3.
„De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd
zűrzavar!”
(4. v.)
Isten
őrállóinak figyelmeztetése hamarosan beteljesedik. Onnan tudjuk ezt, hogy
látjuk: igéik napjainkban kezdtek kibontakozni. Pontosan úgy, ahogyan Mikeás
figyelmeztetett, korábban soha nem látott mértékben terjed a gonoszság. Minden
nép között kuszaság és tanácstalanság uralkodik. Isten mostanában kezdi
igazolni imádkozó prófétáinak szavait. Ha nem támasztaná alá a próféták
figyelmeztetéseit mindenható ítéleteivel, akkor valószínűleg senki nem figyelne
rájuk. Ezért közel van a meglátogatásunk ideje – sőt tulajdonképpen már majdnem
itt is van.
4. „Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok
a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy
mit mondasz!”
(5. v.)
Hamarosan
alig lesz majd ember, aki meg tudna bízni a barátaiban. Egyre jobban szétesnek
a családi kötelékek. Jézus maga mondta, hogy az embernek saját házában lesz az
ellensége (lásd a Mt 10,36-ot). Már láthatjuk, hogy hiányzik a bizalom a
házastársak között, burjánzanak a válások, elvész a szülők tekintélye, a
gyermekek öntörvényűvé válnak, a családok pereskednek egymással.
A
Szentírás ezt mondja egy helyen Izraelről: „...mindenki azt csinálta, amit
jónak látott” (Bír 21,25). Számos nép ma ugyanebben a helyzetben van. Az
emberek nem bíznak többé a vezetőikben, a kormányukban, a jogrendjükben. Nem
bíznak meg a munkaadóikban, a munkatársaikban, a barátaikban. Nem bíznak a
vallásban sem. A társadalmunk minden szintjén a bizalomvesztés uralkodik.
Ézsaiás
kortársa volt Mikeásnak, és igazolta azt az erkölcsi földcsuszamlást, amelyről
prófétatársa írt. Mindkét férfi ugyanannak a generációnak hirdette az igét, és
megerősítették egymás próféciáit. Ézsaiás hasonló képet fest a végletes
erkölcsi romlásról, mint Mikeás:
„Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz
utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izrael Szentjét,
elfordultak tőle! ... Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék
folt és gennyes seb.” (Ézs 1,4.6)
