"Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kinoztatik Istentől!"
Szeretnék egy pillanatig itt időzni, és azt mondani, hogy a héber nyelv úgy, mint az arab, vagy mint a magyar nem használja mindig a személyes névmást. Megértettétek mit mondok? A héberben nem kell mondanod, hogy "én", mert az Ige formája megmondja, hogy "én tettem". Sok ilyen nyelv van, például minden szemita nyelv ilyen. Tehát csak akkor teszed ki a névmást, ha hangsúlyozni akarod, hogy én énekeltem.
Ebben a bizonyos versben azt mondja, hogy betegségeinket Ő viselte. Ott van a személyes névmás. Nem szükséges, hogy ott legyen, de ott van. Miért? Mert hangsúlyozza. "Bizonnyal Ő viselte a betegségeinket." Azután ott van, hogy "bizonnyal", ami héberben a következő szót nyomatékosítja. Tehát mindkét részről a Szent Szellem a nyelven keresztül a hangsúlyt egy szóra helyezi, az "Ő"-re. Tehát Ő az, aki viselte bizonnyal a betegségeinket. Mit tesz a Szent Szellem? Elfordítja szemünket saját magunkról a helyettesítőre. Addig, amíg az emberi nem - még a hívő is - magára néz, el van veszve. Addig, amíg én próbálok meg küzdeni a saját problémámmal, az én betegségemmel, szükségemmel, amíg magamra irányul a szemem, addig nincs segítség, nincs szabadulás. Az első dolog, amit tenni kell az, hogy le kell venni a szemünket magunkról.
A betegek tudod mit csinálnak? Tizenöt percig a betegség tüneteiről és az orvosról beszélnek. Amíg így élnek, addig Isten nem tud segíteni. Az első dolog, amit tenni kell, hogy levegyük szemünket magunkról és Rá fordítsuk. Van egy Igerész - majd később megnézzük - a A Mózes 21. fejezetében, amikor a kígyómarásoktól meghaltak Izrael fiai. Mózes Istenhez kiált és azt mondja neki az Úr: "Készíts érckígyót és állítsd fel póznára a tábor közepén". Azután azt mondja, hogy "aki ránéz erre az érckígyóra, az él." Ez azt jelenti, hogy szellemileg megbocsátást kapott és meggyógyult fizikailag. Egy dolgot kellett tenni: fölnézni.
Higgyétek el, amikor egy kígyó megmar és látod azt a dagadást és érzed a fájdalmat, a szemed akkor teljesen rajta csüng ezen a dolgon, és valódi
hitbeli cselekedet az - egy nagyon egyszerű cselekedet, mégis nagy dolog -, hogy ne nézzük azt a kígyómarást, hanem az érckígyót. És azt mondja, hogy "aki felnéz, az él."
Szeretnék egy pillanatig itt időzni, és azt mondani, hogy a héber nyelv úgy, mint az arab, vagy mint a magyar nem használja mindig a személyes névmást. Megértettétek mit mondok? A héberben nem kell mondanod, hogy "én", mert az Ige formája megmondja, hogy "én tettem". Sok ilyen nyelv van, például minden szemita nyelv ilyen. Tehát csak akkor teszed ki a névmást, ha hangsúlyozni akarod, hogy én énekeltem.
Ebben a bizonyos versben azt mondja, hogy betegségeinket Ő viselte. Ott van a személyes névmás. Nem szükséges, hogy ott legyen, de ott van. Miért? Mert hangsúlyozza. "Bizonnyal Ő viselte a betegségeinket." Azután ott van, hogy "bizonnyal", ami héberben a következő szót nyomatékosítja. Tehát mindkét részről a Szent Szellem a nyelven keresztül a hangsúlyt egy szóra helyezi, az "Ő"-re. Tehát Ő az, aki viselte bizonnyal a betegségeinket. Mit tesz a Szent Szellem? Elfordítja szemünket saját magunkról a helyettesítőre. Addig, amíg az emberi nem - még a hívő is - magára néz, el van veszve. Addig, amíg én próbálok meg küzdeni a saját problémámmal, az én betegségemmel, szükségemmel, amíg magamra irányul a szemem, addig nincs segítség, nincs szabadulás. Az első dolog, amit tenni kell az, hogy le kell venni a szemünket magunkról.
A betegek tudod mit csinálnak? Tizenöt percig a betegség tüneteiről és az orvosról beszélnek. Amíg így élnek, addig Isten nem tud segíteni. Az első dolog, amit tenni kell, hogy levegyük szemünket magunkról és Rá fordítsuk. Van egy Igerész - majd később megnézzük - a A Mózes 21. fejezetében, amikor a kígyómarásoktól meghaltak Izrael fiai. Mózes Istenhez kiált és azt mondja neki az Úr: "Készíts érckígyót és állítsd fel póznára a tábor közepén". Azután azt mondja, hogy "aki ránéz erre az érckígyóra, az él." Ez azt jelenti, hogy szellemileg megbocsátást kapott és meggyógyult fizikailag. Egy dolgot kellett tenni: fölnézni.
Higgyétek el, amikor egy kígyó megmar és látod azt a dagadást és érzed a fájdalmat, a szemed akkor teljesen rajta csüng ezen a dolgon, és valódi
hitbeli cselekedet az - egy nagyon egyszerű cselekedet, mégis nagy dolog -, hogy ne nézzük azt a kígyómarást, hanem az érckígyót. És azt mondja, hogy "aki felnéz, az él."
