2013. június 6., csütörtök

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

A prédikátor munkaköri leírásában egyetlen feladat szerepel: hirdetnie kell az Igét, amire Pál is buzdította Tituszt. Hirdesd az Igét; állandóan (éjjel és nappal) elmélkedj fölötte, és vedd el az üzenetet a Bibliából.Mond azt, amit az Ige mond! Soha ne válogass, soha ne próbáld az üzenetet a közönség ízléséhez igazítani.

Amíg telve vagy az Isten Igéjével, soha nem maradsz szolgálat nélkül. Olvasd akkor is, ha nincs időd elmélyült tanulmányozásra. Nem a „mélyről kiásott igazságok”, a könyvtárnyi segédanyag felhasználásával való tanulmányozás, hanem az egyszerű állítások megértése lobbantja lángra a szívet - és lobbant lángra másokat is. Szerte a világon nyilvánvaló a szükség az Isten Igéjének hirdetésére. Túlságosan sok prédikátor van, aki sztorizással, viccekkel, saját képzelgéseivel, pszichológiával, szóvirágos beszédekkel és jó tanácsokkal szórakoztatja a nagyérdeműt.

Az Isten Igéje a hirdetőjét prófétává teszi, nem pedig a pulpitus „előadóművészévé”. Az Igével való átitatottság kulcsfontosságú ebben a szolgálatban! Bárki - legyen az férfi vagy nő -, aki arra adja magát, hogy az Igét prédikálja, tömegével fog találkozni szellemileg éhező emberekkel, akik úgy várják őket, mint a fiókák anyjukat a fészekben.

De legfőbb üzenetem, hogy Isten ereje az evangélium hirdetése által szabadul fel: „Mert az evangélium az Isten ereje minden hívőnek üdvösségére” (Róma 1:16). Minden egyes alkalommal, ha elhangzik, valamit létre hoz. Csodálatos pillanatok azok, amikor tanúi vagyunk a Szent Szellem munkájának, aki erre a munkára „szerződött”. Nincs szükség rá, hogy a Szentírást bizonyítsuk. A Szentírás önmagát bizonyítja.  REINHARD BONNKE