Az adományozó levélen a dátum 315. március 30., és az okirat szerint Konstantin ezeket a földterületeket Rómával és a lateráni palotával együtt a pápáknak és utódaiknak adta. 1440-ben Lorenzo Valla, a pápa titkára bebizonyította, hogy a dokumentum hamis, és ezt a mai kor történészei is igazolhatják. Az állítólag tévedhetetlen pápák évszázadokon keresztül azt hangoztatták, hogy az adományozó levél eredeti, és ez szolgáltatott alapot fényűzésük, hatalmuk és vagyonuk igazolására. Lateráni Szent János Rómában található keresztelő kápolnájában egy felirat örökíti meg ezt a mai napig sem korrigált csalást.
Így tehát a pápák a szó szoros értelmében ellopták a pápai államot jogos tulajdonosaiktól. Ezek a területek egészen 1848-ig a pápaság uralma alatt voltak, és a beszedett adók hatalmas bevételi forrást jelentettek. Ekkor a pápa a megosztott Olaszország többi uralkodójával együtt arra kényszerült, hogy a fellázadt alattvalók számára alkotmányt adjon ki. 1860 szeptemberében IX. Piusz dühös tiltakozásai ellenére elvesztette a pápai államot, ugyanis az újonnan megalakult Olasz Királyság részévé váltak. Olaszország az 1870-ben tartott I. vatikáni zsinat ideje alatt a pápának biztosította a Róma és annak környéke feletti fennhatóságot.
A lényeg az, hogy pontosan úgy, ahogy ezt János apostol a látomásában látta, az a szellemi valóság, amelyik a Jézus Krisztussal és Istennel való kapcsolat letéteményeseként lép fel, a Biblia szerint egy hét dombra épült várossal azonos. Ez az „asszony” földi királyokkal paráználkodott, és uralkodott fölöttük. A római katolicizmust már hosszú idő óta ezzel a várossal azonosítják. A Katolikus Enciklopédia ezzel kapcsolatban így nyilatkozik:
Mindenki számára érthető, hogy miért játszik Róma központi szerepet a mai Egyház életében: a Római Katolikus Egyház egyetemes, mégis teljes mértékben Róma püspökének szolgálatára épül. Róma mindig is a kereszténység központja volt, amióta Szent Péter megalapította ott az egyházat.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
