2017. február 28., kedd

Hack Péter - Régi természetünk lebontása és az új félépítése mi feladatunk

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

Mindannyiunknak meg kell állnunk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy megkapjuk a fizetésünket a testben elkövetett cselekedetekért. Sosem az a fontos, hogy embereket győzzünk meg arról, hogy jó az, amit teszünk. Nem helyes, ha az embernek önigazsága van, ha nem tud mást elképzelni, csak azt, hogy neki van igaza. Többre kell becsülni a végső célt a napi kis győzelmeknél: igen, meg kell majd állni Krisztus ítélőszéke előtt.

„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

A cselekedeteink alapján lesz az ítéletünk. Egy cselekedet lehet értékes, értéktelen, és lehet gonosz is. A napi gondok képesek bedarálni az embert. Ezért is fontos a szombat megtartása, mert az ördög beveti a csaliját: jelentéktelen dolgokat kínál, nagy fontosságúaknak beállítva azokat. Jó egy kicsit eltávolodni a mindennapi dolgainktól, családi kapcsolatoktól, üzlettől, hogy szembenézhessünk tetteinkkel.

Tart még a kegyelem napja. Célunk az kell legyen, hogy az ítélőszék előtt a jó cselekedetek legyenek túlsúlyban. Vannak olyan cselekedetek, amik kiállják a tűzpróbát, olyanok, mint az arany; és vannak amik hiábavalók, ezért az Úr szemszögéből csak olyanok, mint a széna, pozdorja.

A jó cselekedetek között is a legjobb: embereket hozni az Úrhoz. Az egész örökkévalóságban hálásak lesznek neked azok az emberek, akik te általad tértek meg. A földi életünk nem más, mint egy vizsgára készülés. Nagyon nem mindegy, hogy milyen állapotban állunk majd oda az ítéletre!

Célunk, hogy tiszták, és botlás nélkül valók legyünk a Krisztus napjára. Ehhez szükséges, hogy kialakuljon a jó és rossz közötti különbségtétel képessége. A Biblia mutatja meg, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ez nem függ az emberiség véleményétől.

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.”

Romlott természettel születtünk. Önmagunk felépítése hasonló egy ház építéséhez, illetve felújításához. Minden egyes eseménnyel kapcsolatban figyelnünk kell arra, hogy az adott helyzetben az ó-, vagy az újember reagál-e. Egyszerre van jelen bennünk a kettő, és a felkészülés abból áll, hogy egyre többet cserélünk le a régiből újra.

„Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.”

Figyeljünk arra, hogy az új részt építsük; időt, pénzt, energiát arra fordítsunk! Vigyázzunk, nehogy az történjen, hogy a romlott énünket fényezzük. Nem mindegy, hogy az örökkévalóság számára gyűjtünk kincseket, vagy a romlandóság számára. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy felújítási folyamatban vagyunk benne. Bölcs ember a mennyeibe fektet be, nem a mulandó földibe.

„Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával.”

Van tehát egy régi, amitől meg kell szabadulni, és egy új, amit fel kell öltözni. Az igazság Isten beszéde. Mivel korábban hazugságban éltünk, ezért rendszeresen meg kell vizsgálnunk, hogy az ó- vagy az új ember reagál-e. Amikor jobban tudok örülni a másik áldásának, mint a sajátomnak, akkor az az új ember, de ha irigykedem rá, akkor az óember nyilvánult meg; és akkor is, ha felbosszant az igazság. Vizsgáld meg, hogy van-e változás a megtérésed óta! Az életkor előrehaladtával egyre nehezebb harcok várhatók az óemberrel, ha nem építünk ki ellenállást vele szemben.

Az újjászületéskor Szellemünk azonnal életet kapott, ami Isten ajándéka. Isten elveszi a kőszívet belőlünk, és ad egy új szívet. De a lelkünk megújulása egy folyamat, amin dolgoznunk kell. Nem Isten munkálja ki a lelkünk üdvösségét, hanem nekünk magunknak kell azt megtennünk. Ne gondoljuk, hogy az ótermészet magától le fog kopni rólunk! Folyamatosan, lépésről-lépésre kell lebontanunk a régit. Fontos, hogy ne fogjuk rá a félkészre, hogy készen van: ne legyünk képmutatók.

„És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.”

Ne szomorítsuk meg Szent Szellemet! Miért, ezt meg tudnánk tenni? Sajnos, igen! Lehet olyat tenni, mondani, gondolni, olyanra kattintani, ami által ez bekövetkezik, és akkor a Szent Szellem kenete azonnal lemegy rólunk. A Szent Szellem a mi zálogunk, más szóval a szerződésbiztosítékunk. Jézus ugyan elment, de Szent Szellem a biztosítékunk, a garanciánk arra, hogy Jézus Krisztus vissza fog jönni.

„Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Szellem zálogát is adta minékünk.”

Nem jó nekünk, magunknak sem, ha megszomorítjuk a Szent Szellemet, mert akkor gyengül a reménységünk Jézus Krisztus visszajövetelét illetően. Azért mondja Pál apostol, hogy a mérgesség, harag, lárma, káromkodás vettessék ki a gyülekezetből, mert ez jelenleg még megtalálható az egyházban. Vizsgáld meg magadban, hogy a héten csak csupa jót mondtál-e a testvéreidről, mert ha nem, akkor van lehetőséged javítani.

Építsük fel az új házat! Ehhez az első lépés: a döntés, hogy szeretnéd ezután jobban csinálni, és nem a látszat kedvéért. Az Ige arra tanít, hogy keresztényként nem reagálhatok úgy, mint régen, mert a régiek már elmúltak, és újjá lett minden. Arra van szükség, hogy folyamatosan bontsuk a régit, és építsük az újat. Előfordulhat az, hogy időnként egy kicsit előjön a régi, olyankor rögtön javítani kell.

ELHANGZOTT IGÉK:

Korinthusiakhoz írt II. levél 5:1-10
Filippibeliekhez írt levél 1:9-11
Efézusiakhoz írt levél 4:22-32
Kolossébeliekhez írt levél 2:11-13 és 3:9
Péter apostol I. levele 2:1
Zsidókhoz írt levél 12:14

Hrabovszki György jegyzete

Reinhard Bonnke - Nyelvek és nyelvek magyarázása 1.

Stanley H. Frodsham 1946-ban írta meg With Signs Following (Ezek a jelek követik őket) című művét, melyben olyan emberek történetét idézi, akik általuk soha nem hallott, illetve tanult nyelveken szóltak. A kritikusok természetesen mindezt hihetetlennek és lehetetlennek tartották, és a nyelveken szólásról való beszámolókat harmad- illetve negyedkézből származó legendáknak bélyegezve ennyivel el is intézték az egészet. Igazuk is volt, nemde?! Ugyanezen az alapon szokás a Biblia csodáit is semmibe venni!

Robert Skinner a kanadai Pentecostal Evangel szerkesztőjeként 1993 szeptemberében jó néhány, első kézből származó információt tett közzé a Redemption magazin hasábjain. Apja, aki folyékonyan beszéli a szuahéli nyelvet, szem- és fültanúja volt, amint egy Szent Szellemmel megkeresztelkedett fiatal hölgy tisztán és érthetően szu­ahéli nyelven szólt, holott ilyen beszédet életében még csak nem is hallott. A férfi a hölgynek minden szavát pontosan megértette, s a körülállók számára le is fordította. Fia, Gary, akit személyesen is ismerek, épp abban az évben tért haza Ugandából, hogy az Eastern Pentecos­tal Bible College (Keleti Pünkösdi Bibliai Főiskola) hallgatója lehessen. Az egyik ott tanuló diákot meglátogatta egy németországi ismerőse, aki azelőtt két héttel lett csak kereszténnyé. Az összejövetel után elmondta, hogy mennyire jól érezte magát, s meglepetten fejezte ki örömét, hogy az összejövetelen valaki orosz nyelven imádkozott, amit ő megértett, s gratulált a szabatos fordításhoz. A beszélők egyike sem tudott egy szót sem oroszul!

Sok érdekes eset között Robert Skinner megemlíti azt a húsz nyelvészhallgatót is, akik meglehetősen hitetlenül mentek el egy pünkösdi istentiszteletre, ahol aztán több, általuk is ismert nyelvet fedeztek fel - többek között olyan személyek szóltak folyékonyan olaszul és oroszul, akiknek ezen a területen a legcsekélyebb képzettségük sem volt.

Századunk jelentős részében képtelenség volt a nyelveken szólásról írni, hacsak nem a védekezés szempontjából. Azok számára, akiknek talán még a mai napig is kritikusok ellenvetéseivel kell megküzdeniük tanulmányunk során kitérünk majd á legjellegzetesebb érvekre, melyek e hosszú küzdelem alatt elhangzottak, azzal a megjegyzéssel, hogy mindig is lesznek egymással ütköző nézőpontok.

Minden ajándék közül ez váltotta ki a legnagyobb érdeklődést - és a leghevesebb ellenállást is. Annak elfogadása, hogy ez is az érvényes keresztény megtapaszta­lások körébe tartozik, korszakalkotónak bizonyult az Egyház történetében. A nyelveken szólás indította be világszerte azt a folyamatot, hogy a Szent Szellem kezd az Egyház figyelmének középpontjába kerülni, ezen felül egy olyan hatalmas evangélizációs hullám katalizátora is volt, amely mind méreteiben, mind sikerességében min­den addigit felülmúlt.

A nyelveken szólást gyakran emlegetik annak görög nevén: glosszolalia. Mivel számos különböző elképzelés van forgalomban a nyelveken szólás mibenlétéről és eredetéről, mindenekelőtt rögzíteni szeretném, hogy ebben a tanulmányban milyen értelemben használjuk. Olyan földi vagy mennyei „nyelvekről" van szó, amit csak a hívők tudnak szólni, kizárólag a Szent Szellem segítségével. Sokszor maga a beszélő nem tudja, hogy mit mond. A nyelvek magyarázása is pontosan ugyanígy működik. Amennyiben a nyelveken szólás az istentiszteleten nyilvánosan, az egész egybegyűlt sokaság előtt hangzik el, feltétlenül magyarázatnak kell követnie. Elsősorban ebből az okból fejezetünk nagy részében együtt tárgyaljuk ezt a két ajándékot: a nyelveken szólást és a nyelvek magyarázását.

A nyelveken szólás a Szentírásban

Az Újszövetségben 26 ízben találunk említést a nyelveken szólásról: egyszer a Márk 16-ban, négyszer az Apos­tolok Cselekedeteiben és 21-szer az első Korintusi levélben. Mindez első ránézésre talán kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy a nyelvek a modern pünkösdi-karizmatikus körökben mekkora hangsúlyt kaptak. Ne tévesszük azonban szem elől, hogy a prófétálásról szóló utalások gyakran egyúttal a nyelveken szólásra is vonatkoznak. Pünkösd napján, mikor az első tanítványok elkezdtek nyelveken szólni és hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy lássa, mi történik, Péter így magyarázta meg a jelenséget: "Ez az [mármint a nyelveken szólás], ami megmondatott Jóel prófétától: ...prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok." A nyelveken szólás tehát egyben prófétálás is, ha a hallgatók megértik - ahogy az Pünkösd napján is történt. Ugyanez elmondható természetesen akkor is, ha a nyelveken szólást magyarázat követi, ahogy az az istentiszteleteken rendszeresen megfigyelhető - a kettő együtt próféciát alkot.

A glosszoszaliát tehát az egész Újszövetségben mindössze három könyv említi: a Márk, az Apostolok Cselekedetei és az első Korintusi levél. Ez azonban cseppet sem lebecsülendő. Pál a Korintusiakhoz írt második levelében nemcsak a nyelveken szólást, hanem az összes többi ajándékot sem említi. A keresztény hit egyik köz­ponti kérdéséről - az Úr asztaláról - hosszú bekezdést írt az 1Korintusban, második levelében azonban még csak halvány utalást sem tesz rá, de ugyanígy az összes újszö­vetségi könyv sem beszél róla, az első három evangélium kivételével. Még a János evangéliuma sem ad közvetlen beszámolót róla, mint ahogy egy tucatnyi más fontos kérdést sem tárgyal. Az újszövetségi írásokat nem első­sorban átfogó teológiai tételek felállításának igényével írták. Ennek ellenére Pál rengeteget tanít a hit különböző aspektusairól, nem olyan formában azonban, hogy A-tól Z-ig végigtárgyalja a teljes igazságot.

Ésaiás könyve 21.

1. Beszéd a tenger pusztájáról. Mint viharok a délvidéken, akképp vonul, pusztából jő, félelmetes földről. 2. Kemény látomást jelentettek nekem: a hűtlenkedő hűtlenkedik, a pusztító pusztít; gyere föl Élám, ostromolj Média, minden sóhajtását megszüntettem! 3. Azért telvék ágyékaim reszketése kínok fogtak el, mint a szülőnő kínjai, elszédültem, úgyhogy nem hallok, megrémültem, úgy hogy nem látok. 4. Támolygott a szívem, borzadály ijesztett engem; kéjem estéjét remegéssé tette számomra. 5. Rendezik az asztalt, terítik a terítőt, esznek-isznak – fel vezérek, kenjetek pajzsot! 6. Mert így szólt hozzám az Úr: Menj, állíts föl őrt, amit látni fog, jelentse. 7. ha lát nyargaló csapatot, egy pár lovast, szamáron nyargalókat, tevén nyargalókat, akkor figyeljen figyelemmel, nagy figyelemmel. 8. És kiáltott mint oroszlán: Őrhelyen, Uram, állok én mindig nappal, és őrizetemen ott állok mind az éjszakákban. 9. És íme itt jön egy nyargaló embercsapat, egy pár lovas. Ekkor megszólalt és mondta: Elesett, elesett Bábel és isteneinek mind a képeit földre zúzta! 10. Oh, te megcsépeltem, szérűmnek fia, amit hallottam az Örökkévalótól a seregek urától, Izrael Istenétől, jelentettem nektek. 11. Beszéd Dúmáról. Hozzám szólnak Széirből: őr, mennyire van az éjszaka, őr, mennyire van az éjszaka? 12. Mondta az őr: Eljött a reggel meg az éjjel is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, újból jöjjetek el. 13. Beszéd Arábiáról. Az erdőben, Arábiában háltok, dedániak karavánjai. 14. A szomjúhozó elé hoznak vizet; Téma országának lakói kenyerével mentek elé a bujdosónak. 15. Mert a kardok elől bujdostak el, a kirántott kard elől és a feszített íj elől, a háborúnak súlya elől. 16. Mert így szólt hozzám az Úr: Egy év múlva, a napszámos évei szerint, elenyészik Kédár egész dicsősége: Kédár vitéz fiai ifjainak megmaradt száma pedig csekély lesz, mert az Örökkévaló, Izrael Istene szólt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 27., hétfő

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 14.

Számolj le a törvénnyel és készülj az új életre!

"Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve [engedelmeskedve] tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek [szentelt élet] újságában és nem a betű óságában." Róma 7:6.

Ismét kihangsúlyozom, hogy az Újszövetség alatti engedelmesség Istennek megújítja az életünket. Ez egy teljesen új életmód, és ennek megfelelően a gondolkodásmódunkat is gyökeresen meg kell változtatnunk. Meg kell tanulnunk másként gondolkodni – magunkról, és arról, mit vár Isten tőlünk.

A fejlődés öröme

"…csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel…" ApCsel 20:24.

Pál apostol olyanná szeretett volna válni, amilyenné Isten eltervezte, mindent meg akart cselekedni, amit Isten elvárt tőle – és mindezt örömmel akarta tenni.

Tanuljuk meg, hogy örüljünk annak, ahol a fejlődésünkben tartunk, és ne azon búslakodjunk, hogy milyen messze vagyunk még a céltól. Sajátítsuk el a pozitív életszemléletet, ne pesszimistán viselkedjünk.

A törvénykezés egyik negatív tulajdonsága az, hogy az ember nem elégedett mindaddig, amíg nem teljesítette a Törvényt. Ha csak egy aprócska pontot is elvétenek, már bűntudatot éreznek. (Jakab 2:10). Az Újszövetségben az az egyik nagyszerű dolog, hogy elégedettek lehetünk egész futásunk idején. Ez a megelégedettség nem a saját teljesítményünkben rejlik, hanem magában Jézus Krisztusban.

A János 10:10-ben Jézus azt mondja, hogy azért jött, hogy életünk legyen és élvezzük is az életet. Ugyanebben a szakaszban mondja, hogy "A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson…" A tolvaj alatt Jézus a törvénykezést, a Törvény alatt való életet értette. Ez az, ami mindent elvesz tőlünk, és cserébe nem kapunk mást mint bűntudatot és szenvedést. A törvény alatt nem tudjuk, mi a jogosság, a békesség vagy öröm. Jézuson keresztül mindezeket megkapjuk ingyen, ajándékként, nem a saját cselekedeteinkből, hanem Isten kegyelméből, hit által.

Öröm, békesség, reménység

"A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben [a hitetek által], hogy bővölködjetek [túlcsorduljatok] a reménységben a Szent Szellem ereje által." Róma 15:13

Élénken él az emlékezetemben egy este, amikor különösen elégedetlennek és boldogtalannak éreztem magamat. Elővettem a kis ígéretládámat, amit valakitől kaptam. Ez nem más, mint egy kis fadobozka, tele bibliai idézetekkel. Az ígéretládát azzal a céllal készítették a hívők számára, hogy szükség esetén egy Igét kihúzva erőt meríthessenek Isten ígéreteiből. Akkor úgy éreztem, most nagy szükségem van valamire, de nem igazán tudtam, hogy mi is az pontosan. Nem volt békesség és öröm az életemben, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat.

Benyúltam a ládikóba és kihúztam a Róma 15:13-at, ami „felserkentette a füleimet” (Ézsaiás 50:4). A problémám roppant egyszerű volt, kételkedtem, ahelyett hogy hittem volna. Kételkedtem Isten feltétlen szeretetében, kételkedtem abban, hogy meghallom Őt, kételkedtem abban, hogy van elhívásom, kételkedtem abban, hogy örül nekem. Kétely, kétely, kétely… Miután rádöbbentem, mi is az igazi problémám, a kételkedés helyét átvette bennem a hit. Visszatért az öröm és a békesség érzése az életembe.

Életem során többször is belebotlottam ebbe az igazságba. Amikor nem érzem az örömöt és békességet magamban, először a hitemet ellenőrzöm le. Természetesen az is eltűnt. Abszolút igaz az a megállapítás, hogy az önmagunkban való kételkedés elrabolja az örömünket és békességünket.

Emlékszem azokra az évekre, amikor a saját magammal való kapcsolatomat a saját magamban való kételkedés jellemezte. Kételkedtem a döntéseim helyességében, nem tetszett a megjelenésem, feltettem magamnak a kérdést, vajon a Szent Szellem vezetése alatt állok-e, nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő dolgot mondom vagy cselekszem, bizonytalan voltam abban, Istennek tetszik-e, amit csinálok. Tisztában voltam azzal, ha én elégedetlen vagyok saját magammal, akkor mások hogyne lennének elégedetlenek velem.

Hálás vagyok azért, hogy ezek az évek már mögöttem vannak. Most aktívan gyakorlom a Galata 5:1-ben foglaltakat: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával [amit egyszer már levetettetek]." A törvény teljesen megkötözte az életemet, és az életem hátralevő részében keményen ellen kell állnom neki. Ma már felismerem, mik a jelei a törvény alatt való életnek – ez a tudás hozzásegít ahhoz, hogy le tudjam leplezni a sátán mesterkedéseit és élvezzem a szabadság érzését Jézus Krisztusban.

Bátran hidd csak el, hogy veled minden OK, a helyeden vagy – bár még nem vagy tökéletes, de törekszel rá. Szabad vagy, élvezd az életet, élvezd Isten jelenlétét, örülj magadnak.

Fordította: Berényi Irén

Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 8.

Ugyanaz a Jézus mondta a tanítványainak: „Kíván­va kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt Én szenvednék” (Lk 22,15). Ugyanaz a Jézus, aki minket a barátainak nevez, ezt mondja: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő bará­taiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek’’ (Jn 15,13-14). A legjobb barátunk, Jézus azt mondta a visszacsúszott laodiceai gyülekezetnek: „ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3,20). William Law a következőket írta ezekről a versekről:

„Megdicsőülése után Krisztus a mennyben újra ezt mondja: ‘ímé az AJTÓ előtt ÁLLOK és ZÖRGETEK.’ Nem azt mondja: ímé megtaláltok az írásokban. Nos, hol van az AJTÓ, amelyen Krisztus, Isten jobb keze ZÖRGET? A szív az, ahol Krisztus mindig megtalálható. Így folytatja: HA VALAKI MEGHALL­JA AZ ÉN SZÓMAT; hogyan hallhatnánk meg, ha nem a szívünkkel; milyen hangot hallanánk, ha nem a bennünk szóló Krisztus hangját? Jézus hozzáteszi: ÉS MEGNYITJA AZ AJTÓT, vagyis szent életet él, és újjászületik a Szellemtől. ÉS VELE VACSORÁLOK és Ő ÉNVELEM. Íme, Jézusnak, a Megváltó­nak a végső műve: belép a szívekbe, amelyek megnyíltak előtte, örömöt, áldást hoz, tökéletesíti a lélekben az isteni életet, amely a bűnbeeséskor elveszett; vacsorával kínál lelkünk Jézusa, és lelkünk vele vacsorálhat. Nevezhetjük-e túlzott érzelemkitörésnek azt az örömöt, amit lelkünk érez, ha a bennünk megdicsőült Krisztussal vacsorálhat? Hát nem többet jelent ez, mint az utolsó vacsora, amelyet Jézus testben költött el a tanítványaival? Mi pedig Szellemben lehetünk vele! Akkor kenyérrel és borral ünnepelt, ám abból Júdás is részesedhetett, és az csak külső kifejezése volt annak a belső áldásnak és tápláléknak, amellyel a hívő szív ünnepelhet, amikor Isten megdicsőült Fia teremtő Szellemként belé költözik, és létrehozza az Ő mennyei természetét és életét.”

A mi élő Urunk most is arra hív, hogy vele vacsoráljunk. Hadd fejezzem be ezt a részt a baptista Spurgeon szavaival, akit gyakran neveznek a prédikátorok királyának, és aki hitét tekintve Kálvin követője volt: nem a benyomásaival törődött, s nem volt felületes:

„Ha tetszik, nevezheted fanatizmusnak, de én akkor is azt mondom, hogy jó néhányan tudjuk, milyen mindig vagy általában a Szent Szellem vezetése alatt lenni - mindig, egyik értelemben, általában, egy másik értelemben... Az újjá nem született bűnösök világa megveti a Szent Szellemet, ’mert nem látja’. Azt hiszem, ez a magyarázat arra, miért nevetnek sokan, amikor meghallják, hogy a Szent Szellem létezik - mert nem látják. Azt mondod egy világinak: A Szent Szellem bennem lakik.’ Mire ő ezt feleli: ‘De hát nem látom.’ Valami érzékelhetőt akar - amit az érzékszerveivel felfoghat. Ismeritek a keresztény és a hitetlen doktor történetét? Az orvos azt állította, hogy nincs lélek, és megkérdezte: ‘Láttad már a lelket?’ ‘Nem’ - válaszolta a keresztény. ‘Hallottad már beszélni a lelket?’ ‘Nem.’ ‘Meg tudod szagolni a lelket?’ ‘Nem.’ ‘Meg tudod ízlelni a lelket?’ ‘Nem.’ ‘Tudod érezni a lelket?’ ‘Igen’ - válaszolta a férfi. ‘Érzem, hogy bennem is van egy.’ ‘Nos - mondta az orvos - négy érzékszerv ellene, egy mellette, - a te oldaladon csak egy van.’ ‘Hát jó’ - felelte a keresztény. ‘Láttad már valaha a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Hallottad már a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Megszagoltad a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Megízlelted a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Éreztél már valaha is fájdalmat?’ ‘Igen.’ Azt hiszem, ez pont elég bizonyíték a fájdalom létezésére, nem?’ ‘Igen.’ Tehát a világi azt mondja, nincs Szent Szellem, mert nem látja. De mi érezzük. Azt mondod, ez fanatizmus, és soha nem is éreztük. Tegyük fel, hogy azt állítod, hogy a méz keserű, mire én ezt felelem: ‘Nem, biztos vagyok benne, hogy nem is kóstoltad meg; kóstold meg, és majd meglátod.’ Ugyanez a helyzet a Szent Szellemmel; ha te is éreznéd Őt, nem mondanád, hogy mivel nem látod, nem is létezik. Hiszen a természetben is számtalan dolog van, ami létezik, jóllehet nem látható. Láttad már a szelet? Nem; de mégis tudjuk, hogy van szél, hiszen látjuk, hogy a hurrikán hogyan hajtja a hullámokat, és hogyan teszi tönkre az ember lakhelyét; vagy amikor a lágy esti szellő megrezegteti a virágokat, és harmatcsepp koronát csókol a rózsa szirmaira. Láttad már az elektromosságot? Nem, - mégis tudjuk, hogy létezik, hiszen körbeutazza a földet a vezetékeken, és üzeneteket továbbít; noha nem látjuk, tudjuk, hogy létezik. El kell tehát hinnünk, hogy létezik a Szent Szellem, munkálkodik bennünk, még akkor is, ha nem vagyunk képesek felfogni Őt az érzékeinkkel.”

Arra kérlek - nem is én, maga az Úr kér -, hogy jöjj és érezd meg Őt. De ne próbáld meg mindjárt az ajtóban kontrollálni a fejeddel vagy az érzelmeiddel!

Ésaiás könyve 20.

1. Amely évben Tartán Asdód alá ment, amikor küldte őt Szargón, Assúr királya és harcolt Asdód ellen és bevette azt – 2. abban az időben szólt az Örökkévaló Jesájáhú, Ámócz fia által, mondván: Menj és oldd le a zsákot derekadról és sarudat húzd le lábadról. És így cselekedett, járván meztelenül és mezítláb. 3. És szólt az Örökkévaló: Amint járt Jesájáhú szolgám meztelenül és mezítláb, három évre jelül és csodául Egyiptom felől és Kús felől, 4. úgy fogja vezetni Assúr királya Egyiptom foglyait és Kús számkivetettjeit, ifjakat és véneket, meztelenül és mezítláb, megmeztelenített alféllel, Egyiptom szégyenére. 5. És megrettennek és megszégyenülnek Kús miatt, mely felé tekintettek és Egyiptom miatt, amellyel dicsekedtek. 6.És mondja a partvidék lakója azon napon: Íme így járt, aki felé tekintettünk, ahova futottunk segítségért, hogy Assúr királyától megszabaduljunk, hát miképpen meneküljünk meg mi?

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 24., péntek

Hack Péter - Tanítványság. Reg. Ifjúsági Alkalom

Sok keresztény számára kérdés, hogy a karrierépítést vagy Isten munkáját helyezze előtérbe: vannak jó bizonyságok arra nézve, hogy a kettő együtt is tud működni. Erre jó példa Gera Zoltán, aki istenfélő, van családja és szép karriert futott be.

Megnéztük Gera Zoltán 1997-es interjúját, amiben elmeséli, hogy tért meg és hogy segítette meg az Úr.

Gera Zoltán fantasztikus sikereket ért el a futballban, de mindezt alázatosan, nem önmagát sztárolva teszi. Már 20 évvel ezelőtt megmondta, hogy amit csinál, azt Isten dicsőségére fogja tenni, hogy elmondhassa az embereknek, miből hozta ki az Úr. Sikereit bizonyságtevésre használja, soha nem szégyellte a hitét. Korábban azt mondták róla, hogy soha nem válik jó focistává, mert hiányzik az erőnléte, de ma már ő az egyik legtöbbet futó játékos: Ez is bizonyítja, hogy csodák és jelek nem csak távol történnek, hanem köztünk is, melynek feltétele az Istennek letett élet. Gera Zoltán jó tanítvány, aki mindeddig kész volt tanácsot kérni Istentől és Isten embereitől.

MIT JELENT A TANÍTVÁNYSÁG?

Máté 28/18-20: Jézusnak van hatalma a Földön is. Az egyház középpontjában Jézus személye áll: Hozzá kell megtérni és az ő tanítványává válni, tehát követni Őt, tanulni Tőle és úgy tenni a dolgokat, ahogy Ő megtanít rá. A keresztény élet első eleme, hogy válaszolunk az elhívásra, amit Isten közvetít számunkra, de nem vallásos emberekre, hanem tanítványokra van szükség. Nem elég hinni, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó, aki meghalt és feltámadott a mi megigazulásunkért: a hitre jutás után az Ő tanítványává kell válnunk. Nem az a fontos, hogy intézményekhez tartozzunk, hanem hogy kialakuljon a személyes közösségünk Jézus Krisztussal. Ha tanítjuk az embereket az Ő beszédére, akkor velünk lesz mindvégig és megsegít a próbáknál, nehézségeknél, még reménytelennek tűnő helyzetekben is. Ha Jézus közel van az életünkhöz, akkor be tudunk futni olyan pályát, mint pl. Gera Zoltán, Horváth Andrásék vagy Pátri Lászlóék (ld. korábbi jegyzetek). Istennek van kegyelme arra nézve, hogy minden területen áldottá tegyen. Nem magad miatt, hanem Ő maga miatt akar sikeressé tenni, mert abból meg tudod dicsőíteni Istent. Sikert a sátán és Jézus segítségével is el lehet érni, de ami tartós, ami felemel és békességet hoz, az csak Jézusban adatik meg. Ha tanítvánnyá válunk, bármilyen szakmát is választunk, Isten meg fog áldani minket. A világban sikeres emberek tömegéről derül ki, hogy boldogtalanok. Pl. Whitney Houston korábban gyülekezetbe járt, de a világ elvitte a rossz irányba és drogfüggő lett. Drámai módon, a lánya ugyanúgy halt meg, mint ő maga. Ezzel szemben pl. Gera Zoltán családja sikeres és boldog.

János 1/32-52: János kijelentést kapott, hogy Jézus a Messiás és elmondta a vele lévőknek, hogy Ő Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. A tanítványok követték Jézust és elfogadták Őt mesterüknek. Kulcsfontosságú, hogy Jézust követjük és nem embereket: Oda megyünk, ahova Ő mondja és azt tesszük, amit Ő mond. Csak Jézuson keresztül lehet az Atyához menni, így nem elég hinni Benne, hanem követnünk kell Őt. Amikor Jézushoz járulunk, esélyt kapunk, hogy az Úr megszólítson minket, mint Simont, Filepet és Nátánaelt. Amikor találkozunk Jézussal, Ő már ismer minket és a múltunkat, tudja, hogy mit csináltunk, mi történt az életünkben: minden leplezetlen Előtte, sőt a jövőnket is ismeri. Miután Nátánael megvallotta a hitét, ígéretet kapott, hogy komolyabb természetfeletti megtapasztalásai lesznek, mint előtte. A hitünk megvallása után jön létre a mester-tanítvány viszony.

A kereszténység egy út, egy életmód. Jézus azt mondja, hogy „gyere, kövess”, de szabadságot ad, hogy válasszunk, nem kényszerít ránk semmit. Dönthetsz a bűn mellett, de ezzel elutasítod Istent és lemondasz az Ő általa számodra készített életpályáról. Az ördög nem ad szabadságot: a Biblia alapján ő rabul ejt és fogva tart.

2 Tim. 3/10-11: Timóteusról úgy beszél Pál, mint szeretett fiáról, hiszen úgy szolgálta őt és olyan hűséges volt hozzá, mint gyermek az atyjához. Ez abban jelent meg, hogy figyelt a tanítására, követette az életmódját és hitét. A kereszténység egy életmód-választás is. Ahogy pl. verseny-sportolóként bizonyos dolgokat nem engedhetsz meg magadnak, úgy keresztényként is van, amit nem tehetsz meg, különben elbuksz a versenyben és az életed kárba vész. Tanítványként nagyobb a tét, mint egy Olimpián: nem mindegy, hol töltjük majd az örök életet. Ez azon múlik, hogy a tanítónkkal belépünk-e a mester-tanítvány viszonyba, ami egy szoros közösség: Ez nem csupán elméleti tanítás, hanem együtt járunk, együtt tapasztaljuk meg a valóságot. Jézus tanítványai is így tettek. Látták Jézust, ahogy gyógyított vagy halottat támasztott fel, figyelték, hogyan cselekszik, munkálkodik. Kezdetben nem mindig értették, de egyre több bizonyság vette őket körül, és ahogy folyamatosan követték Őt, egyre inkább elkötelezték magukat Felé. Ha eltávozol Jézustól, eltűnnek a bizonyságok az életedből és a helyükbe kudarc, vereség lép.

Ha elakadsz és tanácsra van szükséged, olyankor is ott van melletted a Mester: Személyesen szól hozzád az Igén keresztül vagy rendel melléd egy segítőtársat, hogy ki tudj jönni egy adott helyzetből. Ha érzed, hogy eltévedtél és rossz irányba mész, időben kérj segítséget, ne halogasd. Kell hozzá alázat, hogy bevalld, hogy célt tévesztettél, de jobban jársz, ha időben belátod.

Lukács 5/1-11: A csodálatos halfogás Isten természetfeletti beavatkozása volt. Bár szakmailag már lehetetlen volt, hogy halat fogjanak, Péter mégis hallgatott Jézusra, nem kezdett el vitatkozni vele, mert az Ige jelenléte alázatra intette. Végül úgy megteltek halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek. Péter, Jakab és János elhagyták mindenüket és követték Jézust, nem ellenkeztek: Aki így tér meg és minden korábbit kárnak és szemétnek ítél, az kap igazán áldást.

Lukács 9/18-27: Jézus világossá tette, hogy aki követni akarja Őt, annak meg kell tagadnia magát és letenni az életét Őmellette. A tanítványság nagyobb áldozatvállalás, mint egyszerűen csak hinni: Készen kell állni Isten szolgálatára, hogy ne a mi akaratunk, hanem az Úré legyen meg. Ha meg akarod tartani saját életedet, elveszted azt az áldást, amit Isten készít számodra.

Lukács 9/57-62: Akinek fontosabbak a családi programok, tradíciók, szokások, mint az Úr szolgálata, az nem alkalmas Jézus szolgálatára. Az tartozik Hozzá, aki megvallja Őt. Tudjuk, hogy világi iskolában nem könnyű hitvalló kereszténynek lenni, de csak így éri meg. Ne gondold, hogy a kereszténységed miatt hátrányt fogsz szenvedni.

Márk 10/32: Aki megvallja Jézust és nem szégyelli, azt Ő is megvallja. Nem kell attól tartani, hogy Jézust követve veszteség ér. Lesznek, akik kritizálnak emiatt, de ilyenek akkor is akadnak, ha nem vallod meg a hited, sőt akkor még Jézus sem lesz melletted.

Máté 19/27-30: Isten követése csak nyereséggel jár: Százszor annyit kapsz. Aki átadja Neki az életét, azt megáldja, és aki leteszi Őérte az életét, az megtalálja.

Márk 16/14-16: Van olyan időszak, mikor Jézus csak a tanítványoknak jelenik meg, nem a világnak. Pl. csak ők látták, mikor felvitetett a mennybe. Isten meg akarja erősíteni az Igét rajtunk keresztül: együtt munkálkodik a hittel kimondott Igével. Ha elkezded vállalni a hitedet, sokkal jobb helyzetbe kerülsz, mint meghasonlott állapotban, mert mások számár is világos lesz, hogy te miket hagysz ki az életedből, pl. dohányzás vagy bizonyos filmek.

A világon nincs jobb dolog, mint amikor kiderül, hogy Isten kész használni téged. Ha vállalod a hitet, rajtad keresztül emberek tudnak megtérni. Ha örülsz, mikor az emberek alkalmasnak találnak egy feladat elvégzésére, akkor annak is örülnöd kéne, hogy Isten alkalmasnak tart arra, hogy az Ő üzenetét átadd az embereknek. Pl. a munkatársaid lehet, hogy csak rajtad keresztül kaphatják meg ezt az üzenetet.

Az elhívás után következik a kipróbálás, majd utána a kiküldetés. Ha előáll egy helyzet, bátran valld meg a hitedet, hogy el tudd végezni a személyes kiküldetésedet. Aki ezt nem teszi, az folyamatos alkalmatlanságérzéssel küzd. A megtérés és az újjászületés után el kell kötelezni magunkat: Életünk célja, hogy Jézus munkáját folytassuk a Földön.

2017. FEBRUÁR 17.Bozsovics Zsanett jegyzete

David Yonggi Cho - Dániel könyve 41.

Gábriel válasza Dániel imájára (9,20-23)

"20 És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrõl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérõl; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért.
21 És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. 22 És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. 23 A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!"


Dániel imája pompás felépítésű volt és pontosan a megtárgyalt három elemből tevődött össze, így a mennyei válasz azonnal lejött az Isten trónjától. Gábriel arkangyal küldetett el az üzenettel.

Ami Dániel imájából le van jegyezve, az meglehetősen rövid, hiszen az csak az ima rövid tartalma. Valójában Dániel egész napon át imádkozott, reggeltől az esti áldozat idejéig. Akkor, körülbelül az esti áldozat idején megjelent Gábriel.

A Biblia leírása szerint Jákóbnak volt egy álma, melyben egy lépcsőt (vagy létrát) látott, mely a földön állt, s felső vége a mennyet érte, és az Isten angyalai jártak azon fel s alá (1Móz 28, 12). Ezeknek a menny és föld között oda-vissza közlekedő angyaloknak a száma több, mint tízezer; az Isten szolgáló szellemei ők, kiküldve az Isten népének szolgálatára (Zsid 1, 14). Mikor Istenhez imádkozunk, Isten válaszát ezek a mennyei seregek hozzák el.

Ha megfelelő módon imádkozunk, Isten válasza azonnal elindul. Időbe kerül azonban, míg az angyalok elhozzák azt hozzánk. Isten mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlevő, az angyalok viszont nem. Ne csüggedj el tehát akkor sem, ha nem jön gyors válasz az imádra.

Dániel hetven éve (9,24-27)

"24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente." (9, 24)

Mikor Gábriel elhozta Dánielnek Isten válaszát imájá­ra, arról a hetven hétről is szólt, mellyel Jeremiás próféciá­jában találkoztunk. Ez a rövid részlet a bibliai történetek sokaságát teszi világossá és megadja a kulcsot az egész Biblia megértéséhez.

Ha ezt a részt minden segítő magyarázat nélkül kéne tanulmányoznunk, a világ legnehezebb rejtvényének bizo­nyulna. A Dávid könyvének korábbi fejezeteivel foglalkozó tanulmányaink, valamint a Jelenések könyve kijelentései­nek fényében azonban minden teljesen világossá válik.

Ahogy Gábriel magyarázatának első szavaiból is láthatjuk, ennek a próféciának a középpontjában a zsidó nemzet áll (24. vers). Én azért is hiszem ezt, mivel Isten népének a Bibliában leírt története óraként szerepel az egész világ történelmében. Vagyis, ahogyan ránézünk egy órára, amikor szeretnénk megtudni a pontos időt, úgy kell rátekintetnünk a zsidók történelmére, hogy a világtörténelem mindenkori állását, időzítését megtudjuk. Isten ugyanis a zsidó nemzeten keresztül jelenti ki a világtörténelmét.

Mivel egy hét hét napból áll, a „hetven hét” kifejezés itt hetvenszer hét, azaz 490 napot jelent. Mi a jelentősége ennek a 490 napnak?

Mózes 4. könyve szerint mikor a zsidó kémek vissza­tértek a Kánaán földéről, ahol 40 napon át felderítést végeztek, rossz híreket hoztak a földről, így az izráeliták ezeket hallva zúgolódni kezdtek Isten ellen. Ezért Isten feldühödött, és visszaküldte Izráelt a pusztába, mondván: „A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elforduláso­mat” (4Móz 14,34).

Ugyanezzel a formulával számolva a Jeremiás szerinti idejét Izráel ítéletének a hetven hét, azaz 490 nap, 490 évnek felel meg. A következő versek jelzik, hogy a Jeruzsálem újjáépítésére és helyreállítására vonatkozó rendelet kiadásától a Messiás idejéig hatvankilenc hétnek kell eltelnie. Az utolsó hét, a hetedik, a nagy nyomorúság idejére utal, amelynek még el kell jönnie, összegezve, hetven hét, azaz 490 év van elrendelve a zsidóknak a fogságából való visszatérése és az ezeréves királyságnak Jézus Krisztus visszajövetele általi kezdete közötti időszak hosszául. Láthatjuk tehát, hogy a 490 a zsidók számára az isteni gondviselés és a történelem szempontjából egyaránt jelentős szám.

Mi lesz a 490 év múltán?

A Biblia szerint az egész zsidóság vétkének hetven hét, azaz 490 év múlva vége szakad. Ennyi a kiszabott ideje annak, hogy Izráel Isten ellen elkövetett vétkei véget éljenek, vége szakadjon az Ádámtól és Évától eredő bűnnek, és örökkévaló engesztelés történjen minden gonoszságért.

Mindez akkor történt meg, mikor a bűnöket egyszer s mindenkorra lerombolta Jézus Krisztus drága vére, mely kiontatott a kereszten, és megjelent az örök igazságosság. Ekkor minden látomás és prófécia bepecsételtetett. Most pedig, miután mindez már megtörtént, Jézus Krisztus felkenetésére vár, hogy eljöjjön és átvegye a földet. Akkor végre az egész világ teljesen elváltozik, és eljön az Isten országa.

Ezért azok, akik ma kritizálják a Bibliát, jobban teszik, ha befogják a szájukat Dániel próféciái előtt. Ha a Biblia nem isteni kijelentések feljegyzése, hanem emberek által fabrikált könyv lenne, hogyan tudott volna Dániel 2600 évvel ezelőtt precízen leírni olyan eseményeket, melyek korunkban zajlanak, vagy a jövőben fognak megtörténni? Dániel nem már megtörtént, hanem jövőbeni eseményekről prófétált.

Ésaiás könyve 19.

1. Beszéd Egyiptomról. Íme az Örökkévaló gyors felhőre ül és bemegy Egyiptomba; meginognak Egyiptom bálványai előtte és Egyiptom szíve elcsügged a belsejében. 2.Felösztökélem Egyiptomot Egyiptom ellen, hogy harcoljanak ki-ki a testvérei és ki-ki a társa ellen, város város ellen, királyság királyság ellen. 3. Elfogyatkozik Egyiptom szelleme őbenne és tanácsát megrontom; és megkérdezik a bálványokat és a hűvösöket és a szellemidézőket és a halottjósokat. 4. És szolgáltatom Egyiptomot kemény úr kezébe és erős király uralkodik rajtuk, úgymond: az Úr, az Örökkévaló a seregek ura. 5. És kiapadnak a vizek a tengerből és a folyó elszárad, elszikkad. 6. Megbűzhödnek a folyók, elfogynak és elszáradnak Egyiptom csatornái, nád és sás elfonnyadnak. 7. Pusztulás a folyam mellett, a folyam partján; és a folyam minden veteménye elszárad, eltűnik és nincs többé. 8. Keseregnek a halászok és gyászolnak mind akik horgot vetnek a folyamba, és akik hálót terítenek ki a víz, színére, búslakodnak. 9. És megszégyenülnek a fésült len feldolgozói és akik fehér szövetet szőnek. 10. És alapjai össze lesznek zúzva, mind a zsilipkészítők bánatos lelkűek. 11. Bizony oktalanok Czóan nagyjai, Fáraó legbölcsebb tanácsosai – elbutult a tanácsuk; hogyan mondhatjátok Fáraónak: bölcsek fia vagyok, ősrégi királyok fia! 12. Ugyan hol vannak a te bölcseid, hadd jelentsék csak neked és tudják meg, mit határozott az Örökkévaló a seregek ura Egyiptom felől. 13. Megbolondultak Czóan nagyjai, megcsalódtak Nóf nagyjai; megtévesztették Egyiptomot törzseinek sarkkövei. 14. Az Örökkévaló belétöltötte a szédelgés szellemét, hogy megtévesszék Egyiptomot minden művében. amint a részeg támolyog okádékában. 15. És nem lesz Egyiptomnak műve, melyet művelne fej és fark, pálmaág és káka. 16. Azon a napon olyan lesz Egyiptom mint az asszonyok: remeg és retteg az Örökkévaló, a seregek ura kezének fölemelésétől, melyet ő fölemel ellene. 17. És Jehúda földje Egyiptomnak rémülésére lesz; bárki megemlíti azt előtte, megrettegni fog az Örökkévalónak a seregek urának határozatától, melyet ő határoz felőle. 18. Azon a napon öt város lesz Egyiptom országában, melyek Kánaán nyelvét beszélik és esküsznek az Örökkévalónak, a seregek urának. Rombolás városának fog neveztetni az egyik. 19. Azon napon oltára lesz az Örökkévalónak Egyiptom országa közepében és oszlop a határa mellett az Örökkévalónak; 20. és jelül és tanúságul lesz az Örökkévalónak a seregek urának Egyiptom országában; ha kiáltani fognak az Örökkévalóhoz elnyomók miatt, akkor küld nekik segítőt és védőt, hogy megmentse őket. 21. És megismerteti magát az Örökkévaló Egyiptommal, és megismerik az egyiptomiak az Örökkévalót ama napon és szolgálják vágóáldozattal és lisztáldozattal, és fogadást tesznek az Örökkévalónak és megfizetik. 22. És sújtja az Örökkévaló Egyiptomot, sújtva és gyógyítva, és megtérnek az Örökkévalóhoz, enged fohászuknak és meggyógyítja őket. 23. Azon a napon országút lesz Egyiptomból Assúrba és bemegy Assúr Egyiptomba, Egyiptom pedig Assúrba; és szolgál majd Egyiptom Assúrral együtt. 24. Azon a napon Izrael harmadik lesz Egyiptom és Assúr mellett, áldásul a földnek közepette, 25. amellyel megáldotta az Örökkévaló a seregek ura, mondván: áldva legyen népem Egyiptom és kezeim műve Assúr és birtokom Izrael!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 23., csütörtök

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 4.

Ezek közül az elgondolások közül egy sincs, amit az újszövetség kinyilatkoztatna vagy tanítana. Ezek az elképzelések és még sok ilyen más amit az emberek a saját képzelőerejükkel gondoltak ki, múlandóak és nem fognak megállni azon a napon. Férfiak és nők fognak döbbenten állni és én személyesen úgy gondolom, hogy több lesz a hívő keresztény mint a hitetlen, akiket sokkolni fog az Ítélet Napja.

Nem kell félelemmel járulnunk az Ítélet Napjához. Bizalommal tegyük ezt:

„Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.” (1.János 4:17)

Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ha Istenben maradunk (mozgunk, élünk) a szeretetünk egyre inkább tökéletességben nő” (NLT fordítás alapján – a fordító megjegyzése). A kulcs, amely az önbizalmat adja az Ítélet Napján számunkra, az az Isten szeretete, amely teljessé (éretté) lett bennünk.

Ez az a pont, ahol néhányan a gyülekezetben akadoznak. Ők Isten szeretetét csak földi megvilágításban látják, nem pedig, mint örökkévalót. A szeretetnek és jóságnak van egy olyan értelmezése, amelyet mind a társadalomban, mind sokan a gyülekezetben tisztelnek, de ezek mind emberi mértékkel vannak meghatározva. Ezek az elképzelések tulajdonképpen Isten szeretetével ellentétesek. Hadd mutassam ezt be néhány egyszerű példával.

„Annyira szeretjük egymást, hogy azt tervezzük, összeházasodunk.” Ezt gyakran mondják azok, akik házasságon kívüli szexuális életet élnek. Ez akkor is bűn, ha megházasodnak, de gyakran voltam tanúja azoknak, akik habár tettek efféle kijelentéseket, mégsem házasodtak meg. Elfelejtették ezeket a világos, intő szavakat: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.” (Zsidó 13:4). Figyeld meg, hogy a Zsidó levél nem azt mondja, hogy „Azok a házasságtörők és paráznák, akik nem járnak gyülekezetbe”. Nem, ez mindenkire vonatkozik, aki ilyen életstílust követ.

„Tudom, hogy nem egészen ez az igazság, de ez közelebb hoz az egyezséghez és biztosíthatlak arról, hogy igazságos bánásmódban fognak részesülni.” Gyakran halljuk ezt üzletemberektől, akik biztosítani akarják az eladásukat és őszintén hiszik, hogy ez a vevő számára előnyös, csak éppen egy picit csavarniuk kell a tényeken, hogy előmozdítsák az üzletet. Ez nemcsak a hazugság bűne, de az üzlet majdnem, hogy minden esetben annak kedvez, aki a megállapodást akarja kötni. Ők a következő intést felejtik el:” …..És minden hazugoknak (azok, akik tudatosan adják át hazugságaikat szavaikkal vagy cselekedeteikkel), azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.”

„Az igazat mondtam róla.” Gyakran mondják ezt azok, akik valakiről negatív megvilágításban beszélnek (pletykálás vagy rágalmazás) munkatársakról, barátokról, főnökről stb. Tény, hogy lehet, hogy száz százalékig jogos amit mondasz, az örök normákhoz képest még sincs igazad. Ha emlékszel Khámra, Noé legkisebb fiára, ő, mikor meglátta apját részegen és meztelenül, jelentette testvéreinek. Apja iránt mutatott tiszteletlenségének eredményeképp átok szállt leszármazottaira, ami generációkon át tartott. Azok, akik pletykálnak és rágalmaznak, elfelejtik azt a hívőkre vonatkozó figyelmeztetést, amely ezt mondja:„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: íme a Bíró az ajtó előtt áll.” (Jakab 5:9)

A példák sora végtelen, de ami mindezekben a közös nevező, az, hogy ezek Isten örökkévaló akaratával ellentétesek. Az ijesztő tény az, hogy sokan azok közül akik így élnek és látszólag ilyesféle ártalmatlan kijelentéseket tesznek, talán gyülekezetbe járnak, nagyon kedvesek és mint mintapolgárokra néznek fel rájuk. De vajon ők hogyan felelnek meg az örökkévalóságnak?

János megadja a választ levelében:

„Aki ezt mondja: Ismerem őt, [felismer, elismer, megért, ismeretségben áll vele (Jézus Krisztussal)]és az ő parancsolatait (tanításait) nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az [evangélium] igazság[a].

Aki pedig megtartja (gondosan megőrzi) az ő beszédét,[akik bevésik elméjükbe tanait, akik teljességgel megjegyzik üzeneteit] abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk….”(1 János 2:4-5)

Fordította: Diana En Arnoud Jan

Ésaiás könyve 18.

1. Oh, csattogó szárnyak országa, mely Kús folyóin túl van; 2. mely követeket küld a tengeren, gyékény hajókon a víz színén! Menjetek, gyors követek, a termetes és fényes nemzethez, a néphez, mely félelmetes, amióta van, a pusztítás és eltiprás nemzetéhez, melynek országát folyók hasítják. 3. Mind a világ lakói és a földnek lakosai, amint zászlót emelnek a hegyeken, majd látjátok és amint fújják a harsonát, meghalljátok. 4. Mert így szólt az Örökkévaló hozzám: Hadd legyek nyugodt és hadd nézzem helyemen, mint a fényes forróság a napsugárban, mint harmatos felhő az aratás forróságában. 5. Mert aratás előtt, midőn vége van a virágzásnak és érő bogyóvá lesz a virág, levágja a gallyakat a kacorokkal és az indákat eltávolítja, lemetszi. 6.Ott hagyatnak egyaránt a hegyek madarának és a föld vadjának; nyaralni fog rajta a madár és mind a föld vadja rajta fog telelni. 7. Abban az időben ajándékot visznek az Örökkévalónak, a seregek urának, a termetes és fényes néptől, azon néptől, mely félelmetes, amióta van, a pusztítás és eltiprás nemzetétől, melynek országát folyók hasítják, az Örökkévaló a seregek ura nevének helyére, Ción hegyére.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 22., szerda

David Wilkerson - Reménység 1.

Sokat hallunk reményről-politikusoktól, számtalan könyvből és más médiumon keresztül, de mindezek nem nyújtanak maradandó üzenetet. Talán fellelkesedünk és bizalmunk feléled a hallottakra, még fel is frissítik lelkünket és egy időre reményt hoznak, de mivel alaptalan gyakorlat nélküli remény, hamarosan elhalványul. Az egész világ vágyódik egy maradandó reményre. Világszerte a sokaság szívből jövő kiáltása; “Valaki, valahol, legyen szíves és nyújtson valami reményt, valami maradandót.”

Vágyódunk arra, hogy valaki prédikáljon egy erőteljes, életet megváltozó üzenetet a reményről. Olyan üzenetet, mely felemel és kiemel minket félelmünkből és megpróbáltatásunkból, valami olyat mely egy szilárd és megváltoztathatatlan reményt alapoz meg bennünk.

Számtalan könyvet írtak melyben olvashatjuk, hogy egyesek képesek voltak tragédia és nehézségek ellenére is életben tartani reményüket. Ezek tanúvallomása bátorító és hitünket erősíti, de elhomályosulnak mikor saját életünkben megpróbáltatások szakadnak ránk. Saját szenvedésünk melyen átmegyünk, lerombolja azt az állhatatos, szívünkben fenntartott reményt. Miért?

A remény az nem egy érzés. Mond hányszor csalt meg egy valami jóra való várakozás? Hányszor lett összezúzva emberi reményed? Hányszor érezted magad, mint Pál Apostol, aki azt mondta, miután átélte a hurrikánt a tengeren, “...végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.” (Apcsel. 27,20)?

Pál azt mondja nekünk, hogy ennek a világnak nincs reménysége. Pál azt írta a Thesszalonikai gyülekezetnek: “Nem szeretnénk, testvéreink, ha...szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.” (2 Thessz. 4,13)

Ezzel szemben, nekünk mint Isten népének van reményünk, “...erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk lévő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya...” (Zsid.6,18-19) Ezáltal vagyunk búzdítva, “Kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik...”(6,11)

Ugyanígy, Pál imádkozik, “A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek által.” (Róm.15,13)
Pál szerint, mikor reménységről beszélünk a Szent Lélek munkálkodásának jelen kell lennie. Szóval miképpen leszünk megtelve reménységgel, amint azt Pál értünk való imádságban kéri? És hogyan örvendezzünk a reménységben? És hogyan leszünk teljes mértékben meggyőződve, hogy az a miénk?

Röviden, a reménységhez vezető út azzal kezdődik, hogy teljes meggyőződéssel rendben állunk Isten előtt. A remény magja megtérésünk idején van elvetve, természetesen, de kell, hogy a reménység növekedjen, érjen Jézussal járó életünkön keresztül.

Pál leírja számunkra az igazi reménységhez vezető utat. A Zsidókhoz írt levélben írja, hogy reménységünk olyan, mint egy “biztos és erős horgonya lelkünknek, mely behatol a kárpit mögé.” (Zsid.6,19)

Röviden; a reménység útja azzal kezdődik, hogy teljesen meg kell szilárdulnunk Istennel való helyzetünkben. Itt arról a meggyőződésről van szó, hogy békességben vagyunk Istennel. Pál megadja amiről itt szó van:

“Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm. 5,1)

Ahogy egy régi híres himnuszban énekeljük, “Reményem nem kevesebbre , mint Jézus vérén és igazságosságára épült.”

Igen, a béke az, hogy hiszek Isten ígéretében, mely szerint hitem által és Krisztus kiöntött vére által igazságosnak tart, annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes. Az Ő igazságossága rajtam van, nem azért mert jó vagyok, vagy mert jót tettem, hanem az Őbenne való hitem által.

A tény az, hogy nincs igazi béke, nincs igazi remény míg végül is ingadozás nélkül elfogadjuk Krisztust Isten ígéretén keresztül. És ez az elfogadás nem azon alapul amit képzelünk jóságunkról vagy bűnösségünkről, vagy amivel az ördög vádol tetteink miatt, csakis azon alapszik ahogyan Isten lát minket Krisztuson keresztül.

Ésaiás könyve 17.

1. Beszéd Damaszkusról. Íme Damaszkust megszüntetik, hogy város ne legyen, és lesz omladékká, rommá. 2. Elhagyatvák Aróér városai; nyájakéi lesznek, hevernek és nincs ki fölijeszti. 3. Megszűnik Efraimból az erősség és a királyság; Damaszkuszból és Arám maradékától: olyanok lesznek mint Izrael fiainak dicsősége, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura. 4. És lesz azon napon, lefogy Jákob dicsősége és húsának kövérsége lesoványodik. 5. És olyan lesz, mint mikor az arató begyűjti az álló gabonát és karjával learatja a kalászokat; és olyan lesz, mint aki kalászokat szed Refáim völgyében. 6. És marad benne böngészni való, mint mikor leverik az olajfát, két-három bogyó a felső gally csúcsán, négy-öt a gyümölcstermőnek ágain, úgymond az Örökkévaló, Izrael Istene. 7. Azon napon tekinteni fog az ember az ő alkotójához és szemei Izrael szentjére fognak nézni; 8. és nem tekint az oltárokra, kezei művére, s amit ujjai csináltak, azt nem nézi, sem az asérákat és naposzlopokat. 9. Azon napon olyanok lesznek erős városai, mint az erdőnek és facsúcsnak elhagyatottsága, amelyeket elhagytak volt Izrael fiai elől; és lesz pusztasággá. 10. Mert elfelejtetted üdvöd Istenét és menedéked sziklájáról nem emlékeztél meg; ezért ültetsz gyönyörűséges ültetvényeket ég idegenből való venyigével beoltod. 11. Amely napon elülteted, bekeríted és reggel felvirágoztatod csemetédet: eltűnt az aratás a gyötrelem és kínos fájdalom napján. 12. Oh sok nép zúgása, mint zúgnak a tengerek, úgy zúgnak, és nemzetek zajongása, mint a hatalmas vizek zajongása úgy zajonganak. 13. Nemzetek mint nagy vizek zajongása zajonganak: megdorgálja őt és messzire fut; űzetik mint a hegyek polyvája a szél elől, mint a porforgatag a vihar elől. 14. Estnek idején íme rémület, mielőtt reggel volna, nincs ő már: ez osztályrésze fosztogatóinknak és sorsa prédálóinknak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 21., kedd

Rövid részletek Németh Sándor 2017.02.18-ai prédikációjából

Hack Péter - Pál hajóútja a viharos tengeren

Pál hajóútja jelképezi, ahogyan a világ egyre nagyobb viharba kerül. A tengerek zúgása a Bibliában a népek nyugtalanságát jelképezi.

Pál fogolyként utazott a hajón, és keresztény társaival együtt is csak kisebbségben volt. Megmondta, hogy ne induljanak tovább, mert az utazás nagy kárral fog járni. A Pált Rómába kísérő százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint Isten emberének. A viharba került hajón fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, mert hetekig sem a napot, sem a csillagokat nem látták, és anélkül lehetetlen volt a tájékozódás. A hajón utazó 276 lélek azért menekült meg, mert a bajban Isten emberére hallgatott. Isten kijelentette Pálnak, hogy őmiatta a vele lévőket is megmenti.

„Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott.”

Az egyház az utolsó időkben megmutatja a megmenekülés útját. Jézus beszélt a tanítványoknak a jövőről, a kereszténység ugyanis jövő orientált. A tanítványok büszkén mutogatták Neki a Templomot, hiszen az valóban csodálatos épület volt, elképesztő építészeti remekmű. Jézus válasza az volt, hogy kő kövön nem fog itt maradni. Amit az ember hoz létre, az el fog tűnni.

A zsidóságban mindenki ismerte a próféciákat, várták a világkorszak végét. A tanítványok erővel és hatalommal érkező Messiást vártak. Amikor Jézus azt mondta, hogy kő kövön nem marad, akkor rögtön tudni akarták, mikor és hogyan fog a korszak véget érni, és mi lesz annak a jele. Jézus nem utasította el a kérdést.

Nagyon kell vigyázni, nehogy megbotránkozzunk, nehogy eláruljuk egymást. Legyünk ez ellen beoltva az Ige által. Azon botránkozik meg az ember, amit nem ért. Sokan nem értik, hogy miért töltünk olyan sok időt a gyülekezetben. Aki hosszú utazásra indul, az nem szokta memorizálni a térképet, hanem elviszi azt magával, és időnként ellenőrzi önmagát, hogy jó irányban halad-e. Aki nem jó irányban halad, az az elragadtatáskor az itt maradók közé kerülhet. Éljünk úgy, hogy az elragadtatáskor ott legyünk, ahol kell lennünk, és ne csak mi magunk, hanem a szeretteink is!

Az utolsó időkben „az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.” Pontosan ráillik ez a jellemzés a 21. századra. Tudomásul kell vennünk, hogy a világ nem a békesség felé halad.

A rendszerváltáskor mindenki arra gondolt, hogy jobb világ jön, sokan még a atomfegyverek leszerelésében is bíztak. Elindult viszont a globalizációs törekvés, ami azzal magyarázza az emberiség bajait, hogy a világ nagyon megosztottá, töredezetté vált. A globalizáció arról szól, hogy „romboljunk le bizonyos tradíciókat, amelyek az egységes világrend létrejöttét akadályozzák”. Ilyen akadályozó tényezők pl. a hagyományos család, a házasság, a nemzeti érdekek, és ilyen a Biblia is. Márpedig csak a Biblia ad garanciát az embernek a megmenekülésre.

Isten próféták által ad kijelentéseket. Jobb döntés Isten embereit követni, mint a szakembereket! Lehetsz te magad is olyan ember, aki által emberek menekülnek meg. Ehhez mindenképpen figyelni kell Istenre, mert az utolsó idők történéseit csak kijelentés által lehet átvészelni.

Az amerikai választások utáni események azt mutatják, hogy vesztettek ugyan a globalisták, de nem nyugodtak bele a vereségbe, hanem ellentámadásba lendültek. A világpolitikában szokásos türelmi időt, az első száz napot sem hagyták meg Trump elnöknek, máris keményen támadják.

„A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert.”

Ez az ige nemcsak a politikára igaz, hanem az élet más területeire is. Akit meggyűlöltetnek a hazudozók, rágalmazók, azt könnyebb félretenni. Korábban nem volt jellemző a politikában az a beszédmód, amit ma tapasztalunk. Ez már verbális lincselésnek nevezhető.

A globalizmus tételesen tagadja a bibliai értékeket. Az abortusz valójában népirtás. Nem lenne szükség a migránsokkal pótolni a munkaerőt, ha ezek a gyerekek megszülethettek volna. A volt homoszexuálisok között sokan tettek bizonyságot arról, hogy megtértek, és ma már boldog családban élnek. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a szexuális irányultság megváltoztathatatlan, sem pedig az, hogy örökletes. Nyíltan Biblia-ellenes megnyilvánulásokkal van ma tele a világ. Van, ahol már 70 nemi hovatartozás közül lehet választani. Márpedig ez nyilvánvaló lábbal tiprása annak a kijelentésnek, hogy Isten az embert férfiúvá és asszonnyá teremtette. Tart még viszont a kegyelem napja, lehet javítani. Ehhez hozzásegíthetjük az embereket, ha szóljuk nekik Isten beszédét, ami sokszor nem népszerű, mégis fel kell azt vállalnunk.

A Facebook tulajdonosa, Mark Zuckerberg „aggódik a globalizáció ügye miatt”. Nem jó, hogy így van, mert az ő kezében nagyon nagy hatalom van. Megteheti, hogy a közösségi médián csak a neki tetsző véleményeket engedi át. Tudjuk az Igéből, hogy a korszak végén a fenevadnak adatik hazugságot szóló száj. Ez a propagandát jelenti. Akkor nagyon nehéz lesz majd tájékozódni. A globalizáció hívei nem veszik tudomásul azt a bibliai kijelentést, hogy a nemzetek határait Isten jelölte ki, és Ő nemzeteket fog megítélni.

„Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.”

Aki tudja azt, hogy mi várható, az képes arra felkészülni, ha akar. Jó, hogy ma olyan országban élünk, ahol szabadon lehet hirdetni Isten Igéjét, de ne a jogszabályokban, ne a körülményekben bízzunk, hanem Jézus Krisztusban!

ELHANGZOTT IGÉK:
Apostolok cselekedetei 27:1-44
Máté evangéliuma 24:1-13
Timótheushoz írt II. levél 3:1-4
Példabeszédek könyve 26:28a
Rómaiakhoz írt levél 5:20-21
Korinthusiakhoz írt II. levél 4:14-18

2017. FEBRUÁR 19.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA

Hrabovszki György jegyzete

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 13.

"Ha a keresztények úgy félnének a világiasságtól, ahogy félnek a szentségtől, már az egész világ lángolna Krisztusért."
Anonimus

"Egy keresztény folytonos harca a világgal, a testtel, és az ördöggel van. Ezek az ő meg nem szűnő ellenségei. Ez a három fő ellenfél, akik ellen háborút kell viselnie. Ha e három fölött nem jut győzelemre, minden más győzelem haszontalan és hiábavaló. Ha angyali természettel bírna és nem lenne bukott teremtmény, nem lenne ilyen fontos a harc.... De ne engedjétek, hogy ezek a dolgok irányítsanak. Nagyobb az Aki veled van, mint mindazok akik ellened. Az örök szabadság vagy örök rabság a lehetőségek melyek előtted vannak. Válaszd a szabadságot és harcolj mindvégig."
Bishop J. C. Ryle

"Ha valaki elkövet egy bűnt egyszer és aztán még egyszer, úgy tűnik neki, hogy ez megengedett."
Mondás a Babiloni Talmudból

Szoktál beszélgetni magaddal az életről? Szoktad inteni, dorgálni, bátorítani magad, buzdító szavakat szólni magadhoz? Mikor az edzőteremben vagy, ösztönzöd magad? ("Gyerünk, még egy kicsit, megéri, ne legyél tunya") Vagy komoly beszélgetéseid vannak magaddal, mikor diétázol és azok a jaj de finom snack-ek hívnak két étkezés között? ("Ne add fel. Olyan jól érzed magad majd holnap ha a mérlegre állsz. És gondolj csak arra, hogy megint majdnem beleférsz a régi ruháidba. Hozz jó döntést. Légy büszke magadra. A gyomrod nem a te istened.")

Valami hasonlót kell tenned, mikor a bűnnel van dolgod. Legyen egy kijózanító, parancsoló beszélgetésed a lelkeddel, mikor a kísértés kopog az ajtódon. Mondd magadnak "Nem éri meg. Gondolj a bűnösség érzésére ami utána jön. Gyerünk! Te Isten gyermeke vagy, az Úr szolgája, egy drága Véren megvásárolt és megmosott győztes. Emlékezz amit Jézus tett érted és ne rúgd fel most az egészet. Állítsd le magad. Ne kövess el bűnt!"

Ilyen módon beszélni magadhoz, teljesen igei. (Nézd meg a 103-as zsoltár első 2 versét, például) ez működik. Idézd az Igét. Dorgáld meg az ellenséget. Valld meg a száddal, ki vagy valójában a kereszt által. A Szent Szellem benned él. Nem valami testközpontú rabszolga vagy, a kéjvágy és tisztátalanság foglya. Soha! Már meghaltál annak a szemétnek. Már Istenért élsz. Adj magadnak jó okokat, hogy miért ne bűnözz.

Kihasználhatod azokat az igazságokat is, amelyeket az előző 2 fejezetben tanultál. Frissítsd fel az elmédben őket. Emlékezz, hogy a bűn nem fog megelégíteni. Ehelyett több és rosszabb bűnökhöz vezet. Ahogy Thomas Brooks rámutatott: "Ha utat adsz a legkisebb bűnnek, az utat ad egy nagyobbnak."

A bűn szolgává tesz, lealacsonyít, megaláz és ellopja az örömödet és bizalmadat Istenben. Csak halált hoz és lehet, hogy Isten ítéletét is. Sérti Jézust a Megváltódat, nem beszélve rólad, a családodról, barátaidról, szégyent hoz az egyházra és a Megváltó nevére. Rengeteg ok van, hogy miért ne bűnözz. Carey Robertson pásztor szavaival: "Három dolgot tesz mindig a bűn: Tovább tart fogva mint amennyit maradni szándékoztál, messzebb visz mint ameddig mentél volna, és többe kerül mint amennyit fizetni akartál." A bűn annyira alattomos!

És mivel tudjuk, hogy naponta harcban állunk, fegyverkezzünk fel minden lehetséges eszközzel, ami segít alárendelni magunkat Istennek és mondjunk nemet a testnek, az ördögnek és a világnak!

Fordította: Korányi Tamás

Ésaiás könyve 16.

1. Küldjetek az ország uralkodójának járó bárányt Szélából a puszta felé Czión leányának hegyére. 2. És lesz, mint bujdosó madár, kiűzött fészek, úgy lesznek Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3. Szerezz tanácsot, tégy ítéletet, tedd olyanná mint éjjel árnyékodat délközben, rejtsd el az elszéledteket, a bujdosót el ne áruld. 4. Hadd tartózkodjanak benned száműzötteim, Móábéi, légy oltalmuk a pusztító ellen; mert vége lesz a nyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az eltiprók az országból. 5. És megszilárdul szeretet által a trón, és ül rajta hűségben, Dávid sátrában egy bíró, jogot kutató és igazságban jártas. 6. Hallottuk Móáb gőgjét, nagyon gőgös, gőgösségét meg gőgjét és dölyfösségét és alaptalan kérkedését. 7.Azért jajgat Móáb Móábért, mindnyája jajgat; Kír-Charészet aszú szőlői miatt nyögtök, végképp megtörve. 8. Mert Chesbón mezőségei elhervadtak; Szibma szőlőtője – a nemzetek urai leütötték venyigéit; Jáezérig értek, a pusztába tévedtek, indái terjeszkedtek, átmentek a tengeren. 9. Ezért siratom Jaezér sírásával Szibma szőlőtőjét, megáztatlak könnyemmel, Chesbón és Eleálé, mert szüretedre és aratásodra kurjantás esett. 10. Elvétetik öröm és ujjongás a termőföldről és a szőlőkben nem vigadnak és nem rivalognak; bort présházakban nem sajtol a sajtoló, a kurjantást megszüntettem. 11. Azért zúgnak beleim Móábért mint a hárfa, és belsőm Kír-Chéreszért. 12. És lesz, hogyha megjelenik, hogyha kifárad Móáb a magaslaton és bemegy a szentélyébe, hogy imádkozzék – mit sem tehet. 13. Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló Móábról régtől fogva; 14. most pedig szól az Örökkévaló, mondván: Három év múlva, mint a béres évei, megaláztatik Móáb dicsősége az egész nagy néptömeggel, és maradéka kevés, csekély lesz, nem sok.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 20., hétfő

Reinhard Bonnke - Szellemek megkülönböztetése 5.

A szellemek megítélése

Az Egyházat leginkább fenyegető sátáni erő a "démonok tanításaiban", azaz az ellenség által bedobott újításokban, új tanításokban rejlik. Ezek egyaránt származhatnak vallási, illetve világi körökből. Néha nagyon ravasz módon, féligazságokként vannak elrejtve látszólag szellemi, illetve istenfélelmet sugárzó kifejezések mögé. Néha egyenesen Igékbe vannak becsomagolva, amivel Sátán is próbálkozott Jézussal szemben a pusztában - sikertelenül. Egyesek olyan új kijelentéseket hangoztatnak, melyeket állítólag még maguk az apostolok sem értettek! A Szentírás sokat beszél hamis tanítókról, hamis prófétákról, hamis Krisztusokról, hamis pásztorokról, hamis atyafiakról, hamis vezetőkről, hitető csodákról, báránybőrbe bújt farkasokról - akik nemcsak kívülről akarnak beszivárogni, hanem a hívők között is támadnak ilyenek, akik „fonák beszédeket szólnak".

Ha valahol megosztások, netán egyházszakadások vannak; ha dédelgetett dogmáikat túlhangsúlyozó vezetők embereket gyűjtenek maguk köré; ha lényegtelen kérdések válnak lényegessé; ha valahol maroknyi csoportoknak szélkakasként viselkedő vezetői hatalmas léggömbökké fújnak fel apróságokat, vagy agyonhangsúlyozzák bagatell panaszaikat - a háttérben mindig Sátánt kell keresni! Ezeket a hibákat kihasználva, nyílt sebeket ejt Krisztus Testének oldalán, hogy azután terve szerint "elvérezzen rajtuk keresztül a bizonyságtétel" - ahogy Isten előre figyelmeztetett bennünket a Szentírásban. A szellemek megítélésének ajándéka nélkül az Egyház nem tudja kikerülni a megosztást, és egyre csak gyengül.

Ha nem vigyázunk, az Egyházon kívül kialakult tévelygések könnyen belopakodhatnak az Egyházba, mint ahogy ez nemegyszer meg is történt. Az ellenség intellektuális vonzást próbál gyakorolni az igazságot meg nem ismert hívők elméjére, akik kívülről keresni látszanak ugyan, belülről azonban elvetik az evangélium igazságát. A huszadik század igen emlékezetes módon hozta el az egyik legerőteljesebb Isten-ellenes mozgalom, a marxista kommunizmus bukását, mely jó háromnegyed évszázadon át frontális háborút viselt az Egyház ellen - míg mindenki számára egyértelműen ki nem derült, hogy merő gonoszság az egész. Isten emberei persze kezdettől tudták, hogy veszedelmes jelenségről van szó, őket azonban kigúnyolták, és „szélsőjobbosoknak" bélyegezték. Biztosak lehetünk benne, hogy ez hidrafejű, Isten-gyűlölő politikai szörnyeteg - a nácizmushoz hasonlóan - mindent el fog követni a túlélésért! Evilágias és istentelen eszmei áramlatok azonban a nyugati világ gondolkodásmódját sem hagyták érintetlenül. Sátán az ügynökeit a legnevezetesebb oktatási intézményekbe, sőt még a teológiai szemináriumokba is beültette. Nem-keresztény, sőt egyenesen keresztényellenes eszmék sorban zúzták széjjel a különböző nemzetek „szellemi gerincét" - kezdve saját hazámmal, Németországgal, ahol a Bibliában való kételkedés intellektuális kultusza már több mint kétszáz évvel ezelőtt, az úgynevezett Felvilágosodással elkezdődött - nyomában a forradalmak, zűrzavar és háborúk valóságos sorozatával.

Az eredmény minden tekintetben rémisztő. A bibliai erkölcsiség alapját teljesen szétzúzták. Belső világosság hiányában az egymást követő évtizedek a pogány, istentelen mentalitás egyre rosszabb hullámait hozzák elénk - nemzeti kormányzatok és ördög inspirálta egyének egyaránt az öncélú gonoszság, a perverz kéjvágyból fakadó pusztítás és gyilkolás borzalmas példáival szolgáltak. Rendületlenül kergetik az „új politikai kezdeményezések" lidércfényeit, mert nem veszik észre, hogy az egész világon tapasztalható felfordulás mögött az a "levegőbeli hatalmasság fejedelme" áll, aki „most az engedetlenség fiaiban munkálkodik". Az emberi viselkedésmódokat erkölcsi és szellemi tényezők határozzák meg. A hívőnek rendelkezésére áll az az eszköz, melynek se­gítségével kikerülhet ezeknek az igen népszerű, de rendkívül romboló hatású eszméknek az igézetéből - a szellemek megítélésének ajándékára gondolok. A világ az apostolok idejében is tele volt pogány gondolkodásmóddal. Mikor Pál „e világ bölcsességéről" beszél, elsősorban azokra a görög filozófusokra gondol, akik hat évszázad intenzív intellektuális tevékenysége ellenére sem találták meg Istent, és továbbra is pogányokként borultak le „az ismeretlen istennek" emelt oltár előtt. Hamis bölcsességük azonban (miként napjainkban is) a világ szemében oly nagy becsben állt, hogy az Egyházba beszivárogva a keresztény tantételeket is megrontotta. Sokan próbálták meg misztikus vagy filozofikus vallási elképzeléseiket a kereszténységgel ötvözni - egyesek nem sikertelenül! Pál magatartása ezzel szemben az volt, hogy jóllehet ismerte - és, ha kellett, idézni is tudta - ezeket, bátran hangoztatta a kereszténységgel való összeegyeztethetetlenségüket.

Az egyházi tanítás történelmének jelentős részét sajnálatos módon azok a próbálkozások alkotják, melyek a keresztény hitet a humanista világi filozófiákkal próbálták összeházasítani - ezek palettája Platóntól Berkeley-ig legkülönbözőbb agyszüleményeket és divatos eszméket magában foglalja. Az evangélium üzenetét folyamatosan nyesegették, csiszolgatták, gyömöszölték, hogy lehetőleg minden olyan kósza ötlethez hozzá lehessen igazítani, amit az ördög valaha emberi fejekbe becsempészett. Gyülekezetek ezreiből párolgott el a hit bizonyossága. Hasonlóan ahhoz, ahogy az ősi városok is az őket megelőző városok kőtörmelékére épültek, a modern kételkedés erődítményeit is a múlt kiselejtezett teóriái fölé húzták föl. Pál ezeket nevezi „veszedelmes eretnekségeknek". A Jelenések könyve tanúsága szerint János látott a "sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat". A hazugság „szentháromságáról" van itt szó. A Biblia figyelmeztetése értelmében nemcsak egynéhány egyháztag fog eltévelyedni az utolsó időkben, hanem teljes nemzetek - sőt az egész világ Armageddonra készül.

Ezért van szükség a szellemek megítélésének ajándékára. Hívőként azt tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb szinkronban maradnunk a világgal, egyre nehezebben tudunk „politikailag korrektek" lenni, mert a világ tévelyeg. A szellemek megítélésének ajándéka azonban át fog vezetni bennünket a veszedelmes aknamezőkön is. A Szent Szellem az igazság Szelleme, aki elvezet minket minden igazságra, amint Jézus megígérte. A hívők az igazság hordozói, az Egyház pedig az igazság oszlopa és erőssége.

„A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek (démonok) tanításaira figyelmezvén." (lTim 4,1) Legfőbb figyelmünket nem az asztaltáncoltató szellemekre, kísértetekre vagy állítólagos zöld démonokra kell fordítanunk, melyeket úgymond fel kell köhögnünk, hanem az Egyházat és az egész világot elárasztó tévelygésekre. A démonok kiűzésének fontos szerepe van Isten munkájában, a démonok tanításaival szemben azonban nem a démonok kiűzése, hanem az igazság Beszédének hirdetése a válasz.

Végezetül ne feledkezzünk el róla, hogy ez az ajándék is a Szent Szellem egy megnyilvánulása, aki úgy és akkor cselekszik, ahogy és amikor szükségesnek látja - ahogy ezt a bölcsesség beszéde, tudomány beszéde vagy a prófétálás ajándékainak esetén is láttuk. Hogyan működik ez a gyakorlatban? A többiekhez hasonlóan látomáson, álmon vagy éppen Isten Igéjén keresztül, sokszor spontán vagy éppen észrevétlen módon. A lényeg az, hogy a Szent Szellem valóban elvezet bennünket minden igazságra - nem azért, hogy intellektuálisan naggyá tegyen bennünket, hanem hogy megoltalmazza Isten népének szívét-lelkét. Ez többek között úgy is történhet, hogy „némelyiknek szellemek megítélésének ajándéka adatik".

Biblia Projekt: Bírák könyve

A videó jobb alsó sarkában a YouTube felirat mellett jobbra látsz egy "fogaskerekeket", kattints rá, és a 3. sorban láthatod a Felirat alpontot, arra is kattints és válaszd ki a magyart.


Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 7.

Akkor elevenek az Úrral való élményeink, ha a személyes, élő Istent szolgáljuk, ha hűségesek maradunk az írott Igéhez, az igazság végső forrásához, és ha megerősítjük a bibliai üzenetet:

„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is [az NRSV angol fordítás szerint ‘Tehát még teljesebben megerősíttetett a prófétai üzenet’], amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel a szívetekben." 2Pét 1, 16-19.

A hívők többsége világszerte nem ésszerű érvelés vagy intellektuális okfejtés hatására tér meg a bűneiből és fordul oda az Úr Jézus Krisztushoz. Magam évekig foglalkoztam zsidó apologetikával (vagyis azzal, hogy megválaszoljak a Jézussal szemben támasztott zsidó kifogásokra), órákig vitatkoztam és beszélgettem rabbikkal és a missziós tevékenység ellenzőivel, valamint megírtam az első zsidó apologetika kézikönyvet. Tehát hiszek abban, hogy az intellektust is Isten szolgálatába lehet állítani! Viszont tudom, hogy a Szent Szellem nyitja meg a szíveket és az elméket az evangélium igazsága számára, és a Szent Szellem jelenti ki a megváltó Jézust. Ez mindig is így volt az egyház történelme során.

1738. május 24-én minden tanulmánya és vallásos meggyőződése dacára John Wesley szívét „különös melegség járta át”, és csodálatos módon újjászületett. Augustinus megtérése hirtelen történt, amikor az Ige természetfeletti módon megelevenedett benne. Luther Mártont mély, személyes élménnyel párosított, az igazság hit általi igazolásáról való meggyőződés formálta a későbbi reformerré. Charles Finney drámai megtérésének és Szent Szellem-keresztségének története pedig már klasszikusnak számít a kereszténység irodalmában. Meglehetősen gyakori - és valójában az egész világon megszokott -, hogy a bűnösök meglátják Isten kegyelmének fényét, és még azelőtt megtérnek, hogy teljesen megértenék az evangélium üzenetét. A kedves olvasóval nem így történt?

Emlékezzünk vissza a megtérésünkre! Hát nem úgy volt, hogy még mielőtt megértettük volna az evangélium minden részletét, azt éreztük, hogy bűnösök vagyunk Isten előtt, és hogy valóban Jézus a Megváltó? Ez nem kivételes eset, hanem legtöbbször így történik. Még az olyan emberek számára is, mint Charles Spurgeon, aki az írásokon és klasszikus keresztény műveken nőtt fel, szükséges volt „a fény, hogy tovább tudjon haladni”. Ő akkor tért meg, amikor egy metodista pásztor egyszerű üzenetét hallotta: „Nézz fel Istenre, és térj meg” - azon a kis összejövetelen, ahová a tizenéves Spurgeon csupán egy hóvihar miatt tévedt be.

Ki felejthetné el Blaise Pascal életének fordulópontját, a „tűz éjszakáját”? Pascal, akit a föld egyik legzseniálisabb emberének tartanak, a tizenhetedik századi Franciaországban élt. Őt tekintik a számítógép feltalálójának (350 évvel ezelőtt!). Korábbi vallásos életét egy csodálatos találkozás változtatta meg. Élete utolsó percéig egy kis cédulát viselt a ruhájára tűzve, melyre ráírta ennek a különleges éjszakának a történetét: (1654. november 23.): „Körülbelül este fél tizenegytől egészen körülbelül fél egyig. TŰZ... Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak az Istene, nem pedig a filozófusoké és a tudósoké. Bizonyosság. Bizonyosság. Érzés. Öröm. Békesség. Jézus Krisztus Istene. Az én Istenem és a te Istened. ‘Istened az én Istenem’.;.’’ Nagyon találó, hogy írásainak újabban kiadott válogatása Tűzben égő elme címen jelent meg. Pascal egész lénye tűzben égett Istenért.

Kedves barátaim, nem fogok mentegetőzni azért, mert azt állítom, hogy a Biblia a dicsőséges élmények könyve, és ha követjük e könyv Istenét, mi is találkozhatunk vele. A régi zsidó rabbik az Énekek énekét allegorikusan Isten és Izrael közti szerelemként, az egyházatyák pedig Jézus és menyasszonya, az egyház közti kapcsolatként értelmezték. Mi is az Úrhoz, lelkünk szerelmeséhez kiáltunk: „Vonj engem teutánad, hadd fussunk!” (Én 1,4a). Ő pedig válaszul ezt mondja: „Fuss, én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!” (Én 8,14).

Ésaiás könyve 15.

1. Beszéd Móábról. Bizony éjjel pusztíttatott el Ár-Móáb, megsemmisült; bizony éjjel pusztítatott el Kír-Móáb, megsemmisült. 2. Fölment Bájit meg Díbón a magaslatokra sírásra; Nebó fölött és Médeba fölött jajgat Móáb, minden fején kopaszság, minden szakáll levágva. 3. Utcáin zsákot kötöttek föl, háztetőin és piacain mindnyája jajgat, sírásban folyik szét. 4. Kiáltott Chesbón és Eleálé, Jáhaczig hallatszott hangjuk; ezért felriadnak Móáb fegyveresei, lelke megremegett őbenne. 5. Szívem Móábért kiált, szökevényei egész Czóarig, Eglat-Selísíjáig; mert Lúchit hágóján sírással mennek fel, mert Chórónájim felé vészkiáltást keltenek. 6. Mert Nimrim vizei puszta helyekké lesznek; mert elszáradt a fű, eltűnt a pázsit, nincs zöld többé. 7. Ezért a vagyont, melyet szereztek, és tulajdonukat a fűzfák patakján viszik át. 8. Mert körülvette a kiáltás Móáb határát, egész Eglájimig a jajgatása; Beér-Élímig a jajgatása. 9. Mert Dímón vizei megteltek vérrel, mert Dímón ellen még többet hozok, Móáb menekült része ellen oroszlánt, meg a föld maradéka ellen.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 17., péntek

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 13.

Új és élő út

"Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit (a Szentek Szentjének fátyola), azaz az ő teste által." Zsidó levél 10:20.

Az Ószövetségben az embereknek Törvény alatt kellett élniük; ha bűnt követtek el, áldozatot kellett bemutatniuk azért, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Olyan sok törvény volt, hogy az emberek nem is tudták valamennyit megtartani. Jött a test cselekedetinek hosszú sora – az emberek próbálkoztak, és elbuktak; mivel bűnösnek érzeték magukat, még görcsösebben próbálkoztak, persze megint csak elbuktak és jött az áldozat bemutatása. Ez véget-nem-érő történet volt, ami teljesen elszívta az emberekből az életet.

A Törvény két kőtábla képében érkezett meg az emberekhez, amelyeket Isten Mózesnek adott. Az emberek szíve is ilyen kőkeménnyé vált, ahogy elkeseredetten próbálkoztak jót tenni.
A Törvényt, a „halál szolgálatát” felváltotta a „Szellem szolgálata”, ami új, élő utat nyitott az emberek számára.

Törvény vagy Szellem?

"Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata (a Törvény szolgálata) dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata [szellemi szolgálat, amelynek célja, hogy a Szent Szellem vegyen uralmat az ember élete felett]?" II Korinthus 3:7-8.

A Törvény alatt való élet sokkal inkább a halált szolgálja, mint az életet. Az én értelmezésem szerint a „Törvény alatt való élet” azt jelenti, hogy mindent tökéletesen kell tennem, különben Isten büntetésével kell szembenéznem. Törvények, szabályok irányítanak, amelyekből hiányzik a szabadság. Éveken át éltem Törvény alatt, ami elrabolta a békémet és örömömet. Éltem ugyan, de ez az élet halállal volt teli.

Halál alatt itt különböző megpróbáltatásokat, szenvedést értek. A törvény alatt való élet az embereket megkeményíti, feszültté teszi. Gyakorlatilag fogalmuk sincs a kegyelemről; sem az Istentől jövő kegyelmet nem tudják elfogadni, sem ők nem tudják ezt átadni másoknak.

Miközben próbáltam szeretetben járni, rájöttem, hogy abszolút hiányzott belőlem a kegyelem érzése. Aztán Isten megtanított arra, hogy nem adhatok tovább olyan dolgot, ami nekem sincs. Nem tapasztaltam meg az Ő kegyelmét akkor, amikor hibáztam, így én sem tudtam kegyelmet gyakorolni másokkal szemben. Próbáltam betartani a törvényeket és előírásokat; azokat, amelyeket én is úgy kaptam, amelyeket az Egyház tanított és azt a több ezret, amellyel a sátán bombázta az agyamat. Semmi közük nem volt a Szentíráshoz, olyan dolgok voltak, amelyek éltették a bűntudat érzését bennem.

Isten tíz parancsolatot adott Mózesnek. Olvastam valahol, hogy Jézus idejére ezt a számot a vallási vezetők körülbelül 2200-ra duzzasztották. Ezeket kellett volna az embereknek betartani. Persze nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez valóban 2200 volt-e, a lényeg az, hogy sokkal több volt, mint amit egy ember befogadni képes.

Vannak emberek, akik jobban hajlanak a törvény felé, mint mások. Emberi természetünknél fogva mindig törekszünk a tökéletességre, a törvények betartására. De azt se felejtsük el, ahol törvények vannak, ott halál van.

Jézus azt mondta, hogy azért jött, hogy életet adjon. (János 10:10). Ez az új szolgálat azt jelentette, hogy az emberek többé nem Törvény alatt vannak, hanem Isten Szelleme irányítja életüket. Ez egy teljesen új életszemlélet volt. Benne volt a kegyelem a hibáinkért, benne volt a bűnbocsánat, és az áldozatot felváltotta a Jézus Krisztusban való hit.

Ez már majdnem túl jó is volt ahhoz, hogy igaz legyen. Nagyon egyszerű volt, sok ember számára túlságosan egyszerűnek is tűnt. Egész egyszerűen nem hitték el. Továbbra is a cselekedeteikkel és jóságukkal akarták Isten elbűvölni. A Biblia azt mondja, hogy nem a cselekedetekből igazulunk meg, hanem hit által. (Efezus 2:8-9). Bármilyen egyéb próbálkozás csak okoskodáshoz, önigazultsághoz vezet, ami csak frusztrálja és megviseli az embert.

Fordította: Berényi Irén

Ésaiás könyve 14:24-32.

24. Megesküdött az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Bizony amint gondoltam, úgy lett, amint határoztam az áll meg: 25. hogy megtöröm Assúrt országomban és hegyeimen letiprom, hogy távozzék ő róluk az igája és terhe válláról távozzék. 26. Ez a határozat, mely határozva van az egész földre és ez a kéz, mely ki van nyújtva mind a nemzetekre. 27. Mert az Örökkévaló, a seregek ura határozott, ki bontaná meg? Az ő keze, mely ki van nyújtva, ki utasítaná vissza?

28. Ácház király halálának évében volt ez a beszéd. 29. Ne örülj, te egész Peléset, hogy eltöretett megverődnek vesszeje; mert kígyó gyökeréből baziliszkus jő ki, és gyümölcse repülő sárkány. 30. Legelnek majd a szegények elsőszülöttjei, és a szűkölködők biztosságban heverésznek; és kiölöm éhséggel gyökeredet és maradékodat megöli. 31. Jajgass kapu, kiálts város, csüggedj el, egész Peléset; mert északról füst jő, nincs különmaradó az ő gyülekezeteiben. 32. És mit feleljenek a nemzetek követeinek? Hogy az Örökkévaló megalapította, Cziónt és benne menedéket találnak népének szegényei!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2017. február 16., csütörtök

David Wilkerson - Az Örökkévaló dicsőségének mértéke 4.

Figyelj oda - el lehet veszíteni a dicsőséget, amit Jézus ígér

Ha a nemtörődömség országában vesztegetjük időnket, sosem engedve meg a Szent Szellemnek, hogy uralkodjon rajtunk és megtisztítson bennünket, akkor elszalasztjuk azt, amit Isten adni akar nekünk. " Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van" (Márk 4, 25).

Talán emlékszel a talentumok példázatára, amelyben a rest szolga egy talentumot kapott, amelyet elásott. Ez a szolga elégedett volt addigi helyzetével. Nem mért nagyobb mértékkel, azon felül amije volt. Hogyan reagált a mestere? Elvette a szolga talentumát, és másik szolgának adta, akinek már tíz volt.

Illusztrálva láthatjuk ezt a restséget Izrael történelmében. Az Izraeliták bírták Isten jelenlétét egy időben, de az évek során megengedték a bálványimádás és a testi vágy befolyását, amely teljesen elzüllesztette őket. Végül elvesztették szívük odaadását Isten dolgai iránt. Továbbra is jártak Isten házába, de csak hagyományból és testi félelemből.

Isten azt mondta Izraelnek, " Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, ... és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!" (Jeremiás 7, 12) A zsoltáros tanúsítja, " És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között" (Zsoltárok 78, 60) . " És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által" (1 Sámuel 3, 21).

Siló volt Isten háza. Sámuel próféta a tiszta igét prédikálta ott, és Isten Szelleme hatalmas módon volt jelen. Az idők során azonban Siló elzüllött Éli főpap és erkölcstelen fiai idejében. Most Isten újra megjelent Silóban, égve a vágytól, hogy újraépítse házát, és bűnbánatba vigye az istentelen papságot.

De Éli és fiai restek maradtak. Éli kövér és lusta lett, kényelemben élt, míg fiai továbbra is kigúnyolták Istent annak ellenére, hogy az Ő házában szolgáltak. Végül Isten azt mondta, "Nem fogom dicsőségemnek megengedni, hogy olyan helyen időzzön, ahol a romlottság van jelen."

Így az Úr elhagyta Silót. Kivonta dicsőségét Izraelből, és szellemi nyomor következett a nemzetre. Először a frigyládát lopták el. Aztán Éli esett el saját súlya miatt, és nyakát törte . Végül a főpap menye fiút szült akit Ikábódnak nevezett el, ami azt jelenti "Oda van Izráel dicsősége" (1 Sámuel 4, 21).

Ha azt gondolod, hogy ez szigorúan csak Ószövetségi ítélet, amely restség és romlottság miatt következett be, akkor olvasd el Istennek az Újszövetség gyülekezeteinek szóló figyelmeztetéseit a Jelenések könyvében:

Az Efézusi gyülekezetnek: "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz" (Jelenések 2, 4-5).

Az Pergámumbeli gyülekezetnek: "Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök. Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával" (Jelenések 2, 15-16).

Az Laodiczeabeli gyülekezetnek: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" (Jelenések 3, 15-17)

Mindegyik esetben Isten szó szerinti "vagy másféle" figyelmeztetést ad egyházának. Miért? Tiszta, makulátlan menyasszonyt készít el fia számára. Felébreszti az alvó szüzeket, Szelleme kiált hozzájuk, "Íme, jön a vőlegény. Készüljetek a találkozásra vele."

Napjainkban az erkölcstelenségnek és a szent dolgok kigúnyolásának a szelleme jön ki még mindig sok szószékből. Ám Isten tiszta beszéde is kijön, épp úgy mint Sámuel idejében. Az Úr figyelmeztet, "Ha makacsul ragaszkodsz bűneidhez, még azt is elveszem, amiről úgy gondolod, hogy a tiéd. Eltávozik jelenlétem az életedből, a gyülekezetedből, épp úgy, ahogy Silóban történt."

Ez történt sok gyülekezettel világszerte. Az a dicsőség, amelyet ezek a gyülekezetek valamikor élveztek, teljesen eltűnt - mert elutasították, hogy bármit is kimérjenek az Úr számára.

Hasonlóképpen, ha visszautasítod, hogy mozgósítsd magadat az Úr keresésére teljes szívvel - ha még mindig időd, imaéleted, engedelmességed csak kis mennyiségét méred ki Neki - meggyőződésed és ismereted el fog tűnni.

A kérdésem hozzád - nem érkezik válasz az imáidra, mert túl keveset adtál magadból Istennek? Ő nem akarja megvonni jelenlétét tőled. Ellenkezőleg, el akar halmozni áldásainak hatalmas mértékével. Éppen most, készen áll arra, hogy felkeltsen restségedből és szunnyadásodból - hogy közel vonhasson magához, és betölthessen dicsőségével.

Nem érdekes mennyire vékonyodott el a benned lévő láng. Csak kiálts hozzá, "Óh, Jézus - nem akarom elszalasztani azt, amit tenni akarsz." Ő hűséges, hogy hozzád jöjjön - és még többet fog adni. Így hát mérj ki neki nagyobb mértéket önmagadból - és mindenhol meg fogod látni az Ő jelenlétének, dicsőségének és irántad való szeretetének a bizonyítékát.

Ésaiás könyve 14:1-23.

1. Mert irgalmazni fog az Örökkévaló Jákobnak és újra választja Izraelt, s elhelyezi őket földjükön; csatlakozik hozzájuk a jövevény és hozzászegődnek Jákob házához. 2. Veszik népek őket és elviszik helyükre, és birtokába veszi azokat Izrael háza az Örökkévaló földjén szolgákul és szolgálókul; foglyul ejtik foglyul ejtőiket és uralkodnak zsarnokaikon. 3. És lesz azon napon, hogy nyugalmat ad neked az Örökkévaló gyötrelmedtől és háborgásodtól és a kemény szolgálattól, mellyel szolgálnod kellett. 4. akkor elmondod ezt a példázatot Bábel királyáról és szólsz: Mint szűnt meg a zsarnok, megszűnt a kényuralom! 5. Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját, az uralkodók vesszejét. 6. Aki népeket vert dühvel, szüntelen való veréssel, aki nemzeteket leigázott haraggal, üldöztetik szakadatlanul. 7. Megnyugodott, megpihent az egész föld, ujjongásra fakadtak. 8. A ciprusok is örültek rajtad, a Libanon cédrusai: amióta fekszel, nem, jő fel ellenünk, aki levágna. 9. Az alvilág alulról háborgott miattad, a te jöttöd elejébe; fölkeltette miattad az árnyakat, a föld hatalmasait, fölállította trónjaikról mind a nemzetek királyait. 10. Mindnyájan megszólalnak és mondják neked: Te is elgyengültél mint mi, hozzánk lettél hasonlóvá! 11. Az alvilágba szállíttatott le fenséged, lantjaid zúgása; alád terítettek férget, takaród pedig kukac. 12. Mint hullottál le az égről, fényes csillag, hajnal fia, levágattál a földre, ki népek fölött sorsot vetettél! 13. Te pedig azt mondtad szívedben: az égbe megyek föl, Isten csillagain fölül emelem trónomat, és ott ülök a találkozás hegyén, az észak hátulján; 14. fölmegyek a felhő magaslataira, egyenlővé leszek a legfelsőbbel! 15. Ámde az alvilágba szállítanak le a gödör hátuljába! 16. Akik látnak, rád tekintenek, oda, figyelnek rád: Ez-e a férfi, ki megreszketteti a földet, megrendíti a királyságokat? 17. Pusztává tette a világot és lerombolta városait, foglyait nem bocsátotta haza. 18. Mind a nemzetek királyai, valamennyien feküsznek dicsőségben, ki-ki a házában. 19. Te pedig kivettettél sírodból mint megutált gally, takarva megöltekkel, a kardtól leszúrtakkal, akik leszállnak a gödör köveihez, mint eltiprott dög. 20. Nem egyesülsz velük temetésben, mert országodat megrontottad, népedet megölted; nem neveztetik soha a gonosztevők magzatja. 21. Készítsetek fiai számára, vágóhelyet, atyáik bűne miatt, hogy föl ne keljenek és elfoglalják a földet, hogy megteljék a világ színe városokkal. 22. Fölkelek ellenük, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura, és kiirtom Bábelnek nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát, úgymond az Örökkévaló. 23. És teszem őt sündisznó birtokává és vizek posványaivá; és elsöpröm a megsemmisítés söprőjével, úgymond az Örökkévaló a seregek ura.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)