Az „első pápa” bukása
Ha Krisztusnak a Máté evangéliumában leírt szavai tették Pétert az első tévedhetetlen pápává, akkor rögtön szembetaláljuk magunkat egy másik súlyos problémával. A következő szavak ugyanis, amik Péterszájából hangzottak el, nem egyebet, mint az Evangélium lényegét tagadják, mivel arra utalnak, hogy Krisztusnak nem kell kereszthalált szenvednie: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez [a kereszthalál] meg teveled.” (22. vers). Az Úr azonnal a következőt válaszolta: „Távozz tőlem, Sátán!” (23. vers). Ez volt tehát Péter első „ex cathedra” kijelentése az egész egyházhoz (a Biblia beszámol erről) hit és erkölcs kérdésében (az üdvösséggel foglalkozik) - és nemhogy tévedhetetlen volt, hanem egyenesen eretnekség volt az, amit kimondott!
A következő részben Péter ismét súlyos hibát követ el, újabb téves kijelentést tesz. Krisztust Mózessel és Illéssel azonos szintre helyezi: „építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet” (Máté 17,4). Ez alkalommal maga a mennyei Atya az, aki megdorgálja az „újdonsült pápát”: „Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (5. vers).
Később, mivel féltette az életét, letagadta, hogy ismeri Jézus Krisztust - ez ismét egy olyan kijelentése volt a hitről és az erkölcsről, amellyel magát Jézus Krisztust tagadta meg. Még ha a pápák az ő követői lennének is, Péter nehezen adhatta volna tovább nekik azt a tévedhetetlenséget, aminek ő maga sem volt birtokában.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
