A Biblia azonban tele van a tisztelet megadására vonatkozó erőteljes felszólításokkal. Ezek nem javaslatok, hanem parancsok. A Biblia megparancsolja, hogy tiszteljük Istent, sokkal jobban, mint bárki mást. Pál azt írja a Róma 1: 21-ben, hogy az emberi bűn gyökere valójában abban rejlik, hogy bár az ember megismerte Istent, mégsem tisztelte vagy dicsőítette őt Istenként.
Ezenkívül tisztelnünk kell apánkat és anyánkat. A szülők iránti engedelmesség a gyermekkor tartozéka, a tisztelet parancsa azonban egész életünkön keresztül érvényes. Ez része az erkölcsi törvénynek, és valóban az első parancsolat, melyhez ígéret kapcsolódik. Később látni fogjuk ennek fontosságát. De tisztelnünk kell munkaadónkat, vezetőinket és a gyülekezet presbitereit is; a férjnek tisztelnie kell feleségét, a feleségnek pedig a férjét; és mindenkinek tisztelnie kell a házasság intézményét. Meglepő módon tisztelnünk kell a sikertelen és a hátrányos helyzetű embereket: az özvegyeket, az időseket, és a közösség szerényebb képességekkel rendelkező tagjait. Komolyan kell vennünk, hogy tisztelnünk kell egymást és mindenkit, függetlenül az érintett személy állapotától. De még ennél is meglepőbb, hogy nemcsak nekünk kell tisztelnünk Istent, hanem Isten is megadja nekünk a tiszteletet. Isten ezt mondja az Ő népéről: “Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és szeretlek...”; egy másik helyen pedig: “Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek...” A Biblia egy olyan társadalom képét rajzolja fel előttünk, amely tagjainak kölcsönös tiszteletére és megbecsülésére épül.
Mi a tisztelet vagy megbecsülés?
A tisztelet vagy megbecsülés a másik ember értékének elismerése. Amikor megadom valakinek a tiszteletet, akkor elismerem méltóságát és értékes voltát. Ezért kell Istent mindenek felett tisztelnünk, mivel Ő képviseli a legnagyobb értéket az egész univerzumban, sokkal többet ér, mint az egész világegyetem. De a tisztelet felismeri az Isten képére alkotott ember értékét is. Ez a tisztelet több okból is döntő fontosságú.
Először is azért, mert amikor felismerem az emberek értékét, akkor tudatára ébredek annak, milyen felfoghatatlanul gazdag az életem, mivel olyan sok értékes ember vesz körül és szerepel az életemben. Életem így értelmet és jelentőséget nyer. Ha nem adom meg másoknak a tiszteletet, vagy ami még ennél is rosszabb, gyalázom az engem körülvevő embereket, akkor nyomorba taszítom saját magamat, megfosztom életemet az értelmétől, mivel úgy viselkedem, mintha csak értéktelen emberekkel állnék kapcsolatban.
Másodszor: csak akkor érezhetem magam értékesnek, ha én magam is megkapom a tiszteletet másoktól. Letagadhatatlan, hogy közvetlen kölcsönhatás van a társadalmunkban élő, szegényes énképpel rendelkező emberek magas száma és a világban eluralkodott tiszteletlenség között. Gyalázzuk Istent és az Ő Igéjét, gyalázattal illetjük társadalmunk intézményeit, szidjuk a múltat, az erkölcsi értékeket, a szülői státuszt, a hatóságokat és mások jogait. Nem egyszerűen fitogtatják, hanem egyenesen dicsőítik a tiszteletlenséget és a gyalázkodást. A tömegtájékoztatásban sok ember ebből él. Mindent rossz és hamis színben tüntetnek fel. Aztán learatjuk azt, amit vetettünk, amint a zsoltáríró rámutat:
Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
De saját magunkban is aratjuk a következményeket. Gyalázatban részesülünk, önértékelési zavarokban szenvedünk, és lesújt bennünket az értéktelenség érzése.
És végül: ha megpróbálunk saját magunkban kialakítani egy normális énképet, zsákutcába jutunk. Ez lehetetlen. Nem adhatok magamnak tiszteletet, mondjanak bármit is az öngyógyításról szóló pszichológiai könyvek. Egymástól függünk, énképünk kapcsolatainkban formálódik ki. Ha valaki képtelen jó kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, az a szegényes énkép jele, de a szegényes énkép kialakulásának oka is a rossz kapcsolatokban, vagy a jó kapcsolatok hiányában keresendő, és ez a hiány elsősorban a megerősítés vagy a tisztelet hiányát jelenti.
A tisztelet vagy megbecsülés a másik ember értékének elismerése. Amikor megadom valakinek a tiszteletet, akkor elismerem méltóságát és értékes voltát. Ezért kell Istent mindenek felett tisztelnünk, mivel Ő képviseli a legnagyobb értéket az egész univerzumban, sokkal többet ér, mint az egész világegyetem. De a tisztelet felismeri az Isten képére alkotott ember értékét is. Ez a tisztelet több okból is döntő fontosságú.
Először is azért, mert amikor felismerem az emberek értékét, akkor tudatára ébredek annak, milyen felfoghatatlanul gazdag az életem, mivel olyan sok értékes ember vesz körül és szerepel az életemben. Életem így értelmet és jelentőséget nyer. Ha nem adom meg másoknak a tiszteletet, vagy ami még ennél is rosszabb, gyalázom az engem körülvevő embereket, akkor nyomorba taszítom saját magamat, megfosztom életemet az értelmétől, mivel úgy viselkedem, mintha csak értéktelen emberekkel állnék kapcsolatban.
Másodszor: csak akkor érezhetem magam értékesnek, ha én magam is megkapom a tiszteletet másoktól. Letagadhatatlan, hogy közvetlen kölcsönhatás van a társadalmunkban élő, szegényes énképpel rendelkező emberek magas száma és a világban eluralkodott tiszteletlenség között. Gyalázzuk Istent és az Ő Igéjét, gyalázattal illetjük társadalmunk intézményeit, szidjuk a múltat, az erkölcsi értékeket, a szülői státuszt, a hatóságokat és mások jogait. Nem egyszerűen fitogtatják, hanem egyenesen dicsőítik a tiszteletlenséget és a gyalázkodást. A tömegtájékoztatásban sok ember ebből él. Mindent rossz és hamis színben tüntetnek fel. Aztán learatjuk azt, amit vetettünk, amint a zsoltáríró rámutat:
Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
De saját magunkban is aratjuk a következményeket. Gyalázatban részesülünk, önértékelési zavarokban szenvedünk, és lesújt bennünket az értéktelenség érzése.
És végül: ha megpróbálunk saját magunkban kialakítani egy normális énképet, zsákutcába jutunk. Ez lehetetlen. Nem adhatok magamnak tiszteletet, mondjanak bármit is az öngyógyításról szóló pszichológiai könyvek. Egymástól függünk, énképünk kapcsolatainkban formálódik ki. Ha valaki képtelen jó kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, az a szegényes énkép jele, de a szegényes énkép kialakulásának oka is a rossz kapcsolatokban, vagy a jó kapcsolatok hiányában keresendő, és ez a hiány elsősorban a megerősítés vagy a tisztelet hiányát jelenti.
