2013. június 24., hétfő

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 2.

A tisztelet értékmérői

Ha a tisztelet vagy megbecsülés az ember értékének felismerését je­len­ti, ak­kor meg kell ál­la­pí­ta­nunk, miből származik és mitől növekszik ez az érték. Minden érték tulajdonított érték. Min­den annyit ér, mint amennyire azt becsülik. Én elkölthetek egymillió dollárt is egy fan­tasz­­ti­kus találmány kifejlesztésére, legyártására és forgalomba ho­za­ta­lá­ra, de ha senki sem vá­sá­rol belőle, akkor az legfeljebb annyit ér, mint amennyi az elkészítéséhez felhasznált anyag ára. A másik oldalon vi­­szont az emberek elképesztő összegeket képesek fizetni egy ritka bé­lye­­­gért, amelynek értéke anyagának árában kifejezve nulla. Ezért az, hogy az emberek mit mennyi­re becsülnek vagy tisztelnek, nagyon vi­­lá­go­san kifejezi azokat az értékeket, amelyeken egy adott társadalom vagy közösség nyugszik. Ennek alapján összehasonlíthatjuk tár­sa­dal­mun­­­kat más társadalmakkal, vagy a mai világot régebbi korszakokkal. Egy­­ér­tel­mű, hogy a nyugati társadalom a szórakozást, a sportot és az anya­gi gazdagságot tartja a legértékesebb dolgoknak, mivel azok ré­sze­­sül­nek tiszteletben és elismerésben, akik ezeken a területeken si­ke­re­sek.

De vajon hiteles-e ez az értékmérő, és szolgálhat-e az emberi lény meg­í­té­lé­sé­nek alapjául? Ha nem, akkor mi lehet az a standard, amelyet hasz­nál­nunk kell? Az ember megítélésére szolgáló bibliai ér­ték­rend­­nek három értékmérője van. Most ezeket fogjuk meg­vizs­gálni.

Belső érték


A belső érték az adott személy vagy tárgy lényegéhez tartozó érték. Pél­dá­ul ha van egy arany ékszered, azt összetörheted kalapáccsal, szét­szór­ha­tod a porba, beledobhatod a tűzbe, akkor is van egy olyan ér­té­ke, amely minden pusztítást túlél. Ez pedig az aranynak az értéke. Ezt je­len­ti a belső érték. Ezt nem lehet csökkenteni, elvitatni, vagy el­pusz­tí­ta­ni.

Az én belső értékem, amennyit én emberként érek, teljesen füg­get­len a képességeimtől, az anyagi helyzetemtől, vagy a tel­je­sít­mé­nyem­től. Ezt az örökkévaló értéket és fontosságot Istentől kaptam, tehát ez is tulajdonított érték. Nem tehetek semmit, amivel növelhetném vagy csökkenthetném ezt az értéket. Amint Isten feltétel nélkül szeret en­gem, hasonló módon feltétel nélkül megadja nekem a fontosságot is. Vi­lá­go­san em­lék­szem arra az időre, amikor elkezdtem ezt megérteni. Most már tudom, hogy ha mostantól kezdve én lennék a leg­te­het­sé­ge­sebb és legsikeresebb ember, aki valaha is élt ezen a földön, azzal sem tud­nék hozzáadni belső értékemhez egy jottányit sem. Ezt az értéket kap­juk, nem megszolgáljuk vagy kiérdemeljük. De ha mostantól kezd­ve mindenben kudarcot vallanék, ha elveszíteném a hírnevemet, az egész­sé­ge­met, a vagyonomat, barátaimat, szol­gá­la­to­mat, vagy a józan esze­met, mindez szikrányit sem veszélyeztetné örök­ké­való, belső ér­té­ke­met. Nem sok olyan igazság van, amely akkora biz­tonságérzést adott vol­na nekem, mint ez.