Hogy a szerencsétlenekből vallomásokat csikarjanak ki, a római katolikus egyház a legkülönfélébb kínzási módszereket eszelte ki. Ezek olyan gyötrelmesek és kegyetlenek voltak, hogy az ember még a felsorolásuktól is elborzad. Az egyháztörténész William Shaw Kerr püspök a következőket írja:
Az egészben a legborzalmasabb dolog a kínzás alkalmazása volt. A hidegvérrel elkövetett módszerekről szóló különböző beszámolók borzadállyal töltik el az olvasót, és megdöbben azon, hogy micsoda kegyetlenségre képes az ember. Mindezt azok a pápák rendelték el és szabályozták, akik azt állítják magukról, hogy Jézus Krisztust képviselik a földön...Gondosan lejegyezték nemcsak az áldozat vallomását, hanem a sikoltásait, kiáltásait, siránkozásait, megtört: mondatait és kegyelemért való esedezéseit. is. Az inkvizíció dokumentumaiban a legszomorúbb tények nem az áldozatok szenvedéseiről fennmaradt beszámolók, hanem a perek hivatalnokainak rideg feljegyzései. Az tölt el szomorúsággal és borzadállyal, hogy ezek a beszámolók egyáltalán nem azzal a céllal íródtak, hogy az emberre sokkoló hatással legyenek.
A „borzalmak kamráinak” maradványai közül néhány ma is megtalálható Európában. Még ma is érvényben lévő római katolikus dogmák érvényre juttatásának emlékműveként állnak, és egy olyan egyházról tesznek bizonyságot, amely azt állítja magáról, hogy tévedhetetlen, és amelyik ezt a kegyetlenséget mind a mai napig igazoltnak véli. János apostolnak a Jelenések könyve 17. fejezetében leírt látomásához is megdöbbentő bizonyítékul szolgálnak. Egy 1909-ben Spanyolországban kiadott könyvben Emelio Martinez a következőket írja:
Ehhez a 3 millió áldozathoz lamelyről Llorente számolt be], hozzá kell adni a szülőföldjükről deportált zsidók és mórok ezreit is... Csak egyetlen évben, 1481-ben, és csak egyedül Sevillában az inkvizíciói Szent Hivatala 2000 embert küldött máglyára, és másik 2000 embernek a földi maradványait, illetve azok képmásait égette el..., és még más 16 000 embert ítéltek el egyéb módon.
Peter de Rosa elismeri, hogy saját katolikus egyháza „felelős volt a zsidóüldözésért, az inkvizícióért, az eretnekek ezreinek elpusztításáért és a kínzásnak - mint a bírói igazság felderítése eszközének - Európában történt bevezetéséért”. A római katolikus egyház azonban hivatalosan soha nem ismerte el, hogy ezek a cselekedetek gonoszak voltak, és soha nem kért bocsánatot sem a világtól, sem az áldozatoktól, sem azok leszármazottjaitól. II. János Pál pápa sem kérhet bocsánatot, „ugyanis azok a tanok, amelyek e szörnyűségekért felelősek, még ma is a pápaság alappilléreit képezik”. Róma - lényegét tekintve - nem változott, akármilyen kedves hangot is üssön meg, amikor érdekei úgy kívánják.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
