Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. — MÁRK 4,35.
Jézus beszállt a hajóba a tanítványaival együtt és azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra.” És ezzel el volt intézve! Nem azt mondta: „Menjünk el félútig és süllyedjünk el.” Ezért, amikor vihar támadt és Jézus tanítványai megrémültek, Õ megdorgálta õket, mondván: „Hogy van az, hogy nincs hitetek?”
A teljes-evangéliumi üzletemberek egyik összejövetelén, egy asszony megkért, hogy imádkozzam érte.
Azt mondta: — Egy idegroncs vagyok, valósággal halálra rémülök, ha repülõvel kell utaznom. A félelem megbetegít. Bár nagyon szeretnék, mégsem jövök el több ilyen összejövetelre, annyira félek a repüléstõl.
— Nem kell félned — válaszoltam. — Tulajdonképpen még imádkoznod sem kell ezzel kapcsolatban. Annyit kell tenned, hogy amikor beszállsz a repülõgépbe, azt mondod: Menjünk át Los Angelesbe, vagy Chicagóba, vagy ahová éppen mész. A repülõgép pedig nem zuhanhat le. Utána már nyugodtan teheted azt, amit Jézus: elalhatsz, tudván, hogy a repülõgép oda fog érni, mivel te hittel szóltál.
Késõbb láttam ezt az asszonyt még néhány összejövetelen. Azt mondta nekem: — Ez pont úgy mûködik, ahogy állítottad. Beszállok a repülõgépbe, és azt mondom: Menjünk át a túlsó partra. Majd hátradõlök, pihenek és dicsérem az Urat. Most már valóban élvezem a repülést.
Megvallás: Bárhova is utazom, mondhatom azt, hogy: „Menjünk át a túlsó partra” — és megvan nekem, amit mondok!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
