2013. június 26., szerda

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 3.

A legelső érték, amit létre kell hozni a gyermekekben, az ennek a belső értéknek a tudata. Meg kell érteniük, hogy saját magukért, nem valamilyen más okból értékesek. Semmiféle elvárásnak nem kell meg­fe­lel­ni­ük, hogy ezt kiérdemeljék. Saját jogukon birtokolják ezt az ér­té­ket és fontosságot. Ennek a belső értéknek a megértése alapvető a gyer­mek biztonságérzete és önértékelése szempontjából.

Az ember belső értékének tisztelete annyira fontos, hogy ezt nem le­het túlhangsúlyozni. Lehet valaki bármilyen ostoba, aljas, te­het­ség­te­len, vagy rokkant, akkor is rendelkezik belső értékkel. Ez nem azt je­len­ti, hogy az az ember a társadalom vagy bármi más számára ér­té­kes. Ön­ma­gá­ban ér­té­kes, és ezt az értéket mindig tiszteletben kell tar­ta­­nunk. Van egy olyan mél­tó­sá­ga, amely az Isten képére alkotott hal­ha­­tat­lan személyiséghez tartozik, aki ugyan elbukott, de megváltásban ré­sze­sült, és képes arra, hogy örökkévaló kapcsolatra lépjen Istennel. En­nek az alapvető felismerésnek a hiánya rejtőzik a mai világban ta­pasz­­tal­ha­tó sok jogtalanság és el­nyo­más mögött. Ide tartozik az abor­tusz, a nyo­mor, a faji megkülönböztetés, a prostitúció és a por­nog­ráfia.

A személyiségnek ez a tisztelete azonban megköveteli tőlünk, hogy különbséget tegyünk a személy és cselekedetei között. Jézus min­dig így tett, és ennek egyik legfigyelemreméltóbb példája a sa­má­ria­i asszonnyal történt találkozása volt, amiről János evangéliuma 4. fe­je­­ze­­té­­ben olvashatunk. Amikor Jézus ezt mondta: “Öt férjed volt (min­den valószínűség szerint el­vált, nem megözvegyült), és a mostani nem fér­jed”, akkor a nő nem vágta őt pofon, nem sér­tő­dött meg, és nem vá­la­szolt így: “Semmi közöd hozzá”. Ezt mondta: “Uram, látom, hogy te pró­fé­ta vagy”.4 Ez ámulatba ejti az embert. Hiszem, hogy azért vi­sel­ke­dett így, mert tudta, hogy Jézus megbecsüli őt, mint em­be­ri lényt. Jé­zus, amikor megszólította, pontosan ugyan­a­zo­kat a ki­fe­je­zé­­seket hasz­nál­ta, mint amikor édesanyjához beszélt a kánai me­nyeg­zőn, an­nak el­le­né­re, hogy nagyon is jól tudta, milyen életet élt az asszony. Mély­sé­ge­sen érdekelte a sorsa, ezért szembe kellett néznie er­kölcsi bu­ká­sá­val, de a nő, mivel biztonságban érezte magát, hi­szen Jé­zus el­fo­gad­ta, nem érezte magát elutasítottnak, amikor szembe­ál­lí­tot­­ta őt saját ma­­gá­­val. Mintha egymás mellett állva néznék az asszony éle­tét. Jézus így szól: “Ez bizony alaposan el van rontva”, a nő pedig így válaszol: “Igen Uram, rettenetesen el van rontva”.

Ez a fajta tisztelet a lényege minden olyan kapcsolatnak, ahol az egyik ember segíteni akar a másiknak, de ezt nem lehet büntetlenül meg­ját­sza­ni. Az emberek nagyon érzékenyek attitűdjeinkre. Viszont azt tapasztaltam, hogy ha ez a tisztelet valóban ott van a szívedben, ak­kor olyan egyenesen és nyersen fejezheted ki magad a másik ember élet­­stí­lu­sá­val kap­­cso­­lat­­ban, amennyire csak kell, mégsem érzi majd ma­­gát elutasítottnak. Lehet, hogy vitatja vé­le­mé­nyedet, érvel ál­lás­pont­­ja mel­lett, de nem érzi majd, hogy idegenkedsz tőle csak azért, mert te más­ként látod a dolgokat. De ha ez a tisztelet hiányzik, és nem tud­juk kü­lön­vá­lasz­ta­ni az embert az életstílusától, akkor problémákkal fo­gunk ta­lál­koz­ni. Az egyik az lesz, hogy amikor elítéljük azt az élet­mó­dot, ak­kor ezzel együtt azt a személyt is elutasítjuk. A másik az, hogy ami­kor el akarjuk fogadni a személyt, nem tudunk majd mit kez­de­ni az élet­mód­já­val. Nem lesz válaszunk, amikor ezt mondja: “El kell fo­gad­nod engem olyannak, amilyen vagyok, és eb­be beletartozik az is, hogy ho­mo­szexuális, kábítószerélvező, vagy csaló vagyok. Ne me­ré­szeld eze­ket a dolgokat kritizálni, mert akkor ítélkezni fogsz, a ke­resz­té­nyek pe­dig nem ítél­kez­het­nek!”

Az, hogy tudunk-e bánni az emberekkel a munkahelyünkön vagy a gyü­le­ke­zet­ben, ugyanettől az alapvető különbségtételtől függ. Ezt így fe­jez­het­ném ki: “Emberi lényként teljesen és fenntartás nélkül el­fo­gad­lak. Minden feltétel nélkül elfogadlak testvéremnek Krisztusban. De azt, ahogyan élsz, nem tudom és nem is akarom elfogadni, ezügyben ten­ned kell valamit.”