Éveken
át teljes meggyőződéssel hirdettem én is ezt az ószövetségi üzenetet. Bánkódtam,
amikor láttam, hogy Isten házában miféle bűnök jelennek meg, és kétségbeesetten
akartam, hogy az emberek megtérjenek, és elhagyják vétkeiket. Oly sok szót
pazarolva erre így prédikáltam: „Miért engeditek, hogy a bűn romba döntse az
életeteket? Miért nem szabadultok meg az állandó megkötözöttségtől, miért
hagyjátok, hogy a kívánságok megbéklyózzanak? El kell szakadnotok ezektől!
Tegyétek meg most! Elégeljétek meg a rosszat! Ne fogadjátok be többé! Vessétek
el magatoktól a gonoszságot, és fordítsatok hátat neki! Tudjátok, hogy Isten
gyűlöli a bűnt – álljatok hát ellen neki, mielőtt elpusztít titeket!
Szerezzetek magatoknak új szívet Jézustól!
Nem
vonom vissza egyik ilyen prédikációmat sem. Hiszem, hogy célja van az ilyen
igehirdetésnek, mert megérteti az emberekkel, hogy képtelenek elhagyni a
bűneiket, és válságot okoz, ami elvezetheti őket a kereszthez. Isten törvénye
tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk, milyen sok bűn terhel minket.
Egyébiránt
tulajdonképpen azt kértem az emberektől, hogy olyasmit tegyenek, ami emberileg
nem lehetséges. A könyvtáramban jó néhány könyv szól a szentségről és a
megszentelődésről. Nagyon meggyőzőek, és mindegyik ugyanazt mondja: Isten azt
várja, hogy szentek, tiszták és engedelmesek legyünk. Figyelmeztetnek, hogy
milyen következményekkel jár a folytonos bűn, és világosan közlik Isten
parancsait. Lényegében ezt mondják: Ezt követeli meg tőletek Isten. És ha nem
igazítjátok ehhez az életeteket, akkor ez és ez fog történni.
E
könyvek azonban nem mondják meg nekünk, hogyan nyerhetünk erőt és önuralmat az
engedelmességhez. Évekig olvastam úgy ezeket a könyveket, hogy nem tudtam,
miként gondoskodott rólunk Isten az új szövetség által. Csak arra szolgáltak,
hogy még jobban rám nehezedjen bűnösségem terhe és az önvád. Lehetetlent állít,
aki azt mondja, hogy „elég csak megtenni”.
Ezékiel
korában ez éppen ilyen lehetetlen volt. Izrael gyermekeiben nem volt meg a
szükséges erő ahhoz, hogy képesek legyenek hátat fordítani a bűnnek, és
felhagyni gonoszságukkal.
Éppen
annyira nem tudtak új szívet teremteni önmagukban, mint halottakat
feltámasztani.
Ez
volt a régi szövetség fő problémája. Tökéletes engedelmességet követelt az
embertől, azt, hogy teljes szívvel hagyja el a bűnt – a parancshoz azonban nem
társult belső erő, amely segített volna engedelmeskedni. (Ezért kötött Isten új
szövetséget az emberiséggel.)
Bizonyos vagyok abban, hogy voltak Izraelben hívők,
akik Ezékiel üzenetét hallva vágyakoztak a megigazulásra. Ebben az időszakban
is mindig volt egy maroknyi szent csoport Izraelben. Meggyőződésem, hogy amikor
ezek az emberek meghallották a próféta erőteljes és ítéletes üzenetét, így
kiáltottak fel: Ez az, amit akarok – új szívre van szükségem! Szeretnék
megszabadulni bűneim terhétől és szégyenétől. De sosem sikerül, Ezékiel.
Szeretném megtenni, amit mondasz, de egyszerűen nincs bennem erő, hogy
végrehajtsam. Megpróbáltam nemet mondani a bűneimre. Mindent megtettem, ami
emberileg lehetséges, hogy eltávolítsam lelkemből azt a rettenetes dolgot,
amely megkötözve tart. De újra és újra visszaesem ebbe a bűnbe. Nem akarom
Istent hibáztatni, és nem akarom, hogy ez a gonoszság elpusztítsa az életemet.
Magamtól azonban nem tudom elvetni a bűnömet. Külső erőre van szükségem: új
szívre, amit én magam képtelen vagyok megteremteni.
