R. Liardon - John Alexander Dowie 12.

Az Efézus 2,20 szerint az Egyház az apostolok és próféták szolgála­tának alapjaira épül föl, sarokköve pedig maga Jézus Krisztus. Az apos­toli hivatallal nagy hatalom jár. Hiszek abban, hogy Isten személyes módon választja ki és készíti fel azokat, akiket ebbe a szolgálatba akar beállítani. Azonban e hivatal működését illetően mindig is hiányos volt az ismeret. Úgy hiszem, Isten Dowie-t is személyes módon elhívta és felkészítette erre a szolgálatra, és nem gondolnám, hogy végül azért bukott el a szolgálata, mert elfogadta az apostoli hivatalt. Az a vélemé­nyem, hogy hézagos ismereteinek és hiányos megértésének tulajdonítható, hogy hivatalának szellemi működését rosszul értelmezte.

Amikor Dowie megalapította egyházát, több érdekes esemény is történt. Ezek az idők voltak „Sión aranyévei”. A következő három év csendesen telt, ám a szolgálata felvirágzott és egyre befolyásosabb lett. Közben pedig Dowie titokban egy különleges város felépítését tervez­gette.
Tudván, hogy egy ilyen törekvés kiváltaná az emberek kíváncsisá­gát, Dowie azzal terelte el a közvélemény figyelmét, hogy „Szent Há­borút” hirdetett - bejelentette, hogy „Doktorok, gyógyszerek és démo­nok” címmel könyvet fog írni. Hetekig terjesztették ezt a hírt, s a cím nem kis felzúdulást okozott. Miközben összes ellensége ezen a nyo­mon kezdte őt üldözni, Dowie titokban kiküldte alkalmazottait, hogy Chicagótól negyven mérföldre északra kutassanak fel egy városépítés céljára alkalmas földterületet. Amikor a Michigan-tó mellett találtak is egy jó kétezer-ötszáz hektáros területet, Dowie csavargónak öltözött, hogy ne ismerhessék fel, és a helyszínre utazott. Még mielőtt ellensé­gei fölfedhették volna a történteket, megvásárolta a földet, és elkészí­tették a terveket Sión városának felépítéséhez, Illinois államban.

A Sión felépítésével kapcsolatos terveit 1900. január elsején, a szil­veszter éjjel tartott istentiszteleten hozta nyilvánosságra. A Sión Földje Befektetési Társaság létrehozásában nemcsak követői méltányolták üzleti képességeit, hanem a külvilág is. A területet kiparcellázták, és elkezdték felhúzni a lakóházakat. A telkeket nem adták el a betelepü­lőknek, hanem mintegy ezeregyszáz évre bérbe adták. A bérleti szer­ződés szigorúan kikötötte, hogy a városba tilos behozni illetve fo­gyasztani dohányárut, szeszes itall és disznóhúst. A házak két éven belül felépültek, s a város kezdett alakot ölteni.

Bár látszólag virágzott a „morális utópia”, a Dowie-hoz legközelebb ál­lók valamiféle változást fedeztek fel. Sión fölött viharfelhők gyülekeztek. Dowie-nak többé nem maradt ideje az isteni gyógyító erő hirdetésére, mert minden erőfeszítése a város vezetésére irányult. Önmagának fő­polgármesteri címet adományozott, s a város kormányzása teljesen az ő kezébe került. Az egymás nyomában fölmerülő nehézségek eltérítet­ték őt attól az eredeti parancstól, amely szerint szolgálnia kellett volna.

Ez idő tájt néhány lelkész azzal környékezte meg Dowie-t, hogy ő az az Illés, akinek eljöveteléről a Biblia beszél. Eleinte őszintén vissza­utasította őket, de szavaik valahogy egyre ott csengtek fülében. Egy idő után aztán maga Dowie állította, hogy egy hang mintha ezt mond­ta volna neki: „Illésnek el kell jönnie; és ki más tenné Illés munkáját, ha nem te?”
Végül Isten terve oly sajnálatos módon kisiklott Dowie életében, hogy elfogadta és igazságként hirdette ezt a „sugallatot”. Most már hitt abban, hogy ő Illés.
Dowie ekkor már teljes megcsalattatásban élt. Prédikációi odáig sül­lyedtek, hogy ellenségei kipellengérezésén kívül egyébről hamarosan már nem is lehetett hallani. „Előadásokat’' is tartott politikai nézetei­ről, hallgatóságát pedig arra intette, hogy még többet fektessenek be a városban folyó munkába. Kis horderejű kérdésektől eltekintve senki­től sem fogadott el tanácsot; és sorra fölszámolta azokat az eszközö­ket, amelyek őt magát ellenőrzés alatt tarthatták vagy terveit akadá­lyozhatták volna.