Feltétel nélküli engedelmesség
A katolikus egyház és annak feje, a pápa tévedhetetlennek tartja magát. Egy hétköznapi hívő nem kérdőjelezheti meg, amit egyháza mond a hit és erkölcs kérdéseivel kapcsolatban. A különböző zsinatok és katekizmusok évszázadok óta kinyilvánították az ilyen jellegű alávetés szükségességét, és ehhez mind a mai napig ragaszkodnak. Az I. vatikáni zsinat idején a The Catholic World minden, az Egyesült Államokban élő római katolikust emlékeztetett az alábbiakra:
"A hitet és a Törvényt mindenkinek az egyháztól kell nyernie..., amely feltétlen engedelmességben, az értelem és az akarat alávetésében nyilvánul meg... Nincs jogunk kérdőre vonni az egyházat, ugyanúgy, ahogy a mindenható Istent sem... Feltétlen alázatossággal kell elfogadnunk minden olyan tanítást, amit az egyház ad számunkra."
Itt az egyén erkölcsi felelősségének tagadásáról van szó, ahogyan a legtöbb kultusz esetében is. A II. vatikáni zsinat is ugyanezt a feltétlen engedelmességet követeli. Az egyházi törvénykönyv is megerősíti:
"...a hűséges keresztény tudatában van saját felelősségének, keresztény engedelmességgel tartozik követni a szent lelkipásztorokat mint Krisztus képviselőit, akiket a hit tanítóinak kell tartania, és úgy kell rájuk tekintenie, mint az egyház vezetőire."
Amikor hitről, erkölcsről vagy az üdvösség útjáról van szó, a katolikusoknak alá kell vetni magukat az egyház tekintélyének, és azt kell elfogadniuk, amit az egyház mond. Még a Bibliát sem tanulmányozhatják szabad belátásuk szerint, mert csak az egyház Tanítóhivatala értelmezheti azt. Az ember lelkiismereti szabadságának ilyen jellegű megregulázása nyilvánvalóan az alapvető emberi jogok sárba tiprásával egyenlő, ami mindig is célja volt a római katolicizmusnak.
Ahhoz, hogy megértsük a római katolicizmust, figyelmen kívül kell hagynunk azt a pózolást és azt a közvélemény megnyerését szolgáló arculatot, amelyet a katolikus egyház felvett magára. Rómának a világ felé mutatott arca minden országban más és más attól függően, hogy az adott országban milyen hatalma van, illetve milyen befolyással rendelkezik. Ehelyett inkább a katolicizmus hivatalos doktrínáit kell megvizsgálnunk, amelyek soha nem változnak. A legtöbb katolikus és nem katolikus egyaránt úgy gondolja, hogy a II. vatikáni zsinat liberalizálta a katolicizmust. Valójában azonban megerősítette az előző kulcsfontosságú zsinatok, a II. niceai zsinat, a firenzei zsinat és a tridenti zsinat
határozatait.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
