Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Sámson Timnába mentében szembe találta magát egy ordító oroszlánkölyökkel (Bírák 14,5-6). Isten embere azonban nem szaladt el, mivel történt valami, amiről az oroszlán persze nem tudhatott: „megszállta őt az Úr Szelleme”. A menekülő áldozat kergetése az oroszlán étvágyát felgerjeszti, de Sámson nem menekült, hanem szembefordult az oroszlánnal. A kíméletlen vadállat egy kíméletlen emberrel került szembe. Mondhatjuk, „emberére talált”. Az oroszlánnak még elsomfordálni sem volt ideje, erős kezek ragadták meg. Sámson puszta kézzel „kettészakította, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté”. Az Egyház nem védekezésre van megalkotva: a pokol kapuit nem elkerülnünk kell, hanem lerohannunk. Itt is igaz, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ahelyett, hogy abban bizakodnánk, hogy az ördög támadásakor valahogy majd csak megvédjük magunkat, ki kellene rohannunk a harcmezőre, és támadást kellene intéznünk az ördög által uralt területek ellen, annak tudatában, hogy Jézus velünk van. REINHARD BONNKE