UZZIJJÁ A
MÚLTBÉLI JÓSÁGA ALAPJÁN MEGPRÓBÁLTA A SZENTÉLYBEN ÖNMAGÁT MAGASRA EMELNI, ÉS A
SAJÁT CSELEKEDETEIT HANGSÚLYOZTA. ÉZSAIÁS VISZONT A MENNYEI FŐPAP ELÉ ÁLLT, ÉS
KINYILVÁNÍTOTTA, HOGY EGYEDÜL Ő A SZENT.
Uzzijjá
király történetét olvasva világossá válik, hogy Ézsaiás próféta szerette ezt az
embert. Barátja és tanácsadója volt. Ezért Ézsaiás mélységesen
elszomorodhatott, amikor hallotta, milyen vétket követett el Uzzijjá.
Valószínűleg összetört a szíve, amikor azt látta, hogy királya leprásként
tékozolja el élete végét. Uzzijjá nyilván valamilyen kórházfélében töltötte
utolsó néhány évét.
Amikor
végül meghalt a király, ez borzasztóan nagy hatással volt Ézsaiás lelkére.
Amikor végiggondolta, ami történt, az égre emelte a szemét, és kijelentette:
„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve.
Palástja betöltötte a templomot” (Ézs 6,1). A próféta világosan látta, mi
történik akkor, ha valaki idegen tüzet próbál bevinni Isten szent jelenlétébe.
Lelkét annyira felkavarta ez a gondolat, hogy talán így kiáltott: Egyetlen
főpap van, ő pedig a mennyei trónon ül. Az Úr megengedte nekem, hogy láthassam
a főpapunkat, aki nem Uzzijjá király. A mi főpapunk fenséges, szent, és
mindenek fölé emelkedik.
Ézsaiás
előre megláthatta Jézus Krisztust, mint főpapot teljes dicsőségében és
hatalmában. Ez indította arra, hogy így kiáltson fel: Tekints fel az egyetlen
és kizárólagos főpapra! Ő fenséges és szent, és dicsősége betölti az egész
földet.
Ami
ez után történik, az egyszerűen bámulatos. Amint a próféta meglátja Isten
félelmetes szentségét, így kiált: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú
vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát
látták szemeim!” (5. v.)
A
leprásoknak akkoriban egy rongydarabbal kellett elfedniük az ajkukat, ezzel
jelezték, hogy tisztátalanok. Amikor tehát Ézsaiás arról beszél, hogy
„tisztátalan ajkú”, akkor saját szellemi leprásságáról van szó. Uzzijjá király
végig leprás volt – mondja –, de nem tudott róla. És most már látom, hogy én is
leprás vagyok. Mindannyian leprások vagyunk. Annyira távol vagyunk az Úr
szentségétől, hogy végtelenül beteggé tesz minket a bűn. – A próféta
megértette, hogy Isten mennyire más. Nincs mód arra, hogy az ember áthidalja
ezt a távolságot, átugorja a szakadékot. Ez csak a kegyelem csodája által
történhet meg, amelyet az Úr ad.
Mit tett hát Ézsaiás? Eltávozott Isten elől, ahogyan
Uzzijjá tette? Vagy talán önerejéhez fordult? Nem! Ézsaiás azonnal megalázta
magát, és meghajolt a szentség előtt, amit látott.
