Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Tragikus, ha a hívőknek nincs látásuk, és az életük napjait konkrét irány vagy cél nélkül tengetik, saját érzéseiket követve, kószálnak erre vagy arra a körülményeik hatására, és nem hagynak több nyomot a világban, mint amennyit egy fáról lehulló falevél hagy. Bárcsak az Isten Igéje szólna a szívükhöz! Bárcsak a Szellem szele dagasztaná a vitorláikat! Akkor elhagynák bérelt helyüket a kikötőben, kioldanák a horgonykötelet, ami a földi dolgokhoz kötözte őket, és kihajóznának a nyílt tengerre. A Zsoltár azt mondja: „Ott van a nagy és széles tenger! Ott járnak a hajók” (Zsolt 104,25-26). REINHARD BONNKE

Annyit ismerünk Istenből, amennyit Ő megmutat nekünk magából. Istent csak Isten tudja kijelenteni. Ami abszolút fontos, hogy tudjuk, minek jelenti ki magát nekünk - a szabadítás, a megváltás és a helyreállítás Istenének. Ez a legfőbb ismeret, amit Isten megosztott velünk, Földön élő emberekkel. Ő valószínűleg több, mint amennyit kijelentett magáról. Van a dicsőségének olyan aspektusa, amelyet lepel takar a szemünk elől, míg itt élünk. Az ő hatalma végtelen. Hogy ő milyen kapcsolatban van más, nem földi lényekkel, most még nem tudjuk. A Jelenések könyve vagy az Ezékiel próféta által említett mennyei lények - szeráfok, angyalok, szellemi lények - bizonyára tudnak Istenről olyan dolgokat, amelyekről nekünk nincs kijelentésünk. És mégis, számunkra adatott meg, hogy Istent olyan módon ismerhetjük, ahogyan ezek az mennyei lények talán soha nem ismerhették meg Őt. Hiszen ők soha nem estek a bűn sártengerébe, bűzétől soha nem viszolyogtak, bűntudattól soha nem szégyellték magukat, éppen ezért soha nem is ismerhették meg a megtisztulás örömét, és annak a vérnek a csodáját és erejét, amely bemocskolt lelküket hófehérré tisztította volna. A mennyei lények csak ámuló szemlélői a megváltás csodájának, amely számunkra viszont az életünk legmélységesebb megtapasztalása. Mi úgy ismerhetjük Istent, mint aki ezt a csodálatos kegyelmet rajtunk gyakorolja. REINHARD BONNKE