Derek Prince - Jézus, az utolsó Ádám 7.

A londoni Nemzeti Galériában van egy Rubens kép erről a bizonyos jelenetről. A kép előtérében van egy nagyon érdekes rész: egy anya haldokló gyermekével a karján megy és megpróbálja a gyereket rávenni, hogy nézzen föl a kígyóra. A tanulság az, hogy senki sem tud más helyett felnézni. Az apa nem tud a gyermek helyett, a feleség nem tud a férj helyett, minden személynek saját magának kell felnézni. És ami Ézsaiás 53:4-en kitűnik a szóhasználatból: "bizonnyal Ő viselte a betegségünket és fájdalmainkat hordozá.” Ezt a részét kétszer idézi az Újszövetség: Máté 8,16b-17: És meggyógyít vala minden beteget, hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ö vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket.

Máté zsidó ember volt, ismerte a héber nyelvet. A Szentlélek ihlette és hozta el neki ezt az idézetet az Ószövetségből: "Ő maga" mondja az eredeti nagyon erős és hangsúlyos szó. Nemcsak Ő, hanem azt mondja: "Ő maga". Tehát minden Őbenne volt. Péter apostol szintén idézi ezt az 1 Péter 2,24-ben. (Péter is zsidó volt és szintén tudott héberül, szintén a Szentlélek ihlette az ószövetségi idézetet.) Az 1 Péter 2,24-ben ezt mondja ugyanerről a dologról: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Ahogy tovább haladunk az Igében, növekszik a hangsúly. Itt egy üzenet az emberi nem számára: "hagyjátok abba, hogy magatokra nézzetek és fordítsátok rá a szemeteket! Mert nincs más segítségforrás addig, amíg magatok köré vagytok csavarodva." A magatok képessége, igazsága, az okosság, a vallás a fő probléma, amíg fájdalmakkal, betegségekkel törődtök, addig nincs kiút. El kell fordítani a szemeteket a dolgokról, a Személyre. Bizonnyal Ő viselte a mi betegségeinket, és fájdalmainkat hordozá. Továbbmegyünk az Ésaiás 53,4
versének második részére: ...és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!

Mi, azaz az emberi nem, és elsősorban a zsidó nép. Egyszer beszéltem egy zsidóval Jeruzsálemben - soha nem fogom elfelejteni - és mondtam neki, hogy én hiszem, hogy Jézus a Messiás. Ő azt mondta: "Én nem tudom ezt elhinni, mert ha Ő igaz ember lett volna, Isten soha nem engedte volna meg, hogy ennyit szenvedjen. Ez ítélet kellett, hogy legyen a bűneiért." Itt mondja az Ige: "Mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől." A szeme nem nyílt meg, hogy meglássa, hogy nem magáért kellett szenvednie Jézusnak, hanem testvéreiért, akikért Ö maga lett az Istentől kijelölt helyettesítő.

Ésaiás 53,5: És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.

Ha elemezzük ezeket a verseket, hat kijelentést találunk benne: hármat a szellemi területre, és hármat a fizikai területre. Nézzük meg a szellemi területet először, azután pedig továbbmegyünk a fizikai felé. Ez a két terület egymás mellett szerepel a megváltásban: a bűnbocsánat és a gyógyulás, a megbocsátás és a gyógyítás. "Megsebesíttetett a mi vétkeinkért, megrontatott a mi bűneinkért, békességünk büntetése rajta van." A mi bűneink, vétkeink szellemi dolgok. A bűn Isten törvényének az átlépése, a vétek lázadás. A gonosz tetteinkért és lázadó cselekedeteinkért való büntetés, ami ránk várt volna, Jézusra jött el. Amikor rossz történik, akkor az igazság követeli a büntetést. Ha nincs büntetés, akkor az igazság csorbát szenved, Isten igazsága azonban nem szenvedhet csorbát. De Isten igazsága megelégíttetett, amikor a bűneinkért Jézus meghalt, hogy mi békességet kaphassunk. A békesség szellemi dolog, bűnbocsánatot, kibékülést, kiengesztelődést jelent Istennel. Tehát itt van az első nagy váltság: Jézus megkapta a büntetést a mi bűneinkért, így nekünk is megnyílt a jogunk a bűnbocsánatra, a kiengesztelődésre Istennel.