2013. június 5., szerda

Dave Hunt - A hét hegyre épült város 7.

Tisztességtelen módon szerzett vagyonok

János apostol ezután arra a hihetetlen gazdagságra lett figyelmes, ami ezt az asszonyt jellemezte: „öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár volt tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával” (Jelenések 17,4). A bíbor és a skarlát is a pogány és keresztény Rómával hozza kapcsolatba az asszonyt. A római császárok is ilyen színekbe öltöztek, és ilyen színű volt az a köntös is, amellyel a katonák gúnyból „királlyá” tették Jézus Krisztust (lásd Máté 27,28 és János 19,2 és 5). Ezeket a színeket a Vatikán is átvette. Az asszony által viselt színárnyalatok pontosan megegyeznek a római
katolikus klérus ruházatának színeivel!

Az asszony kezében tartott arany pohár (serleg) szintén a római katolicizmusra emlékeztet. A Katolikus Enciklopédia Broderick kiadása a következőket mondja a kehelyről: „A szent edények közül ez a legfontosabb... Lehet aranyból vagy ezüstből, de hogyha ezüstből van, akkor a belsejét arannyal kell borítani.”
A római katolikus egyház birtokában több ezer tömör aranyból készült kehely van, és ezek az egész világon megtalálhatók a templomokban. Itt még Jézus véres keresztjét is aranyból készítik, és Róma hatalmas gazdagságát tükrözi az is, hogy ezeket az aranykereszteket drágakövekkel díszítették. A Katolikus Enciklopédia a következőket mondja:

„A keresztnek [amit az abbék, püspökök, érsekek, bíborosok és a pápa nyakukba akasztva hordanak], aranyból kell készülnie..., és drágakövekkel kell hogy ékesítsék...”

Róma gonoszságok árán tett szert a gazdagságra, mivel az „aranypohár” telve van „utálatossággal és az ő paráznaságának tisztátalanságával”.
A római katolikus egyház vagyonának nagy részét az inkvizíció szerencsétlen áldozatai vagyonának elkobzásával szerezte. Még a halottakat is kiásták, hogy bíróság elé állítsák őket, és a vagyonukat elvette az egyház az örökösöktől. Egy történész így ír erről:

"Az inkvizíció büntetése nem ért véget az áldozat elégetésével, vagy azzal, hogy valaki az inkvizíció várbörtönének a foglya lett élete végéig. Azzal, hogy minden vagyonát elkobozták, családját arra kényszerítették, hogy koldulásból éljen. Ez a rendszer féktelen rabláshoz vezetett...
A vagyonszerzés egyik legnagyobb forrása az ún. „halott perek” visszataszító gyakorlata volt...; az elítélt eretnekek vagyonának elkobzása nagyon sok kínzáshoz, óriási kapzsisághoz és korrupcióhoz vezetett, ami mindenki előtt jól ismert, aki egy kicsit is tisztában van az emberi természettel vagy a történelmi dokumentumokkal... Senki nem volt biztonságban, akinek a vagyona irigységet váltott ki, vagy akinek a függetlensége bosszúért kiáltott."