„Az Úr egy különleges elhívást adott nekem arra, hogy a szeretet és az egység szellemével szolgáljak... Isten olyan embereket támaszt az egész földön, akik kinyújtják a kezüket Isten után, hogy többet megismerjenek belőle, és azt mondják: ‘Jöjj és segíts nekünk! Akarjuk a szeretet szellemét. Akarjuk a jeleket és a csodákat!”
Az apostolok cselekedetei óta a pünkösdi mozgalom történetében soha senki nem mutatta be látványosabban a Szent Szellem működését, mint Maria Woodworth-Etter. Hihetetlen látással és szellemi erővel rendelkezett, És az ellene való támadások közepette is megállt; felemelte pici kezét és hagyta hogy a Szent Szellem tüze kiáradjon. Etter testvérnő a szellem birodalmában élt, Isten természetfeletti vezetésének és megnyilvánulásának erőteljes edénye volt. A Menny hűséges barátjaként hagyta elveszni földi jó hírét azért, hogy elnyerje a szellemit.
Maria 1844-ben született egy farmon, az ohiobeli Lisbonban. Tizenhárom évesen született újjá a Harmadik Nagy Ébredés elején. A prédikátor, aki az Úrhoz vezette, azt imádkozta érte, hogy az élete „tündöklő világosság legyen.” Nem is sejtette, hogy a kislány, akiért épp imádkozik, később az egész világra kiterjedő pünkösdi mozgalom „nagymamájává” válik.
Maria azonnal hallotta az Úr hívását, és odaszánta az életét Neki. Erről később a következőket írta: „Hallottam Jézus hangját, ahogy azt mondja, menjek ki az utakra és az utak mellé, és gyűjtsem össze az elveszett bárányokat.” Egy dolog azonban visszatartotta őt: nő volt. Abban az időben ugyanis nők nem prédikálhattak. A 19. század derekán a nők még a nemzeti választásokon sem szavazhattak, így egy női prédikátor mindenképpen rosszallást váltott volna ki. Ráadásul egyedülálló nőként szolgálni — ez kizárt dolog volt.
Ezért Maria sokat gondolkodott azon, amit az Úr mondott neki, és úgy döntött, hogy egy misszionáriushoz kell feleségül mennie, ha be akarja tölteni az elhívását. Eltervezte tehát, hogy folytatni fogja a tanulmányait, és beiratkozik egy főiskolára, hogy jól felkészüljön.
Ekkor azonban nagy tragédia rázta meg a szorosan összetartó családot. Édesapját munka közben meggyilkolták a farmján, így Maria azonnal hazatért, hogy segítse családját. Ezzel reményei - hogy intézményes keretek közt tanulmányozhassa a Bibliát - szertefoszlottak; ezért úgy kezdett el élni, ahogy a „normális” keresztény életet elgondolta.