Paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja
Minél inkább belemélyed valaki a római katolikus egyház történetébe és jelenlegi gyakorlatába, annál inkább elcsodálkozik annak a látásnak a meghökkentő pontosságán, amelyet János apostol évszázadokkal azelőtt kapott, hogy ez az egész szomorú valósággá vált volna. Az apostol figyelme az asszony homlokára írt névre terelődött: TITOK, A NAGY BABILON, A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD UTÁLATOSSÁGAINAK ANYJA (Jelenések 17,5). Sajnálatos módon a római katolikus egyházra ugyanolyan pontosan ráillik az a név, hogy „a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja”, mint ahogy a többi meghatározás is. Ennek legfőbb oka arra a nem bibliai követelményre vezethető vissza, miszerint a papoknak cölibátusban kell élniük.
Pál apostol cölibátusban élt, és ezt az életformát javasolta azoknak, akik teljesen Jézus Krisztus szolgálatára szentelték az életüket. Ezt azonban nem tette kötelezővé az egyház vezetése számára, ahogy később a katolikus egyház. Ezt csak nagyon kevesen tudják elviselni. Ellenkezőleg, Pál azt írja, hogy a püspök „egy feleségű férfiú legyen” (lTimóteus 3,2), és ugyanezt hagyta meg a presbitereknek is (Titus 1,5-6).
Péter, akit a katolikusok tévesen az első pápának tartanak, házas volt, akárcsak az apostolok közül még jó néhányan, és sokuk azután kötött házasságot, miután Krisztus elhívta. Pál maga is úgy érvelt, hogy joga lenne megházasodni, akárcsak a többi embernek: „Nincsen-é arra jogunk (görögül exousia = jog, előjog vagy hatalom), hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai (Jézus testvérei, Mária és József fiai) és Kéfás (Péter)?” (lKorintus 9,5)
A római katolikus egyház azonban ragaszkodott a cölibátushoz még annak ellenére is, hogy számos pápa, köztük III. Sergius (904-11), X. János (914-28), XII. János (955-63), V. Benedek (964), VIII. Ince (1484-92), VIII. Orbán (1623-44) és X. Ince (1644-55), illetve a történelem során több millió bíboros, püspök, érsek, szerzetes és pap folyamatosan megszegték ezt a parancsot. A cölibátus nemcsak azokat a papokat tette bűnösökké, akik elestek paráznaságban, hanem azokat is paráznává tették, akikkel ezt a kapcsolatot titokban folytatták. Róma valóban „a paráznáknak anyja”! Ez a meghatározás teljesen egyértelműen illik rá. Egyetlen város, egyház vagy intézmény sem vetekedhet vele ezt az utálatosságot illetően.
A történelem során rengetegen rávilágítottak már arra, hogy teljesen valótlan az egyháznak az az állítása, hogy cölibátusban él, és sokan fel is tárták az igazságot: „még a legszentebb remetének is van szeretője”, és „Rómában sokkal több prostituált van, mint bármely más városban, ugyanis ott található a legtöbb cölibátust fogadott ember” - hogy csak néhány példát említsünk. II. Piusz kijelentette, hogy Róma „az egyetlen olyan város, amelyet fattyúk irányítanak” (a pápák és a bíborosok gyerekei). A katolikus történész, Peter de Rosa, egy korábbi jezsuita, a következőt írja:
"A pápáknak 15 éves szeretőik voltak, akikkel vérfertőzést és mindenfajta szexuális perverziót követtek el...; számtalan gyermekük volt...; néhányat a házasságtörés pillanatában gyilkoltak meg [azok a féltékeny férjek, akik ágyban találták őket a saját feleségükkel!... Hogy egy régi katolikus mondást idézzünk: Miért kellene szentebbnek lenni a pápánál?"
Ami az utálatosságokat illeti, még a katolikus történészek is beismerik, hogy az emberiség történelmében a legtorzabb és legkegyetlenebb szörnyetegek a pápák közül kerültek ki. Sok történész beszámolt már azokról a nagy számban előforduló bűntettekről, amiket pápák követtek el, és ezek közül jó néhány minden képzeletet felülmúl. A fennmaradt történelmi dokumentumok bemutatják, hogy a pápák gonoszsága milyen mélységig jutott el - ezek közül néhányat e könyv későbbi fejezeteiben fogunk tárgyalni. Ha ezeknek az embereknek bármelyikét „őszentsége, Krisztus földi helytartójáénak hívjuk, az a
szentségnek és Jézus Krisztusnak a megcsúfolásával egyenlő. Mégis, ezeknek a hihetetlenül gonosz pápáknak a nevét, „akik tömeggyilkosok, paráznák, rablók, háborúk megszállottjai voltak, és jó néhányan ezrek legyilkolásáért felelősek”, elismerése jeleként egyházuk a hivatalos pápai listára teszi. Azok az utálatosságok, amiket János apostol előre látott, nemcsak a múltban történhettek meg, hanem mind a mai napig folytatódnak, ahogy ezt majd látni is fogjuk.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
