Hogyan jönnek létre azok a körülmények, amelyek felbátorítják a másik embert arra, hogy vállalja a sebezhetőség kockázatát, amely elkerülhetetlenül együtt jár önmaga leleplezésével? Ennek előfeltételei történetesen megegyeznek azokkal a tényezőkkel, melyeket az eddigiekben már tárgyaltunk: őszinte, gondoskodó szeretet, a másik ember belső értékének megerősítése, és a tapasztalatokra épülő bizalom, amely a döntésen alapuló bizalomból fejlődik ki. Nem lehet kierőszakolni, hogy létrejöjjön rólunk ez a kép. A szó szoros értelmében tehetetlenül állunk az ajtó előtt. Csak annyit tehetünk, hogy létrehozunk egy olyan légkört, amelyben a másik ember kész vállalni önmaga leleplezésének kockázatát. De ne hagyd figyelmen kívül ezeket a lépcsőfokokat:
· Soha nem értheted meg embertársaidat, ha nem leplezik le magukat előtted.
· Soha nem fogják leleplezni magukat előtted, ha nem szavaznak neked bizalmat.
· Soha nem fognak benned megbízni, ha nem ismernek téged.
· Soha nem fognak téged megismerni, ha nem mutatod meg nekik, ki vagy.
Ez az a kritikus pont, amit meg kell értenünk. Manapság tele vannak az üzletek a kommunikációról szóló könyvekkel. Neurolingvisztikai programozás, testbeszéd, kreatív kérdésfeltevés és fogékony odafigyelés: ezek vezetik a legkeresettebb könyvek listáját, mivel egy mélyen átérzett problémára keresik a választ. Szép dolog a kommunikációban való jártasság elmélete és gyakorlata, de nekem van egy kellemetlen érzésem ezekkel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy ezeket a könyveket gyakran azért vásárolják, hogy olyan technikákat tanuljanak meg belőlük, amelyek előnyt jelentenek a kommunikációs küzdelemben. Meggyőző beszéd, a szavakban rejlő erő, jobb és még meggyőzőbb érvek, barátok szerzése és emberek befolyásolása: mindezek a dolgok remekül felhasználhatók arra, hogy manipuláljunk és leuraljunk másokat. A személyes kapcsolatokban pedig az a vágy, hogy uralkodjunk embertársainkon, vagy manipuláljuk őket, gyalázatos dolog.
Csak akkor ismerhetünk és érthetünk meg valakit, ha teljes mértékben tiszteletben tarjuk integritását, és hajlandók vagyunk vállalni ugyanazokat a kockázatokat, amelyeket tőle elvárunk. Ha valakit meg akarok ismerni, késznek kell lennem arra, hogy engem is megismerjenek. Ha azt akarom, hogy a másik ember leplezze le magát előttem, akkor nekem kell először vállalnom annak kockázatát, hogy leleplezem saját magamat. Csak akkor kezdjük el megérteni egymást, ha létrejön az a találkozás, amelyben így szólhatunk: “Ez az igazi énem, semmi veszélyt nem jelent a számodra az, ha te is megmutatod nekem a valós lényedet”.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
