A 2 Korinthus 5,21-ben azt mondja Pál (ugyanezt a verset idézi az Ésaiás 53,10-ből):
Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.
Tehát, hogyha a nevet helyettesítjük be: Isten Jézust, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Pál idézi az Ésaiás 53,10-et. Önlelkét áldozatul adja, az Ő lelke bűnáldozat lesz. Ez a jövőre szól, Pál pedig visszanéz a múltba és azt mondja, hogy Isten Őt bűnné tette értünk. Miért? Hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Ez olyan dolog, amit az emberi elme nehezen tud befogadni. Most nem a bűnös cselekedetek büntetésével foglalkozunk, hanem magával a bűn természetével. Jézus bűnné lett a kereszten a mi bűnösségünkért. Egy pillanatra nézzük a János 3,14-15-öt:
És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Figyelemreméltó ezekben a versekben, hogy Jézus vette el a kígyónak a helyét. Az Ószövetségben a 4 Mózes 21-ben, ahogy már mondtam, Isten azt mondta Mózesnek, készíts egy érckígyót, mert a kígyók megölik és megmarják az embereket. Jézus azt mondta: ahogyan Mózes felemelte az érckígyót a pusztában, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie. Más szavakkal: "Én veszem el a kígyónak a helyét." Azt mondhatjuk, hogyan azonosulhatott Isten Fia, aki tiszta és szent, ezzel a szörnyű és visszataszító, gonosz teremtménnyel, a kígyóval? A válasz itt van: Isten tette Őt bűnné, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne. Fontos megértenünk, hogy logikailag teljes megkülönböztetés van a bűnös cselekedetek és maga a bűn között. Az Ésaiás 53,5 a bűnös cselekedetekkel foglalkozik:
És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.
A 10-es vers már nem a bűnös cselekedetekkel foglalkozik, hanem magával a bűnnel. E kettő nem ugyanaz, bár nagyon szorosan kapcsolódik. Ezért nem lehet a tehertől megszabadulni a 10-es versig, vagyis addig, amíg a bűnös természettel el nem bántak, és ott van a tetőpont, amikor az Ő lelke bűnné lett értünk.