2012. március 31., szombat

Bizonyság - Laci

19 éves koromban mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani.

Kronológikus Biblia olvasás 97. nap

Ruth 1-4. fejezet

Ruff Tibor - Egyház és korszellem 4.

Az elsõ példázat: veszekedõ és hûséges szolgák

Mint már a fentiekben láttuk, Jézus az úgynevezett „eszkatológiai beszédében” (Mt 24–25. fejezet) is részletes képet ad az Egyház végidõkbeli sorsáról. Ennek során három példázatot is elmond, amelyek kifejezetten erre az idõszakra vonatkoznak: „a gonosz és a hûséges szolga”, „a tíz szûz” és „a talentumok” példázatát. Lássuk most a szolgák példázatát (Mt 24:45–51)!

A hasonlatban szereplõ két szolga közül az egyiknek a problémája abból fakadt, hogy úgy gondolkozott: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt.” Mielõtt megnéznénk, mi is következett ebbõl a gondolkodásmódból, elõször is tudatosítsuk azt, hogy a probléma gyökere a megfelelõ prófétai látás hiánya volt. Ez a szolga azt hiszi, hogy a Messiás eljövetele még nem idõszerû – vagy legalábbis, ha nem is így gondolja, de nem él igazán elevenen benne, hogy Jézus Krisztus visszatérése küszöbön áll, bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

És ebbõl fakad szellemi-erkölcsi életének fellazulása: tobzódik, élvezeteinek él, s közben szolgatársait is verni kezdi. Mint ahogy láttuk tehát, hogy a prófétai látás megõrzéséhez, Jézus közeli visszajövetelének a tudatához a Szent Szellemmel való betöltekezés és a Szellem által ki- jelentett Ige „szemkenõcsére” van szükségünk, arra is figyelnünk kell, hogy a világ vonzásának ellenálljunk ebben a kábító korszakban. A laodikeiai kor egyik fõ jellemzõje, hogy a világ szeretete sok keresztényt megkísért, megragad: „Az utolsó nagy korszak a laodiceai gyülekezet korszaka. (…) Ezt lehet úgy értelmezni, hogy olyan a laodiceai egyház, ahol a nép véleménye, szokása dönt, és nem az Isten Igéje. Nem Jézus Krisztus a fej, hanem az emberek. Ez az úgynevezett langyos korszak. Ebben a korszakban van most az egyház. (…) Olyan állapot ez, amelyben az Egyház összeolvad a világgal, és ennek következtében a hívõk szellemi és erkölcsi élete megromlik. Szekularizálódott Egyház jött létre, ezért ma az evangelizálás nemcsak a világ felé, hanem a vallásos emberek felé is történik. (…) Azokból a keresztényekbõl hozza létre Isten a gyõztes Egyházat, akik elfogadják az újjászületést, az Isten Igéjének való engedelmességet, a Szentlélekkel való betöltekezést és kenetet. Tehát nem a laodiceai gyülekezetet fogja az Úr elragadni, hanem azokat, akiket a langymeleg, önhitt és öncsaló keresztények közül kiválaszt, és akik elfogadják Õt személyes döntésük alapján. A mostani korszakban fontos az Úrral való személyes közösség. A 20. vers is errõl szól: »vele vacsorálok, és õ énvelem«. Ha nem is tudatosan, de az emberek érzik, hogy az Úr üzenete most a személyes közösség létrehozása az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Csak így lehet legyõzni Laodicea ártalmait.” (Németh Sándor: Eszkatológia. Ideiglenes jegyzet, Szent Pál Akadémia)

A szekularizáció, a világ szeretete összeegyeztethetetlen Isten szeretetével, a kettõ kizárja egymást: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete” – írja János apostol, a „szeretet apostola” (1Jn 2:15). Jakab, Jézus testvére pedig így fogalmaz: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: »Féltékenyen szeret« a Szellem, amely bennünk lakik?” (Jak 4:4–5)

A világ szeretetével együtt jár a testi életvezetés, a kívánságoknak élés, amelynek lényegét a legplasztikusabban Pál ragadja meg, amikor az Egyház utolsó idõszakáról és a szekularizálódó keresztényekrõl ír: „…inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretõi, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Tim 3:4–5)

Az ilyen hívõ tehát, amikor döntés elé kerül, hogy egy helyzetben a kívánságát elégítse-e ki (gyönyör), vagy Istennek engedelmeskedjék, a kívánsága kielégítése (a gyönyör) mellett dönt. De emellett az elbukó szolgára az is jellemzõ, hogy testvéreit, szolgatársait szidalmazza, rágalmazza, nyelvével, cselekedeteivel „veri”, és testvéri kapcsolatai – saját hibájából – megromlanak; szolgálatát pedig elhanyagolja, nem teljesíti.

Ezzel szemben a Jézus példázatában szereplõ másik szolga – azaz hívõ –, tudva és nem felejtve, hogy urának hazaérkezése a küszöbön áll, azon igyekszik, hogy az Úr háza népének ételeket készítsen és szolgáljon fel „a maga idejében” – vagyis reggel, délben és este, illetve amikor ez szükséges. Ez pedig az Egyházban való szolgálatra utal, amely nemcsak egyesek, hanem minden hívõ része, hiszen mindenkinek szánt Isten valamilyen szolgálatot az Egyházban vagy a világ evangelizálásában.

Az önzetlenül végzett szolgálat központi jelentõségét ebben a korszakban különösen kihangsúlyozza majd a harmadik példázat, a „talentumok példázata”.

2012. március 30., péntek

Kronológikus Biblia olvasás 96. nap

Bírák 19-21. fejezet

Kronológikus Biblia olvasás 95. nap

Bírák 16-18. fejezet

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 19.

Menjünk újra vissza a magyarázó fordítás 1 Korinthus 3,16-hoz: „Ő otthon van bennetek.” Ez azt jelenti, hogy Isten valósággal otthonná teszi a mi testün­ket. Nagyon kevés ember van barátaim, aki tudja, hogy Isten benne lakik. Na­gyon kevesen vagyunk tudatában annak, hogy Isten él a mi testünkben. Mire gondolok? Ha baj van, azonnal készek vagyunk ezt mondani: „Nem tudom megtenni.” Miért? Mert magunkban bízunk, és tudjuk, hogy valóban nem tud­juk megtenni. De ha tudatosítjuk azt, hogy Ő bennünk van és bármit megtehet, abbahagyjuk a hitetlenség megvallását, és elkezdjük azt mondani: „Meg tudom tenni, mert Őbenne bízom.” Azt mondjuk: „Nagyobb az, Aki bennem van, mint aki e világban van.” Nem érdekel, mivel állok szemben. Lehet hogy lehe­tetlenséggel, de mégis azt mondom: „Ő ezen is átvisz engem, sikeressé tesz, mert Aki nagyobb mindenkinél, az bennem lakozik.” Ez a hit beszéde. Ez fog­ja arra ösztönözni Istent, hogy munkálkodjon érted.

Nagyon szomorú, hogy Ő ott van, de az emberek figyelmen kívül hagyják. Ta­lán azt gondolják, hogy Isten jön és teljesen átvesz minden hatalmat, „nagyfő­nök” lesz anélkül, hogy tennénk ezért valamit. De ez nem fog megtörténni. A Szent Szellem „úriember”. Ő nem költözik úgy beléd, hogy azonnal minden fölött átvegye az uralmat és teljesen a maga szájíze szerint irányítson mindent. Nem találsz olyan igét, amely ezt alátámasztaná. Az ördög, a démonok, a go­nosz szellemek azok, akik kényszerítik az embereket, hogy olyasmit tegyenek, amit nem akarnak, és beleerőszakolják őket bizonyos dolgokba, de a Szent Szellem mindig vezet, ösztönöz, ihlet, vagy ad egy finom lökést, ahogy ezt a Bibliából is látod. A démonok, a gonosz szellemek viszont erőszakoskodnak és uralkodnak rajtad. Néhányan azt mondják: „Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?” Nem is fogja megtenni, amíg nem helyezed őt oda, ahol tehet valamit. A Szent Szellemet azért kaptad, hogy segítsen, nem azért, hogy helyetted dolgoz­zon. Ő bennünk van: Isten van bennünk; Ő a segítségünk. A Zsidó 13,5-6-ban Pál így ír: „...mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondhatjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat énnékem?”

A magyarázó fordításban az Efézus 3,16-17 így olvasható: „Adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelle­me által (a Szent Szellem által) a belső emberben, aki benn lakik a te legmé­lyebb bensődben és személyiségedben.” Tetszik ez neked? „...lakozzék [tele­pedjék le, készítsen állandó otthont] a Krisztus a hit által a ti szívetekben.” Hogyan teszi Ő ezt? A te hited által. Nekem tetszik! Valóságosan lakozik, letelepszik, tartózkodik, tartós otthont készít a szívekben, hogy a szeretetben meg­gyökerezzünk és alapot vehessünk. Figyeljétek meg, hogy olyanoknak írt Pál, akik már újjászülettek, betöltekeztek Szent Szellemmel és azt mondja: „...la­kozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben”, azaz Krisztus telepedjen ott le, és tartósan megmaradjon ott. Tehát ez az, amit Ő tenni akar, és amit az embe­rek nem engednek meg Neki. Pontosan ez az, ahol elbukunk.

2012. március 29., csütörtök

Kronológikus Biblia olvasás 94. nap

Bírák 13-15. fejezet

Ruff Tibor - Egyház és korszellem 3.

Az elsõ tanács: tûzben tisztított arany

Elõször is: vegyünk tõle tûzben megtisztított aranyat! A tûzben megtisztított arany a Bibliában a Szent Szellemben megtisztított hitet jelenti, valamint – Péter 1. levelében – a megpróbáltatásokban edzett hitet is. Ha ugyanis az ember rádöbben arra, hogy az anyagi jólét és az ismeret még nem teszi teljes értékû kereszténnyé, és szembesül azzal, hogy a prófétákhoz, Pálhoz, az apostolokhoz képest még milyen alacsony szinten áll erõben éppúgy, mint odaszántságban, áldozatkészségben és szeretetben; és ha rájön, hogy e mostani kor embereként hozzájuk képest valóban szellemileg „nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és meztelen” – akkor arra is rádöbben, hogy a maga erejébõl sohasem lesz képes felzárkózni arra a szintre, ahol a hitnek ezek a hõsei éltek. Ez a felismerés azonban az embert „a Szellem koldusává” teszi: ráébred, hogy a Szent Szellemmel való teljes betöltekezés nélkül, a Szellem vezetése nélkül nem lehet szellemileg épségben túlélni a mai kort. A saját erõnk annyira nem elegendõ ehhez, hogy teljesen függésbe kell kerülnünk a Szent Szellemtõl, és szinte minden azon múlik, be tudunk-e újra meg újra teljesedni Vele, hiszen még helyesen értelmezni és megtartani az Igét is csak általa tudjuk. És „boldogok a Szellem koldusai, mert övék a mennyek királysága” (Mt 5:3). Így vehetünk tûzben megpróbált aranyat.

A Szent Szellemmel való igazi és teljes beteljesedés annyira fontos üzenet az utolsó idõk Egyházának, hogy nem lehet túlhangsúlyozni, bár sok hívõ azt hiszi, már mindent tud errõl, holott még csak „bokáig érõ vízben” tocsog. Jézus is szól errõl eszkatológiai beszédében, a tíz szûz példázatában (Mt 25:1–13), amely – a szövegösszefüggés alapján – szintén egyértelmûen errõl a korszakról szól. Erre késõbb részletesen kitérek majd.

A második tanács: fehér ruha

Jézus laodikeiaiaknak adott második tanácsa szerint ebben a korszakban a hívõknek nagy gondot kell arra fordítaniuk, hogy fehér ruhákat vegyenek Tõle, és ne látsszon ki a meztelenségük szégyene. A Jelenések könyve egyértelmûen megadja ennek a szimbólumnak a jelentését: „a fehér lenvászon a szentek igazságos cselekedetei” . (Jel 19:8) A görög dikaiómata pontosabban törvényes, jogszerû tetteket jelent. Itt is megerõsíti tehát Jézus, hogy különösen ügyelnünk kell ebben az idõben a korrekt, törvényes magatartásra magánjellegû, egyházi, üzleti és egyéb kapcsolatainkban egyaránt, mivel a korszakra a törvénytelenség, az inkorrektség eláradása a jellemzõ, különösen a világban – de ez az Egyházra is nyomást gyakorol, ott is megjelenik.

A harmadik tanács: szemkenõcs

Jézus harmadik tanácsa szerint pedig a szellemi vakság ellen „szemkenõcsöt” kell használnunk. A „kenet” a Szentírásban szintén a Szent Szellem szimbóluma, itt azonban a látásunkkal van kapcsolatba hozva, ez tehát különösen a kijelentés (kinyilatkoztatás, apokalüpszisz) szellemét, szellemi ajándékait jelenti. Ebben a korszakban, amikor a világ a legnagyobb sötétségbe merül, kiemelten fontos az eligazodáshoz a Szent Szellem kijelentése által megelevenített Ige keresése, befogadása, megtartása, mivel a látást akarja ellopni a Sátán, tudva, hogy „mennyei látás nélkül a nép elvadul” (Péld 29:18).

Jézus ezután megerõsíti még, hogy visszaérkezése küszöbön áll, majd a többi korszak gyõzteseihez képest is kiemelkedõen nagy jutalmat: a saját trónszékébe való beülést és uralkodást ígér a gyõzteseknek – s ezzel véget is érnek a laodikeiai gyülekezetnek adott tanácsok.

Jézus azonban máshol is beszél az Egyház utolsó korszakáról.

2012. március 28., szerda

TobyMac - Dubbed & Freq'd: A Remix Project (2012)


01. Made To Love (Telemitry Remix)
02. No Ordinary Love (G - Man Remix)
03. Showstopper (Capital Kings Remix)
04. City On Our Knees (Golden Snax Remix)
05. Tonight (Capital Kings Remix)
06. Hold On (Telemitry Remix)
07. Get Back Up (Broke Remix)
08. Boomin' (UTB Remix) [Feat. Shonlock]
09. Lose My Soul (Shoc Remix)
10. Captured (KP Remix)
11. Ignition (Hot Wired Remix)
12. Start Somewhere (X - Zach'd Remix)

Phillips, Craig & Dean - Breathe In (2012)


Tracklist:

01. Great And Glorious
02. Our God Is Here
03. Great I Am
04. When The Stars Burn Down (Blessing And Honor)
05. Speechless
06. Tell Your Heart To Beat Again
07. Great Great God
08. I Choose To Believe
09. These Bones
10. All Is Well

Kronológikus Biblia olvasás 93. nap

Bírák 10-12. fejezet

Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei 15.

A Sátán pontosan ezzel ellentétes módon működik. Bármit tesz is, az szennylerakódást és dugulást idéz elő. Ha találkozol egy nagyon vagyonos, gonosz emberrel, voltaképpen egy lerakódást látsz, amelyet a Sátán hozott létre, hogy megrekessze a pénzáram útját. "És Jézus körülnézett, és ezt mondta a tanítványainak: mekkora nehézségek árán lépnek be az Isten országába azok, akik gazdagok, és megtartják azt maguknak!˝ (Márk 10,23, a The Amplified Bible fordítása alapján). Ha valaki az egymillió dollárját a páncélszekrényben tartja, és sohasem költi el, annak sem ő, sem más nem fogja hasznát venni. Nagyon sok embernek fordíthatná a javára, de ő eltömítette a csatornát. Az ilyesfajta eljárásból csak egyvalaki húzhat hasznot: a Sátán, aki a gyűlölet, a félelem és a kapzsiság erőit használja arra, hogy lakat alatt tartsa az anyagi forrásokat. A Példabeszédek 1,19 szerint a kapzsiság elveszi gazdája életét. A Sátán megmutathatja neked, hogyan szerezhetsz pénzt. Arra azonban, hogy milyen módon tarthatod is meg, már nem képes megtanítani. Az önzés képtelen megőrizni azt, amit felépített,- az önzés mindig tönkreteszi azt, ami megvan.

Tegyük fel, hogy valaki elhatározza: megkíméli a bal karját, és csak a jobbat fogja használni. Évek múltán, amikor a jobb karja elfárad - így okoskodik emberünk -, cserélhet majd, és újra a balt veszi elő. De mi történik a bal kezével? Ez alatt az idő alatt elsorvad. Ez ugyan balga gondolat, de lényegét tekintve érvényes arra az emberre is, aki félretesz százezer dollárt attól való féltében, hogy egy napon nem marad pénze. Ha csak néhány dollárral gyakorlod ezt a fajta félelmet, akkor is éppoly vétkes vagy a felhalmozás bűnében, mint az, aki egymillió dollárt lakatol le. Ugyanúgy eltömődést, sátáni dugulást idézel elő. Akinek nincs semmije a másodkézből szerzett ingén kívül, az is éppolyan bűnös lehet a kapzsiságban, mint aki dollármilliókat halmozott fel valahol. Az egyik éppúgy csalás áldozata, mint a másik. A didergőnek egy
használt ing is kívánatos. Mint már korábban is hangsúlyoztam, a Biblia nem azt állítja, hogy a pénz minden gonoszság gyökere, hanem azt mondja, hogy a pénz szeretete az (1Tim6,10), ebben a bűnben pedig milliók élnek, akiknek egy garasuk sincs. Isten tizenöt centtel is nagyobb dolgokat vihet véghez - feltéve, hogy hitből adják -, mint a királyok az aranyhegyeikkel. Egy törékeny özvegyasszony bebizonyította ezt a két fillérjével (lásd Márk12,41-44)!

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 18.

21 évesen már pásztor voltam egy helyen, ahol néhány ember már 23 éve be volt töltve Szent Szellemmel. Volt egy oltáruk, amit nem újítottak fel, nem is festettek át ezalatt a 23 év alatt. Szerettem volna rendbe tetetni és átfestetni, de néhányan nem engedték. Egyikük azt mondta:

· Ha ránézel annak az oltárnak a végére, akkor láthatod a könnyeim nyomát ott, ahol 20 évvel ezelőtt megtértem.

· Nem az oltár mentett meg téged - válaszoltam -, a könnyeknek a világon semmi közük nincs a megtérésedhez. Ha könnyek mentenék meg az embere­ket, akkor már mindenki hívő lenne.

Azt válaszolta:

· Én ott kaptam meg a Szent Szellem-keresztséget. Isten ott találkozott velem, és mindig arra a helyre ülök imádkozni.

· Igen, és úgy dühbe jössz, mint az ördög, ha valaki a helyedre ül. Annyira feldühödsz, hogy nem is imádkozol. Inkább menj, ülj le és szállj magadba. Is­ten nincs odakötve az oltárpad végén ahhoz a kis helyhez.

Ha betöltekezel Szent Szellemmel, az több mint egy élmény. A Szent Szellem, ez az isteni személy azért jön, hogy benned éljen. Tulajdonképpen a Biblia olyan messzire megy, hogy azt mondja: Isten maga él benned. Olvassuk el ezt újra a 2 Korinthus 6,16-ban: „Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok.” Ezt sohasem tanították úgy, ahogy tanítani kellett volna. Vajon hányan tanultátok, hogy abban az Is­tenben bízzatok, aki bennünk van? (Nem a bűnösökben, hanem a Szellemmel betöltött, újjászületett emberekben.)

Vajon hányan vagyunk, akiket megtanítottak arra, hogy használatra készen megvan bennünk minden erő és minden egyéb, amire szükségünk lehet, hogy legyőzzünk minden akadályt? Sok dolgot tanultunk, csak ezt nem.

Volt egy bizonyos élményünk valamikor és nyelveken szóltunk, de tudatlan­ság maradt bennünk. Szükségünk van az erőre, és ha megkapnánk, akkor rend­ben lenne minden, de nincs meg, tehát mindig keressük. Ha elkezdenénk hinni abban, amit a Biblia mond, és elkezdenénk megvallani Isten Igéjét, akkor Ő fölelevenedne bennünk, megvilágítaná az elménket, vezetést adna szellemünknek, egészséget a testünknek és segítséget az élet minden területén. Tudatossá tehetjük, hogy Ő minden pillanatban bennünk van.

2012. március 27., kedd

Kronológikus Biblia olvasás 92. nap

Bírák 8-9. fejezet

Ruff Tibor - Egyház és korszellem 2.

Az Egyház az utolsó napokban

Ha a világtörténelem valóban e nagy korszakváltáshoz közeledik, felmerül a kérdés: milyen kihívások érik ebben az idõszakban az Egyházat? Mond-e errõl valamit a Szentírás? Mire figyeljünk oda, és mit tehetünk? A következõkben ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni.

Szintén széles körben elfogadott az Egyházban, hogy a Jelenések könyvének elsõ két fejezetében található hét levél, amelyet maga Jézus üzen hét kis-ázsiai gyülekezetnek, valójában az egyháztörténelem hét korszakára vonatkozó útmutatásokat tartalmaz. Valóban: az elsõ, az efeszoszi gyülekezetnek szóló levélbõl ráismerhetünk az apostoli kor utáni elsõ idõszakra (kb. i. sz. 100–250); a szmürnaiaknak írt levélbõl a mártíregyház korára (kb. 250–313); a pergamoni gyülekezet levele az Egyháznak a világi hatalommal való kokettálását és szövetségét írja le, valamint az ennek nyomában fellépõ erkölcsi válságokat (kb. 313–431); a thü-ateirai korszakot a Mária-kultusz uralkodóvá válásától lehet számítani (kb. 431–1517); a szárdeiszi egyházat a jól kezdõdõ, ám megrekedõ protestantizmussal szokták azonosítani (kb. 1517-tõl az 1700-as évekig); a filadelfeiai gyülekezetet pedig az evangéliumi, majd a pünkösdi, teljes evangéliumi ébredések sorozatával (1700-as évektõl). A felsorolt hat közül az utolsó három egyház párhuzamosan is létezik, mind a három megmarad az Úr eljöveteléig, amint ez a szövegbõl kiderül – és hasonlóképp a hetedik, az utolsó, a laodikeiai gyülekezet is.

A legtöbb bibliatanító szerint már ez az utolsó korszak is elkezdõdött az Egyházban. Hogy mikor, arról megoszlanak a vélemények: egyesek szerint már a 20. század hatvanas-hetvenes, míg mások szerint csak a kilencvenes éveitõl. Ha pedig ez így van, akkor érdemes nagyon odafigyelnünk arra, mik ennek a kornak a sajátosságai, hogy helyesen értelmezzük a sorsunkat egyéni és közösségi szinten egyaránt, mert csak így tudunk helyes döntéseket hozni.

A hét gyülekezet közül ötöt Jézus megtérésre szólít fel. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy – szemben a filadelfeiaival – a laodikeiait is! Nem éppen pozitív képet fest errõl az egyházról és korszakról a Megváltó levele (Jel 3:14–22)!

A harmadik kísértés: öncsalás

Jézus figyelmezteti a laodikeiai kor hívõit: ne higgyék, hogy már mindenük megvan, semmire sincs szükségük. Ez vonatkozik a fizikai gazdagságra, áldásra, bõvelkedésre, de szellemi javakra is: korunkra a Szent Szellem helyreállított szinte minden bibliai tanítást és látást, úgyhogy a korinthoszi gyülekezettel együtt elmondhatjuk, meggazdagodtunk minden tudásban és beszédben – ámde a kérdés nem az, hogy ismerünk-e, tudunk-e már minden elvet és útmutatást a Szentírásból, hanem az, hogy ezek szerint is élünk-e? Ugyanolyan-e a hozzáállásunk a keresztény élethez, mint azoknak a prófétáknak és apostoloknak, akiknek a könyveibõl, leveleibõl megtanultuk mindezeket? Vajon az ismeret mellett megvan-e bennünk az az igazságosság, odaszántság, áldozatkészség és szeretet is, ami Jézusban, Pál apostolban vagy Timótheusban?

Hogy ezen a területen ne kerülhessünk öncsalásba, Jézus három nagyon fontos tanácsot ad.