Tom Marshall - A bizalom: az elkötelezettség ára 11.

Bizalom és vezetés

A bizalom az emberek és a vezetőik közötti kapcsolat legfontosabb ele­­me. Bíznunk kell ve­ze­tő­ink­ben, a vezetőknek pedig bízniuk kell az ál­taluk vezetett csoportban, ami szin­tén nagyon fontos dolog. Eb­ben a kap­csolatban a vezetőkön nyugszik a nagyobb fe­le­lős­ség. Ők dön­tik el, mit kell tenni, mikor és kinek kell azt a dolgot megtennie. Ők gya­ko­­rol­ják a hatalmat. Ezenkívül több információhoz jutnak hoz­zá, mint a többiek, és a tu­dás is hatalmat jelent. Így több ha­ta­lom­mal ren­del­kez­nek, mint mások. Ezért a ve­ze­tő­i pozíciót bizalmi po­zí­ciónak ne­vezzük.

Fontos ezt megértenünk, mert ha egy vezető kudarcot vall, akár ve­ze­té­si módszereiben, akár magánéletében erkölcsileg, akkor a bi­zal­mat is elveszíti. Ezt sok keresztény vezető nem képes felismerni. Gyak­ran így kiáltanak fel: “Miért bánnak velem másként, mint a töb­bi­ekkel, ami­kor ők is elkövetik ugyanazokat az erkölcsi hibákat?” Ami az er­köl­csi hibát illeti, legyen az akár házasságtörés, hazugság, vagy pénz­ü­gyi csalás, a válasz az, hogy pontosan ugyanolyan meg­í­té­lés alá kell es­nie, mint más emberek esetében. De a vezetőknél szá­mí­tás­ba jön még valami, ami más emberek esetében nem: megtört a bi­za­lom. Ez egy külön kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. A hely­re­ál­lás csak ak­kor lesz teljes, ha a bizalom is helyreáll.

De amikor a vezetőkbe vetett bizalomról beszélgetünk em­be­rek­kel, fel kell tennünk a kérdést: pontosan milyen dolgokat érint ez a bi­za­lom. Más szavakkal: milyen területekre vonatkozik ez a függés, ami­kor megbízom valakiben, mint vezetőmben?

Először: megbízom az ítéleteiben. Függök tőle abban a kér­dés­ben, hogy helyes célokat választ-e, és jól választja-e meg ezeket a cé­lo­­kat. A vezetők tevékenysége a jövőre irányul; a vezető amint azt Ro­bert Greenleaf világosan kimutatja abban különbözik másoktól, hogy jobban ki tudja választani a helyes irányt, pontosabban fel tudja mér­­ni a jövőt. Én nem látok olyan tisztán, mint a vezetőm. Ha én is olyan tisztán látnék, akkor én lennék a vezető. Ezért alá kell vetnem ma­­gam a döntéseinek és a jövőre vonatkozó látásainak. Ez az oka an­nak, hogy olyan nehéz megbízni egy ismeretlen, gyakorlatlan ve­ze­tő­ben: nem tudunk róla semmit. Egy tapasztalt vezetőnek jobban is­mer­jük az ítélőképességét és a tehetségét: tudunk róla valamit, ami­nek alap­ján eldönthetjük, megbízunk-e benne, és ha igen, mennyire.

A vezetőknek tudatában kell lenniük, milyen jellegű el­kö­te­le­zett­sé­get várnak el az általuk vezetett emberektől, és hogy ez milyen hit­be­li lé­péseket követel tőlük. A bi­za­lom, amint már láttuk, se­bez­he­tő­vé tesz min­ket, mivel részben valaki másnak a kezébe he­lyezzük sor­sun­kat, és ha alapvető elkötelezettségről van szó, akkor annak az em­ber­­nek a té­ve­dése, akibe bizalmunkat vetettük, nagy bi­zony­ta­lan­sá­got és félelmet vált­hat ki belőlünk. A félelem szinte mindig haraghoz ve­zet, mert a ha­rag vészreakció, mely­nek az a célja, hogy meg­erő­sít­sen bennünket, hogy így szembe tudjunk nézni a fe­nye­ge­tés­sel vagy ve­széllyel. Mivel a vezető követte el azt a hibát, amely biz­ton­sá­go­mat fe­nye­ge­ti, nem meg­lepő, hogy ő lesz haragom célpontja. Ha a ve­ze­tőkbe vetett bi­za­lom meg­sé­rül, az mindig egy érzelmileg fel­fo­ko­zott légkört idéz elő, de a harag egyáltalán nem az a jogtalan és ki nem érdemelt reakció, ami­nek a vezetők gyakran tekintik.