Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 12.

5.         Vallásos bűn

Az egyik barátom egyszer megjegyezte: „Úgy látom, hogy a keresztény démonokat a legnehezebb kiűzni!” Micsoda megállapítás! Hogy létezhet egyáltalán keresztény démon? A barátom ezzel nem azt akarta mondani, hogy a démonok megtérhetnek, hanem azt állította, hogy azokat a vallásos szellemeket a legnehezebb azonosítani, amelyek felöltötték magukra a keresztény viselkedés utánzatát annak érdekében, hogy megtévesszék az embereket, és az ezekkel történt démonizálódást ismerik be a legnehezebben az emberek!

Ésaiás azonban, amikor elmondja az Úr üzenetét kora vezetőinek (Ésaiás 1), és Jézus, a farizeusokhoz intézett szavaiban, rendkívül keményen beszélt azokról, akik vallásosak voltak, de akiknek szíve nagyon távol volt az Úrral való kapcsolattól.

„Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire valók nékem véres áldozataitoknak sokasága, ezt mondja az Úr? Megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hizlalt barmoknak kövérét, s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?

Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem, újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek, sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom, vérrel rakvák kezeitek.

Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni. Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr. Ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg, mert az Úr szája szólt” (Ésaiás 1:10-20).

Az Úr itt azt mondja Ésaiáson keresztül, hogy ha a szívünk nincs harmóniában Istennel, akkor a sok vallásos szokás nem egyéb, mint képmutatás, és ezért terhet jelent az Úr számára, amelyet nem tud elviselni. De az Úr ennek ellenére is jó dolgokat ígér, ha a nép hajlandó rendezni az életét Isten előtt és kész engedelmeskedni az Úrnak. Ez az üzenet azóta sem változott. Isten még mindig türelmesen várja, hogy szellemben és igazságban odaforduljunk hozzá. Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat az asszonynak a kútnál, akkor rátapintott annak a kapcsolatnak a lényegére, amelyre Isten vágyakozik az ő népével.

Isten szellemi lény, és ha mi csak testünkkel vagy lelkünkkel próbálunk kapcsolódni hozzá, akkor hiába próbálkozunk, vallásos cselekedeteink mindig elégtelennek bizonyulnak majd ahhoz képest, amit Isten nekünk szánt. A Sátán minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elfoglalja ezt a szellemi dimenziót, hogy szellemünk ne Istennel, hanem a sötétségnek a Sátán ellenőrzése alatt álló erőivel álljon kapcsolatban. Annak érdekében, hogy ebben sikerrel járjon, a Sátán gyakran vallásos szellemeket küld az emberekre, amelyeknek az a feladatuk, hogy a keresztény életnek egy olyan formáját ösztönözzék, amely nem szellemi, hanem sokkal inkább lelki jellegű.

Amikor tehát Jézus a kútnál elmagyarázott néhány dolgot az asszonynak, akkor nemcsak azt mondta, hogy szellemben kell imádnunk Istent, hanem azt is mondta, hogy igazságban is kell ezt tennünk. Nem lehet ebben semmi képmutatás. Amit Istennek mondunk, annak igaz vágyunk jogos kifejezésének kell lennie, nem pedig annak, amit véleményünk szerint Isten hallani akar. Ésaiás ezt nagyon pontosan összefoglalta.

Ezért volt képes Jézus úgy tekinteni az adószedőre, mint akinek szíve igaz volt Isten előtt, miután megvallotta bűneit, és ezért dicsérte meg őt őszinteségéért. Utána élesen szembeállította őt azzal a vallási vezetővel, aki képmutatásában csak azért tudott hálát adni Istennek, amiért ő nem olyan, mint mások, pedig a valóságban sokkal rosszabb volt! (Lukács 18:9-14). Lehetséges, hogy pontosan betartotta az összes vallásos rituálét és elmondta az előírt imákat, de szíve nem volt igaz Isten előtt. Vele ellentétben találkoztunk olyan emberekkel, akik annak ellenére, hogy súlyosan démonizáltak voltak és küszködve próbálták legyőzni problémáikat, szívük mégis nyitott volt Isten felé, vágyaik és szándékaik pedig teljesen tiszták voltak.

Annak a vallásos embernek, akit vallásos szellemek irányítanak, és aki aprólékosan betartja vallásos szokásainak minden előírását, ugyanolyan nagy szüksége van szabadulásra, mint annak az embernek, aki megvallja, hogy egész életében okkultizmussal foglalkozott. Ugyanis a valóságban nincs sok különbség az ember szellemi életét irányító okkult szellemek, valamint a vallásos szellemek hatásai között, amelyek szintén meghatározzák az ember szellemi életét, csak éppen keresztény viselkedési minták megtanulása útján teszik ezt!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az említett kategóriákba tartozó emberek között nem lehetnek olyanok, akik annak ellenére, hogy vannak ilyen démonaik, mégis újjászületett emberek. Ugyanakkor egészen biztosan van nagyon sok olyan ember, aki azt hiszi, hogy újjászületett, mert annyira jártas a keresztény nyelvezet használatában és a keresztény viselkedésmódban, csak éppen nincs személyes kapcsolata Jézussal.

A Sátán erősen vallásos lény. Amikor a mennyben volt, megpróbálta megszerezni magának azt az imádatot, amely az Atyát illeti meg, és ez volt az a lázadás, amelyért Mihály és az ő angyalai kivetették őt a mennyből. Nem szabad tehát meglepődnünk azon, hogy a Sátán fegyverzetét alkotó leghatékonyabb démoni erők között ott vannak azok a vallásos szellemek is, amelyek körmönfont módon eltérítik az embereket Isten imádásától, és arra késztetik őket, hogy egy utánzat előtt hódoljanak.

Amikor olyan emberek között szolgálunk, akik valami súlyosabb okkult tevékenység gya­kor­lá­sa által, vagy azáltal démonizálódtak, hogy mélyen belekeveredtek valami hamis vallásba, vagy akik olyan emberek leszármazottai, akik az említett dolgokban érintve voltak, akkor viszonylag gyakran azt tapasztaljuk, hogy még olyan démonok is vannak bennük, amelyeknek kifejezetten az a feladatuk, hogy Atyaistent, a Fiúistent, vagy a Szent Szellem Istent imitálják.

Ez azt jelenti például, hogy ezek a démonok nagyon boldogok, amikor ezek az emberek olyan énekeket énekelnek, amelyek Jézus úr voltáról szólnak, mert ha van bennük egy démon, aki felvette Jézus nevét, és ezek az emberek nem ismerik a valódi Jézust, akkor teljessé válik a megtévesztés.