2017. november 30., csütörtök

Youtube prédikátorok: 2018 az apokalipszis éve lesz - Németh Sándor válaszol

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 13.

A másik Vigasztaló, a Szentlélek munkája

Láttuk azt, hogy Jézus Krisztus elhordozta betegségeinket, Isten pedig elrendelte számunkra a gyógyítás ajándékát. Azt is láttuk már, hogy a gyógyítás Isten királyságának az alapja, és e királyság jelenlétének a bizonyítéka. Néhányan az olvasók közül talán kételkednek és így morfondíroznak: „A démonokat űző, betegségeket gyógyító, halálból föltámadó Jézus nem ment-e föl a mennybe kétezer évvel ezelőtt? Jézus ma nem látható, akkor ki végzi most az ő munkáját a földön?”

Az ilyen kétkedők számára mutassuk be a másik Vigasztalót, a Szentlelket. E könyv első fejezetében már láttuk azt, hogy Istenünk jó Isten. Ezért elmondhatjuk hogy Jézus Krisztus a Szentháromság második személye is jó. Ő töviskoronát viselt, és keresztre feszítették. A Szentháromság harmadik személye a Szentlélek, és Ő jó Szentlélek, aki munkálja életünkben az üdvösséget, a gyógyulást és bővölködést, a mi jó Istenünk irányításának megfelelően.

Mennybemenetele előtt Jézus csodálatos és isteni ígéretet adott nekünk, amit nem mondott soha előtte senki és nem fog mondani utána senki: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!“ (Máté 28,19-20) "Mert ahot ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18,20).

Jézus valóban meghalt a kereszten, ez bizonyos, Ő meghalt, és beletették a sírba. Ugyanilyen bizonyossággal tudjuk azt is, hogy ő feltámadt a halálból, és felment a mennybe. Most nem találhatjuk testi alakját a földön, és testének a maradványai sincsenek közöttünk. Jézus azonban megígérte, hogy velünk és köztünk marad. Ha pedig Jézus velünk van, akkor ugyanazok a dolgok fognak megjelenni mindennapi életünkben, amelyeket Ő tett kétezer évvel ezelőtt. Ebből aztán meg is ítélhetjük, hogy Jézus beszéde igaz-e vagy sem. Ha nem jelennek meg azok a dolgok közöttünk, amelyeket Jézus egykor cselekedett, akkor Jézus ígéretei üres szavak csupán a számunkra.

Hogyan marad hát velünk Jézus most ott ahol va­gyunk? Jézus azt mondta:

"És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” (János 14,16-18)

A Vigasztaló illetve Pártfogó az a személy volt, akit azért küldtek, hogy valaki más ügyét felkarolja, és mindig vele legyen. Jézus megmutatta ebben a szakaszban, hogy Ő az első Vigasztaló. Az igazság Szellemét Jézus „más Vigasztalónak” evezte, Ő az "allosz", ami azt jelenti „két lényegileg azonos dolog egyike”. Tehát Jézus és a Szent Szellem mindketten Vigasztalók. Csak annyiban különböznek egymástól, hogy az előbbi érkezett először, és a későbbi követte az elsőt.

A Szent Szellem, aki Pünkösdkor érkezett el Jézus feltámadása és mennybemenetele után, Jézus munkáját folytatta az Ő nevében és az Ő helyén. Tehát a Szent Szellem a másik Vigasztaló. Jézus azt mondta: "Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok.” (János 14,18) Ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem jelenléte, Jézus jelenléte. Hogy a dolog még világosabb legyen Jézus ezt fűzte hozzá: „Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek."(János 14,20)

Jézus azt mondta, hogy elküldi a Szent Szellemet, hogy betöltse a távozásával keletkezett űrt, s hogy így velünk legyen a világ végezetéig. Mit gondolsz, milyen munkát végzett a Szent Szellem, amikor megérkezett? A biblia azt mondja: "Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Szellemet meg­nyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok." (ApCsel 2,33)

Mi az, "...a mit ti most láttok és hallotok"? A Szent Szellem munkájáról van itt szó. Jézus ezzel kapcsolatban azt mondta: "Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (János 16,14-15)

Jézus ezzel világossá tette, hogy a Szentlélek folytatta az üdvösség munkáját, amit Ő elkezdett e világon: a bűnök bocsánatát és a gyógyítást. Ez az Atya akarata és szándéka. A Jézus által idézett ézsaiási versekben szemlélhetjük Jézus munkáját, amit most a Szent Szellem cselekszik. Az Úrnak szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." (Lukács 4,18-19)

Ezek a szavak Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetése, Urunk pedig azt mondta, hogy a Szent Szellem kenete által teszi mindezt. Ugyanez a Szent Szellem folytatja ezt a munkát az egyházban, Krisztus testében is. Az evangéliumot ma is prédikálják a szellemben, és testben szegényeknek. A szabadulást hirdetik a bűn foglyainak, a látás helyreállítását a szellemi vakoknak, gyógyulást a betegségektől és az ördög elnyomásától szenvedőknek, üdvösséget az egész világnak! A szent Szellem a másik Vigasztaló adja meg most nekünk a kegyelemnek ezeket az ajándékait, amit Jézus Krisztus megfizetett szenvedése, és kereszthalála által.

A Szent Szellem nemcsak bizonyságot tesz arról a kegyelemről, amit Jézus hozott el (János 15,26), de meg is mutatja nekünk a (János 16,12-14) és egyedülálló képességével szellemi kijelentést is ad, hogy ezt megérthessük: „Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.” (1Kor 123) Lehetővé teszi azt is, hogy ez a jelentés bevezesse az embereket az újjászületés tapasztalatába, amit mindenki megkaphat, aki kinyitja szívét: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint." (Róma 8,1-4). Legyen előttünk világos, hogy Jézus gyógyítása is benne van a ezekben a versekben. A biblia teljes meggyőződéssel mondja:

"Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által." (1Korr 12,9) jegyezzük meg, hogy a „gyógyítás ajándékai” többes szám.

A Szent Szellem a másik Vigasztaló bennünk lakik, de folytatja Jézus munkáját, megérteti és elfogadtatja velünk a megbocsátást Jézus golgotái művére való tekintettel. Megadja nékünk ennek bizonyosságát is. A Szent Szellem által miénk az üdvösség kegyelme, a gyógyulással együtt. Ha hiszünk Jézusban, és a Szent Szellem velünk van, akkor Jézus kétezer évvel ezelőtt végbevitt nagy tettei közöttünk is meg fognak jelenni.

Mózes harmadik könyve 10.

1. És vették Áron fiai, Nádáb és Ábihu, kiki az ő serpenyőjét és tettek azokba tüzet és tettek rá füstölőszert és bevittek az Örökkévaló színe elé idegen tüzet, amit nem parancsolt nekik. 2. Ekkor tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és megemésztette őket; és meghaltak az Örökkévaló színe előtt. 3. Ekkor mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Örökkévaló, mondván: A hozzám közelállók által fogok megszenteltetni és az egész nép előtt fogok megdicsőíttetni. És Áron hallgatott. 4. Mózes pedig szólította Misáélt és Elczofont, Úzzielnek, Áron nagybátyjának fiait és mondta nekik: Közeledjetek ide, vigyétek el testvéreiteket a szentség színe elől, a táboron kívülre.5. Ezek közeledtek és elvitték őket köntöseikben a táboron kívülre, amint szólt Mózes.

6. És mondta Mózes Áronnak és Eleázárnak meg Itámárnak, az ő fiainak: Hajatokat ne hagyjátok vadul nőni, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és az egész községre haragudjék (Isten); de testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg: tüzet, melyet kigyújtott az Örökkévaló. 7. A gyülekezés sátorának bejáratából ki ne menjetek, hogy meg ne haljatok, mert az Örökkévaló kenetolaja van rajtatok. És ők cselekedtek. Mózes szava szerint.

8. És szólt az Örökkévaló Áronhoz, mondván: 9. Bort és részegítő italt ne igyál, te és fiaid veled együtt, midőn bementek a gyülekezés sátorába, hogy meg ne haljatok; örök törvény ez nemzedékeiteken át. 10. És hogy különbséget tegyetek a szent és nem-szent között, a tisztátalan és tiszta között; 11. és hogy tanítsátok Izrael fiait mindama törvényekre, melyeket kijelentett az Örökkévaló nekik Mózes által.

12. És szólt Mózes Áronhoz és Eleázárhoz meg Itámárhoz, az ő megmaradt fiaihoz: Vegyétek az ételáldozatot; mely megmaradt az Örökkévaló tűzáldozataiból és egyétek meg azt kovásztalanul, az oltár mellett, mert szentek szentje az. 13. Egyétek meg azt szent helyen, mert a te törvényes részed és fiaid törvényes része az az Örökkévaló tűzáldozataiból, mert így parancsoltatott nekem.14. A lengetés szegyét pedig és az ajándék combot egyétek meg tiszta helyen; te, fiaid és leányaid veled együtt, mert a te törvényes részedül és fiaid törvényes részéül adattak Izrael fiainak békeáldozataiból. 15. Az ajándékcombot és a lengetés szegyét, a zsiradékok tűzáldozataival együtt hozzák, hogy lengessék lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és legyen neked és fiaidnak veled örök törvényes részül, amint parancsolta az Örökkévaló.
16. A vétekáldozatra való bakot pedig számon kérte Mózes, és íme, elégették; azért haragudott Eleázárra és Itámárra, Áron megmaradt fiaira, mondván: 17. Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot szent helyen, hisz szentek szentje az és azt adta nektek, hogy viseljétek a község bűnét, hogy engesztelést szerezzetek értük az Örökkévaló színe előtt. 18. Íme, nem vitték be a vérét a szentély belsejébe, meg kellett volna azt ennetek a szentélyben, amint parancsoltam. 19.Erre szólt Áron Mózeshez: Íme, ma áldozták vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Örökkévaló színe előtt és engem ilyesmi ért; ha én ettem volna ma a vétekáldozatból, vajon jónak tetszett volna-e az Örökkévaló szemeiben? 20. Midőn Mózes ezt hallotta, jónak tetszett az ő szemeiben.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 29., szerda

Biblia-Felfedező Program Családi Kedvezmény

Elindult a lehetőség!
Meglévő moduljait most duplázhatja, vagy akár triplázhatja, azonban mindezt töredékáron.

http://www.mobilbiblia.hu/csaladi-kedvezmeny.php

Örülne neki, ha az Ön tinédzser gyermeke a Biblia-Felfedező programot legalább annyiszor használná, mint a Messengert?
A program már több, mint 1 millió embernek adott lehetőséget a mélyebb bibliatanulmányozásra; családtagjai miért maradnának ki ebből?

A meglévő moduljait 70 %-os kedvezménnyel megszerezheti a családtagjainak is. Sőt, a hiányzó moduljait is 30 % kedvezménnyel saját magának, valamint 70%-al családtagjainak.

Borbély József - Szellemi életkorok 2.

A szellemi életet ugyanúgy korszakokra lehet bontani, mint a biológiai életet. Most nézzük meg a szellemi gyermekkor és a kamaszkor jellemzőit!

4. A negyedik korszak: A GYERMEKKOR

A szellemi gyermekkor része a hívő életnek, de a Biblia fontos üzenete, hogy NŐJÉL FEL, NE MARADJ ÖRÖKRE GYERMEK!

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban.” (Ef. 4:14-15)

A GYERMEK KÖNNYEN BECSAPHATÓ, ÁTVERHETŐ. A gyermekek hiszékenyek, bármit mondanak nekik, elhiszik. A gyermek „együgyű”: ami eszébe jut, megcsinálja. A gyerek-keresztényeket álnok hírekkel el lehet vinni rossz irányba. Ezzel szemben a szellemi felnőttek nem hagyják, hogy valaki olyat szidalmazzanak, akit szeretnek.

A GYERMEKEKNEK ERŐS AZ IGAZSÁGÉRZETÜK ÉS ÉRZELMI ALAPON ÉLNEK, GONDOLKODNAK. A szellemi gyerekekre is ez jellemző, emiatt könnyen megsértődnek, ha megbántást, vagy igazságtalanságot élnek át. De: megsértődni luxus! Aki megsértődik, az önmagának okoz sok nehézséget, problémát. Például elveszítheti mások bizalmát, akár elveszítheti a munkahelyét, szolgálatát, jó kapcsolatait is. Nem értesz egyet mindenben a testvéreddel? Semmi gond! A Bibliában értsetek egyet, a többi nem probléma.

„Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” – mondja Pál az 1 Kor. 13:11-ben.

A GYERMEK ELŐSZÖR BESZÉL, UTÁNA GONDOLKODIK, MAJD MEGÉRTI, MI TÖRTÉNT, MIT CSINÁLT.

Ezzel szemben A FELNŐTT EMBER ELŐSZÖR MEGÉRTI, ÉRTELMEZI A HELYZETET, UTÁNA GONDOLKODIK, ÉS HA SZÜKSÉGES, AKKOR SZÓL.

Te hogy működsz?
Szellemi gyerek vagy?
Felnőtt vagy?
„Ki vagy…?”

Pál az 1 Korintus 3:1-4-ben a gyerek-keresztények további jellemzőit mutatja be: veszekedés, civakodás, pártoskodás. Ki kié? Ki kihez tartozik? – Ez még gyerekkor. NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY KI KIÉ, HANEM AZ A LÉNYEG, HOGY FELNŐJÖN A GYEREK!

A gyerekekre jellemző még a bölcsesség hiánya is: zsigeri szinten jön belőle a bolondság. Ezért van szükség fenyítésre A SZÜLŐK RÉSZÉRŐL: figyelmeztetésre és fegyelmezésre.

Hogyan tudsz kijönni a szellemi gyermekkorból? AZ ÚR JELENLÉTÉBEN VALÓ TANULÁSSAL!

5. Az ötödik korszak: A KAMASZKOR

A Lukács 2:42-52 alapján, Jézus példáján keresztül ismerjük meg a szellemi kamaszkor főbb jellemzőit:

- Ez a „függetlenedési mozgalom” – próbál az eddigi szülői tekintély alól kimozdulni. Keresi a helyét, a szolgálatát az Úrban - nem szabad elnyomni, hanem segíteni kell neki, hogy „becsatornázza” magát az Egyházba!
- Lát minden hibát – de azt még nem tudja, hogy egy dolog a hibát észlelni, és egy másik dolog csinálni a dolgokat. A kettő nem ugyanaz!
- Ilyenkor épülnek ki a kapcsolatrendszerek. Jézushoz hasonlóan az a követendő, hogy a „bölcsekkel” a „tudósokkal” azaz érett, tapasztalt, jól szolgáló keresztényekkel alakítson ki jó viszonyt.
- Itt alakul ki a hívő teherbíró képessége: „Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.” (Jer. Sir. 3:27). Ilyenkor kell megtanulni dolgozni, szellemi „munkát” végezni. Mások szolgálatába beállni, terheket hordani, közben tanulni, úgy, ahogy Elizeus tette Illéssel.

Fontos cél, hogy ebben az időszakban a szellemben ifjú megmaradjon Isten Igéje mellett, hogy „megőrizze az útjait tisztán”. (119. Zsoltár 9.)

Jézusról és a szüleivel való kapcsolatáról ezt olvassuk: „aláment velük, és ment Názáretbe; és engedelmes volt nekik.” - Ahogy Jézus, te is menj a tekintély alá, legyél engedelmes a szellemi felnőtteknek, elöljáróidnak.

„Jézus pedig gyarapodott bölcsességben…” – NÖVEKEDJ BÖLCSESSÉGBEN, AZAZ TANULJ TOVÁBB, LEGYÉL KÉPZETT! Ha nem tanulsz, megrekedsz! Ne maradj örök „segédmunkás”. Találd meg, mi az elhívásod, mi a feladatod az életben, Krisztus testében!

„…és testének állapotában…” – azaz: fejlődött érettségben. LEGYEN CÉLOD, HOGY SZELLEMBEN ÉRETTÉ VÁLJ, HOGY A SZEMÉLYISÉGED HARMONIKUS LEGYEN.

„…az Isten és emberek előtt való kedvességben.” – TANULJ MEG BÖLCSEN ÉS JÓL MOZOGNI A GYÜLEKEZETBEN, A KAPCSOLATAIDBAN, HOGY MÁSOK SZÁMÁRA JÓ BIZONYSÁG LÉGY.

Ha mindezeket megteszed, előbb-utóbb felnőtt, érett szellemi ember válik belőled!

A november 19-én, Pakson elhangzott tanítás összefoglalója.

Mózes harmadik könyve 9.

1. És történt a nyolcadik napon, szólította Mózes Áront és fiait, meg Izrael véneit. 2. És mondta Áronnak: Végy magadnak egy fiatal borjút vétekáldozatnak és egy kost égőáldozatnak, épeket, és áldozd az Örökkévaló színe előtt. 3. Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: Vegyetek egy kecskebakot vétekáldozatnak és egy borjút meg egy juhot, egyéveseket, épeket, égőáldozatnak;4. meg egy ökröt és egy kost békeáldozatnak; hogy áldozzatok az Örökkévaló színe előtt, és ételáldozatot, olajjal elegyítve, mert ma jelenik meg az Örökkévaló nektek. 5. És elvitték, amit parancsolt Mózes, a gyülekezés sátora elé; és közeledett az egész község, és megállottak az Örökkévaló színe előtt. 6. És Mózes mondta: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, tegyétek meg, hogy megjelenjen nektek az Örökkévaló dicsősége. 7. És mondta Mózes Áronnak: Közeledjél az oltárhoz és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, hogy engesztelést szerezz magadért és a népért; azután készítsd el a nép áldozatát, hogy engesztelést szerezz értük, amint parancsolta az Örökkévaló. 8. Erre közeledett Áron az oltárhoz, levágta a vétekáldozatra való borjút, mely az övé volt. 9. Áron fiai pedig odavitték a vért neki és ő bemártotta az ujját a vérbe és tett az oltár sarkaira; a vért pedig kiöntötte az oltár alapjára. 10. A zsiradékot, a veséket, a hártyát a májról, a vétekáldozatból, elfüstölögtette az oltáron, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 11. És a húst meg a bőrt elégette tűzben a táboron kívül. 

12. Azután levágta az égőáldozatot; és odanyújtották neki Áron fiai a vért és ő hintette azt az oltárra, köröskörül. 13. És az égőáldozatot odanyújtották neki darabjai szerint, meg a fejet és elfüstölögtette az oltáron. 14.És megmosta a beleket, meg a lábszárakat és elfüstölögtette az égőáldozattal az oltáron. 15.Azután áldozta a nép áldozatát; vette ugyanis a vétekáldozatra való bakot, mely a népé volt, levágta azt és elkészítette vétekáldozatnak, mint az elsőt. 16. És áldozta az égőáldozatot és elkészítette azt a rendelet szerint. 17. Azután áldozta az égőáldozatot, megtöltötte abból az ő tenyerét és elfüstölögtette az oltáron, a reggeli égőáldozaton kívül. 18. Azután levágta az ökröt, meg a kost békeáldozatul, mely a népé volt; és odanyújtották Áron fiai a vért neki és ő hintette az oltárra köröskörül; 19. meg a zsiradékokat az ökörből és a kosból, a farkot és a befödő (zsiradékot), a veséket és a májnak hártyáját. 20. És rátették a zsiradékokat a szegyekre, és elfüstölögtették a zsiradékokat az oltáron. 21. A szegyeket pedig és a jobb combot lengette Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt, amint parancsolta Mózes. 22. Akkor fölemelte Áron a kezeit a nép felé és megáldotta azt; azután leszállt, elkészítvén a vétekáldozatot, az égőáldozatait és a békeáldozatot: 23. És bement Mózes meg Áron a gyülekezés sátorába és midőn kijöttek, megáldották a népet; és megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész népnek. 24. Kijött ugyanis tűz az Örökkévaló színe elől és fölemésztette az oltáron az égőáldozatot és a zsiradékokat; az egész nép látta és ujjongtak és leborultak arcukra.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 28., kedd

Borbély József - Szellemi életkorok 1.

Ahogy a természetes életünkben, ugyanúgy a szellemi életben is különböző korszakokon, életkorokon megyünk végig. Van megfoganás és születés, van újszülött- és csecsemőkor, van gyermekkor, kamaszkor, és van felnőttkor, illetve vén-kor. A Bibliának számos kijelentése van ezekről a korszakokról.

FONTOS TUDNOD, MILYEN SZELLEMI ÉLETKORBAN VAGY MOST, MILYENBEN KELLENE LENNED, HONNAN JÖTTÉL ÉS HOVÁ TARTASZ.

Jézus Krisztus élete az a minta, ami alapján megismerhetjük a szellemi életkorokat.

1.) Az első korszak: A FOGANÁS.

Jézus Krisztusról tudjuk a Biblia kijelentései alapján, hogy volt a földi léte előtt élete, volt „preegzisztenciája”. Ő minden létező előtt született. Nekünk is van „előzményünk”, de a Messiással ellentétben még nem voltunk megszületésünk előtt.

Az Efézus 1:3-5 szerint az Atya a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, elhatározta, hogy a fiává fogad minket. Tehát TERVBEN VOLTUNK ISTENNÉL!

A 139. Zsoltár szerint pedig „könyvtekercsben írva voltak rólunk”, azaz „TERVDOKUMENTÁCIÓBAN” LÉTEZTÜNK.
AZ ÉLETÜNK CÉLJA, HOGY EZ A TERVDOKUMENTÁCIÓ MARADÉKTALANUL MEG TUDJON VALÓSULNI! EZÉRT IMÁDKOZUNK ÍGY: „LEGYEN MEG A TE AKARATOD”

Ahogy a természetben, úgy a szellemi életben is AZ ÉLET MAGBÓL JÖN LÉTRE. A MAG: ISTEN BESZÉDE ÉS MAGA A KRISZTUS (Galata 3:16). AMIKOR BEFOGADTUK A SZÍVÜNKBE JÉZUS KRISZTUST, A MAGOT, AZAZ AMIKOR MEGTÉRTÜNK, AKKOR FOGANT MEG BENNÜNK AZ ÉLET.

Két természet vegyül bennünk. A megtérés által az Atyai természet jött be, de megmarad az „anyai”, a földi, a régi természetünk is. A cél az, hogy az új, az Atyától jövő, romolhatatlan magból származó természet szerint éljünk.

Még egy fontos dolog: A FOGANÁS SZERELEMBŐL LEGYEN! Azaz: ne erőszakból térjenek meg az emberek, hanem szabad akaratukból hozzák meg a döntést. Aki hirdeti az evangéliumot, ne azért tegye, mert „skalpokat akar gyűjteni”, hanem mert nem szeretné, hogy a másik meghaljon, elvesszen. Ne „férfi indulatából” szülessen meg az ember, hanem szabadon, a Szent Szellem bizonysága által.

2.) A második korszak: A MEGSZÜLETÉS

Ahogy a terhes nőben a még meg nem született magzat már egy önálló élet a megfoganás pillanatától kezdve, Isten is így tekinti a megtéréskor megfogant új életet.

A SZELLEMI MEGSZÜLETÉS A VÍZTŐL VALÓ ÚJRASZÜLETÉSKOR TÖRTÉNIK MEG.
Ahogy az újszülött magzatvízből bújik ki, mi is az alámerítkezést követően a vízből jövünk ki. Így indul el az új élet! A vízkeresztség tényleg „vízválasztó” a hívő életben!

3.) A harmadik korszak: A CSECSEMŐKOR

A csecsemőkor kiszolgáltatott kor. Állandó segítségre és törődésre van szüksége az újszülöttnek. Ez egyaránt igaz a természetes életkorban és a szellemi „csecsemő”-korban is.

Péter apostol meghatározza ennek a korszaknak a fő jellemzőit: „Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.” (1 Péter 2:2-3)
- A fő élménye a frissen megtért és újjászületett hívőnek: érzi és tapasztalja az új életében, hogy JÓ AZ ÚR.
- nem érti még pontosan, mi történik vele, olyan, mintha álmodna, ahogy a 126. Zsoltárban is olvashatjuk
- arra van szüksége, hogy szeressék
- éhség van benne, ezt kell kielégíteni: anyatejre van szüksége

MI AZ ANYATEJ? AZ ALAPTANÍTÁSOK! Megtérés a holt cselekedetekből (a megtérésről és a bűnökről szóló tanítások), hit Istenben, a keresztségek, a kézrátétel, a feltámadás és az örök ítélet -> mindezek a tanítások egyben az egész hívő élet perspektíváját is megmutatják.

A szellemi életben is van „büfi”. Ez nem más, mint amikor a fiatal keresztény, nem ért valamit, „megakad a torkán” és kérdez. Ilyenkor kell segíteni neki, szeretettel és nagy türelemmel válaszoljunk neki, hogy megnyugodjon és tovább folyjon a táplálás!

Szellemi csecsemőkorban történik meg a bűnvallás felkészítés és a bűnvallás megtartása is. Ez olyan, mint a természetes életben a tisztába tevés. Nem kellemes dolog, de ezt is meg kell tenni a szülőknek…

MI A LEGFŐBB DOLGA EGY CSECSEMŐNEK? HOGY NÖVEKEDJEN, MEGKAPJA A TISZTA, HAMISÍTATLAN TEJET, AZAZ ISTEN IGÉJÉT, A BIBLIAI ALAPTANÍTÁSOKAT.

Nézzük meg Jézus Krisztus példáját!

„És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A kis gyermek pedig növekedett, és erősödött szellemben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme volt őrajta.” (Lukács 2:39-40)

- Szintén a növekedést emeli ki a Biblia.
- Erősödés szellemben: a Szent Szellem keresztség, rendszeres betöltekezés, nyelveken szólás által meg tud erősödni a fiatal keresztény
- Beteljesedni bölcsességgel, azaz: FOLYAMATOS TANULÁS!

AKI NEM AKAR TANULNI, NEM TUD FEJLŐDNI! AKI NEM TANUL, SOHASEM LESZ BELŐLE FELNŐTT, ÉRETT EMBER…!

A november 19-én, Pakson elhangzott tanítás összefoglalója

Mózes harmadik könyve 8.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Vedd Áront és fiait vele, meg a ruhákat és a kenetolajat, meg a vétekáldozatra való tulkot és a két kost, meg a kosarat a kovásztalan kenyérrel. 3. És az egész községet gyűjtsd egybe a gyülekezés sátorának bejáratához. 4. És Mózes cselekedett, amint parancsolta neki az Örökkévaló; és a község egybegyűjtetett a gyülekezés sátorának bejáratához. 5. És mondta Mózes a községnek: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, hogy megtegyétek. 6. És közeledni hagyta Mózes Áront és fiait, és megmosta őket vízben. 7. Ráadta a köntöst, körülövezte őt az övvel, felöltöztette a köpenybe, rátette az éfodot, körülövezte azt az éfod szorítójával és megerősítette vele az éfodot. 8. Rátette a melldíszt és belehelyezte a melldíszbe az urimot és tummimot. 9. Föltette a süveget a fejére és rátette a süvegre, előrésze felől, az arany lemezt, a szentség koronáját, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 10. És vette Mózes a kenetolajat és fölkente a hajlékot és mindazt, ami benne volt és megszentelte azokat. 11. Azután fecskendett belőle az oltárra hétszer; fölkente az oltárt és minden edényét, a medencét és talapzatát, hogy megszentelje azokat. 12. És öntött a kenetolajból Áron fejére és fölkente őt, hogy megszentelje. 13. Azután közeledni hagyta Mózes Áron fiait, felöltöztette őket köntösökbe, körülövezte őket övvel, föltette nekik a magas süvegeket, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.
14. És odavezette a vétekáldozatra való tulkot és Áron meg fiai rátették kezeiket a vétekáldozatra való tuloknak fejére. 15. Levágta és vette Mózes a vért és tett az oltár sarkaira, köröskörül, az ujjaival és megtisztította az oltárt; a vért pedig az oltár alapjára öntötte és megszentelte azt; hogy engesztelést szerezzen érette. 16. És vette mind a zsiradékot, mely a beleken van, meg a májnak hártyáját, a két vesét meg zsiradékukat; és elfüstölögtette Mózes az oltáron. 17. A tulkot pedig, meg a bőrét, húsát és ganaját elégette tűzben a táboron kívül, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
18. Azután odavezette az égőáldozatra való kost, és rátették Áron és fiai kezeiket a kos fejére.19. Levágta és hintette Mózes a vért az oltárra, köröskörül. 20. A kost pedig földarabolta az ő darabjaira és elfüstölögtette Mózes a fejet, meg a darabokat és a hájat. 21. A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron; égőáldozat az, kellemes illatul, tűzáldozat az Örökkévalónak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
22. Azután odavezette a második kost, a fölavatás kosát és rátették Áron és fiai kezeiket a kos fejére. 23. Levágta és vett Mózes annak véréből és tett Áron jobb fülének porcogójára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára. 24. Azután közeledni hagyta Áron fiait és tett Mózes a vérből jobb fülük porcogójára, jobb kezük hüvelykujjára, meg jobb lábuk hüvelykujjára; és Mózes hintette a vért az oltárra, köröskörül. 25. És vette a zsiradékot, meg a farkot és mind a zsiradékot, mely a beleken van, meg a májnak hártyáját és a két vesét, meg zsiradékukat és a jobb combot.
26. A kovásztalan kenyerek kosarából pedig, mely az Örökkévaló színe előtt volt, vett egy kovásztalan kalácsot és egy olajos kenyérből való kalácsot és egy lepényt, és rátette a zsiradékokra, meg a jobb combra. 27. És rátette mindezt Áron tenyereire és fiainak tenyereire, és lengette azokat lengetéssel, az Örökkévaló színe előtt. 28. Azután levette azokat Mózes az ő tenyereikről és elfüstölögtette az oltáron az égőáldozattal együtt; fölavatási áldozatok azok, kellemes illatul, tűzáldozat az Örökkévalónak. 29. És vette Mózes a szegyet és lengette lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; a fölavatás kosából Mózesé volt az részül, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
30. És vett Mózes a kenetolajból és a vérből, mely az oltáron volt és hintett Áronra, ruháira és fiaira meg fiainak ruháira, vele együtt; így fölszentelte Áront és ruháit, fiait meg fiainak ruháit vele együtt.
31. És mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a gyülekezés sátorának bejáratánál és ott egyétek meg azt, meg a kenyeret, mely a fölavatás kosarában van, amint parancsoltam, mondván Áron és fiai egyék még azt. 32. Ami pedig megmarad a húsból és a kenyérből, tűzben égessétek el. 33. A gyülekezés sátorának bejáratából pedig ne menjetek ki hét napig, amely napig betelnek fölavatástok napjai, mert hét nap alatt avatnak föl benneteket. 34.Amint tett ezen a napon, úgy parancsolta az Örökkévaló, hogy tegyék, hogy engesztelést szerezzenek értetek. 35. És a gyülekezés sátorának bejáratánál maradjatok nappal és éjjel, hét napig és őrizzétek az Örökkévaló őrizetét, hogy meg ne haljatok; mert így parancsoltatott ez nekem. 36. És megtette Áron, meg fiai mindazokat a dolgokat, amiket parancsolt az Örökkévaló Mózes által.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 27., hétfő

Ne becsüld alá a kapcsolatok értékét - Interjú Balogh Adryval, a Kalocsastyle márka megálmodójával

Egy vállalkozást nem erőből, hanem szívből kell csinálni. Ezt erősíti az 50 perc inspiráló beszélgetés is Balogh Adryval, aki előtt 22 évesen attól nyílt ki a világ, hogy a dunaújvárosi színházban végre megmutathatta a ruhákkal való kapcsolatának erejét. Most családdal, és már külföldről is keresett saját márka képviseletével a háta mögött is azt vallja, hogy kapcsolatokat kell építeni. És folyamatosan az események áramlatában kell mozogni. Vállalni saját magadat és amit képviselsz.


    Fotó: Nyári Fruzsina (Kreatív Karakter)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 41.

Fogadd be a kegyelmet, irgalmasságot és jóindulatot

"Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem (Isten ki nem érdemelt jóindulatának) királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk [bűneink miatt] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [a megfelelő segítséget, ami a megfelelő időben érkezik, amikor épp szükségünk van rá]." Zsidó levél 4:16

Vannak olyan szavak a Bibliában, amelyeket „erőteljes szavaknak” nevezek. Ha ezeket a szavakat megfelelő módon értelmezzük, nagy segítségünkre lesznek abban, hogy megtaláljuk valódi önmagunkat.

Mivel addig nem találhatjuk meg a valódi önmagunkat, amíg meg nem ismerjük és be nem fogadjuk Isten feltétel nélküli szeretetét, vagyis kegyelmét, irgalmát és jóindulatát.

Először is vizsgáljuk meg a befogadni szót, ami egy ilyen erőteljes szó.

Arról beszéltem már, mennyire fontos befogadni Isten kegyelmét, irgalmát és jóindulatát, de nagyon sokan vannak, aki nem tudják, hogyan is kell ezt tenni. Korunk társadalmában már hozzászoktunk ahhoz, hogy mindenért dolgozni és fizetni kell. Sokat küszködünk, hogy mindent megszerezzünk, de Isten azt akarja, hogy szabadon vegyünk át mindent.

Amikor egymással beszélgetünk, ilyen dolgokat mondunk: „Megkaptad a Szent Szellemet?” „Kaptál szabadulást?” „Szabad lettél?” „Jött áttörés az életedben?” (Az angol szövegben a „kap, megszerez” igét olvashatjuk). Ezek teljesen helytelen kérdések, de nagyon jól mutatják a gondolkodásmódunkat.

A Bibliában sokszor olvashatunk arról, hogy mit kell Istentől átvenni, befogadni. Folyamatosan árasztja ránk áldásait, és nekünk, üres edények gyanánt, meg kell tanulnunk szabadon befogadni mindazt, amit Ő kínál nekünk. Emlékezz arra, mit mond az Írás:

"Valakik pedig befogadták őt, hatalmat (erőt, jogot, privilégiumot) adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek (bíznak, arra támaszkodnak, ahhoz ragaszkodnak)."
János 1: 12.

"És az ő teljességéből (bőségéből) vettünk (részesedtünk belőle, el voltunk látva) mindnyájan kegyelmet is kegyelemért." János 1:16.

"Hanem vesztek erőt, (képességet, alkalmasságot, hatalmat) minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." ApCsel 1:8.

"Akkor [az apostolok] kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket." ApCsel 8:17.

"Erről a próféták mind bizonyságot tesznek (tanúskodnak), hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne [ragaszkodik hozzá, támaszkodik rá, átadják magukat Neki]."
ApCsel 10:43.

"Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét." II Korinthus 6:1.

"Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?" Galata 3:2.

"Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne (úgy irányítsátok az életeteket, úgy viselkedjetek)." Kolosse 2:6.

"…irgalmasságot nyerjünk ." Zsidó 4:16.

"Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel (alázattal) fogadjátok a [szívetekbe] beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket." Jakab 1:21.

A fenti versek, csakúgy, mint sok más a Szentírásban, nagyszerűen rávilágítanak arra, mi a különbség aközött, hogy átveszünk valamit vagy megszerzünk valamit. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a következőképpen határozom meg a „megszerezni” és „átvenni” igék jelentésbeli különbségét: csak erőfeszítés és küzdelem árán szerezhetek meg dolgokat, míg ahhoz, hogy átvegyek valamit, befogadó edénnyé kell válnom, és elfogadnom azt, amit felajánlanak nekem.

Ha megértjük ezt a jelentésbeli különbséget, megértjük azt is, miért olyan küzdelmekkel teli sok kereszténynek az Úrral való útja. Megpróbálnak mindent megszerezni Tőle, ahelyett, hogy egyszerűen kérnének és kapnának.

Fordította: Berényi Irén

Mózes harmadik könyve 7.

1. Ez pedig a bűnáldozat tana, szentek szentje, az. 2. Azon a helyen, ahol levágják az égőáldozatot, vágják le a bűnáldozatot; vérét pedig hintse az oltárra, köröskörül. 3. És minden zsiradékát áldozza fel abból; a farkát és a zsiradékot, mely befedi a beleket; 4. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el. 5. És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron, tűzáldozat gyanánt az Örökkévalónak, bűnáldozat az. 6. Minden férfiszemély a papok között eheti azt; szent helyen egyék meg, szentek szentje az. 7. Mint a vétekáldozatnak, úgy a bűnáldozatnak, egy tanuk van; a papé, aki engesztelést szerez vele, azé legyen az. 8. És a pap, aki föláldozza valakinek égőáldozatát, az égőáldozat bőre, melyet föláldozott, azé a papé legyen. 9. És minden ételáldozat, mely kemencében sül, és mind, amely készül serpenyőben vagy tepsiben, a papé legyen, aki azt föláldozza, azé legyen. 10. És minden ételáldozat, olajjal elegyített vagy száraz, Áron minden fiaié legyen, egyiké úgy, mint a másiké.

11. Ez pedig a békeáldozat tana, melyet áldoz valaki az Örökkévalónak. 12. Ha hálaadásul áldozza, akkor áldozzon a hálaáldozattal kovásztalan kalácsokat, olajjal elegyítve és kovásztalan lepényeket, olajjal megkenve és lánglisztet, lágyra főzve kalácsokként, olajjal elegyítve. 13.Kovászos kenyérből való kalácsokkal együtt áldozza az ő áldozatát, hálaadó békeáldozatával együtt. 14. És áldozzon azokból egyet, mindegyik áldozatból, ajándékul az Örökkévalónak; a papé, aki hinti a békeáldozat vérét, azé legyen. 15. És a hálaadó békeáldozatnak húsát áldozásának napján egyék meg; ne hagyjon belőle reggelre. 16. És ha fogadalom, vagy önkéntes ajándék az ő vágóáldozata, amely napon áldozza áldozatát, azon egyék meg; és másnap, ami megmarad belőle, egyék meg. 17. Ami még megmarad a vágóáldozat húsából, harmadnap tűzben égessék el. 18. Ha pedig ennének békeáldozatának húsából harmadnap, nem fogadtatik az kedvesen; aki áldozza, nem számíttatik be annak, megvetett az, a személy pedig, aki eszik belőle, bűnét viseli. 19. És a húst, amely érint bármi tisztátalant, ne egyék meg, tűzben égessék el; és ami a húst illeti, minden tiszta ehetik húst. 20. És a személy, aki húst eszik a békeáldozatból, mely az Örökkévalóé, amíg tisztátalansága rajta van, irtassék ki az a személy az, ő népéből. 21. És ha valamely személy érint bármi tisztátalant, ember tisztátalanságát, vagy tisztátalan barmot, vagy bármi tisztátalan undok állatot és eszik a békeáldozat húsából, mely az Örökkévalóé, irtassék ki az a személy az ő népéből.

22. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 23. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Semmiféle zsiradékát az ökörnek, a juhnak és a kecskének ne egyétek meg. 24. Elhullott állat zsiradéka és szétszaggatott állat zsiradéka feldolgozható bármi munkára, de enni, ne egyétek azt. 25. Mert bárki zsiradékot eszik a baromból, melyből áldoz tűzáldozatot az Örökkévalónak, irtassék ki az a személy, aki eszi, az ő népéből. 26. Semmi vért se egyetek minden lakóhelyeiteken, sem madárét, sem baromét. 27. Bármely személy valami vért eszik, irtassék ki az a személy az ő népéből.

28. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 29. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Aki áldozza békeáldozatát az Örökkévalónak, vigye el áldozatát az Örökkévalónak békeáldozataiból. 30.Kezei vigyék az Örökkévaló tűzáldozatait, a zsiradékot a szeggyel együtt vigye el; a szegyet, hogy lengesse azt lengetéssel az Örökkévaló színe előtt. 31. És füstölögtesse el a pap a zsiradékot az oltáron; a szegy pedig legyen Ároné és fiaié. 32. És a jobb combot adjátok ajándékul a papnak békeáldozataitokból. 33. Aki áldozza a békeáldozat vérét és a zsiradékot Áron fiai közül, azé legyen a jobb comb osztályrészül. 34. Mert a lengetés szegyét és az ajándék combját vettem el Izrael fiaitól békeáldozataikból és adtam azokat Áronnak, a papnak és fiainak, örök törvényül Izrael fiaitól.

35. Ez Áronnak fölavatási illetménye és fiainak fölavatási illetménye az Örökkévaló tűzáldozataiból, amely napon közel viszik őket, hogy papjaivá legyenek az Örökkévalónak, 36.amit megparancsolt az Örökkévaló, hogy adják nekik, amely napon fölkenték őket, Izrael fiai részéről; örök törvény ez, nemzedékeiken át. 37. Ez a tana az égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnáldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak, 38. melyet parancsolt az Örökkévaló Mózesnek Szináj hegyén, amely napon megparancsolta Izrael fiainak, hogy áldozzák áldozataikat az Örökkévalónak Szináj pusztájában.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 24., péntek

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 6.

Démonok megnyilvánulása

Ismét a kapernaumi férfiről szólva - akitől a Márk 1,23 feljegyzi, hogy „felkiáltott" - az Ige itt inkább a démonra utal, mint a férfira, bár a démon a férfi hangját használta. A szabadulásban tapasztalt szolgálótestvérek elmondhatják, hogy a gonosz szellemek gyakran kiáltanak azokon keresztül, akiknek szükségük van szabadulásra, vagy akik éppen szabadulnak, különösen, amikor a démonok olyan atmoszférának vannak kitéve, amely tele van Szent Szellemmel.

Általános a démonok között az, hogy felfedik a jelenlétüket azáltal, hogy telje­sen leuralják azt, akiben vannak.

A kenet alatt lévő prédikálás és tanítás szintén kihajtja a tisztátalan szellemeket rejtekhelyükről. A démonok tisztában vannak vele, milyen veszélyt jelent számukra, amikor olyan személlyel van dolguk, aki felismeri a jelenlétüket, és van hite arra, hogy kiűzze őket A démonok félelemből reagálnak, és ezzel elárulják a jelenlétüket, ahogy ez a démon is tette.

Ha az istentisztelet vezetője résen van, észre fogja venni a zavart, amely szétszórtságot és zavarodottságot okoz az összejövetelen. Démonok okozhatják olykor azt is, hogy a kisbabák sírni kezdenek, vagy vallásos túlbuzgóság lesz úrrá a felnőtteken. Ami nem a Szent Szellemtől van, azzal el kell bánni: akár testi, akár démoni. 

Démonok sokasága

Az a démon, amelyik Kapenaumban megnyilvánult azon a férfin keresztül, nem volt egyedül. Voltak ott más démonok is. A névmások ebben a versben váltakozva egyes, illetve többes számot jelölnek, például: „És monda (egyes szám): Ah, mi dolgunk van nékünk (többes szám) veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket (többes szám)? Tudom (egyes szám), hogy ki vagy te..." (Mk 1,23- 24). A szószóló démon az „erős ember'' vagy irányító szellem. Ő felügyelte a démoni tevékenységeket abban a férfiban. Ahogy a légió esetében is (Lk 8,26-40), azt találjuk, hogy démonizált emberekben sok szellem lehet. Az ördög által felállított hierarchikus rendszerben működnek, amelyben alacsonyabb rangú szellemek egy-egy vezető alá vannak beosztva.

A szabadító szolgálatok során démoni csapatokkal, nem pedig egymástól független szellemekkel állunk szemben. Soha nem egyetlen démonnal van dolgunk, hacsak nem az „erős ember" esetében. Minden egyes démon kapcsolatban áll a démoni birodalommal.

Betekintés

A tisztátalan szellem szavai alapján betekintést nyerhetünk a démonokkal kapcsolatosan:

1. A démonok semmilyen módon nem akarnak kapcsolatba kerülni Jézussal. Semmi közük sincs Hozzá. Nyílt összetűzést sem akarnak Jézussal, és - tegyük hozzá - a tanítványaival sem, akik az Ő tekintélyével lépnek fel.

2. A démonok tudják, hogy ki Jézus. A kapenaumi férfiban levő démon azonnal felismerte Jézusban az "Istennek ama Szentjét". Az emberek közül ezzel szemben nagyon kevesen gyanították akkoriban, hogy kicsoda Ő. A démonok tehát ismerik és felismerik az Úr felkent szolgáit. Egy más alkalommal azt olvashatjuk; „Felelvén perig a gonosz szelem, monda (Skéva fiainak): A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?" (Csel 19,15)

3. A démonok tudják, hogy a sorsuk a pusztulás, és rettegnek tőle. [Vessük össze: „És ímé kiáltának (a démonok) mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?"(Mt 8,29).

Mózes harmadik könyve 6.

1. És szólt az Örökkévaló: Mózeshez, mondván: 2. Parancsold meg Áronnak és fiainak, mondván: Ez az égőáldozat tana; ez az égőáldozat legyen a tűzhelyen, az oltáron, egész éjjel reggelig; az oltár tüze pedig égjen rajta. 3. És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és tegye azt az oltár mellé. 4. Azután vesse le ruháit és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre. 5. Az oltáron levő tűz pedig égjen azon, el ne aludjék; gyújtson meg rajta a pap fát reggelenként és rendezze el rajta az égőáldozatot és füstölögtesse el rajta a békeáldozat zsiradékát: 6. Állandó tűz égjen az oltáron, el ne aludjék.

7. Ez pedig az ételáldozat tana: Vigyék azt Áron fiai az Örökkévaló színe előtt az oltár elé. 8. És vegyen le abból markával, az ételáldozat lánglisztjéből, meg olajából és minden tömjént, ami az ételáldozaton van és füstölögtesse el az oltáron kellemes illatul; illatrésze az az Örökkévalónak.9. Ami pedig megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai; kovásztalanul egyék meg, szent helyen, a gyülekezés sátorának udvarában egyék meg azt. 10. Ne süssék kovászosan; osztályrészük gyanánt adtam azt tűzáldozataimból, szentek szentje az, mint a vétekáldozat és mint a bűnáldozat. 11. Minden férfiszemély Áron gyermekei közül ehetik belőle; örök törvény az nemzedékeiteken át az Örökkévaló tűzáldozataiból; minden, ami azokat érinti, szent legyen.

12. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 13. Ez Áronnak és fiainak áldozata, amelyet áldozzanak az Örökkévalónak, amely napon fölkenik őt: egy tized éfo lángliszt ételáldozatul; állandóan, felét reggel és felét este. 14. Tepsiben, olajjal készíttessék el, lágyra főzve vidd azt; a földarabolt ételáldozatnak süteményét áldozd kellemes illatul az Örökkévalónak. 15. Az a pap, akit fölkennek helyette fiai közül, készítse el azt; örök törvény az az Örökkévalónak, mindenestől füstölögtessék el. 16. És a papnak minden ételáldozata mindenestől égjen el, ne egyenek belőle.

17. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 18. Szólj Áronhoz és fiaihoz, mondván: Ez a vétekáldozat tana, amely helyen levágják az égőáldozatot, ott vágják le a vétekáldozatot, az Örökkévaló színe előtt, szentek szentje az. 19. A pap, aki vétekáldozatnak áldozza, egye meg azt; szent helyen egyék meg, a gyülekezés sátorának udvarában. 20. Minden, ami érinti húsát, szent legyen: és ha fröccsen véréből valamely ruhára, amire fröccsent, azt mosd meg szent helyen. 21. A cserépedény pedig, melyben főzték, töressék össze; ha azonban rézedényben főzték, akkor súrolják meg és öblítsék ki vízzel. 22. Minden férfiszemély a papok közül eheti azt; szentek szentje az. 23. És minden vétekáldozat, melynek véréből bevisznek a gyülekezés sátorába, hogy engesztelést szerezzenek a szentélyben, ne egyenek abból, tűzben égessék el.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 23., csütörtök

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 39.

Először, alapvető, hogy megértsd Isten viszonyulását feléd. Ő meg akar áldani, örök közösségben akar veled lenni, jót akar tenni veled. Ő az aki ennek a kapcsolatnak minden kezdeti feltételét megadta. Elküldte a Fiát a világba, hogy megkeressen és megmentsen, még ha neked Isten eszedbe sem jutott akkor, és Ő az aki azóta is egyre közelebb von magához. Minél nyomorultabb bűnös voltál, annál inkább ideális jelöltnek látott az üdvösségre. És minél többet küzdöttél, hogy el tudd fogadni a szeretetét, mint az Ő gyermeke, annál inkább elért téged.

Jézus pont olyan emberekért jött el, mint te vagy. Döbbenetes tudni ezt. Hihetetlen dolog egy fiatalember számára, mikor megtudja, hogy a lány akiről álmodozik, viszonozza érdeklődését. Hűha! És a fiatal hölgy, mikor arról hall, hogy az a különleges fiatalember meg van győződve róla, hogy ő az igazi számára, alig hisz a fülének. És hogyan érezzük magunkat akkor, mikor felismerjük, hogy Jézus, a tökéletes, bűntelen, igaz Fia Istennek, Jézus, az Atya tökéletes képe, Jézus, a szent Ige, testté lett, szeret minket, életét adta értünk és mindennap közbenjár értünk? Mit válaszolhatunk erre? Micsoda szeretet! Ahogy Charles Wesley írta: "Csodálatos szeretetet, hogyan lehetett, hogy Te Istenem, meghaltál értem?"

Az Úr valójában szereti, hogy szerethet minket. Gyönyörködik az irgalmasságban (Mikeás 7:17-19 , Ezék. 18:23, 30-32, 33:11) Neki gyönyörűség megbocsájtani. Ha bűnt követsz el, az Úr azt akarja, hogy gyere Hozzá megbánással. Vágyódik erre. Nincs rosszul tőle és nem fárasztja, hogy hallja a hangodat. Nem azt szeretné, hogy bárcsak mennél már.

És mi van ha újra vétkezem? - kérdezed. Újra mondom. Ő inkább szeretné az őszinte megbánás hangját hallani, még ha a megtérésnek annál mélyebbnek is kell lennie, minél messzebbről térsz vissza, minthogy ne hallja a hangod egyáltalán. Inkább szeretné, hogy megtörten jöjj vissza Hozzá, minthogy szégyenkezve elrejtőzz. Ezért mondja sokszor a próféták által: térjetek vissza hozzám! Ő nem keres ürügyet, hogy megszabaduljon tőled és nem tart fenn számodra valami lerobbant kunyhót a menny egy távoli sarkában-elég messze a tróntól, hogy ne kelljen látnia téged és ne zavarhasd Őt többé. Képtelenség. Isten egész népe kedves az Ő szemei előtt. Minden gyermekét szeretettel fogadja majd a mennyei otthonában.

Tudom, hogy ez felrúgja némelyek lesajnáló elméleteit de ez az igazság. Az Ige egyértelmű.

De én ezt nem értem, mondhatod, tényleg összezavarodtam. Ha igaz amit mondasz, nem kéne folyton kárhoztatást éreznem. De mégis érzem. Valahogy nem áll össze.

Igen, valószínűleg az elméd megújítására van szükséged az Ige által. Felejtsd el amit érzel és ne fogadd el, amit az elméd próbál mondani. Csak higgy az Igében. Nyers lenne, ha azt mondanám, engedd át a vastag koponyádon? Megújítani az elménket az Írások által olyan, mint újraprogramozni a rendszert. A maga idején működni fog. Legyen előtted az Ige. Olvasd, elmélkedj rajta, ismételd, idézd, higgy benne és fogadd el. Ahogy Smith Wigglesworth szólít fel: "Olvasd át, írd le, imádkozd magadba, munkáld ki és vidd véghez. Isten Igéje úgy megváltoztatja az embert, hogy Isten apostolává lesz."

Sokunk számára az a probléma, hogy bár szorgalmasan olvassuk az Igét, nem hittel olvassuk. Más szavakkal, nem igazán hisszük és fogadjuk el amit mond. Például a tékozló fiú esetéről olvasunk, ahogy eljut a megtérés helyére, felismerve, hogy teljesen tönkretette az életét és elherdálta az örökségét. Azt kellett mondja az atyjának: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!" (Luk 15:18b-19) Néhányotok elolvassa ezt és azt mondja: Ez vagyok én. Így érzem magam mindig. Megelégednék vele, ha Isten csak engedné, hogy valahol a háza közelében dolgozzak, még ha sosem lehetek is személyes kapcsolatban Vele.

De nem ez az Atya akarta. Sőt, ehelyett, mikor a tékozló "még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt." (Luk.15:20)

Így bánik az Atya valamennyiünkkel, ha valóságos megtéréssel hozzá fordulunk. Valójában, ha megalázzuk magunkat előtte, megvalljuk a bűneinket és aztán azt mondjuk, hogy nem vagyunk méltók, azt az Atya meg se hallja, ahogy a tékozló fiú atyja sem hallotta meg eltévedt fia kérését, hogy tegye őt olyanná, mint a béresei közül egy. Ő akkor már egy vigasságot tervezett.

"Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni." (Luk.15:22-24)

Isten kész ünnepelni veled, mikor igazán elfordulsz a bűneidtől. Ezt tanítja az Ige és ebben kell hinnünk az elhívásunk szerint.

Fordította: Korányi Tamás

Mózes harmadik könyve 5.

1. Ha valamely személy vétkezik – hallotta ugyanis az eskü szavát, ő pedig tanu, vagy látott, vagy megtudott valamit, ha ki nem jelenti, viseli a bűnét; 2. vagy valamely személy, aki érint bármely tisztátalan dolgot, vagy tisztátalan vad dögét, vagy tisztátalan barom dögét, vagy tisztátalan féreg dögét, de rejtve volt előtte, ő pedig tisztátalan és bűnbe esett; 3. vagy ha érinti embernek tisztátalanságát, bármely tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lesz, de rejtve volt előtte és megtudja, hogy bűnbe esett; 4. vagy ha valamely személy esküszik, kiejtvén ajkain, hogy rosszat vagy jót fog cselekedni, mindenben, amit kiejt az ember esküvel, de rejtve volt előtte és megtudja, hogy bűnbe esett egyik által ezek közül; 5. és lesz, mikor bűnbe esett egyik által ezek közül, akkor vallja be, amivel vétkezett, 6. és vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak az ő vétkéért, amellyel vétkezett, egy nőstényt a juhokból, juhot vagy kecskét vétekáldozat gyanánt; és engesztelést szerez érte a pap az ő vétke miatt.
7. Ha azonban nem jut vagyonából, amennyi elég egy juhra, akkor vigye bűnáldozatát, mivelhogy vétkezett, két gerlicét vagy két galambfiát az Örökkévalónak; egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. 8. És vigye el azokat a paphoz és ez áldozza fel azt, amely a vétekáldozatra való, először; csípje le a fejét nyakszirtje felől, de ne válassza el. 9. És fecskendezzen a vétekáldozat véréből az oltár falára; ami pedig megmarad a vérből, azt nyomják ki az oltár alapjára, vétekáldozat az. 10. A másodikat pedig készítse el égőáldozatnak, a rendelet szerint; és szerezzen engesztelést érte a pap az ő vétke miatt, amellyel vétkezett, és az bocsánatot nyer.
11. Ha azonban nem jut vagyonából két gerlicére vagy két galambfira, akkor vigye áldozatát, mivelhogy vétkezett, egy tized éfo lánglisztet vétekáldozat gyanánt; ne tegyen rá olajat és ne vessen rá tömjént, mert vétekáldozat az. 12. És vigye el azt a paphoz, és markolja le abból a pap, tele markával, illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, az Örökkévaló tűzáldozataival; vétekáldozat az. 13. És szerezzen engesztelést érette a pap, vétke miatt, amellyel vétkezett egyik által ezek közül, és az bocsánatot nyer; (az áldozat) legyen a papé, mint az ételáldozat.

14. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 15. Ha valamely személy hűtlenséget követ el és vétkezik tévedésből az Örökkévaló szentségei ellen, akkor vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak, egy ép kost a juhokból, becslésed szerint ezüst sékelek értékében, a szentség sékele szerint, bűnáldozatul. 16. És amit vétkesen elvett a szentségből, azt fizesse meg és ötödrészét toldja hozzá és adja annak a papnak; a pap pedig engesztelést szerez érte a bűnáldozat kosával, és az bocsánatot nyer.
17. Ha pedig valamely személy vétkezik és tesz egyik ellen az Örökkévaló parancsolatai közül, amelyeket nem szabad megtenni, de ő nem tudja, hogy bűnbe esett és viseli a bűnét, 18. akkor vigyen egy ép kost a juhokból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz, és a pap szerezzen engesztelést érte tévedése miatt, amellyel tévedett, de ő nem tudta, és bocsánatot nyer. 19.Bűnáldozat az, bűnt követett el az Örökkévaló ellen.

20. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 21. Ha valamely személy vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, ugyanis letagadja felebarátjának az ő őrizetére bízott tárgyat vagy a kezébe adottat vagy a rablottat, vagy zsarolta felebarátját; 22. vagy talált elveszett dolgot és letagadja azt, megesküszik hamisan, egyre mind a közül, amit tesz az ember, vétkezvén velük:23. És lesz, ha vétkezik és bűnbe esett, akkor térítse meg a rablottat, amit elrabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt vagy az őrizetére bízottat, amit őrizetére bíztak, vagy az elveszett dolgot, amit talált; 24. vagy bármit, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt a maga összegében és ötödrészét toldja hozzá; annak, akié, adja vissza, bűnvallomása napján. 25. Bűnáldozatául pedig vigyen az Örökkévalónak egy ép kost a juhokból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz. 26.És szerezzen engesztelést érte a pap az Örökkévaló színe előtt és bocsánatot nyer, egyikért mindazok közül, amit tesz, bűnbe esvén általa.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 22., szerda

Németh Sándor - A nyelv hatalma 11. (részletek)

ÁTKOZÓDÁS

Néhány évvel ezelőtt a Hit Gyülekezete kiadásában magyar nyelven is megjelent Derek Prince kitűnő könyve "Áldás és átok" címmel. Sokunkat megdöbbentett, amikor meghallottuk, hogy egyes független karizmatikus csoportok a szerző üzenetét eretnekségnek minősítették, és a könyvét - állítólag - elégették. Az azóta eltelt idő azonban meggyőzött arról, hogy ez a reakció egy sámánisztikus és átkozódással átitatott kulturális közegben nem meglepő. A magyar emberek jelentős része szeret átkozódni, szívesen használja a sötétségnek ezt a fegyverét mindazokkal szemben, akikkel konfliktusa támad, vagy akik megfelelnek az előre kialakított ellenségképnek.

Az átkozódó emberek érzik szavaik sötét erejét, hogy a romlást és bomlást hordozó beszédek meghozzák a kívánt eredményeket ellenségeik életében. A rombolásra beállt egyének dühösen ellenkeznek minden olyan bibliai üzenettel szemben, amely az áldás és az átok közötti különbséget megvilágítja, és Jézus Krisztus halálán keresztül föltárja az átokból való szabadulás útját. Pedig Isten Ábrahám áldását kívánja Jézus Krisztusban minden hívő életére kiárasztani.

Az áldott emberek áldást osztanak meg embertársaikkal, az átkok alatt lévők pedig átkot, mert mindenki azt adja, amije van. Az átkozódó emberek is szívük bőségéből beszélnek. Kárt okozó szavaik és mondataik arról árulkodnak, hogy pusztító szellemi erők befolyása alatt állnak.

Az ember földi sorsát természetes, társadalmi, egyéni adottságai mellett láthatatlan szellemi tényezők is alakítják. Az áldás és az átok egyaránt szellemi tartalommal rendelkezik, természetfölötti erőt közvetít. Isten Igéjéből is származhat áldás és átok egyaránt. Azonban hiba lenne ezeket a jó és a rossz erkölcsi kategóriáiba sorolni, mert Isten szájából nem származik rossz.

Azok a keresztények, akik abban az illúzióban élnek, hogy Isten kötelessége csupán az, hogy számukra az áldást szolgáltassa, többnyire törvénytelenül élnek. Figyelmen kívül hagyják, hogy az Úrral való közösség előfeltétele, hogy az ember hit által elfogadja Isten ajánlatát a szövetségre. A hívőre azután kezd az áldás kiáradni, miután hallgatja és feltétel nélkül elfogadja, illetve megcselekszi a szövetség igéit. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az evangélium az Isten és az ember között megkötött örök szövetséget tartalmazza, melynek közvetítője Jézus Krisztus és a Szent Szellem. Ennek az örök szövetségnek a népe az egyház, amelynek Jézus Krisztus által van menetelése „egy szellemben az Atyához" (Efeszosziakhoz írt levél 2:18).

Egy másik, széles körben elterjedt félreértésre is rá kell mutatnunk. Számos pünkösdi, karizmatikus hívő a kereszténnyé válás lépéseit a hívő élet csúcspontjával azonosítja, ezért a vízkeresztség és a Szent Szellemmel való betöltekezés után kiengednek: úgy érzik, hogy életük már jó pályán van, Istennek ezután már kötelessége minden napon áldani őket. Ha mégsem ez történik, akkor csalódnak a Szent Szellemben, az Igében és az egyházban.

A megtérés és az újjászületés Jézus Krisztus váltságába kapcsolja be a hívőt. A Jézus vérébe vetett hit által a bűnbocsánatot, az üdvösséget vettük birtokba. Ez teszi lehetővé a közösség megteremtését és fenntartását Istennel. A Szent Szellemmel való betöltekezés a hívő megigazulását is bizonyítja. Ezek az igei események a hívő élet kezdeti, kikerülhetetlen alaplépései.

A hívőknek ezt követően az Úrban és a Szent Szellemben tovább kell haladniuk Isten Igéjének útján, az Atya felé. A haladást Ábrahám áldásának megnyerése jelzi. Az áldáshoz a kereszténnyé válás lépései után is az élő hit és a folyamatos engedelmesség vezet. A hittől elszakadt, engedetlen gyülekezeti tagoknak semmi okuk nincs Isten áldásait várni. Az Úr bánásmódja kiismerhető és világos, a teljes Szentírás alapján áttekinthető. Ezért nem kell félniük attól az Isten Igéjének engedelmeskedő hívőknek, hogy a mennyből áldás helyett átok jön rájuk.

A Biblia pontos listát tartalmaz azokról a bűnös cselekedetekről, melyeket átokkal büntet az Úr. Az Istentől származó átoknak minden esetben világos oka van. Ezek lehetnek: hamis, idegen istenek imádása, bálványimádás, okkultizmus, szexuális perverzitás, gyilkosság, szülőkkel szembeni méltánytalanság, vak ember félrevezetése, ki­szolgáltatottak elnyomása, kizsákmányolása, lopás, antiszemitizmus, aposztázia, eretnekség, hamis evangélium hirdetése, Krisztus-ellenesség. A Szentírás az átokra több kifejezést is használ. Ezek jelentéskörébe tartoznak mindazok a szidalmazó, átkozódó beszédek, amelyek emberek vagy közösségek, sőt népek szellemi, lelki, fizikai kondíciójában, sorsában bomlást, romlást, csapásokat kívánnak létrehozni.

Az átoknak fokozatai vannak, aszerint hogy milyen hatást kíván elérni. Egyik csoportba azok az átkozódó beszédek tartoznak, melyek sikertelenségbe, hatástalanságba, értéktelenségbe akarnak taszítani. A másik kategóriába azokat az átokformákat lehet sorolni, melyek büntetést, súlyos vagy megsemmisítő csapást szándékoznak mérni.

Némelyek a szellemi harcot is az átkozódás körébe sorolják. Az Ige és a Szent Szellem vezetése alatt folytatott szellemi harcnak azonban semmi köze nincs - és nem is lehet - az átkozódáshoz. Ezt a fajta speciális imát láthatatlan szellemi erők ellen, az emberek érdekében és áldásáért mondják. Sajnálatos, hogy némely hívő nem tudja magát megkülönböztetni a sötétség szellemi erejétől, ezért fordulhat elő, hogy a gonosz szellemek megkötözését és elűzését személyük elleni támadásnak minősítik. Ez testi és materialista magatartás.

A keresztények és az Isten szolgái nem átkozódhatnak. Minden önkényes átkozódás bűn. A Szentírásban mégis előfordul, hogy Isten emberei átkot mondtak ki a szájukkal, de ha gondosan tanulmányozzuk ezeket a szövegeket, akkor felismerhetjük, hogy ezek az átkok a mózesi törvények követelményeinek és az Úr tökéletes akaratának egyaránt megfeleltek. Sohasem mondtak átkot pusztán vallási, anyagi, hatalmi érdekek, hangulati elemek alapján. Nemhogy nem sértették meg, hanem bizonyos átkaikkal betöltötték Isten igazságát a földön.

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996

Hack Péter - Isten országa polgárai vagyunk

Jézus üzenete az emberek számára evangélium, jó hír, örömhír, hiszen Isten Országa érkezett el. Történelmi fordulatot hozott el Jézus, és te magad is a küldött vagy, ezért ne szégyelld ezt a helyzetedet, hanem bátran vállaljad fel.

Van valamid, amit úgy tudsz másokkal megosztani, hogy közben neked sem lesz kevesebb belőle! Lehetőséged van kezdeményezni az örömhír továbbadását, és fontos is ezt megtenni. Aki ennek jelentőségét megérti, annak az élete új értelmet nyer, és attól kezdve már nem világi mércével fogja mérni a sikert. Isten Országának elérkezése nyitotta meg az igazi siker lehetőségét, ami által kijuthatunk a jelenlegi állapotunkból.

Ez az ország hív minden embert, hogy legyen a polgára. A földi országok állampolgárai is rendelkeznek előjogokkal. Ha külföldön veszélybe, vagy bajba jutnak, a konzulátushoz fordulhatnak. A hontalanok kiszolgáltatottak: rajtuk legfeljebb segélyszervezetek segítenek. A hívők – megtartva nemzeti állampolgárságukat – Isten országa állampolgárai.

A MENNYEI ÁLLAMPOLGÁRSÁG FELJOGOSÍT MINKET ARRA, HOGY ISTEN ORSZÁGA JAVAIBAN, VÉDELMÉBEN RÉSZESÜLJÜNK.

Nem a látható világban kell keresnünk a boldogságot, hanem szellemben. Jézus azt mondta, azok boldogok, akik szellemben szegények, mert övék az Isten Országa. Jézus az örömhír hirdetését szolgálattal együtt adta parancsba tanítványainak (gyógyítsák a betegeket, űzzék a démonokat), mivel enélkül csak vallás lenne a tevékenységünk, amire nem kíváncsiak az emberek. Jézus megmondta, hogy ez esetben is lesznek olyanok, akik nem fognak hinni, de hozzák tudomásukra, hogy elközelített Isten Országa. Még nem jött el teljes erőben, de már most is vannak jelei. Ez az ország jelekben, csodákban és erőben áll.

ISTEN ORSZÁGA NEM SZEMMEL LÁTHATÓLAG JÖN EL, HANEM BENNÜNK JELENIK MEG. A KÍVÜLÁLLÓK CSAK ANNYIT LÁTNAK EBBŐL AZ ORSZÁGBÓL, AMENNYI ÁLTALUNK LÁTHATÓVÁ VÁLIK.

Ha mennyei polgárként élünk, vonzó lesz az emberek számára a keresztény élet. Az Isten Országának állampolgárságát el is lehet veszíteni, ha nem Isten törvényei szerint élünk. Kell, hogy látható legyen a mennyei állampolgáron a krisztusi természet; az, hogy a gonoszt jóval győzi le, nagyvonalú, megbocsátásra kész. Méltó módon kell képviselnünk Isten országát.

Emellett erősnek is kell lenni, mert erő nélkül nem lehet az ember tanúbizonyság, hiszen az ellenség nem adja oda harc nélkül azt, amit bitorol. Mi csak porszemek vagyunk, de az Istentől kapott erővel győztesek leszünk. Alkalmasságunkat Isten adja a harcra, a győzelemre. Jézus Krisztus hatalmat is adott.

CSAK AZ ARAT GYŐZELMET, AKI KIMEGY A CSATATÉRRE. NEM A SAJÁT AMBÍCIÓIDAT TÁPLÁLVA, HANEM AZZAL A HITTEL, HOGY ISTEN AKAR OTT HASZNÁLNI TÉGED.

Az élet minden területén zajlik a szellemi harc. Uralmat vehetsz a szellemi erők fölött, ha Isten céljait tartod szem előtt. Amikor hirdeted az evangéliumot, akkor elkerülhetetlen a szellemi konfliktus, de fel kell vállalni a harcot. Akik hisznek, azok képesek a démonokat kiűzni a környezetükben és más győzelmeket elérni.

Minden nap van eredményhirdetés: vagy győztesen, vagy vesztesen zárod a napot. Pál apostol sporthasonlatával, a hívő olyan mint a birkózó, vagy a bokszoló. A birkózó is gyűrődik és a győztes bokszoló is kap ütéseket, de az Istent szeretőknek minden a javára van.

A bizonyságtevés során nem szabad, hogy elbizonytalanítson a hallgató hitetlensége, mert az nem a te felelősséged, hanem az övé. Némelyek hisznek, némelyek nem.

Fontos, hogy legyenek bizonyságaid, és osszad is meg azokat, hogy növekedhessen Isten Országa, ami nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. Ez legyen az alapvető életérzésed!

ELHANGZOTT IGÉK:
Márk evangéliuma 1:1, 16:16-20
Lukács evangéliuma 6:20, 10:9-11, 17:20-21, 11:20, 13:18-19
Korinthusi első levél 4:20
Máté evangéliuma 12:2:7-28, 6:9-13
Apostolok cselekedetei 28:23-24
Rómaiakhoz írt levél 14:17

Hrabovszki György jegyzete
2017. NOVEMBER 19.

Mózes harmadik könyve 4.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Ha valamely személy vétkezik tévedésből az Örökkévaló bármely parancsolata ellen, amiket nem szabad megtenni, és ő megteszi az egyiket azok közül:

3. Ha a fölkent pap vétkezik a nép bűnösségére, akkor áldozzon vétkéért, amellyel vétkezett, egy fiatal tulkot, épet, az Örökkévalónak vétekáldozatul. 4. És vigye a tulkot a gyülekezés sátorának bejáratához, az Örökkévaló színe elé és tegye rá kezét a tulok fejére, azután vágja le a tulkot az Örökkévaló színe előtt. 5. És vegyen a fölkent pap a tulok véréből és vigye be azt a gyülekezés sátorába. 6. És mártsa a pap az ujját a vérbe és fecskendjen a vérből hétszer az Örökkévaló színe előtt, a szentély függönye felé. 7. És tegyen a pap a vérből sarkaira a fűszeres füstölőszerek oltárának az Örökkévaló színe előtt, mely a gyülekezés sátorában van; és a tulok minden vérét öntse az égőáldozat oltárának alapjára, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 8. És a vétekáldozatra való tuloknak minden zsiradékát vegye le róla; a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 9. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el, 10. amint leveszik a békeáldozatra való ökörből, és füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozat oltárán. 11. És a tulok bőrét, meg minden húsát fejével és lábszáraival együtt, meg a beleit és ganaját 12. vigye ki az egész tulkot a táboron kívülre, tiszta helyre, ahová a hamut öntik, és égesse el azt a fán a tűzben; ahová a hamut öntik, ott égessék el.

13. Ha pedig Izrael egész községe téved, azáltal, hogy el volt rejtve valami a gyülekezet szemei elől, és tesznek egyik ellen az Örökkévaló minden parancsolatai közül és bűnbe esnek; 14. de kitudódik a vétek, amellyel vétkeztek, akkor áldozzon a gyülekezet egy fiatal tulkot vétekáldozatul és vigyék azt a gyülekezés sátora elé. 15. És tegyék rá a község vénei kezeiket a tulok fejére az Örökkévaló színe előtt, és vágják le a tulkot az Örökkévaló színe előtt. 16. És vigyen be a fölkent pap a tulok véréből a gyülekezés sátorába. 17. És mártsa a pap az ujját a vérbe és fecskendjen hétszer az Örökkévaló színe előtt a függöny felé. 18. A vérből pedig tegyen az oltár sarkaira, mely az Örökkévaló színe előtt, mely a gyülekezés sátorában van; és mind a vért öntse az égőáldozat oltárának alapjára, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 19. És mind a zsiradékát vegye le belőle és füstölögtesse el az oltáron. 20. És úgy tegyen a tulokkal, amint tett a vétekáldozatra való tulokkal, úgy tegyen vele; és engesztelést szerez értük a pap és bocsánatot nyernek. 21.Azután vigye ki a tulkot a táboron kívülre és égesse el azt, amint elégette az előbbi tulkot; a gyülekezet vétekáldozata az.

22. Amidőn a fejedelem vétkezik és tesz egyik ellen az Örökkévaló, az ő Istene minden parancsolatai közül, amiket nem szabad megtenni, tévedésből és bűnbe esik, 23. vagy ha tudatják vele vétkét, amellyel vétkezett, akkor vigyen áldozata gyanánt egy kecskebakot, hímet, épet. 24. És tegye rá kezét a bak fejére és vágja le azt azon a helyen, ahol levágják az égőáldozatot, az Örökkévaló színe előtt; vétekáldozat az. 25. És vegyen a pap a vétekáldozat véréből az ujjával és tegyen az égőáldozat oltárának sarkaira; vérét pedig öntse az égőáldozat oltárának alapjára. 26. Mind a zsiradékát pedig füstölögtesse el az oltáron, mint a békeáldozat zsiradékát; és engesztelést szerez érte a pap az ő vétke miatt és az bocsánatot nyer.

27. Ha pedig egy személy vétkezik tévedésből az ország népéből, midőn tesz egyik ellen az Örökkévaló parancsolatai közül, amiket nem szabad megtenni és bűnbe esik, 28. vagy ha tudatják vele vétkét, amellyel vétkezett, akkor vigyen áldozata gyanánt egy kecskét, épet, nőstényt, vétke miatt, mellyel vétkezett. 29. És tegye rá kezét a vétekáldozat fejére és vágják le a vétekáldozatot az égőáldozat helyén. 30. És vegyen a pap annak véréből az ujjával és tegye az égőáldozat oltárának sarkaira; mind a vérét pedig öntse az oltár alapjára. 31. És mind a zsiradékát távolítsa el, amint eltávolítják a zsiradékot a békeáldozataiból és füstölögtesse el a pap az oltáron, kellemes illatul az Örökkévalónak; így engesztelést szerez érette a pap és az bocsánatot nyer.
32. Ha pedig juhot hoz áldozata gyanánt vétekáldozatul, nőstényt, épet hozzon. 33. Es tegye rá kezét a vétekáldozat fejére és vágja le azt vétekáldozatul azon a helyen, amelyen levágják az égőáldozatot. 34. Vegyen a pap a vétekáldozat véréből az ujjával és tegyen az égőáldozat oltárának sarkaira; mind a vérét pedig öntse az oltár alapjára. 35. És mind a zsiradékát távolítsa el, amint eltávolítják a juhnak zsiradékát a békeáldozatból és füstölögtesse el azokat a pap az oltáron, az Örökkévaló tűzáldozataival; és engesztelést szerez érette a pap az ő vétke miatt; amellyel vétkezett és az bocsánatot nyer.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 21., kedd

Ruff Tibor - Apokalipszis most

Előző adásunkban megvitattuk, miért nem őrültség - sőt, a biblikus világnézet szerint egyenesen logikus - azt állítani, hogy mi jelenleg az úgynevezett utolsó időkben élünk. Ennek nyomán most megtárgyaljuk, hogyan zárul majd le ez a világkorszak a próféciák szerint. Ezen kívül szót ejtünk Izrael szerepéről, a keresztények sorsáról, valamint arról, hogyan formálja át az emberiség történetét, ha ezek az események valóban bekövetkeznek.

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 40.

Irreális elvárások

"És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről [nem volt szüksége az emberről szóló bizonyítékra]; mert magától is tudta, mi volt az emberben. [Tudott olvasni az emberi szívben]" János 2:25.

Már felszínesen érintettük ugyan az irreális elvárások témakörét, most szeretném ezt a témát egy kicsit bővebben is kifejteni. Úgy tűnik, az elvárásaink olyan helyzetekkel vagy személyekkel kapcsolatosak, amelyek csalódást okoznak számunkra.

Azt mondanám ezzel, hogy ne legyenek elvárásaink? Dehogyis! Mindig a legjobbat kell várnunk az emberektől, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy emberek.

Amikor Jézus csalódott a tanítványaiban, nem esett kétségbe, hiszen nagyon jól ismerte és megértette az emberi természetet. Jézus azt várta a tanítványoktól, hogy mindent a legjobb tudásuk szerint tegyenek meg, de ugyanakkor azt is tudta, hogy ez a legjobb nagyon messze van a tökéletestől.

Azt látom, hogy mindannyian a tökéletes házasságot, a tökéletes barátot, a tökéletes munkát, a tökéletes szomszédot, a tökéletes gyülekezetet keressük, de ez nem létezik! Amíg földi életünket éljük, tökéletlenek maradunk. Isten ezt nagyon jól tudja, azért is ad annyi tanácsot az Igéjében azzal kapcsolatosan, hogy kezeljük az irritáló, bosszantó embereket.

Például a Galata 6:2-ben ezt olvashatjuk: "Egymás terhét hordozzátok [elviseljétek, eltűrjétek], és úgy töltsétek be a Krisztus [a Messiás] törvényét."

A János 13:34-ben Jézus azt mondta: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." Krisztus törvénye nem más, mint a szeretet törvénye. Ha úgy szeretjük egymást, mint ahogyan Ő szeret bennünket, akkor feltételek és kényszer nélkül kell szeretnünk a másikat.

Az I Péter 2:19-21-ben Péter azt mondja, azokat, szeressük, akikkel nehéz jó kapcsolatot ápolni, majd később azt is mondja, hogy ilyen életre hívattatunk el.

A Szentírás egy másik része arra tanít meg, hogyan bánjunk a minket irritáló emberekkel. A Róma 12:16-ban Pál azt mondja: "Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek,[ne legyetek sznobok, fennköltek, előkelősködők] hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban."

Végül az I Péter 3:9 azt mondja: "Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért [ne szidj le, ne hordj le másokat]; sőt ellenkezőleg áldást mondván [imádkozva a jólétükért, boldogságukért, védelmükért], tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek [Istentől – az áldás örökség, amely jólétet, boldogságot, védelmet hoz]."

Egyetlen sort sem találsz Isten Igéjében, ami a másik ember elutasítását sugallná. Épp ellenkezőleg – szeretnünk kell a másikat, elfogadást, kegyelmet, könyörületet kell tanusítanunk felé.

Elismerem, sokkal könnyebb arról beszélni, hogyan kezeljük a minket bosszantó személyeket, mint valósságosan meg is cselekedni ezt. De ha egyszer az Úr azt mondja, hogy meg kell tennünk, meg is tudjuk tenni.

Az irreális elvárások több területen is befolyásolnak minket.
Először is saját magunkkal szemben támasztunk irreális elvárásokat. Azt várjuk, hogy ugyanazt meg tudjuk tenni, mint mások, pedig nem rendelkezünk ugyanazokkal az ajándékokkal bizonyos területeken, mint ők, így nem is tudunk kimagasló teljesítményt nyújtani. Ha alul teljesítünk, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Ezzel belépünk a mókuskerékbe: olyan dolgokat akarunk elérni, ami számunkra nem elérhető, azt remélve, hogy bebizonyíthatunk valamit, amit teljesen felesleges bizonyítanunk.

Nyugodtan lehetek az, aki vagyok, és te is nyugodtan az lehetsz, aki vagy. Csak annyit kell tennünk, hogy engedelmeskedünk Istennek, nem kell bizonyítanunk semmit sem magunknak, sem másoknak. Ha Istenre hallgatunk, Ő majd gondoskodik a jó hírnevünkről. Ha olyan területen akarunk jeleskedni, amire nincs ajándékunk vagy elhívásunk, nagyot fogunk csalódni.

Az irreális elvárások emberi kapcsolatainkat is befolyásolják. Mint már említette, az emberek csak emberek, és minden embernek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Ha az emberekkel kapcsolatot akarunk kiépíteni, mindegyiket figyelembe kell vennünk. Ha másokat teszünk felelőssé a saját boldogságunkért, hatalmas hibát követünk el.

Ahogyan Abraham Lincoln fogalmazott, hogy a legtöbb ember annyira boldog, amennyire boldog akar lenni. Ha úgy dönt valaki, hogy nem akar boldog lenni, mindegy mit teszünk, úgysem tehetjük boldoggá.

Sok éven át voltak irreális elvárásaim Dave-vel és a gyerekeimmel szemben, az indokolatlan kéréseimmel mindenkit frusztráltam. Dave – mivel nagy béketeremtő – megpróbált engem boldoggá tenni azzal, hogy minden kívánságomat teljesítette, de valahogy mégsem voltam tökéletesen boldog. Aztán egyszer így szólt: „Joyce, rájöttem, teljesen mindegy mit csinálok, nem tudlak boldoggá tenni, ezért feladom a próbálkozást”.
Nem voltam boldog, mert nem reálisan néztem az életet.

Megesik, hogy szeretjük azt gondolni, hogy a hit mellett eltűnik a realizmus; mindegy, mi történik az életünkben, Istenbe vetett hitünk képes mindent visszafordítani. Sok dolgot változtat meg Isten ereje és Igéje, de vannak az életnek olyan dolgai, amelyekkel szembe kell nézni és magunknak megoldani, és én most éppen az egyik ilyen dologról beszélek.

Az emberek nem tökéletesek, és ha ezt várjuk tőlük, azzal csak frusztráljuk magunkat, és másokat is. Meg kell tanulnunk a könyörületességet; ha elvetjük a könyörületesség magjait, mi magunk is könyörületességet aratunk majd.

A körülményeinkkel kapcsolatos irreális elvárások a sátán mesterkedésének köszönhetőek, amellyel el akar minket bizonytalanítani. A János 16:33-ban Jézus a következőket mondta: "E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Mit is mondott? „Akár örülhettek is, mert amíg ebben a világban vagytok, nyomorúság vár rátok. De ne féljetek, mert az irányítás az én kezemben van”.

Szívesen tervezzük el az életünket, és aztán azt várjuk, hogy minden eszerint történjen - de ez a legritkább esetben van így. Ez nem negatív gondolkodás – ez az igazság. Mint hívők, megkaptuk a Szent Szellem erejét, ami átsegít a nehéz helyzeteken, de soha nem teszi annyira könnyűvé az életünket, hogy ne kellene a hitünket használnunk.

Arra buzdítalak, hogy jó dolgokat remélj az életedtől. Természetesen nem mondom azt, hogy rossz dolgokat várj. De arra is biztatlak, hogy realista légy és legyél tisztában azzal, hogy kellemetlen emberekkel és dolgokkal is foglalkoznod kell. Ezekhez a helyzetekhez való hozzáállásunk mutatja meg, hogy valóban élvezzük-e az életünket vagy sem.

Arra buzdítalak, tedd rendben a gondolataidat ezen a területen. Döntsd el, hogy ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezted, akkor sem keseredsz el. Maradj nyugodt a próbákban és bízz Istenben. Amivel a sátán rombolni akar, Isten a javadra fordítja, ha hiszel Benne. Imádkozz ezért, és kérd a Szent Szellem segítségét. Amíg az irreális elvárások csapdájában vergődsz, nem lehetsz önmagad.

Fordította: Berényi Irén

Mózes harmadik könyve 3.

1. Ha békeáldozat az ő áldozata, ha a marhából áldozza, akár hímet, akár nőstényt, épet áldozzon az Örökkévaló színe előtt. 2. És tegye rá kezét az áldozatnak fejére és vágja le azt a gyülekezés sátorának bejáratánál; és hintsék Áron fiai, a papok a vért az oltárra, köröskörül. 3. És áldozza a békeáldozatból tűzáldozatul az Örökkévalónak: a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 4. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el. 5. És füstölögtessék el azt Áron fai az oltáron az égőáldozattal, mely a fán van, mely a tűzön van; kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak.

6. Ha pedig a juhokból való az ő áldozata, békeáldozatul az Örökkévalónak, hímet vagy nőstényt, épet áldozzon. 7. Ha juhot áldoz az ő áldozata gyanánt, vigye el azt az Örökkévaló színe elé. 8.És tegye rá kezét áldozatának fejére és vágja le azt a gyülekezés sátora előtt; Áron fiai pedig öntsék a vérét az oltárra köröskörül. 9. És áldozza a békeáldozatból tűzáldozatul az Örökkévalónak: zsiradékát, a farkát egészen, a hátgerinc táján távolítsa el; és a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 10. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el. 11. És füstölögtesse el a pap az oltáron; tűzáldozat kenyere az az Örökkévalónak.
12. Ha pedig kecske az ő áldozata, vigye azt az Örökkévaló színe elé. 13. És tegye rá kezét a fejére és vágja le azt a gyülekezés sátora előtt, és hintsék Áron fiai a vérét az oltárra, köröskörül.14. És áldozza abból áldozatát tűzáldozatul az Örökkévalónak: a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 15. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el.16. És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron, tűzáldozat kenyere az, kellemes illatul; mind a zsiradék az Örökkévalóé.
17. Örök törvény ez nemzedékeiteken át, minden lakóhelyeiteken: Semmiféle zsiradékot és semmiféle vért ne egyetek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 20., hétfő

Rod Parsley - A Kereszt 11.

Bebizonyította nekünk, hogy az Ő szeretete határtalan volt és lehetetlen volt megmérni azt, amikor imádkozott értünk. A János Evangéliumának 17. fejezete egy kivételes lehetőséget ad nekünk, hogy csendben, lélegzetvisszafojtva odakússzunk Jézushoz és hallgatódzunk, ahogy kiönti a szívét közbenjárva értünk. Azért imádkozik, hogy mi örömet leljünk. Specifikusan imádkozik a védelmünkért. Azért is imádkozik, hogy az erő és az áldás kedvezményezettjei legyünk, amely az Atyával és egymással való egységben jön létre. Majd később a kertben is imádkozik, ahol az önakaratával folytatott harcot, amikor a hajszálerek megpattantak az arcán a gondolatra, hogy esetleg nem tudja beteljesíteni Atyja akaratát, ha ott meghal és soha nem éri el a kereszthez. Vérzett a bőrén keresztül. Bebizonyította szeretetét, amikor kimondta megszentelt ajkán a mi nyomorúságos neveinket. Szeretettel felbátorodva, magától értetődő természetességgel testvéreinek nevezett bennünket. Reményünket saját céljává tette. Szeretete tapintható és kézzelfogható volt a próféciáiban és tanításaiban. Minden nyilatkozata világosságot és életet hozott. De talán a tanítás, ami leginkább leírja a Küldetését és Motívumát az az egyszerű hárompontos üzenet volt az elveszett pénzről, az elveszett bárányról és az elveszett fiúról. 

Az asszony (nem tudjuk a nevét) elveszítette a pénzérméjét. A nappali órákat a pénz keresésével töltötte átkutatva szerény otthonának minden zugát. Teljesen kifáradt a padló újra és újra seprésében. Feltekerte a szőnyegeket és kivitte őket a kertbe és most ott sorakoznak egymás mellett a füvön. A szoba egyik oldalára felhalmozta a bútorokat. Az érme nagy értékű ezért fontos, hogy megtalálja. Már sötétedni kezd. Állva nem tudja tovább folytatni a keresést. Így hát leguggol és a kezein és térdein araszolva keres tovább - átkutatva a padló és a fal minden egyes hasadékát. Jézus sztorija egy allegória. Megérted, hogy ott sosem volt szó asszonyról? Megérted vagy esetleg nem, hogy Önmagáról beszél? És persze rólad? Ha tovább lépünk pár hetet azután, hogy elmondta ezt a mesteri üzenetet, láthatod Jézust amint vérző térdén és kezén kúszik és egy nehéz fából készült keresztgerenda belemar a hátába. Látod a dicsőség Királyát amint kezein és lábain araszol és a Kálvária zord hegyoldalán minden egyes résben és hasadékban keres valamit? Valakit keres, és nem valamit. Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz. Mi lenne, ha lehajolnánk Hozzá és megkocogtatnák a vállát ebben a monumentális pillanatban megkérdezve: "Mester, hogyan lehetséges, hogy ilyen helyzetbe kerültél? Remegő, de határozott hangon ezt válaszolná: " Elvesztettem egyet. Meg kell találnom. Mert azért jöttem, hogy megkeressem és megtaláljam, ami elveszett." 

Igen, Jézus bebizonyította a barátságát azzal, hogy egy lett velünk, hajlandó volt velünk lenni, és abban a megnyilvánulásában is, hogy a küldetése célja visszaszerezni bennünket, legfőképpen az, hogy az a szeretetét és barátságát bebizonyította egyszer és mindenkorra minden kétség nélkül ott kereszten. Látod Őt? Sápadtan ott lóg testének minden egyes pórusa vérzik, olyan vérontás következtében, amellyel magának Istennek a vénái ürültek ki. És minden egyes vörös csepp, amely felhasított oldalán folyik ki és szabadon lefut meztelen oldalán és lecsöpög a lábujjairól vértócsát hozva létre a földön... mindegyik csepp csobbanása ezt mondja: "Érted teszem ezt." Igazabb szavakat sohasem írtak, mint ezek: "Milyen nagyszerű barátunk Jézus!" Itt a magányos útkereszteződésben hatalmas agóniával és szorongással szenved. Itt hal meg. Itt jelenti ki: " Elvégeztetett!" Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz.

Fordította: Nagy Andrea

Mózes harmadik könyve 2.

1. Ha valamely személy áldoz ételáldozatot az Örökkévalónak, lángliszt legyen az ő áldozata; öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. 2. És vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz; és ez markoljon abból tele markával, lánglisztjéből és olajából, minden tömjénével együtt, és füstölögtesse el a pap annak illatrészét az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. 3. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból.

4. És ha áldozol ételáldozatot, kemencében sültet, lánglisztből, kovásztalan kalácsok legyenek, olajjal elegyítve és kovásztalan lepények, olajjal megkenve. 5. Ha pedig tepsiben készült ételáldozat a te áldozatod, lánglisztből, olajjal elegyítve, kovásztalan legyen az. 6. Darabold el azt darabokra és önts rá olajat; ételáldozat az. 7. Ha pedig serpenyőben készült ételáldozat a te áldozatod, lánglisztből, olajjal készíttessék. 8. Igy vidd az ételáldozatot, mely ezek közül elkészíttetett, az Örökkévalónak; vigye azt a paphoz és ez vigye oda az oltárhoz. 9. És vegye le a pap az ételáldozatból annak illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. 10. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból.

11. Bármely ételáldozat, melyet áldoztok az Örökkévalónak, ne készíttessék kovászosan; mert minden, ami kovász és minden, ami méz, ne füstülögtessetek el abból tűzáldozatot az Örökkévalónak. 12. Első termés áldozatának áldozhatjátok azokat az Örökkévalónak, de az oltárra ne kerüljenek kellemes illatul. 13. És minden ételáldozatodat sóval sózd meg és ne hagyd el a sót, Istened szövetségjelét ételáldozatodról; minden áldozatodon áldozz sót.

14. És ha áldozod a zsengék ételáldozatát az Örökkévalónak, érett kalászból megpörkölve tűzben, megdarált gabonaszemekből áldozd zsengéid étel áldozatát. 15. Adj hozzá olajat és tégy, rá tömjént, ételáldozat az. 16. És füstölögtesse el a pap az illatrészét darájából és olajából, minden tömjénével együtt; tűzáldozat az az Örökkévalónak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 17., péntek

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 12.

A gyógyulás az Isten királyságának az alapja

Amikor Jézus hirdette az evangéliumot kiűzte a démonokat és meggyógyított mindenféle betegséget. Ez kihozta a sodrukból a farizeusokat, akik ezt mondták: "A farizeu­sok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az démonokat, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével." (Máté 12,24). Jézus nagyon megrótta őket emiatt, és ezt mondta: „Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa." (Máté 12,28)

Jézus e szavakkal rámutatott arra, hogy a démonok kiűzése és a betegek gyógyítása, a mennyei királyság jelenlétének a jelei. Jézus Isten és közöttünk él. Amikor Ő velünk van, velünk van az Isten királysága is, s az isteni gyógyítás a bizonyság arra, hogy ez így van. Mivel a mennyek alapjához tartozik a gyógyulás, ezért szükségképpen a Messiásnak is gyógyítónak kellett lennie, hiszen Ő a menny alkotója és építője. Megkérdezte, hogy "...Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?" (Lukács 7,19)

Erre Jézus így válaszolt: „És felelvén Jézus, monda né­kik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik." (Lukács 7,22)

Ez a szakasz azt állítja, hogy a Messiás lesz az a gyógyító aki megszabadít bennünket a halál, és pusztulás agóniájától. Jézus volt a nagy orvos, aki meggyógyított minket szellemi betegségeinkből, és megelevenítette szellemünket. Miért ne gyógyítaná meg testünk betegségeit, amelyek kisebb értékűek a szellemhez viszonyítva?

Az Ószövetség utolsó könyvében, Malakiásnál van egy prófécia a gyógyító Messiásról: „És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.” (Malakiás 4,2)

Jézus a gyógyító meggyógyított bennünket szellemi és testi betegségeinkből, ezért egészséges, és dinamikus életet élhetünk, és úgy ugrándozhatunk, mint a hízott tulkok. Napjainkban sok keresztény azért beteg és gyönge, mert nem gyógyultak meg szellemükben, és testükben. Azért van ez így, mert szellemükben, lelkükben és testükben még nem jelent meg az Isten királysága. Az evangélium hirdetése létrehozza az Isten királyságának megjelenését. A gyógyítás munkája az evangélium hirdetésének eredményeként próbaköve az Isten királysága megjelenésének.

Amikor Jézus elhívta a hetven tanítványt, és kiküldte őket az evangélium hirdetésére ezt kérte tőlük: „És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok né­kik: Elközelített hozzátok az Isten országa." (Lukács 10,9) Jézus bátorításának az volt az értelme, hogy a hetven tanítvány értesse meg az emberekkel a betegek gyógyítása után azt, hogy a gyógyulás csodája Isten királysága jelenlétének a bizonyítéka a démonűzéssel együtt. Jézus ismételten elmagyarázta a démonűzéssel egybekötött gyógyulás és Isten királysága jelenléte közötti kapcsolatot, amikor a hetven tanítvány visszatért: „Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még a démonok is engednek nekünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon ta­podjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek. De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lukács 10:17-20) Elfogadtad-e már Jézus Krisztust Megváltódnak? Ha igen, akkor Isten királysága már eljött hozzád. Hiszed-e hogy Isten királysága már benned van? Akkor Krisztus gyógyító ereje meg fog nyilvánulni. Ő az igazság napja (Malakiás 4,2), és azaz Isten, aki gyógyít. Ő a kegyelmes Úr, aki sebeket kapott, és megfeszítették azért, hogy megmentsen téged a betegségtől és a kíntól.

Először Jézus Krisztus hirdette meg Isten királyságát, aztán a tizenkét tanítvány, később pedig a hetven tanítvány. Azután pedig számtalan keresztény cselekedte meg ugyanezt, akik előttünk éltek. Ma több millió keresztény hirdeti ugyanezt szerte a világon. A gyógyítás erejének és munkájának át kell járnia az egész egyházat és a világot. Ennek ellenére a mai gyülekezet tömve van olyan emberekkel, akik gyászosan néznek ki, halálosan betegek szellemükben és testükben, mert az egyház nem hirdeti a gyógyulás evangéliumát. Mennyire megszomorítja ez az Istent!

Hagyjuk abba a vitát, hogy szükséges van-e a gyógyulásra napjaink gyülekezeteiben. Inkább mi kapjunk világosságot ebben a dologban, és gyógyuljunk meg annyira, hogy bizonyságai lehessünk annak, hogy épek vagyunk szellemben, lélekben és testben. Hirdessük meg azt a jó hírt, hogy Isten királysága már eljött e földre, Jézus Krisztus által. Ki kell vetnünk a gyötrő gonosz szellemeket, és meg kell szabadítanunk azokat, akiket elnyomott az ördög. Segítsünk ezeknek az embereknek, hogy elhiggyék és megtapasztalják a gyógyítás kegyelmét, ami Isten királyságának fontos része. Ahogy hiábavaló azaz egyház, amelyik nem hirdeti meg Isten királyságát, azaz evangéliumi üzenet is torz, amelyik nem tartalmazza a gyógyítást. Jézus ma is azt kívánja, hogy vegyünk részt Isten királyságának építésében a gyógyítás ajándékával.

Mózes harmadik könyve 1.

1. Szólította Mózest és szólt hozzá az Örökkévaló a gyülekezés sátorából, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valamelyik ember közületek áldozni akar áldozatot az Örökkévalónak, a baromból, a marhából és a juhokból áldozzátok a ti áldozatotokat.

3. Ha égőáldozat az ő áldozata, a marhából, hímet, épet áldozzon; a gyülekezés sátorának bejáratához vigye azt, kedves fogadtatásul az örökkévaló színe előtt. 4. És tegye rá kezét az égőáldozat fejére és kedvesen fogadtatik tőle, hogy engesztelést szerezzen érte. 5. És vágja le a fiatal marhát az Örökkévaló színe előtt; és vigyék be Áron fiai, a papok a vért és hintsék a vért köröskörül az oltárra, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 6. És húzza le az égőáldozatnak bőrét, és darabolja föl azt az ő darabjaira. 7. És tegyenek Áronnak, a papnak fiai tűzet az oltárra és rendezzenek el fát a tűzre. 8. Rendezzék el Áron fiai, a papok, a darabokat, a fejet és a hájat a fán, mely a tűzön van, mely az oltáron van. 9. És a beleit meg a lábszárait mossa meg vízben, és füstölgesse el a pap az egészet az oltáron; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

10. Ha pedig juhokból való az ő áldozata a juhokból vagy a kecskékből égőáldozatul, hímet, épet áldozzon. 11. És vágja le azt az oltár oldalán észak felé, az Örökkévaló színe előtt és hintsék Áron fiai; a papok a vérét az oltárra, köröskörül. 12. És darabolja föl azt az ő darabjaira, a fejével és hájával, és rendezze el a pap azokat a fán, mely a tűzön van, mely az oltáron van. 13. A beleket pedig, meg a lábszárakat mossa meg vízben; és áldozza föl a pap mindezt és füstölögtesse el az oltáron, égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

14. Ha pedig madárból való az ő áldozata, égőáldozat gyanánt az Örökkévalónak; akkor áldozza gerlicékből vagy galambfiakból az ő áldozatát. 15. És vigye azt a pap az oltárhoz, csípje le a fejét és füstölgesse el az oltáron, miután kinyomták a vérét az oltár falára. 16. Távolítsa el a begyét tollastól és vesse azt az oltár mellé kelet felől, a hamu helyére. 17. És szakítsa szét szárnyainál fogva, de ne válassza szét, és füstölögtesse! el azt a pap az oltáron, a fán, mely a tűzön van; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. november 16., csütörtök

Németh Sándor - A felsőbbrendű út

A szeretet nem valamilyen érzelem, nem pszichikai dolog, hanem egy természetfeletti lény, személy – maga Isten. A hívőket Isten szeretetére és szeretetével kapcsolatos bibliai igazságok megismerésére a Szent Szellem kiáradása és karizmáinak működése vezeti. Két fontos történelmi tény bizonyítja Isten emberek iránti szeretetét: a Messiás emberré lett és a Názáreti Jézus Krisztus megfeszítése, aki önmagát áldozatul adta, és az emberiség helyett vállalta a bűnbak szerepét. Isten az összes múltban, jelenben és jövőben élő ember bűneit rá helyezte. Ma a világ hanyatlásának egyik fő oka az ateizmuson alapuló humanizmus. Az ember Isten nélkül nem tudja szeretni embertársát. Jézus Krisztus földi pályafutásában bizonyította, hogy az ember teljes szívéből, lelkéből, erejéből képes Istent szeretni.

Mózes második könyve 40.

1. Az Örökkévaló szólt Mózeshez, mondván: 2. Az első hónap napján a hónap elsején állítsd fel a gyülekezés sátorának hajlékát. 3. Tedd oda a bizonyság ládáját és borítsd a ládára a függönyt. 4.Vidd be az asztalt, rendezd el az ő rendjét; vidd be a lámpást és tedd fel mécseit. 5. Tedd az arany oltárt a füstölés számára a bizonyság ládája elé és tedd fel a hajlék bejáratának takaróját.6. És tedd az égőáldozat oltárát a gyülekezés sátora hajlékának bejárata elé. 7. Tedd a medencét a gyülekezés sátora és az oltár közé, és tegyél oda vizet. 8. És helyezd el az udvart: köröskörül, és tedd fel az udvar kapujának takaróját. 9. Tedd a kenetolajat és kend fel a hajlékot és mindazt, ami benne van; szenteld meg azt és minden edényeit, hogy szent legyen. 10. És kend fel az égőáldozat oltárát és minden edényeit, szenteld meg az oltárt, hogy legyen az oltár szentek szentje. 11. És kend fel a medencét és talapzatát és szenteld meg azt. 12. Hagyd közeledni Áront és fiait a gyülekezés sátorának bejáratához, és mosd meg őket vízben. 13. Öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, kend fel őt, szenteld meg őt, hogy papommá legyen. 14. Azután hagyd közeledni fiait és öltöztesd fel őket köntösökbe. 15. Kend fel őket, amint fölkented az ő atyjukat, hogy papjaimmá legyenek és legyen, hogy az ő fölkenetésük maradjon nekik örökös papság, nemzedékeiden át. 16. És Mózes cselekedett mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki, úgy cselekedett. 17. És történt az első hónapban, a második évben, a hónap elsején felállíttatott a hajlék. 18. Mózes felállította a hajlékot, letette lábait, rátette a deszkáit, belehelyezte tolózárait és felállította oszlopait. 19. Kiterjesztette a sátort a hajlék felé, rátette a sátor takaróját felülről, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 20. És vette és beletette a bizonyságot a ládába, .rátette a rudakat a ládára és rátette a fedelet a ládára felülről; 21. bevitte a ládát a hajlékba, föltette a takaró függönyt és ráborította a bizonyság ládájára, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. 22. Betette az asztalt a gyülekezés sátorába, a hajék északi oldalára, a függönyön kívül; 23. és elrendezte rajta a kenyér rendjét az Örökkévaló színe előtt, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. 24. Elhelyezte a lámpást a gyülekezés sátorában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalára; 25. és feltette a mécseket az Örökkévaló színe előtt, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 26. Elhelyezte az aranyoltárt a gyülekezés sátorában a függöny előtt, 27. és füstölögtetett rajta fűszeres füstölőszert, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 28. És föltette a hajlék bejáratának takaróját. 29. Az égőáldozat oltárát pedig tette a gyülekezés sátora hajlékának bejáratához, bemutatott rajta égőáldozatot és ételáldozatot, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 30. Elhelyezte a medencét a gyülekezés sátora és az oltár közé, és tett oda vizet mosdásra, 31. hogy megmossák abból Mózes és Áron meg fiai kezeiket és lábaikat; 32. midőn bemennek a gyülekezés sátorába és midőn odalépnek az oltárhoz, mosdjanak meg, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 33. És fölállította az udvart a hajlék és az oltár körül és feltette az udvar kapujának takaróját. Így elvégezte Mózes a munkát.

34. Akkor befödte a felhő a gyülekezés sátorát és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot;35. és Mózes nem bírt bemenni a gyülekezés sátorába, mert nyugodott rajta a felhő és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot. 36. Midőn fölemelkedik a felhő a hajlékról, elvonulnak Izrael fiai mind az ő vonulásaik szerint; 37. ha pedig nem emelkedik fel a felhő, akkor nem vonulnak el, amely napig fel nem emelkedik. 38. Mert az Örökkévaló felhője volt a hajlékon nappal és tűz volt rajta éjjel, Izrael egész házának szeme láttára, mind az ő vonulásaiban.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)