és támogatnak! Ne tekintsd magától értetődőnek, hogy vannak!

□ Gyülekezet: a gyülekezet az a hely, ahol Isten gyermekei összegyűlnek, hogy imádják az Urat, tanulmányozzák az Ő Igéjét és buzdítsák egymást. Ha olyan gyülekezetbe jársz, amely nem erőteljes, nem a Biblia alapigazságaira alapoz, javaslom, keress egy másikat és csatlakozz hozzá.

□ Csoportok, klubok: bármilyen csoport - könyvklub, termé­szetjáró csoport, házicsoport, vagy akár egy baráti társaság, ami hetente egyszer összejön - bizonyíthatóan csökkenti a stresszt.

□ Tanácsadás: ha már végképp senkit sem találsz a környezetedben, akivel beszélgethetnél az érzelmi problémáidról, fordulj bátran egy tanácsadóhoz, aki segíthet a stresszoldásban és az érzelmi egészséged megőrzésében. Fontosnak tartom, hogy olyan személyhez fordulj, aki biztos alapokon áll Isten Igéjében, így a Szent Szellem, a „Tanácsadó” vezeti abban, hogy milyen tanácsot adjon számodra.

2. Alkalmazd a „vállrándítás-terápiát”

Vannak az életben olyan dolgok, amelyek tőled függnek - milyen szakmát választasz, kikkel töltőd együtt a szabadidődet, mennyi kávét iszol, mikor fekszel le. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyeket nem befolyásolhatsz - mit tesznek vagy mondanak mások, a gazdasági élet változásai, vagy az udvariatlan vezetők az utakon. De az, ahogyan ezekre az általad nem ellenőrizhető dolgokra reagálsz, meghatározza, mennyire tűröd a stresszt. Azok az emberek, akik már a legapróbb dolgokon is felhúzzák magukat, általában nagyon stresszesek és frusztráltak. Azok, akik ezeket a dolgokat egy vállrándítással elintézik, sokkal boldogabbak.

A vállrándítás nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekel, mi zajlik körülötted, vagy közömbösen szemléled az eseményeket; egész egyszerűen annyit jelent, hogy tudomásul veszed: most semmit nem tudsz tenni azért, hogy a dolgok megváltozzanak. A legjobb hozzáállás ilyenkor az, ha vállat vonsz, és Istenre bízod, hogy minden helyzetből a legjobbat hozza ki számodra (Róma 8:28).

3. Találd meg a komfortzónádat... és maradj benne!

A férjem, Dave, egyszer egy nagyon bölcs dolgot cselekedett. Amikor mérnökként dolgozott, olyan pozícióba akarták előléptetni, ami magas fizetéssel és nagy tekintéllyel járt. Ő azonban nem fogadta el az ajánlatot. Először úgy éreztem, nagy hibát követ el. Nem jönne jól nekünk az a pénz? Nem szeretné, ha a kollégái tisztelettel néznének fel rá?

Amikor a döntéséről kérdeztem, Dave elmondta, hogy meg­figyelte azokat az embereket, akik előzőleg ebben a beosztásban dolgoztak. Rengeteget utaztak, ésszerűtlenül rövid határidőket kellett betartaniuk, hatalmas stressz nehezedett rájuk.

-Joyce, én nem így akarok élni - mondta.

Ehelyett egy olyan beosztást vállalt el, amelyben nem kellett feladni az alapelveit - a családjával szembeni elkötelezettségét
és a saját magával való elégedettségét nem kellett beszállnia abba a mókuskerékbe, amelyben a többiek futottak.

Meggyőződésem, hogy a világ sokkal boldogabb és kevésbé stresszes hely lenne, ha az emberek elegendő időt szánnának arra, hogy megismerjék magukat, megtalálják komfortzónájukat és abban megmaradjanak. Ez nem korlátozódik a munkahelyi környezetre. Ha olyan dolgok vannak az életedben, amelyek megfosztanak az örömtől, elveszik az egészségedet, akkor nem a komfortzónádban vagy - minél előbb lépj ki ebből az állapotból! Ha felszámolsz minden olyan dolgot, ami nem terem jó gyümölcsöt, jelentősen csökken majd a stressz az életedben, és képes leszel arra, hogy élvezd a számodra fontos dolgokat.

Rod Parsley - A Kereszt 9.

2. A menny és föld kereszteződésénél

A kereszt a világ történelmének központja; Krisztus megtestesülése és Urunk keresztre feszítése a forgópont, amely körül minden kor eseménye forog. Alexander Maclaren ( 1826- 1910) Néhányan azt mondják, hogy a világ legforgalmasabb közlekedési kereszteződése az indiai Bangalore város központjában helyezkedik el. Mások azt mondják, ha meg akarod találni ezt a kereszteződést el kell menned Shenzen belvárosába, Kína déli részének nyüzsgő pénzügyi központjába. Sokan azonban megvannak győződve arról, hogy a legforgalmasabb közlekedési kereszteződés titulusát ezen a kék márványbolygón az Avenue Ipiranga és az Avenue Rio Branco kereszteződése São Paulo belvárosát illeti Braziliában. Ezen a helyen egyszer a forgalmi dugó legendás 165 mérföldes kocsisort hozott létre. Mások viszont azt állítják, hogy az embereket kell megszámolni, hogy megdöntsük ezt a rekordot. Ennek érdekében a tokiói Hachiko teret kellene megnézni, amely egy négyszögletű tér és körülbelül egy millió ember megy át rajta naponta, ami azt jelenti, hogy egy zöld lámpa alkalmával tízezer ember halad át az úton. (És én az gondoltam, hogy ha tíz gyerek áll előttem sorban hot-dogért szombat este a Mrs Bailey-nél, akkor sokat várok). Azok, akik a városi élet folyását tanulmányozzák viszont azt mondják, hogy a győztest Banglades fővárosában Dhakában találták meg, ahol 11 millió ember él. Ott van egy pont, ahol a South út a Zahir Raihan utat keresztezi a város forgalmas buszpályaudvarával az autókkal tömött utak ölelésében. Bármelyik adott nap bármelyik percében ez a kereszteződés tele van érkező és induló buszok tömkelegével. Azokon a részeken, ahol nincsenek buszok több ezer taxis és autós halad. Ahol még maradt hely ott megszámlálhatatlan számú motorbicikli és motorizált riksa (úgynevezett tuk-tuk) jön megy. Most képzeld el, hogy a járművek vezetői figyelmen kívül hagyják a kijelölt sávokat és a jelző lámpákat. Valóban ez lehet a legforgalmasabb útkereszteződés a világon, de a vitának még nincs vége. 

Ami viszont nem vita tárgya az a történelem legmagányosabb útkereszteződése - ahova senki sem kívánt eljutni és mégis az a hely, amire az egész emberiség figyelmét fel kell hívni, hogy az emberek megjelenjenek ott. Ez a kozmikus útkereszteződés egy koponya alakú hegy tetején van egy szemét lerakó mellett, a hatalmas római birodalom perifériáján lévő zavaros holtágú tartomány fővárosának falain kívül. Nézd meg. Ennek a fa kereszteződésnek a közepén egy magányos alak lóg- a menny hercege, elhagyatottan a magány börtönében csak a csend és a cellatársakért való szenvedés van vele. A legközelebbi barátai félelmükben és szégyenükben elfutottak. Igazából a meztelen önfenntartás egy gyáva aktusában a két legjobb barátja közül az egyik még azt is tagadta, hogy ismeri. A tömegek, akik követték Őt és csüngtek minden egyes szaván, akik szabadon részesültek gyógyító erejében vagy visszakapták halottjaikat a sírból egyetlen parancsára, akik csoda étkezéseken vettek részt azáltal, hogy Ő hálát adott - mind hazarohantak és magukra zárták az ajtót és csak azok maradtak ott, akik gúnyolták és csúfot űztek Belőle.

Ennél az útkereszteződésnél egy férfi volt megfeszítve, teljesen egyedül lógott ott a keresztfán még a Mindenható Atyja is elfordította Róla a tekintetét és megvonta Tőle megnyugtató jelenlétét. “Eloi, Eloi, lama Sabachthani?” - kiáltotta arám nyelven a fán függő férfi. Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? " (Márk 15:34) Azóta, hogy ez a gyötrődő kiáltás átszelte a kopasz júdeai hegyeket a huszadik században számtalan ember spekulált azon, hogy miért monda ezt Jézus. Úgy tűnik, mintha Jézus meglepődést és zavaradottságot sejtetett volna - ez két olyan dolog, amelyet sohasem mutatott korábbi harminchárom éves földi pályafutása alatt. Valójában azonban Jézus nem meglepődést mutatott, hanem az Írást vallotta meg. Kifejezetten a 22. zsoltár 1. versszakát idézte - ez egy messiási szakasz, amely nemcsak Dávid szívfájdalmát mutatja meg egy pillanatra, hanem prófétikusan előre is jelzi leszármazottja, a megígért Messiás évszázadokkal későbbi szenvedéseit, amivel megváltja az egész világot. 

Az útkereszteződésben függő férfi az Ige Embere. Ugyanis a biblia piros betűs szavainak (az angol nyelvű bibliákban, piros betűvel szedték Jézus szavait) nagy része közvetlenül utal az Ószövetség bizonyos szakaszaira. A názáreti Jézus teljes egészében Isten Igéjének szempontjából határozta meg saját életét, szolgálatát, üzenetét. Úgy tűnik, hogy minden egyes körülményre és kihívásra volt egy Igéje. Amikor az ördög konfrontált Vele, Jézus Igékkel válaszolt. Igéket idézett amikor a tanítványai végtelen kérdéseire válaszolt. Igével cáfolta és hozta zavarba a farizeusokat, a szadduceusokat és a szanhendrint. És most egyedül, kiknek idéz halhatatlan szavakat megváltásunk szerzője? Senki sem maradt, aki meghallgatná örökkévaló kijelentéseit. Mivel egy egész faj felhalmozódott bűne és romlottsága (minden betegség és erőtlenség, sátáni varázslat és démoni romlottság) egy Férfira hárult, a tiszta és szent Atya nem tehetett mást, mint visszavonni életet adó, megnyugtató jelenlétét egyszülött Fiától. Ahogy Jézus megérezte Apja távolodását - ahogy először tapasztalta meg örökkévaló Létében, hogy mit jelent távol lenni az Atyától - egy Ige jött fel Benne. Csak egy. Jézus tudta, hogy a sötét pillanatokban ragaszkodnunk kell az örök igazsághoz és Isten Igéjének örök diadalához. És a legsötétebb és legkétségbeesettebb pillanatában ennek a személynek a megkínzott lelke - aki felé isteni igényeket támasztanak - kinyúl, hogy megragadja a megnyugvás horgonyát. Ekkor idézi ezt messiási próféciát, hogy emlékeztesse saját magát, hogy kicsoda Ő valójában, mit csinál éppen és miért kell ezt megtennie.

Fordította: Nagy Andrea

Mózes második könyve 12.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: 2. Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között. 3. Szóljatok Izrael egész községéhez, mondván: E hónap tizedikén vegyen magának kiki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára. 4. Ha pedig kevés a háznép, hogy elég legyen egy bárányhoz, akkor vegyen ő és az ő szomszédja, ki közel van házához, a lelkek száma szerint; mindenkit az ő evése szerint számítsatok a bárányhoz. 5. Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra, a juhok közül és a kecskék közül vegyétek. 6. És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig; e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész, gyülekezete, estefelé. 7. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. 8. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt. 9. Ne egyetek belőle nyersen, sem megfőzve vízben, hanem tűzön sütve, fejét lábszáraival és belsejével együtt. 10. És ne hagyjátok meg belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. 11. Így egyétek azt: Csípőitek övezve; saruitok lábaitokon, bototok kezetekben; és egyétek azt sietve, peszách az az Örökkévalónak. 12. És átvonulok Egyiptom országán ez éjjel, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában embertől baromig; és Egyiptom minden istenein ítéletet végzek, én az Örökkévaló. 13. Azért legyen a vér nektek jelül a házakon amelyekben ti vagytok, és midőn látom a vért, elkerüllek benneteket; hogy ne legyen rajtatok pusztító csapás, midőn megverem Egyiptom országát.

14. És legyen ez a nap nektek emlékül és ünnepeljétek azt ünnep gyanánt az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át, örök törvényül ünnepeljétek azt. 15. Hét napig kovásztalant egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból, mert bárki kovászost eszik, írtassék ki az a lélek Izraelből, az első naptól a hetedik napig. 16. Az első napon pedig szentség hirdetése legyen és a hetedik napon szentség hirdetése legyen nálatok, semmi munka se végeztessék azokon, csak ami eledelre való bármely személynek, az egyedül készíttessék el nálatok. 17. És őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából; azért őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át, örök törvényül. 18.Az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, este egyetek kovásztalant, a huszonegyedik napjáig e hónapnak, este. 19. Hét napig kovász ne találtassék házaitokban mert mindenki, aki eszik kovászost, irtassék ki az a lélek Izrael községéből, akár idegen, akár az ország szülötte. 20. Semmi kovászost se egyetek, minden lakóhelyeiteken kovásztalant egyetek.
21. És szólította Mózes Izrael minden véneit és mondta nekik: Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a peszácháldozatot. 22. És vegyetek egy csomó izsópot, mártsátok be a vérbe, mely a medencében van és kenjetek a felső küszöbre és a két ajtófélre a vérből, mely a medencében van, ti pedig ne menjetek ki, senki az ő háza bejáratán egész reggelig. 23. Az Örökkévaló pedig átvonul, hogy sújtsa Egyiptomot és látja a vért a felső küszöbön és a két ajtófélen, akkor elkerüli az Örökkévaló a bejáratot és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy sújtson. 24. És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül magadnak és gyermekeidnek mindörökre. 25. És lesz, ha bementek az országba, melyet az Örökkévaló nektek ad, amint szólt, akkor őrizzétek meg ezt a szolgálatot. 26. És lesz, ha mondják nektek gyermekeitek: Mi ez a szolgálat nektek? 27. Akkor mondjátok: Peszácháldozat az az Örökkévalónak, mivelhogy elkerülte Izrael fiai házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, ami házainkat pedig megmentette; és a nép meghajolt és leborult. 28. Elmentek és cselekedtek Izrael fiai, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek meg Áronnak, úgy cselekedtek.

29. És történt éjfélkor, hogy megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől kezdve, aki trónján ül, a fogoly elsőszülöttéig, aki a fogházban van, és a baromnak minden első fajzatát. 30. És felkelt Fáraó éjjel, ő és minden szolgája, meg egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem volt halott. 31. És hivatta Mózest meg Áront éjjel és mondta: Kerekedjetek fel, menjetek el népem közül, ti is, Izrael fiai is; menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint szóltatok. 32. Juhaitokat is, marháitokat is vegyétek, amint szóltatok és menjetek; de áldjatok meg engem is. 33. Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy mihamarabb elküldjék őket az országból, mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk. 34. És a nép vitte tésztáját, mielőtt megkelt volna, teknőiket bekötve ruháikba, vállukon. 35. Izrael fiai pedig cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat. 36. Az Örökkévaló pedig kegyet adott a népnek az egyiptomiak szemeiben és adtak nekik kérésükre; így kiürítették Egyiptomot.

37. És vonultak Izrael fiai Rámszészből Szukkószba, mintegy hatszázezer gyalogos, a férfiak a gyermekeken kívül. 38. De sok zagyva nép is ment fel velük, meg juh és marha, igen sok nyáj. 39.És megsütötték a tésztát, melyet kivittek Egyiptomból, kovásztalan lepényeknek, mert nem kelt meg; mert elűzettek Egyiptomból és nem késlekedhettek, meg eleséget sem készítettek maguknak. 40. Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, négyszázharminc év. 41. És volt négyszázharminc év multán, volt pedig ugyanazon a napon, mentek ki az Örökkévaló minden seregei Egyiptom országából. 42. A megőrzés éjjele az az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, az az éjjel az Örökkévalóé, megőrzés Izrael minden fiainál nemzedékeiken át.

43. És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Ez a peszách törvénye, semmiféle idegen se egyék belőle. 44. És bárkinek szolgája, a pénzen vett, ha körülmetélte őt, akkor ehetik belőle.45. Lakos és béres ne egyék belőle. 46. Egy házban költessék el, ne vigyél ki a házból a húsból az utcára, és csontot ne törjetek össze benne. 47. Izrael egész községe készítse el azt. 48. És ha tartózkodik nálad idegen és készíteni akar peszácháldozatot az Örökkévalónak, körülmetéltessék nála minden férfiszemély és akkor közeledhetik, hogy elkészítse azt és lesz mint az ország szülötte; de semmiféle körülmetéletlen se egyék belőle. 49. Egy tan legyen a bennszülött és az idegen számára, aki tartózkodik közöttetek. 50. És úgy cselekedtek Izrael minden fiai, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek meg Áronnak; úgy cselekedtek.
51. És volt ugyanazon a napon, vezette ki az Örökkévaló Izrael fiait Egyiptom országából seregeik szerint.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 12., csütörtök

Larry Huch - 10 átok, amely akadályozza az áldást 2. (könyvrészlet)

Van egy fenomenális példa arra, hogy a szavaid ereje meg tudja törni az átkokat és fel tudja szabadítani az áldásokat. Nemrég volt egy nagy ünnepi rendezvényünk itt, a New Beginnings alkalmán, Dallasban. A gyülekezetünkből az egyik házaspárnak kislánya született. Már ez is elegendő ok arra, hogy Isten jóságát ünnepeljük. De a születést megelőző történet még különlegesebbé tette ezt az ünnepet. Ezek a fiatal szülők Afrikából költöztek Dallasba, és közben Londont is megjárták. Amikor megkerestek, hogy imádkozzam értük, elmondták, hogy már tizenegy éve próbálkoznak, hogy gyermekük szülessen. Az orvosok sem tudtak sok reménységet kelteni bennük. Csak még tovább fokozta bennük a stresszt, hogy a férfi családjában és saját országában elfoglalt pozíciója miatt komoly nyomás volt rajta, hogy gyermeke kell, hogy szülessen. Ha a felesége nem tud szülni neki, a családja szerint másik feleséget kellett volna keresnie, aki szülni tud. Miután megkerestek, hamarosan felismertem, hogy átkot helyeztek rájuk azok a negatív beszédek, amelyeket a barátaik és a családjuk mondtak ki rájuk mindenfelé. Imádkoztam velük és megtörtem a rájuk kimondott negatív szavak erejét, és eltávolítottam az áldás útjában álló átkot. A rákövetkező héten megfogant, kilenc hónappal később pedig már nyilvánvaló volt: az áldás felszabadult. Ez az eset azt az igeszakaszt juttatja eszembe Dániel könyvéből, ahol az imádság már megvolt, Isten is meghallgatta az imát, viszont volt egy szellem, amely megakadályozta, hogy az a konkrét áldás átjöjjön. Szeretném, ha tisztában lennél azzal, hogy milyen ereje van az általad kimondott szavaknak, és azoknak, amelyeket másoknak engedsz kimondani az életedre. Itt az ideje megtörni az átkot és felszabadítani az áldást. Te miben reménykedsz?

Mindegyik esetre az volt a jellemző, hogy az emberek saját magukra mondtak ki negatív szavakat, illetve engedték, hogy mások mondjanak negatív dolgokat, úgyhogy ne feledd: az életedre kimondott szavak átkát meg kell törnöd.

Nézzük meg azt a szót, hogy reménység. Állandóan használjuk ezt a szót. Remélem, fizetésemelést kapok. Remélem, megkapom azt az új állást. Remélem, hogy jó eredménye lesz az orvosi vizsgálatnak. Amikor a reménység szót használjuk, azzal ötven-ötven százalékos esélyt szoktunk adni magunknak. „Talán így lesz, talán nem.” Ez viszont nem egyezik meg azzal a mondanivalóval, amit Isten társított a „remény­lett dolgok ” kifejezéshez. Itt a reménység olyan dolgot jelent, amire teljes mértékben számítok. A reménység nem azt jelenti, hogy „talán így lesz”, hanem azt, hogy teljes mértékben számítok rá. „S ez meg fog felelni az én feszült várakozásomnak és ama reményemnek” (Filippi 1:20 CSIA).

Most visszakanyarodunk a Zsidók 11:1-hez, és megteszünk még egy lépést. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” Az a szó, hogy valóság, itt azt jelenti, hogy „tulajdon, magabiztosság, bizonyosság, tartalommal való feltöltés”. Más szavakkal, a valóság jelenti a bizonyosságot, a tulajdonjog igazolását mindenhez, amiben reménykedsz, mindennel kapcsolatban, amire teljes mértékben számítasz. A kulcs pedig, ami megnyitja előtted mindazt, amiben reménykedsz, a hited.

Nézzük meg most a Szentírást, az elejétől a végéig. A hited a valóságtartalma (a tulajdonjog igazolása, a tulajdonosi jogviszony, a platformja, a feltétele) mindennek, amiben reménykedsz és amire teljes mértékben számítasz. A hitünk a kulcs. Minek a kulcsa? A Zsidók 11:1 vége így szól: „a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” A hitünk a meggyőző bizonyíték azokról a dolgokról, amiket még nem látunk. 

Amikor a két vak odament Jézushoz, és gyógyulást kért tőle, egy kérdéssel felelt nekik: „Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem?” (Máté 9:28). A válaszuk természetesen az volt, hogy „Igen, Uram.” (28. vers) Néha azt látom, hogy Isten gyermekei ugyanígy reagálnak. „Larry pásztor, nem tudom, miért nem válaszolt Isten az imáimra. Hozzá fordultam, kértem Őt, hiszek Neki.” De Ő azt mondja nekünk, hogy „Játsszuk vissza a hitetek bizonyítékát.” Döbbenetes, milyen negatív beállítottságúak tudunk lenni időnként.
Hadd adjak egy kis feladatot, hogy még érthetőbbé tehessem számodra ezt az igazságot. Jövő héten vasárnap, miután elmentél a gyülekezetbe, menj el egy étterembe valahol a városban, és hallgasd meg, hogyan beszélgetnek körülötted az emberek. Ha abban az időben teszed, amikor a legtöbb gyülekezet befejezi az összejövetelét, akkor jó eséllyel sokan lesznek, akik valamilyen gyülekezetből jönnek. Épp most hallgatták a „jó hírt”, olyan énekeket énekeltek, mint a „Hatalmas a mi Urunk”, vagy esetleg azt, hogy „Nagy Király, fenséges Úr, Király”, vagy talán azt, hogy „A mi Istenünk uralkodik”. Eljövünk onnan, ahol a Mindenható Istent dicsőítettük, és azt mondtuk, hogy semmi sem lehetetlen a mi Istenünknek, majd rövid időn belül azt valljuk meg ebéd közben, hogy az ördög fog győzedelmeskedni a házasságunkban és a házunkban, vagy hogy le fog győzni bennünket a családunkban, az anyagi életünkben és a jövőnkre nézve. Hagyd abba! Itt van az élet és a halál, a nyelv hatalmában. Itt az ideje, hogy ráébredjünk, milyen negatívan beszélünk az életünkről. Itt az idő a változásra. Itt az idő, hogy eltávolítsuk az átkot, és felszabadítsuk az áldást.

Mózes második könyve 11.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Még egy csapást hozok Fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát majd benneteket innen; midőn elbocsát, végkép el fog űzni benneteket. 2. Szólj csak a nép füle hallatára, hogy kérjenek, férfi az ő társától és nő az ő társnőjétől ezüst edényeket és arany edényeket. 3. És az Örökkévaló adott kegyet a népnek az egyiptomiak szemeiben; a férfiú Mózes is igen nagy volt Egyiptom országában, Fáraó szolgái szemeiben és a nép szemeiben.
4. És mondta Mózes: Így szól az Örökkévaló, éjfél táján kimegyek én Egyiptomba, 5. és meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől, aki ül trónján, a szolgáló elsőszülöttéig, aki a kézimalom mögött van és minden elsőszülötte a baromnak. 6. És lesz nagy jajkiáltás Egyiptom egész országában melyhez hasonló nem volt még és amelyhez hasonló nem lesz többé. 7. Izrael minden fiaira pedig a kutya sem ölti ki nyelvét, sem emberre, sem baromra, hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Izrael között. 8. Akkor lejönnek mindezek a te szolgáid hozzám és leborulnak előttem, mondván: Menj ki, te és az egész nép, mely téged követ és azután ki fogok menni. És kiment Fáraótól felgerjedt haraggal.
9. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nem hallgat rátok Fáraó, hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában. 10. Mózes és Áron pedig végezték mindezeket a csodákat Fáraó előtt és az Örökkévaló erőssé tette a Fáraó szívét, hogy nem bocsátotta el Izrael fiait az ő országából.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 11., szerda

John Bevere - Az örökkévalóság vonzásában 2. (könyvrészlet)

Örök jövőnkre való felkészülés

Az életünkre vonatkozó ítélet semmit sem fog a tudatlanság homályában tartani. Minden láthatóvá és világossá fog válni. Ezért utal Pál az ítélőszékre úgy, mint „komoly istenfélelemre”. Mélyreható vizsgálat tárgya lesz minden motívumunk, szándékunk, gondolatunk, beszédünk, cselekedetünk, és így tovább. A The Message fordítás alapján Pál szavai az lKorinthus 3:9-ben és a 12-15-ben nagyon erőteljesek az építkezéssel és az ítélettel kapcsolatosan:

"Vagy, másképpen fogalmazva, Isten háza vagytok... Fordítsatok különös figyelmet az építőanyagok kiválasztására. Végül vizsgálat fog következni. Ha olcsó és rossz minőségű anyagokat használtok, rajta fognak kapni titeket. A vizsgálat alapos és szigorú lesz. Semmit sem fogtok megúszni. Ha a munkátok kiállja a vizsgálatot, nagyszerű; ha pedig nem, akkor a ti részetek ki lesz szaggatva az épületből, és újra lesz kezdve. De ti nem lesztek kiszaggatva; ti túlélitek - de csak éppenhogy."

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem akarom éppen hogy csak túlélni Krisztus ítélőszékét. Itt most az örökkévaló sorsunkról van szó. El tudod képzelni, hogy sok ember mennyire meg lesz döbbenve? Az allegóriánkban minden szereplőt teljesen készületlenül ért az, amivel szembe kellett néznie - kivéve Könyörületest, az egyetlent, aki fel volt készülve. A többiek nem vették komolyan az alapvető tanítást, amit kezdettől fogva ismerniük kellett volna.

Állandóan látok olyan bölcs embereket ebben a világban, akik felkészülnek a jövőjükre. Azzal kezdik, hogy keményen hajtanak az iskolában, ami majd ajtót nyit egy jó karrierre. Miután felépítették a karrierjüket, igyekeznek házakat vásárolni, hogy saját tőkét szerezzenek. Valamiféle megtakarítást és magánnyugdíj előtakarékosságot is fizetnek. Néhányan fogják a fölös pénzüket, és befektetik, hogy az összeg dolgozzon nekik. Mindezt azért, hogy felkészüljenek a jövőjükre; nem akarnak szükséget látni, főleg akkor nem, amikor nyugdíjas éveikbe lépnek. Ha ezek az emberek ágy készülnének fel a nyugdíjas éveikre, mint ahogy sokan az örökkévalóságra készülnek, akkor nem csupán óriási problémának néznének elébe. Nagyon aggódnának is, és meg lennének rémülve, ellentétben sok gyülekezetbe járó emberrel.

Tehát hadd tárjak eléd egy feltételezett forgatókönyvet! El tudod képzelni az alábbi helyzetet pontosan azon a napon, amikor egy ember nyugdíjba megy? Először is, a Társadalombiztosító csődbe megy, és nem marad pénze, amit havonta küldhetne emberünknek. Mintha ez nem lenne elég, a bank, amiben az összes pénzét tartotta, szintén bezárja kapuit és tönkremegy. Minden megtakarítása elveszett. Azután, még ugyanazon a napon, emberünk arra ébred, hogy lángok csapnak fel körülötte. Ég a háza. Úgy menekül ki az otthonából, hogy a rajta lévő ruhán kívül semmit sem tud kihozni, és végig kell néznie, ahogy a háza porig ég, elpusztítva mindent, amije volt.

Ez bizony nagyon szomorú nap lenne emberünk életében. Mégis pontosan ezt a képet festi le nekünk Pál, és valóban ez fog történni néhány kereszténnyel Krisztus ítélőszéke előtt. Hallgassuk meg újra a szavait: „Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. ö maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül” (lKorinthus 3:15). Akik Isten királyságában bölcsek, azok felismerik, hogy nem azért dolgozunk, hogy gondoskodjunk a jövőnkről nyugdíjas éveinkre. Az örökkévalóságra készülünk!

A bölcsek, akikről beszélek, azok, akik megtervezik örök jövőjüket. Céltudatosan élnek, és tudják, hogy örök sorsukat földi életmódjuk írja. Ez látványos bevonulást fog biztosítani számukra Isten Királyságába, ahelyett, hogy csak becsusszannának, miközben minden, amit tettek, elég és elpusztul.

Mózes második könyve 10.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, mert én konokká tettem az ő szívét és a szolgái szívét, hogy megtegyem ezeket a jeleimet közepette; 2. és hogy elbeszéljed fiadnak és fiad fiának füle hallatára, amit műveltem Egyiptommal és jeleimet, melyeket tettem közöttük hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló. 3. És bement Mózes meg Áron Fáraóhoz és mondták neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, meddig vonakodsz megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem; 4. mert ha vonakodsz elbocsátani népemet, íme, én hozok holnap sáskát a te határodba; 5. és ellepi a föld színét, hogy nem lehet látni a földet; és felemészti a megmentett maradékot, mely megmaradt nektek a jégeső után és felemészt minden fát, mely nő nektek a mezőn. 6. És megtelnek házaid, minden szolgáid házai és egész Egyiptom házai, amit még nem láttak sem atyáid, sem atyáid atyái, amely naptól hogy léteznek a földön e napig. Megfordult és kiment Fáraótól.
7. És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom? 8. És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? 9. És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. 10. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. 11. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti. És elűzték őket Fáraó színe elől.
12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom országa felé a sáskáért, hogy felszálljon Egyiptom országára és feleméssze a föld minden füvét, amit meghagyott a jégeső. 13. Mózes kinyújtotta botját Egyiptom országa felé, az Örökkévaló pedig támasztott keleti szelet az országban azon egész nap és egész éjjel; reggel lett és a keleti szél elhozta a sáskát.14. És felszállt a sáska Egyiptom egész országára és leereszkedett Egyiptom egész határában, nagyon súlyosan; előtte nem volt sáska hozzá hasonló és utána sem lesz olyan. 15. És ellepte az egész ország színét, hogy sötét lett az ország és felemésztette a föld minden füvét és a fa minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső; és nem maradt meg semmi zöld a fán és a mező füvén Egyiptom egész országában. 16. És Fáraó sietett hivatni Mózest meg Áront és mondta: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ellenetek; 17. most pedig bocsásd meg vétkemet csak ez ízben és fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el tőlem még csak ezt a halált. 18. És ő kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz. 19. Az Örökkévaló fordított igen erős nyugati szelet és ez elvitte a sáskát és elsüllyesztette a nádastengerbe; nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész határában. 20. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem bocsátotta el Izrael fiait.

21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé; hogy legyen sötétség Egyiptom országa fölött hogy tapinthassák a sötétséget. 22. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napig. 23. Nem látta egyik a másikát és nem kelt fel senki a helyéből három napig; Izrael minden fiainál pedig világosság volt az ő lakóhelyeiken. 24. És Fáraó hivatta Mózest és mondta: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, csak juhaitok és marháitok maradjanak; gyermekeitek is menjenek veletek. 25. De Mózes mondta: Sőt te adsz majd kezünkbe vágóáldozatokat és égőáldozatokat, hogy elkészítsük az Örökkévalónak, ami Istenünknek. 26. És barmunk is velünk megy, nem marad vissza egy pata sem, mert abból fogunk venni, hogy szolgáljuk az Örökkévalót, ami Istenünket; de mi nem tudjuk, hogyan szolgáljuk majd az Örökkévalót, amíg oda nem érkezünk. 27. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és ez nem akarta őket elbocsátani. 28. És mondta neki Fáraó: Menj el tőlem! Őrizkedjél, ne lásd többé színemet, mert amely napon látod a színemet, meghalsz. 29. És mondta Mózes: Helyesen szóltál, nem látom többé színedet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 10., kedd

Németh Sándor - A nyelv hatalma 6.

A „lebunkózásnak" ez a démoni formája ma Magyarországon bevett gyakorlatnak számít. Bizonyos politikai, kulturális és vallási elitcsoportok, illetve sértett egyének, rétegek az általuk persona non gratának minősített emberekkel, közösségekkel szemben hagyományosan destruktív gyakorlatot alkalmazzák. A hatalmasokkal kulturkampfba vagy politikai, vallási konfliktusba keveredő "kicsik" előbb vagy utóbb szükségképpen neurotikus csoportoknak tűnnek fel.

A kiközösítők az elektronikus és az írott sajtóra való hatalmas befolyásuk révén a velük vitatkozó, harcos kicsiket a társadalom előtt jelentéktelen csoportocskákként tüntetik fel, akik ráadásul „súlyos lelki zavarral, idegbetegséggel küszködnek". Természetes szinten ez a harc a kicsik számára reménytelen, mert a médiát kézben tartó, kirekesztő klikkek erőfölényét semmiféle emberi tudással, okossággal nem lehetséges "ledolgozni". Hazug és manipulatív propagandájukkal akadályozzak meg, hogy ezeknek a közösségeknek a társadalmi legitimációi kialakulhasson.

Ez az arrogáns többségi propaganda vallási területen is arra törekszik. hogy azokat az evangéliumi közösségeket, melyek a vallási többséggel szemben nyílt vitatkozás közepette igyekeznek gyökeret verni a társadalomban, lesöpörje a színről. A túlélés reményében a legtöbb neoprotestáns, pünkösdi közösség a konfrontáció helyett a megalkuvás útját választja. Magatartásuk arra az illúzióra épül, amely szerint: "előbb vagy utóbb - úgymond - megszoknak bennünket. Ha látják, hogy senkit nem bántunk, senkinek nem ártunk, végül elfogadnak minket. A demokratikus hatalomnak is szüksége van olyan vallási szervezetekre, melyekkel igazolhatja toleráns valláspolitikáját."

Magyarország jelenlegi vallási helyzetét a lázas katolikus restauráció határozza meg, melynek oldalvizén más történelmi felekezetek is privilégiumok után törtetnek. A katolikus Magyarországról szőtt elképzelések nem a mai magyar társadalmi valóságból, hanem a középkorból, a feudalizmusból indulnak ki. Ezeknek a restaurációs törekvéseknek a sikerét hivatott előkészíteni az az egész országot átható katolikus retorika és propaganda, amely a vallástalan társadalmi tömeggel szemben rekatolizálási jelleggel bír, míg az evangéliumi, bibliai keresztény megújulással szemben az ellenreformáció eszközeit használja. Ez egyszerre veszélyezteti az ország modernizációját és a kereszténység megújulását.

A katolicizmus széles többségi támogatottságra hivatkozik, és ezzel zsarolja a politikai hatalmat, miközben az ország mélyülő erkölcsi válságáért a felelősséget másokra hárítja. Emiatt a rendszerváltás óta újra és újra konfliktusba kerül a társadalom többségével, mert az emberek nem több templomot, felekezeti iskolát, egyházi vagyont, hanem elégséges jövedelmet biztosító munkahelyeket, jól működő gazdaságot, oktatási rendszert, egészségügyet és stabil közbiztonságot akarnak látni. Ezt a kitérőt azért tartom fontosnak, mert az újjászületett keresztény hívők és közösségek figyelmét fel kell hívni arra, hogy jelen pillanatban is romboló propaganda közepette élnek, és végzik munkájukat. Ez kölcsönöz rendkívüli aktualitást Dávid szavainak.

Az idézett zsoltárrészletek azt is igazolják, hogy mindig szembe kell néznünk ellenségeink propagandájával, hogy ezután helyes kéréseket fogalmazhassunk meg az Úr előtt, s ily módon megszabadul­hassunk az ártalmas beszédek következményeitől. Ezt az imát akár szellemi harcnak is nevezhetnénk, melynek lényege, hogy a zsoltár alapján az Úr beavatkozásáért és mellettünk való kiállásáért könyörgünk ellenségeinkkel szemben.

A 41. zsoltár a vallásos törvénykezés egy tipikus válfajával foglalkozik, amely a fundamentalista és karizmatikus keresztény körökben a mai napig megtalálható. Dávid súlyos betegsége idején jegyezte fel ezt a zsoltárt. Igen érzékenyen érintette, hogy válságos fizikai állapotát egyesek arra használták fel, hogy hangot adjanak személye iránti rosszindulatuknak, bosszúvágyuknak. Ezek az emberek megjelentek ugyan a betegágyánál, hogy formálisan eleget tegyenek a felebaráti szeretet követelményének, Dávid azonban felismerte, hogy ezek a részvétnyilvánítások és a mielőbbi felgyógyulást kívánó udvarias, kegyes mondatok nem őszinte szívből származnak. Ahogy az álnok emberek kitették a lábukat az utcára, máris arról beszéltek egymás között, hogy az áldás eltávozott Dávidtól, és Isten átka szállt rá. A jól értesültek bennfentes arckifejezésével közölték társaikkal, hogy barátjuk ebből a bajából már nem tud megszabadulni.

Régóta ott élt már ezeknek az embereknek a szíve mélyén a Dáviddal szembeni gyűlölet és rosszindulat. Amíg a király egészséges és erős volt, nem merték megfogalmazni azt, hogy valójában a pusztulását kívánják. Amikor azonban úgy tűnt, hogy Isten emberének nem maradt természetes esélye a felépülésre, azonnal negatív suttogó propagandát indítottak ellene. Dávidra jellemző, hogy az ilyen mértékű emberi álnokság megtapasztalása után még inkább megerősítette elhatározását, az Úrba vetett bizalmát és reménységét. Azt kérte Istentől: „ Emelj fel engemet, hadd fizessek meg nekik!"

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996

Részlet Joyce Meyer Engedd ki a gőzt! könyvéből 3.

Mi a helyzet veled?

Ebben a fejezetben meséltem neked arról a stresszről, amelyben éltem - ami visszafogott, bár sokáig nem is vettem észre. Meséltem a barátaimról, akik hozzám hasonlóan átélték a stresszt. Most pedig beszéljünk a te életedről.

Kíváncsi vagyok, vajon te át tudod-e venni és élvezni tudod-e mindazt a jót, amit Isten tartogat számodra. Ezt csak azért kérdezem, mert sok emberrel találkozom, akik teljesen maguk alatt vannak és kimerültek. Állandóan fáradtnak, idegesnek tűnnek, és mindig valami jobbra vágynak. Bármennyire igyekeznek is, nem tudnak rájönni, miért nem boldogok. Persze vannak jobb napjaik, de az igazat megvallva sokkal több rossz napot élnek meg.

Sokszor nem is a körülményeik a hibásak ebben. A legelkeseredettebb, legboldogtalanabb emberek mindent megkaptak, amit csak lehet - szerető házastársat, szép gyerekeket, sikeres karriert, nagyszerű házat. Ennek ellenére nem találják meg a békéjüket és nem örülnek az életnek. Nincs idejük rá. Ehelyett állandóan aggodalmaskodnak, idegesek, bizonytalannak látják a jövőt.

Ismered ezt az érzést? Ereztél mostanában bizonytalanságot, elégedetlenséget? Megtapasztaltad azokat a tüneteket, amelyek a Mayo Klinika felsorolásában szerepeltek? Fejfájás, fájdalom, fáradtság, nyugtalanság, motiválatlanság, ingerlékenység, düh, szomorúság, falánkság, zárkózottság - átélted bármelyiket is mostanában? Ha a válaszod igen, akkor valószínűleg a stresszel van dolgod (akár tisztában vagy vele, akár nem). És a stressz el akarja rabolni az életedből mindazt a jót, amit Isten neked szánt.

Szeretnélek bátorítani: az, hogy stressz van az életedben, nem jelenti azt, hogy veled van a baj. Igazából ez csak azt jelenti, hogy te is ember vagy. A statisztikák azt mutatják, hogy a földön élő férfiak és nők valamennyien megtapasztalják a stresszt. De van egy jó hírem a számodra - nekünk nem kell úgy élnünk, ahogyan a világ él. Hívőként ígéretet kaptunk arra, hogy új életet nyerünk Krisztusban. Nem kell hagynunk, hogy a stressz megfosszon minket a boldogságtól. Nem kell a babérjainkon ülve azon elmélkednünk, hogy majd csak lesz valahogy. Isten ígéreteire kell alapoznunk, és hinnünk kell abban, hogy a mi életünkre vonatkozóan is épp egy nagyszerű terv kidolgozásán munkálkodik (erről majd beszélek még a következő fejezetben).

Ha már a te fejedben is megfordult a „majd csak lesz valahogy” gondolat, akkor felejtsd is el. Isten sokkal jobb életet tartogat a számodra. Olyan életet, amely telve van nevetéssel, megelégedettséggel, békességgel és örömmel. De ahhoz, hogy megértsük, mi Isten akarata, a stresszt ki kell űznünk az életünkből. Mutatok néhány nagyon egyszerű módszert arra, hogy elkezdhesd ezt a folyamatot.

Mózes második könyve 9.

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és szólj hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem. 2. Mert ha vonakodol elbocsátani és még tartóztatod őket, 3. íme, az Örökkévaló keze lesz nyájadon, mely a mezőn van, a lovakon, a szamarakon, a tevéken, a marhán és a juhokon, igen súlyos dögvész. 4. És különbséget tesz az Örökkévaló Izrael nyája és Egyiptom nyája között, és nem fog elhullani mindabból, ami Izrael fiaié, semmi. 5. És az Örökkévaló szabott határidőt, mondván: Holnap teszi meg az Örökkévaló ezt a dolgot az országban. 6. Az Örökkévaló megtette ezt a dolgot másnap és elhullott az egyiptomiak minden nyája; Izrael nyájából pedig nem hullott el egy sem. 7. Fáraó pedig elküldött és íme, nem hullott el Izrael nyájából még egy sem; és konok maradt Fáraó szíve és nem bocsátotta el a népet.

8. És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Vegyetek tele markotokkal kemencekormot, ez szórja Mózes az ég felé Fáraó szeme láttára; 9. és legyen porrá Egyiptom egész országa fölött; és legyen emberen és állaton fekéllyé, mely hólyagokat fakaszt, Egyiptom egész országában. 10. Ők vették a kemencekormot és megálltak Fáraó előtt, Mózes feldobta azt az égnek és lett hólyagos fekély, mely kifakad, emberen és állaton. 11. És nem bírtak az írástudók megállni Mózes előtt a fekély miatt, mert a fekély volt az írástudókon és mind az egyiptomiakon.12. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez.

13. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj meg Fáraó előtt és mondd neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem.14. Mert ez ízben küldöm én mind a csapásaimat szívedre és szolgáid ellen és néped ellen, azért, hogy megtudjad, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. 15. Mert most kinyújthatnám kezemet és sújthatnálak téged és népedet halálvésszel, hogy eltűnnél a földről; 16. ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked erőmet és azért; hogy hirdessék nevemet az egész országban. 17. Ha még fennhéjázkodol népem ellen, hogy nem bocsátod el, 18. íme, én hullatok holnap ez időben igen nagy jégesőt, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban ama naptól, hogy alapították, egész mostanáig. 19. Azért most küldj ki, gyűjtsd be nyájadat és mindenedet, amid van a mezőn; minden ember és állat, mely a mezőn lesz található és nem takaríttatik be a házba – lejön rájuk a jégeső és elvesznek. 20. Aki félt az Örökkévaló szavától Fáraó szolgái közül, behajtotta szolgáit és nyáját a házakba; 21. de aki nem fordította szívét az Örökkévaló szavára, hagyta szolgáit és nyáját a mezőn.
22. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy legyen jégeső Egyiptom egész országában, emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában. 23.Mózes kinyújtotta botját az ég felé és az Örökkévaló támasztott mennydörgést és jégesőt, meg tűz szállt le a földre; és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára. 24. És volt jégeső, meg cikázó tűz a jégeső között, fölötte nagy, amelyhez hasonló nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett. 25. És elvert a jégeső Egyiptom egész országában mindent, ami a mezőn volt embertől baromig; és a mező minden füvét elverte a jégeső, a mező minden fáját pedig letörte. 26. Csak Gósen földjén, a hol Izrael fiai voltak, nem volt jégeső. 27. Fáraó elküldött és hivatta Mózest meg Áront és mondta nekik: Vétkeztem ez ízben; az Örökkévaló az igazságos, én pedig és népem a bűnösök. 28. Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy legyen elég, hogy ne legyen több mennydörgése Istennek és jégeső; akkor majd elbocsátalak benneteket és nem kell tovább maradnotok. 29. És mondta neki Mózes: Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Örökkévaló felé; a mennydörgés meg fog szűnni és a jégeső nem lesz többé, hogy megtudjad, hogy az Örökkévalóé a föld. 30. Te azonban és szolgáid, tudom, hogy mégsem féltek az Örökkévaló Istentől. 31. És a len meg az árpa elveretett, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt; 32. de a búza és a tönköly nem veretett el, mert azok későiek, 33. Mózes kiment Fáraótól, ki a városból és kiterjesztette kezeit az Örökkévaló felé; a mennydörgés megszűnt és a jég meg az eső nem ömlött a földre. 34. Midőn Fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, akkor újra vétkezett és konokká tette a szívét, ő és az ő szolgái. 35. És erős maradt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izrael fiait, amint szólt az Örökkévaló Mózes által.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. október 9., hétfő

Larry Huch - 10 átok, amely akadályozza az áldást 1. (könyvrészlet)

A nyelv teremtő ereje

Áldások vagy átkok

Az átkok beengedésének, az áldások akadályozásának első számú forrása a magadnak és másoknak mondott szavaid. Kimondott szavainkkal sokszor megátkozzuk önmagunkat. Mindannyian hallottunk már tanításokat a bővölködésről és Isten áldásairól. Be kell vallanom, hogy amikor megtértem, mindig gúnyoltam azokat, akik arról tanítottak, hogy kimondott szavainkban hatalom van. Ilyeneket tanítottak, hogy „Nevezd meg, és mondd, hogy a tiéd!”, én pedig azt mondtam, hogy „Csak mondd, és vidd!” De ahogy tanulmányozni kezdtem a Bibliát, rájöttem, hogy mindegyikünk rendelkezik az élet és a halál, az áldások és átkok hatalmával, amely kimondott szavainkban van, illetve azokban a szavakban, amelyeket mások az engedélyünkkel kimondanak rólunk, az életünkről, a gyermekeinkről, a házasságunkról, az anyagi életünkről és minden másról. A szavak fel tudják szabadítani, ugyanakkor blokkolni is tudják Isten ígéreteit. A kimondott szavak mögött teremtő erő van.

Sokan azért nem tudják felfogni a kimondott szavainkban rejlő hatalmat - korábban én is közéjük tartoztam - mert félreértik az ehhez a tanításhoz kapcsolódó alapigazságot. Azt gondolják, hogy pusztán annyi a cél, hogy valamilyen anyagi áldás megvallása által behozzuk azt az életünkbe. Megvallom, hogy új autóm van, új házam, jobb munkahelyem, stb. Egy kicsit önző dolognak is tűnhet. De hadd mondjam el, hogy bármennyire sokan gúnyolták is már a megvallást, sokan mások pedig helytelenül alkalmazták, attól még igaz dolog. Mindannyian meg fogunk vallani valamit a mai nap folyamán. Akkor miért ne vallanánk meg a jó dolgokat az életünkre? Isten vágya az, hogy áldást és bővölködést arassunk, és hogy ezeket a magadénak mondhasd, ahhoz a szükséges hatalom nagy része abban van, amit megvallasz. Sajnos a nyelvünk hatalma nem korlátozódik a pozitív szavak használatára és a pozitív eredmények megtapasztalására. Amikor negatív dolgokat mondunk, negatív dolgokat tapasztalunk.

Élet és halál a nyelvben

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és ami­képpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Példabeszédek 18:21). Jó lenne, ha odafigyelnénk, mit mond Isten nekünk ebben az ige szakaszban. Ez az igevers azt állítja, hogy a nyelvünk hordozza az élet és a halál hatalmát. Nem szabad lebecsülni ezt a figyelmeztetést, hiszen egyenesen Isten szájából származik!

A hited bizonyítéka szerint

"És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé Őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hite­tek szerint." (Máté 9:27-29)

Amikor két vak arra kérte Jézust, hogy tegyen csodát a gyógyulásuk érdekében, Jézus ezt felelte: „Legyen nektek a ti hitetek szerint” (Máté 9:29).

Isten gyermekei közül sokan elsiklanak ennek az igeszakasznak az igazsága felett, ami nem csupán megakadályozza, hogy Isten áldása beléphessen az életükbe, a családjukba és az anyagi életükbe, hanem ezzel valójában átkot is hoznak magukra. Figyeld meg, mit mondott Jézus: „Legyen nektek a ti hitetek szerint. ” Nem azt mondta, hogy „A ti pozitív hitetek szerint áldást hozok rátok, de ha negatív hitetek van, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyom.” Nem! A pozitív hit áldásokat szabadít fel; a negatív hit viszont átkokat szabadít fel.

Hogyan kapcsolódik a hited és a szavaid az átok eltávolításához és az áldás felszabadításához? Vess egy pillantást a Zsidó levél 11:1-re: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” Ez egy olyan igevers, amit Isten szinte minden gyermeke sok-sok alkalommal hallott már. Szeretnék kiemelni néhány nagyon fontos dolgot, amit Isten ezen a helyen tanít. A vers végével fogjuk kezdeni, és visszafelé fogunk haladni, az elejéig. „Most pedig a hit a remélt dolgok valóságtartalma.” (Az angol KJV fordítás alapján.) Hadd kérdezzek valamit: Milyen dolgokban reménykedsz most konkrétan? Ne a tipikus szellemi válaszokat sorold fel, amelyeket szerinted ilyenkor adnod kell, ha szereted Istent. Mindannyian akarjuk a világbékét, hogy az emberek Istenhez jöjjenek és szeressék egymást, stb. Minden jó ember vágyik ezekre. De személyesen te miben reménykedsz? Saját magadra, a családodra és a jövődre nézve? Mik a te személyes
igényeid, a te személyes szükségleteid, a te személyes álmaid, azon túl, amire egyszerűen szükséged van?

Gyógyulásra van szükséged a testedben? Múlt hónapban, a texasi Dallasban megtapasztaltuk a gyülekezetünkben, hogy Isten megérintett öt különböző hölgyet, akik előtte arról értesültek, hogy rákos betegek. Ma már mindannyian orvosi jelentéssel rendelkeznek arról, hogy rákbetegségük teljes mértékben megszűnt. Meg akarod látni, hogy szeretteid megtérnek, elfogadják Jézust Uruknak és Megváltójuknak? Talán visszaestek, és a tékozló fiúhoz hasonlóan magukba kell szállniuk, és vissza kell térniük az atyai házba. A dallasi gyülekezetemnek ezt mondtam: „Hívjuk be a szeretteinket, hogy következő két hónap során megtérjenek!” Az első héten több mint kilencvenen fogadták el Jézust Uruknak és Meg­váltójuknak. Szeretném, ha nem felejtenéd el, hogy „nem személyválogató az Isten” (Apostolok Cselekedetei 10:34) - úgyhogy a következő a te családod lesz. Anyagi áttörésre van szükséged, vagy csodára az adósságaid eltörléséért? Minden héten látjuk, ahogy Isten népe áttöréseket él át az anyagi élet minden területén. Ezek az emberek a családjuk történetében az elsők, akik saját házat vesznek. Fantasztikus adósság-eltörléseket, új munkahelyeket és új vállalkozásokat látunk.

Rajtad a sor. Te miben reménykedsz? Mi az, amihez teljes mértékben Istenre számítasz? Amikor Isten azt mondja, hogy a hitünk azoknak a dolgoknak a valósága, amelyekben reménykedünk, amelyekre számítunk, akkor azzal egy olyan meghívást intéz felénk, amelynek nincsenek korlátai és nincsenek határai.

Az Immanuel Kiadó engedélyével.